Ünnepi nyitvatartás 3.

Előzmények:

Ünnepi nyitvatartás 1.

Ünnepi nyitvatartás 2.

 

SZŐKESÉGEK

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
3.

– Megvagy már 18? – érdeklődött a szőke szépség, miközben fizetés nélkül buggyos táskájába tömte a 2 zsemlét, a 8-10 dkg főtt-füstölt tarját és az 1 doboz óvszert.

Ákos bólintott.

A nő egész arca mosolygott:

– Akkor adjál még egy doboz kotont! – Nem várt a bizonytalankodó fiúra, hanem kiszolgálta magát, majd elvett a pénztárgép mellől egy tollat és egy papírt. – Szükség lesz még néhány apróságra... – Írni kezdett. – Majd hozd magaddal, amikor végzel! És itt a cím. – A lap aljára már csak rövidítve fért oda az utca, házszám, emelet, ajtó.

– Jó lesz – kapta össze magát a fiú, és izzadt kezével maga felé fordította a listát.

Mosóportól, öblítőtől és drága fogkrémtől kezdve minden árucsoport képviseltette magát, amire egy háztartásban szükség lehet.

A felsorolás legvégéről a szőkeség nem felejtette le a férfi tusfürdőt sem.

– Akkor várlak! – köszönt el kedvesen.

Az üzletre akkora csend borult. mintha ki sem nyitott volna ezen az ünnepen.

Ákos nem tudta, mitévő legyen, de fogott egy – majd még egy – kosarat, és gépiesen elkezdte összeszedegetni a listán szereplő dolgokat. A nő annyira figyelmesnek bizonyult, hogy leltárszerűen, polcról polcra, sorban lehetett haladni, a fiú képtelen lett volna fejből ilyen precíz listát összeállítani.

A vevők elfogytak, különös módon a szőkeség volt a legutolsó, és közben már ő is régen hazaérhetett.

A megtelt műanyag kosarakat a pénztárfülkéhez készítette, és elhatározta, hogy bezárja a boltot, hiszen úgyis eladott már mindent, ami fontos volt, és úgyis várják... Az ajtóra pillantva megállapította, hogy a forgatható tábla kifelé már a ZÁRVA felét mutatja, biztos véletlenül átbillent. – Nagyon helyesen tette!

Ekkor csörrent meg a telefonja, a főnök felesége érdeklődött, hogy minden rendben van-e, és kell-e segítség.

– Éppen zárni készülök – felelte Ákos zavartan –, rendben.

– Maradt ki valami? Leszaladnék egy zacskóstejért.

– Elvitték mind – válaszolta a fiú, és a legutolsó zacskót gyorsan az összeállított csomaghoz rakta, bár a szőke nő ilyet nem kért.

– Segítsek bezárni?

– Köszönöm, de bírok vele.

– Jól van, pihend ki magad!

Ákos felsóhajtott, felkapta a teli kosarakat, még egyszer rápillantott a bevásárlólista alján szorongó címre, és elsietett.

Utca, házszám... Melyik lépcsőház?

Ekkor jött rá, hogy a szőkeség bevásárlólistáját a pénztárnál felejtette.

Mindegy! Be a legközelebbi lépcsőház nyitott ajtaján!

Emelet, ajtó...

Szerencséje volt.

– Aranyos vagy, hogy mindent elcipeltél! – A nő egyetlen pillantással felmérte a szállítmány hiánytalanságát. – A tej...?

– Csak úgy.

– Ez kedves, de én szeretem kifejni... Jujj! Zavarba hoztalak? Gyere be gyorsan, ne tartogasd!... Megint rosszat mondtam? – Két puszit nyomott a fiú arcára: – A fuvarért... Tedd csak le oda! – mutatott a konyha hidegburkolatára.

Nem csukta be az ajtót, ezt Ákos úgy értelmezte, hogy teljesítette a feladatát, akár el is húzhat innen. – És a dugás? – háborgott magában.

– És a gumi? – kérdezte hangosan.

– Azt elhoztam én – felelte a nő tágranyílt szemmel. – Nem emlékszel?

Ákos tekintete a bő ruhában szabadon ringó mellekre tapadt, és kizárólag dadogni tudott:

– D-de, cs-csak...

– Mit szeretnél? – Felesleges kérdésnek tűnt, hiszen a szőkeség pontosan tudta a választ. Előbb az egyik, majd a másik vállát is kiszabadítva, derékig lehúzta a ruháját, majd ugyanazt a mozdulatsort folytatva, egy-két másodperc múlva vissza is bújt bele. – Tetszett? Szépeket fogsz álmodni?

– Megfoghatom?

– Csak gyorsan – pillantott a nő az órájára –, mert nem nagyon érek rá! – Fürgén kicsúszott az egyik, majd a másik pántból, és ezúttal a bokájáig ejtette le a ruhát.

Akár egy szoboravató, csakhogy a műalkotáson már nem szokott bugyi maradni, és a közönség nem esik egyből mohón a szobor melleinek. A legfőbb különbséget pedig Ákos tanúsíthatná: egyszerre volt feszes és omlós, mint a dagasztott kenyér.

Az előszoba falához nyomta a nőt, Lenyúlt a lába közé, és a selymes tapintású anyaggal együtt durván megcsípte a punciját. Mivel semmiféle ellenvetést vagy tiltakozást sem tapasztalt, megpróbálta egykézzel lefejteni a bugyit.

– Kúrni szeretnél? – súgta a nő.

Ugyanakkor a lakás belseje felől zajok hallatszottak.

Megjelent egy széltében-hosszában is Ákos többszörösének számító férfi.

– Mit csinálsz már? – kérdezte ugyanolyan feleslegesen, ahogy általában a nők szoktak evidens dolgokról érdeklődni. Láthatta.

– Megjött a cucc a kisboltból, tudod, amit rendeltem, meghozta a boltos.

– Jaaa. – A termetes pasas belépett egy ajtón, csobogás és vécélehúzás következett, majd visszafelé cammogott. – Kifizetted?

– Mindjárt lerendezzük – válaszolta végtelen nyugalommal a nő, miközben a fiú lebénulva azt számolgatta, hogy az első kapott pofon után lenne-e még ereje segítségért kiabálni. – Mindjárt megyek, Kismacim! – Gyakorlott mozdulattal elővette Ákos meredező farkát. – Ide elbújunk! – húzta végig az előszobán.

A nagydarab pasas még láthatta volna, ha nem morgolódik csendesen, és nem lusta oldalra fordítani a fejét. Vagy, ha érdekelte volna, hogy mit csinál a csaj a fiúval.

– Megmutatod, mit hoztál nekem? – kuncogott a szőke nő egy ajtóhoz érve, majd hirtelen elkomorult, mert az apró szobában már tartózkodott valaki, egy végtelenül sovány, görbe bácsi ült az ágy szélén, éppen öltözött vagy vetkőzött, egyik lábán semmit sem viselt, a másikon még nadrágot és cipőt is. – Menjél már ki! – szólt rá a nő, és bentebb húzta Ákost.

– No, add már!

Miután az öreg szó nélkül kisomfordált, a szőkeség hanyatt lökte a fiút az ágyon. – Szép adag lesz! – nyomogatta szakértően a szőrös zacskót, majd bekapta a falloszt. – Sietni kell – magyarázta kis szünetet tartva –, mert jön egy állandó ügyfél, aki nem szereti, ha észreveszi, hogy más megelőzte.

Ákosnak egy pillanatra megint eszébe jutott a boltban felejtett, árulkodó lista. A kifizetetlen számla! Dühösen legurítva magáról a nőt, rámászott, és – mintha csak egyetlen perc állna a rendelkezésére –, kapkodva és elkeseredett favágó módjára, fél percen keresztül intenzíven dugta, majd a hasára élvezett.

Egy perc alatt mindennel végzett, éppen ameddig a nő vásárlásai szoktak tartani.

– Nem húztál gumit? – fintorgott a szőke szépség. – Mindegy most már, legalább maradt tartalékba. Nem igaz?

Lehet, hogy érezte még, hogy továbbra is ő tartozik, ezért hamar körbenyalta Ákos farkát, majd meztelenül sietett ki. Valahol a közelben csobogva lemosta a nyomokat, közben hallatszott, hogy vígan beszélget az öreggel, vagy a nagydarabbal. Vagy mindkettővel.

Szőkeségek 2. évad

Szőkeségek

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. kötet

tartalom

Szőkék és kavarósak (1 - 10.)

1. Tombol

2. Horkol

3. Rombol

  4. Tarol a tombola

  5. Horkoló kukkoló

  6. Rombol a rombusz

  7. Újra tombol, ami szokott

  8. Kurta csömör a gyönyör

  9. Gömbvillám a fődíj

10. Csere félúton

Ünnepi nyitvatartás (1 - 3.)

Ünnepi nyitvatartás 1.

Ünnepi nyitvatartás 2.

Ünnepi nyitvatartás 3.

Nyári erotikusok 3. évad

Nyári erotikusok

erotikus novellák - 3. évad

tartalom

A part meghódítása 1-2.

1. A punnyadás vége

2. Nem vagy kihagyós?

Nagy ölelés 1-3.

1. Készen állok

2. Fel ne merj szögezni!
3. Másra gondoltam

Nő a tét 1-2.
1. Komolyan feltegyem?

2. Én meg mit nyertem?

Tengerpart éjjel 1-3.

1. A királylány

2. Holdfényes romantika

3. Életmentő apró ceruza

Túlfűtött 1-3.

1. Akció a parkban

2. Sütizés

3. Akció otthon

Nagy ölelés 3.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Ünnepi nyitvatartás 2.

Előzmények:

Ünnepi nyitvatartás 1.

SZŐKESÉGEK

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
2.

A szőkeség éppen az Andreáéval ellentétes nőtípust képviselte. Mindenből kevesebb volt rajta, ám a vonalak lágyan íveltek, és az egész nő egy viruló, színesben pompázó, karcsú virágnak tűnt.

Illata is tavaszi volt, friss és halovány, de még percekkel később is ingerelte Ákos orrát.

– Mindent kotont ő vesz meg egyenként – jegyezte meg a főnök felesége, amikor a szőke nő távozása után a pénztárfülkében nekiállt összeírni a megrendeléseket. Látszott rajta, hogy mondana még valamit, de a fiú jelenlétében visszafogta magát.

– Jól be lehet járatva – dünnyögte a bolt személyzetének negyedik, egyben legszürkébb képviselője, Joli.

Ákos remélte, hogy ezentúl nem kell erre a csupacsont, szikkadt, kortalan csajra ráfanyalodnia, és örült, hogy ritkán dolgoznak egyidőben, de most odafigyelt rá. Mégiscsak nő, ha nem is hivalkodik vele, és hátha tud valami egyéb információt is a szőkéről, ami hasznos lehet.

Joli hihetetlen sebességgel töltötte fel az állványokat, és nem folytatta, a levegőben hagyta a mondatot, amit a fiú úgy értelmezett, hogy az elől-hátul lapos nő titkolózik. Irigy a titkolózó.

Így teltek a napok. Reggelente egyetlen percre kitavaszodott, aztán 8 órán keresztül nyúlós, áthatolhatatlan szürkeség telepedett a vegyesboltra.. Ákos két ásítás között kívülről szemlélte magát, aztán hamar beleunt ebbe, és megpróbálta előre kitalálni, hogy melyik vevő mit fog vásárolni, de ezzel sem sikerült hosszabban lekötnie magát.

A szőke nő újra és újra jött, megérkezésével felbolydítva a fiú lelkét, és illatával mindannyiszor működésbe hozva a hormonokat. Izzott a levegő.

– Bele kell bolondulni! – állapította meg Ákos újra meg újra, amikor megint eltelt a 60 másodperc, és kezdhette várni a következőt, a másnap reggel esedékes 1 percet.

Azt tartotta legnagyobb problémának, hogy az otthona és a bolt között ingázott, itt eltelt rajta az egész nap, és azon túl nem is maradt kedve semmihez.  A szabadnapjaival sem tudott mihez kezdeni, reggeltől estig nyomkodta a laptopot, közben elfogytak az igazi ismerősei, és – vallotta be önmagának – nem is hiányoztak.

Egykedvűen várta a műszak végét, ahogy közömbösen rótta a járdát hazáig, és ahogy holnap reggel megint kezdheti...

– Kitetted a táblát? – dörrent rá a főnök közvetlen közelről.

Hirtelen fogalma sem volt, hogy milyen táblától van szó, de úgy látszott, hogy a többiek sem tudták, mert behúzták a nyakukat.

– Még nem... – válaszolt rutinból, védekező hangon, közben valami magyarázaton törte e fejét, mert úgy hallotta ki a főnök hangjából, hogy valami fontos dologról lehet szó. "Milyen táblát?!"

– Akkor igyekezz, mert a múlthéten szóltam, és már akkor is késő lett volna!

Ekkor esett le. Igen, az ünnepi nyitvatartás!

A főnök felesége és a szikár Joli egyszerre sóhajtottak fel jó hangosan, hiszen nagy megkönnyebbülés, ha ők nem tehetnek semmiről.

Vagy mégis? A főnök felesége, aki majdnem lefolyt a pénztárfülke forgószékéről, zavartan igyekezett menteni a helyzetet:

– Nem is olyan nagy a baj, mert ki kellene nyitnunk pár órára.

– Miért is?! – csattant fel a főnök.

– Nem tarthatunk zárva, mert... van... lesz... friss kenyér... No, mert megszokásból rendeltem.

– Ünnepre?!

– Nem a dátumot figyeltem.

– Csak kenyér jön? – A főnök fejben számolgatta a veszteséget.

– Csak kenyér, kevéske péksütemény... meg tejtermék, El tudjuk adni még másnap is... nagyrészt...

– Ki venné meg, ha addigra lesz frissebb? – Gyilkos tekintettel nézett a feleségére. – Vagy csak ünnepre rendeltél, hétköznapra meg nem?! – gúnyolódott.

Ákos úgy látta, hogy szerencsésen lekerült a napirendről, ő kisebbet bakizott, elindult a raktár felé. Joli a nyomában.

A talpalatnyi helyiségben villanyt sem kapcsoltak, feszülten várták a végkifejletet, a tulajdonos előbb-utóbb megenyhül.

A kortalan, csupacsont lány hátulról átölelve a fiút, a fülébe súgta:

– Én meg felvágottakat rendeltem, de biztosan nem hozzák ki ünnepen... csak meg ne tudja a főnök, mert lehúzza a bugyim és elfenekel.

Ákos a feszültség dacára felszabadultan kacagott. Elképzelni sem tudta, hogy valaki kíváncsi lehet Joli fenekére, ami gyakorlatilag nincs is. Lefejtette magáról a lány karjait, amik valamennyivel a dereka alatt érték körbe, mintha pisiltetni akarná...

Éppen a legjobbkor, mert belépett a főnök, és még mindig dúlva-fúlva közölte a döntést:

– Te fogsz kinyitni, így hozod helyre a hibádat! – mutatott a fiúra, és ököllel vágva a kapcsolóra, világosságot teremtett.  – Amint eladod a pékárút és a tejes dolgokat, bezárhatsz.

Ákos ettől a perctől a műszak végéig hősnek érezhette magát, legalábbis Joli szemében ez tükröződött, és a főnök felesége többször odasúgta kedveskedve, hogy bármikor felhívhatja, és majd ő lejön segíteni, ha nem bírna el az ünnepi forgalommal.

– És egyél egy szendvicset a számlámra! – tette hozzá jóságosan.

A fiúnak a szendvicsről a zsömi és a szalámi jutott eszébe, s természetesen az egyperces törzsvásárlója. 

Az ünnep hajnala végtelenül békésen indult, Szellő sem rebbent, a madarak is tovább aludtak, Ákos már attól tartott, hogy egyetlen vevő sem fog betérni, és ő estig szobrozhat a kenyérillatú bolt kellős közepén.

Elrágcsált egy üres zsemlét, majd ivott rá egy ízesített kefirt, és betette az árát a pénztárba. Tanácstalanul nézte a készletet: – Ez ugyan nem fogy el holnap reggelig sem.

Egy órával később hirtelen a környék összes lakóját kivetette az ágy, és másodpercnyi szusszanást sem hagyva a fiúnak, folyamatosan jöttek. Ákos oda-vissza szaladozott a pult és a pénztárfülke között, itt sem, ott sem akart senkit megvárakoztatni.

A vevőket nem érdekelte az ünnep, rájuk jött a vásárolhatnék, és egymásnak adták a kilincset.

Apadt a pékárú és a tejtermék, mintha a világvége közelegne, és még az egyébként legbeszédesebb nénikék sem tették szóvá, természetesnek vették, hogy a kisbolt az ünnep reggelén is a rendelkezésükre áll.

– Csak rá ne szokjanak! – gondolta Ákos, és elégedetten látta, hogy mindent elkapkodnak, hamarosan bezárhatja az üzletet. – Hoppá! – Az utolsó pillanatban sikerült lecsapnia a maradék 2 zsemlére, és bedugni a pult belsejébe.

A zajosan járó faliórára pillantott és rögtön letört a lelkesedése:

A szőke szépség nem szokott késni, tehát már nem is jön. Ünnep van, nem számít rá, hogy a kisbolt mégis kinyitott. – Tegnap két doboz kotont vett? Vagy ünnepeken nem dugja meg senki? – Viccesnek szánta, de elkeserítette a felismerés. – Pihen a punci? – A gondolattól rátört az izgalom, de hamar elmúlt.

Alig gondolta végig, és éppen belekezdett volna az önsajnálat című programba, amikor megjelent a nő.

Szokatlan késéssel, de belépett az ajtón. Látszott az arcán a sietség, és a fiú tartott attól, hogy a hagyományosan 1 perces vásárlást most le akarja rövidíteni.

– Nyolc-tíz dekát kérek abból, szeletelve! – mutatott a szőkeség a főtt-füstölt tarjára, miközben szórakozottan már a zsemlék helyét nézte.

Ákos kínos lassúsággal szeletelt, vontatottan nyújtotta oda az apró csomagot, majd széles mozdulattal hajolt le, és teátrális gesztussal a kosárba tette a 2 zsemlét.

– Adhatok még valamit? – tette fel az ilyenkor következő kérdést.

A nő elmosolyodott, majd szemét résnyire szűkítve úgy nézett a fiúra, mintha azon töprengene, hogy korábban hol láthatta már. A tagadó fejrázás helyett kivételesen egy vállvonás lett a válasz, és már ment is tovább. Egy másodpercre lelassított a zsemlék helyénél, és megint mosolygott.

A fiú laposan lesett utána – mintha a megszokottnál most jobban illegne-billegne –, majd a "gondola" másik oldalán futásnak eredt, és előbb ért a pénztárhoz, mint a nő. Leemelt a fülke melletti polcról egy doboz óvszert, és az eddig vásárolt 2 árucikk mellé tette.

– Adhatok még valamit? – kérdezte ismét, hangjában egy csomó merészséggel és egy csipetnyi, erotikus szemtelenséggel.

Azt hitte, rosszul hall:

– Téged.

Meglepetésében a pénztárgépbe kapaszkodott. Hiszen éppen erről álmodozott, mióta a boltban dolgozik, és attól a naptól kezdve, ahogy felfedezte a szőke csaj különös vásárlási szokását! Hányszor elképzelte már ezt a választ: "Téged." Ujjai kifehéredtek a szürke pénztárgépen.

A szőkeség felkacagott:

– Honnan ismersz?

– Hát... innen.

– Itt dolgozol?

Ákos elég hülye kérdésnek tartotta, de nem hibázhatott, nem nevethette ki.

– Itt... de mindjárt végzek – felelte vakmerően, egyenesen a sötétkék szempárba nézve.

– Na és? – A nőn nem látszott semmiféle sértődöttség, inkább rutinos kíváncsisággal nézett az események elé, mint aki a metró alagutat lesi akkor is, ha onnan mindig a metró bukkan fel, sosem más. – Mi közöm nekem ehhez?

– Hááát... gondoltam...

– Mit gondoltál? Hogy kúrunk?

A fiú száját csak egy reményteljes nyögés hagyta el, és fülig vörösödött.

Folytatás: Ünnepi nyitvatartás 3.

Nagy ölelés 2.

Előzmény: Nagy ölelés 1. Készen állok

Nyári erotikusok - erotikus novellák - 3. évad

Nagy ölelés

2. epizód

FEL NE MERJ SZÖGEZNI!

Kornél a munkahelyén tett még néhány kísérletet, ám gondolatai az egyetemista lányt kerülgették.

Ebben a siralmas állapotban – tartós barátnője 2 hete szakított véglegesen – minden felértékelődik. Hosszas keresés után sem tudott volna olyan kolléganőt megnevezni, akinek a sor végére kellene állnia, sőt a sor eleje is hiányzott, ahová a biztosan megdughatók kerülnének.

Az utcán sem volt más a helyzet. Hazafelé bandukolva könnyedén kiválogatta a szemből siető nők közül azokat, akik kisebb-nagyobb trükkök gyanánt pótbetétet, zsebkendőt vagy hasonló dolgot dugnak a melltartójukba. Máskor zavarta volna az ilyesmi, ám most, egy vetkőzés során meg sem kottyanna egy ilyen apróság. Ugyanez a helyzet a borostás puncival is: Mostanra mindegy, csak lenne már!

Kiéhezett agya úgy gondolta, hogy egyszerűen becsönget a szomszédlányhoz, és illendően elhívja buliba. Vagy dugni, de a kettő ugyanazt jelenti, mint reggel megtudta. Következő gondolata már vetkőztette is a csajt, no, nem teljesen, arra nincs idő, csak a puncit szabaddá téve...

– Szia, milyen volt a suli? Eljössz velem buliba?

Eddig jól sikerült, a lány szemébe könnyek szöktek a nevetéstől. Megkapaszkodott az ajtófélfában, és sűrű pislogás mögül mérte fel Kornélt tetőtől talpig, mint aki gyorsan el akarja dönteni, hogy akar dugni ezzel a pasival, vagy inkább nem.

– Az első kérdésre is választ vársz, vagy azt csak előjátéknak szántad?

– Persze, érdekel az is, meg a harmadik...

– Harmadik? Csak kettő volt, de azok velősek... Ja! Ha-ha-ha! Értem már, a kimondatlan harmadik!... Te aztán nem ismersz ám sebességkorlátokat! – A lány ekkor kapcsolt csak, hogy mennyi irigy és kíváncsi fül hallhatott mindent a lépcsőházban. – Gyere be, és megbeszéljük! – Megint kacagott, mert Kornél úgy kapkodta ide-oda a tekintetét, mintha az ajtón belül legalábbis pofonokkal várnák zord szülők, vagy egy féltékeny barát. – Nyugi, nem nyomlak a falhoz!

– Csak szétnéztem.

– Láttam a rémült pillantást! Egyedül vagyunk....ha-ha-ha... nem hallják meg, ha sikoltozol.

Kornél önkéntelenül közelebb lépett, mintha bátorságát akarná bizonyítani, erre a lány is tett egy lépést, és a hátával a szűk előszoba falához dőlt:

– Csak eddig tudsz tolni – mosolygott. – Mondtam már, hogy Edina vagyok?

A pasas feltűnés nélkül még közelebb húzódott:

– Tudtam, hogy valami gyönyörű neved van.

– Állj! Mielőtt falhoz nyomnál, te is áruld el a neved!

Kornél eddigre olyan közel araszolt, hogy Edina fülébe lehelte a bemutatkozást, és ha már úgyis ott járt, merészen és hosszan a kagylóba csókolt.

– Öt percet szántál rám, ennyibe kell bezsúfolni mindent? – Újabb nevetés. – A cicimet nem akarod megfogni? Késésben vagy!... Hé – kiáltott fel Edina –, csak vicc volt!

De Kornél már nem akarta elengedni a lágy tapintású, melltartó nélküli ciciket, inkább igyekezett bejutni a ruha alá.

– Finom! – állapította meg, amint sikerrel járt.

– Tudtam, hogy van másik kezed is – nyögte a lány, amikor megérezte a bugyiján kutakodó ujjakat.

A szaggatott mozgásból rájött, hogy nemcsak a bugyi van veszélyben, hanem a pasi közben kiszabadítva a farkát, mindjárt hozzá fogja nyomni. Ekkora tempóra azonban nem számított.

– Állj le! – kiáltott fel, – Ne hidd, hogy 5 perc ismeretség után megdughatsz a falhoz nyomva!...– Úgy akarta folytatni, hogy bemehetnének a szobájába, a kényelmes ágyra, de inkább felnyögött: – Most már le ne állj! – Zihált, lihegve terpesztett a lábain, hogy a félrehúzott bugyi mellett akadálytalanul bejutó fallosz minél mélyebbre nyomulhasson. – Te... falat... fúrtál... már...ilyen... kemény... szerszámmal?

Kornél eddigre felülről levetkőztette a lányt, most megmarkolta a fenekét, és gyorsabb sebességre váltott.

– Fel ne merj... szögezni...a falra! – Edina egyre hangosabb lett.

Alig hallották meg, hogy az ajtó túloldalán kulcs zörög, majd valaki kopogtat.

– Ki vagy? – kérdezte izgatottan a lány.

– Miért van benne belülről a kulcs? – hallatszott kintről. – Engedj már be!

– Jó-jó, nyitom az ajtót, de számolj el tízig, mielőtt bejössz! – Kornélnak meg azt súgta: – Menj be ide a fürdőbe, mindjárt folytatjuk!

– Valami új játék? – nyafogott a lépcsőházban egy lány hangja. – Egy.. kettő... három... Biztos, hogy nincs más ötleted?... nyolc... kilenc... tíz! Értem már! – szimatolt a levegőbe Edina húga. – Itt kúrtál? Miért nem a szobádban?

– Mert oda benyitnál engedély nélkül! – kiabált ki Edina a fürdőszobából, és leguggolt a pasas elé. – De most egy darabig ne beszéltess!

Kopogás.

– Maradj már a popódon – emelte tovább a hangját az idősebbik testvér –, csak egy kis türelmet kértem!

A méltatlankodó válasz nem késlekedett:

– Azt nem mondtad, hogy nem mehetek be, csak azt, hogy szopsz!

– Kis kíváncsi – súgta a lány Kornélnak –, csak azt nem tudom, hogy arra kíváncsi-e, hogy kivel vagyok, vagy a farkadra... Gyere belém hátulról! – Felállt, majd derékból meghajolva a kád szélére támaszkodott. – Dugj erősen!

A pasas szétnyitotta a nedvesen csillogó puncit, és az első centiket úgy sikerült megtennie, hogy nem ért a falához. Ütközésig nyomta a falloszát, és keményen döngette a lányt.

Egy-két perc múlva mindketten a ruháikat igazgatták.

– Ezek után buliba is elhívsz, vagy csak ennyit akartál? Tulajdonképpen a lényeg már megvolt, cumizás, dugás... – Edina felszabadultan mosolygott.

– Ha lenne kedved, én örülnék.

– Hol? Milyen?

– Semmi közelebbit nem tudok, csak a címet... ez az... korán kezdenek, házibuli...

– Ennyi elég. Nem igazán ugrálok az olyan bulikért, ahol kanos pasik ácsingóznak, és mindenki meg akar dugni.

– Majd vigyázok rád, csak én dughatlak meg!

– Addig oké, de valamennyire azért engedj szabadon, hogy egy csajszi, ha egyáltalán találok belevalót, kinyaljon...

– Huh! Azt szereted?

– Persze, te meg, gondolom, az következik, hogy szívesen végignéznéd.

Amíg megtették Edina szobájáig azt a pár lépést, majd később, amikor elindultak a buliba, Kornél folyton magán érezte a fiatalabb testvár durcás-kíváncsi tekintetét.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Nagy ölelés 3. Másra gondoltam