2026. február 10.

Turkálás 2.


Téli erotikusok
- erotikus novellák -
2. évad

Turkálás és csipegetés
2.



– Hárman lennénk, ha nem gáz – jelentette ki Feri, a bizalmas haver, két nappal az eset után.
– Úgy érted, hogy hozzam Rékát...? – kérdezett rá Zsombor gunyoros felhanggal. – Dobjam be Rékát a közösbe?
– Pontosan. Végre egy csaj, aki bevállalós!
– És abban az osztozkodásban mi a jó nekem?
– Kristóftól is megkérdezted?
– Más volt a szitu. Ha Kristóf nem forgatja fel popsistól a randit, akkor sosem tudtam volna meg, hogy Réka benne van a gruppiban, meg még sok mindenben.
– De ha már megtudtad, akkor oszd meg a barátaiddal is! Hozom a cigit és a piát!
Zsombor úgy érezte, hogy ki akarják használni. Mindössze 2 napja történt, hogy az egyszerű dugásnak induló randiból hármas szexparti kerekedett, máris lenne egy új jelentkező, aki csak úgy beszállna.
– Miért lenne az jó nekem? – kérdezte elgondolkozva. – A lényegre válaszolj: Miért jó az nekem, ha nemcsak én dugom a csajt, hanem te is?
– Sokkal izgalmasabb lenne.
– Neked. Tudod, mit? Hozzál te is egy csajt, és megegyezhetünk!
– De kit? Nem ismerek olyat, aki benne lenne. Megkérdeznéd Rékától? Szerintem a csajok pontosan tudják egymásról, hogy ki szokott gruppenezni.
– Ravaszul visszapasszolnád az ügyet? Nem elég, hogy Rékára pályázol, még én szerezzek másik csajt is? – Zsombor felnevetett, mert Feri csak megvonta a vállát. – Végülis megkérdezhetem, de ha fizetni kell neki valamit, az a te dolgod.
– Oké. Mikor kérdezed?
– Még ma.
– Jön ide? – Feri akkora izgalommal egyenesedett ki ültében, mintha az ajtó mögött már Réka várakozna, lehetőleg meztelenül, síkosítóval a kezében.
– Elfoglalt, de felhívom.
– Megmondod neki, hogy van egy barátod, aki... és jó lenne még egy csaj? Csak így, lazán?
– Pontosan.
– És mit fog szólni?
– Honnan tudnám?
– Nem sértődik meg?
– Miért is? Nem olyan. Tudja ő, hogy mit szeretnénk...
– Amikor Kristóffal előadtátok, hogy egyszerre ketten akarjátok dugni, mit szólt hozzá?
– Mosolygott, és jött előre a szobámba. Vagyis... azt hiszem, tulajdonképpen ő találta ki, hogy egyszerre...
– De klassz csaj! És hozzám mit szólna, ha én lennék a harmadik?
– Vele beszéld meg!
– Add a számát!
– Utálják a csajok, ha kidumálják őket a hátuk mögött.
– Nem árulom el, hogy tőled tudom.
– Hát kitől? Kristófnak, fogadjunk, hogy nem jár el a szája, ezért is mennek bele bátran a csajok...
– Csa-jok? Ki még?
– Hagyjál már!
– Mikorra tudod meg, hogy lenne-e még egy csaj negyediknek?
– Holnapra.
– Estére felhívlak.

*
Még csak 2 napja, ám ahogy terjedt a Réka-Zsombor-Kristóf hármas eredeti története, egyre több jelentkező akadt. Az új belépők mindegyike – ahogy Feri is tette – a harmadik sorszámú helyre pályázott.
– Kikapartam a gesztenyét, ti meg felfalnátok a felét – bosszankodott Zsombor, s miközben hízelgett a hiúságának a hirtelen jött népszerűség, egyre jobban elfeledkezett Kristóf szerepéről. Néha mintha figyelmen kívül hagyta volna a kulcsfigurát, Rékát is, hajlamos volt a lány nevében is nyilatkozni. – Csak akkor használhatjátok a csajt, ha helyette átengedtek arra az időre nekem egy másikat.
Közben kiderült, hogy Rékának akad olyan barátnője, aki megfelelne a célnak, csak érzékeny leányzó lehet, mert nem szabad neki elárulni, hogy mindent tudnak már róla.
– Úgy kell csinálni, mintha hirtelen ötlet lenne, hogy többen megdugnátok – javasolta Réka.
– És ha nem megy bele?
– De, de, csak arra húzná fel az orrát, ha azért hívnátok meg, mert kurvának tartjátok.
– Nem tartjuk kurvának! – tiltakozott Zsombor, és szórakozottan, ám céltudatosan vetkőztette a lányt.
– Nem arról volt szó, hogy jön a haverod is, a Feri? – állította meg Réka a kutakodó ujjakat.
– Ő csak beszélgetni akar a buliról, addig is mi...
– Minek annyit dumálni? – A lány elengedte Zsombor kezét, így az sikeresen legyőzte a legutolsó ruhadarabot is. – Amíg tervezgettek, már 10 menetet lezavarhattatok volna, bár a haverodat nem ismerem. Inkább ilyen dumálgatós, mint cselekvő típus? – Közben a hátára feküdt, lábát felrakta a fiú vállára, és a két kézzel megragadott farkat a puncijához dörzsölgette.
– A barátnődet mikor lehetne idehívni? – kísérletezett Zsombor, amíg egyáltalán lehetnek ötletei.
– Megpróbálhatom, ha ideadod a telómat – mutatott a lány a sokzsebes farmerszoknyára, ami tőlük 2 méterre, az íróasztal szélén hevert – na, amíg be nem dugtad! – Érdeklődéssel nézte a fiút, aki minden zsebbe belenyúlt. – Áll ám rendesen. Mióta együtt csináltuk, mással nem kúrtál?
– Nem. Te?
– Alig-alig – nevetett Réka. – Annyira naívak vagytok, ti, pasik, amikor szeretnétek minden puncit megdugni, közben meg azt képzelitek, hogy a csajok várakoznak a jó szerencséjükre. Mint egy filmben volt, hogy 5 pasi közül egy lakatlan szigeten mindegyik megdugta mind az 5 csajt, közben mind azt hitte, hogy mindegyik csaj csakis neki adott puncit... Na, keresem már, addig visszajöhetsz, tudok beszélni, ha bedugod...
Ettől kezdve a lány hangja meg-megbicsaklott, mert egyfolytában telefonált, miközben derekasan állta Zsombor nem kímélő döngetését. Alig egyeztek meg Natival, máris újra meg újra csöngött a bekapcsolva hagyott telefon, és kicsit összenyomva, összegyűrődve, lábát továbbra is a fiú vállán tartva, türelmesen válaszolgatott a barátainak.
Zsombor fejében megtelepedett a gyanakvás, hogy amikor lányokkal beszélget telefonon, és azt állítják, hogy éppen a lépcsőn gyalogolnak felfelé, vagy kocognak a parkban, valójában széttett lábbal fekszenek egy pasas alatt, az okozhatja a lihegést.
Egy idő múlva zavarta a folyamatos telefonálás, de amint arra gondolt, hogy sosem volt még része ilyen hosszúra nyúlt akcióban, akkor újult erővel, kipirulva, leizzadva tovább fűrészelte a lányt.
– Hová mehet? – kérdezte egyszer suttogva.
– Ahová szeretnéd – felelte Réka, egy pillanatra tenyerével letakarva a telefont.
– A szádba?
– Tartsd egy percig légy szíves! – kérte a lány a vonal túlsó végén már percek óta szövegelő ismerősétől, majd az ágyon messzire nyújtva a készüléket, megnyitotta ajkait Zsombor spermája előtt.
A fiú fentebb csúszott, eszeveszett tempóban húzogatta a falloszát, és nagyokat nyögve beterítette Réka egész arcát.
Ekkor csengettek, és a fiú alig nyitotta ki – félárbocra eresztette farokkal – Ferinek az ajtót, máris megérkezett Nati is.
– Valamit megzavartam? – csodálkozott az újonnan jött lány, amikor Zsombor meztelenül nyitott neki ajtót. – Várjak egy kicsit, amíg befejezitek? – Barna szemei Réka után kutattak, de kiszorított egy őszintén érdeklődő pillantást a fiú fallosza számára is.
– Dehogy zavarsz, sőt...! – nevetett fölényesen Zsombor, és mutatta az útirányt a lakás belsejébe.
Fél perc, vagy talán annyi idő sem telt el, mióta Ferit beengedte ugyanezen az ajtón, és bekísérte a szobájába, bemutatni őket  Rékával egymásnak, aki éppen csak letörölgetni tudta az arcáról a frissen szerzett nyomokat. Most Natit is ugyanide kalauzolta, s elképedt az idő száguldásán. Az elmúlt fél percben Feri nemcsak sikeresen megismerkedett a meztelen Rékával, de ő is levetkőzött, és farkával a kacarászó lány mellbimbóit ingerelte.
– Ez volt az a nagyon sürgős? – torpant meg két lépés után, mű-felháborodással Nati. – Te találtad ki? – Derékból meghajolva próbálta elkapni Réka tekintetét, s mivel válasz nélkül maradt, és a figyelmet sem sikerült a bőréből kibújt, lilásrózsaszín falloszról magára irányítania, megfordult, és megmarkolta a kilincset. – Na, viszlát!
Réka csak erre kapta fel a fejér, és Feri farkát a mellei között tartva, egyik szemével hunyorgott, mint aki most ébredt fel.
– Melyik tetszik? – kérdezte naiv pislogás kíséretében. – Aztán cserélünk! Vagy akarsz egyszerre kettőt? – Kinyúlt Feri mellett, és megmarkolta Zsombor falloszát is.
Nati tenyere izzadt a fémszínű kilincsen és önkéntelenül, de szakszerűen húzogatni kezdte. A szobában – csak most tűnt fel – erős spermaszag terjengett, ehhez hozzájárult még az a pára, amit Réka résnyire megnyitott, fénylő puncija lehelt ki, mintha ezek hárman már órák óta játszadoznának.
– Nincs abba' semmi – jegyezte meg Feri, és cseppet sem bánva, hogy a többieket hidegen hagyta a zűrzavaros gondolatainak összegzését jelentő megállapítás, se látott, se hallott, csak öntudatlanul Réka melleire eresztette a gazdagon mért spermát.
Nati ebben a pillanatban mégis eleresztette a kilincset, és határozottan, hívogatóan Zsombor felé nyúlt.
(Folyt. köv.)

Folytatás:

2026. február 8.

Turkálás 1.

Téli erotikusok
- erotikus novellák -
2. évad

Turkálás és csipegetés
1.



– Király buli lesz!
Nemcsak megelőlegezték, de biztosak voltak benne, hogy könnyedén kiérdemlik a megtisztelő címet.
Egyre többen belefolytak, újabb és újabb ötletek, és persze bevállalós lányok nevei kerültek elő, pedig legelőször csak 3 főről indultak, abból is csak egyetlenegy a lány. Úgy kezdődött, hogy Zsombor mesélt Ferinek egy buliról, vagyis inkább panaszkodva dicsekedett:
– Sikerült rádumálnom Rékát, hogy feljöjjön. Reggeltől délután 3-ig csak jöttem-mentem a lakásban, alig bírtam visszafogni magam, hogy előzetesként rá ne rántsak egy menetet.
– Mert? Sokkal tovább bírod, ha előtte kivered. Én nem szoktam visszatartani...
– De nem akartam csak úgy, a levegőbe, hanem abban bíztam, hogy Rékával összehozunk néhány menetet, az első rövid után hosszabbakat... Na, szóval, pontban háromkor csengetés, és Réka kacagott a kaputelefonba. Beengedtem, és amíg felért, fújtam még magamra egy kis szagmintát. Akkor ámultam csak nagyot, amikor a csaj mögött Kristóf vigyorgott. "Hát te?" – kérdeztem. Azt sem tudtam, hogy ismerik egymást. "Itt találkoztunk a ház előtt – felelte Réka Kristóf helyett, és kézen fogva őt is behúzta a lakásba –, ígért nekem egy cigit, mert zárva van a sarki bolt, és nem akartam rágyújtással húzni az időt... Baj?" Mondtam volna, hogy baj, de nem akartam bunkónak tűnni, és végül 1 cigi elszívását még ki tudom várni.
– Kitalálom. Cigiztek, aztán Kristóf ottfelejtette magát.
– Valahogy így. Kimentünk az erkélyre. Engem rágott az ideg, ők meg a szívásról dumáltak, de annyira nyíltan, mintha valóban a cigiről beszélgetnének, Réka kijelentette, hogy mindig jó, ha van valami a szájában, és a szívás a kedvence. Közben Kristóf zsebre tette az egyik kezét, és feltűnően húzogatta a farkát, a csaj meg csak nézte és nevette. Már azt hittem, hogy mindjárt előveszi, és ott szopja le előttem az erkélyen, de elnyomták a csikket, és megint rá akartak gyújtani. Szerencsére már csak 1 szál maradt a dobozban, úgyhogy megkönnyebbültem, búcsút vehetünk Kristóftól.
Zsombor nagy levegőt vett, és folytatta:
– De nem! Kitalálták, hogy ezt az utolsót közösen szívják el, közben azzal hülyéskedtek, hogy Réka két slukk között bekaphatná a vastagabbat is. Még a füstszűrőből alig kilátszó csutakon is megosztoztak, és egymás kezét fogva, közösen nyomták el a csikket.

*
Az erkélyt az éledező, február végi napsugarak kellemesen felmelegítették, és úgy tűnt, hogy a dohányosok egészen addig kint akarnak maradni, amíg maximumig fel nem húzzák egymást. Réka szinte szerelmesen simult Kristófhoz, és mintha egy percig sem bírná ki cigi nélkül, igyekezte rábeszélni, hogy szerezzen valahol egy dobozzal.
Zsombornak tetszett a lány ravaszsága, hiszen ezzel az ürüggyel eltávolítható a felesleges és hívatlan harmadik, és végre hozzáláthatnak Rékával ahhoz, amit reggel óta vár. Kristófot meg úgysem engedi be újra, cigivel sem, anélkül sem, sőt nem is tudná, mert illetlenség lenne abbahagyni az addigra bőven megkezdett dugást. Felvidult, és máris megbocsátotta a lánynak a másfél szál elszívott cigivel elvesztegetett időt.
– Ismerek egy közeli dohányboltot – mondta elgondolkozva Kristóf.
– Az van zárva! – felelte Réka.
– Lehet, hogy közben kinyitották, szokott úgy lenni – szólt közbe Zsombor –, és amarra, a téren is van egy bolt, ha jól tudom.
– Sokba kerül ez nektek... neked, ha ennyit kell szaladozni – vigyorgott Kristóf, és magához húzta a lányt, mintha nem lennének már anélkül is összetapadva.
Zsombor meghökkent Réka reakciójától:
– Mit szeretnél érte?
– Egy szivarozást – válaszolta Kristóf, és nadrágon keresztül megmarkolta az eddig csak a zsebén át izgatott falloszát, hogy egyértelmű legyen a kérése.
– Rendben van, de nem szeretem a mélytorkozást...
Kristóf engedékenyen bólintott.
Zsombor megkapaszkodott az erkély korlátjában. Akkor kezdett magához térni, amikor becsapódott a bejárati ajtó.
– Mért csináltad ezt Kristóffal? – támadt Rékára.
A lány kikerekedett szemmel nézett rá:
– Mit csináltam? Veled mit csináljunk?
Ekkora megrázkódtatás után nehéz megszólalni, ám sikerült valahogy bejutni az erkélyről, és a fiú elemi ösztönei hamar életre keltek. Ledöntötte Rékát a kanapéra és fogdosta, ahol érte.
A lány nyitott szájjal kérte a csókolózást, és segített saját vetkőztetésében, majd könnyedén előcsúsztatta Zsombor bökésre álló farkát, és a combjához dörzsölgette.
A fiú erős késztetést érzett, hogy legalább egy ujját benyomja a meghódítani vágyott barlangba, és Réka nyögésével egyszerre mordult fel, megérezve a forróságot. A lány vállig felhúzott lábakkal tárta szélesre a bejáratot. Megmarkolta a farkát, és ugyanoda irányította, ahol az ujja járt.
Réka, mint akinek szintén sürgős, de nem annyira, félbeszakította a mozdulatot, és a megkaparintott fallosszal ütögette, nyomkodta a punciját, játszott, pedig úszott már a nedvességben.
Zsombor újabb és újabb kísérletet tett a lüktetőnek érzett lyuk betömésére, de Réka ébersége az utolsó pillanatban minden próbálkozást elhárított, Egy-két centit engedte csak be, ami igen kevés, és a farok forró nedvességben csúszkáltatásával öntudatlan állapotig taszította a fiút. Már mindegy volt, hogy hová, csak azonnal üríteni kellett a felgyülemlett spermát.
A csengő kíméletlen hangja térítette őket némileg észhez.
– Megérkezett a cigi! – rikkantott fel Réka. – Beengeded?
– Nem én! – Zsombor majdnem hozzátette: – Te sem engedtél be engem.
– Akkor én kinyitom... – A lány könnyedén kisiklott a meghökkent fiú alól. – Utána te jössz!
Azt már nem látta, hogy a neki szánt gejzír szemtelenül telespriccelte a kanapét, és már jött is vissza a sietségtől kipirult, vigyorgó Kristóffal.
Megint hárman lettek.
Zsombor nem tudta, hogy meztelenségét takargatni kellene-e a másik fiú előtt, netán restelkedni, hogy Réka helyett a kanapét terítette be, de a pucér lányon sem fedezett fel egy cseppnyi szégyenlősséget sem, inkább fesztelenséget, és afféle természetességet, mintha mindennapos lenne két kutakodó szempár kereszttüzében állni.
– Bocsi! – mosolyodott el Réka, és mutatóujja hegyével letörölt egy cseppnyi nedvességet jobbcombja belső feléről, majd a nyelvére kente. – Te meg hova sietsz? – kacagott Kristófra, aki mindenekelőtt kiszabadította a farkát, biztos, ami biztos, s csak aztán kezdett el vetkőzni.
– Menjünk be a szobámba! – Zsombor alig ismert rá a zsák mélyéről érkező, saját hangjára. – Hazajöhet a tesóm, bármikor hazajöhet...
– Fiú, lány? – kérdezte Réka, miközben előrehajolva, érdeklődéssel szemlélte a lába közt útnak induló második cseppet.
Kristófot egészen más izgatta:
– Dugtatok?
– Nem, csak bemelegítettünk – felelte a lány, és sikeresen elcsípve a bemelegítés hatását jelző újabb, megfontoltan gördülő cseppet, ezt is lenyalta. – Hova menjünk?
– A szobámba, erre!
(Folyt. köv.)

Folytatás:

2026. február 3.

Előtte - utána 2.

Előzmény: Előtte - utána 1.

Téli erotikusok - erotikus novellák
harmadik évad

Előtte - utána
2.




Nem lehetett még túl késő, mert a szemközti házban több ablak mögött tévéztek még, akiknek nem akadt jobb dolguk. A gyertya is jól bírta.
Sándor gondolt egyet, és mégis megnézte az imént érkezett fotót: Jól sejtette, a kép Kamillát ábrázolja, ám nem a vibrátor társaságában, hanem egyedül a fürdőszobában.
– Unatkozik – állapította meg Sándor.
Az emberek nem képesek megfelelően kezelni az ünnepeket. Unatkoznak. Leeresztenek. Csak az egyszerű hétköznapok jelentik a szabadságot, amikor mindenki megy a dolgára, és az otthonmaradó nők végre azt csinálhatják, amihez kedvük van. Például a másodikon lakik egy család, és amikor eltelik a hétvége – vagy netán egy ünneppel fűszerezett hosszúhétvége – és mindenki lohol a dolga után, a 30 év körüli nő szinte beszippantja Sándort a lépcsőházból. Addig nem is ereszti el, amíg legalább kétszer ki nem préseli a spermáját.
– Hétvégefóbiám van – szokta mondani a nő, amikor kapkodva előveszi Sándor falloszát.
– A férjed nem dugott meg?
– De, ötször is – válaszolta egy háromnapos hétvége után –, de nincs benne semmi fantázia. Mindig ugyanúgy akarja, egyszer mondom már neki, hogy majd szóljon, ha végzett, hogy ne kelljen már még arra is nekem figyelni.
– Lovagold meg, abban te is benne vagy, és te irányítod! – tanácsolta Sándor az ötvenesek sokat tapasztalt fölényével.
– Nem szereti… – felelte a nő, és legyintett volna, ha nem kapaszkodna két kézzel a farokba. – Azt se szereti, ha lecumizom, pedig utána sokáig nyugton lenne. Ő mindig ragaszkodik a hagyományos pózhoz, csak tegyem szét a lábam, ő meg elszuszog fölöttem, mint egy gőzzel működő gyalugép. – Magára húzta a férfit, és kézzel segítette útjára indítani a merev botot…

Valahol egy ajtó csapódott, ugyanakkor Sándor mellett megrettent a gyertyaláng.
– Ilyen a véletlen – állapította meg bölcsen. Valaha tanult közgazdaságtant, és jól tudja, hogy az egyszerre, vagy egymásután bekövetkező események között nem feltétlenül van ok-okozati összefüggés.
Megint megnézte Kamilla fotóját. Nem világszépe, ám egy kedves, huszonéves lány meztelenül.
– Hogy kell ezt kinagyítani? Nem is olyan rossz ötlet…– igazította meg balkézzel a falloszát – holnapig még újratöltődök. Azt nem mutatta meg, hogy kell nagyítani, de okoskodott, hogy kiverhetném magamnak…
Nagy igyekezetében a törlésre talált rá, és nyomott egy OKÉ-t is.
Elszállt a fotó, s bár hallotta már, hogy ilyenkor még előhalászható valahonnan, ez jócskán meghaladta a képességeit.
„Küldj 1 másikat!” – pötyögte be, majd elküldte az sms-t.
Bele is fáradt az ügyintézésbe. Nézett kifelé újra az ablakon, bele a sötétségbe.
Holnap már visszaáll majd minden a régi kerékvágásba, ő is meglátogatja a bevált lányokat és asszonyokat. Nem is lehet mindenkit egy napra tervezni – majd kimagyarázza magát azoknál, akik átcsúsznak a következő napra –, de négyen biztosan megsértődnének, ha nem vinne sürgősen az életükbe egy kis spriccelő változatosságot. Fel akarta állítani a sorrendet, de mégsem tette:
– Ráérek majd reggel kilogisztikázni. Tuti, hogy Kamillát előre kell venni, mert kiéhezett, megadom neki, ami jár! – Sürgősen elképzelte a lányt, combjai kitárva…
Nézett a sötétben úszó, húszéves tapéta felé, ám a 20 évet alig túllépő lányt látta.
Ekkor sms érkezett.
– Mért nem a fotót küldi?
„Mindjárt csinálok egy jót, tetszeni fog! – olvasta. – Te meg fotózz UTÁNA, amikor éppen folyik!”
Kamilla nem akarja tudomásul venni, hogy Sándor képességeit az idő több téren is meghaladta, ilyen a fényképezés is.
– Majd egyszer megtanulom – mondogatja magában egy ideje a férfi –, és minden puncit megörökítek.
Várakozott a beígért fotóra, és arra gondolt, hogy mennyire unhatja már magát a lány. Bezzeg, ha ilyenkor – akár a tapasztalt bika – átsétálhatna hozzá, és lerendezné 10 perc alatt… A lépcsőházban nem találkozna senkivel, beosonhatna Kamilla szobájába, ha a szülei nem lennének otthon… de hát ilyen az ünnep!
Elképzelte, hogy a lány is mennyire várhatja a holnapot. Az egészséges női test nem nélkülözheti meg hosszútávon a szexet…
Nyöszörgött a telefon.
– Csak ki ne töröljem véletlenségből! A fene ezt a sok gombot!
Megdöbbent, felháborodott, majd a fejét csóválta.
A fotó tanúsága szerint Kamilla megint éppen a fürdőszobában tartózkodik, de, sajnos nem vele, az érett, sőt tapasztalt bikával, hanem a 20 évnél is fiatalabb, zöldfülű barátjával.

(Vége)