Előzmény: Nagy ölelés 1. Készen állok
Nyári erotikusok - erotikus novellák - 3. évad
Nagy ölelés
2. epizód
FEL NE MERJ SZÖGEZNI!
Kornél a munkahelyén tett még néhány kísérletet, ám gondolatai az egyetemista lányt kerülgették.
Ebben a siralmas állapotban – tartós barátnője 2 hete szakított véglegesen – minden felértékelődik. Hosszas keresés után sem tudott volna olyan kolléganőt megnevezni, akinek a sor végére kellene állnia, sőt a sor eleje is hiányzott, ahová a biztosan megdughatók kerülnének.
Az utcán sem volt más a helyzet. Hazafelé bandukolva könnyedén kiválogatta a szemből siető nők közül azokat, akik kisebb-nagyobb trükkök gyanánt pótbetétet, zsebkendőt vagy hasonló dolgot dugnak a melltartójukba. Máskor zavarta volna az ilyesmi, ám most, egy vetkőzés során meg sem kottyanna egy ilyen apróság. Ugyanez a helyzet a borostás puncival is: Mostanra mindegy, csak lenne már!
Kiéhezett agya úgy gondolta, hogy egyszerűen becsönget a szomszédlányhoz, és illendően elhívja buliba. Vagy dugni, de a kettő ugyanazt jelenti, mint reggel megtudta. Következő gondolata már vetkőztette is a csajt, no, nem teljesen, arra nincs idő, csak a puncit szabaddá téve...
– Szia, milyen volt a suli? Eljössz velem buliba?
Eddig jól sikerült, a lány szemébe könnyek szöktek a nevetéstől. Megkapaszkodott az ajtófélfában, és sűrű pislogás mögül mérte fel Kornélt tetőtől talpig, mint aki gyorsan el akarja dönteni, hogy akar dugni ezzel a pasival, vagy inkább nem.
– Az első kérdésre is választ vársz, vagy azt csak előjátéknak szántad?
– Persze, érdekel az is, meg a harmadik...
– Harmadik? Csak kettő volt, de azok velősek... Ja! Ha-ha-ha! Értem már, a kimondatlan harmadik!... Te aztán nem ismersz ám sebességkorlátokat! – A lány ekkor kapcsolt csak, hogy mennyi irigy és kíváncsi fül hallhatott mindent a lépcsőházban. – Gyere be, és megbeszéljük! – Megint kacagott, mert Kornél úgy kapkodta ide-oda a tekintetét, mintha az ajtón belül legalábbis pofonokkal várnák zord szülők, vagy egy féltékeny barát. – Nyugi, nem nyomlak a falhoz!
– Csak szétnéztem.
– Láttam a rémült pillantást! Egyedül vagyunk....ha-ha-ha... nem hallják meg, ha sikoltozol.
Kornél önkéntelenül közelebb lépett, mintha bátorságát akarná bizonyítani, erre a lány is tett egy lépést, és a hátával a szűk előszoba falához dőlt:
– Csak eddig tudsz tolni – mosolygott. – Mondtam már, hogy Edina vagyok?
A pasas feltűnés nélkül még közelebb húzódott:
– Tudtam, hogy valami gyönyörű neved van.
– Állj! Mielőtt falhoz nyomnál, te is áruld el a neved!
Kornél eddigre olyan közel araszolt, hogy Edina fülébe lehelte a bemutatkozást, és ha már úgyis ott járt, merészen és hosszan a kagylóba csókolt.
– Öt percet szántál rám, ennyibe kell bezsúfolni mindent? – Újabb nevetés. – A cicimet nem akarod megfogni? Késésben vagy!... Hé – kiáltott fel Edina –, csak vicc volt!
De Kornél már nem akarta elengedni a lágy tapintású, melltartó nélküli ciciket, inkább igyekezett bejutni a ruha alá.
– Finom! – állapította meg, amint sikerrel járt.
– Tudtam, hogy van másik kezed is – nyögte a lány, amikor megérezte a bugyiján kutakodó ujjakat.
A szaggatott mozgásból rájött, hogy nemcsak a bugyi van veszélyben, hanem a pasi közben kiszabadítva a farkát, mindjárt hozzá fogja nyomni. Ekkora tempóra azonban nem számított.– Állj le! – kiáltott fel, – Ne hidd, hogy 5 perc ismeretség után megdughatsz a falhoz nyomva!...– Úgy akarta folytatni, hogy bemehetnének a szobájába, a kényelmes ágyra, de inkább felnyögött: – Most már le ne állj! – Zihált, lihegve terpesztett a lábain, hogy a félrehúzott bugyi mellett akadálytalanul bejutó fallosz minél mélyebbre nyomulhasson. – Te... falat... fúrtál... már...ilyen... kemény... szerszámmal?
Kornél eddigre felülről levetkőztette a lányt, most megmarkolta a fenekét, és gyorsabb sebességre váltott.
– Fel ne merj... szögezni...a falra! – Edina egyre hangosabb lett.
Alig hallották meg, hogy az ajtó túloldalán kulcs zörög, majd valaki kopogtat.
– Ki vagy? – kérdezte izgatottan a lány.
– Miért van benne belülről a kulcs? – hallatszott kintről. – Engedj már be!
– Jó-jó, nyitom az ajtót, de számolj el tízig, mielőtt bejössz! – Kornélnak meg azt súgta: – Menj be ide a fürdőbe, mindjárt folytatjuk!
– Valami új játék? – nyafogott a lépcsőházban egy lány hangja. – Egy.. kettő... három... Biztos, hogy nincs más ötleted?... nyolc... kilenc... tíz! Értem már! – szimatolt a levegőbe Edina húga. – Itt kúrtál? Miért nem a szobádban?
– Mert oda benyitnál engedély nélkül! – kiabált ki Edina a fürdőszobából, és leguggolt a pasas elé. – De most egy darabig ne beszéltess!
Kopogás.
– Maradj már a popódon – emelte tovább a hangját az idősebbik testvér –, csak egy kis türelmet kértem!
A méltatlankodó válasz nem késlekedett:
– Azt nem mondtad, hogy nem mehetek be, csak azt, hogy szopsz!
– Kis kíváncsi – súgta a lány Kornélnak –, csak azt nem tudom, hogy arra kíváncsi-e, hogy kivel vagyok, vagy a farkadra... Gyere belém hátulról! – Felállt, majd derékból meghajolva a kád szélére támaszkodott. – Dugj erősen!
A pasas szétnyitotta a nedvesen csillogó puncit, és az első centiket úgy sikerült megtennie, hogy nem ért a falához. Ütközésig nyomta a falloszát, és keményen döngette a lányt.
Egy-két perc múlva mindketten a ruháikat igazgatták.
– Ezek után buliba is elhívsz, vagy csak ennyit akartál? Tulajdonképpen a lényeg már megvolt, cumizás, dugás... – Edina felszabadultan mosolygott.
– Ha lenne kedved, én örülnék.
– Hol? Milyen?
– Semmi közelebbit nem tudok, csak a címet... ez az... korán kezdenek, házibuli...
– Ennyi elég. Nem igazán ugrálok az olyan bulikért, ahol kanos pasik ácsingóznak, és mindenki meg akar dugni.
– Majd vigyázok rád, csak én dughatlak meg!
– Addig oké, de valamennyire azért engedj szabadon, hogy egy csajszi, ha egyáltalán találok belevalót, kinyaljon...
– Huh! Azt szereted?
– Persze, te meg, gondolom, az következik, hogy szívesen végignéznéd.
Amíg megtették Edina szobájáig azt a pár lépést, majd később, amikor elindultak a buliba, Kornél folyton magán érezte a fiatalabb testvár durcás-kíváncsi tekintetét.(Folyt.köv.)
Folytatás: Nagy ölelés 3. Másra gondoltam
Folytatás: Nagy ölelés 3. Másra gondoltam
