Egyetlen ablak

 

LÉPCSŐHÁZI HÍREK

- erotikus történetek az alagsortól a legfelső emeletig -

Egyetlen ablak

Annyira hirtelen lett péntek délután, hogy alig maradt ideje a munkaidő utolsó percében kikapcsolni a számítógépét, és már rohant is.

Maga mögött hagyott egy viszonylag jó hetet. Úgy tűnt, hogy Szabolccsal kezdenek összehangolódni, és a kolléga nem veszíti el a türelmét, ahogy mások tennék, ha egy lányt nem sikerül azonnal az íróasztalra dönteni... De mindezt pillanatnyilag félre kell tenni, mert itt a hétvége. Szüleivel és húgával mostanra sem terveztek semmi különöset, de jól érzik magukat a kis lakásban, ki-ki folytatja a saját olvasmányát, esetleg közösen megnéznek egy filmet, és együtt főzőcskéznek, beszélgetnek.

Anikó elégedett lehetett. A munkahelyén egyre simábban megoldja az ügyeket, s már nem szorul el a torka, ha meglátja egy aktán a saját nevét. És Szabolcs...! A kissé régimódian öltözködő férfi meredeken kirí a sok egyforma pasi közül, és nem követi a „felnyalthajú, feszülőinges” sereget, alig beszél, de amit mond, annak tartalma van, nem harsány, de a humora üt és vág, ha valaki megérti.

Anikó nem várt a liftre, száguldott le a lépcsőn, és otthon is játszva fellibbent a harmadikra.

Elsőként ért haza. Ledobta a ruháit, kapkodva lezuhanyozott, majd felvette kedvenc otthoni szerelését.

– Apu úgysem fog megharagudni! – Kibontott egy dobozos sört, belekortyolt, aztán visszatette a hűtőbe.

Elterült az ágyán, és csak nézett a levegőbe egészen addig, amíg a család többi tagja is megérkezett. Ettől kezdve a szokásos, hétvégi koreográfia szerint zajlott minden.

Este, vacsora után, amikor minden hasonló korú lány elvágyódik otthonról, ő örült, hogy beülhet negyedikként filmet nézni a nappaliba, és húgával közös műanyagtálból csipegetheti a nasit.

Szabolcs eszébe sem jutott, és ez így is maradt volna elalvásig, ám fél 9 körül csöngött a telefonja: "V. Sz. kolléga".

– Későn zavarlak? – kérdezte a férfi.

– Dehogy, korán van még.

– Arra jártam, az iroda felé, és véletlenül felnéztem az ablakodra...

Anikó meghatódott, úgy hangzott, mint egy óvatos szerelmi vallomás.

– ...és nyitva van az ablakod – folytatta a pasi. – Ha holnap esetleg el tudnál ugrani, jó lenne becsukni, mert eső, rovarok, bármi bemehet...

A lány akárhogy törte a fejét, valóban nem emlékezett ablakbecsukó mozdulatra.

– Hogy tudok bejutni?

– A kódoddal...

– De az csak az irodaajtóhoz szól, az irattárhoz, meg még néhány helyre, a főbejárathoz nincs jogosultságom.

– Elküldöm sms-ben az én kódomat... Vagy szólsz, hogy mikor érsz rá, és majd beengedlek.

– Megtennéd? Most nem jó? – Anikó úgy lelkesedett, mintha nem mulasztáson, hanem valami hőstetten kapták volna.

– Mehetünk, én ráérek.

– Akkor talizzunk ott, 15 perc múlva!

Szülei megértően néztek utána, hiába, gyorsan megnőtt ez a leányzó, az is maga a boldogság, hogy ilyen sokáig megmaradt otthonülőnek.

Anikó belepillantott a tükörbe, megrázta vállígérő szőke haját, maradt az otthoni, rövid ruhában, és futott ablakot becsukni.

– Ez az én asztalom – mondta 20 perccel később, és felpattanva az irodabútor sarkára, ott lóbálta a lábait.

– Tudom – lépett közelebb Szabolcs. – Szép.

– Láttad már? ...Így is, amikor rajta ülök?... – Belepirult, amint rádöbbent, hogy félre lehet érteni. – Igazából munkaidőben nem mernék így felülni... – Nem tette hozzá, hogy munkaidőn kívül meg sosem járt még az irodában, és sosem beszélgetett hosszabban még egyetlen kollégával sem.

Rádöbbent, hogy kritikus szintig felhúzódhatott a ruhája, hiszen Szabolcs nem mer arra nézni.

Sosem fog kiderülni, hogy mi is történt valójában, de az tény, hogy Szabolcs valamiért még egy lépéssel közelebb került, mire Anikó elkapta a csípőjénél fogva, és az egyensúlyát vesztő pasast magához húzta. A következő pillanattól csókolóztak, és mindketten úgy érezték, hogy nem tehetnek róla.

A lány széttette a lábát, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz, mire meglepődve tapasztalta, hogy 1-2 ujj le és fel sétálgat a bugyiján.

Eltolta magától Szabolcsot, és kilépve a bugyijából, kihívóan mosolygott:

– Így kérem megismételni!

Eltompult a gyönyörűségtől, és csak arra figyelt fel legközelebb, hogy az ujjak finom tapintása megváltozott, kemény és vastag fallosz simogatta már.

– Mit csinálsz? – kérdezte rémülten.

– Nem tudom – vallotta be Szabolcs.

– Amióta – súgta Anikó – ez az én asztalom, még senki nem csinált velem ilyet rajta.

– Miért nem szóltál?

– Mert nem tudtam, hogy lehet ilyet egy munkahelyen... – Visszatartotta a lélegzetét, mert a fallosz be-becsúszkált a nedvességben úszó résen. – Bedugod?

– Mehet?

– Már régóta várom.

Pár perc múlva kimerülten ültek az asztal szélén. Fél tíz után búcsúztak el az épület előtt. Mint két kolléga.

Végig kellett gondolniuk, hogy mi is történt, ellenkező irányban indultak el, de egymáshoz beszéltek.

Éjfél körül csörgött Anikó telefonja. "V. Sz. kolléga".

– Aludtál már?

– Álmodtam is.

– Te is azt álmodtad, amit én?

– Hú, én nem szoktam szexről álmodni.

– És arra emlékszel-e, hogy becsuktuk az ablakot?

– Én nem... Mi?!

– Én sem emlékeztem, ezért visszamentem, és továbbra is nyitva van, de legalább a villanyt is úgy felejtettük. Az egész házban ez az egyetlen ilyen ablak.

– Indulok.

– 15 perc múlva ugyanott...?

Erotikus történet 18+ ajánló

Turkálás és csipegetés 1 - 3.

Erotikus blogger ajánlja 18+

 

Amikor még (vagy inkább: már?) alig tudott valaki írni-olvasni,

amikor, 1001 évvel ezelőtt,

amikor fából tákolt kunyhó közepén raktak tüzet,

amikor rettegve és éhesen várták a telet,

amikor a főhős - nevezzük el Gazdának -

rabszolgalányokat vásárolt,

s amikor Britanniában...

Az úgynevezett "Sötét korban" játszódik az erotikus novella:

1001 éve... 1.
1001 éve... 2.
1001 éve... 3.

Erotikus történet 18+ ajánló

Mellbedobás

Új csaj a másodikon

 

 LÉPCSŐHÁZI HÍREK

- erotikus történetek az alagsortól a legfelső emeletig -

Új csaj a másodikon

Délutántól folyt a találgatás. Reggel még arra ébredt a kíváncsi lakóközösség, hogy vasmarkú költöztetők néhány bútort hoztak, és percek alatt feltermelték a második emeleten régóta üresen álló lakásba. Délelőtt többen észrevették, hogy a földszinti levélszekrényre és arra az ajtóra kikerült egy-egy névtábla.

– Szóval Gabriella! – Kimondhatatlan vezetéknevével nem bajlódtak.

Akkor kezdődött a találgatás, amikor valaki a liftben megjegyezte, hogy még nem is látta az új csajt. Ezt az információt aztán igyekezett mindenki tovább is adni.

Az elsőről Marika néni, aki helyzeti előnyéből adódóan – hiszen a nap 24 órájából legalább 18-at az ablakban tölthetett – mindent tudott, amit meg mégsem, azt könnyedén kitalálta, délután többeknek kifejtette a véleményét:

– El van átkozva az a lakás!

Később az érdeklődőknek hajlandó volt bizalmasan megsúgni, hogy egy strici is jelentkezett vevőnek, aki „ilyen-olyan lányokat” szállásolt volna el a kétszobás lakásban. Szerencsére valamiért visszalépett – „biztos nagyobbat szeretett volna, mert a pénz az ilyeneknél nem számít, csakis az, hogy minél jobban menjen az üzlet” –, és akadt helyette más. Marika néni azt is tudni vélte, hogy az igazi vevő nem akar beköltözni, hanem helyette jött „ez a Gabriella”.

Másnaptól az asszonyok kikísérték a férjeiket, és az ajtóban állva megvárták, amíg a lift kijelzője földszintet mutat. Nehogy valamelyik tévedésből a másodikra menjen!

A 10 emeletre bezsúfolt emberek együtt öregedtek a házzal, néha cserélődtek, de az újak arcán is egyből megjelent a panelszürke szín. Nem csoda, hogy többségük megörült a vérfrissítésnek, és legalább valami kizökkentette őket az unalmas épület társas magányából.

Harmadik napra már ketten is beszámolhattak róla, hogy látták! Látták Gabriellát!

– Hogy mikor hozta fel, vagy egyáltalán, hogy mikor közlekedik, azt nem tudom – mesélte Attila, akit idő előtt nyugdíjaztak, így korán hozzá kellett szoknia a tétlenséghez –, de azt láttam, hogy kétszatyornyi üres üveget vitt le a szelektívbe.

– Milyen?

– Olyan, amit nem lehet visszaváltani.

– A csaj milyen?

– Hosszú haja van lófarokban, feszes nadrágja, és olyan póló vagy mifene, ami csak az egyik vállán csúszkál…

– Milyen a melle?

– Azt akartam pont mondani: Abban a bő micsodában is látszik, hogy feszeske.

– A popója?

– Az meg nekem való. Ilyeneket hajkurásznék még most is, ha el nem küldtek volna idő előtt nyugdíjba.

Egy másik szerencsés lakó kétszer is látta hazajönni.

– Kiszállt a kocsiból, egy pillanatra kivillant a bugyija, amikor még csak az egyik lábát tette ki: megnyaltam a szám szélét. A sofőr meg elhajtott. Aztán megint megérkezni láttam…

– Biztos, hogy ugyanaz a csaj volt?

– Naná, ugyanabban a ruhában… Akkor meg egy középkorú pasas tolta mellette a biciklit.

– Az lehetett az apja, a másik meg, aki kocsival hozta, az a dugója.

– Vagy fordítva! A középkorúak kedveltek az ilyen kiscsajok körében, mert minőségi munkát végeznek.

– No, ne reklámozd már magad! És a fiatal is meg a középkorú is az apja? Vagy aki autóval hozta, az szerinted dugja?

– Azt nem láttam… meg nem is azt néztem… nem tudom, hogy ki ült a kocsiban, tőlem akár másik csaj is lehetett.

– Leszbi?

– Majd kiderül…

Marika néni örült a friss információknak, de sajnálta, hogy éppen ezt a két fontos momentumot mulasztotta el észrevenni:

– Biztos elbóbiskoltam.

A következő nap viszont büszkén mesélte, még élénken pislogott is hozzá:

– Gabriella kérte, hogy segítsek már valami szakembert keresni, aki befúrna neki egy-két szöget.

– Befúrna neki bárki…

– Ahhoz szerszám is kell!

– Kit ajánlott, Marika néni?

– Felküldtem a kis Gáborkát.

Többen felhördültek, mégis egyetértettek a választással. A 30 év körüli férfi a kora miatt kissé kilógott a lakóközösségből. Gabriellát a többség még nem is látta, ám Gáborra irigykedtek.

– Ha valaki bever neki, hát a Gáborka lesz az! Mit mesélt?

– Még nem végzett.

– Jól bírja.

– Kettőkor szaladt fel, és kértem, hogy majd utána jöjjön be… mesélni.

– Az már több mint 2 és fél óra!

– Én is elbíbelődnék vele egy darabig – jegyezte meg valaki szerényen.

– Csakhogy te fordítva: Két és fél óra az állítgatás, egy perc a lényeg!

…Gábor az egész délutánt az új csajnál töltötte. Aztán kötelességszerűen beszámolt Marika néninek:

– Nem csak szögeket kellett beverni, hanem egy-két dolgot helyretenni…

Megtudta, hogy a lány egy tanyáról költözött be a városba, és a tanyaszomszédok megígérték, hogy sűrűn meglátogatják. Az egyik már járt is itt, saját termésű bort hozott ajándékba.

– Ez az – dicsekedett Gábor a különleges címkéjű itallal –, Gabika nekem adta a segítségért.

____________________________

Miska Leve

asztali- és barátságbor

eszmei értéke: megfizethetetlen

0013.

____________________________

Marika néni megnyugodott, és még sokan mások is elfelejtették, hogy kezdetben ok nélkül gyanakodtak az új lányra.

Csak a férfiak nem nyugodtak. Úgy érezték, hogy még nem tudnak mindent. Nagy szemeket meresztgettek, és alig várták az alkalmat, hogy valamiben ők is segíthessenek az új csajnak a másodikon.

Szép volt...

 

 LÉPCSŐHÁZI HÍREK

- erotikus történetek az alagsortól a legfelső emeletig -

Szép volt, csupa felhő az égbolt

Átjárta a végtelenből érkező erő, az Univerzum gondoskodó szeretete és gyengéd figyelme, és csak egyetlen pillanatig érezte magát kiszolgáltatottnak vagy tehetetlennek. Sejtjei szomjasan szürcsölték az ismerősnek tűnő, fénylő nyilakat, és egyáltalán nem bánta meg, hogy kifeküdt a napra.

Szombat délelőtt volt. A lakótelep legszélső épületének legfelső szintjén megállt a levegő és toporgott idő. Fent az ég hibátlan kékje, a városon túl felkavart nyugtalan, szürke por, a házban hétvégi zajok.

Hajnal szétterítette dús, szőke fürtjeit, és máris érezte rajtuk a napsugarak illatát. A hajszálak belekapaszkodtak a fénybe, és ettől mind nyárrá változtak.

Hiányolta a hátranyúló, melltartót-kikapcsoló mozdulatot, furcsa volt még az érzés, hogy meztelenül kifekhetett. Délnél hamarabb senki sem fog hazajönni, így szokatlanul tágnak érezte a szabadságot. Combjait enyhén széttárva engedte, hogy a világon átrohanó amplitúdók perverzebbik változatai belekóstolhassanak.

– Egy nyalintást? – érdeklődött kedvesen, szemét lehunyva mindentől és mindenkitől, aki éppen ráér vele foglalkozni.

Érezte is azonnal a melegséget!

– Egyszerre csak egy! Naaa! Tessék beállni a sorba! – Térdét megemelve, ujjaival gyengéden szétválasztotta a nagyajkakat, és érezte elillanni közülük a parányi, csillogós cseppeket. – Punciillat lebeg az erkélyen – mosolygott békésen. – Hűsít a nyelved, de ne hagyd abba, nyili-nyali! – kérlelte a szellőt, ám hagyta összecsukódni a combjait, lassan oldalra fordult és elaludt a vékony matracon, a nyáreleji napsütésben.

Arra ébredt, hogy fázik a dereka, és hiába tapogat körbe-körbe, nincs mit magára húznia. Vagy arra riadt fel, hogy sok idő eltelt már, és lassan be kell fejezni a meztelenkedést?

Vagy a közelében beszélgetők zavarták fel?

– Huuú! Érzitek? – kérdezte éppen egy hang, Hajnal öccsének hangja!. – Hmmm! Pinaszag!

"Mit keres ez itthon – csodálkozott Hajnal, miközben automatikusan összeszorította a combjait –, amikor 1 óránál hamarabb sosem szokott előkerülni?"

– Ez célzás akart lenni? – nevetett egy lány vadgalamb-búgással. – Mosakodtam, mert szokásom.

– Nem célzás, csak rátapintás.

– De mivel itt hármunk közül egyedül nekem van pinám, magamra kellett vennem.

– Muti! – szólalt meg egy fiú, akiben Hajnal felismerni vélte öccse, Henrik elválaszthatatlan haverját, Balázst.

– Láttad már!

– Rég volt, elfelejtettem.

– Nekem még nem is mutattad – reklamált Henrik.

– Ne hazudj..., de le lehet szállni a pinámról!

– Csak egy kicsit!

– Tudom, csak ennyit – bizonyára kétujjal mutatott a lány valamekkorát –, aztán meg még ennyit, aztán meg benyomod az egészet, tövig.

– Tövig! De jó is lenne! Szeretem a csattogást hallani!

Hajnal megborzongott az erkélyen. Sosem hallotta még az öccsét így beszélni. A világoskék eget sötétszürke felhők takarták, a napfény pihenni tért. – "Hány óra lehet, hogy Henrik itthon van? Lehet, hogy a többiek is hazaértek? ...Nem, mert akkor Henrik nem merne csajt felhozni!"

– Jó bizony! – felelte a lány, és szerelmes gerle sem búgott volna hatásosabban. – Ha tapsikolok, az nem felel meg csattogásnak?

– Akkor...? – kérdezte rögtön Balázs.

– Dobd be a pinád, és mind jól járunk! – tette hozzá Henrik.

Hajnal elképedve hallotta, hiszen öccse eddig még a "pina" szót  ki sem ejtette, most meg lazán dobálózik vele?! Még azt sem tudta elképzelni Henrikről, hogy látott már meztelen nőt, persze élőt, most meg kiderül, hogy a búgóhangú, ismeretlen csajjal volt már valami „action”.

– Nem – jelentette ki a lány, ám a hangjában felfedezhető volt egy csipetnyi bizonytalanság.

– De, ha csak ketten lennénk – próbálkozott ügyesen taktikázva Henrik –, akkor dugnánk?

Kacagás:

– Elképzelhető, amennyiben szépen megkérnél…

– És ha csak velem lennél kettesben…? – faggatta Balázs is.

– Mit kérdezel? – kuncogott szégyenlősen a lány. – Hogy dugnánk-e?

– Aha! Adnál pinát?

– Ha akarnád!

– Akarom!

– Egymás előtt?

– Nem vagyunk szégyenlősök! – szólt közbe Henrik.

„Vettem észre!” – gondolta Hajnal az erkélyen. Erős akarattal bírta csak visszatartani az egész testét remegtető vacogást.

– De én az vagyok! – nevetett a lány, de egyáltalán nem tűnt hitelesnek. – Gumink sincs.

– Máskor sem kellett – ellenkezett Hajnal öccse –, azt kérted, hogy vegyem ki időben.

– Nekem meg nem is mondtad – érvelt Balázs –, tudtam magamtól i, hogy a popódra kell engedni.

A lány másodpercekig csendben maradt, mintha erre már nem tudna mit válaszolni. Vagy nem is akar?

Hajnal már régen megállapította, hogy nincs semmi az erkélyen, amit magára húzhatna. Didergett, legalább 10 fokot csökkent a hőmérséklet ahhoz képest, mint amikor kifeküdt napozni. Ha valamit maga köré tekerhetne, akár be is mehetne az öccse szobáján keresztül, legfeljebb az ismeretlen csajnak most elmaradna a 2 pasis felállás.

Bentről dulakodás zaja hallatszott, az egyik fiú – vagy mindkettő – áttért a szavakról a tettekre.

– Naaa! – tiltakozott a lány, aztán nevetett, mint aki menekül egy csókolózni akaró száj elől, vagy mintha meglepetésként érné, hogy a cicijeit markolásszák.

– Naaa! – hallatszott megint, és kevés fantáziával is ki lehetett találni, hogy a fiúk nem vették komolyan a nyafogásnak ható tiltakozást, sőt csak még nyomulósabbá váltak. – Egyszerre nem megy – nyögte megadóan a lány.

"Muris, hogy minden megnyilvánulása inkább biztatásnak tűnik. Én sem hinném el, hogy nem akarja!" – Hajnal gondolatban átállt a két srác pártjára, bár bizonytalankodott még, hogy az ismeretlen lány helyében ő megengedne-e mindent.

– Egyszerre nem tudok két faszt szopni! – Olyan ingerlően hangzott, hogy nem csoda, ha a fiúk még jobban begerjedtek.

Hajnal leeresztette a vékony matracból a levegőt, végső soron a műanyagba burkolózva átvészelheti, amíg lerendezik a csajt és felszabadul a menekülési út. Az eső már az erkélyre is bevert.

"Hülye picsa! Olyan átlátszó, bárki láthatja, hogy benne van, csak kéreti magát,  nyafog össze-vissza...! Siethetnének már!"

– El ne szakadjon! Majd én leveszem.

"Na végre! Mindjárt megbasszák, és bemehetek!" – Régen megbánta már, hogy nem a saját szobáján át jött ki az erkélyre, de reggel még logikusnak tűnt, hogy a kívülről nem záródó két erkélyajtó közül az öccse szobájáét választotta, mert inkább ott röpködjenek be a rovarok...!

– Gyere hátulról! Te meg maradj itt! – vezényelt az ismeretlen lány. – Biztos, hogy ezt akarjátok?

"Mindjárt mondja, hogy 'naaa'! Ha megint elkezd nyarvogni, miközben odatartja a pináját, én bemegyek és megtépem. Siethetnének már!"

– Naaa! Lassabban! – Ahányszor megszólalt, csak olaj volt a tűzre.

A vészesen közeledő dörgésen áthallatszott hármuk elégedett nyögése és morgása. Megérkezett a beígért csattogás is. – "Henrik bassza hátulról – kucorodott egészen kicsire Hajnal –, Balázs meg a száját?"

– Akartok cserélni, mielőtt elélveztek?

"Jól van, ha ott tartanak. Nem sok kárt tettek a csajban, beleverték és kész... Hány óra lehet?" – Hajnal a fülére és a nyakába igazgatta a haját, az is melegít.

Az óriási cseppek tócsákba rendeződtek, és tovább hűlt a levegő.

"Jó napozást! – El sem hitte, hogy az is ma történt, amikor a lábait széttárta a napsugarak előtt. – Szép volt, csupa felhő az égbolt. " – A koranyári melegből, hipp-hopp télvégi hideg lett.

Balázs hosszú nyerítéssel élvezett. A csaj eltúlzott sikongatást választott, bár – amennyire Hajnal az erkélyről meg tudta ítélni – meg sem kottyant neki a két srác. Henrik hangja nem hallatszott. – "Remélem, elment ő is rendesen, nem bénázta el!" – aggodalmaskodott figyelmes nővérként.

"Most mi van? – Elképzelte, hogy a lány lenyalja az utolsó cseppeket, de nem értette, hogy mi tart ilyen sokáig. – Újra? " – Megijedt, hogy a srácoknak megint felállt a farkuk.

– Dugd be gyorsan!

Aztán végre belátták, hogy félkemény szerszámmal nem érdemes tovább bohóckodni, hangoskodva elvonultak a fürdőszobába. Hajnal kihasználta az alkalmat, és az öccse szobáján át a sajátjába sietett, közben arra gondolt, hogy mosakodás közben összehozhatnak még egy menetet, de ez már őt nem érdekli. A fő, hogy felöltözködhet, jó meleget húzhat magára.

A helyiségben megszorult, reggelről maradt klíma egészen kellemesnek tűnt az erkélyen tapasztaltakhoz képest. Ráérősen felvett magára egy bugyit – gondosan eligazgatta, hogy ne vágjon és ne szorítson, közben elképzelte, hogy az ő popsija sokkal vonzóbb, mint az ismeretlen csajé –, egy zoknit, egy kifakult melegítőalsót, és éppen a kényelmes pólók között kutakodott, amikor benyitott az öccse.

– Te meg... mikor jöttél haza? – kapkodta a levegőt Henrik, és félig becsukta az ajtót, hogy csak a feje látszódjon, bár egy pillanattal előbb még úgyis teljes meztelenségét kirakta a kirakatba.

– Én is itt lakom – felelte támadóan Hajnal, mellei elé kapva a legelső ruhadarabot. – Mit keresel a szobámban?

Mindketten zavarban voltak a másik meztelenségétől, ebben a családban nem szokás ruha nélkül mutatkozni egymás előtt.

– Zajt hallottam, azt hittem a huzat csapkodja az erkélyajtót... Most jöttél?

– Neeem... – Hajnal hatásszünetet tartott, és úgy tett, mintha nem venné észre a lakás távolabbi pontja felől érkező kuncogást. – Itthon voltam, néztem a felhőket az erkélyen, szép volt.

Henrik egyik szemével hunyorogva, félrehúzott szájjal jelezte kételkedését, gyanakodva leste nővére minden rezdülését.

– Mi a bajod ezzel? – gúnyolódott a lány. – Csak bejöttem átöltözni, de megyek vissza felhőket csodálni.

Odakint hamisítatlan nyári zivatar tombolt. 
– Te tudod! – vonta meg a vállát Henrik, majd gondosan becsukta az ajtót, nehogy a nővére észrevegye, hogy mások is tartózkodnak a lakásban – ráadásul elég szemtelenül hangoskodnak –, akiket igyekszik észrevétlenül kimenekíteni, és mindjárt eltávolítja az árulkodó nyomokat is. Mire a gyanútlan szüleik megjönnek, eszükbe sem jut, hogy történt itt valami, sőt azt sem fogja sejteni senki, hogy kihagyta a mai edzést. Legalábbis azt a fajtát, a fárasztót.

Erotikus bugyiismeret és ajánló 18+

Erotikus ajánló:
Turkálás és csipegetés 1-3.