Szőkék és kavarósak 8.

Előzmények:

Szőkék és kavarósak 1.

...

Szőkék és kavarósak 7.

SZŐKESÉGEK

- erotikus novelláskötet -

2. évad

Szőkék és kavarósak

8.

Kurta csömör a gyönyör

– Te mindig ennyire gyors vagy? –  kérdezte Evelin vidáman, miközben papírzsebkendővel a combja tövéből és a popsivölgyből törölgette Béla nyomait.

A férfi kacarászva hümmögött:

– Hm. És te?

– Mit én? Mi van velem?

– Te sem sokat várattál, baszógép...

– Arra célzol, hogy csúsztam rendesen, vagy, hogy hangos voltam? Valamit változott a világ és már nem azt szeretik a pasik, ha a nők is gyorsan elélveznek? Szerinted szenvednünk kellene, amikor azt a csúnya izét húzogatjátok a puncinkban?! Majd legközelebb jajgatok és segítségért kiabálok!

– Azt talán mégse! – nevetett Béla jóízűen és elégedetten. – Baszógép vagy!

– Mondtad már az előbb is. Nem tudnál udvarolni inkább, vagy ez volt az udvarlás?

– Dicséretnek szántam.

– Amúgy... inkább az elejét tartottam sebesvonatnak... meg se kérdezted, hogy bemehetsz-e az alagútba, szabad-e a pálya, esetleg még olajozni kellene... csak füstöltél befele, és már tele is voltam csurig... De emezt a részét, mármint a 2 másodpercből a második másodpercet nem reklamálom, hadd jöjjön, aminek jönnie kell, én is elkészültem addigra... Csak néha jólesne hosszabban, ha férfiaggyal megérted, élvezni egy darabig, hogy dugunk, és ilyet veled még nem tapasztaltam. Egy ilyen durrbele-menetben is megvan minden, de túl csömör, mintha a kedvenc sörödet nem korsóban, hanem egy kanálnyi sűrítményben kapnád meg. Benne lenne minden, ami kell, és mégsem sört kaptál, csak éppen a lényeg marad le. – Evelin elhallgatta, pedig már a nyelve hegyén járt a megjegyzés, hogy általában ilyen gyors menetekhez van szokva, és csak egészen ritkán részesül hosszabb szexben. – Kurta csömör, rövid gyönyör, se eleje, se vége, azaz csak eleje és vége van, ezek egybeesnek, közepe nincs.  Remélem, most nem haragudtál meg rám! Ha mégis, az sem gond, így jártam! – Azt is csak magában tette hozzá, hogy réges-rég nem beszélt ennyit folyamatosan. Pasival főleg nem, mert előtte nem igénylik, utána meg ő nem szereti.

– Azért is jó, ha mindketten gyorsak vagyunk, mert lassacskán lejár az ebédidő.

– Huh! Tényleg? Siessünk! – Evelin sikeresen belecélzott a szemetesbe. – Mindig hátulról csinálod?

– Nem volt még alkalmunk mást kipróbálni... No, majd legközelebb!

– Siessünk!

– Én már helyben vagyok, neked kell még elfoglalni az asztalodat. Legközelebb meg majd igyekszem lassúbbra venni a figurát... és akkor te választasz pózt.

– Nem biztos, hogy lesz legközelebb! – Evelin vonásai összerendeződtek, tekintete szigorúra váltott. – Na viszlát!

Béla hosszas vigyorral nézte a lány után becsukódó ajtót; Biztos volt benne, hogy ez a "legközelebb" hamarabb bekövetkezik, mint eredetileg tervezte, hiszen Evelin nála felejtette a papírtáskát, benne az ajándékba kapott bugyikkal.

Nem is került sokba ez a csaj!

– Ha kiszámolom, mennyibe jön ki egy baszás... alkalmi vétel! Ilyen jó csajt ennyiért megdurrantani!... és annyiszor, ahányszor csak akarom...!

Leült, és állandósult vigyorával továbbgondolta, mi mindent ki lehetne még hozni Evelinből... Mennyire tetszene másoknak is, hogy azonnal nedves a pinája, és nem panaszkodik, sőt akkor is élvezi, ha más nők nem...

*

Evelin hasonlókat gondolt, amikor a tömegszállásnak csúfolt terembe utolsóként érve, elfoglalta helyét az íróasztalnál.

Egy hete koptatta ujjaival a billentyűzetet és könyökével az asztal lapját. Egy hete szoktatta már popsijával a meglepően puha, formához igazodó memóriaszéket, amely talán még sosem tapogatott olyan feneket, amit 24 óra leforgása alatt – hányszor is? – hatszor csodáltak meg behatóan (igaz, hogy abból három alkalommal Béla ismétlődött).

– Szerencsére egyik se kúrt seggbe! – sóhajtott fel, majd ijedten körbetekintett, hallhatta-e valaki a kicsusszanó megkönnyebbülést. – Még Béla sem, pedig szerintem arra pályázott... No, most majd mehetek hozzá vissza a bugyikért, biztos megint behajtja az árát! Alig egy arasz, de ravasz a koma – mosolygott magában, fejét mélyen lehajtva –, estére szexbuliba megy, de a pina azért mindig kéne...

Megcsörrent az asztali telefon, egy hét óta először, kiírta a hívót: GONDNOKSÁG.

– Szia, nálam hagytál valamit, majd ne felejtsd el kiváltani! – hallatszott Béla visszafojtott nevetése.

– Nincs rá szükségem! – súgta Evelin a kagylóba, és egyből rádöbbent a nagy igazságra: ha a telefonba halkan beszélünk, környezetünk egyből hegyezi a füleit. Megismételte normál hangerővel: – Nincs rá szükségem!

– Nem baj, akkor most csak dugjunk, a csomagot meg máskor váltod ki!

– Megint? Úgy értem: még ma?

– Okos kislány! Így kell beszélni, ha mindenki hallhatja! Csakis virágnyelven, vagy körbeírva. De miért kérdezed? Neked ma már nem megy?

– Nem az... – Evelin kereste a szavakat, amiből a többiek talán nem következtetik ki, hogy miről van szó. – Ellenkezőleg.

– Tehát lenne kedved dugni, csak engem féltesz?

– Csak, hogy nem alkalmas... Nem biztos, hogy nyerő.

– Azt gondolod, hogy nem áll fel a farkam? Gyere le és megmutatom... nemcsak mutogatom, ki is próbáljuk, dugjunk! Rendben?

– Naponta mennyi? – A lány nem bírta ki, hogy meg ne tudakolja a pasas névleges kapacitását.

– Ne félts te engem, jó punci korlátlan számban jöhet!

Evelin nem tudott semmi olyat mondani, ami a jelenlévők számára kitalálhatatlan.

– Értem. Köszönöm, hogy szóltál. – Letette a kagylót.

Ebben a pillanatban Hatoska felpattant az asztalától, és pókerarccal, de sietősen távozott.

Evelin rosszat sejtett, a munkába temetkezett. Gondolatai azonban visszakeresték és elismételték az elhangzott mondatokat, hátha rájön, hogy mivel bőszítette fel a bulik főszervezőjét, Hatoskát, mert az bizonyos, hogy összefüggés van a telefonálás és a hirtelen kirohanás között. – Tuti-fix! – De mi baja lehet pont Hatoskának, aki egyik füléhez folyamatosan a mobilt nyomja, a másikhoz meg az asztalit, a vezetékes telefont? – Egyet meg felnyomhat magának a ribanc!

Kereken 20 perc telt el Hatoska visszatéréséig.

– Mert neki természetesen szabadon lehet kóborolni! – pillantott fel Evelin ellenségesen, majd ijedten hátrahőkölt, mert az utálatát sikeresen kiérdemlő lány egyenesen feléje tartott. – Most mi van?

Azon sem lepődött volna meg jobban, ha a gyűlölt Hatoska lazán közli, hogy "holnap már be se gyere dolgozni, mert láttál a tegnapi partin", ehelyett a szőke lány könnyedén és parancsolóan odavetette:

– Vidd le ezt a karbantartónak, ha nem tudod, hol található, addig keresd, míg meg nem lesz! – Evelin asztalára pottyantotta a nála lévő vaskos borítékot. – Mondd neki, hogy sürgős, és várd meg, nehogy elpiszmogja az időt!

A "tömegszállás" többi munkatársa úgy tett, mintha nem érdekelné, ami elhangzik, vagy valóban nem találtak benne semmi különöset.

Evelin a lépcsőfordulónál már belelesett a borítékba, és mire leért Béla iroda-műhelyéhez, már rájött, hogy nem az üres jegyzettömb miatt kellett lejönnie.

– Ezt meg hogy intézted el?! – támadt egyből a karbantartóra.

– Nyugodj már le! Elmagyaráztam Gabinak, hogy...

– Kinek?! Ja, nem is tudtam, hogy Gabinak hívják!

– Gabi, Gabriella... Szóval elmagyaráztam Gabinak, hogy akkor beszélünk telefonon, amikor csak akarunk...

– Honnét tudta, hogy beszéltünk? – sandított Evelin a szeme sarkából Bélára.

– Gondolom, a csörgésről tudta, hogy belső hívásod van, aztán megpróbált engem elérni, és mivel foglalt voltam, kikövetkeztette, hogy egymással beszélünk. Azt hitte, hogy a buliról beszéltünk, ezért iderohant lebaszni...

– A mocsok...! Mi baja van velem?

– Semmi. És meggyőztem, hogy nem kell tőled tartani, nem kotyogod ki senkinek...

Evelin megint oldalról nézett Bélára, de már gyanakvás nélkül, inkább kíváncsian:

– Húsz percig győzködtétek egymást?

– Jól van na, nem állt fel egyből a farkam!

– Dugtatok? Nem semmi egy alak vagy! Lerohan lebaszni, te meg megbaszod?!

– Csak leszopott... úgyhogy, ha viszket még a puncikád, mehet a móka!

– Nem hiszek neked. Vagy nem szopott le, vagy nem tudsz most dugni.

Béla előkapta a falloszát, amely, ha nem is úgy, mint a cövek, de félig-meddig ácsingózott, akár az a cövek, amit nem függőlegesen, hanem 45-fokosan terveznek beverni.

Evelin közelebb lépett, hogy Béla kedvére tapogathassa.

– Ez nem igaz! Akkor mégsem dugtatok... vagy mit beszélek már zavaromban ... nem szopott le rendesen?

– Mutasd meg, milyen szerinted a rendesen szopás!

A lány letérdelt:

– Csak rendesen felállítom... nem akarlak leszopni, de jöhetsz punciba.

– Az jó lesz! De a legjobbat még el se újságoltam: Gabi természetesen beleegyezett, hogy eljöjj a mai buliba!

– Ezt szopás közben közölte? – pillantott fel Evelin. – Mert én vagy szopok, vagy beszélek, vagy egyiket sem, de a kettő együtt nem megy. Lehet, hogy csak kamuzol és mégsem szopott le, és a bulit is csak azért mondod, hogy könnyebben bedőljek?

– Jó ötlet, de úgyis kiderülne...

– Na és? Ha megdugsz mint a villám, aztán kiderül, hogy kissé kicselezted igazságot, akkor már  mindegy, te rendben vagy, én meg nem tudnám visszacsinálni.

– Villámlást mondtál?

– Aham! – Evelin felemelkedett, mert úgy ítélte meg, hogy Béla készen áll. Az ajtó felé fordult, ahogy délben tanulta, tenyerével megtámaszkodott. – Jöhet a villámlás és mennydörgés!

– A villámlásról jutott eszembe, hogy Gabi azt üzente: ne lepődj meg, ha nem te leszel a figyelem középpontjában, mert nem te vagy már az új lány, hanem valami Villámpina becenevű csaj.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Szőkék és kavarósak 9.

Szőkék és kavarósak 7.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Szőkék és kavarósak 6.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Szőkék és kavarósak 5.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Szőkék és kavarósak 4.

Előzmények:

Szőkék és kavarósak 1.

Szőkék és kavarósak 2.

Szőkék és kavarósak 3.

SZŐKESÉGEK

- erotikus novelláskötet -

2. évad

Szőkék és kavarósak

4.

Tarol a tombola

– Micsoda popsid van! Mondták már?

Béla került elő valahonnan, amikor Evelin megtalálta és derekára tekerte a legelső lepedőt, amibe belebotlott, vagy a sajátját, vagy másét. Dekoltázsa így a derekáig nyújtózkodott, és reménykedett, hogy mostantól a popsija helyett – mellett – a cickókat is éri némi figyelem és elismerés. Jólesett volna összetalálkozni a pasik tekintetével, ám visszafogta magát, és csak annyit ellenőrzött a szeme sarkából, hogy a többi csaj elkezdett-e öltözködni.

Nem tartotta fontosnak, hogy Bélának reagáljon, kicsit le is lombozta, hogy a pasas csak neki már másodszor mondja ugyanezt. S ha hozzászámítja a buliban a további hét lányt, akik popsijáról szintén bármilyen fokozat megállapítható, annyit inflálódott a semmitmondó bók, hogy szinte értéktelenné foszlott.

Béla nem adta fel, két kampós mutatóujját felülről bedugva a fehér lepedő alá, húzta közelebb a lányt, közben szakadásig feszítette az anyagot. Rövidesen végigrepedt és lehullott.

Egy ilyen jelenet bárhol feltűnést kelthetett volna – Evelin fél-meztelensége kiteljesedett –, ám ez a buli már ellaposodott és leült, újat nem remélt, csak a sütemények bízhattak benne, hogy történhet még valami. Az új lány meztelensége sem volt már annyira izgalmas, mint kezdetben, de a legtöbb figyelmet még így is ő szakította ki az összesből. Ha többet is remélt, elégedetlenségre nem volt oka.

Hatoska bezárta a boltot, megint újabb bugyit húzott magára, és annyira bágyadtan pillantott Béla harmadik mutatóujjként lefelé görbülő, pihenős farkára, ami felért egy sértéssel.

Többen az órát nézték: Hihetetlen, mennyire elszaladt az idő!

– Hogy csináljátok – kérdezte valaki panaszosan –, hogy napról napra kevesebb...dolog fér  bele... a partyba?

– Én még ráérek – vetette fel egy férfi –, ha a csajok közül is marad valaki!

Hatoska feltartotta a kezét, és mintha visszatért volna az élet az arcába:

– Max egy órát maradhatok.

– Nincs már meg a pasid? – csodálkozott Matild, aki keresztben ült egy fotel mélyén, mint akit odadobtak és nem is akar ezen a helyzeten változtatni.

– Dehogyisnem, el sem tudnám zavarni! – kacagott Hatoska. – Maradt neki is! – mutatott két ujjal a puncija felé.

Még két férfi jelentkezett.

Rövid tétovázás után – elsétálva Béla mellől – Evelin is feltette a kezét, őt úgysem várja otthon senki. Különben is úgy érezte, soha többé nem hívnák meg, ha most nem bizonyítja be, hogy – egy kis túlórázás erejéig – belepasszol a társaságba.

– Mi öten...?

– Hatan! – hallatszott Béla hangja.

Elfojtott röhögés. Egy szexbuli zárórájához közeledve nem illik ugyan meredező farkakat hiányolni, de Béláé messze alul múlta a többi férfiszerszámot.

Matild még tanakodott, egy-egy féltékenynek tűnő pillantást lövellt a kolléganői felé – talán éppen azt mérte fel, hogy mellettük vagy helyettük kevés esélye marad a pasiknál –, aztán felfelé induló keze megállt az állánál egy simogatásra. Mégsem kockáztatta meg, hogy őt ne válassza senki.

– Hol a tombola? – kérdezte Béla, mint aki számára legsürgősebb a szex.

– Három-három – vonta meg a vállát Hatoska –, úgy jön ki. Mit kell ezen tombolázni?

– Kettő-kettő...

– A csajokat nem számolod? – nevetett valaki öltözködés közben.

Végtelenül lassan készülődtek a távozni szándékozók. Inkább maradnának még? Hátha ki tudnának még préselni egy újabb actiont? Vagy arra kíváncsiak, mint Béla is, hogy melyik csajra melyik két pasi jut?

– És azt hogy döntjük el, hogy ki kivel lesz? – erősködött Béla.

– Majd így, te kötözködős! – Hatoska kilépett a legújabb bugyijából, erre a napra biztos nem készült nagyobb kollekcióval. Elővette a korábban használt egyik dobozt, amely a felirat tanúsága szerint eredetileg tartós elemek készletezésére szolgált. – Húzzál kettőt – kínálta a tombola-cetliket Evelinnek –, én is kettőt...! 

Az elmenni készülők megálltak, páran le is ültek: csak megvárják még, mi lesz ebből!

A cédulák nem a sorszámokat, hanem a bevállalandó actiont tartalmazták. Hatoska ügyes ujjakkal hármat vett ki, majd szemrebbenés nélkül visszaejtett egyet, s akik ezt a pillanatig tartó manővert észrevették, esküdni mertek volna rá, hogy elolvasta, és azt dobta vissza, amelyik nem nyerte el a tetszését.

– Melyiket nem akarja? – villant be Evelinnek is a gyanú, és máris megpróbálta megjósolni a saját esélyeit, azaz a megmaradt cédulák tartalmát: – Legnagyobb valószínűséggel a szopás játszik, még úgy is, ha Hatoska esetleg ebből kapott ki kettőt... – A doboz ott mozgott az orra előtt, húzni kellett.

– A következő lépés pedig nem más – húzta el a száját Hatoska olyanformán, mint aki pontosan tudja, hogy Evelinnek melyik 2 cédula jutott –, választanunk kell a két-két actionhoz két-két farkat... vagy hangosan eláruljuk, hogy mi a menü, és a pasik jelentkeznek rá, ki kéri az A-t, ki kéri a B-t... Melyik verzió legyen?

– Emez! – vágta rá Evelin, mielőtt felfogta volna a felajánlott változatok közti különbséget. Ezután pillantott csak rá a cédulákra, és közömbösen állapította meg, hogy mindegy, melyik két pasi jut neki. Akik őhozzá jelentkeznek, azokkal vállalja be a programot.

A party korábbi aktivistái most közönségként viselkedtek, és talán nagyobb izgalommal várták a műsort, mint a szereplők.

Hatoska nem titkolta tovább, csengettyűként megrázta a tombolacéduláit:

– Ki lesz az a bátor pasi, akinek a farkát finom szopásban fogom részesíteni? No és ki az a merész, aki a lovam lesz, és ügetésben vagy vad vágtában meglovagolom?

Egyszerre négyen léptek felé, mire felkacagott:

– Várjuk meg az új csajszi ajánlatát is, neki is jár két farok, nem olyan ügyes, hogy magának tudja csinálni!

"Új csajszi?" – Evelin kiakadt, hogy még a nevét sem tudja, de rögtön meg is bocsátotta, hiszen ez kölcsönös: ő meg csak Hatoskának ismeri.

Szerepének megfelelően, kíváncsian nézett a pasikra:

– Ki szeretné a vállán érezni a lábamat ...közben...? – Elhallgatott, mert felesleges annyit dumálni róla, és ujjait égette a másik, várakozó tombolaszelvény, amit szintén nem akart részletezni: – És popóba... kit érdekel? – Sikerült halkan és indulatok nélkül kimondania.

– Mit mondott? – riadt fel Béla bácsi, a rendszeresen szexparty helyszínéül szolgáló lakás tulaja, aki egy ideje horkolás helyett bóbiskolással tartott ügyeletet az egyik sarokban, s aki már azt hitte, hogy vége is a bulinak, amire szokás szerint alig emlékszik.

– Mi van?! – Mások sem értették Evelin szerényen elmotyogott bejelentését, s így nem tudták, mire készüljenek fel vizuálisan.

Ezalatt a két-két pasi – röpke alkudozást követően – a lányok mellé sorakozott.

– Az új csajt seggbekúrják! – magyarázta egy szöszi csaj Béla bácsinak és más értetleneknek.

"Új csaj!" – húzta el a száját akaratlanul Evelin.

– Spam! – súgta Hatoska szájmozgás nélkül, azt sugallva, mintha az új csaj szándékosan választotta volna a popós actiont, hogy minden figyelmet magára vonjon. Ezt persze mindannyian meghallották, és egész testükkel az új csaj és játszótársai felé fordultak.

– Lehet még jelentkezni? – kérdezte egy újabb hang. Az érdeklődő oldalra döntötte a mellette ülő csajt, és a fenekét tapogatta egyre behatóbban.

– Nem! – felelte Hatoska, majd hirtelen engedményt tett: – Lehet, ha elintézitek magatoknak a tombolát... mert én már nem fogok ráérni. Vagy kúrjatok kivételesen tombola nélkül!

Evelin nem tudta, mihez kezdjen magával, csak cserélgette a súlyt a lábain.

Összehasonlíthatatlanul más – ijesztő és furcsa is –, amikor egymás szeme előtt, mindenki ugyanazt csinálja, az egy tömeges pornó, alig lehet odafigyelni magunkra, de idővel megszokhatóak a körülmények, és a saját élvezetet pótolja, vagy magasan kiegészíti – kinél hogy – a csoport hatása. De a csoportszex mégis sokkal-sokkal egyszerűbb, mint amikor csak 2-3 mini-csoport ügyködik, és őt bámulják majd, ahogy szerencsétlenkedik. Még jó – kedvező jel –, hogy a távozni készülő, ám mégis maradó partizók mégsem rendezkedtek be passzív közönségnek, hanem elkezdtek egymással is foglalkozni.

Valamit lépni kellett, mert Hatoska és partnerei máris elfoglalták a legszélesebb kanapét, és a lány – előkészítendő a tombolán nyert programhoz – egyszerre két farkat tesztelt kézzel és szájjal, közben kimosolygott a közönségre, így ellenőrizve, hogy hányan figyelik.

Evelin elszánta magát. Végső kapaszkodónak eszébe jutott a mosdó, mint elfogadható érv a nyilvánosság kizárásához.

– Gyertek velem! – sóhajtott sok levegőt felhasználva, és megindult a fürdőszobába.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Szőkék és kavarósak 5.

Erotikus olvasnivaló 18+

Albérlet ingyen

erotikus novella a nyári sorozatból

Szőkék és kavarósak 3.

Előzmények:

Szőkék és kavarósak 1.

Szőkék és kavarósak 2.

SZŐKESÉGEK

- erotikus novelláskötet -

2. évad

Szőkék és kavarósak

3.

Rombol

– Bocs, de nem bírtam ellenállni...! – Béla berekedt az egyetlen percnyi aktivitástól 

– Semmi baj – felelte Evelin.

– Micsoda popsid van! Mondták már?

A kérdésre meg nem tartotta szükségesnek a választ: "Igen, mondták, kivétel nélkül minden faszi mondta, és azoknak sem tudom a nevét." Magára tekerte, mellei fölött rögzítette a lepedőnél vékonyabb anyagot.

– És micsoda pina! Hááát, nincsnek rá szavak – folytatta Béla. – Omlós, forró, szoros...

– Nem lehet egyszerre omlós és szoros! Vagy mégis? Merre van a mosdó? – kérdezte a lány, mert amit Béla bepumpált, az ki akart csordogálni.

– Mutatom! – készségeskedett a férfi, és megállapította, hogy Evelin sokkal jobban mutat egy szál lepedőbe csavarva, mint az előnytelen ruháiban, egyszerűen gyönyörű!

És az a popsi...! Nem is volt idő simogatni, markolászni...! Kicsit elkapkodta a megdöntését, tovább kellett volna élvezkedni, hátha ma már nem lesz több alkalom.

– De miért ne lenne?! – elmélkedett magában, míg a fürdőszoba előtt várakozott. Evelin, bármennyire is jó volna, nem a partnere, ezt igazolja az is, hogy nem mehetett utána a mosdóba. Csak elkísérte a lányt, ezért rá nem vonatkozik a buli íratlan szabálya, miszerint belépés után új partnert kell választani, a sajátot meg önzetlenül átadni másvalakinek. – Ez szerintem így logikus!

Ha meg a társaság másképpen gondolná, akkor sem kell feladni, mert hamar megfordulhat a kocka, általában igyekeznek pörgősre fogni a bulit, mert nem nyúlhat bele nagyon az éjszakába az a "rendkívüli megbeszélés", "sürgős munka", vagy "unalmas csapatépítés", amiről otthon az igazi partnerek tudnak.

Evelin reggel még semmit sem remélt ettől a naptól, most izgalomtól kipirultan, a rátekert lepedőn kéttenyérnyi vízfolttal, mosolyogva lépett ki az ajtón. Még mosakodás közben elhatározta, hogy rögtön megköszöni Matildnak a meghívást, s ahogy a kiskutyaként várakozó Bélába ütközött, hát neki is megtette:

– Köszi, hogy elhoztál! – Jobbról-balról egy-egy puszi.

A 45 éves, durván kopaszodó, ám pocakot még nem eresztő, enyhén borostás karbantartó reflexszerűen elkapta a lány fenekét, ugyanakkor kibontotta a lepedőből, és a falhoz tervezte támasztani.

– Csak még egy próba... – lihegte.

Meglepetésére Evelin nemcsak hogy nem szánt rá egy újabb percet, vagy nemhogy csodálkozott volna a megint meredező farok láttán, de határozottan eltolta magától és visszatekerte a vékony, fehér anyagot:

– Hagyjál már, bulizni jöttünk!

A lány elindult a félhomályban arra, amerről a hangokat hallotta. Nem az erősödő horkolást, hanem a nevetgélést.

Benyitott a legelső ajtón, egyből észrevette, hogy téves, és nem illett volna most holmi köszöngetéssel megzavarni az ott megpillantott Matildot, ugyanis Miss Tilda – ahogy a kolléganők a háta mögött nevezik – éppen egy meztelen pasi farkát szopogatta, ugyancsak meztelenül, és biztosan bemelegítésül, ahogy Béla mellékesen, átöltözés közben őt durrantotta meg. Bevett szokás lehet "a bulikában" érkezéskor, köszönés helyett szexelni valakivel. Nem egy rossz szokás!

Visszacsukta az ajtót, mielőtt a nyomában lihegő kísérője is bekukkanthatna.

Béla valahogy mégis kitalálta, hogy mit nem látott:

– Tilda szop?

– Merre kell menni? – kérdezte Evelin.

Egy hangulatos galériát is elviselt volna a tágas és magas helyiség, ahol az igazi buli zajlott. Középen, alacsony asztalokon üvegek, poharak és többféle sütemény.

Az egyetlen bugyira vetkőzött Hatoska jött elébük, mintha a legjobb barátnők volnának, puszi-puszi. – Munka óta, a munkahely és a buli között volt alkalma bugyit cserélni egy hasonlóan miniatűrre. Ügyes! – Kitűzőket adott át, Bélának segített is felerősíteni a dereka-tájára, közben lepedőn át megmarkolta a kidudorodó falloszt, és felkacagott, amikor a férfi a harmadik és a negyedik puszit a hegyes bimbókra adta.

– Ne várjunk senkire! – kacsintott egyértelműen a pasira, ami annyit jelenthetett: "Gyere, kúrj meg!"

Evelin azon mélázott, hogy a munkahelyen nem tűnt még fel, hogy ezek ketten ennyire közvetlen kapcsolatban lennének... bár valószínűleg ő sem fog eldicsekedni vele, hogy megérkezéskor pikk-pakk, rögtön bepucsított Bélának, mintha valamiről lemaradna, ha nem tenné. Feltűzte a piros 8-ast tartalmazó plasztiklapocskát, majd gondolt egyet, és a lepedőszerű anyagot a melle fölül átkötötte a dereka tájára. Még így is ő maradt a társaság legjobban beburkolt tagja.

– A lányok húznak! – Hatoska sietősen fordult, ugrott, közben megbillentette az egyik asztalkát, és a sütemények többsége a padlóra csúszott. – Valaki adja elő a tombolát, mert mindent lerombolok! Rombol a tombola! – nevetett saját ügyetlenségén. – Pasik, remélem mindannyian ettetek már vaníliást!

A megszólítottak élénk bólogatással és széles vigyorral jelezték, hogy felkészültek, és ízes ondót kínálnak az elkövetkező cumizáshoz.

Előkerült egy széles szemeteslapát, és egy teljesen pucér, szőke lány módszeresen összegyűjtötte az édességet, alig kenődött szét valami, ezért néhány szeletet visszatett az asztalra, a pasik meg folyton mögé igyekeztek kerülni, hogy megcsodálják a fenékriszálást.

– A vaníliásokat megmentettem, egyetek gyorsan! – Láthatóan élvezte, hogy Hatoska helyett ideiglenesen ő kerülhetett a figyelem középpontjába. A tekintetek együtt rezegtek a popsi fókuszával.

Mindenki állva várakozott, az egy- és többszemélyes, kényelmes fotelok és kanapék nem ölelhették magukhoz a többnyire meztelen testeket. A párok egymás mögé álltak, titkon vagy nyíltan meg-megsimogatták saját és a másik intim testrészeit, közben a többieket is figyelve, és folyamatosan készen állva a párcserére.

Evelin végignézett mindenkin, de nem tudta megállapítani, hogy kik a kollégák-kolléganők, és kik nem azok. Feladta, a válasz ugyanannyira lehet "igen", mint "nem". Csak Hatoskát, Matildot, és persze Bélát ismerte.

Béla szorosan mögötte állt, farka változatlanul merev volt és Evelin fenekéhez nyomódott, kezei egy-egy cicit masszíroztak. A lány nem erre figyelt, hanem a többiekre, Bélát csupán egy tovatűnő gondolatra méltatta: "Miért nem dugta meg Hatoskát? Nem volt elég egyértelmű a felhívás kúrásra? Álldogáló farokkal várakozik..." 

Rezgett a levegőben a nyugtalanság, amit Evelin indokoltnak tartott, hiszen valószínűleg rajta kívül mindegyiküket várja otthon valaki, ezért minél hamarabb szeretnének belefogni – amiért összejöttek – a szexbe. – Összeszokott társaságnak látszanak – gondolta – mégis vágyakozva és izgatottan lesik egymást. A következő percben megértette, hogy mire vártak: A tombolára.

– Mostantól tombol a tombola! A lányok húznak!

Mintegy végszóra, ekkor került elő Evelin és még mások kolléganője, illetve főnöke, Matild, és egy plusz srác. Sietve léptek be a helyiségbe, mintha most érkeztek volna kintről, csak éppen a meztelenségük árulkodott arról, hogy mégsem az utcáról toppantak be.

Hatoska minden lánynak odatartotta dobozt, melyből sorban kihúzták annak a pasinak a kitűző-sorszámát, akivel szexelni fognak. Utána egy másik dobozzal is körbeszaladt, melyből egy-egy újabb cédula került elő, ezeket a pasik írták, s kiderül belőlük, hogy mire vágynak. Egyszerű, gyors és praktikus módszer.

A férfiak minden irányba mutogatták a sorszámukat, amit nem tudtak sehova se kitűzni, legfeljebb felakasztani. Aki már eltávolodott az eredeti partnerétől, az magának végezte a cukkolást és húzogatást, de ez feleslegesnek tűnt, hiszen minden farok egyforma erővel meredezett.

A lányok nem mondták ki hangosan a kihúzott sorszámot – ám a kíváncsiból mohóra váltó, elhomályosuló tekintetek egymásra találtak, és a pasik máris tudhatták, hogy ki lesz a párjuk a következő félórában –, ehelyett sorban fennhangon közölték, hogy mit fognak kezdeni a rájuk jutó pasival:

– Cummm! Ide szopás van írva... Le is nyeljem, vagy lehet a cicimre ereszteni?

– Ebben majd megegyeztek egymásközt!

– Nem úgy szól a szabály, hogy előre el kell árulni?

– Ennyire előre még úgysem tudod... Én következem. Ugyancsak szopni fogok, de remélem, jut idő másra is!

– Együtt-fürdés!

Amikor Hatoska felolvasta a tombolacéduláját – 69! – néhányan bekiabáltak: "Bunda, bunda!"

Ismerhették már egymás szenvedélyeit. Evelin elképzelte, hogy legközelebb már ő is mindennel tisztában lesz, mégis izgatottan fogja várni, hogy ki és mi jut neki.

A lányok fele még hátravolt.

– Lovagolni fogok!

– Popó... Hm, stipi-stopi, akkor én kérem a fürdőszobát!

– Mehettek a másikba is, ha nem fértek el az együtt-fürdőzőkkel! – felelte az a srác, akit Evelinék megérkezésekor Matild szopott.

Ekkor becsoszogott a helyiségbe egy morcos bácsika, nem szólt senkihez, mintha ott sem volna – pontosan annyit is törődtek vele, mintha ott sem volna –, csendben helyet foglalt a legtávolabbi fotelben, még a nyakát is behúzta. Valószínűleg ő horkolt olyan förtelmesen, ahogy előre rápihent a bulira. (Evelin később tudta meg, hogy ő az a bizonyos Kovács Béla, a lakás tulajdonosa, aki kukkolásért cserében beenged efféle bulizókat.)

Már csak egy lány maradt Evelin előtt:

– "Finom szopás", szóval finoman fogom szopni valaki farkát, ha evett finom süteményt! És le is nyelem a spermikéjét, ha szeretné, és ha a mocskos kis részletek érdekelnek valakit.

Az általános derültségből úgy látszott, hogy mindenki megelégedett azzal, aki-ami neki jutott, még akkor is, ha ő éppen másik cédulát – másfajta pózt – tervezett, és talán másik partnert szeretett volna.

Ha a kezek el is voltak foglalva, minden szem az új lányra tapadt.

Evelin megköszörülte a torkát, mint aki tisztában van vele, hogy sok múlhat a mostani szereplésén, igaz, nem a cédulára írt szó felolvasásán, hanem annak megvalósításán: a következő bulimeghívások. 

– Szopás – mondta ki csendesen, szerényen.

– Figyelem! – süvöltött a levegőbe Hatoska, visszavéve a két dobozt. – Mivel ma eggyel több a farok, mint a punci, az új csajszinak lehetősége van kihúzni a megmaradt tombolát, én már sejtem, hogy kinek a sorszámát... és kihúzhat mellé egy másik akciót, vagyis innen is az utolsó cetlit.

Evelin már kereste is, hogy melyik pasinál van a 4-es kitűző, és közölte a másik cédula tartalmát:

– Dugás vállra tett lábbal. – Rögtön kommentálta is: – Az jó!

– Menni fog? – érdeklődött Hatoska, de már csak a billegő, sietve távozó, fantasztikusan gömbölyű popsijának lehetett volna felelni. Helyet keresett a szerencsés kézzel kihúzott 69-es actionhoz.

– Nagyon vagány popód van! – lépett Evelinhez a másodiknak kiválasztott pasas. Máris szerzett egy pirospontot, amiért nem Hatoska után bámult, hanem észrevette emennek a szépségét. – Azt a kanapét ki tudjuk húzni...! – vezette a lányt a kinézett helyszínre, mielőtt mások megelőznék.

Jött velük a tombolán szopásra elsőként kisorsolt srác is, valamennyivel, talán 3-4 évvel fiatalabb Evelinnél, és praktikus dolgot vetett fel:

– Szerintem nyomathatnánk egyszerre, hogy időt nyerjünk!

– Mi olyan sürgetős? – kérdezte a lány.

– Ha belefér, akkor lesz egy újabb tombola...

– Értem. Az jó!

Amíg a pasik széthúzták és kényelmes ággyá alakították a kanapét, majd amíg tenyerükkel és ujjaikkal felfedezték a testét, Evelin elégedetten gondolta végig, hogy mennyivel jobb ez a kellemes társasággal bulizás, mint ismeretleneket felcsípni, úgy szerezni meg a betevőt, amikor már a tetőn tombolnak a hormonok... Aztán az ósdi bugyija jutott eszébe, amit végleg a legalsó polc alatt fog felejteni.

Reggel még el sem tudta volna képzelni, hogy kora este egyszerre 2 pasi élvezi a testét, és egyikük sem elégszik meg azzal, amit a tombola rájuk kirovott, az új csajon mindent ki akartak próbálni.

– Ide is jöhet... – hallatszott a közeli, kétszemélyes kanapé felől, ahol már végeztek is.

– Jövök! – felelte valaki a legtávolabbi sarokból, a szaporán pislogó lakástulajdonos mellől

– Jól van, vaníliást kérek!

(Folyt.köv.)

Folytatás: Szőkék és kavarósak 4.