2026. június 17.

Túlfűtött 2.

 Előzmény: lfűtött 1. Akció a parkban


Nyári erotikusok
erotikus novellák - harmadik évad

Túlfűtött
2.

Sütizés




Mindketten felnéztek. Egyikük tompán, mintha mély álomból ébredezne, a másik szempárban gyanakvás villant.
– Miért? – fogalmazta meg a lány gyakorlatiasan.
Tényleg furcsán hangzik ismeretlenektől az utcán megkérdezni, hogy kérnek-e a frissen vásárolt, becsomagolt süteményből, ezt Szofi is elismerte, de ő maga se készült fel erre a hirtelen jött ötletére, nem dolgozott ki további taktikát.
– Csak úgy! – válaszolta jobb híján. – Jót tesz szomorúság ellen. – Egy újabb váratlan ihlet nyomán már mondta is, amit kigondolt: – Ma van a szülinapom, és nem szeretném egyedül ünnepelni.
A lány hitetlenkedve mérte végig:
– Nincs senkid?
A szerepet Szofinak tovább kellett játszani, ám enyhített a magányosság-feelingen:
– Pont ma nincs… sajnos… a barátomnak el kellett utaznia. – Maga sem tudta eddig, hogy kiaknázatlan színészi tehetség bujkál benne: még a hangja is elcsuklott a mondat közepén. Vidáman folytatta: – Szeretitek a sütit?
– Milyen? – szólalt meg a fiú.
Érdeklődést lehetett felfedezni a lányon is, bár az alkudozásra kész gyanakvás még ott bujkált.
Szofi úgy tett, mintha a padon akarná kibontani a selyempapíros csomagot, de hirtelen rájönne, hogy mégsem itt kellene.
– Na, gyertek, 5 perc az egész! – Indult előre, mintegy a másik kettőnek is lendületet adva, és a kocsiig egy pillanatra sem állt meg vagy nézett vissza.
Jól számított: követték.
– Megfognád ügyesen? – nyújtotta a csomagot a fiúnak. – Szofi vagyok – mutatkozott be közben.
Mosolygott, mert a srác keze a sütemények mögött melléhez ért. Nem durván, de hosszan érezhette a ruganyos női testet. Véletlen lehetett?
– Kevin.
– Fanni.
A fiú előre ült, a lány hátra, középre.
– Mégsem a padon kellene… – csevegett Szofi saját mondatából is kiérezve a kétértelműséget – bár én szeretem zacskóból is, papírból is. Remélem, ízleni fog!
– Tortát reggelire! – Kevin kezdett felengedni, egy-két lapos pillantást is eleresztett a közelében rezgő cicik felé.
– Nem otthonról jöttetek?
– Még ezután megyünk haza. – Röviden elmesélték, hogy reggelig buliban voltak, Fanni egy másik sráccal, Kevin a haverokkal.
– Testvérek vagytok? – csodálkozott Szofi. – Haverok?
– Neeem! – tiltakozott élénken Fanni. – Egyik sem. Csak összevesztem a pasimmal, a szemétládával, és hajnalban Kevin vigasztalgatott. Én meg őt.
A beharangozott 5 perces út kis túlzásnak tűnt, mert alig 2 perc után beparkoltak egy ház elé.
– Buliban a legkönnyebb összeveszni – jegyezte meg Szofi ajtónyitás közben. – Nekem elhihetitek, én is mindig olyankor szakítottam a pasikkal.
– Mert nem akartál velük a vécében dugni? – kérdezte Fanni dühösen.
– Ez komoly probléma! Egyébként valóban nem akartam vécében dugni, csak egypár túlfűtött alkalommal mentem bele ilyenekbe…
– Eggyel vagy többel is?
– Hm, ez is érdekes kérdés… Amúgy meg praktikus a buliban szakítani, mert nagy a kínálat, mindjárt lesz is helyette másik. Aztán persze a másik is dugni akar...
Átvette a fiútól a süteményes csomagot, letette a nappali közepén álló asztalra, majd óvatosan felnyitotta.
– Milyen ügyik vagyunk! Útközben össze szoktam nyomni egy-kettőt. Hozok tányérokat! – A konyhából visszakiáltott: – Hozzak szalámit vagy ilyesmit reggelinek?
– Ne, jó lesz ez, köszi!
– Azok a régi szép bulik! – sóhajtott a nő visszatérve.
– Nem lehetett az olyan nagyon rég – vizsgálgatta Fanni. – Mennyi vagy? Harminc?
– Eltaláltad. És ti? Tizennyolc körül, tizenkilenc?
– Olyasmi.
– És téged milyen szomorúság ért? – kérdezte Szofi Kevinre mosolyogva.
– Nem talált nőt magának… – válaszolt a lány a fiú helyett.
– Az… – hagyta jóvá zavartan Kevin. – Minden haveromnak megvolt…
– Kellemetlen – bólintott Szofi megértően –, de akkor szerencsére jött Fanni. – Felkacagott: – És veled mégis elment a vécébe dugni…
– Neeem! – nevetett a lány. – Csak kivertem neki a parkban… De azt láthattad… Láttad? Persze, hogy láttad. – Tágra nyitotta nagy, zöldeskék szemeit. Rákérdezett: – Te mit szeretnél?
Szofit váratlanul érte a kérdés. Egészben próbált lenyelni egy élénkbíbor, csupa-krém szeletet.
– Miért? – húzta az időt.
– Hááát… – kezdte Szofi, tekintetével ügyesen fogva tartva a nő minden rezdülését – amikor a szomszéd néni áthív, hogy vigyek már haza egy kis pogácsát, vagy őszibarackot, a bácsi mindig megfogdossa a cicimet. – Egyszerre vette fel a védekező- és az alku pozíciót. – Te mit szeretnél?
(Folyt.köv.)

Folytatás: Túlfűtött 3. Akció otthon

2026. június 14.

Túlfűtött 1.

 

Nyári erotikusok
erotikus novellák - harmadik évad

Túlfűtött
1.

Akció a parkban




Szofi egy nyári reggelen döbbent rá, hogy valami nincs rendben. Akkora izgalom kapta el pillanatok alatt, hogy remegő lábakkal és kipirulva, sürgősen le kellett rogynia a legközelebbi padra.
A parkban kevesen jártak.
A tőle délkeletre, 45 fokos szögben lévő másik padon megfagyott a mozdulat, de amazok gyorsan megállapították, hogy „csak egy nő”, és folytatták. Biztos, hogy egy pasit kukkolónak tartottak volna, ám Szofira nem gyanakodtak. "Csak egy nő."
A nagymellű, kócos copfú lány egy sovány fiú ölében, szemközt ült, és a lábaik között tett-vett. Igyekezett diszkréten csinálni, de a könyökmozgása elárulta, hogy a takarásban határozottan húzogat vagy rángat valamit. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit.
Szofi szinte a saját markában érezte a lüktető falloszt.
– De rég volt ilyen! – Nosztalgiával gondolt azokra az esetekre, amikor lopva kellett egymásnak örömet szerezni. Vele is történtek érdekes dolgok különféle parkokban, nem is olyan régen. – Valami nincs rendben! – kapott észbe reflexszerűen, és vastag védőburkot igyekezett maga köré húzni. Sikertelenül.
Nem bírt felállni és könnyedén tovább sétálni – pedig eredetileg a parkolóból a parkkal szemközti kávézóba készült –, csak ült és bámult. Semmit sem látott, ám ettől még mámorítóbb volt, ahogy – elképzelése szerint – a lány a fiú nadrágjában matatott.
Igen, kellemes emlékeket idézett fel benne a jelenet, hiszen néhány éve ő is szerette a titkos játékokat. Most is érezte a markában azokat a farkakat. Szívesen adott volna tanácsot, mert ő közben a srác arcához nyomná a melleit…

Szofi nem tartotta magát kiéhezettnek, sőt nagyon is rendben – mondhatni: következetesen – zajlott a szexuális élete. Barátja, aki már közel négy éve tölti be ezt a funkciót, nagy étvágyával minden este a lány szájába élvez, és reggel, amikor óracsörgés helyett a tévé kapcsol be, menetrendszerűen rágurul, és kiürülni vágyó fogkrémes tubusként 1-2 cseppnyi spermát nyom a puncijába. További 1-2 csepp az ágyneműre is jut, így mindennap lepedőt kell cserélni. Napközben – ha éppen otthon maradhat – szintén megkívánja a lányt, amikor az bugyiban porszívózik, vagy meztelenül szárítja a haját, és ledönti a legközelebbi bútorra, vagy letérdelteti a szőnyegre. Négy év óta változatlan lelkesedéssel! Ez már nem semmi!

– Valami nincs rendben – állapította meg a párhoz közeli padon, amikor érezte, hogy a szigorúan összeszorított combjai között nedvesség szivárog.
Ha nem egy parkban ülne, most széttenné a lábát, és sikításig simogatná a csiklóját. Filmet is így szokott nézni: mire a női szereplőről lekerül a bugyi – bár ez a pornóműfajban viszonylag hamar megtörténik –, ő már másodjára élvez el helyette. Kicsit irigyli is a filmeseket, mert az 5 perces akciót biztosan több próbával és hosszabban veszik fel, a nő ezalatt akár tucatszor is elélvezhet, ha nem munkának tekinti.
A lányt a szomszédos padon nem tartotta szépnek, talán csak a nagy mellei keltik fel a férfiak kíváncsiságát, és azok izgatják az alatta ülő srácot is, aki biztosan kipróbálná, hogy milyen lehet közéjük rakni a farkát.. A fiú is átlagosnak számít naiv arcával, és alighanem vékony, rövid fütyijével. Biztos, hogy nem kapkodnak utána a csajok, meg kell ragadnia minden lehetőséget.
Szofi felállt a padról, mielőtt végzetesen átnedvesedne a ruhája. Tétován az ellenkező irányba indult, hogy meg ne ijessze a párt, miközben minden idegszálával kívánta a látványt. Két lépés után megállt, visszanézett, s mint aki elfelejtett valamit, mégis a lány és a fiú felé ment. Egészen közel és feltűnően lassan haladt el mellettük, míg a nyakát nyújtogatva megállapította, hogy a lány nadrágja ki van ugyan gombolva, de olyan szűk, hogy még kitekert kézzel és lapos tenyérrel is reménytelen benyúlni. A fiú bő nadrágja viszont ideális horgászparadicsom, csuklóig el lehet benne merülni. A lány könyöke lassabban mozgott, és kívülről nem sikerült megállapítani, hogy csak a hívatlan járókelő miatt, vagy elsült a farok…
Elhagyta őket, bármilyen aprókat is vonszolt a lábain.
15 lépes, tovább nem bírta. Megfordult.
A lány – ide-oda nézelődve – két kézzel járt a fiú nadrágjában, és átázott papírzsepit húzott ki. Keresett még a mellettük heverő, gyűrött reklámszatyorból néhány használatlan zsepit, és azokat is elsüllyesztette a bő gatyában.
Mire Szofi ráérősen visszasétált, a padon 5-6 átitatott papírgombóc sorakozott. Ők pedig szomorúan néztek a világra, mintha most ébrednének. Úgy tűnt, hogy nem akarnak elmenni se, megszólalni se, az idegennel szóba állni meg főleg nem, de a nő nehezen hagyta ott őket. Vissza-visszanézve sétált a kávézóig, megvenni a tervezett süteményeket.
A bizsergető feszültség kitartott, csak szórakozottan tudott egy tucatnyiféle tortaszeletre bökni, oda se figyelve.
– Mindegyikből egyet-egyet adjak? – érdeklődött a pultoslány.
– Hogy?... Ja, kettőt-kettőt. Legyen összesen 10 darab.
– Akkor kezdjük elölről, mert már jóval több, amit kiválasztottál!
– Legyen egy-egy darab, és nem baj, ha összesen több tíznél!
A kiszolgáló megvonta a vállát, majd türelmesen tálcára tette és becsomagolta az édességet. Nem is csodálkozott, hogy a szórakozott vevőt figyelmeztetni kell a fizetésre.
Szofi úgy érezte, mintha valamit elraboltak volna tőle, de megfogalmazni lehetetlenség azt a hiányérzetet és keserűséget, ami elöntötte. Akkor vidult csak fel, amikor megpillantotta a lányt és a fiút, ugyanazon a padon ülve, de már egymás mellett, illendően. Nem arra vezetett volna az útja, de el akart menni mellettük. Közelebb érve felfedezte az arcukon azt a végtelen szomorúságot, ami abban a korban okkal és anélkül is megtalálja az ifjúságot.
– Kértek sütit? – torpant meg előttük.
(Folyt.köv.)

Folytatás: Túlfűtött 2. Sütizés

2026. június 11.

Ünnepi nyitvatartás 3.

Előzmények:
 

SZŐKESÉGEK
Amikor a szőke lányok beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
3.



– Megvagy már 18? – érdeklődött a szőke szépség, miközben fizetés nélkül buggyos táskájába tömte a 2 zsemlét, a 8-10 dkg főtt-füstölt tarját és az 1 doboz óvszert.
Ákos bólintott.
A nő egész arca mosolygott:
– Akkor adjál még egy doboz kotont! – Nem várt a bizonytalankodó fiúra, hanem kiszolgálta magát, majd elvett a pénztárgép mellől egy tollat és egy papírt. – Szükség lesz még néhány apróságra... – Írni kezdett. – Majd hozd magaddal, amikor végzel! És itt a cím. – A lap aljára már csak rövidítve fért oda az utca, házszám, emelet, ajtó.
– Jó lesz – kapta össze magát a fiú, és izzadt kezével maga felé fordította a listát.
Mosóportól, öblítőtől és drága fogkrémtől kezdve minden árucsoport képviseltette magát, amire egy háztartásban szükség lehet.
A felsorolás legvégéről a szőkeség nem felejtette le a férfi tusfürdőt sem.
– Akkor várlak! – köszönt el kedvesen.
Az üzletre akkora csend borult. mintha ki sem nyitott volna ezen az ünnepen.
Ákos nem tudta, mitévő legyen, de fogott egy – majd még egy – kosarat, és gépiesen elkezdte összeszedegetni a listán szereplő dolgokat. A nő annyira figyelmesnek bizonyult, hogy leltárszerűen, polcról polcra, sorban lehetett haladni, a fiú képtelen lett volna fejből ilyen precíz listát összeállítani.
A vevők elfogytak, különös módon a szőkeség volt a legutolsó, és közben már ő is régen hazaérhetett.
A megtelt műanyag kosarakat a pénztárfülkéhez készítette, és elhatározta, hogy bezárja a boltot, hiszen úgyis eladott már mindent, ami fontos volt, és úgyis várják... Az ajtóra pillantva megállapította, hogy a forgatható tábla kifelé már a ZÁRVA felét mutatja, biztos véletlenül átbillent. – Nagyon helyesen tette!
Ekkor csörrent meg a telefonja, a főnök felesége érdeklődött, hogy minden rendben van-e, és kell-e segítség.
– Éppen zárni készülök – felelte Ákos zavartan –, rendben.
– Maradt ki valami? Leszaladnék egy zacskóstejért.
– Elvitték mind – válaszolta a fiú, és a legutolsó zacskót gyorsan az összeállított csomaghoz rakta, bár a szőke nő ilyet nem kért.
– Segítsek bezárni?
– Köszönöm, de bírok vele.
– Jól van, pihend ki magad!
Ákos felsóhajtott, felkapta a teli kosarakat, még egyszer rápillantott a bevásárlólista alján szorongó címre, és elsietett.

Utca, házszám... Melyik lépcsőház?
Ekkor jött rá, hogy a szőkeség bevásárlólistáját a pénztárnál felejtette.
Mindegy! Be a legközelebbi lépcsőház nyitott ajtaján!
Emelet, ajtó...
Szerencséje volt.
– Aranyos vagy, hogy mindent elcipeltél! – A nő egyetlen pillantással felmérte a szállítmány hiánytalanságát. – A tej...?
– Csak úgy.
– Ez kedves, de én szeretem kifejni... Jujj! Zavarba hoztalak? Gyere be gyorsan, ne tartogasd!... Megint rosszat mondtam? – Két puszit nyomott a fiú arcára: – A fuvarért... Tedd csak le oda! – mutatott a konyha hidegburkolatára.
Nem csukta be az ajtót, ezt Ákos úgy értelmezte, hogy teljesítette a feladatát, akár el is húzhat innen. – És a dugás? – háborgott magában.
– És a gumi? – kérdezte hangosan.
– Azt elhoztam én – felelte a nő tágranyílt szemmel. – Nem emlékszel?
Ákos tekintete a bő ruhában szabadon ringó mellekre tapadt, és kizárólag dadogni tudott:
– D-de, cs-csak...
– Mit szeretnél? – Felesleges kérdésnek tűnt, hiszen a szőkeség pontosan tudta a választ. Előbb az egyik, majd a másik vállát is kiszabadítva, derékig lehúzta a ruháját, majd ugyanazt a mozdulatsort folytatva, egy-két másodperc múlva vissza is bújt bele. – Tetszett? Szépeket fogsz álmodni?
– Megfoghatom?
– Csak gyorsan – pillantott a nő az órájára –, mert nem nagyon érek rá! – Fürgén kicsúszott az egyik, majd a másik pántból, és ezúttal a bokájáig ejtette le a ruhát.
Akár egy szoboravató, csakhogy a műalkotáson már nem szokott bugyi maradni, és a közönség nem esik egyből mohón a szobor melleinek. A legfőbb különbséget pedig Ákos tanúsíthatná: egyszerre volt feszes és omlós, mint a dagasztott kenyér.
Az előszoba falához nyomta a nőt, Lenyúlt a lába közé, és a selymes tapintású anyaggal együtt durván megcsípte a punciját. Mivel semmiféle ellenvetést vagy tiltakozást sem tapasztalt, megpróbálta egykézzel lefejteni a bugyit.
– Kúrni szeretnél? – súgta a nő.
Ugyanakkor a lakás belseje felől zajok hallatszottak.
Megjelent egy széltében-hosszában is Ákos többszörösének számító férfi.
– Mit csinálsz már? – kérdezte ugyanolyan feleslegesen, ahogy általában a nők szoktak evidens dolgokról érdeklődni. Láthatta.
– Megjött a cucc a kisboltból, tudod, amit rendeltem, meghozta a boltos.
– Jaaa. – A termetes pasas belépett egy ajtón, csobogás és vécélehúzás következett, majd visszafelé cammogott. – Kifizetted?
– Mindjárt lerendezzük – válaszolta végtelen nyugalommal a nő, miközben a fiú lebénulva azt számolgatta, hogy az első kapott pofon után lenne-e még ereje segítségért kiabálni. – Mindjárt megyek, Kismacim! – Gyakorlott mozdulattal elővette Ákos meredező farkát. – Ide elbújunk! – húzta végig az előszobán.
A nagydarab pasas még láthatta volna, ha nem morgolódik csendesen, és nem lusta oldalra fordítani a fejét. Vagy, ha érdekelte volna, hogy mit csinál a csaj a fiúval.
– Megmutatod, mit hoztál nekem? – kuncogott a szőke nő egy ajtóhoz érve, majd hirtelen elkomorult, mert az apró szobában már tartózkodott valaki, egy végtelenül sovány, görbe bácsi ült az ágy szélén, éppen öltözött vagy vetkőzött, egyik lábán semmit sem viselt, a másikon még nadrágot és cipőt is. – Menjél már ki! – szólt rá a nő, és bentebb húzta Ákost.
– No, add már!
Miután az öreg szó nélkül kisomfordált, a szőkeség hanyatt lökte a fiút az ágyon. – Szép adag lesz! – nyomogatta szakértően a szőrös zacskót, majd bekapta a falloszt. – Sietni kell – magyarázta kis szünetet tartva –, mert jön egy állandó ügyfél, aki nem szereti, ha észreveszi, hogy más megelőzte.
Ákosnak egy pillanatra megint eszébe jutott a boltban felejtett, árulkodó lista. A kifizetetlen számla! Dühösen legurítva magáról a nőt, rámászott, és – mintha csak egyetlen perc állna a rendelkezésére –, kapkodva és elkeseredett favágó módjára, fél percen keresztül intenzíven dugta, majd a hasára élvezett.
Egy perc alatt mindennel végzett, éppen ameddig a nő vásárlásai szoktak tartani.
– Nem húztál gumit? – fintorgott a szőke szépség. – Mindegy most már, legalább maradt tartalékba. Nem igaz?
Lehet, hogy érezte még, hogy továbbra is ő tartozik, ezért hamar körbenyalta Ákos farkát, majd meztelenül sietett ki. Valahol a közelben csobogva lemosta a nyomokat, közben hallatszott, hogy vígan beszélget az öreggel, vagy a nagydarabbal. Vagy mindkettővel.