Erotikus történet 18+ ajánló

Az utolsó fuvar 1.

Az utolsó fuvar 2.

1001 éve... 3.

Előzmények:

1001 éve... 1.

1001 éve... 2.

TÉLI EROTIKUSOK - erotikus novellák - 3. évad

1001 éve...

3. fejezet

A Gazda már majdnem mindent megtudott az idegenektől, mire a rabszolgalányok meghozták a sört, ezért már előre sajnálta a sörözésre fordítandó időt, és réges-rég megbánta, hogy odaígérte a lányokat egy újabb menetre. Amikor annyi más dolga lenne!

Meg kell szabadulni a kufároktól... -- gondolta.
Ügyesen és feltűnés nélkül elgáncsolta Rosinert, a sör jelentős része ezzel odaveszett – a maradékot már hamar le lehet hörpinteni –, aztán dühösen felrántotta a feltápászkodó lány ruháját, meglegyintette a pucér hátsóját – ami Rosi legnagyobb csodálkozására most felért egy kéjes dicsérettel, amit csak olyankor kapott, ha sikerült a Gazda kedvére tenni –, de észrevette a kereskedők felcsillanó tekintetét, és elzavarta a lányt:

– Ne kerülj a szemem elé! – Berryhez fordult: – Vidd el mind a kettőt megbüntetni! – Sosem engedte még át ezt a feladatot, de most úgy látta jónak, ha a rabszolgákkal együtt egyetlen fiát is eltávolítja, így talán egyszerűbb lesz befejezetté nyilvánítani a beszélgetést az idegenekkel. És nehogy még ingyen bütyköljenek, amikor kifosztották!
Berry felelőssége tudatában, de repeső izgalommal kullogott a rabszolgalányok mögött. Hová vigye őket? Ez a kérdés máris megoldódott, mert a lányok vezették őt. Hogyan büntesse meg őket? Nem tudta pontosan, hogyan zajlik az ilyesmi, de a zajokat és a nyöszörgést mindig élvezettel hallgatta.

– Ezek majd tudják! – Gondolatban máris rájuk bízta a lebonyolítást. Most ő a Gazda, illik valami méltó büntetésben részesíteni mindkettőt, lehetőleg olyanban, ami számára élvezetet jelent.
Rosiner és Currante két összenézés után valóban mindent értettek, sőt a sörkiöntős akció óta  a Gazda szándékával is tisztában voltak, ezért meg sem álltak az erdő széléig. Alig tudták türtőztetni vidámságukat, ám látszólag szenvedő képet vágtak, amitől Berry remegős izgalma tetőfokára hágott.
-- Ülj ide! -- mutattak a legelső széles fatuskóra, amely a fejszecsapások nyomát viselve nem tűnt valami kényelmesnek. -- Ne rááá, hanem mellé! -- vezényelték Berry tétovázását látva. -- Támaszkodj a törzsnek, ahogy a legkényelmesebb lesz!
Berry meghatódott ennyi figyelmességtől, és máris enyhített volna a rabszolgák büntetésén, ha tudja, hogy mi következik. Félreértve, amikor kibújtak a ruháikból, nagyot nyelt és gyorsan tiltakozott: -- Ti se üljetek rá! Nem kell, hogy ráüljetek! -- Nehezére esett kimondani, mert perverz gyönyört jelentett volna a meztelen lányok látványa a durva fatörzsön.

Nem is tudta, mit szeretne, de máris élvezte.

-- Ilyen kemény fára? Nem is! -- mosolygott Rosi, mint aki nem büntetésre, hanem jutalomra számít. Letérdelt a fiú mellé és végighasalt a combján.

Berry tanácstalanul a levegőben felejtette mindkét kezét, pedig lett volna mit megfogni.
A közelben favágók fejszéi csattogtak, nem túl lelkesen, olyan naplemente-stílusban. Kell a tölgy minden darabkája -- kunyhókat foltozni és tüzet ébren tartani -- mert megállíthatatlanul közeleg a tél, és favágás közben szemmel lehet tartani az erdőt, nehogy mások ingyen garázdálkodjanak.
Berry se látott, se hallott mást, mint Rosi -- a Gazda úgy mondaná: Egyik -- megfeszült meztelenségét, fenekén vörösbe-hajló tenyérnyomokkal, és a háttérben Másik (Currante) ütemes tapsolását, amivel biztatta, hogy csapjon már oda, ahová kell. Berry határozottan emelte magasabbra, fenyítésre a kezét, felfelé még rendesen ment, de csak erőtlenül visszahullatta, és előbb óvatos sajnálkozó érdeklődéssel megtapogatta a Gazda kemény kezenyomát, majd a kíváncsi és egyre mohóbb simogatás átterjedt a nem pirosló területekre is. Saját élvezetéért simogatta, miközben Currante -- a Gazda úgy mondaná: Másik -- rendületlenül tapsolt: "Be, ki, be, ki...!"

"Az ujjammal?" Vajon így szokta a Gazda is? Meg kéne bütykölni!

Berry félve gondolt rá: ha kiderülne a simogatásra változott büntetés...

Lassan tudatosult bódult fejében, hogy mekkora fölényben van, s hogy kár lenne kihasználatlanul hagyni az alkalmat. Hiszen most azt tehet Egyikkel is és Másikkal is, amihez csak kedve van. Hirtelen benyomta az ujját a lyukon, amit idáig csak megérinteni mert.

– Ez az! – ujjongott Currante. – Be, ki, be, ki...!
– Ne oda! – jajdult fel Rosi.

A következő panaszos nyöszörgés azokra a hangokra emlékeztette a fiút, amikor az apja bünteti éppen a lányokat. "Így kell ezt!"
– Ne oda! – jött közelebb Currante, megvizsgálva Rosi hátulját, és segített Berry ujját Rosi megfelelő réséhez igazítani. Aztán megfordult, négykézlábra ereszkedve a fiú szabad kezéhez hátrált. Felnyögött, amikor a fiú mutatóujja keményen behatolt, és belülről csípősen-szúrósan feszítette. – Ne ilyen hirtelen! Csupa száraz vagyok!
Berry mérges lett. Magára is, amiért fogalma sincs, mit kell csinálni, Másikra meg azért, mert dirigál, pedig tűrni és szenvedni kellene a büntetést. Nem irányítgatni!

– Mit jelent az, hogy csupa száraz vagy? – mordult a lányra. Vagy esik az eső és minden sárban úszik, vagy szárazság van... de fogadni mert volna, hogy Currante csak a bolondját járatja vele a szárazságról. – Nem esik az eső! – Két tenyere egyszerre csattant a két fenéken. Aztán csak azértis oda dugta az ujját, ahová nem akarták, hadd nyöszörögjenek csak! 
A rabszolgalányok nem mertek nyíltan nevetni, nehogy felbőszítsék a gyakorlatlan fiút, inkább hosszan összenéztek és annyiban hagyták a dolgot.
– Akarod, hogy jót tegyünk veled? – érdeklődött Currante szembefordulva.
Berry mást sem kívánt volna erősebben! Látott már ilyet eleget távolabbról, közelebbről: A nők széttárják a combjukat, a férfiak meg benyomják és sebesen ki-be húzogatják a farkukat, a végén meg felüvöltenek. Előfordulnak effélék a folyóparton, az erdőben, a kerítés tövében vagy az éj sötétjében, az egyhelyiséges kunyhóban, vagy fényes nappal a házikó mellett... csak eddig neki nem akarta megtenni egyetlen nő sem. Most pedig kettővel is ki lehet próbálni! Már csak azt nem tudta, hogy melyik lánnyal kezdjen, és az sem volt világos, hogy a lányoknak ez egyáltalán büntetésnek számít-e.

– Annak hát! -- döntötte el magában. – Ha nem élvezik és fizetséget se kapnak érte...! – Nem törte rajta tovább a fejét, mert Currante keze átfurakodva a még mindig hasaló Rosi teste alatt, megtalálta a farkát, és a kemény nyelet úgy szorította, ahogy csak álmodni lehet.
– El ne áruld a Gazdának! – helyezkedett át Rosi hasalásból négykézlábra. Currante gyakorlott kézmozdulatait bámulta, bőr le, bőr fel, és lassan annyira visszaereszkedett, hogy a nyelve elérje a farok bíborban játszó, elkeskenyedő hegyét.
Berry, kortársai többségéhez hasonlóan, egyetlen bütyköléses kifejezést ismert, amivel jelezheti az elégedettségét – "jó" – ezt hajtogatta egyre hangosabban, és nem is bánta, hogy a rabszolgalányok még nem igyekeznek őt szétnyitott combjaik közé engedni. – Jó, jó! – Hátát továbbra is a fatörzsnek vetve, kétoldalt karjával is megtámaszkodva, úgy érezte, hogy mindjárt el kell eresztenie a véget jelző üvöltést..– Jó, jó! – És még nem is bütyköl!

Mégsem! Mi bajuk van ezeknek?

A lányok összedugták a fejüket, a farok hegyén megjelent átlátszó cseppre mutogatnak, és tanakodnak egy kicsit, majd Rosi a hátára feküdt, úgy hívta a Gazda fiát a lába közötti sötétbíbor a rózsaszín résbe...

A fiú az egyenesre széttárt combok közé huppant...

– El ne merd árulni a Gazdának! – figyelmeztette Berryt, és kezével útbaigazította a farkát. – Soha!

Currante közel hajolt, hogy szükség esetén Rosi érdekében elvégezzen még egy utolsó segítő mozdulatot, ami néha neki is jól jönne, hogy a farok a megfelelő résbe találjon...Arra is felkészült, hogy félúton átvegye Berry farkát, hiszen mindkettőjüknek jár a büntetés... Tervezett mást is...

– Jó, jó! – hajtogatta a fiú...

Ugyanakkor Currante rémülten sikoltott fel!

Hirtelen a levegőbe emelkedve, lábával a föld felett kalimpált.
Berrynek nem maradt ideje csodálkozásra -- farka már röptében irányba állt és igazgatás nélkül csúszott be résen -- őt is durva kezek kapták el.

Lerángatták Rosiról, majd álló farokkal egyszerűen félrelökték. Fejét abba a fatönkbe ütötte, amelyikhez korábban a hátával támaszkodott. Vele már nem is foglalkozott tovább a három favágó.

Ketten Currante vergődését szorították le, a harmadik meg átvette a fiú helyét Rosi lába között, és máris ütemesen bütykölte a lányt.
Lezuhant az este.
Egyetlen szó sem hangzott el, még azt se mondták, hogy "jó", csak a rabszolgalányok nyöszörögtek, mint amikor a Gazda bünteti őket. A favágók értették a dolgukat, vigyáztak az erdőre, szorgosan vágták a fát, amikor valakit falopáson értek, azon bőséges elégtételt vettek, ha pedig nők tévedtek az erdőbe, azokat megbütykölték. Keményen és alaposan, maguk között igazságosan elosztva a zsákmányt.

Currante lába között anélkül cserélődtek a favágók, hogy valamelyikük felüvöltött volna. Rosinert ugyanaz a tunikás férfi lökdöste fáradhatatlanul, csak a lány lábait emelte egyre magasabbra, végül a feje fölé, és mintha áttette volna a farkát – a megmozdulni sem merő fiú legalábbis így vette ki a sötétszürkéből mély feketébe hajló árnyékok mozgásából – a számára tiltott nyílásba.

Rosi felsikoltott, majd Currante szintén, amikor négykézlábra fordították, és röhögve nehezedtek a hátsójára, miközben lábukat megfeszítve, durván lökdösték. Hol az egyik, hol a másik, és egyikük üvöltése sem jelezte, hogy végzett volna.

*

A Gazda éppen ott tartott lelkes és türelmetlen tervezgetésével, hogy a rabszolgákat is felpakolja, és ahogy ezek a kufárok csinálják, megtesz egy hatalmas körutat, miközben mindenhol megvesz és mindenhol elad mindent, ami csak vehető és adható, ideértve persze a rabszolgákat is..., amikor Berry és az emlegetett rabszolgák tépetten és leverten betoppantak.
– Ezekért is kapok legalább 2 fontot – mutatott a lányokra –, de az is lehet, hogy többet megkeresek velük, ha az érdeklődők minden megálláskor csak megbütykölik Egyiket vagy Másikat, és minél később adom el őket.

– De ez majd kiderül! – folytatta a Gazda, és a lányokról most eszébe sem jutott a számonkérés, netán a büntetés. – Arra kell csak vigyázni, hogy a hazafelé kanyarban olyan batyu maradjon nálam, amire itthon szükség van, no meg sok-sok csilingelő, valódi pénz!
Az asszony ámulva hallgatta a nagyszabású tervet, a rabszolgalányok egymás közelében, alváshoz kucorodva elmélkedtek az erdőben történtekről, és a Gazda szavait meg sem hallották.

Berry a homlokán lüktető púpot tapogatta és annyit fogott fel az egészből, hogy az apja el akarja adni a rabszolgákat, mielőtt ő megbütykölhetné őket. – Mint a kígyó, nesztelenül csúszott közelebb a kunyhó földjén a még a mai megpróbáltatások ellenére is mezeivirág-illatú Rosiner-hez. – Legalább egyszer!

1001 éve... 2.

 Előzmény: 1001 éve... 1.

TÉLI EROTIKUSOK - erotikus novellák - 3. évad

1001 éve...

2. fejezet

Kevéssel azután, ahogy a Gazda az arcukba hajolva mindkettőjüket leellenőrizte – nehogy élvezni merészeljék a két idegen durva és kapkodó bütykölését --, a kunyhó egyik oldalán Rosiner, a másikon Currante tápászkodott fel a sötétszürke, egyenetlen földről, s egymástól függetlenül, de szinte egyszerre pillantottak vissza az első farkakra, megállapítani, hogy kellően visszahúzódtak-e a bőrükbe. Mert a Gazda azért is harsány ribilliót csapna, ha a fizetős vendégek elégedetlenül húznák vissza magukba a farkukat.

Most ilyen vád nem érhette sem Egyiket, sem Másikat: az első farkak olyan icipicire zsugorodtak, amilyet a lányoknak pár hónapja még elképzelni is lehetetlen lett volna: Méghogy "aaakkoráról eeekkorára" változhatnak, miután kilehelték a folyékony lelküket?! Mára már nem csodálkoznak ilyen átalakulásokon, láthatják eleget.

Hátuk mögül kikandikáló kézzel, kisebb- vagy nagyobb arasszal jelzik utólag egymásnak, mekkora volt az "aaakkora", amivel bütyköléskor találkoztak, és más rejtjeles üzeneteket is váltanak, mint például a folyadék mennyisége, de ez lényegtelen, csak legyen egyáltalán valamennyi, bármennyi, az a fontos, hogy ne tudják a Gazdánál visszakövetelni a pénzüket. A hátul csuklóból lengetett vidám kéz pedig azt jelenti, hogy az első farok olyan tehetetlen volt, mintha hátsó lett volna. Ezt Currante szereti mutogatni, pedig nem dicsőség, ha nem, vagy csak félig sikerül a bütykölés.

Rosiner kíméletesen megtapogatta a fenekét, mert a hideg föld jótékony borogatása szüneteltette, de máris újra égett pecsenyének érezte a korábbi büntetés nyomát. Belebújt lenből készült, egykori szépségét már gondosan eltitkoló ruhájába, mely a hátát teljesen fedetlenül hagyta, mióta az utolsó kapcsot is elveszítette. Pedig jön a tél, vissza lehet sírni a régi ruhatárból a meleg gyapjút, a prémszegélyűt, ami alá -- szokás szerint -- ugyancsak nem vett fel semmit, mégis a ruha meleg öleléséből bizakodóbban tudott (volna) a holnapba nézni.

Rosiner és Currante, a két rabszolgalány megérkezése -- alig 4 hónappal korábban -- normális körülmények között felbolygatta volna a környéken élők fantáziáját és fejtetőre állította volna a hétköznapjaikat. Hiszen maroknyi, képzetlen és szegényesen felszerelt portyázó csapatuk ritkán fogott igazi rabszolgát, s azok is kivétel nélkül férfiak voltak. Önkéntes rabszolgákban ugyan dúskálni lehetett, amikor az elöljáró az évente kétszer tartandó nagy igazságtételei során nagylelkűen engedélyezte a fizetni nem tudó gazdáknak és családtagjaiknak, hogy 1 évre, vagy hosszabb időre másik gazdához rabszolgának álljanak, aki ezért kifizeti helyettük a járandóságot, ám az ilyen rabszolgák semmilyen téren sem közelítették meg a különlegesnek, sőt egzotikusnak tartott "igaziakat". Ráadásul Rosiner és Currante nőisége tagadhatatlan, ha mégoly fiatalok is.
Normális esetben örülni kellett volna és egymást túllicitálva megszerezni a zsákmányt, de sem a rabszolgalányokat, sem az ékszereket, de még a díszes edényeket sem lehet vacsora helyett felszolgálni egyetlen kunyhóban sem. A visszatérő portyázók dicsőség helyett fanyalgást és kétségbeesett tekinteteket találtak.
Britannia-szerte jellemzően a 14-15-16 éves lányokat apjuk igyekszik otthonról elpaterolni – megállítva az időt, és még évek múlva is 16 évesként kínálja őket –, a Gazda meg éppen ilyen korú, 16 évesnek mondott rabszolgalányokat vásárolt a  fáradt-szemű katonaszerűségektől, igazából az egész társaságtól, mert a rabszolgák zsákmányolója, azaz valódi tulajdonosa egy sebesülés következtében a hazafelé úton meghalt. A zsákmány így közös lett, a Gazda 1-1 fontot fizetett nekik a rabszolgalányokért, s csak otthon, siránkozó felesége döbbentette rá, hogy két újabb éhes szájat vásárolt, amikor éhezőknek eddig is bővében voltak. A csekélynek ígérkező termést váratlanul lecsapó vikingek hurcolták el vagy égették fel, közben megszabadították őket az állatállománytól is, és minden egyébtől, ami mozdítható, majd 10 nappal később a ravasz vikingek visszatértek még mindazért, ami időközben előkerült, így tulajdonképpen egy nincstelen, kilátástalan pusztaság maradt a nyomukban.

-- Minek ide még két újabb éhes száj? -- tette fel a kérdést a Gazda felesége, miközben óvatosan hátrébb húzódott a várható pofonok elől. Az sem lelkesítette, hogy a két zsákmányolt és rabszolgává minősített lány mutatós és ápolt, állítólag még írni-olvasni is tudnak, ami  Britannia utólag "sötét kornak" nevezett éveiben nem volt jellemző. A szerzeteseken kívül alig akadt olyan, aki képes lett volna akár egy-két elhanyagolható hibával leírni a saját nevét, de a rabszolgalányokét sem, vagy a királyét sem.
Nehéz idők járták. Az uralkodótól hiába vártak volna segítséget, II. Eduárd öccse, Svend -- aki a bennfentesek szerint a vikingek fölött is uralkodott -- a létezésükről sem tudott, és számára valószínűleg nem is bírt hírértékkel a nyomorúságos sorsú alattvalók éhezése, akik úgysem fizetnek adót, vagy az adó elakad a helyi elöljáróknál. Az éhezők számára pedig egyáltalán nem jelentett elégtételt, hogy ők bizony még arról sem szereztek tudomást, hogy az elűzött II. (Tanácstalan) Ethelred helyén már Villásszakállú ül... Nem mindegy? A királyt esetleg az hozhatná lázba, ha rájönne, hogy termény és állat még mutatóban sincs, de hamis pénzzel rendesen el vannak látva az alattvalók. Az érmékből nagy jóindulattal 2 darab hamis tett ki 1 igazit, és hiába szándékoztak vele duplán fizetni, nem tudtak mit vásárolni, nem volt sehol semmi ehető.
Így várni a telet? Ráadásul ott a két rabszolgalány, akiket senki más nem mert megvenni, csak a Gazda -- valódi pénzzel fizetett értük --, de akik a környéken tudnak a lányokról, marékszám fizetnének hamis pénzzel egy-egy bütykölésért. A Gazda kijelentette, hogy élelmiszert (is) hozzon magával, aki a lányok kegyeire vágyik, így aztán el-elmaradoztak a jelentkezők. Ki meri várni a telet?

Így állt a helyzet azon a napon is – még azt sem tudták, lesz-e mit enniük –, amikor a csomagokkal megrakott kufárok arra tévedtek. Az idegeneknek egyből megakadt a szemük a rabszolgalányokon. Igazi pénzzel fizettek a szolgálataikért, el is intézték hamar a bütykölést a kunyhó két oldalán. Aztán a tenyerét forróvá dörzsölő Gazdának zabot, szárított húst és visongó süldőt ajánlottak a készletükből, amikért viszont a Gazda jóval többet fizetett, mint amennyit a lányokért bezsebelt. Világlátott emberekként tisztában lehettek az igazi és a hamis pénz közötti különbséggel, mert a fizetségül átvett érméket kettesével – néha hármasával – számolták egynek, mellesleg kikötötték, hogy a rabszolgalányokra az üzlet lebonyolítása után újból igényt tartanak, ezúttal ráadásként, ingyen.

– Jól van, nagyuraim, próbálják csak ki mindketten a másik lányt is! Csak előbb elzavarom őket a sörfőzőhöz, meg kell ünnepelnünk az üzletet! – virult a Gazda, és pattogó parancsszavakkal indította útnak a kunyhó mellett ólálkodó lányokat. Vékonyka pénzérméket nyomott Rosiner markába és ravaszul vigyorgott:

– Ha nem muszáj, ne adjátok oda feleslegesen! -- A sörfőző már több alkalommal választotta fizetségképpen a lányokat, főleg Rosi-t, amikor az asszonyai nem voltak a közelben. – És ott ne aludjatok! Közben kerítsétek elő Berryt, szaladjon ide!
Berry – a Gazda legnagyobb sajnálatára egyedüli utódként -- mindennel foglalkozott, folyton ténykedett, de alig látszott valami a buzgólkodásból, munkájával csekélyebb eredményt produkált, mint ha a Gazda vette kézbe a dolgokat. A környék asszonyainál és lányainál sem ért el különösebb hódítást, mert mamlasznak, ugyanakkor pletykásnak és dicsekvőnek tartották, ami a legrosszabb párosítás. Ha valamelyikük engedne Berrynek, mondjuk felemelné a szoknyáját, hogy a fiú a látványtól bátorságra leljen, az meg mindenfelé elhíresztelné...? Berry a rabszolgalányokat is csak messziről kerülgette, esetleg az éji sötétségben mert valamelyik mögé araszolni, és úgy megérinteni, hogy mozdulatai bármely pillanatban az alvó öntudatlan fészkelődésének tűnhessenek.
Berry éppen a korhadt kerítést javítgatta – reggel óta ugyanazt a darabot –, közben igyekezett szemmel kísérni mindent, ami a környéken történik. Nem kerülte el a figyelmét az sem, amikor a hatalmas rakománnyal érkező idegenek a kunyhó két ellentétes oldalán megmászták a rabszolgalányokat, és az sem, amilyen vidáman a lányok elhaladtak mellette, ruhájukat derékig megemelve, egyikük markában pénzt csörgetve, és feléje se fordulva, szinte rá se hederítve, mintha csak egymással beszélgetnének, odaszóltak:
-- Dobj el mindent a kezedből és szaladj a Gazdához! – Vihogás és egymás vállának lökdösése. – De fussál ám!
– Vidám életük van a rabszolgáknak – gondolta Berry, amikor lihegve a kunyhóba toppant.

(Folyt.köv.)

Folytatás: 1001 éve... 3.

1001 éve... 1.

  TÉLI EROTIKUSOK - erotikus novellák - 3. évad

1001 éve...

1. fejezet

Bágyadt nap telepedett föléjük, mintha jégtömbön át világítana erőtlenül és vészjóslón, ahogy a visszafojtott csend sem ígért semmi jót. Vége a rövid, borongós és szeles nyárnak, este majd, ha a látóhatáron ballag, búcsút sem int, de készülődik a csontbehatolóan nyirkos és még sokkal kurtább ősz. Aztán meg, ahogy mondják, harap a tél.

Rosinert mindenki csak Rosinak nevezte. Kivéve a Gazdát, aki hol "Egyiknek", hol meg "Másiknak" hívta, attól függően, hogy nagy ritkán dicsérni, vagy éppenséggel büntetni akarta, mert a "Másik" megszólítás szerinte jó előzmény egy büntetéshez.

Ha a Gazdának éppen kéjes kedve szottyant Másikat megbüntetni, ez akár naponta többször is előfordult, akkora rutinnal és már-már unalommal végezte, hogy Rosiner feltételezte: nem is élvezi már úgy, mint eleinte, amíg újdonság volt, vagy sehogy.

Most más van. Rosi becsukta a szemét, ahogy a büntetéshez szokta, erővel le is szorította a szemhéját, hogy ne is lássa még az árnyékát se annak, aki mindjárt rá fog mászni, meghágja, közben bűzölögve eltakarja majd a maradék napfényt. Nem az Gazdától szokásos büntetés következett, annál sokkal rosszabb: egy idegen, bűzös test közelsége, rátapadása és vonaglása.

Fájt a dereka, pedig megszokhatta volna már a kemény földet, hiszen a szűk kunyhó sem büszkélkedhetett kényelmes fekhellyel, és a háta alá került valami szúrós, valami kibírhatatlan. Egy fásszárú növényt vághattak el tőből éppen itt, ahová ruháját megemelve, felülről meg kibontva, fején áthúzva "hadd legyen" arckifejezéssel leheveredett.

De ki fogja bírni, mert ki kell!... Utólag majd nem is tűnik olyan nagy dolognak. Csak haladna már ez a sűrű szagot árasztó valaki, és essenek rajta túl... 

Némi előnyt is talált a kunyhó mögött keményre taposott földön széttett lábbal fekvésben: A hideg talaj jót tett a pirossá vert fenekének, megnyugtatta.

De mit cünörészik még a rókaképű, koszos idegen, amikor az előbb jól láthatóan és kézzelfoghatóan meredezett? Amikor Rosiner oldalához és markába nyomogatta a farkát, még úgy tűnt, hogy nagyon sürgős neki beverni valahová.

Rosiner kíváncsian résnyire kinyitotta a szemét, és a feje fölött közvetlen közelben a Gazda zsíros és gonosz képét pillantotta meg, aki éppen abban a pillanatban ellenőrizte, hogy a rabszolgalány élvezi-e az alkalmi és jutányos üzekedést, amikor a savanyú-szagú idegen bezuhant a széttárt combok közé, és kínnal a résbe tuszakolta a farkát. A Gazdának régi meggyőződése volt, hogy csak az a lány esik teherbe, aki "élvezi a dolgot" – a nézetét tudományosan megfogalmazva terjesztette is –, s ezért időnként ellenőrizte a lányok arckifejezését. Lenne is kemény büntetés, ha valaki (persze a kuncsafton kívül) élvezkedni merne! Rosiner gyorsan visszacsapta a szemhéját, és ügyelt rá, hogy az arca még undorról se árulkodjon, nehogy félreérthető legyen.

Ezen a nyársirató napon Rosi már átesett két -- vagy inkább három -- kisebb büntetésen, egyik sem volt vészes, de az elsőt igazán nem érdemelte meg, ezért váratlanul érte. Azt gondolta, hogy a kunyhóban a Gazda tegnap esti odacsúszása, amikor némán a szájába tette a farkát -- ahogy mondani szokta: "tegyél jót velem!" -- egy időre lenyugtatja az öreget, esetleg egy darabig elnézőbb (netán kedvesebb) is lesz, de az reggel már felkeléskor belekötött mindenbe. Azzal indított, hogy miként fordulhat az elő, hogy ő, a Gazda ugrik talpra leghamarabb, sokkal előbb, mint a gazdasszony, s nem is beszélve a "fiatalúrról" és a rabszolgákról, akik a sok réssel tarkított, toldozott-foltozott deszkaház földjén egész nap lustálkodnának összegömbölyödve, egy-egy szuszogó szigetet alkotva. A Gazda persze kevés szóval és nyersebben ki tudta fejezni nemtetszését, s nem számította be, hogy éjjel ő "közben" is szundított egyet, amíg Rosiner a farkát szopogatta.

Mire a Gazda köhögésszerűen közölte, amit ilyenkor illik, és hirtelen mindenki motiválttá vált, már csak a két rabszolgalány maradt a közelében, akik parancs nélkül nem indulhattak el, így rajtuk vezette le a maradék mérgét: mindkettő deréktáján három-háromszor végigvágott azzal a csípős vesszővel, amely ilyen alkalomra várakozva lóg naphosszat a falon, két pöckön egyensúlyozva. A suhogós husáng bőven érte a rabszolgák bőrét is, mert egyetlen ruhájuk hátán régóta hiányzik az a két-három kapocs, ami összefogná a testükön.

A második büntetést Rosiner úgy érdemelte ki, hogy nem volt képes észrevétlenül tűzifát hozni az erdőből. A fák örökösen portyázó felügyelője elcsípte, s megüzente a Gazdának az árat, szemrebbenés nélkül beleszámolva mindazt, amit véleménye szerint szintén "ezek a mocskosak" hordtak el. Miközben fennhangon a tartozást számolta, Rosi hátához kerülve kezei befurakodtak a görcsösen nyalábolt faágak alá, és nagyokat csípett a rabszolgalány mellbimbóiba. Ügyelt rá, hogy a falopás emlékezetes maradjon, és búcsúzóul még lábával farba is billentett a végre útjára bocsájtott fatolvajt, és hangosan sajnálkozott, hogy elfelejtette letépni a ruháját.

Rosiner szerencsésnek tartotta magát, hogy megmaradt az egyetlen ruhája, sietett a Gazdához. 

A Gazda tajtékzott a dühtől: A fát kevesellte, az árat sokallta. Ráadásul Rosi szemlesütve elárulta az erdőkerülő utolsó fenyegetését is:

-- Még azt is üzente, hogy ha megint elkap, addig magánál tart, amíg le nem dolgozom az összes fa árát.

-- Hogy képzeli?! -- üvöltötte a Gazda, mert megbüntetni vagy ilyen-olyan perverz dolgokra lehet ugyan más rabszolgáját kényszeríteni, de eltulajdonítani tilos.

Rosiner félreértve a nem neki címzett kérdést, zavartan megválaszolta:

– Megbütykölne...

– Meg az, ha bírna! -- tajtékzott a Gazda. -- Esze az lenne hozzá, ha mása nem is...!

– Felállt neki -- közölte a rend kedvéért halkan Rosiner.

– Igeeen? Na, feküdj ide! -- A Gazda kikiáltott a kunyhóból, valaki majdcsak meghallja és továbbadja: -- Jöjjön ide a Másik is!

A "Másik" most éppen Currante nevét helyettesítette, Rosiner pedig ideiglenesen előlépett "Egyik"-ké, ami enyhébb büntetést jelentett, netán dicséretet. De erre nem érdemes mérget venni, mert fordítva is megtörténhet.

Rosi leült, hátát a durva deszkafalhoz támasztotta. Derékig felhúzta a ruháját, mert a csendből az következett. – Akkoriban csak kivételes alkalmakkor hordtak alsóneműt a nők, például lovagláskor. – Még érkezhetett volna ellenkező utasítás, de maradt a csend, így keresztbe feküdt a Gazda combján, úgy várta az elfenekelést, ami, mióta idekerült, valamilyen ürüggyel mindennap kijár neki. Ez lett volna a mai harmadik büntetés, de 12 csattanás után abbamaradt, így – bár égett és kipirosodott a sápadt, szeplős bőr – nem igazán lehet büntetésnek beszámítani. 

A Gazda kíváncsian fülelt, még a levegőbe is beleszimatolt – kivételesen nem az első ezredforduló korára egyáltalán nem jellemző, rabszolgák esetében meg egyenesen lehetetlenségnek számító kellemes illatra figyelt fel, hangokat hallott – majd abbahagyta a fenyítést, és kisietett az érkező idegenek elé.

A rémült szemeket meresztő Másik is előkerült, ám az ő büntetése el sem kezdődött. Érdeklődéssel szemlélte Rosi fenekén a friss tenyérnyomokat, de nem látta szükségesnek a sajnálkozást. Inkább irigység bujkált a hangjában:

-- Én meg kétszer fordulhattam fáért, mert helyetted is cipekedtem!

-- Fáért én voltam... – vont vállat Rosiner, megbizonyosodva arról, hogy a másik rabszolgalány, Currante, akit a Gazda szintén hol Egyiknek, hol Másiknak nevez, már megint füllenteni próbál. – Megrúgott és majdnem megbütykölt az erdőőr.

-- Értem már! -- kacagott fel Currante – Jó volt? – kérdezte súgva, mert már a feltételezés is büntetést jelenthet. És mintegy igazolásul az egyetlen helyiség közepére borított, az erdőben sebesen összekapkodott száraz ágakra mutatott, ami az elfenekelés miatt eddig elkerülte Rosi figyelmét. -- Amíg te az erdőőrrel szórakoztál, addig nekem azért kellett kettőt fordulnom a folyó felől.

Összenevettek, ahogy felismerték a furfangot, majd közösen szidták volna a Gazdát, persze csak suttogva, amikor az elordította magát a kunyhó mellett:

-- Egyik és Másik! Azonnal munkára! -- A sietve kilépő rabszolgalányoknak az egyhelyiséges házikó két ellentétes külső oldalára mutatott: -- Egyik idefekszik, Másik odafekszik, és tegyetek jót a két úriemberrel!

Szokatlanul fel volt dobódva, és a lányok sejtették, hogy nem csak a markában szorongatott, frissen szerzett pénzérméktől.

A kunyhó egyik oldalán Rosiner, a másikon Currante rángatta át a fején a ruhát, majd szinte egyszerre feküdtek a keményre taposott földre, felhúzott és széttárt lábbal.

(Folyt.köv.)

Folytatás: 1001 éve... 2.

Milyen évszak van? (erotikus ajánló 18+)

- Anyuuu! Milyen évszak van?
- Tél és tavasz.
- De anyuuu! Mi következik?
- Tavasz és nyár, vagy ősz és tél.

Erotika mára:

Az év leghidegebb napja 1.

Az év leghidegebb napja 2.

Turkálás 3.

Előzmény:

Turkálás és csipegetés 1.

Turkálás és csipegetés 2. 

Téli erotikusok

- erotikus novellák -

2. évad

Turkálás és csipegetés

3.

Aki sokat megfordult ilyen-olyan bulikban, megerősítheti, hogy a legelső nyilvános magömlés mindig áttörést jelent. Akár a szilveszteri buliban az éjféli visszaszámlálás. Mi lehet az oka? Talán a résztvevők rájönnek, hogy nem is olyan nagy ügy, úgyis mindenki tudja, hogy mit szoktak csinálni, sőt mindenki csinálja is, hát miért ne lehetne mások szemeláttára, ha ezzel egy kis plusz izgalomhoz juthatnak. Vagy egyszerűen megkívánják a másiktól – mert élőben mégiscsak jobb, mint filmet nézni –, és a lány váratlanul benyúl a fiú nadrágjába, s ettől kezdve nincs megállás, még ha éppen a terem közepén tartózkodnak, akkor sem.

Zsombor és Feri számára megnyíltak a képzelet titkos kapui, és a lányok az álmokat valósággá változtatva, szinte lesték a kívánságaikat, és mindent megtettek azért, hogy azok teljesüljenek is.

Amikor pihegve, kifacsarva egyedül maradtak, nehezen ment a megszólalás is. Feri tért hamarabb észhez:

– Jól megturkáltuk őket! Aszta, széttúrtuk őket!

– Nem panaszkodhattak.

*

Másnap Feri már a jövőre gondolva sóhajtott fel:

– Király buli lesz!

– Azt meghiszem, bammeg! Életemben nem élveztem még annyit összesen sem, mint mostanában – vallotta be Zsombor.

– És még nincs vége! Képzelj el egy seregnyi jó puncit...! Csipegetünk belőlük, mint az ínyencek. Tudod, mi a baj? Nem lesz erőnk mindet megdugni.

– Aki kimarad az első bulin, az majd megkapja a következőn. Akit nem túrunk meg a másodikon, az bepótoljuk a harmadikon.

– Ez az! Tartunk egy egész sorozatot! Megdugunk minden puncit, utána meg elkezdjük elölről.

– De mit csinálunk két buli között?

– Úgy érted, hogy naponta kellene?

– Hát nem? Hétvégén már kifulladsz, hétköznap meg ki kell verned magadnak?

– Támadt egy ötletem...

– Hm? – Zsombor hangjában alig lehetett némi érdeklődést felfedezni, mintha ő már tudná, hogy erre a helyzetre nem létezik megoldás.

– Egy feltétellel! Akkor mondom csak el, ha nem akarsz kihagyni belőle!

– Azt sem tudom, miből, de jól van, nem akarlak kihagyni belőle.

Feri akkorát sóhajtott, mint a Nobel-díjra jelölt tudós a döntő felfedezés kinyilatkoztatása előtt:

– Hány jelentkezőnk van eddig, aki bulizna?

– Sok. Mindenki, aki hallott az actionről.

– Rékáról tudnak név szerint?

– Kevesen, de mi a terv?

– Vá-árj! Réka tisztában van vele, hogy ő a csali? Hogy miatta jönnének a tömegek?

– Szerintem sejti, de nem zavarja. Csak azt nem szeretné, ha elterjedne a híre, hogy milyen bevállalós.

– Az tényleg gáz lenne, egyik csaj sem szeretné... Tudja mindenki, hogy akkor turkálhatja meg Rékát és a többi csajt, ha ő is hoz egyet?

– És az is világos, hogy akit hoz, azt be kell dobni a közösbe. De mit akarsz ezzel? Ki van találva. De hol az ötleted?

– Vá-árj! Mi a garancia, hogy senkinek sem fog eljárni a szája?

– A csajok úgyis tudják egymásról. Különben meg éppen az a garancia, hogy részt vett, így nem tudja elmesélni, hogy hányan megkúrták a többi csajt, anélkül, hogy egyből ne keveredne ő is bele.

– Jó, ez így logikus, mégis biztosítanunk kell a diszkréciót! – Feri szigorúan felemelte a mutatóujját. – És íme, az én egyedi ötletem!

– Mondd már!

– Előtte még egy kérdés... Biztos, hogy minden farok hoz magával egy puncit?

– Tuti, anélkül nem jöhet. – Zsombor ujjai erőtlenül doboltak gazdája térdén.

– Ki kell szűrni, nehogy több farok akarja ugyanazt a puncit hozni, mert akkor kellemes turkálás helyett hosszú sorbaállás lesz! Na? Most jön a lényeg! Meg kell győződni arról is, hogy mennyire diszkrétek a csajok...

– Mondtam, hogy saját érdekük!

– Nem tudják, hogy ezzel tisztában vagyunk. Úgyhogy elhívjuk egyenként a jelentkezőket, itt persze a puncikon van a hangsúly, de úgyis jönnek velük a farkak is...! – Feri úgy tekintett körbe, mintha zúgó tapsot várna. – Na?

– Ha jól értem a terv lényegét, akkor buli előtt meg akarod dugni a csajokat, ehhez találtad ki a castingot.

– Na, ja. Megtartjuk a saját kis bulinkat... Mi a baj? Úgysem tudjuk még, hogy hol férünk majd el, hogy hol lesz az igazi buli, de így nem is nagy gond, mi addig sem fogjuk vissza magunkat, aminek ki kell jönni, az ki is jön!

Zsombor a homlokát ráncolta:

– Úgy hangzik, mint valami átverés. Nem is akarsz bulit szervezni?

– Dehogyisnem! Közben szervezgetjük, mert az teszi fel a koronát a puncikra, de addig sem fogunk tétlenkedni.

– Azt látom. De egyből lecsapja valaki az ötletedet, elég átlátszó, és nem fognak hinni a buliban, viszont sokan megtartják a sajátjukat, amihez nekünk már semmi közünk.

– Mire rájönnek, addigra mi kicsipegetjük a legjobb csajokat, és tudni fogjuk, kik azok a bevállalósak, akikre bármikor számíthatunk.

– Hm. – Zsombor fél arcával mosolygott és grimaszolt, miközben a tenyerét dörzsölgette.

– Teszünk egy próbát, aztán még csiszolhatunk a módszereken – jelentette ki Feri, mintha már megállapodtak volna. – Elhívjuk Natit, akiről tudjuk, hogy benne van minden jóban, és elhívunk egy-két puncit a bulival kapcsolatos, előzetes ismerkedésre...

– Natit minek?

– Kell a csajoknak valaki, akiben megbíznak, és legalább látják, hogy tőlünk nem kell parázni. Nati lesz a jó példa, hogy a többi csaj is nyugodtan elengedheti magát. Később már Natira sem lesz szükség, mert a jobb puncikat vissza tudjuk hívni, és majd figyelünk rá, hogy kísérő nélkül jöjjenek.

– Éppen ez jutott eszembe: Nem tudjuk elhívni a csajokat, hiszen nem ismerjük őket.

– Farkakat hívunk puncistól..., legalábbis elsőnek.

– Értem már. – Zsombor áttért a tenyeréről a farka dörzsölgetésére.

Olyan érzések kavarogtak benne, mint a kisfiúban, aki elveszett a játékboltban, és bezárták éjszakára.

Kivitelezhetőnek tartotta a tervet, elismerte Feri zsenialitását, de azért gúnyosan megjegyezte: – Valahogy nem emlékszem, hogy te milyen csajt hozol a buliba, mert Rékát sem te hoztad, Natit is én szereztem, mintha te csak végig akarnád dugni az összest, közben meg nem járulsz hozzá a választékhoz.

– Lehetséges – vonta meg a vállát fölényesen az ötletgazda –, de a terv tőlem származik, ne feledd!

– Hm. Mi következik?

– Csinálunk egy tesztet. Kérdezd meg Natit, hogy mikor ér rá, és ahhoz igazítva meghívunk egy-két puncit...

– A srácok meg csak nézik majd, hogy megdugjuk a csajaikat?

– Azt hittem, ezt már érted. Addig, míg megtúrjuk a puncikat, a farkak majd nekiesnek Natinak, és mindenki elélvez, ahogy illik. – Nevetve pillantott a belefeledkezve falloszt húzogató haverjára. – Én a helyedben megvárnám a puncikat! – Sietősen előkapta a telefonját. – Na, hívjunk fel jelentkezőket, és előtte kérdezd meg Natit..., vagy Réka is megfelel célnak!

A telefonálgatás azonban elmaradt, azaz másként alakult, mert az érintettek önként bejelentkeztek. Nati azért csörgött, mert véletlenül éppen errefelé tart, s mint kertelés nélkül, két "hm" és két "ööö" között kimondta, nincs hova vinni a pasit ebben a hidegben, és ha lehetséges, és ha már véltlenül úgyis errefelé tartanak, feljönnének 10-15 percre, persze, nem akarnak zavarni, és nem csinálnak felfordulást, csak gyorsan elintézik a dolgukat. "Ha nem zavarunk és nem nagy gond!"

– Nem zavarsz – felelte Zsombor –, de utána maradj velünk!

– Oké! Ki a többes szám?

– Ismered, a Feri...

– Oké.

– ...és lenne még egy vagy két koma.

– Hm. Megdumálva. Hamarosan ott leszünk.

Nati és Zsombor beszélgetésével párhuzamosan Feri telefonja is felmordult. A buliba jelentkező srácok közül érdeklődtek ketten is, egymás kezéből kapkodva a telefont, hogy mikorra szervezzék a csajokat.

Ferinek mohón felcsillant a szeme, és másik fülével hallva Zsombor beszélgetését, visszafojtott lelkesedéssel válaszolt:

– Most, ha fel tudnátok jönni, megbeszélhetjük a részleteket. Persze, a csajok is! Főleg a csajok!

Elégedett morgás hallatszott a készülékből. Utólag kiderült, hogy a fiúk sikeresen rávettek két lányt a valamikor megrendezendő bulira, és éppen azon törték a fejüket – azért is érdeklődtek sürgetően –, hogy addig is hol lehetne kipróbálni a csajokat, s hogy valamilyen fondorlattal elkerülhessék a bulira várakozást. Kapóra jött Feri invitálása.

Ezzel ért véget a Zsombor és Feri hosszúra nyúlt tanácskozása. Lerohanták őket az események.

– Tényleg nem gond? – kérdezte Nati, és választ sem várva húzta maga után azt a 35-40 év körüli férfit, akin még futtában is jól megfigyelhető volt a feszülő türelmetlenség.

Feri zavartan osont ki Zsombor szobájából, kelletlenül átadva a terepet a halaszthatatlan akciónak.

– Hova visszük a puncikat, ha megjönnek közben? – pislogott a szoba tulajdonosára.

Zsombor lehuppant a nappali egyik öblös foteljébe:

– Addig itt bemelegítünk, vagy bemegyünk utánuk – vonta meg a vállát –, aztán úgyis miénk lesz Nati. De nem tart sokáig, szerintem már dugnak.

A lány hangos volt, túlságosan is az. Egy darabig figyelték a gondtalanul kiszivárgó, ütemes sikongatását, majd megérkeztek a bulizni vágyók.

Két ravaszkás srác kísért be két megilletődött csajt a lakásba. Zsombor már majdnem megkérdezte a 18-20 éves lányoktól, tisztában vannak-e vele, hogy miért jöttek, amikor az egyikük markában néhány tasaknyi óvszert pillantott meg. A másik meg éppen őt méregette előrebukó haja árnyékából, huncut szemeivel.

Bevezette őket a nappaliba, és arcukat kutatva leste a reakciókat az ajtón áthallatszó sikongatásokra. Egyetlen pillanatig meglepődést tapasztalt, majd a lányok kuncogásba, a fiúk meg intenzív tapogatásba kezdtek. Bemutatkozni még nem volt idő – nem is tartották szükségesnek –, de fél percen belül megláthatta mindkét lány előbukkanó cicijeit, sajnos nem a saját markában.

Feri – összenézve a haverjával – erőszakosan kaparintotta magához az események irányítását, mielőtt a négy jövevény körül bezárult volna világ, és már csak egymással akarnának foglalkozni.

– Kit érdekel a benti buli? – érdeklődött harsányan, fejével a csukott ajtó felé biccentve.

Hogy lehet ilyet kérdezni? 4 kéz lendült rögtön a magasba, majd kis időeltolódással Zsomboré és a sajátja is.

– Megnéznétek? – fordult gyorsan a srácok felé, mert a félreérthetetlen hangok megritkultak, majd vészes csenddé váltak. – Bemehettek, ha van kedvetek – folytatta közömbösen, és látványosan elfordítva a fejét, izgatottan várta, hogy fiúkat elnyelje a szoba. – Ha segítség kell, csak kiabáljatok! – vigyorgott a becsukódó ajtó felé.

Most a tágra nyílt szemekkel egymástól magyarázatot váró lányokat vette célba:

– Lenne kedvetek...? – kérdezte talányosan, és átült a ciciket félig-meddig takargató csajok közül a szemüveges mellé. Lehajolva bekapta az egyik bimbót, és tenyerét a lazán összeillesztett combok közé csúsztatta.

Meghökkent.

Nem számított rá, hogy a csaj 2 másodperc múlva váratlanul ellöki magától. Megkapaszkodott a közeli dohányzóasztal peremében, majd azt vázával együtt magára rántotta.

Még szerencse, hogy le nem harapta a bimbót. Pedig kezdetnek csak meg akarta markolni a szemüveges, kissé szeplős csaj punciját...!

Újabb sokként érte, hogy a másik lány felugrott, és harci technikával szinte lerúgta Zsombor fejét, majd villogó szemekkel tekintett körbe, hátha ártalmatlanítani kell még valami állig felfegyverzett, ellenséges haderőt.

A lányok ezután átlépkedtek az okozott zűrzavaron, vihogva eligazgatták a ruháikat, és néma diadalmenetben kisétáltak a lakásból.

Zsombornak és Ferinek hosszú percekre volt szükségük, amíg fejben feldolgozták a történteket. Bambán nézték azt a komát, aki kijött Zsombor szobájából, és nehezen állt össze a kép, hogy milyen hangok hallatszanak ki még ezután is a félig nyitva hagyott ajtón.

Jóval később megjelent a két önelégült, lestrapált srác is, majd Nati köszönt el, kedvesen integetve.

Turkálás 2.

Előzmény: Turkálás és csipegetés 1.

Téli erotikusok

- erotikus novellák -

2. évad

Turkálás és csipegetés

2.

– Hárman lennénk, ha nem gáz – jelentette ki Feri, a bizalmas haver, két nappal az eset után.

– Úgy érted, hogy hozzam Rékát...? – kérdezett rá Zsombor gunyoros felhanggal. – Dobjam be Rékát a közösbe?

– Pontosan. Végre egy csaj, aki bevállalós!

– És abban az osztozkodásban mi a jó nekem?

– Kristóftól is megkérdezted?

– Más volt a szitu. Ha Kristóf nem forgatja fel popsistól a randit, akkor sosem tudtam volna meg, hogy Réka benne van a gruppiban, meg még sok mindenben.

– De ha már megtudtad, akkor oszd meg a barátaiddal is! Hozom a cigit és a piát!

Zsombor úgy érezte, hogy ki akarják használni. Mindössze 2 napja történt, hogy az egyszerű dugásnak induló randiból hármas szexparti kerekedett, máris lenne egy új jelentkező, aki csak úgy beszállna.

– Miért lenne az jó nekem? – kérdezte elgondolkozva. – A lényegre válaszolj: Miért jó az nekem, ha nemcsak én dugom a csajt, hanem te is?

– Sokkal izgalmasabb lenne.

– Neked. Tudod, mit? Hozzál te is egy csajt, és megegyezhetünk!

– De kit? Nem ismerek olyat, aki benne lenne. Megkérdeznéd Rékától? Szerintem a csajok pontosan tudják egymásról, hogy ki szokott gruppenezni.

– Ravaszul visszapasszolnád az ügyet? Nem elég, hogy Rékára pályázol, még én szerezzek másik csajt is? – Zsombor felnevetett, mert Feri csak megvonta a vállát. – Végülis megkérdezhetem, de ha fizetni kell neki valamit, az a te dolgod.

– Oké. Mikor kérdezed?

– Még ma.

– Jön ide? – Feri akkora izgalommal egyenesedett ki ültében, mintha az ajtó mögött már Réka várakozna, lehetőleg meztelenül, síkosítóval a kezében.

– Elfoglalt, de felhívom.

– Megmondod neki, hogy van egy barátod, aki... és jó lenne még egy csaj? Csak így, lazán?

– Pontosan.

– És mit fog szólni?

– Honnan tudnám?

– Nem sértődik meg?

– Miért is? Nem olyan. Tudja ő, hogy mit szeretnénk...

– Amikor Kristóffal előadtátok, hogy egyszerre ketten akarjátok dugni, mit szólt hozzá?

– Mosolygott, és jött előre a szobámba. Vagyis... azt hiszem, tulajdonképpen ő találta ki, hogy egyszerre...

– De klassz csaj! És hozzám mit szólna, ha én lennék a harmadik?

– Vele beszéld meg!

– Add a számát!

– Utálják a csajok, ha kidumálják őket a hátuk mögött.

– Nem árulom el, hogy tőled tudom.

– Hát kitől? Kristófnak, fogadjunk, hogy nem jár el a szája, ezért is mennek bele bátran a csajok...

– Csa-jok? Ki még?

– Hagyjál már!

– Mikorra tudod meg, hogy lenne-e még egy csaj negyediknek?

– Holnapra.

– Estére felhívlak.

*

Még csak 2 napja, ám ahogy terjedt a Réka-Zsombor-Kristóf hármas eredeti története, egyre több jelentkező akadt. Az új belépők mindegyike – ahogy Feri is tette – a harmadik sorszámú helyre pályázott.

– Kikapartam a gesztenyét, ti meg felfalnátok a felét – bosszankodott Zsombor, s miközben hízelgett a hiúságának a hirtelen jött népszerűség, egyre jobban elfeledkezett Kristóf szerepéről. Néha mintha figyelmen kívül hagyta volna a kulcsfigurát, Rékát is, hajlamos volt a lány nevében is nyilatkozni. – Csak akkor használhatjátok a csajt, ha helyette átengedtek arra az időre nekem egy másikat.

Közben kiderült, hogy Rékának akad olyan barátnője, aki megfelelne a célnak, csak érzékeny leányzó lehet, mert nem szabad neki elárulni, hogy mindent tudnak már róla.

– Úgy kell csinálni, mintha hirtelen ötlet lenne, hogy többen megdugnátok – javasolta Réka.

– És ha nem megy bele?

– De, de, csak arra húzná fel az orrát, ha azért hívnátok meg, mert kurvának tartjátok.

– Nem tartjuk kurvának! – tiltakozott Zsombor, és szórakozottan, ám céltudatosan vetkőztette a lányt.

– Nem arról volt szó, hogy jön a haverod is, a Feri? – állította meg Réka a kutakodó ujjakat.

– Ő csak beszélgetni akar a buliról, addig is mi...

– Minek annyit dumálni? – A lány elengedte Zsombor kezét, így az sikeresen legyőzte a legutolsó ruhadarabot is. – Amíg tervezgettek, már 10 menetet lezavarhattatok volna, bár a haverodat nem ismerem. Inkább ilyen dumálgatós, mint cselekvő típus? – Közben a hátára feküdt, lábát felrakta a fiú vállára, és a két kézzel megragadott farkat a puncijához dörzsölgette.

– A barátnődet mikor lehetne idehívni? – kísérletezett Zsombor, amíg egyáltalán lehetnek ötletei.

– Megpróbálhatom, ha ideadod a telómat – mutatott a lány a sokzsebes farmerszoknyára, ami tőlük 2 méterre, az íróasztal szélén hevert – na, amíg be nem dugtad! – Érdeklődéssel nézte a fiút, aki minden zsebbe belenyúlt. – Áll ám rendesen. Mióta együtt csináltuk, mással nem kúrtál?

– Nem. Te?

– Alig-alig – nevetett Réka. – Annyira naívak vagytok, ti, pasik, amikor szeretnétek minden puncit megdugni, közben meg azt képzelitek, hogy a csajok várakoznak a jó szerencséjükre. Mint egy filmben volt, hogy 5 pasi közül egy lakatlan szigeten mindegyik megdugta mind az 5 csajt, közben mind azt hitte, hogy mindegyik csaj csakis neki adott puncit... Na, keresem már, addig visszajöhetsz, tudok beszélni, ha bedugod...

Ettől kezdve a lány hangja meg-megbicsaklott, mert egyfolytában telefonált, miközben derekasan állta Zsombor nem kímélő döngetését. Alig egyeztek meg Natival, máris újra meg újra csöngött a bekapcsolva hagyott telefon, és kicsit összenyomva, összegyűrődve, lábát továbbra is a fiú vállán tartva, türelmesen válaszolgatott a barátainak.

Zsombor fejében megtelepedett a gyanakvás, hogy amikor lányokkal beszélget telefonon, és azt állítják, hogy éppen a lépcsőn gyalogolnak felfelé, vagy kocognak a parkban, valójában széttett lábbal fekszenek egy pasas alatt, az okozhatja a lihegést.

Egy idő múlva zavarta a folyamatos telefonálás, de amint arra gondolt, hogy sosem volt még része ilyen hosszúra nyúlt akcióban, akkor újult erővel, kipirulva, leizzadva tovább fűrészelte a lányt.

– Hová mehet? – kérdezte egyszer suttogva.

– Ahová szeretnéd – felelte Réka, egy pillanatra tenyerével letakarva a telefont.

– A szádba?

– Tartsd egy percig légy szíves! – kérte a lány a vonal túlsó végén már percek óta szövegelő ismerősétől, majd az ágyon messzire nyújtva a készüléket, megnyitotta ajkait Zsombor spermája előtt.

A fiú fentebb csúszott, eszeveszett tempóban húzogatta a falloszát, és nagyokat nyögve beterítette Réka egész arcát.

Ekkor csengettek, és a fiú alig nyitotta ki – félárbocra eresztette farokkal – Ferinek az ajtót, máris megérkezett Nati is.

– Valamit megzavartam? – csodálkozott az újonnan jött lány, amikor Zsombor meztelenül nyitott neki ajtót. – Várjak egy kicsit, amíg befejezitek? – Barna szemei Réka után kutattak, de kiszorított egy őszintén érdeklődő pillantást a fiú fallosza számára is.

– Dehogy zavarsz, sőt...! – nevetett fölényesen Zsombor, és mutatta az útirányt a lakás belsejébe.

Fél perc, vagy talán annyi idő sem telt el, mióta Ferit beengedte ugyanezen az ajtón, és bekísérte a szobájába, bemutatni őket  Rékával egymásnak, aki éppen csak letörölgetni tudta az arcáról a frissen szerzett nyomokat. Most Natit is ugyanide kalauzolta, s elképedt az idő száguldásán. Az elmúlt fél percben Feri nemcsak sikeresen megismerkedett a meztelen Rékával, de ő is levetkőzött, és farkával a kacarászó lány mellbimbóit ingerelte.

– Ez volt az a nagyon sürgős? – torpant meg két lépés után, mű-felháborodással Nati. – Te találtad ki? – Derékból meghajolva próbálta elkapni Réka tekintetét, s mivel válasz nélkül maradt, és a figyelmet sem sikerült a bőréből kibújt, lilásrózsaszín falloszról magára irányítania, megfordult, és megmarkolta a kilincset. – Na, viszlát!

Réka csak erre kapta fel a fejér, és Feri farkát a mellei között tartva, egyik szemével hunyorgott, mint aki most ébredt fel.

– Melyik tetszik? – kérdezte naiv pislogás kíséretében. – Aztán cserélünk! Vagy akarsz egyszerre kettőt? – Kinyúlt Feri mellett, és megmarkolta Zsombor falloszát is.

Nati tenyere izzadt a fémszínű kilincsen és önkéntelenül, de szakszerűen húzogatni kezdte. A szobában – csak most tűnt fel – erős spermaszag terjengett, ehhez hozzájárult még az a pára, amit Réka résnyire megnyitott, fénylő puncija lehelt ki, mintha ezek hárman már órák óta játszadoznának.

– Nincs abba' semmi – jegyezte meg Feri, és cseppet sem bánva, hogy a többieket hidegen hagyta a zűrzavaros gondolatainak összegzését jelentő megállapítás, se látott, se hallott, csak öntudatlanul Réka melleire eresztette a gazdagon mért spermát.

Nati ebben a pillanatban mégis eleresztette a kilincset, és határozottan, hívogatóan Zsombor felé nyúlt.
(Folyt. köv.)

Folytatás:

Turkálás és csipegetés 3.