SZEXJÁRAT EROTIKUSOK

Azaz épp' csak elkezdett morogni a jobb vállára nehezedő kéz miatt, de időben felfedezte, hogy semmivel sem összetévesztendő sziluett magasodik és terpeszkedik mögötte.

A főnök! Akinek mégsem mondhatja, hogy még egy kicsit folytatná a magántelefonálást, hiszen nincs annál fontosabb, mint megszervezni a délutáni randit... No nem! Sőt, a főnöknek be sem fejezheti az ijedten félbeszakadt szót, a mondatot meg pláne nem!

Gyorsan letette a telefont, kockáztatva ezzel, hogy a csajszinak később nem győz majd magyarázkodni, és bizonytalanná válik, hogy sikerül-e visszaevickélni az iménti randiközeli állapotba.

– Parancsolj, Főnök! – nyögte ki, és úgy érezte, most illene felállni, bokát összecsapva és szabályosan jelentkezve, mint egy közkatona a tábornokának.

– Nem parancsolok, csak egy kérésem lenne – mosolygott a vezérigazgató. Ezek szerint nem kapta el a mérgesen kicsúszott "pi..." szódarabkát, és szerencsére nem azonosította be a lehetséges, idejében visszanyelt folytatást: "Picsába zavartok már megint?!"

– Mit kérsz, Főnök?

Azért az sokat megér, ha valakihez csak úgy leereszkedik a vezérigazgató, és nem a titkársággal vagy a számtalan igazgató valamelyikével üzen. Ebben a szituációban érdemes lubickolni egy keveset, és bízni benne, hogy sok szemtanúja akadt. A hír pedig gyorsan száll és osztódik!

– Sajnálatos módon nem ér ide munkaidőben, de nem kell sokat várni, hoznak néhány doboznyi... cuccot, amit el tudnál zárni abba a helyiségbe, amihez csak neked van kulcsod, és amiről úgy tudom, hogy majdnem üres... Ez kérdés is.

– Természetesen, Főnök! – Ez a katonás felelet akár úgy is hangozhatott egy kívülálló számára: "Nem értek ugyan semmit, de megcsinálom!"

Még a vezérigazgató is felfedezhetett némi bizonytalanságot, ezért hozzátette:

– Ideküldöm Laurát, majd ő mindenben segít! – Megfordult és elsietett, akár egy testes tünemény, vagy az őserdő öltönyös réme.

"Laura, Laura..." – Itt akadt meg a lemez. Zsolt persze, hogy tudja, ki az a Laura – ahogy minden egyes dolgozó ismeri –, éppen ezért muszáj másodpercekig kapkodni a levegőt. Laura a vezér titkárságának vezetője, aki, ha nem lesné napi 24 órában a főnök kívánságait, akkor zsinórban megnyerne minden szépségversenyt a kontinensen. Igazi tünemény!

Zsoltnak nagyjából ennyit sikerült bukdácsolva végiggondolnia, és már nem is izgatta, hogy a rábízott feladatot sem érti egészen pontosan, és talán a főnök még vissza sem ért a párnázott ajtók mögé, amikor megjelent Laura.

Hosszú lábaival, kopogós sarkain, és – most szedd össze magad Zsolt! – mosolyogva. Mintha valami régi ismerőst látogatna, és nem egy szürke beosztottat a tömegből.

– Hali! Tudsz mindent?

Zsolt feltalálta az átlós bólogatást, ami tetszés szerint jelenthet bizonytalan "igen"-t vagy tétova "nem"-et, de arra is megfelelt, hogy Laura felkacagjon.

– Én sem, de megoldjuk. Ráérsz egyáltalán? A nagyok sosem veszik figyelembe, hogy nekünk a munkaidő kezdetétől a végéig terjed a lojalitásunk, a többi nincs megfizetve. Igazam van?

Jöhet egy újabb átlóban bólogatás, gondolta Zsolt.

– Hol az a sufni vagy micsoda, ahova csak neked van bejárásod?

– A negyediken... lifttől jobbra, folyosó végén...

– Akkor ott talizunk, mondjuk fél óra múlva! Megmutatod, megviziteljük, addig is szólj le a recepcióra, hogy csomagokat vársz majd és küldjék a negyedikre, lifttől jobbra, satöbbi!

Zsoltnak újabb talányos bólintásra sem maradt ideje, a lány ugyanúgy faképnél hagyta, mint a főnök.

– Dughatod! – Laura a kulcslyukra mutatva érdeklődéssel figyelte, ahogy Zsolt tétova kulcsa végre betalál. – Vagy várunk még valakit?

– Mindjárt...

Hogy lehet ennyire bonyolult egy ajtó kinyitása, amikor az ember kezét a legszebb titkárságvezető lesi?

A folyosót halvány, szerény, ám bódító illat töltötte be.

– Berozsdásodott? Jártál már itt máskor is?

– Elég régen, amikor... Sikerült! – Pedig először téves irányba sikerült fordítani, mert zavaró tud lenni, amikor a vállán érzi egy gyönyörű lány leheletét: "Haha!"

– Ne hagyd berozsdásodni, csepegtess bele egy kis olajat! Huh! – Laura megborzongott a kísértetkastélyok padlására jellemző pókháló- és sárguló papírszagtól. A poros levegőjű félhomályban olyan közel húzódott Zsolthoz, hogy mellei közé került a férfi felkarja, s ha ez nem lett volna elég, nem is húzódott egy milliméternyit se távolabb.

Rúdtáncos alaphelyzet – derengett a férfi emlékezetében az az egyszeri alkalom, amikor kartávolságból szemlélhetett egy topless produkciót. A vékony, laposfenekű táncoslány előszeretettel fogadta be hol első, hol hátsó völgyébe a hideg fémrudat, majd a lábai között szorongatva vonaglott rajta.

– Van villany? – kérdezte Laura, de megragadta Zsolt könyökét, nehogy a megbízható támasz eltávolodjon a cicik közül. Így érezte magát biztonságban, vagy így élvezhette ki leginkább a férfi izgalmát. – Hagyd! Nem kell, mindent láttam... majdnem mindent. Bőven elfér, amit hoznak, úúúgy 2 raklapnyi valami... Mehetünk?

– Khm... – Zsolt szerette volna megnyújtani ezt a jelképes mellszexet, sőt erőt gyűjtött legalább az egyik cici véletlenszerű, óvatos megérintéséhez. – Mit hoznak?

– Nem mindegy? Valamit, amit itt fogunk tartani, majd másoltatok magamnak kulcsot, és csak mi ketten férünk hozzá... Hogy mit? Majd feljövünk és megkukkantjuk! Csak mi ketten. Jó?... Mehetünk?

– Sietünk? – bökte ki Zsolt, kockáztatva, hogy egy felháborodott "igen"-nel mindennek vége lehet.

– Szeretnél valamit?

– Hm...

– Hajtsd be az ajtót, be ne tévedjen valaki, de nem zárkózzunk be, mert aztán... haha... nem tudod kinyitni... Vagy ha lenyugszol, akkor ügyesebben kezeled a kulcslyukat?... Nos? Nem sok időnk lehet, de valamit megpróbálhatunk... Van nálam zsepi... Egy ciciszex plusz cumm?

(Ha érdekelnek a további események, a történet önálló novellaként folytatódik:)

Folytatás: Kettőnek áll

2026. február 22.

Mellbedobás

MELLBEDOBÁSOK

7 erotikus novella e témában

Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad

MELLBEDOBÁSOK

Mellbedobás

– Furcsa voltál tegnap.

Gábor érdeklődéssel méregette a kollégáját, amikor összefutottak a liftre várva.

– Kissé összetorlódott minden… – felelte Róbert, és ujjaival türelmetlenül dobolt a liftajtón.

– Az a jó! Nekem meg semmi sem akart összejönni, és nem is jött össze. Irigyellek!

– Nem hinném, hogy lenne miért.

Gábor megfenyegette volna, ha nem mászkálnak annyian a folyosón, de így inkább nem tette, mert a fenyegetést, a kacsintást és még egy csomó dolgot buzisnak tartott.

– Te csak ne játszd meg magad, mert sírva fakadok a sajnálattól!

– Maradjunk annyiban, hogy neked… ezt le merném fogadni… sokkal jobb éjszakád volt.

Róbert ezt a töredezett mondatot, ami felért egy fájdalmas sóhajjal, már búcsúzóul szánta, ám a kollégája visszahúzta.

– Majd jön a következő!

– Ne téveszd össze a villamossal: nincs következő! Ugyanez a lift jön majd vissza, ha hívjuk.

– Oké, te vagy a logisztikus! – nevetett Gábor, közben óvatosan körbepillantott. – Na, mesélj!

– Nincs mit... Inkább te áruld el, hogy felhúztál-e valakit a hegyére!?

– Mondhatnám, hogy nem, de majdnem „igen”. Ennyi híja volt…! – mutatott mintegy 5 centit az ujjai között.

– Szóval a farkad teljes hossza kimaradt…

– Mondom, hogy nem egyértelmű, de mindjárt megérted. Megkérdezte az a szőke csaj, …tudod, valami asszisztens lehet…, hogy hazavinném-e. Látszott a szemén, hogy be van indulva, úgyhogy bevállaltam a fuvart. Alig indultunk el, elkezdett nyúlkálni, és fél perc múlva már a farkamat huzigálta. Mondtam is magamnak, hogy ebből szopás lesz, de sajnos nem akarta menet közben, mert szédül. Minek ivott akkor, ha még szopni sem tudott miatta? No, mindegy, lassítottam a kezén, és én meg benyúltam a ruhája alá. Egyből széttette a lábát, és nyögve élvezte az ujjazást. Alig vártam, hogy kiérjünk a városból, vagy legalább egy néptelen kisutcán megállhassunk. Hirtelen megszólalt, hogy itt jó lesz, és én meg azt hittem, hogy a lámpák fényében akar dugni, amikor rájöttem, hogy ott lakik. A legforgalmasabb pont, még éjjel is jöttek-mentek az emberek! Keze már a kilincsen, és éjszakai buszjárat állt meg mögöttünk… A szöszit annyira tudtam csak visszatartani, hogy futólag bekapta a farkamat, de nem volt szopásnak nevezhető, és eligazgatta a bugyiját és már ki is szállt. Berohant a legközelebbi lépcsőházba. Ennyi!

Róbert arcán nem látszottak érzelmek, s a cég összes kolléganőjének kedvenc Robikája leverten szólalt meg:

– Nekem még ennyi sem…

– Ne etess! Hány csajt lyuggattál halomra? Kezdjük Szimikével!

Szimonetta, azaz Szimi a cég koronázatlan királynőjének számított, ezt még a nők is elismerték, akik köztudottan más szemmel látják a világot. Ezzel a szépséggel sugdolózott Róbert egész este – kivívva a társaság egyik felének irigységét és a többiek rosszallását –, nem csoda hát, ha Gábor is meg volt győződve a sikeres befűzésről.

– Nem volt semmi – rázta meg a fejét Róbert.

– Semmi? Csak legalább kétszer megdugtad – vigyorgott Gábor. – Ebből az egyiket mindenki láthatta, legalábbis amikor Szimike keresett és ment utánad, aztán meg együtt jöttetek vissza.

– Nem volt más dolgotok, mint engem lesni?

– Nem téged… Szimikét! Na, bevallod?

– Ne hangoskodj, mert a kamera nem csak képet ad, hanem hangot is! Mindjárt rajtam röhögnek a biztonságiak is…

– Na?

– Kimentem a mosdóba. Neked elárulom, hogy abban reménykedtem: Szimi utánam jön. Nem beszéltük meg, mégis bizakodtam. Kinyitottam a folyosó végén egy üvegajtót, mínuszok özönlötte befelé, és kint elkezdett szállingózni a hó. Aztán várakozás közben rájöttem, hogy kockázatos volna, mert mindenki minket figyel. Éppen olyan lenne, mintha hangosan bejelentenénk, hogy dugni készülünk… Szóval indultam vissza, amikor a folyosón szembetalálkoztam az egyik pultoslánnyal.

– A vörös…? – hápogott Gábor felvillanyozva. – Jó kis dög!

– Nem vörös, hanem barna, de nincs jelentősége, hogy színvak vagy – jegyezte meg Róbert. Megigazította az ingujját, futólag belenézett a lifttel szembeni tükörbe, majd folytatta: – Jött szembe, lassítottam, mosolygott, megálltam, erre ő is megállt, és megkérdezte, hogy hát szeretnék-e valamit.

– Csak így? Szeretnél-e valamit?

– Ezekkel a szavakkal. Persze azonnal visszakérdeztem, hogy „mit lehet?”, és abban a pillanatban, még mielőtt válaszolt volna, eldöntöttem: Akarok valamit!

– Gondoltam.

– Azt felelte, hogy mindent lehet, és a SZEMÉLYZETI MOSDÓ feliratú ajtóra mutatott. Én még mindig nem akartam elhinni, hogy ekkora mázlista vagyok, pedig már a kulcsot is elővette. Megkérdeztem, hogy van-e gumiautomata, mire előhúzott egy kotont a zsebéből. Úgy léptünk be a kis helyiségbe, hogy addigra teljesen kész voltam; biztos ismered azt az érzést, hogy semmi sem állhat az utadba, akkor is dugni fogsz… Csodálkoztam, amikor a markomba nyomta a gumit, ezért megmagyarázta, hogy mindig hord magánál, mert sosem lehet tudni, hogy mi történik, és fő az óvatosság. Ebben egyet is értettünk, de ekkor kijelentette, hogy mindent csak gumival csinál, még a szopást is. Ezen persze kiakadtam, ott is hagytam volna, ha még ilyenkor félbe lehetne hagyni, álló sorompóval. A csajszi pontosan tudta ezt, mert türelmesen várakozott: Vagy gumival, vagy sehogy! Lassan kigombolta a blúzát… Elővettem a farkam, és a mellei közé tettem, egyből vette a lapot, és szabályos mell-szexet produkáltunk, ahhoz nem kellett gumi.

– Jól tetted!

– Én is azt hittem. A pultoslány mellbedobással győzött… csakhogy aztán Szimi meg majdnem kiütéssel. Honnan érezhette meg, hogy a személyzeti mosdóban vagyok? A nőknek még ehhez is van érzékük. Éppen abban a pillanatban nyitott be, amikor belelőttem a cicik közé. A többit már kitalálhatod: Valamit mondani akartam, bár tudtam, hogy erre a helyzetre nincs magyarázat, ehelyett Szimitől süvített egy pofon.

2026. február 19.

1001 éve... 3.

Előzmények:

1001 éve... 1.

1001 éve... 2.

TÉLI EROTIKUSOK - erotikus novellák - 3. évad

1001 éve...

3. fejezet

A Gazda már majdnem mindent megtudott az idegenektől, mire a rabszolgalányok meghozták a sört, ezért már előre sajnálta a sörözésre fordítandó időt, és réges-rég megbánta, hogy odaígérte a lányokat egy újabb menetre. Amikor annyi más dolga lenne!

Meg kell szabadulni a kufároktól... -- gondolta.
Ügyesen és feltűnés nélkül elgáncsolta Rosinert, a sör jelentős része ezzel odaveszett – a maradékot már hamar le lehet hörpinteni –, aztán dühösen felrántotta a feltápászkodó lány ruháját, meglegyintette a pucér hátsóját – ami Rosi legnagyobb csodálkozására most felért egy kéjes dicsérettel, amit csak olyankor kapott, ha sikerült a Gazda kedvére tenni –, de észrevette a kereskedők felcsillanó tekintetét, és elzavarta a lányt:

– Ne kerülj a szemem elé! – Berryhez fordult: – Vidd el mind a kettőt megbüntetni! – Sosem engedte még át ezt a feladatot, de most úgy látta jónak, ha a rabszolgákkal együtt egyetlen fiát is eltávolítja, így talán egyszerűbb lesz befejezetté nyilvánítani a beszélgetést az idegenekkel. És nehogy még ingyen bütyköljenek, amikor kifosztották!
Berry felelőssége tudatában, de repeső izgalommal kullogott a rabszolgalányok mögött. Hová vigye őket? Ez a kérdés máris megoldódott, mert a lányok vezették őt. Hogyan büntesse meg őket? Nem tudta pontosan, hogyan zajlik az ilyesmi, de a zajokat és a nyöszörgést mindig élvezettel hallgatta.

– Ezek majd tudják! – Gondolatban máris rájuk bízta a lebonyolítást. Most ő a Gazda, illik valami méltó büntetésben részesíteni mindkettőt, lehetőleg olyanban, ami számára élvezetet jelent.
Rosiner és Currante két összenézés után valóban mindent értettek, sőt a sörkiöntős akció óta a Gazda szándékával is tisztában voltak, ezért meg sem álltak az erdő széléig. Alig tudták türtőztetni vidámságukat, ám látszólag szenvedő képet vágtak, amitől Berry remegős izgalma tetőfokára hágott.
-- Ülj ide! -- mutattak a legelső széles fatuskóra, amely a fejszecsapások nyomát viselve nem tűnt valami kényelmesnek. -- Ne rááá, hanem mellé! -- vezényelték Berry tétovázását látva. -- Támaszkodj a törzsnek, ahogy a legkényelmesebb lesz!
Berry meghatódott ennyi figyelmességtől, és máris enyhített volna a rabszolgák büntetésén, ha tudja, hogy mi következik. Félreértve, amikor kibújtak a ruháikból, nagyot nyelt és gyorsan tiltakozott: -- Ti se üljetek rá! Nem kell, hogy ráüljetek! -- Nehezére esett kimondani, mert perverz gyönyört jelentett volna a meztelen lányok látványa a durva fatörzsön.

Nem is tudta, mit szeretne, de máris élvezte.

-- Ilyen kemény fára? Nem is! -- mosolygott Rosi, mint aki nem büntetésre, hanem jutalomra számít. Letérdelt a fiú mellé és végighasalt a combján.

Berry tanácstalanul a levegőben felejtette mindkét kezét, pedig lett volna mit megfogni.
A közelben favágók fejszéi csattogtak, nem túl lelkesen, olyan naplemente-stílusban. Kell a tölgy minden darabkája -- kunyhókat foltozni és tüzet ébren tartani -- mert megállíthatatlanul közeleg a tél, és favágás közben szemmel lehet tartani az erdőt, nehogy mások ingyen garázdálkodjanak.
Berry se látott, se hallott mást, mint Rosi -- a Gazda úgy mondaná: Egyik -- megfeszült meztelenségét, fenekén vörösbe-hajló tenyérnyomokkal, és a háttérben Másik (Currante) ütemes tapsolását, amivel biztatta, hogy csapjon már oda, ahová kell. Berry határozottan emelte magasabbra, fenyítésre a kezét, felfelé még rendesen ment, de csak erőtlenül visszahullatta, és előbb óvatos sajnálkozó érdeklődéssel megtapogatta a Gazda kemény kezenyomát, majd a kíváncsi és egyre mohóbb simogatás átterjedt a nem pirosló területekre is. Saját élvezetéért simogatta, miközben Currante -- a Gazda úgy mondaná: Másik -- rendületlenül tapsolt: "Be, ki, be, ki...!"

"Az ujjammal?" Vajon így szokta a Gazda is? Meg kéne bütykölni!

Berry félve gondolt rá: ha kiderülne a simogatásra változott büntetés...

Lassan tudatosult bódult fejében, hogy mekkora fölényben van, s hogy kár lenne kihasználatlanul hagyni az alkalmat. Hiszen most azt tehet Egyikkel is és Másikkal is, amihez csak kedve van. Hirtelen benyomta az ujját a lyukon, amit idáig csak megérinteni mert.

– Ez az! – ujjongott Currante. – Be, ki, be, ki...!
– Ne oda! – jajdult fel Rosi.

A következő panaszos nyöszörgés azokra a hangokra emlékeztette a fiút, amikor az apja bünteti éppen a lányokat. "Így kell ezt!"
– Ne oda! – jött közelebb Currante, megvizsgálva Rosi hátulját, és segített Berry ujját Rosi megfelelő réséhez igazítani. Aztán megfordult, négykézlábra ereszkedve a fiú szabad kezéhez hátrált. Felnyögött, amikor a fiú mutatóujja keményen behatolt, és belülről csípősen-szúrósan feszítette. – Ne ilyen hirtelen! Csupa száraz vagyok!
Berry mérges lett. Magára is, amiért fogalma sincs, mit kell csinálni, Másikra meg azért, mert dirigál, pedig tűrni és szenvedni kellene a büntetést. Nem irányítgatni!

– Mit jelent az, hogy csupa száraz vagy? – mordult a lányra. Vagy esik az eső és minden sárban úszik, vagy szárazság van... de fogadni mert volna, hogy Currante csak a bolondját járatja vele a szárazságról. – Nem esik az eső! – Két tenyere egyszerre csattant a két fenéken. Aztán csak azértis oda dugta az ujját, ahová nem akarták, hadd nyöszörögjenek csak!
A rabszolgalányok nem mertek nyíltan nevetni, nehogy felbőszítsék a gyakorlatlan fiút, inkább hosszan összenéztek és annyiban hagyták a dolgot.
– Akarod, hogy jót tegyünk veled? – érdeklődött Currante szembefordulva.
Berry mást sem kívánt volna erősebben! Látott már ilyet eleget távolabbról, közelebbről: A nők széttárják a combjukat, a férfiak meg benyomják és sebesen ki-be húzogatják a farkukat, a végén meg felüvöltenek. Előfordulnak effélék a folyóparton, az erdőben, a kerítés tövében vagy az éj sötétjében, az egyhelyiséges kunyhóban, vagy fényes nappal a házikó mellett... csak eddig neki nem akarta megtenni egyetlen nő sem. Most pedig kettővel is ki lehet próbálni! Már csak azt nem tudta, hogy melyik lánnyal kezdjen, és az sem volt világos, hogy a lányoknak ez egyáltalán büntetésnek számít-e.

– Annak hát! -- döntötte el magában. – Ha nem élvezik és fizetséget se kapnak érte...! – Nem törte rajta tovább a fejét, mert Currante keze átfurakodva a még mindig hasaló Rosi teste alatt, megtalálta a farkát, és a kemény nyelet úgy szorította, ahogy csak álmodni lehet.
– El ne áruld a Gazdának! – helyezkedett át Rosi hasalásból négykézlábra. Currante gyakorlott kézmozdulatait bámulta, bőr le, bőr fel, és lassan annyira visszaereszkedett, hogy a nyelve elérje a farok bíborban játszó, elkeskenyedő hegyét.
Berry, kortársai többségéhez hasonlóan, egyetlen bütyköléses kifejezést ismert, amivel jelezheti az elégedettségét – "jó" – ezt hajtogatta egyre hangosabban, és nem is bánta, hogy a rabszolgalányok még nem igyekeznek őt szétnyitott combjaik közé engedni. – Jó, jó! – Hátát továbbra is a fatörzsnek vetve, kétoldalt karjával is megtámaszkodva, úgy érezte, hogy mindjárt el kell eresztenie a véget jelző üvöltést..– Jó, jó! – És még nem is bütyköl!

Mégsem! Mi bajuk van ezeknek?

A lányok összedugták a fejüket, a farok hegyén megjelent átlátszó cseppre mutogatnak, és tanakodnak egy kicsit, majd Rosi a hátára feküdt, úgy hívta a Gazda fiát a lába közötti sötétbíbor a rózsaszín résbe...

A fiú az egyenesre széttárt combok közé huppant...

– El ne merd árulni a Gazdának! – figyelmeztette Berryt, és kezével útbaigazította a farkát. – Soha!

Currante közel hajolt, hogy szükség esetén Rosi érdekében elvégezzen még egy utolsó segítő mozdulatot, ami néha neki is jól jönne, hogy a farok a megfelelő résbe találjon...Arra is felkészült, hogy félúton átvegye Berry farkát, hiszen mindkettőjüknek jár a büntetés... Tervezett mást is...

– Jó, jó! – hajtogatta a fiú...

Ugyanakkor Currante rémülten sikoltott fel!

Hirtelen a levegőbe emelkedve, lábával a föld felett kalimpált.
Berrynek nem maradt ideje csodálkozásra -- farka már röptében irányba állt és igazgatás nélkül csúszott be résen -- őt is durva kezek kapták el.

Lerángatták Rosiról, majd álló farokkal egyszerűen félrelökték. Fejét abba a fatönkbe ütötte, amelyikhez korábban a hátával támaszkodott. Vele már nem is foglalkozott tovább a három favágó.

Ketten Currante vergődését szorították le, a harmadik meg átvette a fiú helyét Rosi lába között, és máris ütemesen bütykölte a lányt.
Lezuhant az este.
Egyetlen szó sem hangzott el, még azt se mondták, hogy "jó", csak a rabszolgalányok nyöszörögtek, mint amikor a Gazda bünteti őket. A favágók értették a dolgukat, vigyáztak az erdőre, szorgosan vágták a fát, amikor valakit falopáson értek, azon bőséges elégtételt vettek, ha pedig nők tévedtek az erdőbe, azokat megbütykölték. Keményen és alaposan, maguk között igazságosan elosztva a zsákmányt.

Currante lába között anélkül cserélődtek a favágók, hogy valamelyikük felüvöltött volna. Rosinert ugyanaz a tunikás férfi lökdöste fáradhatatlanul, csak a lány lábait emelte egyre magasabbra, végül a feje fölé, és mintha áttette volna a farkát – a megmozdulni sem merő fiú legalábbis így vette ki a sötétszürkéből mély feketébe hajló árnyékok mozgásából – a számára tiltott nyílásba.

Rosi felsikoltott, majd Currante szintén, amikor négykézlábra fordították, és röhögve nehezedtek a hátsójára, miközben lábukat megfeszítve, durván lökdösték. Hol az egyik, hol a másik, és egyikük üvöltése sem jelezte, hogy végzett volna.

A Gazda éppen ott tartott lelkes és türelmetlen tervezgetésével, hogy a rabszolgákat is felpakolja, és ahogy ezek a kufárok csinálják, megtesz egy hatalmas körutat, miközben mindenhol megvesz és mindenhol elad mindent, ami csak vehető és adható, ideértve persze a rabszolgákat is..., amikor Berry és az emlegetett rabszolgák tépetten és leverten betoppantak.
– Ezekért is kapok legalább 2 fontot – mutatott a lányokra –, de az is lehet, hogy többet megkeresek velük, ha az érdeklődők minden megálláskor csak megbütykölik Egyiket vagy Másikat, és minél később adom el őket.

– De ez majd kiderül! – folytatta a Gazda, és a lányokról most eszébe sem jutott a számonkérés, netán a büntetés. – Arra kell csak vigyázni, hogy a hazafelé kanyarban olyan batyu maradjon nálam, amire itthon szükség van, no meg sok-sok csilingelő, valódi pénz!
Az asszony ámulva hallgatta a nagyszabású tervet, a rabszolgalányok egymás közelében, alváshoz kucorodva elmélkedtek az erdőben történtekről, és a Gazda szavait meg sem hallották.

Berry a homlokán lüktető púpot tapogatta és annyit fogott fel az egészből, hogy az apja el akarja adni a rabszolgákat, mielőtt ő megbütykölhetné őket. – Mint a kígyó, nesztelenül csúszott közelebb a kunyhó földjén a még a mai megpróbáltatások ellenére is mezeivirág-illatú Rosiner-hez. – Legalább egyszer!

SZEXJÁRAT EROTIKUSOK

2026. február 26.

Téli erotikusok - második évad

2026. február 24.

Cici és cumm

2026. február 22.

Mellbedobás

2026. február 20.

Erotikus történet 18+ ajánló

2026. február 19.

1001 éve... 3.