Erotikus blogger ajánlja 18+

Örök hála 

Erotikus blogger ajánlja 18+

 

Amikor még (vagy inkább: már?) alig tudott valaki írni-olvasni,

amikor, 1001 évvel ezelőtt,

amikor fából tákolt kunyhó közepén raktak tüzet,

amikor rettegve és éhesen várták a telet,

amikor a főhős - nevezzük el Gazdának -

rabszolgalányokat vásárolt,

s amikor Britanniában...

Az úgynevezett "Sötét korban" játszódik az erotikus novella:

1001 éve... 1.
1001 éve... 2.
1001 éve... 3.

Erotikus ajánló 18+

De mit is jelent az SOS-program?

Gyors segítséget az igazán sürgős esetekhez...

SOS-program 1.

SOS-program 2.

SOS-program 3.

Erotikus ajánló 18+

Hozzál nekem egy nőt! 1.
Hozzál nekem egy nőt! 2.

Erotikus ajánló 18+

Itt más a csók 1.

Itt más a csók 2.

Ágyeszbugyesz 1.

Tanyamesék

- erotikus novellák -

2. évad

Ágyeszbugyesz

1.

Az első percekben élvezték, majd unottan bólogattak, aztán praktikussági okok miatt mégis maradtak. Rázkódva, jobbra-balra dőlve haladtak, közben annyi figyelmet sem fordítottak az öreg monoton meséjére, mint a langyos szellő suttogására.

Józsi bácsi meghazudtolta a szófukar székelyekről szóló legendákat, dőlt belőle a mondanivaló, a szülőföldjével együtt a bölcs hallgatást is hátrahagyva, úgy 60 esztendővel ezelőtt. Mesélt a horgászkalandjairól, amelyek mind ugyanúgy kezdődtek, és a végük is hasonló volt, csak a kifogott halak hossza nőtt folyamatosan. Ez még nem is lett volna baj, de minden egyes emlék számos továbbit juttatott eszébe, így ágas-bogas fává nőtték ki magukat, és lehetetlen volt közöttük eligazodni.

– Ágyeszbugyesz! – Ezzel a kifejezéssel zárt le egy-egy meseáradatot, ám többnyire nem véglegesen.

Kornél és Győző nem is törekedtek lépést tartani az öreggel, bólogattak, amennyire a szekér alatti kátyúk késztették őket, és legalább haladtak. A 2 bicikli a szénára dobva hánykolódott, de mégis jobb volt így, mint a defektest háton cipelni. Így ért véget a horgászás, hal nélkül, sunyin kirepedt gumival. Még szerencse, hogy a bőbeszédű Józsi bácsinak arra vezetett a szekérútja, és megörült a társaságnak.

– Hóóó, hééé, hóóó! Dobjátok fel azokat a roncsokat, és üljetek fel mellém!

Hiába is magyarázták volna, hogy nem roncsok, sőt...! Alig kellett megszólalniuk, az öreg képes volt mindenki helyett beszélni.

– Nem foglak elrabolni benneteket, ne izguljatok! – mondta Józsi bácsi minden átmenet nélkül, amikor az utasai megpróbáltak szóhoz jutni, és udvariasan jelezni, hogy letértek a hazafelé vezető útról. – Megkóstoljátok a boromat, aztán hazaszállítalak benneteket! Már amennyire be lehet hajtani a városba. – Kinyújtott karjával mutatott a poros út távoli fák közé keveredő vége felé.

Régimódi tornác, szúette asztallal és székekkel, minden olyan volt, mint Józsi bácsi. Csak sátorként kifeszített, sokszögalakú ruhaszárító rács különcködött, sehogy nem illett az ódon környezetbe, de Józsi bácsinak is kullognia illett a modern kor után.

Kornél belekönyökölve Győző gyomrába, erővel irányította arrafelé a figyelmét: a méretes, túlságosan modern fregolin a világosszürke és a sötétszürke, öreges ruhadarabok közül néhány tiritarka póló és tangabugyi vigyorgott elő.

– Unoka! – ugrott be a srácoknak, és ez a felismerés jobban izgatta őket, mint a defektes bicikli, Józsi bácsi horgászkalandjai, és az ecetnél valamivel savanyúbb bor okozta összes élmény. – Bombázó unoka!

A pólók és a bugyik színe és mérete alapján, gazdájuk csakis jó csaj lehet, ezt egyhangúlag megállapították, és már nem is volt olyan sietős az útjuk. Aprókat kortyolgatva a pincehideg, halvány aranyfüsttel futtatott borból – Józsi bácsi kifogyhatatlan mondókáját fülük mellett eleresztve –, abban reménykedtek, hogy valahonnan a ház mélyéről előkerül az a csaj. Hiszen csak akkor mos és szárít valaki bugyikat a nagyapja tanyáján, ha ő maga sokat tartózkodik itt, rövidebb és ritkább látogatásokkor nem keletkezik mosnivaló.

– Használhatom a mosdót? – kérdezte óvatosan Győző, amikor az öreg éppen levegőt vett.

– Arra! – mutatott Józsi bácsi begörbített ujjal a tanyaépület mögé, miközben homlokát ráncolva próbálta megjegyezni, hogy hol tartott a beszédfolyamban.

Kornél elismerően nézett a barátja után. Igazán neki is eszébe juthatott volna ezzel a trükkel megkeresni a csajt!

A színes ruhadarabok csábosan és fürgén lengedeztek a napfényben, az öreg szürke ruhadarabjai nem bírták velük tartani az iramot.

Győző zavartan, izgalomtó kipirulva tért vissza és kézzel-lábbal igyekezett Kornéllal megértetni, hogy ő is feltétlenül menjen el a ház mögé.

Tekintetük villámgyorsan kommunikált egymással:

– Ott a csaj?

– Siess!

A lány a már megcsodált, száradó bugyik rokonságába tartozó ruhadarabon kívül egy tépett pólót viselt, amelyen több volt a szakadás, mint az ép felület, s amit jóérzésű sztriptíztáncosnők csakis melltartóval hordanának. Melltartó híján a csintalan cicik igyekeztek minden lyukon kidugni a bimbóikat.

Oldalt guggolt, és egy megtermett motort tisztogatott nőies alapossággal. Még egy féldoboznyi fülpálcika segítségével az apró réseit sem felejtette ki, pedig már minden darabkája csillogott-villogott. Érdekes párost alkottak együtt, a nőies nő és a férfias motor, az aprólékos ápolás pedig tele volt erotikával, mintha némán szeretkeznének.

Kornél nem tudta magára vonni a lány figyelmét, de valahogy biztos volt benne, hogy érzi a jelenlétét. Kibámészkodta magát, nem illett már ott kéretlenül ácsorogni, továbbment a régi, jópofa "csehszlovák filmekből" ismert udvari budi felé, aminek az ajtaja lazán a fűben hevert.

Odahallatszott Józsi bácsi monológja, s bár érteni nem lehetett a szavakat, a lány tudhatta, hogy vendégek tartózkodnak a tornácon.

Kornél belépett az ajtó nélküli bódéba, és miközben úgy csinált, mintha dolga lenne, megcsodálta a tekercsekben sorakozó, puha vécépapírt, amelyekből használat előtt egyszerre legalább 4 réteget kell hajtogatni.

– Szóval a csaj itt lakik! – Eddig is így gondolta.

Elmélázva fogta alattomosan keményedő farkát, és a háta közepében érezte a lány tekintetét. Mikor úgy látta jónak, hogy ennyi időt szokás ácsorogni a vécén, ideje megjátszani a rázogatós utolsó mozzanatot, fallosza addigra szilárdan meredezett. Vigyázva fordult meg, majd a lehető leglassúbb tempóban haladt el a lány mögött, lehetőleg ki nem felejtve egyetlen kukucskálási alkalmat sem.

Józsi bácsi időközben utántöltötte a poharakat, és elégedetlen lehetett az elfogyasztott bor mennyiségével, mert a sajátját kiitta és megint öntött. Csak addig maradt csendben, amíg hamar magába töltötte a következő adagot is.

– Ne szégyenlősködjetek, ha jólesik! – vetette oda mellékesen a fiúknak, és példát mutatva, az utóbbi 1 percben már a harmadik pohárnyi savanyú italt fogyasztotta el. Közben és utána tovább mesélt.

Kornél nem bírta sokáig, és az öreg kortyolási szünetét kihasználva, megemlítette a motort kozmetikázó csajt:

– Józsi bácsi, az unokája nem szereti a bort? Vagy alkoholt nem ihat még, vagy esetleg tőlünk félti?

– Itt van még? Azt hittem, elporzott. Miért ne ihatna, ha akar, nagylány már, 22 éves, csinálhat ő már mindent, ami jólesik neki. Fogadnék, hogy a motorját buzerálja, azt szereti legjobban, talán együtt is aludnának és a kipufogót szorongatná egész éjjel, ha beférne az ágyába.

Kornél készségesen mosolygott:

– Hm  És idehívjam az unokáját? Hadd pihenjen egy kicsit, a motor megvárja.

– Szerintem ti is örömmel megvárnátok, de idehívhatod, ha akarod, különben meg nem az unokám. Felícia idejár hozzám mosni meg takarítani, meg amit még kell egy magányos öregember körül, csak a konyhába nem mehet be, mert nem tudja megkülönböztetni a lisztet a zsemlemorzsától.

Kornél és Győző jelentőségteljesen összenéztek.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Ágyeszbugyesz 2.

Erotikus ajánló 18+

Úton, útfélen 1. Rögtönzött műsor

Úton, útfélen 2. Sorompó

Úton, útfélen 3. Időre megy!

Erotikus ajánló 18+

Kemping a patakparton 1.

Kemping a patakparton 2.

Kemping a patakparton 3.

Kemping a patakparton 4.

Erotikus ajánló 18+

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Erotikus ajánló 18+

Leszólítás

Erotikus ajánló 18+

Erotikus ajánló:

Örök hála 1.

Örök hála 2.

Szottyos és Örökszép

TAVASZI EROTIKUSOK - 2. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- újabb 13 erotikus történet -

Szottyos és Örökszép

Mintha lelapította volna az idő terhe, és még alacsonyabbnak tűnt a szoba a mennyezeten átfutó fagerendáktól is. Ajtaja közvetlenül a poros és tyúktollas udvarról nyílt, alig pár lépésnyire a százéves diófától, egyetlen, kétszárnyas ablaka unalomig szemlélte a végtelenben éggel összeölelkező földet.

Bogi úgy mesélte, hogy anyja ebben a 4x4-es helyiségben nőtt fel, ahogy korábban a nagymamája is.

– Nem is képzeled – mondta irulva-pirulva –, hogy ez a kicsinyke szoba milyen rafináltan gyakorlatias. Az egyetlen, amibe „a legény” be tudott osonni úgy kívülről, hogy a tanya többi lakóján nem kellett keresztülmenni, és "dolga végeztével" is észrevétlenül távozhatott. – Lázas gyémántként csillogott a szeme, a "dolga végeztét" különös hangsúllyal ejtette ki.

– Persze – folytatta kuncogva –, én ezt az előnyét csak mendemondákból ismerem, Anya pusmogott Nagymamiról, aki viszont Anya dolgairól duruzsolt. Képzeld el, Anya lánysága idején az ő szülei, szóval az én nagymamám és nagypapám furcsállotta, hogy egy udvarló nagyon-nagyon ritkán látogatja meg a jegyesét, szóval az én anyukámat, aztán kiderült, hogy majdnem minden nap… hm… megjelent, csak ezt nem vették észre. Oldalról közelítette meg a tanyát, besurrant a szobába, "elintézték a dolgukat", majd észrevétlenül távozott. – Bogi megint elpirult. – Azt ne kérdezd meg, hogy ez idő alatt mit szervezkedtek titokban! Sejtheted, hogy nem az ablakból látható pusztaságban gyönyörködtek. Valami más is volt, mert ő lett az én apukám.

Bogi eltaszította a szeme elé lógó haját, majd a legnagyobb természetességgel átült a tarka párnákkal dúsan gazdagított, fakó fotelből a fiú ölébe. A haja megint a szeméhez zúdult, ám már nem érdekelte, ahogy azt sem vette észre, hogy a fiú beleremeg a gyönyörűségbe.

A fiúnak a lány meztelen combja, cinkos mosolya, és általában testének váratlan közelsége érzéki izgalmat okozott. Minden vér az agya és a fallosza között oszlott el, az arcához már alig maradt, hogy az, Bogiéhoz hasonlóan, kellően kipiruljon.

Néhány napja ismerkedtek össze, és mindketten ajándékként tekintettek a másikra, bár a vallomásig még nem jutottak el. Kimondatlanul az IGAZIT látták egymásban, és ezt kár is volna esetlen szavakba foglalni, amikor anélkül is nyilvánvaló. A fiú nem szándékozta más csajokhoz hasonlóan rögtön lerohanni és haladéktalanul megdugni a lányt, és nem is akarta bimbózó kapcsolatukat a haverok orrára akasztani, még mit nem! Hiszen Bogit nem egy felejtős, „futó kapcsira” tervezte, nem is a haverok szórakoztatására, hanem – számára is váratlanul – egy egész életre.

Súlyos szavak! De legalább lesz majd idő mindenre bőven. Csodálkozott is, amikor Bogi bármiféle előzmény nélkül elhívta a nagyszülők tanyájára:

– Nagy a csend és a béke, messzire ellát a barna szemed – mondta a lány a tanyáról –, és nem kell jópofiznod. Gyakran ki szoktam menni, van ott egy szobám, és mindig sikerül feltöltődnöm, ha meg nincs időm, akkor legalább egy hipp-hopp villámlátogatásra.

A fiút a lányszoba és a „feltöltődés” egyaránt erotikus képzelgésre késztette, bár gyanította, hogy az iménti szövegkörnyezetben a „feltöltődés” nem a dugás egyik szinonimájaként értelmezendő.

Valóban elmaradt a „jópofizás”, Bogi úgy be tudta szöktetni a félreeső szobába, hogy a nagyszülőkkel, akik éppen a számtalan állattal foglalatoskodtak, nem találkoztak.

– Mindjárt jövök! – súgta a lány, és 2-3 perc alatt pótolta az elmaradt üdvözlést, majd visszatért. – Örültek nekem, de teszik a dolgukat, és nem várják el, hogy a sarkukban legyek, mint kislánykoromban.

A kétajtós szekrény, a cirádás, fiókos tükör, a képek a falon, mind-mind a régi időkből maradtak, csak a sarokban lévő zuhanyfülke képviselte a mai kort, ezzel vált a szoba szinte összkomfortossá. – Le lehetne tusolnom előtte, mert leizzadtam – állapította meg magában a fiú.

– Nyugodtan lezuhanyozhatsz, adok törülközőt! – A lány, mintha csak értené a gondolatokat, vagy a hegyi patakként verítékező tenyerekből kikövetkeztette a problémát, könnyedén a szekrényhez libbent – lebbent a szoknyája is – és kitárta az ajtókat.

– Inkább ülj vissza! – nyögte a fiú, és biztos volt benne, hogy ha eddig Bogi combjának nem tűnt fel a keménység, most a kék szemek figyelmét nem kerüli el. Nadrágja képtelen volt leplezni erőteljes szándékát.

A visszaereszkedő lányt úgy manőverezte, hogy leülés közben, mintegy véletlenül a mellét fogta meg. Mivel semmi ellenvetést sem tapasztalt, marka zavartalanul simult az egyik finom halomra, és azt sem bánta már, hogy Bogi a farkán ül. Legalább megérzi, hogy milyen vágyakozás zajlik a mélyben! Ott volt egymáshoz pár centire a két összetartozó testrész…

A falról, több akvarell között, egy legalább 60 éve barnuló fénykép mosolygott rájuk – Nagymami és Nagypapi, mutatta be őket a lány már a megérkezésükkor –, a néni a fotó készítésekor talán annyi idős lehetett, mint most Bogi, és le sem tagadhatnák egymást. A kép akár Bogit is ábrázolhatná, és lehetne féltékenykedni, hogy ki az a fiatal srác mellette.

Mindkettőjük tekintete odakalandozott, miközben nagyon is egymásra figyeltek.

– Tetszik a nagymamám? – ölelte át a lány a fiú nyakát.

– Gyönyörű!

– Majd egyszer nézd meg, ha már nem bujkálunk, hogy most is milyen szép! Örökszép! Kiegyeznék én is egy olyan öregkorban, mint Nagymamié, persze, azt meg kell még élni! …Ja, és amikor a fotót titokban csináltatták, akkor még épp’ csak megismerkedtek, nem volt udvarlás meg ilyesmi, de valahogy sejtették, hogy mi lesz a vége.

– A nagyapád is jó fej lehet! – bökte ki a fiú, bár a tekintete még mindig a barnás árnyalatokban, kortalanul és időtlenül sugárzó lányra tapadt.

– Az is! Kedves, türelmes, megértő… El se hinnéd, hogy milyen volt, amikor megismerkedtek. Szottyosnak csúfolták a környéken, és attól a pillanattól új emberré vált.

– Meg tudom érteni, egy ilyen tündérszép csaj mellett…! De mit jelentett a „szottyos”?

– Mindent, amit el tudsz képzelni, és még azt is, amit nem is mernél feltételezni! Maga a szó "lédúst" és ilyesmit jelent, azt pedig már tényleg nem magyarázom meg, hogy milyen léből volt neki bőven, és azt szerette, ha szopogatják a környék asszonyai és lányai... – Bogi belepirult a kifejezés értelmezésébe. – Ez még nem minden, és szerintem még én sem tudom az összes viselt dolgát... Nagymami úgy mesélte diszkréten, hogy kirobbant volna a világháború, ha az ő szülei értesülnek róla, hogy egyáltalán ránézett Szottyosra, vagy nem kerülte el nagy ívben…

Ekkor tapintatos kopogtatás hallatszott a tanyaudvarra nyíló ajtón.

– Zavarhatlak, drága Boglárkám?

Bogi felugrott a fiú öléből:

– Persze, Nagymami! – csicseregte, mint tavaszi reggelen a legszebbhangú madár. – Megyek máris!

Futólag végignézte az öltözetét, csöppet sem zilált, minden a helyén, az összhatás nem árulkodott semmiféle ölben-ülésről, vagy bátortalan cici-tapogatásról, legfeljebb a szoknyarészen látható néhány alattomos gyűrődés… – megrázta a fejét, eligazodott a haja – ami nem számít.

Egészen kicsi ajtónyitással osont ki, ám a megszeppent fiú tekintete egy pillanatig összefonódott a vidámarcú nagymamáéval. Egy szempillantásnyi döbbenet! A fiú egyszerre mintha két Bogit látott volna, az egyiket, a jól ismertet ugyan csak hátulról, a másik meg mégsem volt már fiatal… de az a mosoly, és azok a tengerkék szemek…! Hogy is nevezte Bogi a nagymamáját? Örökszép!

Időtlen időkig várakozott, legalábbis rengetegnek tűnt, mégsem bánta, mert úgy-ahogy sikerült rendeznie a gondolatait. Először is irigykedett a csendre, itt aztán tényleg feltöltődhet Bogi. És biztos, hogy a végtelenbe vezető nyugalomtól ilyen tündérszép!

Igen, Tündérszép.

– Én is feltölteném! – Vidáman állt az ablaknál, és dehogy akarta elhessegetni az erotikus gondolatokat. – Nekem is bő levem van, amit kész örömmel töltögetnék Bogiba!

A haverokkal szokás feltöltődésnek, feltöltésnek nevezni a dugást, meg a szexet összefoglalóan. Főleg amikor buliban a ház egy rejtett szögletéből előkerülő pár srác-tagjától többen megérdeklődik: „Mi a pálya? Megvolt a feltöltődés?” A választ – az általában egy vagy több, beszédes tenyérbecsapást – újabb kérdés követi, de ez már némán történik, és miközben a párocska lány-tagja szemérmesen végignézi a kíváncsiskodókat, már sejti, hogy a szótlan alku az ő bőrére folyik. Dehogy a bőrére! A következő percekben ő lesz a főszereplő, az érdeklődők mind meg fogják tölteni a punciját, ha így képzelte a bulizást, ha nem. És amikor a ház rejtett sarkából újra előkerül, immár népesebb társaság kíséretében, már nem lesz oka szégyenlősködni. A bulizók többségével eddigre sikerült mélyrehatóan megismerkednie, és a csoportból kimaradtak is pontosan tudni fogják, hogy megtörténtek a szorgos feltöltődések.

A fiú elkomorult. Bámult kifelé a tanyaablakon, de Bogit látta.

Képzeletében Bogi vergődött a haverok alatt, akik nyugtatgatták, hogy úgyis túl kell esnie mindannyiuk töltésén, inkább lazuljon és élvezze. Könnyű volt elképzelnie, mert látott már jó egynéhány ilyen akciót, mindenféle típusú csajokkal.

Bevillant lány nagyapja, a korabeli Szottyos, akit még csak a fali fényképen látott, s aki az egykori fotózás óta megváltozott, nemcsak megöregedett. Lehetséges, hogy annyi felesleges leve sincs már…! Vagy mitől nevezték Szottyosnak, ha mégsem a rengeteg dugástól? És… a fotózáskor változott meg? Bogi valahogy így mesélte. És Örökszéppel azóta is boldogan élnek, amíg véget nem ér a mese…

A fiú megint a képet nézte.

Mintha a fotónak mágikus ereje volna!

No igen, egy Örökszépért érdemes megváltozni! Meg lehetne kérdezni Szottyostól, hogy megbánta-e?

Ökörség!

Amit az ember igazán akar, azt nem bánhatja meg! Furcsa, hogy Bogi nagymamájának volt bátorsága beleugrani az ismeretlenbe, sőt az ismeretlennel együtt a sötétségbe, és hogy meglátta Szottyosban az egész életre szóló társát.

De ez a kép, ahogy uralja az egész szobát…!

– Én is Szottyos vagyok, a mai Szottyos, napjaink Szottyosa – húzta el a száját a fiú. Ha figyelmesebben megvizsgálta a képet, egy kis hasonlóságot is felfedezett. Aztán megint az ablak felé fordult, és hirtelen elcsodálkozott, hogy milyen messzire ellát a pusztaságban. A végéig. Addig, ahol az ég és a föld ölelkeznek.

– Ugye, nem féltél? Nagymami küldött neked ezt-azt! – toppant be Bogi. Nem értette a lelepleződött gyötrődő arckifejezést. – Jaj, nagyon sokáig elmaradtam? –. Lerakta a kapros-túróslepényt, a fél szál kolbászt, az egyéb finomságokkal megtöltött kosarat és tálcát. – Ha elfogy, kaphatsz ám még!

– Beszéltél rólam? – A fiú tudatában a nagymama elfoglalta legkiválóbb emberismerőnek járó helyet.

– Meglátott, és neki elég annyi! – felelte a lány.

– Na ugye!? – huppant a fiú a párnák közé.

– Tessék? Ezt kifejtenéd?

– Semmi… És mit mondott?

– Hogy rendes fiatalember vagy, és okvetlenül kóstold meg a kapros-túróst is, vagy beléd tömi, meg, ha nem vagy szégyenlős, a konyhába is átmehetünk… – Bogi kissé felhúzta a ruháját és bevackolta magát a fiú ölébe. – Szégyenlős vagy? – A fiú kezét a derekára és mellére igazította.

– Szeretném, ha lenne rólunk egy közös fotó. Csinálunk?

– Meztelenül? …Mi a gond? Rosszat mondtam? Neked jutott eszedbe a szégyenlősségről a fotó…

– Nem meztelenül, hanem úgy, mint a falon. 

– Akkor jó! Megijesztettél. De hadd jöjjön az a fotózás! De utána „okvetlenül” megkóstolod a kapros-túróst! De előtte még mindenképpen megcsókolsz…!

Vége