Dupla első 1.

 Őszi erotikusok - erotikus novellák

2. évad

Dupla első

1.

Barnabás a második lépcsőfordulónál megtorpant. Nem volt benne biztos, hogy egyáltalán tovább akar-e menni, vagy inkább marad a poros, kovácsoltvas cirádákból álló korláthoz támaszkodva.

Majdnem a feje felett egy hosszúkabátos lány cigizett, és bátorítóan mosolygott lefelé. Az arcát valószínűtlenül keskenyre szabták, az orrát kissé megnagyította a rajta pihenő szemüveg, és a sűrű-szövésű haja már a szemüveg fölött, a homlokát elborítva elkezdett burjánozni.

A fiú egy hétköznapi találkozáskor fel sem figyelt volna a lányra, de ez a szituáció más volt, mint egy szimpla délután. Első ötletként fel akart szólni, hogy lépcsőházban nincs dohányzás, aztán erről a tervéről gyorsan le is tett:

– Még elkezdene itt nekem sikítozni! – gondolta.

Kinézte a lányból, hogy nincs felkészülve semmiféle leszólítgatásra, így képes lenne félreérteni.

A következő elképzelés szerint – éppen az iménti elvetés indokából kiindulva – ez a lány hálás lehet mindenféle közeledésért, éppen ezért be kell próbálkozni nála. Hátha úgy lesz vele, hogy soha életében nem jut ilyen sráchoz, meg kell becsülnie…

Barnabás egyébként nem dúskált a csajokban, sőt hónapok óta mindahánynál sikertelenül próbálkozott, kivéve Kittit, aki néha-néha a kezével segített levezetni a feszültségeket. Azt is csak kapkodva a sötét lépcsőházban, vagy a lányszoba ajtajának támaszkodva, esetleg bezárkózva a fürdőszobába. Ilyenkor, minden második alkalommal megzavarta őket valaki, és el kellett halasztani a befejezést. Kitti, a kedves, barnahajú lány igyekezetén nem múlott semmi, hacsak az fel nem róható neki, hogy még nem akarta a szüzességét odaajándékozni senkinek.

– Úgy érzem, még nem jött el az ideje… – szokta nyöszörögni, és olyankor még gyorsabban húzogatja Barnabás falloszát. Néha még a végét is bekapja egy kicsit, vagy hosszan nyalogatja, mintegy engesztelésül, amikor már napok óta nem jött össze a kirázás.

Barnabás sosem tudhatja előre, hogy milyen végkifejletre számíthat, de minden egyes alkalommal tele reménnyel mássza meg a lépcsőfokokat. Akár ezen a délutánon is, amikor a hosszúkabátos lányt megpillantotta, és az összes érzékszerve azt súgta, hogy az idegennel többre juthat 5 perc alatt, mint Kittivel az elmúlt hónapokban.

Átcikázott az agyán az összes haver durván irritáló szexuális élménye, amiket napról-napra hallhat kiszínezve, eltúlozva, s amelyeknek minden apró részletét örömmel átvállalná.

Néhány lépcsőfokot fentebb tétovázott, majd határozottan megtette a maradék távolságot is:

– Hali! – köszönt megfelelő lazasággal a lánynak.

Közben a keskeny száját nézte, amin talán nem úgy esik a csókolózás, mint Kitti duzzadt ajkára csimpaszkodva, „de… ki akar itt smárolni?”

– Nincs meleged? – folytatta a társasági-csevegő stílust.

– Mert? – nézett vissza a lány. – Vegyem le a kabátomat?

– Akár…

– És ha nincs alatta semmi?

Barnabáson volt a csodálkozás sora:

– Niiincs?

– Most az következik, hogy „muti”? – kacagott a lány.

– Muti! – nyögte a fiú, és mindkét kezét a kabát felé nyújtotta.

– Vagy azt is mondhatnád, hogy nem hiszed el, ami ugyanazt jelenti, mint a "muti".

– Nem hiszem! Muti!

– Mást nem szeretnél? – lépett egyet hátra a lány.

Barnabásnak felcsillant, majd elhomályosult a szeme:

– De…

– Elég forgalmas ez a lépcsőház, nem gondolod? – Mielőtt a fiúnak alkalma lett volna magyarázkodni, hogy percek óta nem jött erre senki, megvonta a vállát. – De bemehetünk… ide – mutatott Kittiék vastag, több zárral ellátott bejáratára.

Mintegy varázsütésre, az ajtó kitárult, és ott állt a csodálkozó Kitti.

Barnabás 1 másodperc alatt tucatnyi hihető magyarázatot rögtönzött magában arról, hogy mennyire véletlenül találkozott a lánnyal, és valójában nem is szóltak egymáshoz, ám egyik verziójára sem volt szükség.

– Már furcsálltam, hogy milyen sokáig szívod… – jegyezte meg Kitti a szemüvegesnek.

– Otthon azért más, az erkélyen érdekesebb, de szerencsére akadt társaságom.

– Gyertek már be, mert valaki még félreérti, hogy itt beszélgetünk!

Elsőként a hosszú kabát került fel az előszobafogasra, miközben Barnabás megesküdött volna rá, hogy a kontrasztként extra-rövidre szabott ruha alatt más már tényleg nem található.

Az idegen lány teste kifogástalan volt!

(Folyt.köv.)

Folytatás: Dupla első 2.

Erotikus történet 18+ ajánló

Megmutatom

Eldobom az agyam 2. A fiúk

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Eldobom az agyam 1. A lányok

 Őszi erotikusok

erotikus novellák

2. évad

Eldobom az agyam

1.
A lányok

Akkor szabadultak fel a gátlások, amikor Leona és Zsani visszatértek közös pisilésükből, és úgy oldalaztak be szűkös helyükre a kerti asztal mögé, hogy útközben minden pasi előtt megállva megvárták a popsisimizést.

A sorban legelső, 20-21 év körüli srác, Zsolti még bátortalan volt, és véletlennek álcázva érintette meg a gömbölyű popókat, ám a második és a harmadik merészen markolt oda, a negyedik pedig, Marcell az ölébe is húzta Leonát, majd a nevetve várakozó barátnőjét is.

Zsani ott is maradt, és mindannyiuk csodálkozására kibújt a felsőjéből, közszemlére téve a melltartóból kibuggyanni készülő, hófehér cicijeit.

– Aztamindenedet! – szaladt ki a szerencsés Marcell száján, és megmarkolta a felkínált melleket. – Finomságok!

– Csemegék – helyesbített Zsani.

Már-már úgy tűnt, hogy megmerevedik ez az állapot, sőt engedi, hogy a srác ujjai a melltartó alá kalandozzanak, de hirtelen felállt, mert az asztal túloldalán ülő lányok közül valamelyikük szemében enyhe gúnyt és rosszallást fedezett fel. Az előbbit Inkább irigységnek értékelte, hiszen egy nő csak így bámulhatta meg a cickókat, de a bíráló pillantásokkal nem tudott mit kezdeni. Visszahuppant a fiú öléből a sörpadon szűkösen mért, saját helyére.

A meggondolatlanul lekapott felsője után nyúlt, közben meglátta Leonát, aki ugyanúgy melltartóban állta a tekinteteket, így félbemaradt a mozdulat. Inkább egy vállrándítással üzent az esetleges irigyeknek.

– Azt hittem, szex lesz – jegyezte meg bánatosan az egyik fiú, kényelmesen hátradőlve, akár a moziban.

– Még lehet! – felelte Zsani. – Vagy te inkább csak nézni szereted?

– Inkább csinálni szeretem, ha van kivel.

– Nocsak! Azt állítod, hogy nincs kivel keverned-kavarnod?

– Momentán sajnos...ez a helyzet!

– És ilyenkor mi van? Fel sem áll a farkad egy idő után? – Zsani ártatlan szemei őszinte érdeklődést mutattak.

– Feláll az, de feleslegesen.

– Jaj, te szegény legény!

A lány áthajolt a szomszédos fiún, akinek az imént az ölében ült, és kíváncsian nézte a távolabbi hármat, akiken csak átgázolt, kis popsisimogatással tetézve.

– Nektek is felállt?

– Most? – hangzott egy bátortalan kérdés.

– Most hát! Mit érdekel engem a máskor...! A popómra felállt-e? – A négy bizonytalan bólintást látva felkacagott. – A tiédet tudom – helyezte a tenyerét a legközelebbi nadrágra. – Ennek tényleg örülök! Megmutassam, hogyan kell kirázni?

– Ne hülyülj – szólt közbe Leona –, ahhoz mindenki ért! De nekem megmutathatod, hogy csinálod! Mindig tanul az ember.

– Oké! – rikkantott Zsani.

Mint aki csak erre várt, magához húzott egy üveget, és körbe-körbe nyalta a peremét, aztán a cicik közti völgybe nyomta, büszkén várva az elismerést.

– Ne is haragudj, de ezt felénk nem kiverésnek nevezik, hanem egy gyenguska szopásnak! – közölte vidáman Leona, és a többiek felharsanó nevetése igazolni látszott a véleményét.

– Na jó, de mit lehet egy üveggel kezdeni? – játszotta a sértődöttet Zsani. – Azt sem tudom, hogy érez-e valamit egyáltalán, ennél jobban nem áll fel, hogy jó lenne neki, és nem spriccel szemközt, mert jól csinálom... Mit lehet egy élettelen üveggel kezdeni?

– Nyomd fel magadnak! Különben meg választhatsz élő farkat, ha szopni akarsz!

– Kirázásról volt szó, nem emlékszel? No fiúk, akié legelőbb feláll, annak kirázom, vagyis, hogy legyen jó napja, kis szopi is belefér!

– Nyilvánosan? Itt és most? – pásztázott körbe Leona tekintete az udvaron.

Tudomásuk szerint rajtuk kívül más nem tartózkodott a házban, de néhány távolabbi épület ablakaiból remekül be lehet kukucskálni az udvarra. Már a melltartóra vetkőzéshez is merészség kellett.

– Itt és most! Szóljon, akinek felállt a farka!

– Inkább mutassa! És vegye elő mindenki, gyerünk, bátran, mint a mutogatós bácsi a parkban! A csajok is villantsanak valamit! – Leona elöl járt a jó példával, kikapcsolta a melltartóját, és karmesteri mozdulatokkal biztatott mindenkit. – A bevállalósabbak a bugyit is kitehetik az asztalra.

Egy rövid megtorpanás következett, a kezek lebuktak ugyan az asztal alá, de megálltak a bugyinál, így egyetlen apró ruhadarab sem libbent középre.

Lilla, aki a legfiatalabb volt közülük, s aki meghívta őket szülei telkére, a 90 %-ban elkészült házhoz, a maga 18 évével találóan fogalmazta meg:

– Ahhoz nem ittunk eleget, hogy a bugyit... – Mindenkit kárpótolva, egyszerre húzta le magáról a rövid, virágos ruhát és a melltartót. – És a fiúk járjanak elől, mert szégyenlősködő pasik mellett én is szégyenlős leszek! – Lehajolt, az asztal alatt ellenőrizte, hogy előkerültek-e már a nadrágokból a falloszok. Olyan remegő izgalommal tette, mint aki már szülinap előtt belekukkanthat a parádésan csomagolt dobozba. – Hm. Akadnak már jelentkezők.

Valahogy így képzelte. Amikor meghívta a legszimpatikusabb embereket attól a cégtől, ahol a gyakorlati idejét töltötte, tudta, hogy isznak, beszélgetnek, ökörködnek... és bízott benne, hogy a délutáni találkozó erotikus töltést is kap.

– Mutassátok, mitek van! – vezényelt Leona. – Te meg adj inni  – fordult Lilla felé –, ne csak beszélj róla!

– Ezt még megvárom – felelte a lány, és a látszat kedvéért összeterelgetett néhány kiürült üveget és dobozt, a házba pont most bemenni azonban nem volt kedve.

– Fordítva inkább! – emelte a magasba vékony csíkkal jelzett szemöldökét Leona. – Addig ne tegye ki senki az asztalra a farkát, amíg nem kapunk inni, és titokban húzogatni sem ér! – tette hozzá gyorsan, mert egyetlen kezet sem látott. – A csajok sem segíthetnek, semmi titkos kis rázogatás... addig, utána már lehet... Hol van már az a pia? – Felemelte a hangját, pedig a pohara félig volt.

A 20 és 35 év közötti srácok és férfiak várakozóan tekintettek a sietve távozó Lilla hamvas popsijára és jártában összeérő combjaira. Nemcsak a kolléganőik erotikus oldalát nem ismerték eddig, de a gyakorlat alatt mindig csendes kiscsajról sem feltételezték, hogy benne lenne egy kis huncutkodásban. De abban biztosak voltak, hogy a döcögősen indult délutáni csevegésből – mely során eddig alig-alig szólaltak meg – bármi kialakulhat.

– Beindult a nedvesedés – jegyezte meg Zsolti, szakértően résnyire zárva a szemét –, olyankor szokták összeszorítani a puncit.

– De tudod! Majd kinyitja neked, ne aggódj! – vágta rá Zsani.

A lányok visszafogottan kacarásztak, és néha még egy-egy tétova kísérletet tettek a fedetlen cicik takarására, a srácok harsányan röhögtek, és nem lehetett tudni, hogy kezeik mit ügyködnek az asztal takarásában

– Eldobom az agyam! – Leona jobbra-balra dőlt, kezét a szája elé kapta, mert Zsolti váratlanul felugrott, és nadrágját felfelé huzigálva a csupán egyetlen bugyit viselő Lilla után vetette magát.

Folyt.köv.

Folytatás: Eldobom az agyam 2.

Eldobom magam

 Őszi erotikusok

erotikus novellák

2. évad

Eldobom magam

Félájultan fordult az oldalára, örömmel pillantotta meg az ágy mellé készített felmosóvödröt, majd nagyjából belecélzott. Még látni vélte hányingerrel küszködő szobatársnője aggódó-szenvedő arcát, majd újra elnyelte a feneketlen mélység. Szédítő zuhanással közeledett valami ismeretlen, de tutira félelmetes felé, ám a cél előtt elvesztette az eszméletét, és jótékony sötétségben lebegett.

Ari bambán szemlélte nemcsak Tina vergődését, de saját magát is kívülről látta, és tehetetlenül állapította meg, hogy nem tud beavatkozni. Az őrangyalok érezhetnek így, amikor reménytelen esettel találkoznak. Utolsó világos gondolata szerint legalább a sűrű, bűzös levet tartalmazó vödröt ki kellett volna tenni a folyosóra, az ajtón kívülre, ám csak a bonyolult mozdulatsor felét sikerült végrehajtania: Megtett a vödörrel 8 imbolygó lépést, majd az ajtóhoz támaszkodott, és valami szánalmasan felötlő rutinnal elfordította a kulcsot.

Elterült a földön, és nem vette észre, amikor a következő percben valaki kívülről lenyomta a kilincset. Azzal a mozdulattal, amivel magukra zárta a szobát, mindkettőjüket megmentette a kirúgástól. Mert a kollégium vezetése elég toleráns ugyan, de bizonyos szabályok megszegőinél nem ismernek kíméletet, viszont amikről nem szereznek tudomást, azok után nem kutakodnak, nem akarnak mindenáron ügyeket kreálni.

A kolesz pánikszerűen kiürült, már az utolsó bőröndkerekek nyikorgása is elhalt. Csak az előző napról ottrekedt két lány hevert eszméletlenül egy második emeleti szoba padlóján.

Ari egyszer felkászálódott, bár a feje lefelé húzta volna. Megszokásból nézegetni kezdte az órát, de egyszerre túl soknak bizonyult az információ, ezért kiejtette a kezéből, és elképedve tapasztalta, hogy a digitális rádiós-ébresztő nem lebeg ugyanúgy, mint minden más ezen a világon.

Levegő helyett sűrű bűz lepte el a szobát, hiába nyitott ablakot, csak a töménység csökkent valamelyest.

– Élsz még? – kérdezte a kitekeredett testű, tátott szájú Tinától, vagy csak akarta kérdezni. Végülis a szándék a fontosabb, az megvolt.

Nem mert hozzá lehajolni, mert csak szédülne.

Fogott egy törölközőt és egy tusfürdőt. Ügyesen kimenekült a szobából, és útközben az imbolygó folyosó végén található zuhanyozóig elpotyogtatta minden ruhadarabját, majd elveszítette a törölközőt és a tusfürdős flakont is.

– Várjatok meg – motyogta az elhagyott dolgoknak – mindjárt jövök!

Nem jutott be a sok apró kutricából álló helyiségbe, és emlékei közül előkerült egy közérdekű információ, mely szerint nagyjából minden második vizesblokkot lezárták, és már napok óta valamelyik másik emeleten, vagy az összekötő és elválasztó lengőajtón túl, a másik épületben kellett zuhanyozni. Valahol, na!

– Basszátok meg! – átkozódott a folyosón széthagyott ruhadarabokban botladozva.

Szédült a lépcsőn, háborgó tengerként rángatózott a korlát, alig bírta átverekedni magát az épületszárnyakat jelképesen elválasztó csapóajtón, majd végre felszabadultan folyathatta vállaira a gőzölgő vizet.

Azt a zuhanyfülkét választotta, amelyikből kiváló rálátás esett a szemközti falon elhelyezett tükrökre és az oldalsó ajtóra is. Időnként kibotorkált a kopott tükörhöz és tenyerével letörölte a párát, majd nagyjából ráismert önmagára, visszaállt a sugár alá, és egyre tisztuló elmével gyönyörködött saját testében.

– Fasza csaj vagy! – mondta magának. – Basznivaló! – Tekintete hosszasan elidőzött a lágyan ívelt csípő és a hirtelen gömbölyödő popsi tájékán.

Vizes lett a haja, de nem bánta. Arcát felfelé tartva többször kiöblítette a száját, mégis folyamatosan érezte a hányás szúrós szagát, vagy csak képzelte. Erről eszébe jutott a barátnője, és ábrándozva, magányosan mosogatta a lába közét.

Sajnálta, hogy Tinát nem cipelte magával, mert kétszer élvezetesebb volna egymás testét dörzsölgetni, mint szólóban folyatni a vizet.

Benézett az összes fülkébe, hátha felejtett ott valaki egy tusfürdőt, ha már a sajátját sikeresen elhagyta, aztán megint visszasietett a gyógyító zuhany alá. Határozottan sokat használt a víz, kezdte visszahozni az emlékképeket.

– Basszátok meg! – sziszegte túl a csobogást, amikor a lába között, combja érzékeny részén felfedezett egy terjedelmes, érdessé vált sérülést. Az a srác dörzsölte ki a sörtéivel, aki gatya nélkül közlekedve előszeretettel mutogatta intim piercingjeit, és gúnyosan meg is jegyezték neki, hogy az összkép érdekében alul is rendszeresebben kellene borotválkozni. Aztán egy ilyen borostás kefélőgép után már mindegy, hogy a következő pasas mennyire igényes, hiszen a kikezdett bőrfelületen egy tollpihe érintése is fájdalmas lehet...

Eddig jutott el gondolatban, és éppen megpróbált kellemesebb dolgokra emlékezni, amikor tántorogva, ajtófélfába kapaszkodva és némán átkozódva megjelent Tina. Látszott, hogy baj van még a mozgáskoordinációval, mégis idetalált – éppen ide, a fiú-zuhanyozóba –, és hunyorogva ereszkedett négykézlábra, hogy az utolsó lépéseket a megváltó tusolóig viszonylag stabilan, földközeli biztonságban tehesse meg.

Arit figyelembe sem vette, és talán teltház esetén sem tudott volna az egyensúlyozáson kívül egyébre koncentrálni. Zsufolt tusolóban is nyögve, komoly akaraterővel kapaszkodott volna fel a fal mentén, és megkönnyebbülten ereszti meg a csapot, így meg nem zavarta senki. Némi fáziskéséssel borzongott meg a rázúduló hidegtől, de mire arrébb vonszolta volna magát, beállt a megfelelő hőmérséklet.

– Jól vagy? – érdeklődött Ari, ám Tina a környezeti ingerek befogadására még nem állt készen, nem válaszolt, sőt egyelőre barátnőjét sem volt képes megkülönböztetni a falcsempétől.

Ari elnézően mosolygott:

– Jól kiütötted magad...! De meg is érdemled, rohadt kurva! – csattant fel hirtelen, mert rájött, hogy barátnője erőszakos fellépése nélkül minden másképp alakult volna a csütörtök éjjeli buliban.

Eltelt 24 óra azóta, és még mindig úgy érzi magát, mint akinek összepréselt műanyagpalackokkal tömték tele a fejét. Tina miatt! Ha a lány nem erőlteti, hogy maradjanak még, és nem itatja meg mosolyogva azt a löttyöt, amibe ott előttük csepegtettek valamit a pasik, és nem sutyorogja közben kedvesen, hogy "meglátod, jó lesz", akkor minden másképp alakul. Igen, a barátnőjének hitt Tina miatt képtelen volt ellentmondani, amikor minden pasi meg akarta dugni!

– Rohadt kurva! – sziszegte Tina felé, aki továbbra sem érzékelt semmit.

Ugyanakkor, ugyanazon az emeleten...

Zajosan tért vissza a csapat. Kénytelenek voltak betartani az edzői utasítást, legalábbis annak az időkorlátra vonatkozó részét. Titokban azért felcsempésztek a szobákba néhány üveg piát, és sehogy nem tudtak megbarátkozni a gondolattal, hogy a holnapi meccs előtt hatalmasat kellene pihenni.

Az épületnek ez a szárnya többnyire hotelként működött, a városba érkező sportolók előszeretettel vették igénybe, tágas volt, kényelmes és olcsó.

– És érezni lehet a punciszagot! – Mindegyikük fantáziáját birizgálta az a tudat, hogy a kolesz-oldalon sok-sok lány lakik. Sajnos ez hétvégére nem jellemző, kivéve a vizsgaidőszakot, de még így is izgató.

Más csapatok számára is elérkezett a takarodó ideje, a folyosó több pontjáról is felhangzottak az esti rutin jellemző zajai. A kollégiumi szárnnyal ellentétben, itt minden kétágyas szobához tartozik zuhanyozó, ám a folyosó két végén megmaradtak a közös mosdók is. Néhányan felkerekedtek, hogy az utolsó perceket is közösségi életre használják ki, és inkább a tömeghez szabott zuhanyozót választották, mint a szolid magányt. Vitték a piperetáskáikat, és megtöltötték a közelebbi, majd a folyosó távolabbi mosdóit is.

Az egyik ajtón belül – bár a kiragasztott piktogram szerint férfiaknak szánt zuhanyozóról volt szó – két meztelen lányra leltek, akik pucérabbak már nem is lehettek volna, hiszen egyetlen ruhadarabot sem hoztak magukkal, sőt még törölközőt sem.

Egyetlen másodpercnyi tanakodást követően – és ebbe az időbe belefért egy villám-vetkőzés is – mindkét tusoló csaj mellé befurakodott 2-2 srác, a többiek pedig vigyorogva várták a fejleményeket. Mire a lányok közül az egyik megértette a helyzetet – a másik még hunyorogva állítgatta a fókuszát –, kaptak a markukba egy-egy falloszt, és leggömbölyűbb testrészeiket szorgos kezek mosdatták.

A srácok el sem hitték, hogy két ilyen szerencse hullott az ölükbe.

– Menjetek amoda – intett Ari a másik kutrica felé –, ott kefélni is lehet! – De azért a markában talált farkakat tovább húzogatta, hiszen Tinán kívül nem haragudott ő senkire, és nem akarta elrontani a csoportos játékot, legfeljebb Tináét. – Popóba is lehet rakni, akinek kedve van hozzá! – reklámozta szobatársnőjét.

Tina eléggé passzívan viselkedett, szinte csak eltűrte a tenyerét bökdöső falloszokat, ugyanakkor ezzel a "mindent szabad" hozzáállással felszabadította a srácok fantáziáját. Úgy képzelte, hogy csak pihent egy kicsit, és folytatódik a buli. A tegnapi buli. Egy valamit nem értett: "Arit megunták?" – ötlött az eszébe, és csodálkozott, hiszen eddig minden pasi azért kapacitálta, hogy hozzon "új húst", akivel el lehet szórakozni. Most mégsem Arit fogdossák, és mégsem Ariba mélyednek kutakodó ujjak.. ez már nem is ujj, vastagabb...

A falnak támaszkodva észrevétlenül hányt egy keveset, a víz hamar lemosta, miközben mögötte sűrűn cserélődtek a pasik. Kimerülten fordult meg, és félájultan csúszott guggoló helyzetbe, ettől kezdve a száját tömködték felváltva, jókat röhigcsélve az öklendezésen.

A srácok meg voltak róla győződve, hogy a két csaj éppen azért zuhanyozott a férfi-térfélen, mert hiányt érezhettek a lábuk között, és ezt pótolni most az ő kötelességük.

Arit mindannyian otthagyták, inkább a biztosra mentek. Elzárta a csapot, futólag a tükörbe pillantott, mintha a sminkjét ellenőrizné. – Gyönyörűség! – mosolygott a kissé homályosnak tűnő, barna szempárra. Erős kísértést érzett, hogy elemel egy törölközőt, legalább a folyosói úthoz körbetekerni magát, de már az ajtón kívül megtett első lépéseknél rájött, hogy a meztelenség hatásosabb marketinget jelent. Az a néhány pasas, akivel összetalálkozott, egyből sietősre fogta a járását, úgy gondolkodtak, hogy ahonnan egy pucér csaj kijött, ott lehet még több is.

Megállt nevetni, hátát a falhoz támasztotta.

A szobához közeledve egyre erősebben érezte az orrfacsaró, savanyú szagot, ám ez sem tudta letörni a jókedvét.

– Jó szórakozást, Tina! – súgta a sűrű levegőbe. – Meglátod, jó lesz!

Megmutatom

 Őszi erotikusok

erotikus novellák

2. évad

Megmutatom

– Akarod látni a farkamat?

– Van róla fotód, vagy élőben gondoltad?

Peti egy pillanatra zavarba jött, de nem akarta elereszteni a nagy nehezen összegyűjtött bátorságot, rögtönzött.

– Azt hiszem, kinőtünk a képeskönyvekből.

– Tudod, a neten ismeretlenek küldözgeti a farkukat fotón, meg videón, ahogy kiverik, és úgy gondoltam, hogy te is ilyen vagy. – Dóri belepirult, mire mindezt egyszuszra elhadarta.

– Én élőben szeretem.

– Szoktál játszadozni... vele?

– Hát... Ki nem?

– Én nem, mert nekem nincs.

– Odaadom.

– Most akkor meg akarod mutatni, mint egy műtárgyat, vagy ki akarod verni előttem, vagy nekem kellene játszanom... vele?

Peti a legelső verzióval is megelégedett volna, ám a választási lehetőség zavarba hozta, és félt, hogy a percek alatt elért eredményt most egyetlen rossz mondattal lerombolhatja.

– Nekem bármelyik megfelel, ami neked is jó! – vágta ki magát.

Mindketten megilletődötten tanulmányozták a megsárgult, kikopott, elkóborolt falevelekkel tarkított "fűre lépni tilos" területet.

A párbeszéd egy szeptemberi délutánon hangzott el, a vasútállomás közelében fekvő park félreeső zugának kényelmetlen padján ülve.

Peti már azt sem akarta elhinni, amikor Dóri lazán igent mondott az "elkísérhetlek?" kezdetű, általában folytatás nélkül maradó próbálkozására. Egy darabig megszólalni is nehéz volt, némán lépkedtek egymás mellett, aztán sikerült néhány összefüggő mondatot váltani a suliról, de vészesen közeledtek az állomás felé, és Peti nagyokat nyelve javasolta, hogy üljenek le egy kicsit, ügyesen a park forgalomból kieső része felé irányítva a lányt. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor beértek a színesedni készülő fák és cserjék takarásába, mert a kamaszkorban zabolázhatatlan ösztönök a lány közelségétől beindultak, és kezdett kínossá válni a konokul meredező farkának álcázása.

Leültek egy napszítta, eső-koptatta padra, és Peti úgy érezte, mintha a felhő széléről lóbázná a lábát. Nem csoda: Dóri a suli szépének, a legszebbjének számított. Egymástól 10 centire ültek a felhő peremén. Egy pajzán szellő is beleszólt, a lány édeskés illatát egyenesen a fiú orrába szállította, és selyemszálakként lebegő hajával Peti arcát simogatta.

A neten szerzett csajozós tapasztalatokat félre lehetett tenni, egy ilyen lánytól élőben nem kérdezheti meg, hogy "helyzet?", és azonnali pofára esést jelentene minden hasonló próbálkozás. A "mit csinálsz most?" és a "mi van rajtad?" kérdések szintén értelmetlenek – pedig ezekre a netes csajok valami erotikusat szoktak válaszolni, pl. "uncsizom" és "semmi", és azonnal lehet egymás szórakoztatásáról ötletelni –, és ezzel ki is merült az összes csajozási taktika.

– Mikor megy a vonatod? – érdeklődött hosszú, elfogódott ücsörgés után Peti.

"Vigyázz, ez a leghibbantabb kérdés!" – dörömbölt egy hang az agyában, kissé megkésve.

– Most! – felelte Dóri. De nem ugrott fel és nem rohant el. – 50 perc múlva megy a kövi. És a tiéd?

– Én itt lakom – fújta ki az izgalomtól összesűrűsödött levegőt a fiú.

– De jó neked, nem kell utazgatni!

– Hátránya is van. Én nem tudok késni az első óráról.

– Haha!

Megint süket csend borult a parkra, csak Peti szívdobogása hallatszott.

"Mennyivel másképp lenne minden a neten!" – gondolta a fiú, de nem merte sóhajtással elűzni a selyemfátyolt, amit a lány csak a saját arcából húzott félre időnként. Vakmerően kettőjük közé helyezte a kezét, megtéve ezzel a távolság felét, és merészebbnél merészebb ötletek cikáztak az agyában.

Ekkor hangzott el a kétségek közt megfogalmazódott, neten megszokott, ám élőben talán mégsem olyan illendő mondat. Nehéz volt kimondani:

– Akarod látni a farkamat?

Aztán mindkettőjük számára meglepő, könnyednek tűnő csevegés következett, és csak lefelé mertek nézni.

Utána megint csend, még mélyebb az eddigieknél.

– Indul a vonatom – közölte Dóri felismerhetetlen hangon. Úgy állt fel, mint aki reméli, hogy visszatartják.

Peti is felemelkedett a padról, oldalazva, és titkon megigazította érdeklődve meredező falloszát.

Az állomásig hallgattak.

A lány egy pillanatra megtorpant, féloldalas mosollyal nézte a cipőjét, majd ezzel letudva az elköszönést, fellibbent a csikorogva megálló vonatra.

A legelső fülkében egyetlen ember ült, a másodikban egy sem, ide ment be, és egyből az ablakhoz sietett egy integetésre.

– Hova lettél...? – kérdezte hangosan, mert a kiürült peronon csak vasutasokat látott, és mire megértően megfogalmazta volna magában, hogy a fiú szomorúan eloldalgott... hátralépve Petibe ütközött. – Hát te?

– Felkísértelek.

– De... de rögtön indul!

Sípszó, ajtócsapódások.

– Elmegyek veled egy megállót. – Peti maga sem hitte volna, hogy ennyire ötletes tud lenni. – Nem volt időnk elbúcsúzni.

– De nem is kell... vagy holnap már nem akarsz látni?

– Az soká lesz! – Magához húzta a lányt, és tehetetlenül együtt huppantak a műbőr ülésre, mivel a mozdony megrázta magát, és a vonat nagy erővel nekilódult. Ezért a néhány másodpercért, amíg Dórit a karjaiban tarthatta, elcserélte volna az egész napot.

Nem távolodtak el egymástól, de testük épp’csak összeért, a lány a haját igazgatta, a fiú feszengett az állandósult feszüléstől.

A vonat lassított, megállt – ilyenkor minden megállóban akad egy-két leszálló diák –, Peti maradt.

– A következőig utazom – jelentette ki, és ennek ürügyén megint magához húzta a lányt.

Dóri zavarba jött a közelségtől, kibontakozott a suta ölelésből, fürgén felállt, mielőtt Peti csókolózásba fogna. Kidugta a fejét az ablakon, és még akkor is a tarka tájat nézte, mikor nekilendülve tovább robogtak. Elképzelte a fiú arcát – aki bizonyára még mindig a hirtelen elmenekülésre igyekezett logikus magyarázatot találni, s aki még nem tudhatta, hogy nem szükséges értelmezni és magyarázni a nők tetteit, hanem cselekedni kell –, majd végigfutott a hátán a hideg, mert eszébe jutott, hogy Peti ebben a pillanatban őt nézegeti zavartalanul. – A seggemet! – villant fel benne.

Érezte is a felfelé kúszó, izzó tekintetet, és tudta, hogy a fiúnak elég csak egy kicsit lehajolnia, és vígan belát a ruha alá. Bánta már, hogy kimenekült az ölelésből, és belátta, hogy megfutamodásával még inkább kiszolgáltatta magát, ráadásul azt sem tudja, mi történik a háta mögött. Csak sejti!

Mintha tollpihe érintette volna... Egyszer, kétszer... de lehetett Peti izgatott lélegzetvétele is... – Mit keres a feje a seggemnél? – Riadtan összezárta a combjait... Megint! Biztosra vette, hogy a fiú lehajolva szemlélődik. – Hétrét görnyedve lesi a seggemet!

Váltókon zakatolt át a szerelvény, és néhány másodpercig nemcsak a szuszogását, de Peti arcát is lehetett érezni. A fiú a felháborodás, sőt a tiltakozás hiányát megengedésnek értelmezve, nyomulásba kezdett. 

Dóri pimaszul sikló ujjakat érzett halványkék tangabugyija pereménél, majd egy komplett tenyeret sok-sok fürge ujjal... Megállt a vonat, így gyorsan kihasználta az alkalmat, és feltűnés nélkül visszaült a kopott műbőrre, mintha semmi sem történt volna, ő csak a tájat nézte.

– Meddig szól a jegyed? – kérdezte, fejét továbbra is kifelé fordítva, közömbösen Petit.

– Ameddig elmehetek...

– Megvárod, hogy a kalauz leszállítson?

– Vagy amíg azt mondod, hogy már nem mehetek tovább.

Dóri felkacagott:

– Mi ketten ugyanarról beszélünk? – A fiúra pillantott, és megijedt a 10 centiről visszanéző, zavaros, részegember-szemektől. – Mi van veled?

– Csak...a helyzet az... hogy... sikerült elmennem... a gatyámba élveztem... és most...

– Jól van, ez bárkivel megeshet! – vigasztalta, kíváncsian tanulmányozva a nadrágot. – Nem is látszik semmi. Kevés jött?

– Sok az, csak nem ázott még át...!

– Adok zsepit és az ajtóhoz állok, nehogy jöjjön valaki! – Háttal állt a peronnak, észre sem vette volna a közeledést, de nem is azt figyelte, hanem várta, hogy térdig lecsússzon az a nadrág. – Gyorsabban! Vagy mégsem akarod megmutatni?

Peti kínosan mosolygott, közben letolta az utolsó, lucskos ruhadarabot:

– Nem így gondoltam. Véletlen volt – magyarázkodott – nem szándékos.

– Értettem már a véletlent is... akaratlan, önkéntelen, spontán, ösztönös... Na és? El ne merj fordulni! Eddig mutogatni akartad, most meg elfordulsz? Eddig ki akartad verni nekem, most meg elfordulnál? Nem értelek. – Előkerült a megígért zsepi, nem is egy, de nem adta oda, hanem egészen közel lépett, és elkezdte az egész testében dideregve remegő fiú falloszának gondos törölgetését. – Hagyd csak rám, majd én elintézem! – Nem látszott a csalódott arckifejezése, hangja sem árulta el, hogy nagy, kövér, gyöngyházfényű cseppeket várt, ehelyett csak sárgás-fehéren összemaszatolt farkat talált.

– Értesz hozzá? – kérdezte Peti rekedten, közben kétszer is torokfájósan köszörült, pedig csak meg volt szeppenve, az pedig nem betegség.

– Mindig ezt csinálom – felelte flegmán a lány, majd önfeledten kacagott –, de ne akadj ki, merjél levegőt venni, mert csak vicceltem!

– Melyikben... vicceltél?                                                                                                

– Nem csináltam még, csak láttam ilyet, ilyen törölgetést, meg az előzményeket – mesélte elgondolkozva, Peti farkára koncentrálva –, ugyanis a barátnőm rábeszélt, hogy nézzem meg élőben, amikor... kiveri az egyik barátjának, mert élőben más, mint neten...és tényleg más volt, és izgi... csinálni is, mármint a barátnőm csinálta, én meg néztem. Úgy látom, készen is vagyunk! Szeretnéd, hogy kicsit megnyaljam?

A fiú képtelen volt megszólalni, csak sóhajtott.

– De nehogy megint felálljon ám! – nevetett Dóri. – Nekem mindjárt le kell szállnom, te meg itt maradhatsz álló farokkal!

Pár perc múlva mindketten leugrottak a vonatról. Peti – hosszas rábeszélésnek engedve – fellépett a visszafelé induló szerelvényre, és hazáig ismételgette Dóri legutolsó mondatát: "Jó lesz neked, ha holnap folytatjuk?"