Erotikus olvasnivaló 18+

Túlfűtött 1-3.

1. Akció a parkban

2. Sütizés

3. Akció otthon

Erotikus történet 18+ ajánló

Erotikus ajánló:
Teherporta

a

MELLBEDOBÁSOK c. összeállításból

HannaH

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Állásinterjú az alagsorban

  

LÉPCSŐHÁZI HÍREK

- erotikus történetek az alagsortól a legfelső emeletig -

Állásinterjú az alagsorban

Józsi bácsi korán kezdett őszülni, s a minap betöltött 45. esztendő alkalmával már egyetlen barna hajszála sem akadt a dús, szürkésfehér bozontban. A szakálla még az első hóesésre emlékeztetett, amikor elindul a küzdelem a föld fehérre festéséért.

– Mert a szakállam fiatalabb, mint én vagyok – szokta mondani. Bizalmasabb kollégáknak még hozzáteszi: – A farkam is hátrányban van, de igyekszem vele behozatni a lemaradást.

Kerülgette is a nőket, ahogy kell, és nem egynek okozott már meglepetést, hogy „a Józsi bácsi” nem áll meg egy ártatlan simogatásnál, hanem beszorítja a sarokba, ha csak teheti.

Gondnok, karbantartó, és afféle mindenes volt az irodaházban, sőt újabban rábízták a 4 fős takarítószemélyzet koordinálását is. Az egyik takarítónővel már az első napon közölte:

– Nagyon slampos vagy, így nem mehetsz ki a folyosóra!

– Mi a baj? – kérdezte ijedten a 26-28 körüli nő. Eszébe sem jutott megkérdőjelezni a vadonatúj főnök megjegyzését, bár amikor ő dolgozik, reggel 5-től 8-ig, és este 4-től 8-ig, olyankor nem nagyon szokott találkozni senkivel. Sem a folyosón, sem másutt, akinek számítana az ő „slampossága”.

– Mi ez a szakadozott nadrág? Mint egy csöves az aluljáróból. És úgy nézel ki, mint aki ki van tömve. Mintha a melleid között nem lenne völgy!

– Pedig van…

– Mint akit kitömtek. Vagy vegyél normális nadrágot és melltartót, vagy ne hordj egyáltalán! Vagy megtömlek – morogta Józsi bácsi –, de még ma.

Ehhez tartotta magát. Kevéssel este 8 előtt megjelent, három takarítónőt visszazavart az emeletre, mondván nem járt még le a munkaidő, a tépett-nadrágos nőt pedig beinvitálta az alagsorban kialakított irodájába:

– Látod, így kell ezt! – közelített lépésről lépésre, míg a falnál már csak egy centi választotta el őket egymástól. – Látszik, hogy van melled, nemcsak odacsomagoltál valamit a ruha alá… – Megmarkolta az emlegetett női díszt, és hamar kibontotta.

Gyönyörködött a két tejfehér halomban, megsodorgatta a bimbókat, és hátralépett.

A nő már azt hitte, hogy Józsi bácsi aznapra megelégszik ennyivel, büszkén és megkönnyebbülten felsóhajtott, hiszen jólesett, hogy tetszik az öregnek, de nem szeretett volna többet, legalábbis egyelőre.

Ekkor felcsattant Józsi bácsi, és visszalépte azt az elvesztegetett távolságot:

– De a nadrágod…! Hogy lehet ilyet felvenni? – Rányomta a nőt a falra. – Ennél már az is jobb, ha nem veszel fel semmit… – hörögte.

A nő már nem gondolta azt, hogy csak céltalanul lehúzzák a nadrágját, és ennyi. Józsi bácsi kikapcsolta a széles övet, morogva rángatta lefelé a tépett farmert, és az egyik női lábat kiléptette belőle. A bugyival nem bajlódott külön, az ment a nadrággal együtt.

A nő már nem hitte naivan, hogy egyelőre megmaradnak az első randi pettingjénél Józsi bácsi előhalászta merev falloszát, és morogva-szuszogva, a falra szegezte vele…

*

Nóra gondosan készülődött, de sehogy sem volt megelégedve a részeredményekkel. A tükörből visszabámuló nő nem hasonlított arra a képre, amit megőrzött magáról. Az ábrándos arc megnyúlt, a szőke haj töredezett, a…

Elfordult. Jobban jár, ha a falat nézi tükör helyett.

Egyedül a metszőn hideg, kék szemek nem változtak semmit. Jégkék, mint a jéghegy.

– Reszkess, Titanic!

Szoknyák terén elég rosszul állt, a kopott vállfákon csüngő, gyér választékból emelt ki egyet, ami még felhúzható rohamtempóban asszonyosodó testére. Nadrágokkal hasonló a helyzet, a sötétekből egyetlen egy bizonyult használhatónak. Félretette.

– Mi a francban kell menni? – dobálta szét a blúzokat és ingeket, amelyek többsége alig ért el a melléig, s begombolni csak zsinórok segítségével lehetett volna. – Hogy fogok fehér blúzban kinézni? Mint egy túltáplált óvodás!

Egy óra múlva még mezítláb, otthoni, trottyos melegítőalsóban, és cérnaszálakat hullató melltartóban küszködött az idővel. A korral – ami ellen úgyis hiába halcol, aki embernek teremtetett –, és a miniatűr percekkel, amik vihogva ugráltak ki a második emeleti lakás szúnyoghálós ablakán.

Az élősködők melltartó nevű rendje újabb akadályt gördített Nóra elé, hiszen a fehér blúz anyagán mindegyik átlátszik, miközben egyik sem fehér. Ha meg – ahogy itthon szokta – eltekint ettől a felesleges ruhadarabtól, akkor két sötét folt fog előretüremkedni a felsőjén, és az udvarok közepén két, mindig kemény bimbó jelzi majd – tévesen – a szüntelen libidót.

Újabb egy óra elteltével Nóra mögött megfontoltan bepuffant a lépcsőházajtó.

Tudta, hogy hová kell menni, hiszen naponta el szokott haladni az épület előtt. Azt is tudta, hogy feleslegesen megy. Mégsem engedhette meg magának, hogy ne tegyen egy kísérletet, és kihagyjon egy állásinterjút, amikor a legtöbb helyről még csak válaszra sem méltatják.

A 36 esztendővel még nincs semmi gond, a 3 diplomával annál inkább. Ezt egy területi fő-képviselő röviden ki is fejtette, amikor – tévedésből – Nóra elment egy ilyen toborzásra:

– Nekünk olyan emberekre van szükségünk, akik alakíthatók – közölte. Gondterhelten nézegetve az önéletrajzot, felajánlotta, hogy elnézi a 3 diplomát, ha Nóra itt és most befizet 24 ezer forintot kétnapos házi-képzésre, amit a szakma legjobbjai tartanak.

Nóra megszégyenülten ballagott el, még órák múlva is égett az arca, és egy cseppnyi elégtételt sem érzett attól, hogy a területi fő-képviselő jegyzeteiben, fejjel lefelé, egyetlen mondatban 8 hibát számolt össze.

Ha biztosítók, befektetési társaságok, titokzatos termékeket árusító kft-k és hasonlók hirdetéseire bukkant, már nem küldte el a pályázatát. Fontos szűrőnek tekintette azt is, ha egy cégnek nincs címe, s csak egy kocsma különtermébe, vagy félnapra bérelt irodahelyiségbe rendelik be a bárgyú munkakeresőket. Érdemesnek tartotta ezeket elkerülni, mert az elején még, amikor tapasztalatlan munkanélküliként mindenhová jelentkezett, felvették az adatait, és időnként gunyoros, „ha még aktuális lenne az álláskeresése” kezdetű levelekkel bombázzák.

– Igen, aktuális – gondolta elkeseredve.

Az órájára nézett. Még legalább 15 perc… ennyivel hamarabb nem illik megérkezni az ügyintézői állásinterjúra. Legfeljebb tízzel…

*

Nóra és Józsi bácsi egyszerre léptek a recepciós pulthoz.

-- Bocsánat! – mondta az öreg. – Csak annyit akarok, hogy jön ma hozzám egy új kollegina, az irodámban leszek. Majd irányítsd már oda, légy szíves! – Félreállt, és valami papír-cetli után kutatott a zsebeiben, amire még tegnap felfirkantotta a lehetséges új takarító nevét, akit úgy ajánlott egy haverja.

– Jó napot! Én az állásinterjúra jöttem… – Nóra eddig jutott a mondatban, amikor a recepciós előtt megcsörrent a telefon, és mielőtt felkapta volna, Józsi bácsira mutatott.

– Jöjjön csak velem, hölgyem, megbeszéljük a megbeszélnivalót! – Józsi bácsi nem kereste tovább a cédulát, elindult a lépcső felé, szájszélét nyalogatva és kihúzva magát, hogy első ránézésre legalább ugyanakkorának látszódjék, mint a nő. – Tényleg jó csaj… – morgott magában. A haverja azt mondta ugyan, hogy barna, de az ilyesmi, mint a hajszín, a nőknél naponta is megváltozhat, viszont a lényeg, hogy azt is megtudta már előre: „jó baszós”.

– Itt is vagyunk – mutatott az ajtóra Józsi bácsi –, ha megengedi, előre mennék, mert úgy illik. – Leült az asztal mögé, és hellyel kínálta Nórát a másik széken. – Az első benyomás jó, aztán a többit majd megérezzük közösen, ha te is úgy akarod – váltott át tegezésre.

– Odaadjam a papírjaimat? – Nóra legszívesebben azt kérdezte volna meg, hogy hol lesz az ő íróasztala, ahol ügyintézni fog.

– Ugyan, ne b… ne töltsük el a drága időt papírmunkákkal, arra ott vannak a humános csajok, majd aztán felkísérlek hozzájuk! Amúgy a munka nem nehéz, és nem is sok, és lesz egy belevaló főnököd – felnevetett –, akit szerethetsz. Egy hibája van a dolognak, de abból is lehet előnyt pogácsázni, mégpedig az osztott műszak, de majd… utána ezt is lesz időnk megbeszélni.

– Hol…? – próbálkozott a nő megtudakolni az íróasztalt, vagy legalább az irodát, ahol dolgozni fog.

– Második emelet, ha megfelel – vágta rá Józsi bácsi –, mert szimpatikus vagy, és beléd akarom fektetni az egész bizalmamat.

Nórában ekkor tudatosult, hogy valami gyanúsat érez, csak eddig az öröm elnyomta. Furcsa volt az alagsori iroda és a közvetlenség, ami legalább annyira idegenül hangzott, mint a befektetési főtanácsadók idegenszövegként betanult monológja.

– Mi lesz a…? – kérdezte volna.

– Azt hittem, a fizetést kérdezed. – Józsi bácsi felállt, és a nő mögé került. – Először lássuk az én jutalmamat!

Két gomb repült jó messzire, ugyanakkor két mohó kéz tapadt a súlyos mellekre.

– Mit akar?

– Mire tippelsz? Kipróbáljuk, hogy tudunk-e együtt dolgozni!

Nóra alvajáróként engedelmeskedett a férfi határozott, ellentmondást nem tűrő irányításának – először meglepetésében, aztán meg, mert nem volt rossz – az íróasztalhoz tipegett, és ráhajolva várta, hogy mi fog történni. Józsi bácsi nem szeretett megvárakoztatni senkit sem, ezért derékig felgyűrte a fekete szoknyát, bokáig lehúzta a piros bugyit, és máris bent fickándozott a nő barlangjának legmélyén.

Éjjeli portaszolgálat 2.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Éjjeli portaszolgálat 1.

 MELLBEDOBÁSOK

7 erotikus novella e témában

 Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK

Éjjeli portaszolgálat 1.

Hétfőről keddre csak a szél járt a zsákutcában, gyakran elsüvített a jobboldali, graffitis gyárkerítés és a baloldali, üvegkalitka-szerű portásfülkével és rozsdaette, robusztus kapuval megtört telephatárt jelző vasrácsos-dróthálós tákolmány között.

Aki eddig azt gondolta, hogy a plusz pénz vonzóvá teszi az éjszakai műszakot, annak részben igaza lehet. Kivétel a portaszolgálat éjjeli verziója, ami megfizethetetlen. No persze, az éjszakai portást nem is akarja senki meg- vagy túlfizetni, de lehetetlen vállalkozás is volna pénzben kifejezni azt a végtelen sivárságot és dögunalmat, amivel a munkakör együtt jár. Akkor még a siralmas téli éjszakákon végkimerülő éberséget, a zuhanva lecsukódó szemeket, és a fülledt nyári éjszakák borzongó hajnalait nem is vettük számításba.

Keddről szerdára a szél gondoskodott magának utánpótlásról, s akár a porszívó feneke, hangosan fújt, csakhogy hideget.

Éjfél előtt pár perccel egy – rendszáma szerint – 20 éves autó tolatott be éppen a portásfülke vonalába, és a telep aktuális éber őrzője nagyjából 6 lépés távolságból szemlélhette, ahogy az első üléseken egymásra talál a kocsinál valamivel idősebb, mondjuk 25 éves nő és a jóval idősebb, 40-es pasas.

Túl gyors volt az action, és igazán rá sem készültek rendesen, így mire kibontották a ciciket, már telesszaladt a nő szája, és nemigen maradt mit szétkenegetni.

Aki belecsöppen egy ilyen állásba – például egy rosszakarója ajánlására –, hamar rájön, hogy nemcsak a fizetség szintje feszegeti a komédia határait, hanem bőven tragikomikus, ahogy a portást a legelső naptól ellátják éberséget fenntartó és ellenőrző feladatokkal. Mert nem ücsörgésből és takaróba burkolt szundikálásból áll ám a felelősségteljes tevékenység! Meghatározott időközönként fel kell jegyezni, hogy "minden rendben (óra, perc, aláírás)", vagy ennek gonoszan továbbfejlesztett változataként óránként körbejárni a területet, és a telep legtávolabbi pontján elhelyezett ellenőrző szerkezeten becsekkolni az álmatlan hülyék klubjába.

Szerdáról csütörtökre enyhült a szél, de még utoljára megcsikorgatta fogait a tél.

Peti már 10 óra 22 perckor kezdhette meresztgetni a szemét, és őszintén drukkolt az anyósülést bőven kitöltő lánynak, hogy le tudja vedleni a ruházatát anélkül, hogy kocsi oldalát kidöntené. A cicik nem voltak ugyan túlságosan nagyok – inkább szumós-típusúak –, de minden irányban mindenből sok jutott a lánynak, feszítette a karosszériát, úgyhogy megmoccanni sem lehetett könnyű. Amikor hősiesen megszabadult még a bugyijától is, és a pasas ölébe dőlt, az autó panaszosan felnyögött. Ment a fűtés, és a szopás sem tartott sokáig, de úgy beszuszogták az üvegfelületeket, mintha befüggönyöztek volna. Patakokban folyt a pára. Peti biztos volt benne, hogy férfinek nem adódott lehetősége végigtapogatni a dupla- vagy tripladuci testet, mert egyszerűen nem férhetett hozzá. Utólag már feleslegesnek tűnt a meztelenre vetkőzés, ráadásul visszafelé még sokkal bonyolultabb volt, tovább tartott az öltözködés, mint az addigi összes dolog együtt.

Mindegy.

Kevéssel éjfél előtt egy ismerősnek tűnő, rendszáma szerint 20 éves autó kanyarodott a portásfülke mellé. Hahó! Petinek kedve lett volna üdvözölni a jövevényeket és megköszönni, hogy visszatérő vendégek lettek az unalmas, hideg éjszakában, és ismét hajlandók őt szórakoztatni.

A sofőr változatlan, az anyósülésen az aktuális partner új szerzemény, ugyanúgy huszonéves csaj, mint az előző, de rövidebb és sötétebb hajjal, dúsabb mellekkel. Mire a pasas precízen betolatott a szokott helyre, a lány kibújt a ruhájából. Ebből is egy felesleges vetkőzés lett – legalább egyiküket el kellene küldeni egy intenzív szex-továbbképzésre –, mert a férfi hátradőlt, hozzá sem ért a nőhöz, csak tehetetlenül hagyta folyni a történéseket. A lány még annyit megtett a pasi helyett, hogy a farkat végül a saját bimbóihoz érintette, ám ez távolállt a normál ciciszextől.

"Egyetlen perc?! Ezért kár a város legsivárabb zsákutcájába tolatni, el lehetne intézni a szupermarket parkolójában is." Viszont az immár kétszeri "találkozás" alapján Peti mindent értett: A pasi időnként felajánlja valamelyik kolléganőjének a hazaszállítást, közben röptében, kevés időt áldozva rá, kilövelli a fuvarhoz járó extrát, a kolléganő meg lenyeli. "Jöhetnél holnap is! Hozhatsz régi csajt vagy újat, de ne kapkodd el! És kérdezz bátran, ha nem fogod fel, hogy nem csak ennyiből áll a szex!" – tanácsolta magában a 20 éves autó tulajdonosának. A kedvetlenül öltözködő lánynak is küldött pár üzenetet gondolatban, melyek mind megfeleltek egy-egy önreklámnak, mert Peti több időt szánna a csajra, akár a saját éjszakai műszakja terhére is feláldozna 1 órát. Legfeljebb nem írná be az esemény(telen)-naplóba.

Peti ragaszkodott hozzá, hogy rendszeres éjjeli szolgálatot is el akar látni, mert úgy igazságos, és nemcsak 3-4 napra, hanem a többiekhez hasonlóan, heti váltásban. Nappal targoncázni is kell a portásnak, mégis az éjszakát tartják legstrapásabbnak. Az eddigi hétfőtől szerdáig (2 alkalom) és a keddtől csütörtökig (4 alkalom) tartó, helyettesítőként ellátott éjjeli műszakoktól se lett semmi baja, nem is kezdett el penészedni az agya, ahogy a kollégák ijesztgették, úgyhogy itt az ideje beállni a sorba közéjük.

– Hétfőtől beírtalak! – zárta le a főnök múlthéten a felesleges szózuhatagot, aztán elismételte a szokásosat: nincs nyomkodás, nincs filmnézés, sőt még a világítást is csak indokolt esetben szabad bekapcsolni, mert a fényes képernyő vagy a mennyezeti lámpa miatt a terrárium-szerű fülkéből nem veszi észre, ha odakint a sötétben történne valami. Például valaki zsebre vágná azt az óriási, idétlen, menzás, leveses üstöt, amit időtlen idők óta kerülgetnek a portások, nem is beszélve a kicsit távolabb található fél-kazánokról, amik szintén nagyon hiányoznának a tájképről.

Csütörtökről péntekre nehezen telt az éjszaka. 

Az éjjeli portás már a műszak kezdetétől tolató motorzajokat vélt hallani, meg virgonc kísértet- lányok kihívó kacagása közeledett, ám nem ért oda senki, és hamarosan a hangok is elmaradtak.

Bele lehet törődni az eseménytelenségbe is, de amikor ritkásan, de mégiscsak történtek akciók az elmúlt napokban, azt könnyebb megszokni. Alig telt el az első 1 óra, Peti valamiért sejtette, hogy ez egy ilyen silány éjszaka lesz. A második óra végére biztosra vette, hiszen még az éjfél előtti "törzsvendégnek" számító koma és szopó-partnere is elmaradt. "Senkire sem lehet számítani a mai világban." Szemhéjai leragadni készültek, muszáj volt kéltlábon billegőre egyensúlyozni a széket, hogy éber maradhasson.

Ekkor hirtelen fénybeborult az eltolhatós kapu környéke, bekapcsoltak az érzékelős reflektorok. Mintha váratlanul a Nap pattant volna fel az égbolt közepére, így a télvégi, csütörtöki éjszakában, csakis azért, hogy beragyogja a városka elhagyatott zsákutcáját.

Peti első reflexként megértette, hogy a szexautók miért pont a portásfülke mellé szoktak tolatni és soha nem pár centivel arrébb: Megtapasztalhatták már, hogy valamivel távolabb ökölcsapás-szerűen bekapcsolnak a reflektorok.

Miután ezt a felismerést elégedetten nyugtázta, Peti megpróbálta kitalálni, hogy egy kezdő szexautó érkezett-e, és a párocska nincs tisztában a parkolási szokásokkal, vagy rablók éppen most akarják megkaparintani a telephely féltett kincseit... Meg persze jó volna tudni, hogy neki, mint éjjeli portásnak, mi a protokoll szerinti szerepe.

Erőteljes dörömbölés vagy rugdosás zaja, esetleg a kettő egyvelege verte fel a csendet, döngött ám rendesen a vaskapu. "Nem valószínű, hogy szexelők kérnek segítséget... – okoskodott Peti – rablókra sem jellemző." Érthetetlen, hogy miért pont a zárt kapu előtti 1,5 - 2 méteres sáv a holttér, ami a széles oszloptól beláthatatlan, hiába reflektorozták be.

Belebújt a duplán-bélelt kabátba, majd kilépve a fülkéből, komótosan megkerülte azt, és a lehető legközömbösebb hangon a kapu felé mordult:

– Na mi van?!

– Ellenőrzés! Engedj be! – felelte egy jólismert női hang.

A telep tulajdonosának 30 éves lánya, Adrienne, aki a vállalkozás valamennyi szerteágazó adminisztrációját képes volt önállóan kézbentartani, és munkaidőben szimultán flörtölni mindenkivel, aki kétágú nadrágot hord, meg sem várta, hogy szélesre táruljon a kapu, beosont a résen.

– Ez aztán a meglepetés! Miért nem alszol ilyenkor? Tényleg ellenőrizni jöttél?

– Ja, látni akarlak. – válaszolta Adrien közelebb lépve –, és leellenőrizni, hogy hány csajt kúrogatsz a portásfülkében.

– Sajnos olyan nincs, pedig az időmbe beleférne jónéhány menet!

– Ne hencegj, mert még kedvet kapok leellenőrizni! – Megfogta Peti kezét és nem a portásfülke felé húzta, hanem ahol az irodák találhatók, köztük a főnök kényelmes kanapéval ellátott szobája. – De nagy csönd lett! Betojtál? – Adrienn feltekerte a konvektort, ami egyből elkezdett kellemesen duruzsolni. – Vagy megmutatod, hogy mit szoktál csinálni az éjjeli csajokkal? Egyikkel, másikkal?

– Ma még te vagy az első, úgyhogy választhatsz.

– Minden jöhet! Válassz te!

– Elsőre ciciszex...

– Szopival? Okszi!

(Folyt.köv.)

Folytatás: Éjjeli portaszolgálat 2.

Teherporta

 MELLBEDOBÁSOK

7 erotikus novella e témában

 Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK

Teherporta

Tamás egy mozdulattal leemelte a magas, keskeny gardróbszekrény tükörajtaját. A modern bútordarab nyögött egyet, majd megadóan, kapaszkodó nélkül, kissé féloldalasan egyensúlyozva vette tudomásul, hogy ettől kezdve más szögből látja a világot.

Meglepetésében Melinda is nyögött egyet, majd felismerte a helyzetet:

– Látni akarod közben a puncimat? – kérdezte, és térdig letolva a nadrágját, négykézlábra ereszkedett a terebélyes ágyon, fenekét az üvegajtó felé fordította, és ismét bekapta a srác farkát.

Tamás felülről is bontogatta a lányt, anélkül, hogy meg akarná zavarni, és igyekezett észrevétlenül megszabadulni a saját nadrágjától is, amit idáig csak kigombolni sikerült. Bár azt már kétszer is.

– Ja, látni akarlak – válaszolta megkésve, és egyik kezével a lány melleit gyömöszölte felváltva, a másikkal hátranyúlva próbálta ki, hogy meddig ér el. Ha kicsit oldalra dőlt, akkor be tudott nyúlni Melinda lába közé, csak akkor elveszítette a tükör nyújtotta panorámát. – Dugunk? Maradj így, majd mögéd mászok!

Délután még álmodni sem merte, hogy ez a lány egyáltalán szóba áll vele. Bár Melinda volt az egyetlen az összes irodista közül, aki néha nemcsak visszaköszönt, de még mosolygott is… de éppen ez a kedvesség tette a portás Tamás számára még elérhetetlenebbé. Mert aki ennyi emberrel találkozik nap mint nap, az idővel jól kiismeri azt a néhány jellemtípust, ami megfordulhat egy gyár területén. Az irodákban dolgozó nők különben is csodabogaraknak számítottak, tele hisztivel, vastag sminkkel és kiégett munkakedvvel.

Alig valamivel az irodai dolgozók munkaidejének vége előtt megjelent a főnök a személyportán:

– Ha kimentek a csajok, zárd be a kaput és menj át a teherre! – adta ki az utasítást.

A „teher” a teherportát jelentette, és Tamásnak tetszett a feladat, de nem értette az okot:

– Meddig? És itt ki lesz?

A főnök megvonta a vállát és már ment is tovább.

„Itt úgysincs semmi, csak dögunalom – gondolta a portás – a tehernél meg legalább jönnek-mennek a kamionok.”

Hamar rájött, hogy ez egy különleges nap, hiszen a teherportán kiderült, hogy az oda beosztott dolgozónak valami sürgős rendőrségi ügy miatt el kellett mennie, kamionok pedig egyáltalán nem akartak közlekedni, sőt minden úgy elcsendesedett, mintha ünnep éjjele következne. Kisétált az automatához egy kávéért, mert az a tudat, hogy végig kell virrasztania az unalmas éjszakát, máris elálmosította. Nem nagyon hitt benne, hogy majd leváltják, és nem is úgy tervezte, hogy reggelig kell maradnia, hiszen az éjszakázásra rá kell készülni lelkileg. No meg az sem biztos, hogy a túlmunkát ki fogják fizetni.

Az irodaház ablakai sorra felfénylettek – ahogy a takarítók végigrohantak az épületen –, majd kihunytak a lámpák, csak itt-ott, némelyik felejtődött égve.

Még el sem kezdődött az igazi, nehéz téli éjszaka, máris nyomta Tamás vállát és szemhéját. Nekitámaszkodott a portásfülke falának, és bámulta a nyugalomhoz szokott, gyülekező jégszínű csillagokat. Aztán megint az ablakokat nézte végig, és eljátszadozott a gondolattal, hogyha valamelyik – bármelyik – csajjal kettesben maradhatna az épületben…

„Persze azóta már mind otthon vannak, és mindet dugja már valaki” – sóhajtott egy hangosat, keserűt.

– Unatkozol? – szólalt meg mögüle váratlanul Melinda, aki éppen aprót akart az automatába dobálni.

– Most már nem – vágta rá Tamás első meglepetésében.

– Haha! Azt hitted, hogy téged akarlak szórakoztatni?

– Nem bánnám.

– Hát a főnököm szórakoztat engem. – Az általában mosolygós lány arca borússá változott. – Kitalálta, hogy csináljak meg valamit, aminek egyszerűen nem létezik helyes megoldása.

– Hát ne csináld!

– Olyan nincs, mert kirúg… Persze, ha rosszul oldom meg, akkor is, de mindegy. Mással is eljátszotta már ugyanezt a mocsok!

Tamás áhítattal nézte a lányt, és fogalma sem volt, hogyan tarthatná vissza.

– Meddig maradsz?

– Még valamit megpróbálok, aztán hazamegyek – válaszolta Melinda. Elsimította a szemébe bukó hajtincset, majd fázósan feszesre húzta az amúgy is minden idomot kiemelő felsőt. – Holnap meg már akár be se jöjjek.

– Nem lehet ilyen szemét. Ki a főnököd?

– Móni.

– Móni? A nagyseggű?

– A pasiknak tetszik, de tényleg elég nagy. Azt mondják rá, hogy "téli anyag".

– Nekem nem tetszik.

– Aranyos vagy, de attól még ki fog rúgni. De hideg van errefelé, nem ehhez vagyok vetkőzve! Na, jó, megyek is! – Talán megérezte, hogy Tamás nem akarja elengedni, ezért határozottan elindult, és pillanatokon belül beleveszett a sötét épület hátsó, zajosan nyíló lépcsőfeljárójába.

A srác képzeletben egészen az íróasztalig követte, és miközben Melinda a klaviatúrán pötyögött, ő a cicijeit markolászta. Jó volt ábrándozni.

– Jó volna közéjük élvezni! – sóhajtott, miközben tisztában volt vele, hogy ez csak a kezdet, az első kívánság, ami Melindával kapcsolatban felmerült.

Ettől kezdve az idő megmakacsolta magát és megmerevedett, a falon trónoló, pályaudvari méretűnek beillő óra egyre ritkábban tiktakolt.

Alig 1 óra múlva Tamás már abban sem reménykedett, hogy Melinda, megoldhatatlan feladatával még az épületben tartózkodik. Kihalt a környék is. Vacogva kimerészkedett a kapun kívülre – bár ezt szigorúan tiltotta a portaszabályzat –, hátha lát valami mozgást. Vagy legalább egy-két sötétben megbújó autót, mert éjszakánként a párok a kerítés mellett – tavasztól őszig kiszállva, vagy télen fűtést felcsavarva, a kocsi rejtekében – szokták elintézni sürgős dolgukat… Most semmi.

Szívta magába a túlzottan felfrissült levegőt… amikor váratlanul meghallotta a portásfülke ajtajának csukódását.

„Ki lehet az?” – pánikolt, mert ha ellenőrzés, akkor most be is fejezheti a portás-pályafutást. Annyira igyekezett vissza a kapun kívülről, mintha ezzel a sietséggel feledtetni lehetne, hogy elhagyta a helyét.

Melinda állt a sorompó mellett:

– Amott nem bírok kimenni.

– Ki tudsz, ha kiengedlek, amott is én vagyok, de csakis a testemen keresztül – vigyorgott megkönnyebbülten Tamás.

– Jó lesz itt is… – A lány hirtelen elhallgatott, és beszaladt a portásfülkébe.

A fiú utána, és csodálkozva látta, hogy Melinda az asztal mögé kuporodik. Akkor kezdte megérteni a helyzetet, amikor egy autó fordult be a kapuhoz, és a sorompótól pár centire megállva, a sofőr a nyakát nyújtogatta.

– El ne árulj! – súgta a lány lentről. Remegett, pedig idebent nem lehetett panasz a hőmérsékletre.

Tamás leült a székre, és közömbös arccal nézett farkasszemet az autóssal, miközben egy tollal játszadozott, mintha a rendszámot készülne feljegyezni.

– Nem ment még el? – kérdezte Melinda, és a fiú térdére könyökölve nézett felfelé. – Mit csinál?

A fiú felkapta a telefont, mert anélkül nem akarta megkockáztatni, hogy beszéljen:

– Engem bámul… Majd megunja – mondta, mintha telefonálna, és szórakozottan megsimogatta a lány fejét. – Ki ez a koma?

– Mondtam neki, hogy ne jöjjön, de olyan féltékeny!

– Most elmegy… De maradj! – tartotta vissza a lányt.

– Biztos megnézi a másik kijáratot, de látja, hogy zárva, és megint visszajön. Mit csináljak?

– Ha már itt guggolsz a lábam közt… – Tamás egyre bátrabban simogatta a dús, selymes hajat.

– Lenne eszed, mi?

– Pszt! Visszajött!

– Ez most komoly, vagy csak élvezkedsz? – gyanakodott Melinda, de nem merte kidugni a fejét, és a következő pillanatban már látta is a szemközti falon a reflektor fénycsóváját.

– Is-is… morgott a fiú szájmozgás nélkül. Úgy csinált, mintha kigombolná a nadrágját, és lefelé pislogva leste a hatást.

A lány kuncogott, mire Tamás felbátorodott, és lenyúlt ruhán keresztül ciciket simogatni.

Melinda két mozdulattal befejezte a kigombolást, amit a fiú csak eljátszott. Ott mosolygott a kiszabadult fallosz mellett és a meztelen cicik közé illesztette:

– Ha ezt meglátja, téged lelő!

– Oké, ha előbb leszopsz!

– Lenne eszed, mi? – Melinda megnyalintotta a farok hegyét.

– Jött még egy autó! – kiáltott fel Tamás óvatlanul, majd felkapta a telefont és úgy folytatta: – Hány féltékeny komát szabadítasz rám? Ha ketten fognak lelőni, az most két szopást jelent előlegbe.

– A másikról nem tudok… Egyszerre csak egy pasim van... De ez jó kemény, mármint a farkad!

– Te, ez be akar jönni! A második… Hopp! Be kell engednem, mert az igazi portás jött meg… – Tamás kapkodva gombolkozott az asztal takarásában. – Nagyon feltűnő, hogy áll?

– Hááát, eléggé. Ne menj még ki!

– Mit csináljak?

– Telefonálj még, mintha a főnököd lenne, akit nem lehet lerázni… közben kiverem neked a cicimre. És lenyugszol.

– Na, ja… az jó lenne!

– Ha mégis kimész, akkor kapcsold le a villanyt, hogy ki tudjak menekülni!

– Szerinted mehetek már? Maradj itt, várj meg!

– Nem nagyon mehetsz… Ha simogatom, attól megnyugszik? Vagy cumizzam egy kicsit?

– Nem hinném, hogy lekonyul, épp ellenkezőleg...

– Gyorsan kiverem!

– Kimegyek. Muszáj! ...de a simogatásra és cumira meg minden egyébre azért igényt tartok!

– Majd, ha ezt megússzuk!

Tamás letette a telefont, és sötétbe borítva a portát, kiment a sorompóhoz. Beengedte az eredeti portást, és mire visszatért, Melinda már sehol.

„Hol lehet a lány?” – Lassú léptekkel, meg-megfordulva ment a kocsijához, és nehézkesen gördült ki a telepről. Pár méterrel később kapta meg a választ, amikor Melinda lépett be a reflektor látóterébe:

– Nem várt meg a pasim. Elvinnél?

– El, de… – Tamás nyelt egy nagyot izgalmában – de hova?

– Hozzád vagy hozzám. De engem most otthon is keresni fognak. Van feleséged?

– Nincs.

– Akkor eldőlt: Vigyél haza!

– Előtte a kocsiban egy ciciszex?

– Cicimániás vagy? Benne vagyok, ha nem bírod ki hazáig, de kicsit álljunk arrébb! És fűts rendesen! Szopjalak is?