7 erotikus novella e témában
Téli erotikusok - erotikus novellák - harmadik évad
MELLBEDOBÁSOK
Teherporta
Tamás egy mozdulattal leemelte a magas, keskeny gardróbszekrény tükörajtaját. A modern bútordarab nyögött egyet, majd megadóan, kapaszkodó nélkül, kissé féloldalasan egyensúlyozva vette tudomásul, hogy ettől kezdve más szögből látja a világot.
Meglepetésében Melinda is nyögött egyet, majd felismerte a helyzetet:
– Látni akarod közben a puncimat? – kérdezte, és térdig letolva a nadrágját, négykézlábra ereszkedett a terebélyes ágyon, fenekét az üvegajtó felé fordította, és ismét bekapta a srác farkát.
Tamás felülről is bontogatta a lányt, anélkül, hogy meg akarná zavarni, és igyekezett észrevétlenül megszabadulni a saját nadrágjától is, amit idáig csak kigombolni sikerült. Bár azt már kétszer is.
– Ja, látni akarlak – válaszolta megkésve, és egyik kezével a lány melleit gyömöszölte felváltva, a másikkal hátranyúlva próbálta ki, hogy meddig ér el. Ha kicsit oldalra dőlt, akkor be tudott nyúlni Melinda lába közé, csak akkor elveszítette a tükör nyújtotta panorámát. – Dugunk? Maradj így, majd mögéd mászok!
Délután még álmodni sem merte, hogy ez a lány egyáltalán szóba áll vele. Bár Melinda volt az egyetlen az összes irodista közül, aki néha nemcsak visszaköszönt, de még mosolygott is… de éppen ez a kedvesség tette a portás Tamás számára még elérhetetlenebbé. Mert aki ennyi emberrel találkozik nap mint nap, az idővel jól kiismeri azt a néhány jellemtípust, ami megfordulhat egy gyár területén. Az irodákban dolgozó nők különben is csodabogaraknak számítottak, tele hisztivel, vastag sminkkel és kiégett munkakedvvel.
Alig valamivel az irodai dolgozók munkaidejének vége előtt megjelent a főnök a személyportán:
– Ha kimentek a csajok, zárd be a kaput és menj át a teherre! – adta ki az utasítást.
A „teher” a teherportát jelentette, és Tamásnak tetszett a feladat, de nem értette az okot:
– Meddig? És itt ki lesz?
A főnök megvonta a vállát és már ment is tovább.
„Itt úgysincs semmi, csak dögunalom – gondolta a portás – a tehernél meg legalább jönnek-mennek a kamionok.”
Hamar rájött, hogy ez egy különleges nap, hiszen a teherportán kiderült, hogy az oda beosztott dolgozónak valami sürgős rendőrségi ügy miatt el kellett mennie, kamionok pedig egyáltalán nem akartak közlekedni, sőt minden úgy elcsendesedett, mintha ünnep éjjele következne. Kisétált az automatához egy kávéért, mert az a tudat, hogy végig kell virrasztania az unalmas éjszakát, máris elálmosította. Nem nagyon hitt benne, hogy majd leváltják, és nem is úgy tervezte, hogy reggelig kell maradnia, hiszen az éjszakázásra rá kell készülni lelkileg. No meg az sem biztos, hogy a túlmunkát ki fogják fizetni.
Az irodaház ablakai sorra felfénylettek – ahogy a takarítók végigrohantak az épületen –, majd kihunytak a lámpák, csak itt-ott, némelyik felejtődött égve.
Még el sem kezdődött az igazi, nehéz téli éjszaka, máris nyomta Tamás vállát és szemhéját. Nekitámaszkodott a portásfülke falának, és bámulta a nyugalomhoz szokott, gyülekező jégszínű csillagokat. Aztán megint az ablakokat nézte végig, és eljátszadozott a gondolattal, hogyha valamelyik – bármelyik – csajjal kettesben maradhatna az épületben…
„Persze azóta már mind otthon vannak, és mindet dugja már valaki” – sóhajtott egy hangosat, keserűt.
– Unatkozol? – szólalt meg mögüle váratlanul Melinda, aki éppen aprót akart az automatába dobálni.
– Most már nem – vágta rá Tamás első meglepetésében.
– Haha! Azt hitted, hogy téged akarlak szórakoztatni?
– Nem bánnám.
– Hát a főnököm szórakoztat engem. – Az általában mosolygós lány arca borússá változott. – Kitalálta, hogy csináljak meg valamit, aminek egyszerűen nem létezik helyes megoldása.
– Hát ne csináld!
– Olyan nincs, mert kirúg… Persze, ha rosszul oldom meg, akkor is, de mindegy. Mással is eljátszotta már ugyanezt a mocsok!
Tamás áhítattal nézte a lányt, és fogalma sem volt, hogyan tarthatná vissza.
– Meddig maradsz?
– Még valamit megpróbálok, aztán hazamegyek – válaszolta Melinda. Elsimította a szemébe bukó hajtincset, majd fázósan feszesre húzta az amúgy is minden idomot kiemelő felsőt. – Holnap meg már akár be se jöjjek.
– Nem lehet ilyen szemét. Ki a főnököd?
– Móni.
– Móni? A nagyseggű?
– A pasiknak tetszik, de tényleg elég nagy. Azt mondják rá, hogy "téli anyag".
– Nekem nem tetszik.
– Aranyos vagy, de attól még ki fog rúgni. De hideg van errefelé, nem ehhez vagyok vetkőzve! Na, jó, megyek is! – Talán megérezte, hogy Tamás nem akarja elengedni, ezért határozottan elindult, és pillanatokon belül beleveszett a sötét épület hátsó, zajosan nyíló lépcsőfeljárójába.
A srác képzeletben egészen az íróasztalig követte, és miközben Melinda a klaviatúrán pötyögött, ő a cicijeit markolászta. Jó volt ábrándozni.
– Jó volna közéjük élvezni! – sóhajtott, miközben tisztában volt vele, hogy ez csak a kezdet, az első kívánság, ami Melindával kapcsolatban felmerült.
Ettől kezdve az idő megmakacsolta magát és megmerevedett, a falon trónoló, pályaudvari méretűnek beillő óra egyre ritkábban tiktakolt.
Alig 1 óra múlva Tamás már abban sem reménykedett, hogy Melinda, megoldhatatlan feladatával még az épületben tartózkodik. Kihalt a környék is. Vacogva kimerészkedett a kapun kívülre – bár ezt szigorúan tiltotta a portaszabályzat –, hátha lát valami mozgást. Vagy legalább egy-két sötétben megbújó autót, mert éjszakánként a párok a kerítés mellett – tavasztól őszig kiszállva, vagy télen fűtést felcsavarva, a kocsi rejtekében – szokták elintézni sürgős dolgukat… Most semmi.
Szívta magába a túlzottan felfrissült levegőt… amikor váratlanul meghallotta a portásfülke ajtajának csukódását.
„Ki lehet az?” – pánikolt, mert ha ellenőrzés, akkor most be is fejezheti a portás-pályafutást. Annyira igyekezett vissza a kapun kívülről, mintha ezzel a sietséggel feledtetni lehetne, hogy elhagyta a helyét.
Melinda állt a sorompó mellett:
– Amott nem bírok kimenni.
– Ki tudsz, ha kiengedlek, amott is én vagyok, de csakis a testemen keresztül – vigyorgott megkönnyebbülten Tamás.
– Jó lesz itt is… – A lány hirtelen elhallgatott, és beszaladt a portásfülkébe.
A fiú utána, és csodálkozva látta, hogy Melinda az asztal mögé kuporodik. Akkor kezdte megérteni a helyzetet, amikor egy autó fordult be a kapuhoz, és a sorompótól pár centire megállva, a sofőr a nyakát nyújtogatta.
– El ne árulj! – súgta a lány lentről. Remegett, pedig idebent nem lehetett panasz a hőmérsékletre.
Tamás leült a székre, és közömbös arccal nézett farkasszemet az autóssal, miközben egy tollal játszadozott, mintha a rendszámot készülne feljegyezni.
– Nem ment még el? – kérdezte Melinda, és a fiú térdére könyökölve nézett felfelé. – Mit csinál?
A fiú felkapta a telefont, mert anélkül nem akarta megkockáztatni, hogy beszéljen:
– Engem bámul… Majd megunja – mondta, mintha telefonálna, és szórakozottan megsimogatta a lány fejét. – Ki ez a koma?
– Mondtam neki, hogy ne jöjjön, de olyan féltékeny!
– Most elmegy… De maradj! – tartotta vissza a lányt.
– Biztos megnézi a másik kijáratot, de látja, hogy zárva, és megint visszajön. Mit csináljak?
– Ha már itt guggolsz a lábam közt… – Tamás egyre bátrabban simogatta a dús, selymes hajat.
– Lenne eszed, mi?
– Pszt! Visszajött!
– Ez most komoly, vagy csak élvezkedsz? – gyanakodott Melinda, de nem merte kidugni a fejét, és a következő pillanatban már látta is a szemközti falon a reflektor fénycsóváját.
– Is-is… morgott a fiú szájmozgás nélkül. Úgy csinált, mintha kigombolná a nadrágját, és lefelé pislogva leste a hatást.
A lány kuncogott, mire Tamás felbátorodott, és lenyúlt ruhán keresztül ciciket simogatni.
Melinda két mozdulattal befejezte a kigombolást, amit a fiú csak eljátszott. Ott mosolygott a kiszabadult fallosz mellett és a meztelen cicik közé illesztette:
– Ha ezt meglátja, téged lelő!
– Oké, ha előbb leszopsz!
– Lenne eszed, mi? – Melinda megnyalintotta a farok hegyét.
– Jött még egy autó! – kiáltott fel Tamás óvatlanul, majd felkapta a telefont és úgy folytatta: – Hány féltékeny komát szabadítasz rám? Ha ketten fognak lelőni, az most két szopást jelent előlegbe.
– A másikról nem tudok… Egyszerre csak egy pasim van... De ez jó kemény, mármint a farkad!
– Te, ez be akar jönni! A második… Hopp! Be kell engednem, mert az igazi portás jött meg… – Tamás kapkodva gombolkozott az asztal takarásában. – Nagyon feltűnő, hogy áll?
– Hááát, eléggé. Ne menj még ki!
– Mit csináljak?
– Telefonálj még, mintha a főnököd lenne, akit nem lehet lerázni… közben kiverem neked a cicimre. És lenyugszol.
– Na, ja… az jó lenne!
– Ha mégis kimész, akkor kapcsold le a villanyt, hogy ki tudjak menekülni!
– Szerinted mehetek már? Maradj itt, várj meg!
– Nem nagyon mehetsz… Ha simogatom, attól megnyugszik? Vagy cumizzam egy kicsit?
– Nem hinném, hogy lekonyul, épp ellenkezőleg...
– Gyorsan kiverem!
– Kimegyek. Muszáj! ...de a simogatásra és cumira meg minden egyébre azért igényt tartok!
– Majd, ha ezt megússzuk!
Tamás letette a telefont, és sötétbe borítva a portát, kiment a sorompóhoz. Beengedte az eredeti portást, és mire visszatért, Melinda már sehol.
„Hol lehet a lány?” – Lassú léptekkel, meg-megfordulva ment a kocsijához, és nehézkesen gördült ki a telepről. Pár méterrel később kapta meg a választ, amikor Melinda lépett be a reflektor látóterébe:
– Nem várt meg a pasim. Elvinnél?
– El, de… – Tamás nyelt egy nagyot izgalmában – de hova?
– Hozzád vagy hozzám. De engem most otthon is keresni fognak. Van feleséged?
– Nincs.
– Akkor eldőlt: Vigyél haza!
– Előtte a kocsiban egy ciciszex?
– Cicimániás vagy? Benne vagyok, ha nem bírod ki hazáig, de kicsit álljunk arrébb! És fűts rendesen! Szopjalak is?
