Előzmény: Cici és cumm
(A következő történet az előzmények ismerete nélkül is élvezhető és értelmezhető, de el szabad olvasni.)
Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad
MELLBEDOBÁSOK
Kettőnek áll
Zsolt lelkesen őrizgette a negyedik emeleti elhagyatott helyiség kulcsát, amit eddig ugyanígy az íróasztal fiókjában tartott, leghátul, de egy bizonyos nap óta megváltozott a kulcs státusza. A helyiségbe vidám szállítómunkások ismeretlen tartalmú dobozokat hordtak, és cipekedés közben egyértelmű megjegyzésekkel ostromolták Laurát, a vezér titkárságának vezetőjét.
– Ne hagyj itt! – súgta többször a lány pakolás közben, és cicijeit a férfi karjához nyomta. – Ezek beszorítanak a sarokba és megkúrnak, mind egymás után! Mit sóhajtozol?!
– Irigykedem...
– Nincs miért! Még nem kúrnak! Vigyázz rám!
Azóta eltelt néhány nap.
Laura nem jelentkezett se "megkukkantani" a csomagokat, se megismételni a ciciszexet, vagy kiegészíteni azt az akkori hevenyészett akciót, hiszen az előre beharangozott "cumm" Zsolt hibájából elmaradt, és akaratán kívül valamennyi fehér anyag a cicik völgyében landolt.
Ha a lány nem tart többé igényt Zsolt segítségére – megteheti, mert előrelátóan másoltatott magának a kulcsból –, az sem valami szép húzás, de ha nem akar ismétlést vagy folytatást, és megmarad emléknek az egyetlen árva és röpke ciciszex, az már tragédia.
Jó volna tudni, mi a helyzet!
"Pedig milyen jól indult...!" – sóhajtott. A továbbiak is ígéretesnek tűntek: Mivel csak kettőjüknek van bejárása a pókhálószagú, sötét helyiségbe, néha-néha feljárogatnának ellenőrzés céljából, megvan-e még minden, belekukkantanának a dobozokba, hol egyikbe, hol másikba, meg például naponta kétszer-háromszor kipróbálhatnák, hogy meddig lehet eljutni a ciciszexen túl... Mert lehet érdekesség a ciciszexen túl is! – Legalábbis Zsolt erről álmodozott napról-napra szuggesztívebben, beleélősebben, de egyre halványabb reménnyel.
A "Laura" nevű kaland kezdete óta – beleszámolva a hétvégét is – majdnem 6 nap telt el eseménytelenül.
A másik fájó pont a történetben, éppen az, ami nem történt meg: Miután a szállítómunkások vígan elköszöntek – azt állítva, hogy "felkerült minden", és nem sikerült saját részre megmenteniük azt a dobozt, amivel a liftajtót támasztották ki –, Laura provokáló tekintettel fordult Zsolthoz:
– Készen vagyunk? Köszi, hogy vigyáztál rám... ezek képesek lettek volna a legnagyobb doboz tetejére dönteni... Láttam a szemükön! – A lány szemében különös lázas csillogás, mintha az asztalnyi méretű dobozon hasalva pillantana fel, miközben négyen sorakoznak mögötte.
Zsolt nem tudott mit válaszolni. Jóleső bizsergés indult útnak az agyából, amely megbénított útközben mindent, s ösztönösen haladt lefelé.
Laura bezárta az ismeretlen tartalmú dobozok tárolóhelyiségét és eltette a kulcsot:
– Lemásoltatom és visszaadom... Na, heló!
Zsolt ekkor kezdte el sajnálgatni magát, és ez az állapot tart már hatodik napja.
– Meg kéne kukkantani a szajrét, mert jött egy jegyzék cikkszámokkal és márkanevekkel, de attól még a hülye sem lesz okosabb. – Laura hangja bosszúsnak hangzott a telefonban. – Fel tudnál most jönni most a negyedikre? Most!
Zsolt abbahagyta az üres kávéscsésze kavargatását, és rohant.
Laura egy másik, egy eddig sosem látott lány társaságában várta a doboztároló helyiség előtt:
– Megvártunk, mert mégiscsak egy pasinak illik, hogy legyen lyukérzéke... Nem nyílik a szemét! Megdugnád?
Zsoltnak ezúttal gond nélkül nyílt.
– Pasi kell a dugáshoz! – mosolygott Laura, a másik lány halkan kuncogott. – Dughatod! Nekünk nem akarta... engedni a jót! Ne csukjuk be teljesen, mert ha bent ragadunk... Vagy nem bánnád? Elbírnál három lyukkal? – Láthatóan nem várt választ, kiterített egy leporelló-szerű, hosszú papírt és körbefordult a cipősarkán. – Hol kezdjük? Az én kedvencem ez a legnagyobb doboz, annyira erotikus!
Hamar kialakult a munkamegosztás: Zsolt arrébb lökdöste, sorban leemelte és felbontogatta a kisebb-nagyobb csomagokat, a lányok pedig nevetgélve, hajladozva, felváltva túrtak bele mindegyikbe, és igyekeztek hunyorogva és káromkodva keresni a listán olyan tételt, amit ki lehet pipálni, egyúttal a kódok mellé írni, hogy mit takar a rejtélyes számsor.
Közben nevetgéltek, és Zsolt számára több minden világossá vált:
– Idén 60 éves a cég és a főnök is 60 éves, ezt méltó módon akarja megünnepelni – mesélte Laura.
– 60 éve ő a főnök?
– Ezt viccnek szántad? Haha! Megszületett pont a születésnapján, megalapította a céget és... haha...
– Hülyeséget kérdeztem... Mindenki kap egy ilyen valamit ajándékba? – forgatott a kezében egy alig giccses asztali órát a másik lány, akiről eddigre kiderült, hogy Brigitta, és alig 2 nap után összeveszett a legújabb pasijával, mert az nem akarta elfogadni, hogy a lány nem szereti a popószexet.
– Talán mindenki kap többfélét is, ha ügyesek leszünk, összeállítunk néhány ajándékcsomagot, csak mintának, aztán megmondjuk, hogy miből mennyire van még szükségünk, hogy az összes dolgozónak, meg a főbb partnereinknek is jusson.
– Nekem momentán nincs se főbb, se középsőbb, se alsóbb-partnerem.
– Majd lesz, jönnek a jelentkezők!
Zsolt hol az egyiket, hol a másikat leste csodálattal, nem tudott volna választani közülük, ha jelentkezni kell és gyorsan betömni egy lyukat.
Brigitta, mintha meghallotta volna Zsolt gondolatait, Laura felé fordult, egyúttal a harmincegy-két éves férfi felé mutatta a popsiját:
– Te miért beszéltál három lyukról, amikor bejöttünk? Hogy jött ki a három?
– Hát a harmadik a kulcslyuk!
– Világos. Beijedtem, hogy popót is számolsz... Ha jól értem, jövünk még ide egy párszor! – kacagott Brigitta. – Majd jól összeszokunk, mint szorgos kis csapat.
A szükségesnél mélyebben hajolt a következő dobozba, Zsolt meg is jegyezte magában, hogy ő bizony szívesen összeszokna ezzel a csajjal is.
Laura most az íróeszköz nyomkodóját nyalogatta gondolkodás közben:
– Olyan fura, hogy már akkor is megvolt a cég, amikor még meg sem születtünk, esetleg a nagymamánk már élt. Meg is fogom kérdezni tőle, hogy hallott-e róla, és gondolta-e, hogy én itt fogok dolgozni...
– Kemény gondok... – jegyezte meg Zsolt, mert más nem jutott eszébe, azaz ami az agyában valójában zakatolt, azt nem mondhatta ki. Megfigyelte, hogy a két huszonéves lány szinte egyforma magas, mégis a "kerületük" eltérő, Laura inkább nyurgának hat, Brigitta pedig néhány milliméternyi plusszal teltebbnek tűnik, amikor ez a különbség talán súlyban ki sem mutatható.
Később az is kiderült, hogy az íróasztalokra tervezett, egyébként haszontalan izgő-mozgó-billegő díszek Laurának erotikus játékszereket juttatnak eszébe, úgymint kétágú vibrátort:
– Ami önállóan növeli a hosszát, majd visszahúzódik, közben nem egyformán remeg a két bedugós rész.
– Akármit csinál, akkor is csak egy műanyag! – vonta meg a vállát Brigitta. – Egy gé-é-ép!
– Igazad van. Az a tudat, hogy poli...akármi műanyag, meg fogaskerekek belül, ennyi elég, elbasztad az egészet.
Nagy dobozban kis dobozok, s mindegyikben más-más kollekció, ilyenek következtek.
– Mi lehet ez a sok bisz-basz? – Vállig elmerültek a kotorászásban.
– Ezekről mi jut eszedbe? Bedugnád magadnak, vagy mégsem?
Zsolt új technikát fejlesztett ki, úgy is képes volt rendezkedni, pakolászni, hogy közben nem vette le a szemét a lányokról. Félpercenként talált újabb pózt, ami éppen alkalmas lenne... Laurának még a ruháját se kellene felhajtani, popsija biztatóan mosolygott, Brigittáról le kell húzni a vékony, simogatásra tervezett selymes-fényes nadrágot.
– A múltkor még akkora volt a por, hogy úszni lehetett benne, felküldtem takarítókat, de kikötöttem, hogy véletlenül se bonthatnak ki semmit...
Laura még folytatta, de a férfi képtelen volt ilyen lényegtelen dolgokra koncentrálni, amikor mindkét mélyben matató lányt éppen oldalról tanulmányozhatta, és szabadon hasonlíthatta a ciciket egymáshoz és emlékezetében szereplőkhöz. Ha most alájuk tartaná a markát, egyszerre érezné a kellemes súlyukat... Aztán el kell dönteni, hogy melyik csajszi legyen az első...
Annyira beleélte magát, ujjai már szinte élvezkedtek...
Észre sem vette, hogy mindkét mélyen behajló lány elhallgat, majd két mosolygó szempár a doboz tartalma helyett hosszasan őt nézi.
Csend volt, pókhálószagú, erotikus csend. Mintha a kísértetkastély szellemei bujálkodásról álmodoznának.
– Sikerült választani? – szólalt meg egy idő után Laura.
– Még ne-em – bökte ki Zsolt egyenesen, mert a kérdés is ilyen volt.
A lányok maradtak bedőlve, elnézően, de incselkedően mosolyogva.
– Merthogy ezt már az előbb is megkérdeztem, de nem válaszoltál... haha... Látjuk, áll az élvezőkéd, de mikor derül ki, hogy szeretnél-e valamit?
– Melyikünknek állt fel? – érdeklődött Brigitta is. – Választhatsz kettőnket is.
