Őszi erotikusok - erotikus novellák
2. évad
Ottfelejtődés
Ha valaha is elmesélte volna valakinek – bár inkább bölcsen hallgatott –, az egész úgy hangozna, mint valami gyenge pornó bevezetője. Megélni kissé más volt – vallotta Gergő.A legbelső, egyben legkisebb szobát birtokolta, ráadásul a helyiségnek eredetileg két ajtaja is volt, az egyik az előszobára, a másik pedig a húga birodalma felé nyílt. Ez utóbbi ajtót – mivel úgysem használta senki –, egy könyvespolccal takarták el, legalább egyiküket sem zavarták a szomszédból, a csupa-üvegen átszűrődő fények. Egy idő múlva a könyvespolc átkerült a szoba egy másik pontjára, és Gergő íróasztalt tett a helyére. Válaszként a húga súlyos függönnyel oldotta meg az üvegajtó sötétítését. Természetesen ezt a fiú sem hagyhatta szó nélkül: ő is felszerelt egyet, ami még annál is sötétebb volt.
Gergőnek egy reggel elege lett mindenből, de ezt nem akarta a család tudtára hozni. Elindult, ahogy szokott, mintha az egyetemre igyekezne, de egy közeli padon kivárta, amíg mindenki eltűnt a lakásból. Visszament, és elégedett vigyorral végigheveredett az ágyán.
Két óra múlva neszekre riadt. Tompán, de határozottan a húga szobája felől hallatszottak.
Nem szerette volna elárulni magát, ezért hangtalanul elhúzta a vastag függönyt, hogy ne fogja fel a zajokat.
Meglepődött: Az ósdi, de valószínűleg értékes üvegajtót a túloldalról sem takarta semmi.
Fogalma sem volt, mióta van feloldva a szimmetrikus elszigetelés másik fele, de nem is maradt ideje ilyesmin gondolkodni. Lerogyott az íróasztala melletti székre.
A szomszédos szoba közepén, ahová a délelőtti napsugarak mutattak, Gergő húga táncolt. Lassan és érzékien. A döbbenetet követő pillanatban az is kiderült, hogy egy srácnak szól a műsor, aki oldalról, feszülten szemléli azt.
Gergő húga, Amanda, akit mindenki Mandinak hívott, váratlanul a felsőjéhez kapott, és kibújt belőle. Nem viselt melltartót.
– Hihetetlen! – csodálkozott a titokban leselkedő Gergő. Nem gondolta volna az ártatlan, még a kétértelmű megjegyzéseket sem tűrő Mandiról, hogy megmutatja a cicijét egy srácnak. – Hihetetlen! – mormogta.
Az egyszemélyes, legális közönség meg sem moccant, pedig egy efféle, nyílt provokációnak nehéz ellenállni. Úgy tűnt, hogy vége is, csak egy játék volt az egész, vagy valami fogadásféle… De mégsem!
Mandi lefejtette magáról a nadrágot is, és úgy, ahogy volt, bugyiban ült a srác mellé.
– Mit csinálnak ezek? – hüledezett Gergő, mert azt hitte, félreérti a mozdulatokat.
A lány bontogatta a fiú nadrágját. Csak úgy, egyszerűen.
– Hihetetlen! – Nem ismert rá a saját húgára.
A java pedig csak ezután kezdődött.
Gergő megkapaszkodott az íróasztal peremében: A húga – „nagyon helyesen” – eltávolodott a sráctól, de a következő pillanatban annyira ráhajolt, hogy csak bizakodni lehetett benne: nem ér hozzá. – Csak megnézi közelről…” – Aztán kénytelen volt elvetni ezt a feltételezést, mivel a lány feje ütemesen mozogni kezdett.
Így telt el egy végtelen perc. Gergő reménykedett:
– Nem engedi a szájába, nem engedi a szájába… – ismételgette, amikor Mandi hirtelen felugrott, és kiszaladt a fürdőszobába.
A srác önelégült mosollyal húzogatta a falloszát, mintha nem engedné lankadni, majd a visszatérő lány eléje térdelt, és immár a szomszéd szoba felől is jól láthatóan megint szopta.
– Mit akar még? – értetlenkedett Gergő.
A választ hamar megkapta: Mandi, anélkül, hogy a falloszt eleresztette volna, lefejtette magáról a bugyit, majd sietően megfordult, és a srác ölébe ereszkedett. Annyira rázta magát, hogy maroknyi mellei megállíthatatlanul remegtek, közben sikoltozott, és érthetetlen szavakat ismételgetett.
Néhány perc múlva leugrott a srácról, és megint bekapta a farkát.
– Mire vette rá a kiscsajt…?! – háborgott Gergő az üvegajtó másik oldalán, bár a kiscsaj kifejezést ő maga is túlzásnak tartotta. Tudta, hogy ettől kezdve nehéz lesz úgy tekintenie a húgára, mint... Mint? Ahogy szokott.
Mandi egy váratlan mozdulattan hátralökte a srácot és meglovagolta.
– Ez már túlzás! – reagált Gergő az eszeveszett sikoltozásra.
A cirádás üvegajtó túloldalán alig akarták abbahagyni az ügetést. A kanyargó minták között végre a srác teste megmerevedett, és karjait oldalra dobva jelezte, hogy megadta magát.
Mandi továbbra sem hagyta nyugton: lerángatta a srác ruháját – amire eddig nem maradt ideje –, majd fordítva guggolt fölé, punciját nyalakodásra kínálva, úgy folytatta a szopást, mintha abba sem hagyta volna.
Gergő görcsösen kapaszkodó keze alatt megolvadt az asztal, és sírni támadt kedve húga "elvesztése" miatt. Néha nem akart a hinni a szemének, de a látomás másfél órán keresztül tartott. Amikor már azt hitte, hogy vége, akkor a szereplők helyet cseréltek, és Mandi lábai rákulcsolódtak a srác derekára…
