HannaH

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Állásinterjú az alagsorban

  

LÉPCSŐHÁZI HÍREK

- erotikus történetek az alagsortól a legfelső emeletig -

Állásinterjú az alagsorban

Józsi bácsi korán kezdett őszülni, s a minap betöltött 45. esztendő alkalmával már egyetlen barna hajszála sem akadt a dús, szürkésfehér bozontban. A szakálla még az első hóesésre emlékeztetett, amikor elindul a küzdelem a föld fehérre festéséért.

– Mert a szakállam fiatalabb, mint én vagyok – szokta mondani. Bizalmasabb kollégáknak még hozzáteszi: – A farkam is hátrányban van, de igyekszem vele behozatni a lemaradást.

Kerülgette is a nőket, ahogy kell, és nem egynek okozott már meglepetést, hogy „a Józsi bácsi” nem áll meg egy ártatlan simogatásnál, hanem beszorítja a sarokba, ha csak teheti.

Gondnok, karbantartó, és afféle mindenes volt az irodaházban, sőt újabban rábízták a 4 fős takarítószemélyzet koordinálását is. Az egyik takarítónővel már az első napon közölte:

– Nagyon slampos vagy, így nem mehetsz ki a folyosóra!

– Mi a baj? – kérdezte ijedten a 26-28 körüli nő. Eszébe sem jutott megkérdőjelezni a vadonatúj főnök megjegyzését, bár amikor ő dolgozik, reggel 5-től 8-ig, és este 4-től 8-ig, olyankor nem nagyon szokott találkozni senkivel. Sem a folyosón, sem másutt, akinek számítana az ő „slampossága”.

– Mi ez a szakadozott nadrág? Mint egy csöves az aluljáróból. És úgy nézel ki, mint aki ki van tömve. Mintha a melleid között nem lenne völgy!

– Pedig van…

– Mint akit kitömtek. Vagy vegyél normális nadrágot és melltartót, vagy ne hordj egyáltalán! Vagy megtömlek – morogta Józsi bácsi –, de még ma.

Ehhez tartotta magát. Kevéssel este 8 előtt megjelent, három takarítónőt visszazavart az emeletre, mondván nem járt még le a munkaidő, a tépett-nadrágos nőt pedig beinvitálta az alagsorban kialakított irodájába:

– Látod, így kell ezt! – közelített lépésről lépésre, míg a falnál már csak egy centi választotta el őket egymástól. – Látszik, hogy van melled, nemcsak odacsomagoltál valamit a ruha alá… – Megmarkolta az emlegetett női díszt, és hamar kibontotta.

Gyönyörködött a két tejfehér halomban, megsodorgatta a bimbókat, és hátralépett.

A nő már azt hitte, hogy Józsi bácsi aznapra megelégszik ennyivel, büszkén és megkönnyebbülten felsóhajtott, hiszen jólesett, hogy tetszik az öregnek, de nem szeretett volna többet, legalábbis egyelőre.

Ekkor felcsattant Józsi bácsi, és visszalépte azt az elvesztegetett távolságot:

– De a nadrágod…! Hogy lehet ilyet felvenni? – Rányomta a nőt a falra. – Ennél már az is jobb, ha nem veszel fel semmit… – hörögte.

A nő már nem gondolta azt, hogy csak céltalanul lehúzzák a nadrágját, és ennyi. Józsi bácsi kikapcsolta a széles övet, morogva rángatta lefelé a tépett farmert, és az egyik női lábat kiléptette belőle. A bugyival nem bajlódott külön, az ment a nadrággal együtt.

A nő már nem hitte naivan, hogy egyelőre megmaradnak az első randi pettingjénél Józsi bácsi előhalászta merev falloszát, és morogva-szuszogva, a falra szegezte vele…

*

Nóra gondosan készülődött, de sehogy sem volt megelégedve a részeredményekkel. A tükörből visszabámuló nő nem hasonlított arra a képre, amit megőrzött magáról. Az ábrándos arc megnyúlt, a szőke haj töredezett, a…

Elfordult. Jobban jár, ha a falat nézi tükör helyett.

Egyedül a metszőn hideg, kék szemek nem változtak semmit. Jégkék, mint a jéghegy.

– Reszkess, Titanic!

Szoknyák terén elég rosszul állt, a kopott vállfákon csüngő, gyér választékból emelt ki egyet, ami még felhúzható rohamtempóban asszonyosodó testére. Nadrágokkal hasonló a helyzet, a sötétekből egyetlen egy bizonyult használhatónak. Félretette.

– Mi a francban kell menni? – dobálta szét a blúzokat és ingeket, amelyek többsége alig ért el a melléig, s begombolni csak zsinórok segítségével lehetett volna. – Hogy fogok fehér blúzban kinézni? Mint egy túltáplált óvodás!

Egy óra múlva még mezítláb, otthoni, trottyos melegítőalsóban, és cérnaszálakat hullató melltartóban küszködött az idővel. A korral – ami ellen úgyis hiába halcol, aki embernek teremtetett –, és a miniatűr percekkel, amik vihogva ugráltak ki a második emeleti lakás szúnyoghálós ablakán.

Az élősködők melltartó nevű rendje újabb akadályt gördített Nóra elé, hiszen a fehér blúz anyagán mindegyik átlátszik, miközben egyik sem fehér. Ha meg – ahogy itthon szokta – eltekint ettől a felesleges ruhadarabtól, akkor két sötét folt fog előretüremkedni a felsőjén, és az udvarok közepén két, mindig kemény bimbó jelzi majd – tévesen – a szüntelen libidót.

Újabb egy óra elteltével Nóra mögött megfontoltan bepuffant a lépcsőházajtó.

Tudta, hogy hová kell menni, hiszen naponta el szokott haladni az épület előtt. Azt is tudta, hogy feleslegesen megy. Mégsem engedhette meg magának, hogy ne tegyen egy kísérletet, és kihagyjon egy állásinterjút, amikor a legtöbb helyről még csak válaszra sem méltatják.

A 36 esztendővel még nincs semmi gond, a 3 diplomával annál inkább. Ezt egy területi fő-képviselő röviden ki is fejtette, amikor – tévedésből – Nóra elment egy ilyen toborzásra:

– Nekünk olyan emberekre van szükségünk, akik alakíthatók – közölte. Gondterhelten nézegetve az önéletrajzot, felajánlotta, hogy elnézi a 3 diplomát, ha Nóra itt és most befizet 24 ezer forintot kétnapos házi-képzésre, amit a szakma legjobbjai tartanak.

Nóra megszégyenülten ballagott el, még órák múlva is égett az arca, és egy cseppnyi elégtételt sem érzett attól, hogy a területi fő-képviselő jegyzeteiben, fejjel lefelé, egyetlen mondatban 8 hibát számolt össze.

Ha biztosítók, befektetési társaságok, titokzatos termékeket árusító kft-k és hasonlók hirdetéseire bukkant, már nem küldte el a pályázatát. Fontos szűrőnek tekintette azt is, ha egy cégnek nincs címe, s csak egy kocsma különtermébe, vagy félnapra bérelt irodahelyiségbe rendelik be a bárgyú munkakeresőket. Érdemesnek tartotta ezeket elkerülni, mert az elején még, amikor tapasztalatlan munkanélküliként mindenhová jelentkezett, felvették az adatait, és időnként gunyoros, „ha még aktuális lenne az álláskeresése” kezdetű levelekkel bombázzák.

– Igen, aktuális – gondolta elkeseredve.

Az órájára nézett. Még legalább 15 perc… ennyivel hamarabb nem illik megérkezni az ügyintézői állásinterjúra. Legfeljebb tízzel…

*

Nóra és Józsi bácsi egyszerre léptek a recepciós pulthoz.

-- Bocsánat! – mondta az öreg. – Csak annyit akarok, hogy jön ma hozzám egy új kollegina, az irodámban leszek. Majd irányítsd már oda, légy szíves! – Félreállt, és valami papír-cetli után kutatott a zsebeiben, amire még tegnap felfirkantotta a lehetséges új takarító nevét, akit úgy ajánlott egy haverja.

– Jó napot! Én az állásinterjúra jöttem… – Nóra eddig jutott a mondatban, amikor a recepciós előtt megcsörrent a telefon, és mielőtt felkapta volna, Józsi bácsira mutatott.

– Jöjjön csak velem, hölgyem, megbeszéljük a megbeszélnivalót! – Józsi bácsi nem kereste tovább a cédulát, elindult a lépcső felé, szájszélét nyalogatva és kihúzva magát, hogy első ránézésre legalább ugyanakkorának látszódjék, mint a nő. – Tényleg jó csaj… – morgott magában. A haverja azt mondta ugyan, hogy barna, de az ilyesmi, mint a hajszín, a nőknél naponta is megváltozhat, viszont a lényeg, hogy azt is megtudta már előre: „jó baszós”.

– Itt is vagyunk – mutatott az ajtóra Józsi bácsi –, ha megengedi, előre mennék, mert úgy illik. – Leült az asztal mögé, és hellyel kínálta Nórát a másik széken. – Az első benyomás jó, aztán a többit majd megérezzük közösen, ha te is úgy akarod – váltott át tegezésre.

– Odaadjam a papírjaimat? – Nóra legszívesebben azt kérdezte volna meg, hogy hol lesz az ő íróasztala, ahol ügyintézni fog.

– Ugyan, ne b… ne töltsük el a drága időt papírmunkákkal, arra ott vannak a humános csajok, majd aztán felkísérlek hozzájuk! Amúgy a munka nem nehéz, és nem is sok, és lesz egy belevaló főnököd – felnevetett –, akit szerethetsz. Egy hibája van a dolognak, de abból is lehet előnyt pogácsázni, mégpedig az osztott műszak, de majd… utána ezt is lesz időnk megbeszélni.

– Hol…? – próbálkozott a nő megtudakolni az íróasztalt, vagy legalább az irodát, ahol dolgozni fog.

– Második emelet, ha megfelel – vágta rá Józsi bácsi –, mert szimpatikus vagy, és beléd akarom fektetni az egész bizalmamat.

Nórában ekkor tudatosult, hogy valami gyanúsat érez, csak eddig az öröm elnyomta. Furcsa volt az alagsori iroda és a közvetlenség, ami legalább annyira idegenül hangzott, mint a befektetési főtanácsadók idegenszövegként betanult monológja.

– Mi lesz a…? – kérdezte volna.

– Azt hittem, a fizetést kérdezed. – Józsi bácsi felállt, és a nő mögé került. – Először lássuk az én jutalmamat!

Két gomb repült jó messzire, ugyanakkor két mohó kéz tapadt a súlyos mellekre.

– Mit akar?

– Mire tippelsz? Kipróbáljuk, hogy tudunk-e együtt dolgozni!

Nóra alvajáróként engedelmeskedett a férfi határozott, ellentmondást nem tűrő irányításának – először meglepetésében, aztán meg, mert nem volt rossz – az íróasztalhoz tipegett, és ráhajolva várta, hogy mi fog történni. Józsi bácsi nem szeretett megvárakoztatni senkit sem, ezért derékig felgyűrte a fekete szoknyát, bokáig lehúzta a piros bugyit, és máris bent fickándozott a nő barlangjának legmélyén.

Erotikusok 18+ ajánló

Yova na

Egyetlen ablak

 

LÉPCSŐHÁZI HÍREK

- erotikus történetek az alagsortól a legfelső emeletig -

Egyetlen ablak

Annyira hirtelen lett péntek délután, hogy alig maradt ideje a munkaidő utolsó percében kikapcsolni a számítógépét, és már rohant is.

Maga mögött hagyott egy viszonylag jó hetet. Úgy tűnt, hogy Szabolccsal kezdenek összehangolódni, és a kolléga nem veszíti el a türelmét, ahogy mások tennék, ha egy lányt nem sikerül azonnal az íróasztalra dönteni... De mindezt pillanatnyilag félre kell tenni, mert itt a hétvége. Szüleivel és húgával mostanra sem terveztek semmi különöset, de jól érzik magukat a kis lakásban, ki-ki folytatja a saját olvasmányát, esetleg közösen megnéznek egy filmet, és együtt főzőcskéznek, beszélgetnek.

Anikó elégedett lehetett. A munkahelyén egyre simábban megoldja az ügyeket, s már nem szorul el a torka, ha meglátja egy aktán a saját nevét. És Szabolcs...! A kissé régimódian öltözködő férfi meredeken kirí a sok egyforma pasi közül, és nem követi a „felnyalthajú, feszülőinges” sereget, alig beszél, de amit mond, annak tartalma van, nem harsány, de a humora üt és vág, ha valaki megérti.

Anikó nem várt a liftre, száguldott le a lépcsőn, és otthon is játszva fellibbent a harmadikra.

Elsőként ért haza. Ledobta a ruháit, kapkodva lezuhanyozott, majd felvette kedvenc otthoni szerelését.

– Apu úgysem fog megharagudni! – Kibontott egy dobozos sört, belekortyolt, aztán visszatette a hűtőbe.

Elterült az ágyán, és csak nézett a levegőbe egészen addig, amíg a család többi tagja is megérkezett. Ettől kezdve a szokásos, hétvégi koreográfia szerint zajlott minden.

Este, vacsora után, amikor minden hasonló korú lány elvágyódik otthonról, ő örült, hogy beülhet negyedikként filmet nézni a nappaliba, és húgával közös műanyagtálból csipegetheti a nasit.

Szabolcs eszébe sem jutott, és ez így is maradt volna elalvásig, ám fél 9 körül csöngött a telefonja: "V. Sz. kolléga".

– Későn zavarlak? – kérdezte a férfi.

– Dehogy, korán van még.

– Arra jártam, az iroda felé, és véletlenül felnéztem az ablakodra...

Anikó meghatódott, úgy hangzott, mint egy óvatos szerelmi vallomás.

– ...és nyitva van az ablakod – folytatta a pasi. – Ha holnap esetleg el tudnál ugrani, jó lenne becsukni, mert eső, rovarok, bármi bemehet...

A lány akárhogy törte a fejét, valóban nem emlékezett ablakbecsukó mozdulatra.

– Hogy tudok bejutni?

– A kódoddal...

– De az csak az irodaajtóhoz szól, az irattárhoz, meg még néhány helyre, a főbejárathoz nincs jogosultságom.

– Elküldöm sms-ben az én kódomat... Vagy szólsz, hogy mikor érsz rá, és majd beengedlek.

– Megtennéd? Most nem jó? – Anikó úgy lelkesedett, mintha nem mulasztáson, hanem valami hőstetten kapták volna.

– Mehetünk, én ráérek.

– Akkor talizzunk ott, 15 perc múlva!

Szülei megértően néztek utána, hiába, gyorsan megnőtt ez a leányzó, az is maga a boldogság, hogy ilyen sokáig megmaradt otthonülőnek.

Anikó belepillantott a tükörbe, megrázta vállígérő szőke haját, maradt az otthoni, rövid ruhában, és futott ablakot becsukni.

– Ez az én asztalom – mondta 20 perccel később, és felpattanva az irodabútor sarkára, ott lóbálta a lábait.

– Tudom – lépett közelebb Szabolcs. – Szép.

– Láttad már? ...Így is, amikor rajta ülök?... – Belepirult, amint rádöbbent, hogy félre lehet érteni. – Igazából munkaidőben nem mernék így felülni... – Nem tette hozzá, hogy munkaidőn kívül meg sosem járt még az irodában, és sosem beszélgetett hosszabban még egyetlen kollégával sem.

Rádöbbent, hogy kritikus szintig felhúzódhatott a ruhája, hiszen Szabolcs nem mer arra nézni.

Sosem fog kiderülni, hogy mi is történt valójában, de az tény, hogy Szabolcs valamiért még egy lépéssel közelebb került, mire Anikó elkapta a csípőjénél fogva, és az egyensúlyát vesztő pasast magához húzta. A következő pillanattól csókolóztak, és mindketten úgy érezték, hogy nem tehetnek róla.

A lány széttette a lábát, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz, mire meglepődve tapasztalta, hogy 1-2 ujj le és fel sétálgat a bugyiján.

Eltolta magától Szabolcsot, és kilépve a bugyijából, kihívóan mosolygott:

– Így kérem megismételni!

Eltompult a gyönyörűségtől, és csak arra figyelt fel legközelebb, hogy az ujjak finom tapintása megváltozott, kemény és vastag fallosz simogatta már.

– Mit csinálsz? – kérdezte rémülten.

– Nem tudom – vallotta be Szabolcs.

– Amióta – súgta Anikó – ez az én asztalom, még senki nem csinált velem ilyet rajta.

– Miért nem szóltál?

– Mert nem tudtam, hogy lehet ilyet egy munkahelyen... – Visszatartotta a lélegzetét, mert a fallosz be-becsúszkált a nedvességben úszó résen. – Bedugod?

– Mehet?

– Már régóta várom.

Pár perc múlva kimerülten ültek az asztal szélén. Fél tíz után búcsúztak el az épület előtt. Mint két kolléga.

Végig kellett gondolniuk, hogy mi is történt, ellenkező irányban indultak el, de egymáshoz beszéltek.

Éjfél körül csörgött Anikó telefonja. "V. Sz. kolléga".

– Aludtál már?

– Álmodtam is.

– Te is azt álmodtad, amit én?

– Hú, én nem szoktam szexről álmodni.

– És arra emlékszel-e, hogy becsuktuk az ablakot?

– Én nem... Mi?!

– Én sem emlékeztem, ezért visszamentem, és továbbra is nyitva van, de legalább a villanyt is úgy felejtettük. Az egész házban ez az egyetlen ilyen ablak.

– Indulok.

– 15 perc múlva ugyanott...?

Erotikus történet 18+ ajánló

Turkálás és csipegetés 1 - 3.

Erotikus blogger ajánlja 18+

 

Amikor még (vagy inkább: már?) alig tudott valaki írni-olvasni,

amikor, 1001 évvel ezelőtt,

amikor fából tákolt kunyhó közepén raktak tüzet,

amikor rettegve és éhesen várták a telet,

amikor a főhős - nevezzük el Gazdának -

rabszolgalányokat vásárolt,

s amikor Britanniában...

Az úgynevezett "Sötét korban" játszódik az erotikus novella:

1001 éve... 1.
1001 éve... 2.
1001 éve... 3.

Erotikus történet 18+ ajánló

Mellbedobás