Bugyitlan délután 1.

 Őszi erotikusok

erotikus novellák

2. évad

Bugyitlan délután

1.

Két kört tett meg bugyi nélkül. Az elsőt biciklivel, combját összeszorítva, alig-alig merte hajtani a pedált. A második gyalogosan. Égett az arca, és biztos volt benne, hogy mind a 100 járókelő, akik mellett elhaladt, pontosan tudták, hogy mitől van zavarban, és miért lépked olyan furcsán, mintha valami ki akarna pottyanni a lábai közül. Fülig vörösödve, de büszkén állt meg a csajok előtt:

– Na?

Három vállvonogatás volt a válasz.

– Baszódjatok meg! – fortyant fel Enikő, és melléjük préselte magát a padra, gondosan eligazgatva a ruháját.

– Az jó volna! – felelte Fatima, két kezét a lába közé téve, mintha ott játszadozna valamivel.

Izabella meggörnyedt és hangtalanul rázta a nevetés, még a könnye is kicsordult.

1 évvel később...

– Találj ki valami újat! – húzta félre a száját Izabella.

– Nem kívánságműsor – felelte Szonja –, azaz csakis én kívánhatok.

– Akkor kívánj olyat, ami nekünk is tetszik! – kérte Enikő, és a fel-felröppenő galambokat nézte.

Szonja szigorú vonásai hajthatatlanságot sugalltak, egy darabig nem is reagált a barátnői felvetéseire, majd kegyesen megszólalt:

– Tőlem ki kérdezte meg tavaly vagy tavalyelőtt, hogy mennyire van kedvem megcsókolni három ismeretlen srácot, vagy szívesen körbemennék-e kétszer a park mellett, bugyi nélkül?

Ugyanazon a padon ültek már harmadszor, ahol minden évben a legelső tanítási nap előtti délutánon találkozni szoktak, vidáman elbúcsúztatni a nyarat, és ahol Fatime születésnapját megünneplik, még akkor is, ha Fatime egyelőre nincs velük. Régebben is összejöttek itt hébe-hóba, de csak nevetgélni, próbatételek nélkül, és megígérték egymásnak, hogy most már minden évben így lesz. Bevált, kell a plusz adrenalin!

Idén Szonja határozhatta meg, hogy milyen feladatot kell egyenként végrehajtaniuk. Tudták, hogy nincs ellenvetés, mégis megpróbálkoztak vele, mert a 2 tömör mondatban ismertetett próba első hallásra sokkolta őket.

– Ezen egész nyáron agyaltál, vagy hirtelen ment el az eszed? – kérdezte Enikő, továbbra is a láthatatlan uzsonnát eszegető galambokat figyelve. – Mi van olyankor, aminek óriási a valószínűsége, amikor valaki igent mond?

– Akkor végrehajtod – válaszolta Szonja. – Ha meg véletlenségből nemet mondana, akkor újra próbálkozol. – Egy kívülálló számára úgy tűnhetett volna, hogy teljesen közömbös témáról beszélgetnek, például a tankönyvek becsomagolásáról, ami nem szokás ugyan, de ha valamelyik tanár mégis szeretné, hát végre kell hajtani, és addig próbálgatni, amíg végre sikerül. – És felajánljuk Fatime emlékére, és elküldjük neki a videót. Ez lesz a szülinapi meglepi! – Egy ilyen érv előtt csak meghajolni lehet.

A negyedik barátnőt, Fatimét a szülei kiküldték Amerikába, és talán nem is jön már haza, hiszen a család úgy tervezi, hogy mindnyájan kiköltöznek, ha már az anya úgyis ott tölti az év jelentős részét. 

– Ott most éjjel van...

– Hajnal.

– De tegnap hajnal, vagy holnap hajnal?

– Azt hiszem, tegnap... vagy ma.

Színpadias szipogás:

– Csak, mert nem szeretném lekésni a szülinapját!

Szonja türelmetlenkedett:

– Essünk neki! Ki kezdi?

– Teee! – vágta rá a másik két lány. – Csakis te!

Csalódottan látták, hogy Szonjáról húzódozás vagy hőzöngés helyett némán lekerül a bugyi.

– Fontos ez...? – kérdezte óvatosan Eni.

– Noná! Csak így van értelme!

Szonja felugrott a padról, mint akinek hangya harapott a pucér fenekébe, és néhány lépéssel eléje ment egy telefonálva közeledő férfinek. Ügyelt rá, hogy a padtól hallótávolságon belül maradjanak.

Enikő és Izabella izgatottan figyelték minden lépését, és egyformán keresztbetették a lábukat, mintha már rajtuk sem lenne bugyi.

A férfi hamar lerázta telefonos partnerét:

– Bocsi, most le kell tennem, mert beültem a kocsiba... majd beszélünk!

Mosolyogva állt meg Szonjától 1-2 lépésnyire, várta, hogy kiderüljön, mit akar a lány. Mi lehet az, ami miatt a másik két csaj a padról őket figyeli, és aminek már előre örülnek?

Szonjának nem kellett megjátszania, kellően látszott rajta a zavar, és ennek ellentmondva, hangjából fölényes szemtelenség áradt:

– Bocsi, hogy ismeretlenül megszólítalak...!

A férfinek most közbe kellett volna vágnia, hogy "gyorsan megismerkedhetünk", vagy valami hasonlót, de ez a véletlenszerűen kiszemelt csak megértően figyelt és hallgatott.

– Bocsi... de fogadtunk a barátnőimmel – folytatta Szonja –, és nem szeretnék vesztes lenni.

Legszívesebben elfutott volna, hagyva a francba az egészet, mert a férfi tekintete farkasszemezéséből útnak indult lefelé, és leplezetlenül meredt a cicijére. Ha a lányok nem hallanának mindent, most bármilyen nevetséges módon kivágná magát, és megfutamodna.

– Szonja vagyok – nyújtotta a kezét, mintha eddig nem is mondott volna semmit, majd ujjait vörös arccal rángatta ki a férfi marasztaló szorításából.

– Mi a fogadás tétje?

A lány térde megremegett, de erősnek akart maradni.

– Nyeremény nincs, de a vesztes rosszul jár.

– Azt hittem, kapok majd a nyereményből, ha hozzá segítelek. Mit kell tennünk?

– Rá kell vennem egy 18 éven felüli, ismeretlen pasit...

– Eddig biztatóan hangzik!

–... ez lennél te, hogy...

– Benne vagyok! – vágta rá a férfi.

– Még nem is mondtam, hogy miben?!

– Rossz dolgot nem tud kérni tőlem egy bombázó csajszi! Máskor is vettem már részt fogadásban, afféle próbatételben egy bulin, és nagyon jól éreztük magunkat. Nos? Mit csinálunk együtt?
Folyt.köv.

Folytatás: Bugyitlan délután 2.

Dupla első 2.

 Előzmény:  Dupla első 1.

Őszi erotikusok - erotikus novellák

2. évad

Dupla első

2.

– Ki lehet ez a csaj? – töprengett Barnabás, és nem értette, hogyhogy nem ismerte eddig, amikor a lányok régi, bizalmas ismerősöknek tűnnek.

– Kértek valamit? – kérdezte Kitti, hangjában szokatlan izgalommal. Felsóhajtott, amikor a többiek tagadólag rázták a fejüket: – Akkor segítesz behozni? – fordult a fiú felé.

– Mármint mit? Nem kértünk semmit.

– Akkor jó…

Zavart csend támadt.

Az idegen lány leült az ágyra, amit Kitti szinte állandóan kihúzva tartott. Barnabás leereszkedett a padlóra, hátát az ajtónak támasztva, ahogy szokta. A lányszoba lakója pedig kettőjük között, egyenlő távolságra várakozott, a szőnyeget vizsgálva tanácsért:

– Megértelek, hogy… néha… haragudtál rám – kezdte Kitti, lefelé nézve –, és hidd el, hogy tudom, hogy jogosan.

Barnabás érezte, hogy fontos bejelentésre készül a barátnője, csak azt nem értette, hogy amaz a lány miért kellett ehhez. Tanúnak?

– Tudom, hogy nehéz volt neked, amikor… úgy hagytalak… és sokkal többet szerettél volna. Tudom, hogy régen járna már, amit nem adtam meg. Nekem sem volt könnyű… látni és érezni, hogy kívánsz, és én is ugyanúgy kívántalak… – Nagy levegőt véve, mosolygó arccal Barnabásra nézett, majd tekintetét az idegen lányra emelte: – benneteket. – Könnyed stílusra váltott, mint aki a következő mondatot már százszor elpróbálta: – Úgy döntöttem, hogy el fogom veszíteni a szüzességemet, ráadásul mind a kettőtökkel, ha már ennyit kellett rám várnotok.

Az idegen lány felállt és átölelte, majd összekapaszkodva az ágyra dőltek. Mohón vetkőztették egymást.

A fiú bizonytalan mozdulatokkal egyenesítette ki a lábát, majd felállt, s a rohamosan meztelenedő lányokat lesve pulóverostól felgyűrte az ingujját.

– Nőorvosnak készülsz? – kacagott az idegen lány.

Barnabás csak tovább hajtogatta…

– Gyere, vetkőzz! – szólt rá Kitti, és ő is felnevetett, amikor a fiú gépies mozdulatokkal elővette a farkát, ahogy neki szokta.

Barnabás végül megértette, bár a száját még nem volt képes összezárni, és nem tudott versenyezni a fürge kezekkel, így a pucér lányok segítettek. Toporgott, és legszívesebben körbeállta volna az egymásba feledkező lányokat, hogy egyszerre mindent láthasson.

A dúshajú idegen – talán, ahogy eddig ő is az ajtónak támaszkodva szokta –, megkereste Kitti bejáratát, és mindenféle körítés nélkül ujjazni kezdte. Közben, amire eddig nem nagyon nyílhatott alkalma, lassan közeledett a fejével is, és közvetlenül a be-kicsúszkáló ujja felett nyelvével is odaférkőzött.

Kitti zihálva harapta a megsűrűsödött levegőt, és körmeivel kétoldalt a gyűrött takaróba mart.

Barnabás lehajolt az idegen lány mögött, és csodálta a látványt. Tekintete bejárt minden titkos ösvényt és barlangot – megérintette a combok belső felét, mire azok jobban kitárultak –, és gondolkodóba esett, hogy mennyire merülhet el a női testben. Egy, majd két ujját máris benyomta a forróságba, és gyér tapasztalata alapján úgy ítélte meg, hogy akár a falloszát is beszúrhatná. A két félgömb közötti völgy a környezeténél jóval fehérebb volt – nem sok napfény érhette –, de a barlang belseje bíbor és mélypiros.

Azt ugyan sejtette, hogy nem az idegen lány szüzességének elvételére kapott felkérést, ám pillanatnyilag Kittit nehéz volt megközelíteni. Hacsak…!

Mielőtt a fiú engedett volna az ösztön szavának, és mielőtt a régóta áhítozott helyett lecsap a máris befogadásra kész puncira, megnézte, hogy barátnője szája szabad-e. Megkerülve a hangosan nyalakodó lányt, Kitti fölé ereszkedett.

– Elveszem én a szád szüzességét is! – dörmögte.

Kitti kitalálhatta, hogy mi készül, vagy amott a nyelv megfelelő irányban kalandozott, mert kéjesen felnyögött.

Kemény feladat egy váratlan szüzesség-elvétel: Barnabás időközben többet számolódott magában, mint egy fiútól ilyen helyzetben elvárható. Először is: Lesz-e idő és alkalom igazi dugásra, vagy engedjen a kísértésnek, és jó helyen lesz a félmaréknyi sperma az engedelmesen szorító ajkak között? Aztán meg kellett fontolni, hogy – ugyancsak az időkorlát miatt – Kitti titkos barátnőjét, aki szintén a projekten buzgólkodik, ki szabad-e próbálni… Nem hagyta nyugodni az iménti panoráma és az idegen lány praktikus beállása. Sürgősen dönteni kellett, hiszen nem húzható a végtelenségig, ami már így is túl akar csordulni!

A dilemmát a nyalakodó lány oldotta meg: Amikor Kitti sikongatott és dobálni kezdte a testét, ő fentebb kúszott, majd oldalra, teret biztosítva Barnabásnak a betérdelésre. A fiúnak, mint egy kósza villám, megfordult a fejében, hogy nem venne mérget a szüzességre – hiszen bármiféle nehézség nélkül siklott a lányba –, de ez nem zavarta.

Vége

Dupla első 1.

 Őszi erotikusok - erotikus novellák

2. évad

Dupla első

1.

Barnabás a második lépcsőfordulónál megtorpant. Nem volt benne biztos, hogy egyáltalán tovább akar-e menni, vagy inkább marad a poros, kovácsoltvas cirádákból álló korláthoz támaszkodva.

Majdnem a feje felett egy hosszúkabátos lány cigizett, és bátorítóan mosolygott lefelé. Az arcát valószínűtlenül keskenyre szabták, az orrát kissé megnagyította a rajta pihenő szemüveg, és a sűrű-szövésű haja már a szemüveg fölött, a homlokát elborítva elkezdett burjánozni.

A fiú egy hétköznapi találkozáskor fel sem figyelt volna a lányra, de ez a szituáció más volt, mint egy szimpla délután. Első ötletként fel akart szólni, hogy lépcsőházban nincs dohányzás, aztán erről a tervéről gyorsan le is tett:

– Még elkezdene itt nekem sikítozni! – gondolta.

Kinézte a lányból, hogy nincs felkészülve semmiféle leszólítgatásra, így képes lenne félreérteni.

A következő elképzelés szerint – éppen az iménti elvetés indokából kiindulva – ez a lány hálás lehet mindenféle közeledésért, éppen ezért be kell próbálkozni nála. Hátha úgy lesz vele, hogy soha életében nem jut ilyen sráchoz, meg kell becsülnie…

Barnabás egyébként nem dúskált a csajokban, sőt hónapok óta mindahánynál sikertelenül próbálkozott, kivéve Kittit, aki néha-néha a kezével segített levezetni a feszültségeket. Azt is csak kapkodva a sötét lépcsőházban, vagy a lányszoba ajtajának támaszkodva, esetleg bezárkózva a fürdőszobába. Ilyenkor, minden második alkalommal megzavarta őket valaki, és el kellett halasztani a befejezést. Kitti, a kedves, barnahajú lány igyekezetén nem múlott semmi, hacsak az fel nem róható neki, hogy még nem akarta a szüzességét odaajándékozni senkinek.

– Úgy érzem, még nem jött el az ideje… – szokta nyöszörögni, és olyankor még gyorsabban húzogatja Barnabás falloszát. Néha még a végét is bekapja egy kicsit, vagy hosszan nyalogatja, mintegy engesztelésül, amikor már napok óta nem jött össze a kirázás.

Barnabás sosem tudhatja előre, hogy milyen végkifejletre számíthat, de minden egyes alkalommal tele reménnyel mássza meg a lépcsőfokokat. Akár ezen a délutánon is, amikor a hosszúkabátos lányt megpillantotta, és az összes érzékszerve azt súgta, hogy az idegennel többre juthat 5 perc alatt, mint Kittivel az elmúlt hónapokban.

Átcikázott az agyán az összes haver durván irritáló szexuális élménye, amiket napról-napra hallhat kiszínezve, eltúlozva, s amelyeknek minden apró részletét örömmel átvállalná.

Néhány lépcsőfokot fentebb tétovázott, majd határozottan megtette a maradék távolságot is:

– Hali! – köszönt megfelelő lazasággal a lánynak.

Közben a keskeny száját nézte, amin talán nem úgy esik a csókolózás, mint Kitti duzzadt ajkára csimpaszkodva, „de… ki akar itt smárolni?”

– Nincs meleged? – folytatta a társasági-csevegő stílust.

– Mert? – nézett vissza a lány. – Vegyem le a kabátomat?

– Akár…

– És ha nincs alatta semmi?

Barnabáson volt a csodálkozás sora:

– Niiincs?

– Most az következik, hogy „muti”? – kacagott a lány.

– Muti! – nyögte a fiú, és mindkét kezét a kabát felé nyújtotta.

– Vagy azt is mondhatnád, hogy nem hiszed el, ami ugyanazt jelenti, mint a "muti".

– Nem hiszem! Muti!

– Mást nem szeretnél? – lépett egyet hátra a lány.

Barnabásnak felcsillant, majd elhomályosult a szeme:

– De…

– Elég forgalmas ez a lépcsőház, nem gondolod? – Mielőtt a fiúnak alkalma lett volna magyarázkodni, hogy percek óta nem jött erre senki, megvonta a vállát. – De bemehetünk… ide – mutatott Kittiék vastag, több zárral ellátott bejáratára.

Mintegy varázsütésre, az ajtó kitárult, és ott állt a csodálkozó Kitti.

Barnabás 1 másodperc alatt tucatnyi hihető magyarázatot rögtönzött magában arról, hogy mennyire véletlenül találkozott a lánnyal, és valójában nem is szóltak egymáshoz, ám egyik verziójára sem volt szükség.

– Már furcsálltam, hogy milyen sokáig szívod… – jegyezte meg Kitti a szemüvegesnek.

– Otthon azért más, az erkélyen érdekesebb, de szerencsére akadt társaságom.

– Gyertek már be, mert valaki még félreérti, hogy itt beszélgetünk!

Elsőként a hosszú kabát került fel az előszobafogasra, miközben Barnabás megesküdött volna rá, hogy a kontrasztként extra-rövidre szabott ruha alatt más már tényleg nem található.

Az idegen lány teste kifogástalan volt!

(Folyt.köv.)

Folytatás: Dupla első 2.

Erotikus történet 18+ ajánló

Megmutatom

Eldobom az agyam 2. A fiúk

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Eldobom az agyam 1. A lányok

 Őszi erotikusok

erotikus novellák

2. évad

Eldobom az agyam

1.
A lányok

Akkor szabadultak fel a gátlások, amikor Leona és Zsani visszatértek közös pisilésükből, és úgy oldalaztak be szűkös helyükre a kerti asztal mögé, hogy útközben minden pasi előtt megállva megvárták a popsisimizést.

A sorban legelső, 20-21 év körüli srác, Zsolti még bátortalan volt, és véletlennek álcázva érintette meg a gömbölyű popókat, ám a második és a harmadik merészen markolt oda, a negyedik pedig, Marcell az ölébe is húzta Leonát, majd a nevetve várakozó barátnőjét is.

Zsani ott is maradt, és mindannyiuk csodálkozására kibújt a felsőjéből, közszemlére téve a melltartóból kibuggyanni készülő, hófehér cicijeit.

– Aztamindenedet! – szaladt ki a szerencsés Marcell száján, és megmarkolta a felkínált melleket. – Finomságok!

– Csemegék – helyesbített Zsani.

Már-már úgy tűnt, hogy megmerevedik ez az állapot, sőt engedi, hogy a srác ujjai a melltartó alá kalandozzanak, de hirtelen felállt, mert az asztal túloldalán ülő lányok közül valamelyikük szemében enyhe gúnyt és rosszallást fedezett fel. Az előbbit Inkább irigységnek értékelte, hiszen egy nő csak így bámulhatta meg a cickókat, de a bíráló pillantásokkal nem tudott mit kezdeni. Visszahuppant a fiú öléből a sörpadon szűkösen mért, saját helyére.

A meggondolatlanul lekapott felsője után nyúlt, közben meglátta Leonát, aki ugyanúgy melltartóban állta a tekinteteket, így félbemaradt a mozdulat. Inkább egy vállrándítással üzent az esetleges irigyeknek.

– Azt hittem, szex lesz – jegyezte meg bánatosan az egyik fiú, kényelmesen hátradőlve, akár a moziban.

– Még lehet! – felelte Zsani. – Vagy te inkább csak nézni szereted?

– Inkább csinálni szeretem, ha van kivel.

– Nocsak! Azt állítod, hogy nincs kivel keverned-kavarnod?

– Momentán sajnos...ez a helyzet!

– És ilyenkor mi van? Fel sem áll a farkad egy idő után? – Zsani ártatlan szemei őszinte érdeklődést mutattak.

– Feláll az, de feleslegesen.

– Jaj, te szegény legény!

A lány áthajolt a szomszédos fiún, akinek az imént az ölében ült, és kíváncsian nézte a távolabbi hármat, akiken csak átgázolt, kis popsisimogatással tetézve.

– Nektek is felállt?

– Most? – hangzott egy bátortalan kérdés.

– Most hát! Mit érdekel engem a máskor...! A popómra felállt-e? – A négy bizonytalan bólintást látva felkacagott. – A tiédet tudom – helyezte a tenyerét a legközelebbi nadrágra. – Ennek tényleg örülök! Megmutassam, hogyan kell kirázni?

– Ne hülyülj – szólt közbe Leona –, ahhoz mindenki ért! De nekem megmutathatod, hogy csinálod! Mindig tanul az ember.

– Oké! – rikkantott Zsani.

Mint aki csak erre várt, magához húzott egy üveget, és körbe-körbe nyalta a peremét, aztán a cicik közti völgybe nyomta, büszkén várva az elismerést.

– Ne is haragudj, de ezt felénk nem kiverésnek nevezik, hanem egy gyenguska szopásnak! – közölte vidáman Leona, és a többiek felharsanó nevetése igazolni látszott a véleményét.

– Na jó, de mit lehet egy üveggel kezdeni? – játszotta a sértődöttet Zsani. – Azt sem tudom, hogy érez-e valamit egyáltalán, ennél jobban nem áll fel, hogy jó lenne neki, és nem spriccel szemközt, mert jól csinálom... Mit lehet egy élettelen üveggel kezdeni?

– Nyomd fel magadnak! Különben meg választhatsz élő farkat, ha szopni akarsz!

– Kirázásról volt szó, nem emlékszel? No fiúk, akié legelőbb feláll, annak kirázom, vagyis, hogy legyen jó napja, kis szopi is belefér!

– Nyilvánosan? Itt és most? – pásztázott körbe Leona tekintete az udvaron.

Tudomásuk szerint rajtuk kívül más nem tartózkodott a házban, de néhány távolabbi épület ablakaiból remekül be lehet kukucskálni az udvarra. Már a melltartóra vetkőzéshez is merészség kellett.

– Itt és most! Szóljon, akinek felállt a farka!

– Inkább mutassa! És vegye elő mindenki, gyerünk, bátran, mint a mutogatós bácsi a parkban! A csajok is villantsanak valamit! – Leona elöl járt a jó példával, kikapcsolta a melltartóját, és karmesteri mozdulatokkal biztatott mindenkit. – A bevállalósabbak a bugyit is kitehetik az asztalra.

Egy rövid megtorpanás következett, a kezek lebuktak ugyan az asztal alá, de megálltak a bugyinál, így egyetlen apró ruhadarab sem libbent középre.

Lilla, aki a legfiatalabb volt közülük, s aki meghívta őket szülei telkére, a 90 %-ban elkészült házhoz, a maga 18 évével találóan fogalmazta meg:

– Ahhoz nem ittunk eleget, hogy a bugyit... – Mindenkit kárpótolva, egyszerre húzta le magáról a rövid, virágos ruhát és a melltartót. – És a fiúk járjanak elől, mert szégyenlősködő pasik mellett én is szégyenlős leszek! – Lehajolt, az asztal alatt ellenőrizte, hogy előkerültek-e már a nadrágokból a falloszok. Olyan remegő izgalommal tette, mint aki már szülinap előtt belekukkanthat a parádésan csomagolt dobozba. – Hm. Akadnak már jelentkezők.

Valahogy így képzelte. Amikor meghívta a legszimpatikusabb embereket attól a cégtől, ahol a gyakorlati idejét töltötte, tudta, hogy isznak, beszélgetnek, ökörködnek... és bízott benne, hogy a délutáni találkozó erotikus töltést is kap.

– Mutassátok, mitek van! – vezényelt Leona. – Te meg adj inni  – fordult Lilla felé –, ne csak beszélj róla!

– Ezt még megvárom – felelte a lány, és a látszat kedvéért összeterelgetett néhány kiürült üveget és dobozt, a házba pont most bemenni azonban nem volt kedve.

– Fordítva inkább! – emelte a magasba vékony csíkkal jelzett szemöldökét Leona. – Addig ne tegye ki senki az asztalra a farkát, amíg nem kapunk inni, és titokban húzogatni sem ér! – tette hozzá gyorsan, mert egyetlen kezet sem látott. – A csajok sem segíthetnek, semmi titkos kis rázogatás... addig, utána már lehet... Hol van már az a pia? – Felemelte a hangját, pedig a pohara félig volt.

A 20 és 35 év közötti srácok és férfiak várakozóan tekintettek a sietve távozó Lilla hamvas popsijára és jártában összeérő combjaira. Nemcsak a kolléganőik erotikus oldalát nem ismerték eddig, de a gyakorlat alatt mindig csendes kiscsajról sem feltételezték, hogy benne lenne egy kis huncutkodásban. De abban biztosak voltak, hogy a döcögősen indult délutáni csevegésből – mely során eddig alig-alig szólaltak meg – bármi kialakulhat.

– Beindult a nedvesedés – jegyezte meg Zsolti, szakértően résnyire zárva a szemét –, olyankor szokták összeszorítani a puncit.

– De tudod! Majd kinyitja neked, ne aggódj! – vágta rá Zsani.

A lányok visszafogottan kacarásztak, és néha még egy-egy tétova kísérletet tettek a fedetlen cicik takarására, a srácok harsányan röhögtek, és nem lehetett tudni, hogy kezeik mit ügyködnek az asztal takarásában

– Eldobom az agyam! – Leona jobbra-balra dőlt, kezét a szája elé kapta, mert Zsolti váratlanul felugrott, és nadrágját felfelé huzigálva a csupán egyetlen bugyit viselő Lilla után vetette magát.

Folyt.köv.

Folytatás: Eldobom az agyam 2.