Éjjeli portaszolgálat 1.

 MELLBEDOBÁSOK

7 erotikus novella e témában

 Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK

Éjjeli portaszolgálat 1.

Hétfőről keddre csak a szél járt a zsákutcában, gyakran elsüvített a jobboldali, graffitis gyárkerítés és a baloldali, üvegkalitka-szerű portásfülkével és rozsdaette, robusztus kapuval megtört telephatárt jelző vasrácsos-dróthálós tákolmány között.

Aki eddig azt gondolta, hogy a plusz pénz vonzóvá teszi az éjszakai műszakot, annak részben igaza lehet. Kivétel a portaszolgálat éjjeli verziója, ami megfizethetetlen. No persze, az éjszakai portást nem is akarja senki meg- vagy túlfizetni, de lehetetlen vállalkozás is volna pénzben kifejezni azt a végtelen sivárságot és dögunalmat, amivel a munkakör együtt jár. Akkor még a siralmas téli éjszakákon végkimerülő éberséget, a zuhanva lecsukódó szemeket, és a fülledt nyári éjszakák borzongó hajnalait nem is vettük számításba.

Keddről szerdára a szél gondoskodott magának utánpótlásról, s akár a porszívó feneke, hangosan fújt, csakhogy hideget.

Éjfél előtt pár perccel egy – rendszáma szerint – 20 éves autó tolatott be éppen a portásfülke vonalába, és a telep aktuális éber őrzője nagyjából 6 lépés távolságból szemlélhette, ahogy az első üléseken egymásra talál a kocsinál valamivel idősebb, mondjuk 25 éves nő és a jóval idősebb, 40-es pasas.

Túl gyors volt az action, és igazán rá sem készültek rendesen, így mire kibontották a ciciket, már telesszaladt a nő szája, és nemigen maradt mit szétkenegetni.

Aki belecsöppen egy ilyen állásba – például egy rosszakarója ajánlására –, hamar rájön, hogy nemcsak a fizetség szintje feszegeti a komédia határait, hanem bőven tragikomikus, ahogy a portást a legelső naptól ellátják éberséget fenntartó és ellenőrző feladatokkal. Mert nem ücsörgésből és takaróba burkolt szundikálásból áll ám a felelősségteljes tevékenység! Meghatározott időközönként fel kell jegyezni, hogy "minden rendben (óra, perc, aláírás)", vagy ennek gonoszan továbbfejlesztett változataként óránként körbejárni a területet, és a telep legtávolabbi pontján elhelyezett ellenőrző szerkezeten becsekkolni az álmatlan hülyék klubjába.

Szerdáról csütörtökre enyhült a szél, de még utoljára megcsikorgatta fogait a tél.

Peti már 10 óra 22 perckor kezdhette meresztgetni a szemét, és őszintén drukkolt az anyósülést bőven kitöltő lánynak, hogy le tudja vedleni a ruházatát anélkül, hogy kocsi oldalát kidöntené. A cicik nem voltak ugyan túlságosan nagyok – inkább szumós-típusúak –, de minden irányban mindenből sok jutott a lánynak, feszítette a karosszériát, úgyhogy megmoccanni sem lehetett könnyű. Amikor hősiesen megszabadult még a bugyijától is, és a pasas ölébe dőlt, az autó panaszosan felnyögött. Ment a fűtés, és a szopás sem tartott sokáig, de úgy beszuszogták az üvegfelületeket, mintha befüggönyöztek volna. Patakokban folyt a pára. Peti biztos volt benne, hogy férfinek nem adódott lehetősége végigtapogatni a dupla- vagy tripladuci testet, mert egyszerűen nem férhetett hozzá. Utólag már feleslegesnek tűnt a meztelenre vetkőzés, ráadásul visszafelé még sokkal bonyolultabb volt, tovább tartott az öltözködés, mint az addigi összes dolog együtt.

Mindegy.

Kevéssel éjfél előtt egy ismerősnek tűnő, rendszáma szerint 20 éves autó kanyarodott a portásfülke mellé. Hahó! Petinek kedve lett volna üdvözölni a jövevényeket és megköszönni, hogy visszatérő vendégek lettek az unalmas, hideg éjszakában, és ismét hajlandók őt szórakoztatni.

A sofőr változatlan, az anyósülésen az aktuális partner új szerzemény, ugyanúgy huszonéves csaj, mint az előző, de rövidebb és sötétebb hajjal, dúsabb mellekkel. Mire a pasas precízen betolatott a szokott helyre, a lány kibújt a ruhájából. Ebből is egy felesleges vetkőzés lett – legalább egyiküket el kellene küldeni egy intenzív szex-továbbképzésre –, mert a férfi hátradőlt, hozzá sem ért a nőhöz, csak tehetetlenül hagyta folyni a történéseket. A lány még annyit megtett a pasi helyett, hogy a farkat végül a saját bimbóihoz érintette, ám ez távolállt a normál ciciszextől.

"Egyetlen perc?! Ezért kár a város legsivárabb zsákutcájába tolatni, el lehetne intézni a szupermarket parkolójában is." Viszont az immár kétszeri "találkozás" alapján Peti mindent értett: A pasi időnként felajánlja valamelyik kolléganőjének a hazaszállítást, közben röptében, kevés időt áldozva rá, kilövelli a fuvarhoz járó extrát, a kolléganő meg lenyeli. "Jöhetnél holnap is! Hozhatsz régi csajt vagy újat, de ne kapkodd el! És kérdezz bátran, ha nem fogod fel, hogy nem csak ennyiből áll a szex!" – tanácsolta magában a 20 éves autó tulajdonosának. A kedvetlenül öltözködő lánynak is küldött pár üzenetet gondolatban, melyek mind megfeleltek egy-egy önreklámnak, mert Peti több időt szánna a csajra, akár a saját éjszakai műszakja terhére is feláldozna 1 órát. Legfeljebb nem írná be az esemény(telen)-naplóba.

Peti ragaszkodott hozzá, hogy rendszeres éjjeli szolgálatot is el akar látni, mert úgy igazságos, és nemcsak 3-4 napra, hanem a többiekhez hasonlóan, heti váltásban. Nappal targoncázni is kell a portásnak, mégis az éjszakát tartják legstrapásabbnak. Az eddigi hétfőtől szerdáig (2 alkalom) és a keddtől csütörtökig (4 alkalom) tartó, helyettesítőként ellátott éjjeli műszakoktól se lett semmi baja, nem is kezdett el penészedni az agya, ahogy a kollégák ijesztgették, úgyhogy itt az ideje beállni a sorba közéjük.

– Hétfőtől beírtalak! – zárta le a főnök múlthéten a felesleges szózuhatagot, aztán elismételte a szokásosat: nincs nyomkodás, nincs filmnézés, sőt még a világítást is csak indokolt esetben szabad bekapcsolni, mert a fényes képernyő vagy a mennyezeti lámpa miatt a terrárium-szerű fülkéből nem veszi észre, ha odakint a sötétben történne valami. Például valaki zsebre vágná azt az óriási, idétlen, menzás, leveses üstöt, amit időtlen idők óta kerülgetnek a portások, nem is beszélve a kicsit távolabb található fél-kazánokról, amik szintén nagyon hiányoznának a tájképről.

Csütörtökről péntekre nehezen telt az éjszaka. 

Az éjjeli portás már a műszak kezdetétől tolató motorzajokat vélt hallani, meg virgonc kísértet- lányok kihívó kacagása közeledett, ám nem ért oda senki, és hamarosan a hangok is elmaradtak.

Bele lehet törődni az eseménytelenségbe is, de amikor ritkásan, de mégiscsak történtek akciók az elmúlt napokban, azt könnyebb megszokni. Alig telt el az első 1 óra, Peti valamiért sejtette, hogy ez egy ilyen silány éjszaka lesz. A második óra végére biztosra vette, hiszen még az éjfél előtti "törzsvendégnek" számító koma és szopó-partnere is elmaradt. "Senkire sem lehet számítani a mai világban." Szemhéjai leragadni készültek, muszáj volt kéltlábon billegőre egyensúlyozni a széket, hogy éber maradhasson.

Ekkor hirtelen fénybeborult az eltolhatós kapu környéke, bekapcsoltak az érzékelős reflektorok. Mintha váratlanul a Nap pattant volna fel az égbolt közepére, így a télvégi, csütörtöki éjszakában, csakis azért, hogy beragyogja a városka elhagyatott zsákutcáját.

Peti első reflexként megértette, hogy a szexautók miért pont a portásfülke mellé szoktak tolatni és soha nem pár centivel arrébb: Megtapasztalhatták már, hogy valamivel távolabb ökölcsapás-szerűen bekapcsolnak a reflektorok.

Miután ezt a felismerést elégedetten nyugtázta, Peti megpróbálta kitalálni, hogy egy kezdő szexautó érkezett-e, és a párocska nincs tisztában a parkolási szokásokkal, vagy rablók éppen most akarják megkaparintani a telephely féltett kincseit... Meg persze jó volna tudni, hogy neki, mint éjjeli portásnak, mi a protokoll szerinti szerepe.

Erőteljes dörömbölés vagy rugdosás zaja, esetleg a kettő egyvelege verte fel a csendet, döngött ám rendesen a vaskapu. "Nem valószínű, hogy szexelők kérnek segítséget... – okoskodott Peti – rablókra sem jellemző." Érthetetlen, hogy miért pont a zárt kapu előtti 1,5 - 2 méteres sáv a holttér, ami a széles oszloptól beláthatatlan, hiába reflektorozták be.

Belebújt a duplán-bélelt kabátba, majd kilépve a fülkéből, komótosan megkerülte azt, és a lehető legközömbösebb hangon a kapu felé mordult:

– Na mi van?!

– Ellenőrzés! Engedj be! – felelte egy jólismert női hang.

A telep tulajdonosának 30 éves lánya, Adrienne, aki a vállalkozás valamennyi szerteágazó adminisztrációját képes volt önállóan kézbentartani, és munkaidőben szimultán flörtölni mindenkivel, aki kétágú nadrágot hord, meg sem várta, hogy szélesre táruljon a kapu, beosont a résen.

– Ez aztán a meglepetés! Miért nem alszol ilyenkor? Tényleg ellenőrizni jöttél?

– Ja, látni akarlak. – válaszolta Adrien közelebb lépve –, és leellenőrizni, hogy hány csajt kúrogatsz a portásfülkében.

– Sajnos olyan nincs, pedig az időmbe beleférne jónéhány menet!

– Ne hencegj, mert még kedvet kapok leellenőrizni! – Megfogta Peti kezét és nem a portásfülke felé húzta, hanem ahol az irodák találhatók, köztük a főnök kényelmes kanapéval ellátott szobája. – De nagy csönd lett! Betojtál? – Adrienn feltekerte a konvektort, ami egyből elkezdett kellemesen duruzsolni. – Vagy megmutatod, hogy mit szoktál csinálni az éjjeli csajokkal? Egyikkel, másikkal?

– Ma még te vagy az első, úgyhogy választhatsz.

– Minden jöhet! Válassz te!

– Elsőre ciciszex...

– Szopival? Okszi!

(Folyt.köv.)

Folytatás: Éjjeli portaszolgálat 2.

Teherporta

 MELLBEDOBÁSOK

7 erotikus novella e témában

 Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK

Teherporta

Tamás egy mozdulattal leemelte a magas, keskeny gardróbszekrény tükörajtaját. A modern bútordarab nyögött egyet, majd megadóan, kapaszkodó nélkül, kissé féloldalasan egyensúlyozva vette tudomásul, hogy ettől kezdve más szögből látja a világot.

Meglepetésében Melinda is nyögött egyet, majd felismerte a helyzetet:

– Látni akarod közben a puncimat? – kérdezte, és térdig letolva a nadrágját, négykézlábra ereszkedett a terebélyes ágyon, fenekét az üvegajtó felé fordította, és ismét bekapta a srác farkát.

Tamás felülről is bontogatta a lányt, anélkül, hogy meg akarná zavarni, és igyekezett észrevétlenül megszabadulni a saját nadrágjától is, amit idáig csak kigombolni sikerült. Bár azt már kétszer is.

– Ja, látni akarlak – válaszolta megkésve, és egyik kezével a lány melleit gyömöszölte felváltva, a másikkal hátranyúlva próbálta ki, hogy meddig ér el. Ha kicsit oldalra dőlt, akkor be tudott nyúlni Melinda lába közé, csak akkor elveszítette a tükör nyújtotta panorámát. – Dugunk? Maradj így, majd mögéd mászok!

Délután még álmodni sem merte, hogy ez a lány egyáltalán szóba áll vele. Bár Melinda volt az egyetlen az összes irodista közül, aki néha nemcsak visszaköszönt, de még mosolygott is… de éppen ez a kedvesség tette a portás Tamás számára még elérhetetlenebbé. Mert aki ennyi emberrel találkozik nap mint nap, az idővel jól kiismeri azt a néhány jellemtípust, ami megfordulhat egy gyár területén. Az irodákban dolgozó nők különben is csodabogaraknak számítottak, tele hisztivel, vastag sminkkel és kiégett munkakedvvel.

Alig valamivel az irodai dolgozók munkaidejének vége előtt megjelent a főnök a személyportán:

– Ha kimentek a csajok, zárd be a kaput és menj át a teherre! – adta ki az utasítást.

A „teher” a teherportát jelentette, és Tamásnak tetszett a feladat, de nem értette az okot:

– Meddig? És itt ki lesz?

A főnök megvonta a vállát és már ment is tovább.

„Itt úgysincs semmi, csak dögunalom – gondolta a portás – a tehernél meg legalább jönnek-mennek a kamionok.”

Hamar rájött, hogy ez egy különleges nap, hiszen a teherportán kiderült, hogy az oda beosztott dolgozónak valami sürgős rendőrségi ügy miatt el kellett mennie, kamionok pedig egyáltalán nem akartak közlekedni, sőt minden úgy elcsendesedett, mintha ünnep éjjele következne. Kisétált az automatához egy kávéért, mert az a tudat, hogy végig kell virrasztania az unalmas éjszakát, máris elálmosította. Nem nagyon hitt benne, hogy majd leváltják, és nem is úgy tervezte, hogy reggelig kell maradnia, hiszen az éjszakázásra rá kell készülni lelkileg. No meg az sem biztos, hogy a túlmunkát ki fogják fizetni.

Az irodaház ablakai sorra felfénylettek – ahogy a takarítók végigrohantak az épületen –, majd kihunytak a lámpák, csak itt-ott, némelyik felejtődött égve.

Még el sem kezdődött az igazi, nehéz téli éjszaka, máris nyomta Tamás vállát és szemhéját. Nekitámaszkodott a portásfülke falának, és bámulta a nyugalomhoz szokott, gyülekező jégszínű csillagokat. Aztán megint az ablakokat nézte végig, és eljátszadozott a gondolattal, hogyha valamelyik – bármelyik – csajjal kettesben maradhatna az épületben…

„Persze azóta már mind otthon vannak, és mindet dugja már valaki” – sóhajtott egy hangosat, keserűt.

– Unatkozol? – szólalt meg mögüle váratlanul Melinda, aki éppen aprót akart az automatába dobálni.

– Most már nem – vágta rá Tamás első meglepetésében.

– Haha! Azt hitted, hogy téged akarlak szórakoztatni?

– Nem bánnám.

– Hát a főnököm szórakoztat engem. – Az általában mosolygós lány arca borússá változott. – Kitalálta, hogy csináljak meg valamit, aminek egyszerűen nem létezik helyes megoldása.

– Hát ne csináld!

– Olyan nincs, mert kirúg… Persze, ha rosszul oldom meg, akkor is, de mindegy. Mással is eljátszotta már ugyanezt a mocsok!

Tamás áhítattal nézte a lányt, és fogalma sem volt, hogyan tarthatná vissza.

– Meddig maradsz?

– Még valamit megpróbálok, aztán hazamegyek – válaszolta Melinda. Elsimította a szemébe bukó hajtincset, majd fázósan feszesre húzta az amúgy is minden idomot kiemelő felsőt. – Holnap meg már akár be se jöjjek.

– Nem lehet ilyen szemét. Ki a főnököd?

– Móni.

– Móni? A nagyseggű?

– A pasiknak tetszik, de tényleg elég nagy. Azt mondják rá, hogy "téli anyag".

– Nekem nem tetszik.

– Aranyos vagy, de attól még ki fog rúgni. De hideg van errefelé, nem ehhez vagyok vetkőzve! Na, jó, megyek is! – Talán megérezte, hogy Tamás nem akarja elengedni, ezért határozottan elindult, és pillanatokon belül beleveszett a sötét épület hátsó, zajosan nyíló lépcsőfeljárójába.

A srác képzeletben egészen az íróasztalig követte, és miközben Melinda a klaviatúrán pötyögött, ő a cicijeit markolászta. Jó volt ábrándozni.

– Jó volna közéjük élvezni! – sóhajtott, miközben tisztában volt vele, hogy ez csak a kezdet, az első kívánság, ami Melindával kapcsolatban felmerült.

Ettől kezdve az idő megmakacsolta magát és megmerevedett, a falon trónoló, pályaudvari méretűnek beillő óra egyre ritkábban tiktakolt.

Alig 1 óra múlva Tamás már abban sem reménykedett, hogy Melinda, megoldhatatlan feladatával még az épületben tartózkodik. Kihalt a környék is. Vacogva kimerészkedett a kapun kívülre – bár ezt szigorúan tiltotta a portaszabályzat –, hátha lát valami mozgást. Vagy legalább egy-két sötétben megbújó autót, mert éjszakánként a párok a kerítés mellett – tavasztól őszig kiszállva, vagy télen fűtést felcsavarva, a kocsi rejtekében – szokták elintézni sürgős dolgukat… Most semmi.

Szívta magába a túlzottan felfrissült levegőt… amikor váratlanul meghallotta a portásfülke ajtajának csukódását.

„Ki lehet az?” – pánikolt, mert ha ellenőrzés, akkor most be is fejezheti a portás-pályafutást. Annyira igyekezett vissza a kapun kívülről, mintha ezzel a sietséggel feledtetni lehetne, hogy elhagyta a helyét.

Melinda állt a sorompó mellett:

– Amott nem bírok kimenni.

– Ki tudsz, ha kiengedlek, amott is én vagyok, de csakis a testemen keresztül – vigyorgott megkönnyebbülten Tamás.

– Jó lesz itt is… – A lány hirtelen elhallgatott, és beszaladt a portásfülkébe.

A fiú utána, és csodálkozva látta, hogy Melinda az asztal mögé kuporodik. Akkor kezdte megérteni a helyzetet, amikor egy autó fordult be a kapuhoz, és a sorompótól pár centire megállva, a sofőr a nyakát nyújtogatta.

– El ne árulj! – súgta a lány lentről. Remegett, pedig idebent nem lehetett panasz a hőmérsékletre.

Tamás leült a székre, és közömbös arccal nézett farkasszemet az autóssal, miközben egy tollal játszadozott, mintha a rendszámot készülne feljegyezni.

– Nem ment még el? – kérdezte Melinda, és a fiú térdére könyökölve nézett felfelé. – Mit csinál?

A fiú felkapta a telefont, mert anélkül nem akarta megkockáztatni, hogy beszéljen:

– Engem bámul… Majd megunja – mondta, mintha telefonálna, és szórakozottan megsimogatta a lány fejét. – Ki ez a koma?

– Mondtam neki, hogy ne jöjjön, de olyan féltékeny!

– Most elmegy… De maradj! – tartotta vissza a lányt.

– Biztos megnézi a másik kijáratot, de látja, hogy zárva, és megint visszajön. Mit csináljak?

– Ha már itt guggolsz a lábam közt… – Tamás egyre bátrabban simogatta a dús, selymes hajat.

– Lenne eszed, mi?

– Pszt! Visszajött!

– Ez most komoly, vagy csak élvezkedsz? – gyanakodott Melinda, de nem merte kidugni a fejét, és a következő pillanatban már látta is a szemközti falon a reflektor fénycsóváját.

– Is-is… morgott a fiú szájmozgás nélkül. Úgy csinált, mintha kigombolná a nadrágját, és lefelé pislogva leste a hatást.

A lány kuncogott, mire Tamás felbátorodott, és lenyúlt ruhán keresztül ciciket simogatni.

Melinda két mozdulattal befejezte a kigombolást, amit a fiú csak eljátszott. Ott mosolygott a kiszabadult fallosz mellett és a meztelen cicik közé illesztette:

– Ha ezt meglátja, téged lelő!

– Oké, ha előbb leszopsz!

– Lenne eszed, mi? – Melinda megnyalintotta a farok hegyét.

– Jött még egy autó! – kiáltott fel Tamás óvatlanul, majd felkapta a telefont és úgy folytatta: – Hány féltékeny komát szabadítasz rám? Ha ketten fognak lelőni, az most két szopást jelent előlegbe.

– A másikról nem tudok… Egyszerre csak egy pasim van... De ez jó kemény, mármint a farkad!

– Te, ez be akar jönni! A második… Hopp! Be kell engednem, mert az igazi portás jött meg… – Tamás kapkodva gombolkozott az asztal takarásában. – Nagyon feltűnő, hogy áll?

– Hááát, eléggé. Ne menj még ki!

– Mit csináljak?

– Telefonálj még, mintha a főnököd lenne, akit nem lehet lerázni… közben kiverem neked a cicimre. És lenyugszol.

– Na, ja… az jó lenne!

– Ha mégis kimész, akkor kapcsold le a villanyt, hogy ki tudjak menekülni!

– Szerinted mehetek már? Maradj itt, várj meg!

– Nem nagyon mehetsz… Ha simogatom, attól megnyugszik? Vagy cumizzam egy kicsit?

– Nem hinném, hogy lekonyul, épp ellenkezőleg...

– Gyorsan kiverem!

– Kimegyek. Muszáj! ...de a simogatásra és cumira meg minden egyébre azért igényt tartok!

– Majd, ha ezt megússzuk!

Tamás letette a telefont, és sötétbe borítva a portát, kiment a sorompóhoz. Beengedte az eredeti portást, és mire visszatért, Melinda már sehol.

„Hol lehet a lány?” – Lassú léptekkel, meg-megfordulva ment a kocsijához, és nehézkesen gördült ki a telepről. Pár méterrel később kapta meg a választ, amikor Melinda lépett be a reflektor látóterébe:

– Nem várt meg a pasim. Elvinnél?

– El, de… – Tamás nyelt egy nagyot izgalmában – de hova?

– Hozzád vagy hozzám. De engem most otthon is keresni fognak. Van feleséged?

– Nincs.

– Akkor eldőlt: Vigyél haza!

– Előtte a kocsiban egy ciciszex?

– Cicimániás vagy? Benne vagyok, ha nem bírod ki hazáig, de kicsit álljunk arrébb! És fűts rendesen! Szopjalak is?

Yova na

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Erotikus történet 18+

 

Reggeli az ágyban 1.

Reggeli az ágyban 2.

Reggeli az ágyban 3.

A függöny két oldala

 MELLBEDOBÁSOK

7 erotikus novella e témában

 Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK

A függöny két oldala

– De vidám vagy?!

– Van okom vidámkodni, mert meglátogatott a barátom – felelte a lány, és a kb. 30 négyzetméteres, téglalap alakú bolt túlsó végéből néhány lépést megtett a képzeletbeli felezőig.

Gyuri meghökkent. Jelzett a tévedhetetlen pasifül!

Valami egészen másra számított. A tegnap megismert lány szomorúszemű volt, keskeny ajka is csak egy pillanatra villantott fel egy akaratlan mosolyfélét. Védelemre és vigasztalásra szorult. A tegnapi lány egy cseppet sem hasonlít erre a mostanira, aki csupa derű.

– Van forgalom? – érdeklődött Gyuri, mert mi mást lehet kérdezni egy apró üzlet tulajdonosától.

– Húszpercenkét betéved valaki, ez így megy délig, utána nagy semmi, háromtól majd tízpercenként, négytől meg vagy tovább sűrűsödnek, vagy nem. – Nyoma sem volt az előző napon megtapasztalt közömbösség és szomorúság között lebegő hangulatnak. – Kérsz egy kávét?

– Hozok a szomszédból! – lelkesült fel Gyuri.

Megfordult a fejében, hogy átmegy a presszóba és vissza se jön ehhez a csajhoz, akit valaki más, "a barát" már sikeresen megvigasztalt. Ott, a függöny mögött akár még dughattak is két vevő közötti szabadidőben. Húsz perc...

– Főzök én mindjárt, éppen azt terveztem... – A lány kissé félrehúzta a faltól-falig érő térelválasztó leplet. – Van itt minden. –  Ok nélkül kacagott.

"Meg se kérdezem a nevét! – döntötte el a pasas magában. – Kérdezze meg az, akinek engedte, hogy megdugja! Nincs itt szükség vigasztalásra!"

– Rövid, hosszú, cappuccino, cukor, tej...?

Egy kis asztalkán sorakozott mindenféle kellék, a függöny takarásában még egy szék és egy fotel is helyet kapott, továbbá néhány bontatlan doboz, egy pár hófehér csizma és egyéb személyes tárgyak, ruhadarabok. Elhagyott melltartót és félredobott bugyit nem lehetett felfedezni, de Gyuri szinte érezte az alig pár perce befejezett dugás jellegzetes szagát.

A lány indokolatlanul mosolygott, gyanúsan sürgött-forgott:

– Ülj csak le, helybe viszem!

– Elég kényelmes –  rugózott Gyuri a fotelben.

– Kell is, hogy az legyen, szoktam benne szundizni is.

Furcsán hangzott az "is". Mit szokott még csinálni?

– Szóval megjegyezted, hogy melyik az én üzletem? Úgy láttam rajtad, hogy nem különösebben érdekel.

– Kívülről láttam már sokszor, de bent most járok először... – Valami kedves szó illett volna még ide.

– A függönyön innen pedig a VIP szakasz, csak kivételezetteknek.

– Mint a barátok – jelentette ki a férfi, és magában kajánul hozzáfűzte: "akikkel dugsz".

– Mindjárt jövök! – súgta a lány, mert vevő érkezett a boltba.

Átlibbent a nyíláson és gondosan helyreigazította a színes leplet maga mögött.

Gyuri elképzelte, hogy mindjárt végez és majd az ölébe ül, aztán a következő vevőig rendelkezésükre álló 20 percben dugnak egyet a süppedős fotelben. Majd meg kell kérdezni, hogy bele szokott ereszkedni és magába szippantja a faszt, vagy inkább feltérdel és hátulról dugják a barátok.

– Na, elég gyors voltam? – Egyetlen perc sem telt el a vevővel.

– Ügyes voltál.

– Éppen nem, de semmi baj.

Némán kavargatták a kávét, egyikük combjával az asztalkának támaszkodva, a másik a kényelmes fotel mélyén feszengve.

"Ebből mégsem lesz se vigasztalós, se baráti dugás, sajnos nem. Az előző baráti dugás után megmosta a punciját, volt rá ideje? Mi a szokás, ha egymásután jönnek az akciók?"

– Örülök, hogy meglátogattál. – Az érzékeny pasifül ebből a mondatból elbocsátást vélne kihallani, de folytatás reménykeltőn hangzott: – Tegnap nem voltam jó passzban, de ma madarat lehetne velem fogatni!

"Elővegyem neki, amit megfoghat madár helyett? Ha ilyen jót tett a hangulatának az előbbi baráti dugás, akkor miért ne fokozhatnánk!"

Újabb vevő érkezése igazolta, hogy a statisztika súlyosan torzít a valóságon. Hol van itt a 20 perces intervallun?

– Mindjárt jövök!

"Amint visszajön, de abban a pillanatban az ölembe húzom. Megmarkolom a cicijeit! Legfeljebb azt mondhatja, hogy korai még dugni a tegnapival együtt 20-25 percnyi ismeretség után, de a markolászást hagyja. Még a bugyijába is beenged. Nevetek egy jót, mintha vicc lett volna, és annyi. Ennyi! De legalább megpróbálom, nem mondhatja, hogy nem."

A VIP részleget a vevőtértől elválasztó vékony, mintás lepel ravasz egy szerzet: Egyik irányban áttetsző, árnyékokat, alakokat és sziluetteket mutat meg a világosabb térfélen, fordítva pedig – az üzletből az elkülönített raktár-iroda-öltöző-dugóhely felé – nem engedi a kukucskálást. "Fizikából biztos volt erre egy vastagbetűs, bekeretezett szabály: sötétből a fényre szabad kukkerolni, fordítva nem."

Egyszerre két vevő, nézelődés, halk beszéd. Gyuri felemelkedett a fotelből, a könnyű, földig hullámzó leplen keresztül még a színeket is képes volt megkülönböztetni, de nem érdekelte, ahogy a beszélgetés sem. Viszont a tegnap óta megvidámodott lány lassan közeledett felé, mintha egyenesen a karjaiba tolatna, ez izgatta.

Még néhány apró lépés, és a lány megállt a függöny előtt.

Gyuri érdeklődéssel szemlélte, ahogy a női test lassan 3d-ben rajzolódik ki az elválasztófüggöny anyagán át. Először a popsi gömbölyűsége, igazán nőies, utána a vállak, a nyak és a csípő, végül a derék.

"Függönybe csomagolt édes csokilány, igazi csemege!"

Közvetlenül mögé állt, beszívta a női test illatát, és azon töprengett, vajon a függöny megőrzi-e majd a formát, ha vége a varázslatnak. De miért lenne vége? A dúsan hullámzó hajhoz hajolt, majd a karcsú nyak hajlatába szuszogott. Határozott mozdulattal nyúlt a lány derekához, és egész testével hozzásimult.

A lány nem moccant, így hamarosan lepelbecsomagolt teste minden pontján érezhette Gyuri simogatását. Talán meglepődött, amikor fél percig kétoldalról elnyelte a függöny, és a mellei is tapogatás célpontjává váltak, vagy nem is a meglepetéstől lépett hátrafelé egyet, hanem csak jobban beburkolózni.

A két vásárló nem zavartatta magát, teltek a szorgos percek.

Gyuri kreatívan kinyúlt a függöny mögül, kezét akadálytalanul bejuttatta a lány felsője alá, és felváltva simogatta a ciciket. A lány igyekezett mindezt takargatni az idegenek elől, ha véletlenül felnéznének, netán fizetni szeretnének.

Gyuri a drapérián (lehet, hogy ez a megfelelő szó) keresztül a lány fenekéhez nyomta a meredező farkát. A válasz nem késett sokat: A lány megmarkolta.

Feltorlódtak az események.

A két békés vásárló szinte karnyújtásnyira közelített, az egész üzlet összezsugorodott, a színes lepel is sokkal kisebbnek tűnt már, és a lány sem győzte takargatni magát. Gyuri úgy érezte, hogy a fergeteges jelenet a függöny redőjébe élvezéssel ér véget, de pillanatokon belül.

Szerencsére a lány érzékei időben jeleztek, és mire a két gyanútlan vásárló a pénztárhoz bandukolt volna, addigra ő is ott termett kifogástalanul helyrerángatott ruhában, arcán feltűnő pírral. A függöny még szelídülő hullámokat vetett, amikor a vevők elégedetten távoztak.

Gyuri a drapéria innenső oldalán várta a folytatást, azaz a végkifejletet, mert az már ott toporgott kilövellésre felkészülten. Csodálkozva látta, hogy a lány végtelenül lassan közeledik. – "Ennyi volt? Meggondolta?" – Elképedt, mert útközben a földre került az a felső, ami alá olyan izgalmas volt benyúlni, és a félmeztelen lány a függöny túloldalához tapadt. A drapéria élvezettel vette át a buja alakját. Kacagás:

– Ismerd el, hogy mellbedobással győztem!

Az érzékeny pasifül a felszólítás alapján egy pillanatra a lány egy korábbi mondatát is megidézte, és Gyuri agyában átértelmezte: – Van okom vidámkodni, mert meglátogatott a barátom!

Erotikus ajánló 18+ Steel gitár

Steel gitár

erotikus novella

4 fejezetben

Kettőnek áll

 Előzmény: Cici és cumm

(A következő történet az előzmények ismerete nélkül is élvezhető és értelmezhető, de el szabad olvasni.)

 Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK

Kettőnek áll

Zsolt lelkesen őrizgette a negyedik emeleti elhagyatott helyiség kulcsát, amit eddig ugyanígy az íróasztal fiókjában tartott, leghátul, de egy bizonyos nap óta megváltozott a kulcs státusza. A helyiségbe vidám szállítómunkások ismeretlen tartalmú dobozokat hordtak, és cipekedés közben egyértelmű megjegyzésekkel ostromolták Laurát, a vezér titkárságának vezetőjét.

– Ne hagyj itt! – súgta többször a lány pakolás közben, és cicijeit a férfi karjához nyomta. – Ezek beszorítanak a sarokba és megkúrnak, mind egymás után! Mit sóhajtozol?!

– Irigykedem...

– Nincs miért! Még nem kúrnak! Vigyázz rám!

Azóta eltelt néhány nap.

Laura nem jelentkezett se "megkukkantani" a csomagokat, se megismételni a ciciszexet, vagy kiegészíteni azt az akkori hevenyészett akciót, hiszen az előre beharangozott "cumm" Zsolt hibájából elmaradt, és akaratán kívül valamennyi fehér anyag a cicik völgyében landolt.

Ha a lány nem tart többé igényt Zsolt segítségére – megteheti, mert előrelátóan másoltatott magának a kulcsból –, az sem valami szép húzás, de ha nem akar ismétlést vagy folytatást, és megmarad emléknek az egyetlen árva és röpke ciciszex, az már tragédia.

Jó volna tudni, mi a helyzet!

"Pedig milyen jól indult...!" – sóhajtott. A továbbiak is ígéretesnek tűntek: Mivel csak kettőjüknek van bejárása a pókhálószagú, sötét helyiségbe, néha-néha feljárogatnának ellenőrzés céljából, megvan-e még minden, belekukkantanának a dobozokba, hol egyikbe, hol másikba, meg például naponta kétszer-háromszor kipróbálhatnák, hogy meddig lehet eljutni a ciciszexen túl... Mert lehet érdekesség a ciciszexen túl is! – Legalábbis Zsolt erről álmodozott napról-napra szuggesztívebben, beleélősebben, de egyre halványabb reménnyel.

A "Laura" nevű kaland kezdete óta – beleszámolva a hétvégét is – majdnem 6 nap telt el eseménytelenül.

A másik fájó pont a történetben, éppen az, ami nem történt meg: Miután a szállítómunkások vígan elköszöntek – azt állítva, hogy "felkerült minden", és nem sikerült saját részre megmenteniük azt a dobozt, amivel a liftajtót támasztották ki –, Laura provokáló tekintettel fordult Zsolthoz:

– Készen vagyunk? Köszi, hogy vigyáztál rám... ezek képesek lettek volna a legnagyobb doboz tetejére dönteni... Láttam a szemükön! – A lány szemében különös lázas csillogás, mintha az asztalnyi méretű dobozon hasalva pillantana fel, miközben négyen sorakoznak mögötte.

Zsolt nem tudott mit válaszolni. Jóleső bizsergés indult útnak az agyából, amely megbénított útközben mindent, s ösztönösen haladt lefelé.

Laura bezárta az ismeretlen tartalmú dobozok tárolóhelyiségét és eltette a kulcsot:

– Lemásoltatom és visszaadom... Na, heló!

Zsolt ekkor kezdte el sajnálgatni magát, és ez az állapot tart már hatodik napja.

– Meg kéne kukkantani a szajrét, mert jött egy jegyzék cikkszámokkal és márkanevekkel, de attól még a hülye sem lesz okosabb. – Laura hangja bosszúsnak hangzott a telefonban. – Fel tudnál most jönni most a negyedikre? Most!

Zsolt abbahagyta az üres kávéscsésze kavargatását, és rohant.

Laura egy másik, egy eddig sosem látott lány társaságában várta a doboztároló helyiség előtt:

– Megvártunk, mert mégiscsak egy pasinak illik, hogy legyen lyukérzéke... Nem nyílik a szemét! Megdugnád?

Zsoltnak ezúttal gond nélkül nyílt.

– Pasi kell a dugáshoz! – mosolygott Laura, a másik lány halkan kuncogott. – Dughatod! Nekünk nem akarta... engedni a jót! Ne csukjuk be teljesen, mert ha bent ragadunk... Vagy nem bánnád? Elbírnál három lyukkal? – Láthatóan nem várt választ, kiterített egy leporelló-szerű, hosszú papírt és körbefordult a cipősarkán. – Hol kezdjük? Az én kedvencem ez a legnagyobb doboz, annyira erotikus!

Hamar kialakult a munkamegosztás: Zsolt arrébb lökdöste, sorban leemelte és felbontogatta a kisebb-nagyobb csomagokat, a lányok pedig nevetgélve, hajladozva, felváltva túrtak bele mindegyikbe, és igyekeztek hunyorogva és káromkodva keresni a listán olyan tételt, amit ki lehet pipálni, egyúttal a kódok mellé írni, hogy mit takar a rejtélyes számsor.

Közben nevetgéltek, és Zsolt számára több minden világossá vált:

– Idén 60 éves a cég és a főnök is 60 éves, ezt méltó módon akarja megünnepelni – mesélte Laura.

– 60 éve ő a főnök?

– Ezt viccnek szántad? Haha! Megszületett pont a születésnapján, megalapította a céget és... haha... 

– Hülyeséget kérdeztem... Mindenki kap egy ilyen valamit ajándékba? – forgatott a kezében egy alig giccses asztali órát a másik lány, akiről eddigre kiderült, hogy Brigitta, és alig 2 nap után összeveszett a legújabb pasijával, mert az nem akarta elfogadni, hogy a lány nem szereti a popószexet.

– Talán mindenki kap többfélét is, ha ügyesek leszünk, összeállítunk néhány ajándékcsomagot, csak mintának, aztán megmondjuk, hogy miből mennyire van még szükségünk, hogy az összes dolgozónak, meg a főbb partnereinknek is jusson.

– Nekem momentán nincs se főbb, se középsőbb, se alsóbb-partnerem.

– Majd lesz, jönnek a jelentkezők!

Zsolt hol az egyiket, hol a másikat leste csodálattal, nem tudott volna választani közülük, ha jelentkezni kell és gyorsan betömni egy lyukat.

Brigitta, mintha meghallotta volna Zsolt gondolatait, Laura felé fordult, egyúttal a harmincegy-két éves férfi felé mutatta a popsiját:

– Te miért beszéltál három lyukról, amikor bejöttünk? Hogy jött ki a három?

– Hát a  harmadik a kulcslyuk!

– Világos. Beijedtem, hogy popót is számolsz... Ha jól értem, jövünk még ide egy párszor! – kacagott Brigitta. – Majd jól összeszokunk, mint szorgos kis csapat.

A szükségesnél mélyebben hajolt a következő dobozba, Zsolt meg is jegyezte magában, hogy ő bizony szívesen összeszokna ezzel a csajjal is.

Laura most az íróeszköz nyomkodóját nyalogatta gondolkodás közben:

– Olyan fura, hogy már akkor is megvolt a cég, amikor még meg sem születtünk, esetleg a nagymamánk már élt. Meg is fogom kérdezni tőle, hogy hallott-e róla, és gondolta-e, hogy én itt fogok dolgozni...

– Kemény gondok... – jegyezte meg Zsolt, mert más nem jutott eszébe, azaz ami az agyában valójában zakatolt, azt nem mondhatta ki. Megfigyelte, hogy a két huszonéves lány szinte egyforma magas, mégis a "kerületük" eltérő, Laura inkább nyurgának hat, Brigitta pedig néhány milliméternyi plusszal teltebbnek tűnik, amikor ez a különbség talán súlyban ki sem mutatható.

Később az is kiderült, hogy az íróasztalokra tervezett, egyébként haszontalan izgő-mozgó-billegő díszek Laurának erotikus játékszereket juttatnak eszébe, úgymint kétágú vibrátort:

– Ami önállóan növeli a hosszát, majd visszahúzódik, közben nem egyformán remeg a két bedugós rész.

– Akármit csinál, akkor is csak egy műanyag! – vonta meg a vállát Brigitta. – Egy gé-é-ép!

– Igazad van. Az a tudat, hogy poli...akármi műanyag, meg fogaskerekek belül, ennyi elég, elbasztad az egészet.

Nagy dobozban kis dobozok, s mindegyikben más-más kollekció, ilyenek következtek.

– Mi lehet ez a sok bisz-basz? – Vállig elmerültek a kotorászásban.

– Ezekről mi jut eszedbe? Bedugnád magadnak, vagy mégsem?

Zsolt új technikát fejlesztett ki, úgy is képes volt rendezkedni, pakolászni, hogy közben nem vette le a szemét a lányokról. Félpercenként talált újabb pózt, ami éppen alkalmas lenne... Laurának még a ruháját se kellene felhajtani, popsija biztatóan mosolygott, Brigittáról le kell húzni a vékony, simogatásra tervezett selymes-fényes nadrágot.

– A múltkor még akkora volt a por, hogy úszni lehetett benne, felküldtem takarítókat, de kikötöttem, hogy véletlenül se bonthatnak ki semmit...

Laura még folytatta, de a férfi képtelen volt ilyen lényegtelen dolgokra koncentrálni, amikor mindkét mélyben matató lányt éppen oldalról tanulmányozhatta, és szabadon hasonlíthatta a ciciket egymáshoz és emlékezetében szereplőkhöz. Ha most alájuk tartaná a markát, egyszerre érezné a kellemes súlyukat... Aztán el kell dönteni, hogy melyik csajszi legyen az első...

Annyira beleélte magát, ujjai már szinte élvezkedtek...

Észre sem vette, hogy mindkét mélyen behajló lány elhallgat, majd két mosolygó szempár a doboz tartalma helyett hosszasan őt nézi.

Csend volt, pókhálószagú, erotikus csend. Mintha a kísértetkastély szellemei bujálkodásról álmodoznának.

– Sikerült választani? – szólalt meg egy idő után Laura.

– Még ne-em – bökte ki Zsolt egyenesen, mert a kérdés is ilyen volt.

A lányok maradtak bedőlve, elnézően, de incselkedően mosolyogva.

– Merthogy ezt már az előbb is megkérdeztem, de nem válaszoltál... haha... Látjuk, áll az élvezőkéd, de mikor derül ki, hogy szeretnél-e valamit?

– Melyikünknek állt fel? – érdeklődött Brigitta is. – Választhatsz kettőnket is.