2026. október 28.

Bugyitlan délután 2.

 Előzmény: Bugyitlan délután 1.


Őszi erotikusok
erotikus novellák
2. évad

Bugyitlan délután
2.



Szonja úgy sétált tovább az idegen férfi jobbján, mintha nem ismerné a padról kiguvadt szemeket meresztgető lányokat. Szárnypróbálgató szerelmesekként, halkan nevetgélve andalogtak, a 18 éves csaj és a 35 éves pasi.
– Most mi van? – pattant fel Enikő.
– Az, amit látsz – felelte bosszúsan Izabella –, ezek egyéni akcióba kezdtek. – Ő is felállt, egy pillanatig tanakodott, hogy a játékszabályok értelmében le kell-e húznia a saját bugyiját, de nem emlékezett egyértelmű utasításra, ezért Szonjáék után lódult. – Gyerünk, mert kimaradunk valamiből!
Enikő a haját igazgatta, és barátnőjétől egy-két lépésnyire lemaradva, indokolatlanul lihegve igyekezett tartani a tempót:
– Nem lesz... érvényes..., ha nélkülünk csinálják..., mert hitelesíteni kell, és... különben is fel kell venni..., hogy Fatimének elküldhessük! Ha megcsinálják nélkülünk, akkor... meg kell ismételni!
A férfi átfogta Szonja vállát, majd keze lecsúszott a lány derekára. Amikor nevetve magához húzta, egyetlen másodpercig tisztán látszott, hogy Szonja nem visel bugyit.
– Lefotóztad? – kérdezte Izabella izgatottan.
– Honnan tudtam... volna, hogy... villant?
– Legyél résen! De miért rohansz, amikor ők csak sétálnak?
– Mert... ebben a cipőben... csak aprókat tudok lépni... Szólj nekik, hogy álljanak meg, és Szonja... villantson megint!
Ekkorra a nevetgélő pár a sétány túloldali parkolójához ért, adtak egymásnak két puszit – közben megint félig kivolt a lány pucér feneke –, a pasas beszállt egy autóba és elhajtott.
– Most mi van? – kérdezte Enikő az ugyancsak értetlenül megtorpanó Izabellát.
Vállvonogatás volt a válasz.
Szonja mosolyogva jött elébük:
– Hamarosan visszajön, és megcsináljuk rendesen.
– Mire gondolsz?
– Végigcsináljuk a próbát!
– Megdumáltátok?
– Hát persze! Örült, hogy részese lehet, mert, ahogy fogalmazott, nem mindennap ismerkedhet meg az ember ilyen bombázókkal, mint mi vagyunk.
– Minket is belekevertél? – kerekedett ki Enikő szeme.
– Á, csak elmondtam, hogy nektek látnotok kell, és rátok is ugyanez a feladat vár.
– Mit szólt?
– Nektek is örült, és persze hajlandó veletek is megcsinálni. De szerintem mindenkinek külön-külön kellene, nem pedig ugyanazzal a pasival, mert nem lenne fair.
– De ha már úgyis beégettél, inkább megcsinálom vele, mint keressek egy újat! Ugyanolyan, csak egyszerűbb – vélekedett Izabella.
– Én nem bánom, lehet. De akkor a büntetős változatot csináljátok meg, amit akkor kellene, ha az első próba nem sikerül, hiszen éppen ez a helyzet!
– Akkor én inkább nem ragaszkodom a pasidhoz – Enikő a park járókelőit fürkészte.
– Amúgy meg mit szól Fatime, ha ugyanazzal a pasival csináljuk mind a hárman?
– Van az annyira perverz, mint külön-külön... De rendben van, megpróbálom az egyéni akciót. – Pár lépéssel megelőzve a barátnőit, egyenesen egy fiatal srácot vett célba.
A fiú még hátra is fordult, mert nehezen hitte, hogy neki szólhat egy ismeretlen csaj mosolya.
– Ráérsz egy kicsit? – állta el az útját Enikő. – Segítenél nekem?
– Mit?
– Barátnőimmel fogadtunk, hogy le merem-e vetni a bugyimat, úgy, hogy egy idegen pasi tudjon róla. Megvagy már 18 éves?
– Persze – vágta rá kipirulva a fiú. – Ez valami kandi kamera?
– Nem, de a barátnőim fel fogják venni, mert igazolni kell, hogy megtörtént... Láttál már pinát?
– Persze.
– Hát most nem fogsz, csak a kamerának mutatom. – Enikő egyik kezével a srác karjába kapaszkodva, egy lábon egyensúlyozva lépett ki a bugyijából.
Izabella szerencsésen elkapta a pillanatot, jól látszott a fotón Enikő meztelensége. A lányok összedugott fejjel ellenőrizték a képet.
– Most olyan is kellene, amin te is látszol... Ne izgulj, a fejed nem lesz rajta!
– Elővegyem...? – csodálkozott a fiú, és tétován nyúlt a nadrágjához.
– Jó ötlet – helyeselt Izabella –, de menjünk be a fák közé.
A közelben annyian sétálgattak, hogy lehetetlen volt az eddigieket is szemtanúk nélkül megúszni, biztosan látták néhányan a bugyi levételét.
– Kicsit sem vagyunk feltűnőek! – kacagott Szonja, amikor mind a négyen letértek az útról. – Már csak egy táblát kellene magunkkal vinni, ha netán valaki nem venné észre: MEGYÜNK ÁM A FÁK KÖZÉ DUGNI!
– Mit kértek érte? – A srác hasztalan igyekezett megérteni, hogy mi történik, miközben engedelmesen lépkedett a lányok gyűrűjében.
– Mondtam már, hogy nem látsz semmit! – kacagott Enikő. – Villantok Iza kamerájának... pinát, te meg előkapod a farkad, hogy hitelesebb legyen. Ennyi az egész.
– Álljon a farkam?
– Igen! – vágta rá Szonja!
– Nem feltétlenül – helyesbített Enikő –, de életszerűbb lenne. Nem is láttam még olyan farkat, ami nem állt.
– Akkor jó – sóhajtott a srác. Kezdett elmúlni a zavara, egészen másfajta izgalom vette át a helyét. – Már azt hittem, hogy meg kell várni, amíg lekonyul,... mert nehéz volna három ilyen jó csaj jelenlétében.
– Köszi! – rikkantott Enikő, aki már nem is találta olyan borzasztóan kínosnak Szonja kitalációját. – Már ezért megéri játszani, hogy megdicsérjenek!
– Biztosan szép a puncid is – hízelgett a fiú.
Beértek egy olyan részre, hogy bármerre is forogtak, nem látszottak a parkban sétálgató és ücsörgő emberek.
– Mindjárt megláthatod egy fél pillanatra, ha előkapod a farkad...! Beleférünk a képbe?
– Húzódjatok kicsit közelebb egymáshoz! – felelte Szonja, aki Izabellához hasonlóan a telefonját babrálta.
Enikő az előbukkanó merev falloszt nézte:
– Nagyon feszül. Le szokott jönni a bőr róla?
– Elég nehezen – válaszolta a srác attól tartva, hogy most felismerték a szüzességét.
– Segítek – lépett még közelebb Enikő, és ügyesen, kíméletesen meghámozta a farkat. – Ezt még nem kell fotózni! – figyelmeztette a többieket. – Nagyon szűk itt a bőr, majd vigyázz vele, hogy ne szorítson, mert kellemetlen következményei lehetnek! – oktatta a fiút.
Majdnem derékig felhúzta a ruháját, s egyszerre három szempár bámulta a feltáruló látványt. Izabellához hasonlóan, ő is számított rá, hogy bugyi nélküli feladatot kapnak Szonjától, ezért mind a hárman miniruhában jöttek.
– Megfoghatom? – bátorodott fel a fiú.
– Egy icuri-picurit, de az ujjadat nem dughatod be! Készen vannak már a fotók?
– Ráfoghatjuk. – Izabella még gyártotta a sorozatot, Szonja csak hümmögött. – Nincs kedved kirázni?
– Nem akarom.
– Cummm?
– Azt sem!
– Akkor készen lennénk, ...de most hogy engedjük ki álló farokkal az emberek közé?
– Köszi a közreműködést, mi elmegyünk. – Enikő elengedte a srác előnedvektől csillogó falloszát. – Szerintem rázd ki magadnak, csak utána gyere elő!
– Nem akar esetleg valaki segíteni, vagy megnézni? – siránkozott a fiú. – Én is segítettem első szóra nektek.
– Ez igaz! – ismerte el Szonja. – Én megvárom.
– Én is – vágta rá Izabella.
Enikő megint felhúzta a ruháját, hogy a srácnak ne kelljen az emlékképekre hagyatkozva lerendeznie magát.

Folyt.köv.
Folytatás: Bugyitlan délután 3.

2026. október 26.

Bugyitlan délután 1.


 Őszi erotikusok
erotikus novellák
2. évad

Bugyitlan délután
1.



Két kört tett meg bugyi nélkül. Az elsőt biciklivel, combját összeszorítva, alig-alig merte hajtani a pedált. A második gyalogosan. Égett az arca, és biztos volt benne, hogy mind a 100 járókelő, akik mellett elhaladt, pontosan tudták, hogy mitől van zavarban, és miért lépked olyan furcsán, mintha valami ki akarna pottyanni a lábai közül. Fülig vörösödve, de büszkén állt meg a csajok előtt:
– Na?
Három vállvonogatás volt a válasz.
– Baszódjatok meg! – fortyant fel Enikő, és melléjük préselte magát a padra, gondosan eligazgatva a ruháját.
– Az jó volna! – felelte Fatima, két kezét a lába közé téve, mintha ott játszadozna valamivel.
Izabella meggörnyedt és hangtalanul rázta a nevetés, még a könnye is kicsordult.

1 évvel később...
– Találj ki valami újat! – húzta félre a száját Izabella.
– Nem kívánságműsor – felelte Szonja –, azaz csakis én kívánhatok.
– Akkor kívánj olyat, ami nekünk is tetszik! – kérte Enikő, és a fel-felröppenő galambokat nézte.
Szonja szigorú vonásai hajthatatlanságot sugalltak, egy darabig nem is reagált a barátnői felvetéseire, majd kegyesen megszólalt:
– Tőlem ki kérdezte meg tavaly vagy tavalyelőtt, hogy mennyire van kedvem megcsókolni három ismeretlen srácot, vagy szívesen körbemennék-e kétszer a park mellett, bugyi nélkül?
Ugyanazon a padon ültek már harmadszor, ahol minden évben a legelső tanítási nap előtti délutánon találkozni szoktak, vidáman elbúcsúztatni a nyarat, és ahol Fatime születésnapját megünneplik, még akkor is, ha Fatime egyelőre nincs velük. Régebben is összejöttek itt hébe-hóba, de csak nevetgélni, próbatételek nélkül, és megígérték egymásnak, hogy most már minden évben így lesz. Bevált, kell a plusz adrenalin!
Idén Szonja határozhatta meg, hogy milyen feladatot kell egyenként végrehajtaniuk. Tudták, hogy nincs ellenvetés, mégis megpróbálkoztak vele, mert a 2 tömör mondatban ismertetett próba első hallásra sokkolta őket.
– Ezen egész nyáron agyaltál, vagy hirtelen ment el az eszed? – kérdezte Enikő, továbbra is a láthatatlan uzsonnát eszegető galambokat figyelve. – Mi van olyankor, aminek óriási a valószínűsége, amikor valaki igent mond?
– Akkor végrehajtod – válaszolta Szonja. – Ha meg véletlenségből nemet mondana, akkor újra próbálkozol. – Egy kívülálló számára úgy tűnhetett volna, hogy teljesen közömbös témáról beszélgetnek, például a tankönyvek becsomagolásáról, ami nem szokás ugyan, de ha valamelyik tanár mégis szeretné, hát végre kell hajtani, és addig próbálgatni, amíg végre sikerül. – És felajánljuk Fatime emlékére, és elküldjük neki a videót. Ez lesz a szülinapi meglepi! – Egy ilyen érv előtt csak meghajolni lehet.
A negyedik barátnőt, Fatimét a szülei kiküldték Amerikába, és talán nem is jön már haza, hiszen a család úgy tervezi, hogy mindnyájan kiköltöznek, ha már az anya úgyis ott tölti az év jelentős részét. 
– Ott most éjjel van...
– Hajnal.
– De tegnap hajnal, vagy holnap hajnal?
– Azt hiszem, tegnap... vagy ma.
Színpadias szipogás:
– Csak, mert nem szeretném lekésni a szülinapját!
Szonja türelmetlenkedett:
– Essünk neki! Ki kezdi?
– Teee! – vágta rá a másik két lány. – Csakis te!
Csalódottan látták, hogy Szonjáról húzódozás vagy hőzöngés helyett némán lekerül a bugyi.
– Fontos ez...? – kérdezte óvatosan Eni.
– Noná! Csak így van értelme!
Szonja felugrott a padról, mint akinek hangya harapott a pucér fenekébe, és néhány lépéssel eléje ment egy telefonálva közeledő férfinek. Ügyelt rá, hogy a padtól hallótávolságon belül maradjanak.
Enikő és Izabella izgatottan figyelték minden lépését, és egyformán keresztbetették a lábukat, mintha már rajtuk sem lenne bugyi.
A férfi hamar lerázta telefonos partnerét:
– Bocsi, most le kell tennem, mert beültem a kocsiba... majd beszélünk!
Mosolyogva állt meg Szonjától 1-2 lépésnyire, várta, hogy kiderüljön, mit akar a lány. Mi lehet az, ami miatt a másik két csaj a padról őket figyeli, és aminek már előre örülnek?
Szonjának nem kellett megjátszania, kellően látszott rajta a zavar, és ennek ellentmondva, hangjából fölényes szemtelenség áradt:
– Bocsi, hogy ismeretlenül megszólítalak...!
A férfinek most közbe kellett volna vágnia, hogy "gyorsan megismerkedhetünk", vagy valami hasonlót, de ez a véletlenszerűen kiszemelt csak megértően figyelt és hallgatott.
– Bocsi... de fogadtunk a barátnőimmel – folytatta Szonja –, és nem szeretnék vesztes lenni.
Legszívesebben elfutott volna, hagyva a francba az egészet, mert a férfi tekintete farkasszemezéséből útnak indult lefelé, és leplezetlenül meredt a cicijére. Ha a lányok nem hallanának mindent, most bármilyen nevetséges módon kivágná magát, és megfutamodna.
– Szonja vagyok – nyújtotta a kezét, mintha eddig nem is mondott volna semmit, majd ujjait vörös arccal rángatta ki a férfi marasztaló szorításából.
– Mi a fogadás tétje?
A lány térde megremegett, de erősnek akart maradni.
– Nyeremény nincs, de a vesztes rosszul jár.
– Azt hittem, kapok majd a nyereményből, ha hozzá segítelek. Mit kell tennünk?
– Rá kell vennem egy 18 éven felüli, ismeretlen pasit...
– Eddig biztatóan hangzik!
–... ez lennél te, hogy...
– Benne vagyok! – vágta rá a férfi.
– Még nem is mondtam, hogy miben?!
– Rossz dolgot nem tud kérni tőlem egy bombázó csajszi! Máskor is vettem már részt fogadásban, afféle próbatételben egy bulin, és nagyon jól éreztük magunkat. Nos? Mit csinálunk együtt?
Folyt.köv.
Folytatás: Bugyitlan délután 2.