Turkálás 1.

Téli erotikusok

- erotikus novellák -

2. évad

Turkálás és csipegetés

1.

– Király buli lesz!

Nemcsak megelőlegezték, de biztosak voltak benne, hogy könnyedén kiérdemlik a megtisztelő címet.

Egyre többen belefolytak, újabb és újabb ötletek, és persze bevállalós lányok nevei kerültek elő, pedig legelőször csak 3 főről indultak, abból is csak egyetlenegy a lány. Úgy kezdődött, hogy Zsombor mesélt Ferinek egy buliról, vagyis inkább panaszkodva dicsekedett:

– Sikerült rádumálnom Rékát, hogy feljöjjön. Reggeltől délután 3-ig csak jöttem-mentem a lakásban, alig bírtam visszafogni magam, hogy előzetesként rá ne rántsak egy menetet.

– Mert? Sokkal tovább bírod, ha előtte kivered. Én nem szoktam visszatartani...

– De nem akartam csak úgy, a levegőbe, hanem abban bíztam, hogy Rékával összehozunk néhány menetet, az első rövid után hosszabbakat... Na, szóval, pontban háromkor csengetés, és Réka kacagott a kaputelefonba. Beengedtem, és amíg felért, fújtam még magamra egy kis szagmintát. Akkor ámultam csak nagyot, amikor a csaj mögött Kristóf vigyorgott. "Hát te?" – kérdeztem. Azt sem tudtam, hogy ismerik egymást. "Itt találkoztunk a ház előtt – felelte Réka Kristóf helyett, és kézen fogva őt is behúzta a lakásba –, ígért nekem egy cigit, mert zárva van a sarki bolt, és nem akartam rágyújtással húzni az időt... Baj?" Mondtam volna, hogy baj, de nem akartam bunkónak tűnni, és végül 1 cigi elszívását még ki tudom várni.

– Kitalálom. Cigiztek, aztán Kristóf ottfelejtette magát.

– Valahogy így. Kimentünk az erkélyre. Engem rágott az ideg, ők meg a szívásról dumáltak, de annyira nyíltan, mintha valóban a cigiről beszélgetnének, Réka kijelentette, hogy mindig jó, ha van valami a szájában, és a szívás a kedvence. Közben Kristóf zsebre tette az egyik kezét, és feltűnően húzogatta a farkát, a csaj meg csak nézte és nevette. Már azt hittem, hogy mindjárt előveszi, és ott szopja le előttem az erkélyen, de elnyomták a csikket, és megint rá akartak gyújtani. Szerencsére már csak 1 szál maradt a dobozban, úgyhogy megkönnyebbültem, búcsút vehetünk Kristóftól.

Zsombor nagy levegőt vett, és folytatta:

– De nem! Kitalálták, hogy ezt az utolsót közösen szívják el, közben azzal hülyéskedtek, hogy Réka két slukk között bekaphatná a vastagabbat is. Még a füstszűrőből alig kilátszó csutakon is megosztoztak, és egymás kezét fogva, közösen nyomták el a csikket.

*

Az erkélyt az éledező, február végi napsugarak kellemesen felmelegítették, és úgy tűnt, hogy a dohányosok egészen addig kint akarnak maradni, amíg maximumig fel nem húzzák egymást. Réka szinte szerelmesen simult Kristófhoz, és mintha egy percig sem bírná ki cigi nélkül, igyekezte rábeszélni, hogy szerezzen valahol egy dobozzal.

Zsombornak tetszett a lány ravaszsága, hiszen ezzel az ürüggyel eltávolítható a felesleges és hívatlan harmadik, és végre hozzáláthatnak Rékával ahhoz, amit reggel óta vár. Kristófot meg úgysem engedi be újra, cigivel sem, anélkül sem, sőt nem is tudná, mert illetlenség lenne abbahagyni az addigra bőven megkezdett dugást. Felvidult, és máris megbocsátotta a lánynak a másfél szál elszívott cigivel elvesztegetett időt.

– Ismerek egy közeli dohányboltot – mondta elgondolkozva Kristóf.

– Az van zárva! – felelte Réka.

– Lehet, hogy közben kinyitották, szokott úgy lenni – szólt közbe Zsombor –, és amarra, a téren is van egy bolt, ha jól tudom.

– Sokba kerül ez nektek... neked, ha ennyit kell szaladozni – vigyorgott Kristóf, és magához húzta a lányt, mintha nem lennének már anélkül is összetapadva.

Zsombor meghökkent Réka reakciójától:

– Mit szeretnél érte?

– Egy szivarozást – válaszolta Kristóf, és nadrágon keresztül megmarkolta az eddig csak a zsebén át izgatott falloszát, hogy egyértelmű legyen a kérése.

– Rendben van, de nem szeretem a mélytorkozást...

Kristóf engedékenyen bólintott.

Zsombor megkapaszkodott az erkély korlátjában. Akkor kezdett magához térni, amikor becsapódott a bejárati ajtó.

– Mért csináltad ezt Kristóffal? – támadt Rékára.

A lány kikerekedett szemmel nézett rá:

– Mit csináltam? Veled mit csináljunk?

Ekkora megrázkódtatás után nehéz megszólalni, ám sikerült valahogy bejutni az erkélyről, és a fiú elemi ösztönei hamar életre keltek. Ledöntötte Rékát a kanapéra és fogdosta, ahol érte.

A lány nyitott szájjal kérte a csókolózást, és segített saját vetkőztetésében, majd könnyedén előcsúsztatta Zsombor bökésre álló farkát, és a combjához dörzsölgette.

A fiú erős késztetést érzett, hogy legalább egy ujját benyomja a meghódítani vágyott barlangba, és Réka nyögésével egyszerre mordult fel, megérezve a forróságot. A lány vállig felhúzott lábakkal tárta szélesre a bejáratot. Megmarkolta a farkát, és ugyanoda irányította, ahol az ujja járt.

Réka, mint akinek szintén sürgős, de nem annyira, félbeszakította a mozdulatot, és a megkaparintott fallosszal ütögette, nyomkodta a punciját, játszott, pedig úszott már a nedvességben.

Zsombor újabb és újabb kísérletet tett a lüktetőnek érzett lyuk betömésére, de Réka ébersége az utolsó pillanatban minden próbálkozást elhárított, Egy-két centit engedte csak be, ami igen kevés, és a farok forró nedvességben csúszkáltatásával öntudatlan állapotig taszította a fiút. Már mindegy volt, hogy hová, csak azonnal üríteni kellett a felgyülemlett spermát.

A csengő kíméletlen hangja térítette őket némileg észhez.

– Megérkezett a cigi! – rikkantott fel Réka. – Beengeded?

– Nem én! – Zsombor majdnem hozzátette: – Te sem engedtél be engem.

– Akkor én kinyitom... – A lány könnyedén kisiklott a meghökkent fiú alól. – Utána te jössz!

Azt már nem látta, hogy a neki szánt gejzír szemtelenül telespriccelte a kanapét, és már jött is vissza a sietségtől kipirult, vigyorgó Kristóffal.

Megint hárman lettek.

Zsombor nem tudta, hogy meztelenségét takargatni kellene-e a másik fiú előtt, netán restelkedni, hogy Réka helyett a kanapét terítette be, de a pucér lányon sem fedezett fel egy cseppnyi szégyenlősséget sem, inkább fesztelenséget, és afféle természetességet, mintha mindennapos lenne két kutakodó szempár kereszttüzében állni.

– Bocsi! – mosolyodott el Réka, és mutatóujja hegyével letörölt egy cseppnyi nedvességet jobbcombja belső feléről, majd a nyelvére kente. – Te meg hova sietsz? – kacagott Kristófra, aki mindenekelőtt kiszabadította a farkát, biztos, ami biztos, s csak aztán kezdett el vetkőzni.

– Menjünk be a szobámba! – Zsombor alig ismert rá a zsák mélyéről érkező, saját hangjára. – Hazajöhet a tesóm, bármikor hazajöhet...

– Fiú, lány? – kérdezte Réka, miközben előrehajolva, érdeklődéssel szemlélte a lába közt útnak induló második cseppet.

Kristófot egészen más izgatta:

– Dugtatok?

– Nem, csak bemelegítettünk – felelte a lány, és sikeresen elcsípve a bemelegítés hatását jelző újabb, megfontoltan gördülő cseppet, ezt is lenyalta. – Hova menjünk?

– A szobámba, erre!
(Folyt. köv.)

Folytatás:

Turkálás és csipegetés 2.

Erotikus történet 18+

Reggeli az ágyban 1.

Reggeli az ágyban 2.

Reggeli az ágyban 3.

Erotikus blogger ajánlja 18+

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Előtte - utána 2.

Előzmény: Előtte - utána 1.

Téli erotikusok - erotikus novellák

harmadik évad

Előtte - utána

2.

Nem lehetett még túl késő, mert a szemközti házban több ablak mögött tévéztek még, akiknek nem akadt jobb dolguk. A gyertya is jól bírta.

Sándor gondolt egyet, és mégis megnézte az imént érkezett fotót: Jól sejtette, a kép Kamillát ábrázolja, ám nem a vibrátor társaságában, hanem egyedül a fürdőszobában.

– Unatkozik – állapította meg Sándor.

Az emberek nem képesek megfelelően kezelni az ünnepeket. Unatkoznak. Leeresztenek. Csak az egyszerű hétköznapok jelentik a szabadságot, amikor mindenki megy a dolgára, és az otthonmaradó nők végre azt csinálhatják, amihez kedvük van. Például a másodikon lakik egy család, és amikor eltelik a hétvége – vagy netán egy ünneppel fűszerezett hosszúhétvége – és mindenki lohol a dolga után, a 30 év körüli nő szinte beszippantja Sándort a lépcsőházból. Addig nem is ereszti el, amíg legalább kétszer ki nem préseli a spermáját.

– Hétvégefóbiám van – szokta mondani a nő, amikor kapkodva előveszi Sándor falloszát.

– A férjed nem dugott meg?

– De, ötször is – válaszolta egy háromnapos hétvége után –, de nincs benne semmi fantázia. Mindig ugyanúgy akarja, egyszer mondom már neki, hogy majd szóljon, ha végzett, hogy ne kelljen már még arra is nekem figyelni.

– Lovagold meg, abban te is benne vagy, és te irányítod! – tanácsolta Sándor az ötvenesek sokat tapasztalt fölényével.

– Nem szereti… – felelte a nő, és legyintett volna, ha nem kapaszkodna két kézzel a farokba. – Azt se szereti, ha lecumizom, pedig utána sokáig nyugton lenne. Ő mindig ragaszkodik a hagyományos pózhoz, csak tegyem szét a lábam, ő meg elszuszog fölöttem, mint egy gőzzel működő gyalugép. – Magára húzta a férfit, és kézzel segítette útjára indítani a merev botot…

Valahol egy ajtó csapódott, ugyanakkor Sándor mellett megrettent a gyertyaláng.

– Ilyen a véletlen – állapította meg bölcsen. Valaha tanult közgazdaságtant, és jól tudja, hogy az egyszerre, vagy egymásután bekövetkező események között nem feltétlenül van ok-okozati összefüggés.

Megint megnézte Kamilla fotóját. Nem világszépe, ám egy kedves, huszonéves lány meztelenül.

– Hogy kell ezt kinagyítani? Nem is olyan rossz ötlet…– igazította meg balkézzel a falloszát – holnapig még újratöltődök. Azt nem mutatta meg, hogy kell nagyítani, de okoskodott, hogy kiverhetném magamnak…

Nagy igyekezetében a törlésre talált rá, és nyomott egy OKÉ-t is.

Elszállt a fotó, s bár hallotta már, hogy ilyenkor még előhalászható valahonnan, ez jócskán meghaladta a képességeit.

„Küldj 1 másikat!” – pötyögte be, majd elküldte az sms-t.

Bele is fáradt az ügyintézésbe. Nézett kifelé újra az ablakon, bele a sötétségbe.

Holnap már visszaáll majd minden a régi kerékvágásba, ő is meglátogatja a bevált lányokat és asszonyokat. Nem is lehet mindenkit egy napra tervezni – majd kimagyarázza magát azoknál, akik átcsúsznak a következő napra –, de négyen biztosan megsértődnének, ha nem vinne sürgősen az életükbe egy kis spriccelő változatosságot. Fel akarta állítani a sorrendet, de mégsem tette:

– Ráérek majd reggel kilogisztikázni. Tuti, hogy Kamillát előre kell venni, mert kiéhezett, megadom neki, ami jár! – Sürgősen elképzelte a lányt, combjai kitárva…

Nézett a sötétben úszó, húszéves tapéta felé, ám a 20 évet alig túllépő lányt látta.

Ekkor sms érkezett.

– Mért nem a fotót küldi?

„Mindjárt csinálok egy jót, tetszeni fog! – olvasta. – Te meg fotózz UTÁNA, amikor éppen folyik!”

Kamilla nem akarja tudomásul venni, hogy Sándor képességeit az idő több téren is meghaladta, ilyen a fényképezés is.

– Majd egyszer megtanulom – mondogatja magában egy ideje a férfi –, és minden puncit megörökítek.

Várakozott a beígért fotóra, és arra gondolt, hogy mennyire unhatja már magát a lány. Bezzeg, ha ilyenkor – akár a tapasztalt bika – átsétálhatna hozzá, és lerendezné 10 perc alatt… A lépcsőházban nem találkozna senkivel, beosonhatna Kamilla szobájába, ha a szülei nem lennének otthon… de hát ilyen az ünnep!

Elképzelte, hogy a lány is mennyire várhatja a holnapot. Az egészséges női test nem nélkülözheti meg hosszútávon a szexet…

Nyöszörgött a telefon.

– Csak ki ne töröljem véletlenségből! A fene ezt a sok gombot!

Megdöbbent, felháborodott, majd a fejét csóválta.

A fotó tanúsága szerint Kamilla megint éppen a fürdőszobában tartózkodik, de, sajnos nem vele, az érett, sőt tapasztalt bikával, hanem a 20 évnél is fiatalabb, zöldfülű barátjával.

(Vége)

Előtte - utána 1.

Téli erotikusok - erotikus novellák

harmadik évad

Előtte - utána

1.

Meglebbent a gyertyaláng.

Jobbra dőlt, aztán visszaállt eredeti, merev függőlegesbe. Mintha járna valaki a mozdulatlan szobában.

– Szellem – dörmögte Sándor félig-meddig magában –, csak legalább nőnemű legyen!

Ha valaki teljesíteni akarná az ilyen tétova kívánságokat, akkor az 52 éves, őszülő és pocakos férfi lakása már rég dugig telt volna nőkkel.

– Nem is volna jó! – válaszolt magának. Nem szerette kerülgetni a vendégeket, akár hosszabb, akár rövidebb ideig tartózkodtak nála. – Még akkor sem, ha nőből vannak, és ha dugunk, akkor sem.

Beleborzongott a gondolatba, hogy valakivel meg kellene osztania az életterét. Nem is hívott el soha senkit, és meg sem nézi, hogy ki lehet az, ha csengetnek.

Megrezzentek az árnyak.

Ült az ablaknál, kifelé nézett. Megszerette a semmittevésnek ezt a legegyszerűbb formáját, pedig néhány éve még másképp vélekedett:

– Minek él az olyan ember, aki csak bámul ki a fejéből?!

Elégedett volt a sorsával. Akár reggelig is nézheti a szemközti házat, ha úgy tartja kedve, és majd napközben alszik, ha éppen úgy tetszik. Kinek mi köze hozzá? Nem is tud róla senki, és valószínűleg nem is érdekelne senkit.

A gyertya jelentette az ünnepet, és jelképezte a megemlékezést, de ez utóbbihoz Sándornak nem volt kedve.

Csak az ünnepléshez. Karácsony óta cserélgeti a gyertyákat.

– Ilyenkor mindenki be van gubózva, rab a saját otthonában.

A szabadság pedig gyertyafényes, láblógatós. És annyi sört megihatna, amennyit csak akar, abba se szól bele senki.

– Csak az a baj az italozással, hogy nem áll rendesen a cerka – vallotta be magának, de gyorsan hozzá is tette, hogy most éppen feleslegesen állna fel.

Az ünnep ilyen, és az ünnepek utáni napok is, amikor mindenki otthon van. Punnyadnak, gubbasztanak, és még sorolhatná mindazt, amihez neki semmi kedve sem lenne.

Megnyikordult a telefonja.

Mint egy beteges sóhaj, nem olyan, mint a hívást jelző csöngés és nem is sms. Meg sem nézte, még a készülék felé se fordult.

– Mondtam már, hogy nekem ne küldözgessen semmit! – dohogott.

Biztos volt benne, hogy Kamilla küldött egy újabb fotót, amin éppen felnyomja magának a vibrátort. Máskor is ilyesmi nyöszörgést adott ki a telefon, másnap meg kíváncsiskodott a lány, hogy milyen lett a kép:

– Kiverted rá?

– Meg se bírtam nyitni.

– Mutattam már. Elfelejtetted, hogy lehet?

– Próbáltam… – füllentette Sándor – de rossz ez a telefon.

Kamilla közben a saját készülékében kikereste a fotót:

– Na?

– Ennyi habot használsz borotváláshoz?

– Ez csak a maradék. Muszáj, hogy könnyen csússzon. De legalább finom, selymes lett.

– Kipróbálom.

A lány felhúzta a ruháját, és gyorsan letolta a bugyiját:

– Na?

– Belül még selymesebb. – Sándor megszimatolta az ujját. – Szeretem a friss puciillatot…

– Ugyanezt mondtad a szénaillatra is. Olyan vagyok, mint egy szénakazal? – Kamilla terpeszben állt, és szórakozottan figyelte, ahogy matatnak a férfi ujjai.

– Az más. A puciillatot a farkamon szeretem érezni.

– Dugni akarsz? Úgy állsz?

– Látod, milyen szerencse, hogy nem vertem ki a fotóra… inkább beléd!

– Sietni kell, ha akarsz valamit.

– Megint jön a…?

– Ki ne mondd! A múltkor azt mondtad rá, hogy impotens, és fogott az átkod: nem állt fel neki.

– Én sem tudok vezényszóra dugni – játszotta meg Sándor a megértőt, miközben majdnem szétvetette a kárörvendezés: Kamilla új barátja, akivel kavarni kezdett, még 20 éves sincs, vagy legfeljebb annyi.

– De tényleg sietni kell, ha akarsz!

– Akarok, én nem vagyok impotens…

A lány készségesen kilépett a bokája körül tartózkodó bugyiból, áthúzta a fején a ruháját, majd széttett lábbal dőlt hanyatt az ágyon. Szerette érezni magán Sándor súlyát, és élvezte, ahogy egyre gyorsabban mozog benne a férfi fallosza.

Később mindketten megmosták a használt testrészüket.

– Csinálhatnánk dugós fotókat – javasolta a lány –, és amikor nem tudunk talizni, nézegethetnéd…

Sándor csak hümmögött: "Minek?"

(Folyt.köv.)

Folytatás: Előtte - utána 2.