2026. július 30.
2026. július 29.
Erotikus olvasnivaló 18+
Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez
kattints ide.
2026. július 26.
Szőkék és kavarósak 10.
Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez
kattints ide.
2026. július 22.
Szőkék és kavarósak 9.
Előzmények:
...
SZŐKESÉGEK
- erotikus novelláskötet -
2. évad
Szőkék és kavarósak
9.
Gömbvillám a fődíj
– Vigyoroghat már azóta, ha észrevette! – bosszankodott a lány. – Azt hiszi, hogy újra meg akarom dugatni magam!
Aztán rájött, hogy az egyértelműen fehérneműt tartalmazó papírtasakkal a kezében visszatérni a karbantartótól, kissé feltűnő lépés lett volna. A kolléganők persze egyből találgatni kezdenének, és véletlenségből sem gondolnának másra, sőt egy percen belül emeletről emeletre terjedne a híre, hogy "az új csaj bugyiért dugott Bélával".
– Jobb is így... – hagyta jóvá a saját feledékenységét, ha már ennyire meggyőzően sikerült megindokolni. – Amúgy meg majd beugrom érte, ha indulunk a buliba.
Hatoska (Gabi) felé pillantott, talán egy óvatos mosolyt küldött volna a lánynak, ám az továbbra sem méltatta sok figyelemre az új csajt. Lehet, hogy ő már rutinból óvatosabb, és biztosan nem kompromittálja magát.
Persze, Gabi telefonálhat munkaidőben, egyik fülén az asztali telefon kagylója, ujjaival sms-t nyomkod a mobilon, és – Evelin szinte biztos volt ebben – a monitoron sem a munkája fut, és neki nincs lekorlátozva az internet.
Mindegy! A fő, hogy Gabi – Béla ráhatására – beleegyezett Evelin buli-meghívásába. Azért érdekes volna megtudni az igazat: Valóban leszopta Bélát, vagy csak fantáziál a pasas.
Attól volt érdekes a buli – folytatta Evelin csapongva –, hogy senki sem játszotta meg magát, levetkőzött, amennyire kedve tartotta, és azt csinálta, amiért jött. Vagyis azt, amiért valaki más jött, mert aki kihúzta másnak a tomboláját, annak nem a saját maga által tervezett nyeremény jutott, de ettől még izgalmasabb lett a játék.
– És jópofák voltak a pasik! Az a helyzet – gondolta Evelin –, hogy bármelyiket szívesen megnyertem volna. Béla is jópofa volt, hogy újra megkeresett...
Közben letöltötte azt az állományt, amit mára aktualizálnia kellett, megosztott képernyőn mellényitotta a változásokat, biztonsági mentést készített, majd a két listát összerendezte... Ez sokkal egyszerűbb módszer, mint amit a legelső munkanapján mutattak, össze-vissza pipálgatni és javítgatni, és még gyorsabb is. A gondolatai meg nincsenek leterhelve, szabadon ugrálhatnak pasiról pasira.
– Jópofa ez a Béla, és micsoda egy ravasz, pedig alig egy arasz! Három villámcsapás!
*
A lehető legnagyobb körültekintéssel osont le a karbantartóműhelybe, amíg mások kitódultak a dupla üvegajtón. Elsuhant az épület pánikszerű kiürítésére váró, vidáman trécselő takarítók mellett, vállával nekiütközött a tűzoltószekrénynek.
Bélát nem találta a helyén.
– Nem várt meg? – Ezt nem hitte, a pasas nem hagyná veszni az annyiszor megdicsért "micsoda jó popsit", inkább valami külső dolga akadhatott.
Az új bugyik az asztal szélére készítve... Evelin végig sem gondolta, csak hozzáfogott a cseréhez, hiszen az ódivatútól eddigre meg akart szabadulni.
– Késésben vagyok! – Kapkodva lépett ki a régiből, találomra választotta ki a buli-bugyit...
Ekkor jött meg Béla, és arcáról abban a pillanatban eltűnt, ami belépéskor még aggódásnak látszott. Megvan a lány!
Meglesz!
– Jó ötlet! – mondta, és úgy nézett a félig meztelen Evelinre, mint akinek ezen a délutánon a kedvenc ételét tálalják fel. – Meg leszel...!
– Ne mondd, hogy most is menne! – kacagott a lány, majd tátva maradt a szája, amikor Béla válasz gyanánt letolta a nadrágját és megmutatta majdnem álló farkát. Most sem úgy, mint a cövek, de legalábbis előre meredezett, ilyen állapotban már kevés nógatásra lehet szüksége, sőt mások ennyit is sikernek tartanának.
– Miattad van! – válaszolta a férfi, és milliméterekre közelítette meg a lányt. – Világbajnok pina, omlós, forró...
– Gondoltam, merthogy más nincs a környéken se. Csak engem tudsz megdugni.
Evelin háta az ajtónak feszült, kezével játékosan eltakarta a punciját, ám ez a művelet végtelenül provokatívvá sikeredett, mert kissé széttette a lábát, hogy maga alá tudjon nyúlni.
Béla nem is vette komolyan a szemérmes védekezést, falloszával a lány kezét bökdöste.
– Ez most komoly? Úgy akarsz buliba menni, hogy előtte megdugsz? – nevetett Evelin. – Aztán meg csak nézőnek leszel használható, vagy még annak sem! ...Na, ne hülyülj már! Szexbuliba készülünk, ha nem tudnád! – Megfordította a kézfejét, és reflexszerűen huzigálni kezdte a falloszt. – Na, mit szeretnél?
– Megpinázni a farkamat – lihegte Béla a lány nyakába.
– Jól van, én attól még bulizhatok kedvemre, de te maximum a süteményig juthatsz el! Gondold meg!
– Fordulj!
Evelin mindkét tenyerével az ajtónak dőlt.
– Mehet, le van vajazva! Aztán nehogy rám fogd, hogy én csábítottalak el!
– Olyan jó pinád van! – Béla benyomta a farkát. – Mondták már?
– Eddig a popsimat dicsérgetted, de örülök, ha meg vagy elégedve a puncimmal is... Hm, letelt a szokásos két másodperc!
– Nem te célozgattál, hogy tarthatna tovább is?
– Sietnünk kellene. Szerintem hagyjuk abba, mert végtelenségig elhegedülgetsz itt nekem, és úgysem lesz semmi eredmény!
– Ha nem jó, abbahagyom, de ha jó, akkor ne türelmetlenkedj! ...Eredmény meg lesz, nyugi, csak győzzed letörölgetni!
– Mostantól nem szólok semmit, csináld csak, ha jólesik!
Odakintről takarítóeszközök zörgése hallatszott, majd valaki lenyomta a kilincset.
– Kicserélte a zárat, éppen ideje volt – állapította meg az egyik takarítónő.
– Elkérem a portáról a kulcsot – felelte a másik.
Csörömpölés.
Evelin saját nyögéseit igyekezett csillapítani, de attól tartott, hogy Béla lihegése és az egyértelmű, ütemesen cuppogó hang úgyis kihallatszik.
– Mit szólnak? – kérdezte a pasast.
– A takarítók? Nyomd az ajtót, nehogy betóduljanak bámészkodni! És maradj csendben!
– Lejárt az időd!
– Dobok még be egy kis aprót...
– Hibbant vagy, nem ne tarts pinaautomatának!
– Ne zavarj, csak...! Pszt!
– Te ordibálsz!
Megint zörgés-csörömpölés, mintha a takarítógéppel az ajtónak tolták volna a vödröket, a vaslapátokat, a törött üvegcserepeket és a tehén nyakából a kolompot.
– Téged nem zavar? – súgta hátrafelé Evelin.
– Nem. Majd megunják!
– Akkor engem sem... Készen vagy?
– Mindjárt... órák kérdése... de nincs más választásunk, addig csináljuk, amíg el nem mennek... mert nem nyithatjuk ki az ajtót... és nem hagyhatjuk abba, mert akkor üresben kellene várakoznunk, amíg megunják... Szörnyen buzgók ezek a takarítók!
– El tudom képzelni, hogy miket gondolnak, ha rájöttek, hogy nincs is bezárva! És akkor azt is sejtik, hogy bent vagy, és azt is, hogy nem egyedül...
– Mert piszkos a fantáziájuk! Azt hiszik, hogy baszunk?
– Pedig... de! Igazolhatom, hogy én már háromszor elmentem.
– Jó, ha majd megkérdezik, mondj négyet! Kell... a... rek-lám...! – Béla szótagonként zihált, nyögött és lihegett, majd lelassult, és még várakozott, mint a kertész, aki téliesítés előtt még az utolsó cseppet kicsöpögteti a slagból.
– Nem hallottam tőled, hogy elmentek-e, vagy fülelnek – kuncogott Evelin. – De sietnünk kellene, mert lemaradunk a buliról.
– Arról nem tudunk lekésni, mert nálam van a kulcs.
– Baszki! Akkor annál inkább igyekezzünk!
– Be tudnak menni... csak nem kell, hogy minket beengedjenek, mert van kulcs!
*
A műhelytől és a mélygarázstól egészen a buli helyszínéig szótlanul ücsörögtek a délutáni forgalomban manőverező kocsiban.
Béla jobbja legtöbbször a lány combjainak találkozási pontjában.
– Ez az! – mutatott a házra.
– Tudom – felelte Evelin ingerülten –, tegnap jártam már itt.
– Akkor már nem fogsz meglepődni, ha valaki megdug?
– Én azért jövök... Te nem? Nem fogok ám feltűnően röhögni, ha csak süteményt eszel! Javaslom, hogy ne vaníliásakat válogass, mert másnak nagyobb szüksége lehet rájuk!
– Miért is?
– Mert fogadni mernék valami komoly tétben, hogy senkinek sem lesz türelme leszopni. Ez csak egy-két órás villámbuli, nem pedig bentlakásos...
– Mit teszel fel?
– Hogy miben fogadunk? Haha! Akármit kérhetsz! – vonta meg a vállát a lány.
– Oké, te is bármit... csak bele ne éld magad előre!
– Várjál még, valamit gyorsan mondanék, mielőtt kiszállunk!
– Nekem is extra-giga volt. Fantasztikus pinád van!
– Miből gondolod, hogy hasonlót akartam mondani?
– Egyszerű: én is ott voltam.
– El ne szállj magadtól!... De valóban valami ilyesmit terveztem, csakhogy nem a pinámra, hanem a faszodra mondani. Igazán felejthetetlen volt ez a menet, bár az egészen kurtákat is élveztem. Az sem számít, hogy a takarítónők dörömböltek, mert te meg döngettél, és az volt a lényeg.
– Most következik valami "de"? – kérdezte Béla.
– Várj, mindjárt jön a"de"...! Még annyit, hogy máskor is benne vagyok egy kis kavarásban, amint regenerálódsz, vagy az orvosok helyrehoznak, csak szólj, hogy elkezdett felállni a farkad, és már ott is vagyok... De! Mielőtt elszállnál magadtól... De nem akarok várakozni rád, nem akarok összeköltözni, nem akarom, hogy beleszólj, ha mással is kavarok... egyáltalán semmiféle kötöttséget sem szeretnék.
– Azt hittem, valami bonyolultabbat kérsz... mert ezekben egyetértünk.
*
A lakás tulajdonosa már a sarokban ülve várta a fejleményeket.
Hatoska egyetlen szúrós pillantással nyugtázta a későn érkezőket, leöblítette a torkát, lerakta a poharat és végignézett a társaságon.
Evelin ismeretlen arcokat felfedezett fel, pontosabban: Hatoskán (Gabin) és Bélán kívül nem is látott olyat, aki részt vett a tegnapi bulin is. A többiek már nekivetkőztek a partinak, kezdtek hasonlítani az előzőnapi társasághoz, ezért ő is ledobálta a felesleges ruhadarabjait.
– Mozgalmas napod lesz! – vigyorgott Béla. Öklével és karja lendületes mozgatásával érzékeltette, hogy mire céloz.
Lehetett volna pumpálásnak vagy bokszedzésnek értelmezni, de eddigre Evelin is felmérte: 4 lány jut 12 pasasra.
– Legalább nem fogok unatkozni – húzta el a száját válaszul. – Téged nem számollak...
Hatoska cédulákat és utasításokat osztogatott:
– A pasik írják fel annak a csajnak a sorszámát, akit tombolán megnyernének, a csajok három-három cetlire írják fel röviden és tömören, hogy ki mit csinálna azzal a pasival, aki őt nyeri... Lehet háromszor ugyanazt írni, vagy különbözőt is!
Evelin gyorsan felkapott egy sorszámot, majd a kitűzőt jobb híján a fogai közé szorítva mutatta kőrbe a potenciális nyerteseknek: 3.
– Ismerjétek meg, egyelőre csak messziről... bemutatom a meglepetést, Gömbvillámot, akire máris úgy tekinthettek, mint a mai fődíjra! ...Mindjárt az is kiderül, hogy egészen közelről és nagyon alaposan, mondhatnám úgy is, hogy behatóan, kiknek lesz alkalmuk megismerni...
(Folyt.köv.)
Folytatás: Szőkék és kavarósak 10.
2026. július 19.
Szőkék és kavarósak 8.
Előzmények:
...
SZŐKESÉGEK
- erotikus novelláskötet -
2. évad
Szőkék és kavarósak
8.
Kurta csömör a gyönyör
A férfi kacarászva hümmögött:
– Hm. És te?
– Mit én? Mi van velem?
– Te sem sokat várattál, baszógép...
– Arra célzol, hogy csúsztam rendesen, vagy, hogy hangos voltam? Valamit változott a világ és már nem azt szeretik a pasik, ha a nők is gyorsan elélveznek? Szerinted szenvednünk kellene, amikor azt a csúnya izét húzogatjátok a puncinkban?! Majd legközelebb jajgatok és segítségért kiabálok!
– Azt talán mégse! – nevetett Béla jóízűen és elégedetten. – Baszógép vagy!
– Mondtad már az előbb is. Nem tudnál udvarolni inkább, vagy ez volt az udvarlás?
– Dicséretnek szántam.
– Amúgy... inkább az elejét tartottam sebesvonatnak... meg se kérdezted, hogy bemehetsz-e az alagútba, szabad-e a pálya, esetleg még olajozni kellene... csak füstöltél befele, és már tele is voltam csurig... De emezt a részét, mármint a 2 másodpercből a második másodpercet nem reklamálom, hadd jöjjön, aminek jönnie kell, én is elkészültem addigra... Csak néha jólesne hosszabban, ha férfiaggyal megérted, élvezni egy darabig, hogy dugunk, és ilyet veled még nem tapasztaltam. Egy ilyen durrbele-menetben is megvan minden, de túl csömör, mintha a kedvenc sörödet nem korsóban, hanem egy kanálnyi sűrítményben kapnád meg. Benne lenne minden, ami kell, és mégsem sört kaptál, csak éppen a lényeg marad le. – Evelin elhallgatta, pedig már a nyelve hegyén járt a megjegyzés, hogy általában ilyen gyors menetekhez van szokva, és csak egészen ritkán részesül hosszabb szexben. – Kurta csömör, rövid gyönyör, se eleje, se vége, azaz csak eleje és vége van, ezek egybeesnek, közepe nincs. Remélem, most nem haragudtál meg rám! Ha mégis, az sem gond, így jártam! – Azt is csak magában tette hozzá, hogy réges-rég nem beszélt ennyit folyamatosan. Pasival főleg nem, mert előtte nem igénylik, utána meg ő nem szereti.
– Azért is jó, ha mindketten gyorsak vagyunk, mert lassacskán lejár az ebédidő.
– Huh! Tényleg? Siessünk! – Evelin sikeresen belecélzott a szemetesbe. – Mindig hátulról csinálod?
– Nem volt még alkalmunk mást kipróbálni... No, majd legközelebb!
– Siessünk!
– Én már helyben vagyok, neked kell még elfoglalni az asztalodat. Legközelebb meg majd igyekszem lassúbbra venni a figurát... és akkor te választasz pózt.
– Nem biztos, hogy lesz legközelebb! – Evelin vonásai összerendeződtek, tekintete szigorúra váltott. – Na viszlát!
Béla hosszas vigyorral nézte a lány után becsukódó ajtót; Biztos volt benne, hogy ez a "legközelebb" hamarabb bekövetkezik, mint eredetileg tervezte, hiszen Evelin nála felejtette a papírtáskát, benne az ajándékba kapott bugyikkal.
Nem is került sokba ez a csaj!
– Ha kiszámolom, mennyibe jön ki egy baszás... alkalmi vétel! Ilyen jó csajt ennyiért megdurrantani!... és annyiszor, ahányszor csak akarom...!
Leült, és állandósult vigyorával továbbgondolta, mi mindent ki lehetne még hozni Evelinből... Mennyire tetszene másoknak is, hogy azonnal nedves a pinája, és nem panaszkodik, sőt akkor is élvezi, ha más nők nem...
*
Evelin hasonlókat gondolt, amikor a tömegszállásnak csúfolt terembe utolsóként érve, elfoglalta helyét az íróasztalnál.
Egy hete koptatta ujjaival a billentyűzetet és könyökével az asztal lapját. Egy hete szoktatta már popsijával a meglepően puha, formához igazodó memóriaszéket, amely talán még sosem tapogatott olyan feneket, amit 24 óra leforgása alatt – hányszor is? – hatszor csodáltak meg behatóan (igaz, hogy abból három alkalommal Béla ismétlődött).
– Szerencsére egyik se kúrt seggbe! – sóhajtott fel, majd ijedten körbetekintett, hallhatta-e valaki a kicsusszanó megkönnyebbülést. – Még Béla sem, pedig szerintem arra pályázott... No, most majd mehetek hozzá vissza a bugyikért, biztos megint behajtja az árát! Alig egy arasz, de ravasz a koma – mosolygott magában, fejét mélyen lehajtva –, estére szexbuliba megy, de a pina azért mindig kéne...
Megcsörrent az asztali telefon, egy hét óta először, kiírta a hívót: GONDNOKSÁG.
– Szia, nálam hagytál valamit, majd ne felejtsd el kiváltani! – hallatszott Béla visszafojtott nevetése.
– Nincs rá szükségem! – súgta Evelin a kagylóba, és egyből rádöbbent a nagy igazságra: ha a telefonba halkan beszélünk, környezetünk egyből hegyezi a füleit. Megismételte normál hangerővel: – Nincs rá szükségem!
– Nem baj, akkor most csak dugjunk, a csomagot meg máskor váltod ki!
– Megint? Úgy értem: még ma?
– Okos kislány! Így kell beszélni, ha mindenki hallhatja! Csakis virágnyelven, vagy körbeírva. De miért kérdezed? Neked ma már nem megy?
– Nem az... – Evelin kereste a szavakat, amiből a többiek talán nem következtetik ki, hogy miről van szó. – Ellenkezőleg.
– Tehát lenne kedved dugni, csak engem féltesz?
– Csak, hogy nem alkalmas... Nem biztos, hogy nyerő.
– Azt gondolod, hogy nem áll fel a farkam? Gyere le és megmutatom... nemcsak mutogatom, ki is próbáljuk, dugjunk! Rendben?
– Naponta mennyi? – A lány nem bírta ki, hogy meg ne tudakolja a pasas névleges kapacitását.
– Ne félts te engem, jó punci korlátlan számban jöhet!
Evelin nem tudott semmi olyat mondani, ami a jelenlévők számára kitalálhatatlan.
– Értem. Köszönöm, hogy szóltál. – Letette a kagylót.
Ebben a pillanatban Hatoska felpattant az asztalától, és pókerarccal, de sietősen távozott.
Evelin rosszat sejtett, a munkába temetkezett. Gondolatai azonban visszakeresték és elismételték az elhangzott mondatokat, hátha rájön, hogy mivel bőszítette fel a bulik főszervezőjét, Hatoskát, mert az bizonyos, hogy összefüggés van a telefonálás és a hirtelen kirohanás között. – Tuti-fix! – De mi baja lehet pont Hatoskának, aki egyik füléhez folyamatosan a mobilt nyomja, a másikhoz meg az asztalit, a vezetékes telefont? – Egyet meg felnyomhat magának a ribanc!
Kereken 20 perc telt el Hatoska visszatéréséig.
– Mert neki természetesen szabadon lehet kóborolni! – pillantott fel Evelin ellenségesen, majd ijedten hátrahőkölt, mert az utálatát sikeresen kiérdemlő lány egyenesen feléje tartott. – Most mi van?
Azon sem lepődött volna meg jobban, ha a gyűlölt Hatoska lazán közli, hogy "holnap már be se gyere dolgozni, mert láttál a tegnapi partin", ehelyett a szőke lány könnyedén és parancsolóan odavetette:
– Vidd le ezt a karbantartónak, ha nem tudod, hol található, addig keresd, míg meg nem lesz! – Evelin asztalára pottyantotta a nála lévő vaskos borítékot. – Mondd neki, hogy sürgős, és várd meg, nehogy elpiszmogja az időt!
A "tömegszállás" többi munkatársa úgy tett, mintha nem érdekelné, ami elhangzik, vagy valóban nem találtak benne semmi különöset.
Evelin a lépcsőfordulónál már belelesett a borítékba, és mire leért Béla iroda-műhelyéhez, már rájött, hogy nem az üres jegyzettömb miatt kellett lejönnie.
– Ezt meg hogy intézted el?! – támadt egyből a karbantartóra.
– Nyugodj már le! Elmagyaráztam Gabinak, hogy...
– Kinek?! Ja, nem is tudtam, hogy Gabinak hívják!
– Gabi, Gabriella... Szóval elmagyaráztam Gabinak, hogy akkor beszélünk telefonon, amikor csak akarunk...
– Honnét tudta, hogy beszéltünk? – sandított Evelin a szeme sarkából Bélára.
– Gondolom, a csörgésről tudta, hogy belső hívásod van, aztán megpróbált engem elérni, és mivel foglalt voltam, kikövetkeztette, hogy egymással beszélünk. Azt hitte, hogy a buliról beszéltünk, ezért iderohant lebaszni...
– A mocsok...! Mi baja van velem?
– Semmi. És meggyőztem, hogy nem kell tőled tartani, nem kotyogod ki senkinek...
Evelin megint oldalról nézett Bélára, de már gyanakvás nélkül, inkább kíváncsian:
– Húsz percig győzködtétek egymást?
– Jól van na, nem állt fel egyből a farkam!
– Dugtatok? Nem semmi egy alak vagy! Lerohan lebaszni, te meg megbaszod?!
– Csak leszopott... úgyhogy, ha viszket még a puncikád, mehet a móka!
– Nem hiszek neked. Vagy nem szopott le, vagy nem tudsz most dugni.
Béla előkapta a falloszát, amely, ha nem is úgy, mint a cövek, de félig-meddig ácsingózott, akár az a cövek, amit nem függőlegesen, hanem 45-fokosan terveznek beverni.
Evelin közelebb lépett, hogy Béla kedvére tapogathassa.
– Ez nem igaz! Akkor mégsem dugtatok... vagy mit beszélek már zavaromban ... nem szopott le rendesen?
– Mutasd meg, milyen szerinted a rendesen szopás!
A lány letérdelt:
– Csak rendesen felállítom... nem akarlak leszopni, de jöhetsz punciba.
– Az jó lesz! De a legjobbat még el se újságoltam: Gabi természetesen beleegyezett, hogy eljöjj a mai buliba!
– Ezt szopás közben közölte? – pillantott fel Evelin. – Mert én vagy szopok, vagy beszélek, vagy egyiket sem, de a kettő együtt nem megy. Lehet, hogy csak kamuzol és mégsem szopott le, és a bulit is csak azért mondod, hogy könnyebben bedőljek?
– Jó ötlet, de úgyis kiderülne...
– Na és? Ha megdugsz mint a villám, aztán kiderül, hogy kissé kicselezted igazságot, akkor már mindegy, te rendben vagy, én meg nem tudnám visszacsinálni.
– Villámlást mondtál?
– Aham! – Evelin felemelkedett, mert úgy ítélte meg, hogy Béla készen áll. Az ajtó felé fordult, ahogy délben tanulta, tenyerével megtámaszkodott. – Jöhet a villámlás és mennydörgés!
– A villámlásról jutott eszembe, hogy Gabi azt üzente: ne lepődj meg, ha nem te leszel a figyelem középpontjában, mert nem te vagy már az új lány, hanem valami Villámpina becenevű csaj.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Szőkék és kavarósak 9.
2026. július 17.
Szőkék és kavarósak 7.
Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez
kattints ide.
2026. július 12.
Szőkék és kavarósak 6.
Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez
kattints ide.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)