Tengerpart éjjel 3.

Előzmények:
Tengerpart éjjel 1. A királylány
Tengerpart éjjel 2. Holdfényes romantika

Nyári erotikusok - novellák

Tengerpart éjjel

3.

Életmentő apró ceruza

Vidám kis csapat érkezett, felverve a diszkrét nyögések és sóhajok tengerpartját.

Pongi úgy érezte magát, mint a kabinos-bácsi a fürdőben, mert a 8 tagú társaság éppen mellette dobálta le a ruháit, és mint egy nyugdíjas ruhatárosra, hátrahagyva mindent, viháncolva beszaladtak a vízbe. Irigykedett. Erre az érzésre nincs más kifejezés.

Alig 2000 kilométernyire otthontól, az éjjeli tengerparton annyira magányos volt, mint még soha.

Sírni tudott volna, amikor a sárga Hold játszani kezdett a sebtében ledobált ruhadarabok flitterein...

A csillogós nadrág! Tehát a lányok közül valamelyik éppen az, akivel összepréselődve táncolt a teremben, s aki később a mosdóban egy nyomulósabb srácot választott.

Mindegy is.

A 4 pár kissé eltávolodott a parttól, és egyszerre merültek el derékig a vízben.

Tisztán kivehető volt, ahogy felfedezik egymás testét a kezek – főleg a vízalatti részt –, és mohón összekapaszkodnak az ajkak.

– Melyik lehet a csillogónadrágos? – Kényszeredetten mosolygott saját bénaságán, hiszen a lány nemrég még az ő farkát fogta meg ezernyi táncolóé közül, s ő mégis elszalasztotta. – Most meg valaki másét húzogatja... Mindjárt bekapja! – Majdnem felkiáltott, amikor a 4 lány közül valamelyik lehajolt a víztükörig.

Pongi nem találta a helyét. Elmenekült volna, hogy aztán visszasomfordáljon. Menyi, de mennyi szexfilmet megnézett már, és élőben sokkal izgalmasabb, de sosem sejtette, hogy milyen kínnal jár közelről látni mások élvezését.

Megigazította a farkát, bár sok igazgatásra nem volt szükség, stabilan állt, inkább csak jólesett megérinteni. Kíváncsi volt, hogy a magában csak készségesnek nevezett leányzó észrevenné-e, ha elővenné, és verné magának, s őhozzá jönne-e segíteni...

Ingerülten megrúgta a finom homokot.

Felállt, s mint akit elkergettek és örökre eltiltottak a tengerpartról, hosszú léptekkel sietett el, minél messzebb akart jutni ettől a helytől.

A kerthelyiségekben még javában folytak a vigasságok és az összebújós beszélgetések, az utcákon úgy áramlott a tömeg, akár otthon, Szilveszter éjjelén. Meztelen hátak, billegő fenekek, a végtelenben találkozó lábak, villogó fogsorok, padokon villantó bugyik, gyöngyöző nevetés.

Pongi minden sarkon befordult, automatikusan kerülgette az andalgó embereket. Észre sem vette, ahogy némelyik utca egyik és másik oldalán is végigment, és megtorpant a hotel bejáratánál.

– Még csak eltévedni sem sikerült?

A pult mögött ott fityegett a szobakulcs, tehát az anyja még nem érkezett meg a szállodába, biztosan hosszasan elnyúlik a vacsora. A recepciós köszönésére Pongi hirtelen megrázta a fejét, és kisietett a hatalmas üvegajtón.

Akkora lendülettel vetette bele magát az utcai forgatagba, mintha attól tartana, hogy elfelejti azt a számot, ami hirtelen eszébe jutott. Mert amikor ki akarta mondani olaszul a szobaszámot, akkor egy másik szám is bevillant, az, amit egy üveg címkéjére írt apró ceruzájával egy prosti. A szálloda egy pillanatig sem volt kérdéses, hiszen ha másikról lenne szó, nem éppen arról, amelyiknek a földszintjén történt a ceruzás ajánlattétel, akkor a csaj a hotel nevét is odafirkantotta volna.

Pongi nem akart arra gondolni, hogy a lány mégsem tartózkodik a szobában, és minden más lehetőség közül is csak egyetlen egyre koncentrált: megkeresni, de rögtön. Látta maga előtt az apró ceruzával írt számot, mintha belevésték volna a levegőbe. Nem várt a liftre, kettesével vette a lépcsőfokokat, közben megtapogatta a zsebét, ahol valamennyivel több pénz lapult, mint amennyit a prosti az üvegre firkantott.

Könnyedén rátalált az emeletre és a folyosóra. Mindenfelől hangok és zenék szűrődtek ki, a kék szőnyegen izzadságszag és kellemes illatok keveredtek duzzadó patakká. Valahol egy ablakot csapkodott a huzat, egy közeli ajtó mögül ütemes nyögés hallatszott, és aláfestésül rekedtes férfihang biztatása.

Pongi csengőt keresett, s kinevette magát ezért. Hiába tűnik a folyosó egy pesti bérházénak, mégiscsak egy olasz hotel legfelső emeletén jár.

Kopogtatására valami érthetetlen, pergős választ kapott bentről – s mivel kívülről nem volt kilincs az ajtón –, izgatottan várakozott. Két-három perc telt el, s újra kopogtatásra görbítette az ujját, amikor feltárult az ajtó, és egy ötvenes koma távozott sietősen. Mögötte felbukkant az apró-ceruzás lány, és mint régi, kedves ismerősnek, a fejével intett befelé. Combtőig érő, citromsárga pólót viselt, amelyet telistele nyomtattak – mint valami újságot – kisebb és nagyobb méretű szavakkal, mondatokkal. Az ablaknál álló franciaágyra mutatott – amelyről később kiderült, hogy két darab egyszemélyes heverő, összetolva –, és otthagyta a fiút, bement a fürdőszobába.

Pongi biztató előjelnek tartotta, hogy nyitva maradt a fürdőszoba ajtaja, és egy jókora falitükör olyan szerencsésen lett elhelyezve, hogy azon át jól láthatott mindent. Felhúzódott az ágyra, és le nem vette a tekintetét a fényárban úszó fürdőszobát HD-ben közvetítő tükörről.

A lány előrehajolt, talán a szemeit nézegette, a fáradt karikákat.

– Nem! Fogat mos – állapította meg a srác, és lelkesen találgatta, hogy ugyan található-e bugyi a citromsárga póló árnyékában. Végigfutott a hátán a hideg, amikor eszébe ötlött, hogy most ment el az előző látogató, egymásnak adták a kilincset, így valószínűbb a bugyi nemléte, minthogy felhúzza erre a fél percre... Ahogy ezt végiggondolta, csodálkozott is magán, mert egy csepp undort vagy hasonlót sem érzett a gyors partnerváltás miatt, inkább csak kellemes bizsergést. – A prostiknál természetes, hogy nem sokáig maradnak üresen... – magyarázta magának. Ismert olyan lányokat, akik egy-egy buliban 4-5 vagy még ennél is több srác megdugott, és mégsem sajnálta egyik farok tulajdonosát sem, sőt kellően irigykedett rájuk. Szokták is mondani a szerencsések, hogy ötük közül egyikük sem csak 20 %-át kapja a puncinak...

A prosti lába nem is csont-bőr, de nem is vastag, éppen a legjobb, s ahogy előrehajolt, jól látszott, hogy feszes, izmos.

– Sokat lovagol. – Pongi nem ismerte a szokást: neki le kell-e közben vetkőznie, vagy elég, ha várakozik az ágyon.

A lány telefonja hosszan, némán villogott, de a fiú nem tartotta fontosnak, hogy szóljon.

Lerepült a citromsárga póló, alatta semmi, és a lány beállt a zuhany alá, annak az ajtaját is nyitva hagyva, ha volt olyan egyáltalán. Elég kisméretű mellekkel szerelték fel – bár Pongi mindent úgy értékelt: “Pont jó!” –, a csípője meg egy hajszállal szélesebbre sikerült, mint elvárható, de nincs is semmi érdekes a túlságosan szabályos nőkben. (A srác mindezt akkor még nem, csak évek múltán fogalmazta meg, ám abban a szállodai szobában már megérzett belőle valamit.)

A világos, selymes bőrt egy még világosabb folt törte meg, árulkodva, hogy nem sok ideje jut napozásra, de olyankor nem visel melltartót, csak egy bikinialsót. Gondosan behabozta magát és hosszasan öblített, a puncijára és környékére kétszer annyi időt szánva, mint a további részekre.

Pongi feszengett, sosem látott még ilyet élőben. – Már megérte! – Jólesett volna elővennie a farkát, oldalra dőlni, és úgy folytatni a mozizást. De micsoda égés lenne, ha szép csendesen kiverné magának, mire a prosti előkeveredik a fürdőből!

– Úgysem értek semmit – morogta, amikor a lány először csak néhány szót hadart, majd hosszas magyarázkodásba kezdett. Velence környékéről jött, és van egy kisfia, vagy az is lehet, hogy szeretne majd egy kisfiút...

A fiú már azt hitte, hogy vége a rituális tisztálkodásnak, amikor megint hab került a puncira.

– Sokat használhatta ma... – gondolta izgatottan.

Különös érzés volt várakozni egy lányra, aki az ő kedvéért mosogatja magát, s akivel majd azt tehet, amit csak akar – hiszen megfizeti --, és mindkettőjüknek egyetlen célja lesz: Pongi szórakoztatása és kielégülése.

– Ilyet soruk lehetett a szultánoknak, amikor a sok háremlány igyekezett megdugatni magát. – Félkönyékre támaszkodva élvezte a műsort. – Csak nem mossa meg mégegyszer? – ámuldozott.

De nem, a lány csak azt nézegette, hogy szükség van-e egy futamra a borotvával a dombocskáján. Végre törölközni kezdett, a már megszokott alapossággal dörzsölte pirosra minden porcikáját, kivéve a puncija környékét, ahol ujjnyi területeket meghódítva, aprólékosan itatta fel a nedvességet.

Krémet kent aztán magára – érezni lehetett a gyümölcsillatot --, és hajszárításba kezdett...

Pongi tenyere izzadtságban úszott, s már nem feszengett, minden idegszálát megfeszítve próbálta kiélvezni a látványt, ha ez egyre nehezebben sikerül is. Elkésve jutott eszébe, hogy oda kellett volna menni, s már a legelső pillanattól résztvenni a fürdésben, a lány biztos nem tiltakozott volna, sőt, talán még...

Nadrágja elején óriási folt terjengett, ennyi várakozás közben sem tétlenkedett a fallosza...

Végre befejeződött a hajszárítás, és a lány, mintha a tükörből lépett volna elő, mosolyogva állt az ágyon elterülő fiú előtt. Pongi  nadrágját tartó gombbal játszadozott, és hajlott afelé, hogy előveszi a farkát, ő is hadd mutasson valamit, ha már ott áll előtte a meztelen lány.

Ekkor kopogtatás zavarta meg az egymásra-hangolódást.

A kedvesen kíváncsi mosoly eltűnt, és helyébe egy másik lépett, egy udvarias-üzleties. A prosti az ajtóhoz sietett, és résnyire megnyitotta. Valakinek megörült, de látszott, hogy nem fogja beengedni, széles mozdulatokkal magyarázott – amit az ajtó úgyis eltakart, és térdével kitámasztott, nehogy tovább nyíljon.

– Ez eltart egy darabig – állapította meg a hosszú mondatokból a fiú, miközben ő olyan stabilan állt, mintha betonba öntötték volna használni tervezett, kritikus testrészét.

Gondolt egy merészet, és zsibbadásra ítélt karjának segítségével feltápászkodott. Odament az ajtóhoz, szorosan a lány mögé, és a pucér popsihoz nyomta a falloszát nadrágostól. Éppen oda, ahol egy világosabb háromszög díszelgett.

Most hallotta csak meg, hogy a kinti, visszafogott hangú látogató egy pasi, aki valószínűleg sejti, hogy a lány miért nem engedi be, de a beszélgetés befejezésére semmi hajlandóságot sem mutatott.

Pongi folytatta a kigombolkozást, majd kilépett a nadrágjából. Rövid tétovázás után félredobta az alsóját is, és előnedveivel zavartalanul kenegette a világosabb háromszöget, míg az csillogóssá nem vált. Ha félrehajolva megcsodálta a művét, a lány egyből reagált: megmozgatta vagy hátratolta a fenekét. A kenegetés kiterjedt a félgömbökre is, és új játék kezdett kialakulni: ha bedugta a farkát a combok közötti kétujjnyi résen, és lassan, a puncit simogatva visszahúzta, újabb nedvességhez jutott, amivel tovább kenegethette a selymes dombokat.

Évekkel később, amikor sok olyan lánnyal akadt dolga, akik lassan kezdtek el nedvesedni, türelmetlenül emlegette magában az olasz hotelszobában történteket és a prostit, és megesküdött volna bárkinek, hogy az ajtónyíláson át beszélgető lány teste – síkosító meg hasonló felesleges hókuszpókusz nélkül -- jobban reagált, mint azoké, akik állítólag még nem sok farkat éreztek a fenekükhöz nyomva.

Leguggolt, s igyekezett bekukucskálni a lány lába közé, majd – amikor sürgető kézmozdulatok jelezték, hogy térjen vissza a keménységgel – megint felállt, és folytatta a húzogatós játékot. A prosti mindkét keze hátul volt, irányítgatta és vissza-visszahúzta a srác faltörésre is alkalmas falloszát.

A beszélgetés hirtelen, minden előzetes jel nélkül ért véget, az ajtó becsukódott, és ugyanebben a vontatós helyzetben csoszogtak az ágyhoz. A lány feltérdelt, de a fejét letette, és Pongi zavartalanul nézegette a nedvességtől fénylő, keskeny rést. Mint mellúszó a víztükört, kétfelé húzta a lány combjait, a nagyajkakat, a popsi félgömbjeit, és bámulta a látványt.

A prosti előrenyúlva kotorászott a párna mögött, és előhúzott egy szalagszerűen feltekert óvszerköteget, és szigorúan rámutatott:

–... molto importante noi...

Pongi engedelmesen nyúlt a tekercsért, és égő arccal találgatta magában, hogy vajon hány ilyen kis zacskót fognak kibontani...

A lány megfordult, hogy segítsen, s miközben a keze ügyesen kiszabadított egy gyümölcsillatot árasztó, fekete gumikarikát, bekapta az arca előtt beszülő farok leghegyét. Anélkül, hogy kiengedte volna a szájából, nyelvével körbetapogatta, majd a srácot fenekénél fogva magába tolta a teljes hosszúságot.

A fiú attól tartott, hogy a vizuális élmény hatására egyszerűen az őt befogadó mélytorokba ürít mindent, ám a prosti megkegyelmezett neki: Síkosan-nyálasan eleresztette, és a kibontott óvszerre mutatva, majd egyértelmű kézmozdulatokkal az orális szexet jelezve kérdezte, hogy melyik legyen. Egyikhez kell gumi, a másikhoz nem.

– Sorban, minden... – motyogta a srác.

Először a feszítéstől akart megszabadulni,és végre belülről megtapasztalni egy puncit, ezért a feketén felsodort óvszert tartó lánykéz felé tolta a farkát.

“Vetkőzz le!” – mutogatta a lány, és várta, hogy Pongi felsőtestéről is letegye a ruháját. A fiú ezután egyszál gumiruhát kapott, és mielőtt elkezdett volna tanakodni, hogyan is fogjon hozzá, a prosti betérdelt az iménti pózba, arcát a párnára hajtva...

Vége

Tengerpart éjjel 2.

Előzmény: Tengerpart éjjel 1. A királylány

Nyári erotikusok - novellák

Tengerpart éjjel

2.

Holdfényes romantika

A mosdók előtti széles folyosón is tömeg hömpölygött, a biliző kiscsajjal jelzett női szakasz előtt hosszú sor alakult ki. Pongi és újdonsült táncpartnere – akinek a kinti fényben minden foga egyforma fehérnek látszott –, elengedték egymást, mielőtt fellöknék őket a tolakodók.

– A benti préselődés ehhez képest a nyugalom szigete – jegyezte meg a fiú.

A lány csak mosolygott, és vékony csíkban tetovált szemöldöke felhúzásával, cinkos mosollyal és biccentéssel jelezte, hogy a férfiak mosdójába egy-két csaj is besurran.

– Jó ötlet! – Pongi megragadva a lány könyökét, határozottan az ajtóhoz vezette.

Mégsem tűnt annyira jó ötletnek, hogy belemerüljenek a félrészeg srácok sokaságába, akik közül többen az arcukat vagy a farkukat mosták, mások alkarjukat a fejük fölé emelve, a csempézett falnak támaszkodva, kerti slag módjára eresztették ki végnélküli folyadékmennyiségüket, megint mások a fülkék előtt várakoztak vagy ütemesen dörömböltek.

A lánynak szemmel láthatólag tetszett a nyüzsgés. Ponginak a legkevésbé sem, miközben azért izgatta a helyzet: bezárkózni a csajjal egy fülkébe.

– Nem tudjuk itt kivárni, míg felszabadul egy kupé – morogta –, aztán meg folytonosan dörömböl valaki... – Remélte azért, hogy mégis ki lehet várni.

Egy srác éppen hasznosan akarta eltölteni a várakozás hosszú perceit – ki tudja, meddig marad foglalt –, felhúzódzkodott a fülke ajtajára, úgy szemlélte a szűk kutricában zajló eseményeket. Érdeklődése és vigyorgása elárulta, hogy a bentiek azt teszik, amit elvárt tőlük. Mielőtt elengedte volna a felső peremet, hogy visszahuppanjon a kövezetre, még valami biztatásfélét bekurjantott, s amikor visszaért  földre, a körülötte állóknak kezdte mesélni, mit látott.

Pongi táncpartnere felkacagott, és érdeklődéssel szemlélte, ahogy két újabb srác egymás vállára ülve, minden fülkébe bekukucskál. A felüllévő valamennyi kukucskálás után hűvelykujjával jelezte a lelkes publikumnak, hogy elégedett a fülkében történtekkel, és az utolsó-előttihez újra visszasarkantyúzta a vigyorogva cipekedő havert, s ott felkönyökölve, hosszasan gyönyörködött a látványban.

További alkalmi artista-párok is alakultak, és összeütközve, egymást kerülgetve ellenőrizték, hol is tartanak az egyenként nagyjából 1,5 négyzetméternyi területen zsúfolódók. Olyan is akadt, aki az ajtó alatti keskeny résen keresztül tervezett mozizni, ám közben rátapostak a kezére, és élénk gesztikulálással, hadarva, érthetetlenül magyarázta, hogy csak a bokáig lehúzott bugyit sikerült meglesnie.

Pongi elhúzta a száját, és még a vállát is megvonta volna – ha ennyire könnyedén venné a várakozást –, amikor észrevette, hogy alkalmi táncpartnere azért nem moccan, mert hol a farkukat a mosdónál leöblítőket figyeli árgus szemekkel, hol pedig a leskelődőket. Amikor pedig az egyik fenti srác leugrott egy széles vállról, és hívón intett a lány felé, Pongi egykori táncpartnere azonnal odasietett, és csillogó rövidnadrágjában felhelyezkedett a kínálkozó nyakba. A következő pillanatban már a legnépszerűbb fülke felett könyökölt a magasban.

Pongi mérhetetlen csalódást és űrt érzett. Elveszítette, akit megtalált a tömegben, s akivel – úgy tűnt – jót szórakozhattak volna együtt, egymással. Állt magányosan a harsányan röhögők között, és elkullogásnak nevezte azt a mozdulatsort, amellyel elhagyta a mosdót.

Az ajtóból visszanézve még tanúja lehetett, ahogy az egyik fülke kinyílt, s öltözéküket igazgató pár lépett ki rajta, ugyanakkor az iménti, integető-csábító srác és a nyakában ülő, csillogónadrágos utasa, így, feltornyozva elfoglalták a felszabadult 1,5 négyzetmétert.

A terembe nem akart visszamenni, a folyosón vidámkodó emberekre ránézni is rossz volt.

Tudta, hogy a ligeten túl, alig néhány lépésnyire található a tenger.

– Még az hiányzik! Romantikázni egyedül... – morgott magában, de arrafelé vette az útját.

A hűs levegő és a tenger illata nyomtalanul eltörölték a mosdóban érzett elhagyatottságot és keserűséget. Amikor pedig néhány meztelen lány futott el mellette a víz felé, már nem is gondolt többé az alkalmi táncpartnerére, annak koronás fogára, de még a csillogós nadrágjára sem. “Hm, a nadrágra, ami már régen nincs rajta... Hát ezt elbénáztam. Könnyen megdughattam volna, és most más szerezte meg még könnyedébben... Hogy csinálhatják? A srác megszopatja, vagy rádönti a kagylóra? Mindegy!”

A hosszan elterülő, ám viszonylag keskeny liget fái és bokrai susogtak, nyöszörögtek, nyögtek és nevetgéltek. Az éjszakára szándékosan tárva-nyitva hagyott kapu láncokkal, lakatokkal bezárva sem állta volna útját azoknak, akik éjjel vágynak egy kis tengerszagra, vagy egyéb élvezetre: a nyitott kaputól néhány méterre éppen akkor mászott át két sötét alak a kerítése, amikor Pongi odaért.

A kerítés tengerfelőli oldalának támaszkodva tíz-lépésenként csókolózott egy-egy pár, mások a vízben csapkodták egymást, vagy – kissé arrébb húzódva a strandkapu és a tenger közötti legrövidebb útvonaltól – a homokon hevertek összekapaszkodva. A telihold elégedetten ezüstözte be a meztelen testeket.

Pongi úgy tett, mintha óvatosan lépkedne, valójában azért meresztgette lefelé a szemét, hogy minél többet láthasson a parti szexből. Tudta ugyan, hogy megint csak felhúzza magát, akár tánc közben, aztán meg...

– Legfeljebb beállok a tengerbe és jól megdugom... a tengert! – Elmosolyodott. – Nem is olyan rossz ötlet – állapította meg, amikor a parthoz érve egy fiút látott a közelben, akit először lánynak vélt, s aki zavartalanul verte a saját farkát, térdig vízben, háttal a partnak. Felette reflektorként a Hold, mögötte a parton egy kisvárosnyi embersereg. Előkerült egy lány valahonnan, ledobta a cipőjét és buggyos miniszoknyáját, majd besietett a vízbe, és odasimult a sráchoz. Azt ugyan nem lehetett élesen kivenni, hogy mit csinál, de a könyöke szorgosan mozgott a ringatózó holdfényben.

– Ilyen is jó lenne nekem! – sóhajtott Pongi.

Nemcsak ezen a másfél napon szenvedett nőhiányban, mióta anyját elkísérve megérkeztek az üdülőhelyre. Otthon sem bővelkedett csajokban. Pedig jóképűnek tartják, elhülyéskednek vele, még azt sem bánják, ha néhány ruhadarab lekerül róluk, ám a bugyinál tovább nem lehet eljutni. Az egyik haverja szerint, akinek kiöntötte a keserűségét:

– Az a te bajod, hogy jól nézel ki. A csajok elkezdenek politizálni a pinájukkal, és csakis hosszú távra akarnak megszerezni. Azt hiszik, ha futnak még egy-két kört előtte, akkor jobban ragaszkodsz hozzájuk. Képzeld el, tök gáz lehet, amikor valamelyik bige eldicsekszik a barátnőinek, hogy megkapott egy jó pasit, aztán csak megdugod és kész, és a következő nap mesélheti, hogy már nincs meg a pasi. Akkor inkább kéreti magát, nem tartja oda a pináját, és akkor hosszan mesélheti mindennap, hogy egy jó pasi lohol-liheg a nyomában.

– Lehet benne valami – legyintett Pongi, mert alig 10 perce szaladt el fejvesztve, bugyit felrángatva a legújabb lány, akivel már-már összejött valami a park kevésbé forgalmas padján.

A tenger az más! A tengerszag felszabadítja a gátlásokat, és egymástól is megkívánják a szexet – gondolta, amikor az iménti páros lánytagja leöblítette a kezét a vízben. Pongi elképedve látta, ahogy otthagyja, térdig a tengerben, a még mindig meredező srácot, és visszasiet – szoknyáját és cipőjét felnyalábolva – a nem is olyan távol, a homokban félkönyékre támaszkodó komához.

-- Ez meg végignézte, ahogy a csaja kiveri egy idegennek? Őrület.

Már csak arra lett volna kíváncsi, hogy megismétlődne-e a jelenet, ha most meg ő sétálna be a vízbe, farkat húzogatni. Az a készséges leányzó rajta is segítene?
Hirtelen kényelmetlenül kezdte magát érezni, mert egyedül ő magasodott ki a parton szerteszét heverő emberek közül. Leült a homokba. (Folyt.köv.)

Folytatás:

Tengerpart éjjel 3. Életmentő apró ceruza

Tengerpart éjjel 1.

Nyári erotikusok - novellák

Tengerpart éjjel

1.

A királylány

Valamelyik fénynyaláb kékeslilára színezte a lány egyik első fogát, és a folyton mosolygó szájban furcsán mutatott az egyetlen, különcködő metszőfog a többi neon-fehér között.

– Biztos koronája van… – állapította meg Pongrác. – Te egy igazi királylány vagy! – üvöltötte a csaj fülébe, aki ettől még szélesebben mosolygott, és az újabb aktuális fénycsóva érkezése megint kiemelte a renitens fogat.

Alig néhány perce rázták magukat egymás mellett a zene lüktetésére. Előtte a srác csak nézte a tömeget egy sarokból, és próbált elkapni minden egyes pillanatot, amikor a felcsúszó miniruhák alól kivillannak a rezgő fenekek. Egy-két centin múlott a látvány, ilyen kicsinyke távolság megtételére lehetett is biztosan számítani, és egy idő múlva a lányok már meg sem kísérelték visszarángatni a felfelé kúszó ruhákat, inkább egyre magasabbra tornázták azokat.

Kilátszottak hátul a tangabugyik popsik feletti háromszögei is, elölről pedig a puncikba mélyen bevágó-begyűrődött, többnyire egyszínű, keskeny anyagok.

Pongrác – ahogy az otthoni haverok szólították: Pongi vagy Pingi – töltekezett, a sarokban ücsörögve olyan illúziója támadt, mintha az összes lány az ő kedvéért riszálna, és csak azért ráznák tőle néhány centire a feneküket, hogy ki tudja választani a legmegfelelőbbet. Felvinné a hotelba, és hátulról, jó rezgősen megdugná... Már a liftben kibuggyantaná a csöcseit, és lehúzná a bugyiját is. Megmutatná neki a kilátást az erkélyről – bár sok időt ilyesmire nem kellene elvesztegetni –, és megmarkolná a fenekét, megmártaná a mutatóujját… De megdugni csakis odabent, teljes fényárban foga, hadd rázkódjanak csak azok a félgömbök!

Az eszébe sem jutott, hogy a hotelbe mégsem viheti.

Választék volt bőven – a táncolók legalább háromnegyede nőnemű –, és Pongi gyanította, hogy a legtöbbjük helyi lakos. Talán szívesen ismerkednének egy külföldivel, de az is előfordulhat, hogy egy szintén külföldinél nagyobb esélye lenne… Itt tartott a gondolataival, tekintete pedig egyre fentebb kúszott a női testeken, ahogy a miniruhák is mind kevesebbet takartak, amikor észrevette, hogy egy cseppet sem tipikusan délies, temperamentumos és hosszúcombú, de szőke lány egyenesen feléje tart. Átvágva a táncolók között, néha kikerülve, akit muszáj, de határozottan Pongit célozta be.

A srácnak lett volna ideje felkészülni, meg is fogalmazott magában néhány frappáns tőmondatot angolul, és összes szókincsét felhasználva olaszul is, ám arra nem számított, hogy a lány előkapar a válláról lógó táskából egy apró ceruzát – talán éppen ilyesmivel szokták a keskeny szemöldököt rajzolni –, és az asztalon lévő üveg címkéjére sebesen felfirkant néhány számot, majd 1 centire Pongi orra elé tartva, kérdőn mosolyog.

– Grazie ragazza, grazie signora... – mondta Pongi, ezzel elpufogtatva az általa ismert összes olasz kifejezés legalább 1/20-át.

A lány biztosra akart menni, vagy a dübörgő zenén át is felismerte az idegen akcentust, ismét felkapta az üveget, és még 2 valamit felírt: “telefono, camera”, majd a megfelelő szót összekötötte a hozzátartozó számmal. Várakozóan nézett.

Pongi felállt a székről, a lány füléhez hajolt, és beleüvöltötte:

– Sei una prostituta?

Ekkora elismerést még sosem kapott a nyelvtudásáért, a lány élénken bólogatott:

– Sì, sì. – Megint visszavette az üveget. Kicsit forgatta, mert az írható részt már felhasználta, de a pici ceruza jól fogott a cimke mellett is, oda rajzolt szabályosan, félreérthetetlenül 2 számjegyet, és mellé az Euro jelét. – Tutta la notte.

A srác azon gondolkodott, mit jelenthet a “tutta”, de sejtette, hogy a mondat a teljes éjszakára utalhat. Megkocogtatta az üveget ott, ahol a szobaszám található – amit a lány udvarias elutasításnak értelmezhetett, mert sarkonfordult, és becélzott egy másik magányos pasit. – Pongi máris megbánta, hogy akaratlanul lerázta a csajt. Hiszen csak azt akarta jelezni, hogy a szobaszám, azaz a szoba érdekli, nem a telefon... Elveszítette szem elől a fantasztikusan hosszú, barna combokat, a táncolók visszazáródtak a lány mögött. Pedig a hosszú lábak, akár a hosszú folyók, mindig kíváncsivá tették: vajon milyen lehet az a hely, ahonnét erednek?

Pongrác hosszú könyörgés után az anyját kísérte el párnapos hivatalos útra, miután felfedezte az interneten, hogy lehet még repülőjegyet foglalni, és azt is tudta, hogy az anyja  szereti a kényelmet, és mindig kétágyas szobát foglal. Így utazhattak együtt, és ezért érezte magát magányosnak. És ezért nem vihetett fel senkit – bármennyit is álmodozott erről – a közös szobába.

A kétszámjegyű euro, amit a prosti gondosan az üvegre rajzolt, nem volt sok. Otthon – forintban számolva – ennyit kérnek az útmenti csajok “egy komplett”  menetért, mint ez a lány számolt volna – ha jól értette – egy teljes éjszakáért.

– Hm. – Megvonta a vállát, és tovább gyönyörködött a ringó-rezgő fenekekben, miközben várta, hogy egy másik prosti is megtalálja az apró ceruzájával. – Hosszú még az éjszaka!

Egy idő után felállt, megmozgatta a lábait – s mivel abban a pillanatban már le is tottyant egy csaj az üresen hagyott székre, sőt még az ölébe is kapott egy másik lányt –, lassan elindult, keresztül a termen. A huszadik lépés körül elragadta a tömeg, és mozdulatlan talpakkal rázni kezdte magát a zene ütemére. Először csak billegés-szerűen, majd átvéve a jobbról-balról hozzáütődő testek hullámzását.

Az egyik metszőfogán fényre reagáló koronát viselő lány véletlenül sodródott elé, többször nekifarolt, majd szembefordult, és ettől kezdve együtt táncoltak. Pongi megörült a társaságnak, legalább nem érezte többé a fura magányt, ami legnyomasztóbb lehet ezernyi ember között.

Minden mosolyra és minden érintésre mosollyal válaszolt a lány, bármit mondhatott neki, csak nevetett.

– Úgysem értesz magyarul... – jegyezte meg Pongi – nincs is értelme a füledbe kiabálni. – Mivel a lány ezen is csak kacagott, folytatta: – Jól megdugnálak, itt a terem közepén úgysem figyel ránk senki!

Egy gigantikus orgia közepébe képzelte magát,– oldalról vagy hátulról minden pillanatban hozzáért egy-egy ugrándozó cici, vagy egy szitáló popsi –,,a koronás lány" gyakrabban volt hozzápréselve, mintsem legfeljebb 5 centi távolságban. Ha tánc közben ügyesen mozgatta a karjait, sok finom lánytestet megsimogathatott, majdnem észrevétlenül. Teste hamar reagált az ingerekre, és amikor balról egy tüsi-vöröshajú csaj szabályosan a mellei közé kapta a karját – s mintha nem is akarná elereszteni, percekig együtt mozogtak –, fallosza fellázadt, és befejezve a kínos feszengést, felállt. Ráadásul oldalra nézve be lehetett látni a cicikhez, elölről pedig Pongi ellen másik támadás is készült: a percek óta állandó táncpartnernek tekinthető lány hátat fordított, és leküzdve a köztük maradt pár centimétert, a sráchoz simult.

Pongi jobbkeze átkarolta a lány derekát, és már fentebb is csúszott, felváltva markolászva a ciciket, közben baljával a tüsihajú vöröske alá nyúlt. Egyikük sem tiltakozott, inkább még szorosabban préselődtek hozzá. A fiú ruhán és melltartón át labdázott a koronásfogú ruganyos ékességeivel, miközben a vörös lány bugyijából annyit benyomott a nedvesen várakozó punciba, amennyit az anyag engedett.

Hosszú percekig mozgott – akárcsak a tavaszi, párzó rovarok – összenőve a trió. Egészen addig, míg hátulról egy fürge kéz be nem furakodott Pongi szabadon hagyott jobb oldala felől, s kígyómozgással be nem préselte magát a ringatózó testek közé... Futólag megfogta a meredezésre kárhoztatott péniszt!

A fiú nehézkesen fordult meg – veszni engedve emezt a két lányt,–, és nem tudta kiválasztani a préselődők közül, kinek lehetett tulajdonítani az iménti kezdeményező markolást.

Tekintgetve kereste a vöröskét is, de őt elnyelte egy hullám – puncijába nyomkodott, átázott bugyistól mindenestől --, szerencsére a koronásfogú lányt tartósan rálapították, menekülni se lett volna esélye. Pongi hátranyúlt, megfogta a rövid, csillogós nadrágba bújtatott félgömböket, és egy pillanatra meghökkenve érezte a lány kutakodó kezeit. Próbáltak csoszogva elindulni, kifelé a tömegből, mert mégsem kellene ennyi táncoló között elővenni a kelléket.

(Folyt.köv.)

Folytatás:
Tengerpart éjjel 2. Holdfényes romantika