Nyári erotikusok 3. évad

Nyári erotikusok

erotikus novellák - 3. évad

tartalom

A part meghódítása 1-2.

1. A punnyadás vége

2. Nem vagy kihagyós?

Nagy ölelés 1-3.

1. Készen állok

2. Fel ne merj szögezni!
3. Másra gondoltam

Nő a tét 1-2.
1. Komolyan feltegyem?

2. Én meg mit nyertem?

Tengerpart éjjel 1-3.

1. A királylány

2. Holdfényes romantika

3. Életmentő apró ceruza

Túlfűtött 1-3.

1. Akció a parkban

2. Sütizés

3. Akció otthon

Nagy ölelés 3.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Ünnepi nyitvatartás 2.

Előzmények:

Ünnepi nyitvatartás 1.

SZŐKESÉGEK

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
2.

A szőkeség éppen az Andreáéval ellentétes nőtípust képviselte. Mindenből kevesebb volt rajta, ám a vonalak lágyan íveltek, és az egész nő egy viruló, színesben pompázó, karcsú virágnak tűnt.

Illata is tavaszi volt, friss és halovány, de még percekkel később is ingerelte Ákos orrát.

– Mindent kotont ő vesz meg egyenként – jegyezte meg a főnök felesége, amikor a szőke nő távozása után a pénztárfülkében nekiállt összeírni a megrendeléseket. Látszott rajta, hogy mondana még valamit, de a fiú jelenlétében visszafogta magát.

– Jól be lehet járatva – dünnyögte a bolt személyzetének negyedik, egyben legszürkébb képviselője, Joli.

Ákos remélte, hogy ezentúl nem kell erre a csupacsont, szikkadt, kortalan csajra ráfanyalodnia, és örült, hogy ritkán dolgoznak egyidőben, de most odafigyelt rá. Mégiscsak nő, ha nem is hivalkodik vele, és hátha tud valami egyéb információt is a szőkéről, ami hasznos lehet.

Joli hihetetlen sebességgel töltötte fel az állványokat, és nem folytatta, a levegőben hagyta a mondatot, amit a fiú úgy értelmezett, hogy az elől-hátul lapos nő titkolózik. Irigy a titkolózó.

Így teltek a napok. Reggelente egyetlen percre kitavaszodott, aztán 8 órán keresztül nyúlós, áthatolhatatlan szürkeség telepedett a vegyesboltra.. Ákos két ásítás között kívülről szemlélte magát, aztán hamar beleunt ebbe, és megpróbálta előre kitalálni, hogy melyik vevő mit fog vásárolni, de ezzel sem sikerült hosszabban lekötnie magát.

A szőke nő újra és újra jött, megérkezésével felbolydítva a fiú lelkét, és illatával mindannyiszor működésbe hozva a hormonokat. Izzott a levegő.

– Bele kell bolondulni! – állapította meg Ákos újra meg újra, amikor megint eltelt a 60 másodperc, és kezdhette várni a következőt, a másnap reggel esedékes 1 percet.

Azt tartotta legnagyobb problémának, hogy az otthona és a bolt között ingázott, itt eltelt rajta az egész nap, és azon túl nem is maradt kedve semmihez.  A szabadnapjaival sem tudott mihez kezdeni, reggeltől estig nyomkodta a laptopot, közben elfogytak az igazi ismerősei, és – vallotta be önmagának – nem is hiányoztak.

Egykedvűen várta a műszak végét, ahogy közömbösen rótta a járdát hazáig, és ahogy holnap reggel megint kezdheti...

– Kitetted a táblát? – dörrent rá a főnök közvetlen közelről.

Hirtelen fogalma sem volt, hogy milyen táblától van szó, de úgy látszott, hogy a többiek sem tudták, mert behúzták a nyakukat.

– Még nem... – válaszolt rutinból, védekező hangon, közben valami magyarázaton törte e fejét, mert úgy hallotta ki a főnök hangjából, hogy valami fontos dologról lehet szó. "Milyen táblát?!"

– Akkor igyekezz, mert a múlthéten szóltam, és már akkor is késő lett volna!

Ekkor esett le. Igen, az ünnepi nyitvatartás!

A főnök felesége és a szikár Joli egyszerre sóhajtottak fel jó hangosan, hiszen nagy megkönnyebbülés, ha ők nem tehetnek semmiről.

Vagy mégis? A főnök felesége, aki majdnem lefolyt a pénztárfülke forgószékéről, zavartan igyekezett menteni a helyzetet:

– Nem is olyan nagy a baj, mert ki kellene nyitnunk pár órára.

– Miért is?! – csattant fel a főnök.

– Nem tarthatunk zárva, mert... van... lesz... friss kenyér... No, mert megszokásból rendeltem.

– Ünnepre?!

– Nem a dátumot figyeltem.

– Csak kenyér jön? – A főnök fejben számolgatta a veszteséget.

– Csak kenyér, kevéske péksütemény... meg tejtermék, El tudjuk adni még másnap is... nagyrészt...

– Ki venné meg, ha addigra lesz frissebb? – Gyilkos tekintettel nézett a feleségére. – Vagy csak ünnepre rendeltél, hétköznapra meg nem?! – gúnyolódott.

Ákos úgy látta, hogy szerencsésen lekerült a napirendről, ő kisebbet bakizott, elindult a raktár felé. Joli a nyomában.

A talpalatnyi helyiségben villanyt sem kapcsoltak, feszülten várták a végkifejletet, a tulajdonos előbb-utóbb megenyhül.

A kortalan, csupacsont lány hátulról átölelve a fiút, a fülébe súgta:

– Én meg felvágottakat rendeltem, de biztosan nem hozzák ki ünnepen... csak meg ne tudja a főnök, mert lehúzza a bugyim és elfenekel.

Ákos a feszültség dacára felszabadultan kacagott. Elképzelni sem tudta, hogy valaki kíváncsi lehet Joli fenekére, ami gyakorlatilag nincs is. Lefejtette magáról a lány karjait, amik valamennyivel a dereka alatt érték körbe, mintha pisiltetni akarná...

Éppen a legjobbkor, mert belépett a főnök, és még mindig dúlva-fúlva közölte a döntést:

– Te fogsz kinyitni, így hozod helyre a hibádat! – mutatott a fiúra, és ököllel vágva a kapcsolóra, világosságot teremtett.  – Amint eladod a pékárút és a tejes dolgokat, bezárhatsz.

Ákos ettől a perctől a műszak végéig hősnek érezhette magát, legalábbis Joli szemében ez tükröződött, és a főnök felesége többször odasúgta kedveskedve, hogy bármikor felhívhatja, és majd ő lejön segíteni, ha nem bírna el az ünnepi forgalommal.

– És egyél egy szendvicset a számlámra! – tette hozzá jóságosan.

A fiúnak a szendvicsről a zsömi és a szalámi jutott eszébe, s természetesen az egyperces törzsvásárlója. 

Az ünnep hajnala végtelenül békésen indult, Szellő sem rebbent, a madarak is tovább aludtak, Ákos már attól tartott, hogy egyetlen vevő sem fog betérni, és ő estig szobrozhat a kenyérillatú bolt kellős közepén.

Elrágcsált egy üres zsemlét, majd ivott rá egy ízesített kefirt, és betette az árát a pénztárba. Tanácstalanul nézte a készletet: – Ez ugyan nem fogy el holnap reggelig sem.

Egy órával később hirtelen a környék összes lakóját kivetette az ágy, és másodpercnyi szusszanást sem hagyva a fiúnak, folyamatosan jöttek. Ákos oda-vissza szaladozott a pult és a pénztárfülke között, itt sem, ott sem akart senkit megvárakoztatni.

A vevőket nem érdekelte az ünnep, rájuk jött a vásárolhatnék, és egymásnak adták a kilincset.

Apadt a pékárú és a tejtermék, mintha a világvége közelegne, és még az egyébként legbeszédesebb nénikék sem tették szóvá, természetesnek vették, hogy a kisbolt az ünnep reggelén is a rendelkezésükre áll.

– Csak rá ne szokjanak! – gondolta Ákos, és elégedetten látta, hogy mindent elkapkodnak, hamarosan bezárhatja az üzletet. – Hoppá! – Az utolsó pillanatban sikerült lecsapnia a maradék 2 zsemlére, és bedugni a pult belsejébe.

A zajosan járó faliórára pillantott és rögtön letört a lelkesedése:

A szőke szépség nem szokott késni, tehát már nem is jön. Ünnep van, nem számít rá, hogy a kisbolt mégis kinyitott. – Tegnap két doboz kotont vett? Vagy ünnepeken nem dugja meg senki? – Viccesnek szánta, de elkeserítette a felismerés. – Pihen a punci? – A gondolattól rátört az izgalom, de hamar elmúlt.

Alig gondolta végig, és éppen belekezdett volna az önsajnálat című programba, amikor megjelent a nő.

Szokatlan késéssel, de belépett az ajtón. Látszott az arcán a sietség, és a fiú tartott attól, hogy a hagyományosan 1 perces vásárlást most le akarja rövidíteni.

– Nyolc-tíz dekát kérek abból, szeletelve! – mutatott a szőkeség a főtt-füstölt tarjára, miközben szórakozottan már a zsemlék helyét nézte.

Ákos kínos lassúsággal szeletelt, vontatottan nyújtotta oda az apró csomagot, majd széles mozdulattal hajolt le, és teátrális gesztussal a kosárba tette a 2 zsemlét.

– Adhatok még valamit? – tette fel az ilyenkor következő kérdést.

A nő elmosolyodott, majd szemét résnyire szűkítve úgy nézett a fiúra, mintha azon töprengene, hogy korábban hol láthatta már. A tagadó fejrázás helyett kivételesen egy vállvonás lett a válasz, és már ment is tovább. Egy másodpercre lelassított a zsemlék helyénél, és megint mosolygott.

A fiú laposan lesett utána – mintha a megszokottnál most jobban illegne-billegne –, majd a "gondola" másik oldalán futásnak eredt, és előbb ért a pénztárhoz, mint a nő. Leemelt a fülke melletti polcról egy doboz óvszert, és az eddig vásárolt 2 árucikk mellé tette.

– Adhatok még valamit? – kérdezte ismét, hangjában egy csomó merészséggel és egy csipetnyi, erotikus szemtelenséggel.

Azt hitte, rosszul hall:

– Téged.

Meglepetésében a pénztárgépbe kapaszkodott. Hiszen éppen erről álmodozott, mióta a boltban dolgozik, és attól a naptól kezdve, ahogy felfedezte a szőke csaj különös vásárlási szokását! Hányszor elképzelte már ezt a választ: "Téged." Ujjai kifehéredtek a szürke pénztárgépen.

A szőkeség felkacagott:

– Honnan ismersz?

– Hát... innen.

– Itt dolgozol?

Ákos elég hülye kérdésnek tartotta, de nem hibázhatott, nem nevethette ki.

– Itt... de mindjárt végzek – felelte vakmerően, egyenesen a sötétkék szempárba nézve.

– Na és? – A nőn nem látszott semmiféle sértődöttség, inkább rutinos kíváncsisággal nézett az események elé, mint aki a metró alagutat lesi akkor is, ha onnan mindig a metró bukkan fel, sosem más. – Mi közöm nekem ehhez?

– Hááát... gondoltam...

– Mit gondoltál? Hogy kúrunk?

A fiú száját csak egy reményteljes nyögés hagyta el, és fülig vörösödött.

Folytatás: Ünnepi nyitvatartás 3.

Nagy ölelés 2.

Előzmény: Nagy ölelés 1. Készen állok

Nyári erotikusok - erotikus novellák - 3. évad

Nagy ölelés

2. epizód

FEL NE MERJ SZÖGEZNI!

Kornél a munkahelyén tett még néhány kísérletet, ám gondolatai az egyetemista lányt kerülgették.

Ebben a siralmas állapotban – tartós barátnője 2 hete szakított véglegesen – minden felértékelődik. Hosszas keresés után sem tudott volna olyan kolléganőt megnevezni, akinek a sor végére kellene állnia, sőt a sor eleje is hiányzott, ahová a biztosan megdughatók kerülnének.

Az utcán sem volt más a helyzet. Hazafelé bandukolva könnyedén kiválogatta a szemből siető nők közül azokat, akik kisebb-nagyobb trükkök gyanánt pótbetétet, zsebkendőt vagy hasonló dolgot dugnak a melltartójukba. Máskor zavarta volna az ilyesmi, ám most, egy vetkőzés során meg sem kottyanna egy ilyen apróság. Ugyanez a helyzet a borostás puncival is: Mostanra mindegy, csak lenne már!

Kiéhezett agya úgy gondolta, hogy egyszerűen becsönget a szomszédlányhoz, és illendően elhívja buliba. Vagy dugni, de a kettő ugyanazt jelenti, mint reggel megtudta. Következő gondolata már vetkőztette is a csajt, no, nem teljesen, arra nincs idő, csak a puncit szabaddá téve...

– Szia, milyen volt a suli? Eljössz velem buliba?

Eddig jól sikerült, a lány szemébe könnyek szöktek a nevetéstől. Megkapaszkodott az ajtófélfában, és sűrű pislogás mögül mérte fel Kornélt tetőtől talpig, mint aki gyorsan el akarja dönteni, hogy akar dugni ezzel a pasival, vagy inkább nem.

– Az első kérdésre is választ vársz, vagy azt csak előjátéknak szántad?

– Persze, érdekel az is, meg a harmadik...

– Harmadik? Csak kettő volt, de azok velősek... Ja! Ha-ha-ha! Értem már, a kimondatlan harmadik!... Te aztán nem ismersz ám sebességkorlátokat! – A lány ekkor kapcsolt csak, hogy mennyi irigy és kíváncsi fül hallhatott mindent a lépcsőházban. – Gyere be, és megbeszéljük! – Megint kacagott, mert Kornél úgy kapkodta ide-oda a tekintetét, mintha az ajtón belül legalábbis pofonokkal várnák zord szülők, vagy egy féltékeny barát. – Nyugi, nem nyomlak a falhoz!

– Csak szétnéztem.

– Láttam a rémült pillantást! Egyedül vagyunk....ha-ha-ha... nem hallják meg, ha sikoltozol.

Kornél önkéntelenül közelebb lépett, mintha bátorságát akarná bizonyítani, erre a lány is tett egy lépést, és a hátával a szűk előszoba falához dőlt:

– Csak eddig tudsz tolni – mosolygott. – Mondtam már, hogy Edina vagyok?

A pasas feltűnés nélkül még közelebb húzódott:

– Tudtam, hogy valami gyönyörű neved van.

– Állj! Mielőtt falhoz nyomnál, te is áruld el a neved!

Kornél eddigre olyan közel araszolt, hogy Edina fülébe lehelte a bemutatkozást, és ha már úgyis ott járt, merészen és hosszan a kagylóba csókolt.

– Öt percet szántál rám, ennyibe kell bezsúfolni mindent? – Újabb nevetés. – A cicimet nem akarod megfogni? Késésben vagy!... Hé – kiáltott fel Edina –, csak vicc volt!

De Kornél már nem akarta elengedni a lágy tapintású, melltartó nélküli ciciket, inkább igyekezett bejutni a ruha alá.

– Finom! – állapította meg, amint sikerrel járt.

– Tudtam, hogy van másik kezed is – nyögte a lány, amikor megérezte a bugyiján kutakodó ujjakat.

A szaggatott mozgásból rájött, hogy nemcsak a bugyi van veszélyben, hanem a pasi közben kiszabadítva a farkát, mindjárt hozzá fogja nyomni. Ekkora tempóra azonban nem számított.

– Állj le! – kiáltott fel, – Ne hidd, hogy 5 perc ismeretség után megdughatsz a falhoz nyomva!...– Úgy akarta folytatni, hogy bemehetnének a szobájába, a kényelmes ágyra, de inkább felnyögött: – Most már le ne állj! – Zihált, lihegve terpesztett a lábain, hogy a félrehúzott bugyi mellett akadálytalanul bejutó fallosz minél mélyebbre nyomulhasson. – Te... falat... fúrtál... már...ilyen... kemény... szerszámmal?

Kornél eddigre felülről levetkőztette a lányt, most megmarkolta a fenekét, és gyorsabb sebességre váltott.

– Fel ne merj... szögezni...a falra! – Edina egyre hangosabb lett.

Alig hallották meg, hogy az ajtó túloldalán kulcs zörög, majd valaki kopogtat.

– Ki vagy? – kérdezte izgatottan a lány.

– Miért van benne belülről a kulcs? – hallatszott kintről. – Engedj már be!

– Jó-jó, nyitom az ajtót, de számolj el tízig, mielőtt bejössz! – Kornélnak meg azt súgta: – Menj be ide a fürdőbe, mindjárt folytatjuk!

– Valami új játék? – nyafogott a lépcsőházban egy lány hangja. – Egy.. kettő... három... Biztos, hogy nincs más ötleted?... nyolc... kilenc... tíz! Értem már! – szimatolt a levegőbe Edina húga. – Itt kúrtál? Miért nem a szobádban?

– Mert oda benyitnál engedély nélkül! – kiabált ki Edina a fürdőszobából, és leguggolt a pasas elé. – De most egy darabig ne beszéltess!

Kopogás.

– Maradj már a popódon – emelte tovább a hangját az idősebbik testvér –, csak egy kis türelmet kértem!

A méltatlankodó válasz nem késlekedett:

– Azt nem mondtad, hogy nem mehetek be, csak azt, hogy szopsz!

– Kis kíváncsi – súgta a lány Kornélnak –, csak azt nem tudom, hogy arra kíváncsi-e, hogy kivel vagyok, vagy a farkadra... Gyere belém hátulról! – Felállt, majd derékból meghajolva a kád szélére támaszkodott. – Dugj erősen!

A pasas szétnyitotta a nedvesen csillogó puncit, és az első centiket úgy sikerült megtennie, hogy nem ért a falához. Ütközésig nyomta a falloszát, és keményen döngette a lányt.

Egy-két perc múlva mindketten a ruháikat igazgatták.

– Ezek után buliba is elhívsz, vagy csak ennyit akartál? Tulajdonképpen a lényeg már megvolt, cumizás, dugás... – Edina felszabadultan mosolygott.

– Ha lenne kedved, én örülnék.

– Hol? Milyen?

– Semmi közelebbit nem tudok, csak a címet... ez az... korán kezdenek, házibuli...

– Ennyi elég. Nem igazán ugrálok az olyan bulikért, ahol kanos pasik ácsingóznak, és mindenki meg akar dugni.

– Majd vigyázok rád, csak én dughatlak meg!

– Addig oké, de valamennyire azért engedj szabadon, hogy egy csajszi, ha egyáltalán találok belevalót, kinyaljon...

– Huh! Azt szereted?

– Persze, te meg, gondolom, az következik, hogy szívesen végignéznéd.

Amíg megtették Edina szobájáig azt a pár lépést, majd később, amikor elindultak a buliba, Kornél folyton magán érezte a fiatalabb testvár durcás-kíváncsi tekintetét.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Nagy ölelés 3. Másra gondoltam