2026. június 1.

Nagy ölelés 1.

 Nyári erotikusok - erotikus novellák - 3. évad


Nagy ölelés
1. epizód

KÉSZEN ÁLLOK



Az egész kerek világot talán mégsem, de a nagyobbik felét örömmel magához ölelte volna. A nőket tartalmazó felét, a nőket egyenként persze, és a sor legvégére állítva azt a néhányat, akikre még most, a legínségesebb időben sem fanyalodna rá.
Kornél ki volt éhezve.
Nincs ezen mit szépíteni, óráról órára, sőt percről percre egyre rövidebb a sor legvége.
Az ölelést – bár jól hangzott – ő sem gondolta komolyan, mert hátulról, kutyapózban szeretett szexelni, és ebben a pozícióban kevés alkalom adódik az ölelgetésre, egészen máshová kerül a hangsúly.
Reggel indult be.
Először egy frappánsnak szánt szövegű üzenetet másolt be minden nőnemű ismerősének – alig sorolva néhányat a sorvégi, futottak még kategóriába –, aztán 1 percig várta a reakciókat. Elfogyott a türelme, és nekiindult a világnak.
A lépcsőházban megdicsérte az egyik szomszédlány ruháját, majd a szemét is, miután az egy másodpercre ijedten megtorpant, Kornél sajnálkozott, hogy nem kísérheti el a suliba.
– Nem férnék már be a padba, meg nem állna jól a kiscsajok hajának huzigálása.
– Tágasak a padok – kacagott a szomszédlány, és lassított a léptein.
– Még szerencse, mert a mi gíminkben elég szűkösek voltak, a nőiesebb csajoknak be kellett húzni a lökhárítókat.
– Nem gimis vagyok... egyetem...
– Akkor ott már hajhuzigálás sincs? Le vagyok maradva. Hogy udvarolnak a mai srácok?
– Nagyjából sehogy. Meghívnak buliba, vagy simán megkérdezik, hogy van-e kedvem dugni.
– És van? Úgy értem... Mindig van buli, ahová el lehet menni?
– Jutna minden napra, házi, de azt nem lehet győzni.
– De jó a mai srácoknak! – sóhajtott fel Kornél, és felcsillant a szeme, mert a lány megállt. – Most ez a menő: Van kedved dugni?
– Bocsi, de én felugrom arra a buszra!
– No, én meg már abban reménykedtem, hogy mondasz egy mai bulit...
– Ha-ha-ha!
A szomszédlány szinte suhant a levegőben, és bekapta a zajos busz középső ajtója.
Kornél jó indításnak tartotta az esetet, még úgy is, ha semmisem lett belőle. Azért, ha egy egyetemista lánnyal még megtalálja a hangot, akkor nincs minden veszve. Ő ugyan sosem járt egyetemre, és 29 éves korára úgy ítélte meg, hogy fényévekre távolodott az iskolás csajoktól, most mégis felcsillant némi remény. Megtetszett neki ez a szőkésbarna, mutatós csaj, bár pillanatnyilag nem volt abban a helyzetben, hogy nagyon válogathasson.
Kedvenc kávézóját a reggeli nyújtózós-szemdörgölős, ébredős állapotban találta, a székek többsége még az asztalokra fordítva. Csak a pultoslány tűnt frissnek, ahogy vidáman felnézett:
– Nem bírsz aludni?
– Siettem, mert már egy teljes napja nem láttalak.
– Tegnap reggel óta nem akartál senkit megdugni? – csodálkozott a lány.
– Rád tartalékoltam magam...
– Van egy jó módszer, a pasik szoktak tudni magukon segíteni... Jaj! Tegnap délután beült egy csaj, kocsmának nézte a kávézót, de nem volt már szomjas, aztán minden vendéggel fizettetni akart valamit, sőt ajánlkozott, hogy bárkit bekísér a mosdóba.
– Hogy én pont olyankor nem tudok itt lenni?
– Jelentkeztél volna?
– Miért, mi bajom lehet?... Hm. Bekísérsz a mosdóba?
– Miért is? Mutatnál valamit? Sajnos nekem a partvist kell megmarkolnom, és rendbe kapni a helyiséget, mire jönnek...
– Olyan gyors leszek, mint a villám! – ígérte Kornél. – Elő van készítve, csak megfogod, a helyére tesszük, és már kész is.
– Sajnos megint azt kell mondanom, amit tegnap reggel, tegnapelőtt reggel és minden reggel: Nem megy. Barátom van, aki a szerelmem is egyben, s akivel éppen annyit csináljuk, amennyi jólesik...
– Mondtam már, hogy irigylem a barátodat?
– Várj csak! Úgy... ezerszer...
– Asztalra ráhasalva csináltad már?
– Gondolom, pont ilyen asztalra célzol... Hát, most megfogtál, mert nem, viszont zongorán hasaltam már, sőt mosógépen sokszor, ha az is megfelel.
– Mosdónak támaszkodva?
– Ha konkrétan az itteni mosdóra gondolsz, akkor nem, de sok másikra támaszkodtam már... Kielégítettem a kíváncsiságodat?
– Engem elégíts ki! Előveszem helyetted...
– Ha-ha-ha!
Kornél felkapta a fejét: még csak reggel van, de már a második csaj nevette ki. Lehet, hogy ez is jót jelent?
– Meghívhatlak buliba?
– Ez valami új szöveg?
– Azt mondják, hogy a mai csajokat buliba kell meghívni, vagy megkérdezni, hogy akarnak-e dugni.
– Ha-ha-ha! Aranyos vagy, hogy nem a második kérdést tetted fel.
– Nem mondom el senkinek!
– Mit? Hogy buliba hívtál?
– Meg dugni…
– Ja, ez így csomagban van?
– Így van csak értelme. Apropó: Nem tudsz valami bulit mára?
– Szép kis meghívás! Hol akarsz megdugni… valakit, ha még buli sincs? Amúgy meg szerencséd van, mert lenne mára egy házibuli, de nem tudok elmenni, mert nem is akarok, meg szerencsére hosszú műszakom van.
– Kit vigyek el?
– Bulit már prezentáltam, csajt meg inkább keress már magadnak!
– Olyan kellene, akit meg lehet dugni.
– Sejtettem. Amúgy meg ez pont olyan lesz, ahová mindenki dugni megy.
– Nekem való… És azt hiszem, tudom is ,már, hogy kivel megyek!
– Mindjárt felírom a címet, korán kezdenek, már 7-től…
– Akár most is készen állok!
– Ha-ha-ha!
(Folyt.köv.)

Folytatás:
Nagy ölelés 2. Fel ne merj szögezni!

Erotikus novella-ajánló 18+



Hűsít? Frissít?
Azt nem hinném, de érdemes elolvasni!


Nyári erotikusok

erotikus novellák - 1. évad








2026. május 27.

Ünnepi nyitvatartás 1.

SZŐKESÉGEK
Amikor a szőke lányok beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
1.



Ákos reggelente erre a percre várt. A sors – "A Sors" – ajándékának tartotta, hogy intenzív tiltakozása és minden erőfeszítése ellenére megkapta ezt a munkát. Negyedmagával dolgozhatott a talpalatnyi, folyamatosan a zsúfoltság hatását keltő vegyesboltban.
De ez az egyetlen perc mindenért kárpótolta!
Egyetlen percre várakozott munkakezdéstől, erre emlékezett utána, és erről ábrándozott esténként. Néha-néha engedte csak, hogy a további 479 perc megpróbálja elhomályosítani az 1 percnyi ragyogást.
Az eladótérbe szinte az összes árucikket kibuggyantották, hogy amíg a vevők körbekerülik a középen terpeszkedő találó elnevezésű "gondolát", ne csak abba botoljanak bele, amiért jöttek, hanem sok egyéb impulzív hatás is érhesse őket. A kanyarban elhelyezett pultnál egyre kevesebb dolgot lehetett kiméretni, mert csak lassította volna a forgalmat, ha  a vásárlók "10 deka ezt, meg 5 szelet azt" kérnének, így szokta indokolni a főnök a kereskedelempolitikai döntéseket.
Kevés vevő járt be, ám azok egyből kitöltötték a rendelkezésükre álló helyet. Mégis szerették a kisboltot, és kosarukkal szívesebben szlalomoztak a szűkös térben, mintsem 100 métert megtegyenek az ABC áruházig, a monstrum áruházon belül meg további 100 métert.
Ákos 8 óra tájt már türelmetlenkedett, és csakis a helyiség végében talált magának halaszthatatlan tennivalót, hogy bármelyik pillanatban be tudjon ugrani a pult mögé. Mert a várva várt 1 perc többet ért, mint a többi 8 óra.
Nagy lendülettel a felvágottakhoz vetődött, és készen állt bármelyikből 8-10 dkg-ot leszeletelni. Mert megérkezett a nő!
– Nyolc-tíz dekát kérek abból, szeletelve! – mondta a szőke szépség.
Lehetett több is, vagy sikerülhetett kevesebbet levágni, mindig jóváhagyta, és Ákos megesküdött volna rá, hogy a szalámik közül találomra választ, csak úgy rábök valamelyikre, hiszen végig sem nézi a teljes kínálatot.
– Adhatok még valamit? – kérdezte ilyenkor az ifjú boltos.
Az álmaiban elhangzó válasz – "magadat" – helyett egy udvarias, kimért mosoly és tagadó fejrázás következett.
A szőke nőt – bár kétségtelenül ő volt a legdekoratívabb törzsvevő – ez a villám-vásárlás még nem tette volna különleges. sőt az a 2 zsemle sem, amit fékezés nélkül még a kosarába emelt. Hanem amit ezután művelt minden egyes reggelen...!
A valószerűtlenül karcsú derék csak jobban kihangsúlyozta a gömbölyű popsit. Ákos loholt a nyomában, és századszorra is alig akart hinni a szemének, amikor a nő egyik keze a kosarat a pénztáros mellé helyezte, a másikkal pedig leemelt 1 doboz óvszert, amit a kosárba, a zsemle és a szalámi mellé tett.
A következő másodpercekben fizetett, és nyugodtan le lehetett volna mérni stopperórán, hogy ez az egész minden alkalommal belefért 60 másodpercbe. Érkezéstől távozásig.
A fiú ellenőrizte – mert mindig tanul az ember –, hogy a dobozkák 3-3 darab kotont tartalmaznak. – Hm. Minden nap! Hm. Naponta 3 menet! – Számára ez a mennyiség több hónapig is eltartana, amilyen ínséges idők járják.
Képzeletében számtalan gumit elővett már a dobozkából, feltekerte a farkára, és türelemre intette a szőke szépséget... Aztán elhasznált gyors egymásutánban akár hármat is. Feltételezte, hogy más is így jár a csajjal, egyetlen menet meg sem kottyan egy ilyen nővel, miközben azért fohászkodott, hogy legalább egy árva kotont hadd mártogasson már meg a finom punciban.
A nap további része aztán eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy mindenkinek 8-10 dekát akart mérni, függetlenítve a kínálatot a kereslettől, a kiszolgálást a vevők kérésétől és minden mástól is. A főnöknek időnként feltűnt, hogy legifjabb alkalmazottja kileng a bolt kereskedelempolitikai irányvonalától – a filozófiáról és az ars poeticáról nem is beszélve –, és sürgősen beküldte a raktárba tenni-venni, rendet csinálni. Ott legalább kedvére ábrándozhatott, nem zavarták meg a vevők.
A szobányi üzletben rajta és a főnökön kívül még a főnök felesége dolgozott – alkalmi jelleggel, amikor szükség volt rá, hogy a gazda szeme vagy pótszeme mindent lásson –, és még egy alkalmazott volt, egy huszonpáréves lány. Így négyesben, katonásan beosztott műszakrendben látták el a feladatokat, a reggeli nyitást egy ember is el tudta végezni, a csúcsforgalomban minden dolgos kézre szükség volt, és este valamelyikük szinte csak ügyeletet tartott, hátha beesik még egy-két kósza vásárló.
Amikor Ákost – legnagyobb sajnálatára – szülei a kereskedelmi segédmunkási pálya felé terelték, még dolgozott a boltocskában egy bögyös-faros leányzó is, Andrea, aki mögött jó volt elmenni a pultnál, és akivel jó volt összeszorulva pakolászni a raktárban. A fiú élvezte, amikor úgy adogathatta a polcokra szánt árucikkeket, hogy minden egyes felnyúláskor hozzáért a női testhez. Itt vagy ott. Tréfásan a cicik közé tartva, vagy a lába közt adta oda a borotvahabot és a fogkrémet tartalmazó dobozokat. Karjával, vállával, és amivel csak tehette feltűnés nélkül, hosszasan súrlódott hozzá. Egy-két nap után Andrea nem bánta azt sem, ha egy doboz helyett tévedésből a mellei kerültek Ákos markába.
Esténként, a hosszú és fárasztó munka után jólesett a lányról ábrándozni. Sajnos néhány közös műszak után kiderült, hogy Andrea már a felmondási idejét tölti, Ákost éppen az ő helyére vették fel, betanulni.
– Miért van az...? – kérdezte magától a fiú, és elkeseredésében be sem fejezve a talány megfogalmazását, durván megszorította a lány cicijeit.
– No-no! – mordult fel Andrea, aki percek óta megmerevedve tűrte a ruhán keresztül érkező markolászást. Gondosan felhelyezte a kezében tartott ételízesítős kartont a megfelelő polcra, majd kigombolta a köpenyét és a nyakáig felhúzta a melltartót. – De nagyon mohó ma valaki! – Kacagva húzta a fiú kezét a fedetlenné vált, egyenként is kétmaroknyi cicire.
Ákos elolvadt a gyönyörűségtől. Érezte, hogy percek óta ágaskodó farka diszkrét csöpögésbe kezdett, előnedvei felkészültek, hogy sikamlóssá teszik a bemenetet.
- Nicsak! – nevetgélt tovább a lány, és mintha csak most vette volna észre, vagy nem is lenne hozzászokva a közelében ácsingózó pasik látványához, elmarta a feszülő cöveket. – Megcsinállak gyorsan – jelentette ki gügyögve –, ne szenvedj itt nekem... szegénykém!
Kibontotta "szegénykét", és dundi ujjai segítségével, pajkos tekintettel, pillanatok alatt kifacsarta belőle a fehér folyadékot. Az itt-ott koszos köpeny zsebéből kihúzott egy használt papírzsebkendőt, abba megtörölte a kezét, majd otthagyva Ákost, a raktáron kívül, de közvetlenül az ajtónál talált sürgős tennivalót. Így akadályozva meg, hogy valaki – a 2-fős menedzsmentből – hirtelen rányisson a kivörösödve toporgó fiúra.
Ákos szomorúsággal kevert féltékenység-félét érzett, amikor magára maradt. – Csinált már ilyet a lány mással is? A főnökkel? És nem csak a kezével? – De ennél jobban izgatta, hogy miért csak a legutolsó napon történt meg, amikor milyen kellemesen elszórakozhattak volna! – A francba!
Andrea aznap már rá sem nézett, és a műszak leteltével nem látta többé.
A boltban töltött fél élete siralmasan egyhangúvá változott, éppen olyanná, amilyennek eredetileg képzelte.
Egészen addig, amíg fel nem fedezte a szőke törzsvevőt. A szépség minden reggel befutott – szalámiból 8-10 deka, 2 friss zsemle... 1 doboz óvszer – precízen, mint a svájci menetrend.

Folytatás: Ünnepi nyitvatartás 2.