Ünnepi nyitvatartás 2.

Előzmények:

Ünnepi nyitvatartás 1.

SZŐKESÉGEK

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
2.

A szőkeség éppen az Andreáéval ellentétes nőtípust képviselte. Mindenből kevesebb volt rajta, ám a vonalak lágyan íveltek, és az egész nő egy viruló, színesben pompázó, karcsú virágnak tűnt.

Illata is tavaszi volt, friss és halovány, de még percekkel később is ingerelte Ákos orrát.

– Mindent kotont ő vesz meg egyenként – jegyezte meg a főnök felesége, amikor a szőke nő távozása után a pénztárfülkében nekiállt összeírni a megrendeléseket. Látszott rajta, hogy mondana még valamit, de a fiú jelenlétében visszafogta magát.

– Jól be lehet járatva – dünnyögte a bolt személyzetének negyedik, egyben legszürkébb képviselője, Joli.

Ákos remélte, hogy ezentúl nem kell erre a csupacsont, szikkadt, kortalan csajra ráfanyalodnia, és örült, hogy ritkán dolgoznak egyidőben, de most odafigyelt rá. Mégiscsak nő, ha nem is hivalkodik vele, és hátha tud valami egyéb információt is a szőkéről, ami hasznos lehet.

Joli hihetetlen sebességgel töltötte fel az állványokat, és nem folytatta, a levegőben hagyta a mondatot, amit a fiú úgy értelmezett, hogy az elől-hátul lapos nő titkolózik. Irigy a titkolózó.

Így teltek a napok. Reggelente egyetlen percre kitavaszodott, aztán 8 órán keresztül nyúlós, áthatolhatatlan szürkeség telepedett a vegyesboltra.. Ákos két ásítás között kívülről szemlélte magát, aztán hamar beleunt ebbe, és megpróbálta előre kitalálni, hogy melyik vevő mit fog vásárolni, de ezzel sem sikerült hosszabban lekötnie magát.

A szőke nő újra és újra jött, megérkezésével felbolydítva a fiú lelkét, és illatával mindannyiszor működésbe hozva a hormonokat. Izzott a levegő.

– Bele kell bolondulni! – állapította meg Ákos újra meg újra, amikor megint eltelt a 60 másodperc, és kezdhette várni a következőt, a másnap reggel esedékes 1 percet.

Azt tartotta legnagyobb problémának, hogy az otthona és a bolt között ingázott, itt eltelt rajta az egész nap, és azon túl nem is maradt kedve semmihez.  A szabadnapjaival sem tudott mihez kezdeni, reggeltől estig nyomkodta a laptopot, közben elfogytak az igazi ismerősei, és – vallotta be önmagának – nem is hiányoztak.

Egykedvűen várta a műszak végét, ahogy közömbösen rótta a járdát hazáig, és ahogy holnap reggel megint kezdheti...

– Kitetted a táblát? – dörrent rá a főnök közvetlen közelről.

Hirtelen fogalma sem volt, hogy milyen táblától van szó, de úgy látszott, hogy a többiek sem tudták, mert behúzták a nyakukat.

– Még nem... – válaszolt rutinból, védekező hangon, közben valami magyarázaton törte e fejét, mert úgy hallotta ki a főnök hangjából, hogy valami fontos dologról lehet szó. "Milyen táblát?!"

– Akkor igyekezz, mert a múlthéten szóltam, és már akkor is késő lett volna!

Ekkor esett le. Igen, az ünnepi nyitvatartás!

A főnök felesége és a szikár Joli egyszerre sóhajtottak fel jó hangosan, hiszen nagy megkönnyebbülés, ha ők nem tehetnek semmiről.

Vagy mégis? A főnök felesége, aki majdnem lefolyt a pénztárfülke forgószékéről, zavartan igyekezett menteni a helyzetet:

– Nem is olyan nagy a baj, mert ki kellene nyitnunk pár órára.

– Miért is?! – csattant fel a főnök.

– Nem tarthatunk zárva, mert... van... lesz... friss kenyér... No, mert megszokásból rendeltem.

– Ünnepre?!

– Nem a dátumot figyeltem.

– Csak kenyér jön? – A főnök fejben számolgatta a veszteséget.

– Csak kenyér, kevéske péksütemény... meg tejtermék, El tudjuk adni még másnap is... nagyrészt...

– Ki venné meg, ha addigra lesz frissebb? – Gyilkos tekintettel nézett a feleségére. – Vagy csak ünnepre rendeltél, hétköznapra meg nem?! – gúnyolódott.

Ákos úgy látta, hogy szerencsésen lekerült a napirendről, ő kisebbet bakizott, elindult a raktár felé. Joli a nyomában.

A talpalatnyi helyiségben villanyt sem kapcsoltak, feszülten várták a végkifejletet, a tulajdonos előbb-utóbb megenyhül.

A kortalan, csupacsont lány hátulról átölelve a fiút, a fülébe súgta:

– Én meg felvágottakat rendeltem, de biztosan nem hozzák ki ünnepen... csak meg ne tudja a főnök, mert lehúzza a bugyim és elfenekel.

Ákos a feszültség dacára felszabadultan kacagott. Elképzelni sem tudta, hogy valaki kíváncsi lehet Joli fenekére, ami gyakorlatilag nincs is. Lefejtette magáról a lány karjait, amik valamennyivel a dereka alatt érték körbe, mintha pisiltetni akarná...

Éppen a legjobbkor, mert belépett a főnök, és még mindig dúlva-fúlva közölte a döntést:

– Te fogsz kinyitni, így hozod helyre a hibádat! – mutatott a fiúra, és ököllel vágva a kapcsolóra, világosságot teremtett.  – Amint eladod a pékárút és a tejes dolgokat, bezárhatsz.

Ákos ettől a perctől a műszak végéig hősnek érezhette magát, legalábbis Joli szemében ez tükröződött, és a főnök felesége többször odasúgta kedveskedve, hogy bármikor felhívhatja, és majd ő lejön segíteni, ha nem bírna el az ünnepi forgalommal.

– És egyél egy szendvicset a számlámra! – tette hozzá jóságosan.

A fiúnak a szendvicsről a zsömi és a szalámi jutott eszébe, s természetesen az egyperces törzsvásárlója. 

Az ünnep hajnala végtelenül békésen indult, Szellő sem rebbent, a madarak is tovább aludtak, Ákos már attól tartott, hogy egyetlen vevő sem fog betérni, és ő estig szobrozhat a kenyérillatú bolt kellős közepén.

Elrágcsált egy üres zsemlét, majd ivott rá egy ízesített kefirt, és betette az árát a pénztárba. Tanácstalanul nézte a készletet: – Ez ugyan nem fogy el holnap reggelig sem.

Egy órával később hirtelen a környék összes lakóját kivetette az ágy, és másodpercnyi szusszanást sem hagyva a fiúnak, folyamatosan jöttek. Ákos oda-vissza szaladozott a pult és a pénztárfülke között, itt sem, ott sem akart senkit megvárakoztatni.

A vevőket nem érdekelte az ünnep, rájuk jött a vásárolhatnék, és egymásnak adták a kilincset.

Apadt a pékárú és a tejtermék, mintha a világvége közelegne, és még az egyébként legbeszédesebb nénikék sem tették szóvá, természetesnek vették, hogy a kisbolt az ünnep reggelén is a rendelkezésükre áll.

– Csak rá ne szokjanak! – gondolta Ákos, és elégedetten látta, hogy mindent elkapkodnak, hamarosan bezárhatja az üzletet. – Hoppá! – Az utolsó pillanatban sikerült lecsapnia a maradék 2 zsemlére, és bedugni a pult belsejébe.

A zajosan járó faliórára pillantott és rögtön letört a lelkesedése:

A szőke szépség nem szokott késni, tehát már nem is jön. Ünnep van, nem számít rá, hogy a kisbolt mégis kinyitott. – Tegnap két doboz kotont vett? Vagy ünnepeken nem dugja meg senki? – Viccesnek szánta, de elkeserítette a felismerés. – Pihen a punci? – A gondolattól rátört az izgalom, de hamar elmúlt.

Alig gondolta végig, és éppen belekezdett volna az önsajnálat című programba, amikor megjelent a nő.

Szokatlan késéssel, de belépett az ajtón. Látszott az arcán a sietség, és a fiú tartott attól, hogy a hagyományosan 1 perces vásárlást most le akarja rövidíteni.

– Nyolc-tíz dekát kérek abból, szeletelve! – mutatott a szőkeség a főtt-füstölt tarjára, miközben szórakozottan már a zsemlék helyét nézte.

Ákos kínos lassúsággal szeletelt, vontatottan nyújtotta oda az apró csomagot, majd széles mozdulattal hajolt le, és teátrális gesztussal a kosárba tette a 2 zsemlét.

– Adhatok még valamit? – tette fel az ilyenkor következő kérdést.

A nő elmosolyodott, majd szemét résnyire szűkítve úgy nézett a fiúra, mintha azon töprengene, hogy korábban hol láthatta már. A tagadó fejrázás helyett kivételesen egy vállvonás lett a válasz, és már ment is tovább. Egy másodpercre lelassított a zsemlék helyénél, és megint mosolygott.

A fiú laposan lesett utána – mintha a megszokottnál most jobban illegne-billegne –, majd a "gondola" másik oldalán futásnak eredt, és előbb ért a pénztárhoz, mint a nő. Leemelt a fülke melletti polcról egy doboz óvszert, és az eddig vásárolt 2 árucikk mellé tette.

– Adhatok még valamit? – kérdezte ismét, hangjában egy csomó merészséggel és egy csipetnyi, erotikus szemtelenséggel.

Azt hitte, rosszul hall:

– Téged.

Meglepetésében a pénztárgépbe kapaszkodott. Hiszen éppen erről álmodozott, mióta a boltban dolgozik, és attól a naptól kezdve, ahogy felfedezte a szőke csaj különös vásárlási szokását! Hányszor elképzelte már ezt a választ: "Téged." Ujjai kifehéredtek a szürke pénztárgépen.

A szőkeség felkacagott:

– Honnan ismersz?

– Hát... innen.

– Itt dolgozol?

Ákos elég hülye kérdésnek tartotta, de nem hibázhatott, nem nevethette ki.

– Itt... de mindjárt végzek – felelte vakmerően, egyenesen a sötétkék szempárba nézve.

– Na és? – A nőn nem látszott semmiféle sértődöttség, inkább rutinos kíváncsisággal nézett az események elé, mint aki a metró alagutat lesi akkor is, ha onnan mindig a metró bukkan fel, sosem más. – Mi közöm nekem ehhez?

– Hááát... gondoltam...

– Mit gondoltál? Hogy kúrunk?

A fiú száját csak egy reményteljes nyögés hagyta el, és fülig vörösödött.

Folytatás: Ünnepi nyitvatartás 3.

Nagy ölelés 2.

Előzmény: Nagy ölelés 1. Készen állok

Nyári erotikusok - erotikus novellák - 3. évad

Nagy ölelés

2. epizód

FEL NE MERJ SZÖGEZNI!

Kornél a munkahelyén tett még néhány kísérletet, ám gondolatai az egyetemista lányt kerülgették.

Ebben a siralmas állapotban – tartós barátnője 2 hete szakított véglegesen – minden felértékelődik. Hosszas keresés után sem tudott volna olyan kolléganőt megnevezni, akinek a sor végére kellene állnia, sőt a sor eleje is hiányzott, ahová a biztosan megdughatók kerülnének.

Az utcán sem volt más a helyzet. Hazafelé bandukolva könnyedén kiválogatta a szemből siető nők közül azokat, akik kisebb-nagyobb trükkök gyanánt pótbetétet, zsebkendőt vagy hasonló dolgot dugnak a melltartójukba. Máskor zavarta volna az ilyesmi, ám most, egy vetkőzés során meg sem kottyanna egy ilyen apróság. Ugyanez a helyzet a borostás puncival is: Mostanra mindegy, csak lenne már!

Kiéhezett agya úgy gondolta, hogy egyszerűen becsönget a szomszédlányhoz, és illendően elhívja buliba. Vagy dugni, de a kettő ugyanazt jelenti, mint reggel megtudta. Következő gondolata már vetkőztette is a csajt, no, nem teljesen, arra nincs idő, csak a puncit szabaddá téve...

– Szia, milyen volt a suli? Eljössz velem buliba?

Eddig jól sikerült, a lány szemébe könnyek szöktek a nevetéstől. Megkapaszkodott az ajtófélfában, és sűrű pislogás mögül mérte fel Kornélt tetőtől talpig, mint aki gyorsan el akarja dönteni, hogy akar dugni ezzel a pasival, vagy inkább nem.

– Az első kérdésre is választ vársz, vagy azt csak előjátéknak szántad?

– Persze, érdekel az is, meg a harmadik...

– Harmadik? Csak kettő volt, de azok velősek... Ja! Ha-ha-ha! Értem már, a kimondatlan harmadik!... Te aztán nem ismersz ám sebességkorlátokat! – A lány ekkor kapcsolt csak, hogy mennyi irigy és kíváncsi fül hallhatott mindent a lépcsőházban. – Gyere be, és megbeszéljük! – Megint kacagott, mert Kornél úgy kapkodta ide-oda a tekintetét, mintha az ajtón belül legalábbis pofonokkal várnák zord szülők, vagy egy féltékeny barát. – Nyugi, nem nyomlak a falhoz!

– Csak szétnéztem.

– Láttam a rémült pillantást! Egyedül vagyunk....ha-ha-ha... nem hallják meg, ha sikoltozol.

Kornél önkéntelenül közelebb lépett, mintha bátorságát akarná bizonyítani, erre a lány is tett egy lépést, és a hátával a szűk előszoba falához dőlt:

– Csak eddig tudsz tolni – mosolygott. – Mondtam már, hogy Edina vagyok?

A pasas feltűnés nélkül még közelebb húzódott:

– Tudtam, hogy valami gyönyörű neved van.

– Állj! Mielőtt falhoz nyomnál, te is áruld el a neved!

Kornél eddigre olyan közel araszolt, hogy Edina fülébe lehelte a bemutatkozást, és ha már úgyis ott járt, merészen és hosszan a kagylóba csókolt.

– Öt percet szántál rám, ennyibe kell bezsúfolni mindent? – Újabb nevetés. – A cicimet nem akarod megfogni? Késésben vagy!... Hé – kiáltott fel Edina –, csak vicc volt!

De Kornél már nem akarta elengedni a lágy tapintású, melltartó nélküli ciciket, inkább igyekezett bejutni a ruha alá.

– Finom! – állapította meg, amint sikerrel járt.

– Tudtam, hogy van másik kezed is – nyögte a lány, amikor megérezte a bugyiján kutakodó ujjakat.

A szaggatott mozgásból rájött, hogy nemcsak a bugyi van veszélyben, hanem a pasi közben kiszabadítva a farkát, mindjárt hozzá fogja nyomni. Ekkora tempóra azonban nem számított.

– Állj le! – kiáltott fel, – Ne hidd, hogy 5 perc ismeretség után megdughatsz a falhoz nyomva!...– Úgy akarta folytatni, hogy bemehetnének a szobájába, a kényelmes ágyra, de inkább felnyögött: – Most már le ne állj! – Zihált, lihegve terpesztett a lábain, hogy a félrehúzott bugyi mellett akadálytalanul bejutó fallosz minél mélyebbre nyomulhasson. – Te... falat... fúrtál... már...ilyen... kemény... szerszámmal?

Kornél eddigre felülről levetkőztette a lányt, most megmarkolta a fenekét, és gyorsabb sebességre váltott.

– Fel ne merj... szögezni...a falra! – Edina egyre hangosabb lett.

Alig hallották meg, hogy az ajtó túloldalán kulcs zörög, majd valaki kopogtat.

– Ki vagy? – kérdezte izgatottan a lány.

– Miért van benne belülről a kulcs? – hallatszott kintről. – Engedj már be!

– Jó-jó, nyitom az ajtót, de számolj el tízig, mielőtt bejössz! – Kornélnak meg azt súgta: – Menj be ide a fürdőbe, mindjárt folytatjuk!

– Valami új játék? – nyafogott a lépcsőházban egy lány hangja. – Egy.. kettő... három... Biztos, hogy nincs más ötleted?... nyolc... kilenc... tíz! Értem már! – szimatolt a levegőbe Edina húga. – Itt kúrtál? Miért nem a szobádban?

– Mert oda benyitnál engedély nélkül! – kiabált ki Edina a fürdőszobából, és leguggolt a pasas elé. – De most egy darabig ne beszéltess!

Kopogás.

– Maradj már a popódon – emelte tovább a hangját az idősebbik testvér –, csak egy kis türelmet kértem!

A méltatlankodó válasz nem késlekedett:

– Azt nem mondtad, hogy nem mehetek be, csak azt, hogy szopsz!

– Kis kíváncsi – súgta a lány Kornélnak –, csak azt nem tudom, hogy arra kíváncsi-e, hogy kivel vagyok, vagy a farkadra... Gyere belém hátulról! – Felállt, majd derékból meghajolva a kád szélére támaszkodott. – Dugj erősen!

A pasas szétnyitotta a nedvesen csillogó puncit, és az első centiket úgy sikerült megtennie, hogy nem ért a falához. Ütközésig nyomta a falloszát, és keményen döngette a lányt.

Egy-két perc múlva mindketten a ruháikat igazgatták.

– Ezek után buliba is elhívsz, vagy csak ennyit akartál? Tulajdonképpen a lényeg már megvolt, cumizás, dugás... – Edina felszabadultan mosolygott.

– Ha lenne kedved, én örülnék.

– Hol? Milyen?

– Semmi közelebbit nem tudok, csak a címet... ez az... korán kezdenek, házibuli...

– Ennyi elég. Nem igazán ugrálok az olyan bulikért, ahol kanos pasik ácsingóznak, és mindenki meg akar dugni.

– Majd vigyázok rád, csak én dughatlak meg!

– Addig oké, de valamennyire azért engedj szabadon, hogy egy csajszi, ha egyáltalán találok belevalót, kinyaljon...

– Huh! Azt szereted?

– Persze, te meg, gondolom, az következik, hogy szívesen végignéznéd.

Amíg megtették Edina szobájáig azt a pár lépést, majd később, amikor elindultak a buliba, Kornél folyton magán érezte a fiatalabb testvár durcás-kíváncsi tekintetét.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Nagy ölelés 3. Másra gondoltam

Nagy ölelés 1.

 Nyári erotikusok - erotikus novellák - 3. évad

Nagy ölelés

1. epizód

KÉSZEN ÁLLOK

Az egész kerek világot talán mégsem, de a nagyobbik felét örömmel magához ölelte volna. A nőket tartalmazó felét, a nőket egyenként persze, és a sor legvégére állítva azt a néhányat, akikre még most, a legínségesebb időben sem fanyalodna rá.

Kornél ki volt éhezve.

Nincs ezen mit szépíteni, óráról órára, sőt percről percre egyre rövidebb a sor legvége.

Az ölelést – bár jól hangzott – ő sem gondolta komolyan, mert hátulról, kutyapózban szeretett szexelni, és ebben a pozícióban kevés alkalom adódik az ölelgetésre, egészen máshová kerül a hangsúly.

Reggel indult be.

Először egy frappánsnak szánt szövegű üzenetet másolt be minden nőnemű ismerősének – alig sorolva néhányat a sorvégi, futottak még kategóriába –, aztán 1 percig várta a reakciókat. Elfogyott a türelme, és nekiindult a világnak.

A lépcsőházban megdicsérte az egyik szomszédlány ruháját, majd a szemét is, miután az egy másodpercre ijedten megtorpant, Kornél sajnálkozott, hogy nem kísérheti el a suliba.

– Nem férnék már be a padba, meg nem állna jól a kiscsajok hajának huzigálása.

– Tágasak a padok – kacagott a szomszédlány, és lassított a léptein.

– Még szerencse, mert a mi gíminkben elég szűkösek voltak, a nőiesebb csajoknak be kellett húzni a lökhárítókat.

– Nem gimis vagyok... egyetem...

– Akkor ott már hajhuzigálás sincs? Le vagyok maradva. Hogy udvarolnak a mai srácok?

– Nagyjából sehogy. Meghívnak buliba, vagy simán megkérdezik, hogy van-e kedvem dugni.

– És van? Úgy értem... Mindig van buli, ahová el lehet menni?

– Jutna minden napra, házi, de azt nem lehet győzni.

– De jó a mai srácoknak! – sóhajtott fel Kornél, és felcsillant a szeme, mert a lány megállt. – Most ez a menő: Van kedved dugni?

– Bocsi, de én felugrom arra a buszra!

– No, én meg már abban reménykedtem, hogy mondasz egy mai bulit...

– Ha-ha-ha!

A szomszédlány szinte suhant a levegőben, és bekapta a zajos busz középső ajtója.

Kornél jó indításnak tartotta az esetet, még úgy is, ha semmisem lett belőle. Azért, ha egy egyetemista lánnyal még megtalálja a hangot, akkor nincs minden veszve. Ő ugyan sosem járt egyetemre, és 29 éves korára úgy ítélte meg, hogy fényévekre távolodott az iskolás csajoktól, most mégis felcsillant némi remény. Megtetszett neki ez a szőkésbarna, mutatós csaj, bár pillanatnyilag nem volt abban a helyzetben, hogy nagyon válogathasson.

Kedvenc kávézóját a reggeli nyújtózós-szemdörgölős, ébredős állapotban találta, a székek többsége még az asztalokra fordítva. Csak a pultoslány tűnt frissnek, ahogy vidáman felnézett:

– Nem bírsz aludni?

– Siettem, mert már egy teljes napja nem láttalak.

– Tegnap reggel óta nem akartál senkit megdugni? – csodálkozott a lány.

– Rád tartalékoltam magam...

– Van egy jó módszer, a pasik szoktak tudni magukon segíteni... Jaj! Tegnap délután beült egy csaj, kocsmának nézte a kávézót, de nem volt már szomjas, aztán minden vendéggel fizettetni akart valamit, sőt ajánlkozott, hogy bárkit bekísér a mosdóba.

– Hogy én pont olyankor nem tudok itt lenni?

– Jelentkeztél volna?

– Miért, mi bajom lehet?... Hm. Bekísérsz a mosdóba?

– Miért is? Mutatnál valamit? Sajnos nekem a partvist kell megmarkolnom, és rendbe kapni a helyiséget, mire jönnek...

– Olyan gyors leszek, mint a villám! – ígérte Kornél. – Elő van készítve, csak megfogod, a helyére tesszük, és már kész is.

– Sajnos megint azt kell mondanom, amit tegnap reggel, tegnapelőtt reggel és minden reggel: Nem megy. Barátom van, aki a szerelmem is egyben, s akivel éppen annyit csináljuk, amennyi jólesik...

– Mondtam már, hogy irigylem a barátodat?

– Várj csak! Úgy... ezerszer...

– Asztalra ráhasalva csináltad már?

– Gondolom, pont ilyen asztalra célzol... Hát, most megfogtál, mert nem, viszont zongorán hasaltam már, sőt mosógépen sokszor, ha az is megfelel.

– Mosdónak támaszkodva?

– Ha konkrétan az itteni mosdóra gondolsz, akkor nem, de sok másikra támaszkodtam már... Kielégítettem a kíváncsiságodat?

– Engem elégíts ki! Előveszem helyetted...

– Ha-ha-ha!

Kornél felkapta a fejét: még csak reggel van, de már a második csaj nevette ki. Lehet, hogy ez is jót jelent?

– Meghívhatlak buliba?

– Ez valami új szöveg?

– Azt mondják, hogy a mai csajokat buliba kell meghívni, vagy megkérdezni, hogy akarnak-e dugni.

– Ha-ha-ha! Aranyos vagy, hogy nem a második kérdést tetted fel.

– Nem mondom el senkinek!

– Mit? Hogy buliba hívtál?

– Meg dugni…

– Ja, ez így csomagban van?

– Így van csak értelme. Apropó: Nem tudsz valami bulit mára?

– Szép kis meghívás! Hol akarsz megdugni… valakit, ha még buli sincs? Amúgy meg szerencséd van, mert lenne mára egy házibuli, de nem tudok elmenni, mert nem is akarok, meg szerencsére hosszú műszakom van.

– Kit vigyek el?

– Bulit már prezentáltam, csajt meg inkább keress már magadnak!

– Olyan kellene, akit meg lehet dugni.

– Sejtettem. Amúgy meg ez pont olyan lesz, ahová mindenki dugni megy.

– Nekem való… És azt hiszem, tudom is ,már, hogy kivel megyek!

– Mindjárt felírom a címet, korán kezdenek, már 7-től…

– Akár most is készen állok!

– Ha-ha-ha!

(Folyt.köv.)

Folytatás:
Nagy ölelés 2. Fel ne merj szögezni!

Erotikus novella-ajánló 18+

Hűsít? Frissít?

Azt nem hinném, de érdemes elolvasni!

Nyári erotikusok
erotikus novellák - 1. évad