Aki sokat megfordult ilyen-olyan bulikban, megerősítheti, hogy a
legelső nyilvános magömlés mindig áttörést jelent. Akár a szilveszteri buliban
az éjféli visszaszámlálás. Mi lehet az oka? Talán a résztvevők rájönnek, hogy
nem is olyan nagy ügy, úgyis mindenki tudja, hogy mit szoktak csinálni, sőt
mindenki csinálja is, hát miért ne lehetne mások szemeláttára, ha ezzel
egy kis plusz izgalomhoz juthatnak. Vagy egyszerűen megkívánják a másiktól –
mert élőben mégiscsak jobb, mint filmet nézni –, és a lány váratlanul benyúl a
fiú nadrágjába, s ettől kezdve nincs megállás, még ha éppen a terem közepén
tartózkodnak, akkor sem.
Zsombor és Feri számára megnyíltak a képzelet titkos kapui, és a lányok
az álmokat valósággá változtatva, szinte lesték a kívánságaikat, és mindent
megtettek azért, hogy azok teljesüljenek is.
Amikor pihegve, kifacsarva egyedül maradtak, nehezen ment a
megszólalás is. Feri tért hamarabb észhez:
– Jól megturkáltuk őket! Aszta, széttúrtuk őket!
– Nem panaszkodhattak.
*
Másnap Feri már a jövőre gondolva sóhajtott fel:
– Király buli lesz!
– Azt meghiszem, bammeg! Életemben nem élveztem még annyit összesen
sem, mint mostanában – vallotta be Zsombor.
– És még nincs vége! Képzelj el egy seregnyi jó puncit...! Csipegetünk
belőlük, mint az ínyencek. Tudod, mi a baj? Nem lesz erőnk mindet megdugni.
– Aki kimarad az első bulin, az majd megkapja a következőn. Akit nem
túrunk meg a másodikon, az bepótoljuk a harmadikon.
– Ez az! Tartunk egy egész sorozatot! Megdugunk minden puncit, utána
meg elkezdjük elölről.
– De mit csinálunk két buli között?
– Úgy érted, hogy naponta kellene?
– Hát nem? Hétvégén már kifulladsz, hétköznap meg ki kell verned
magadnak?
– Támadt egy ötletem...
– Hm? – Zsombor hangjában alig lehetett némi érdeklődést felfedezni,
mintha ő már tudná, hogy erre a helyzetre nem létezik megoldás.
– Egy feltétellel! Akkor mondom csak el, ha nem akarsz kihagyni belőle!
– Azt sem tudom, miből, de jól van, nem akarlak kihagyni belőle.
Feri akkorát sóhajtott, mint a Nobel-díjra jelölt tudós a döntő
felfedezés kinyilatkoztatása előtt:
– Hány jelentkezőnk van eddig, aki bulizna?
– Sok. Mindenki, aki hallott az actionről.
– Rékáról tudnak név szerint?
– Kevesen, de mi a terv?
– Vá-árj! Réka tisztában van vele, hogy ő a csali? Hogy miatta jönnének
a tömegek?
– Szerintem sejti, de nem zavarja. Csak azt nem szeretné, ha elterjedne
a híre, hogy milyen bevállalós.
– Az tényleg gáz lenne, egyik csaj sem szeretné... Tudja mindenki, hogy
akkor turkálhatja meg Rékát és a többi csajt, ha ő is hoz egyet?
– És az is világos, hogy akit hoz, azt be kell dobni a közösbe. De mit
akarsz ezzel? Ki van találva. De hol az ötleted?
– Vá-árj! Mi a garancia, hogy senkinek sem fog eljárni a szája?
– A csajok úgyis tudják egymásról. Különben meg éppen az a garancia,
hogy részt vett, így nem tudja elmesélni, hogy hányan megkúrták a többi csajt,
anélkül, hogy egyből ne keveredne ő is bele.
– Jó, ez így logikus, mégis biztosítanunk kell a diszkréciót! – Feri
szigorúan felemelte a mutatóujját. – És íme, az én egyedi ötletem!
– Mondd már!
– Előtte még egy kérdés... Biztos, hogy minden farok hoz magával egy
puncit?
– Tuti, anélkül nem jöhet. – Zsombor ujjai erőtlenül doboltak gazdája
térdén.
– Ki kell szűrni, nehogy több farok akarja ugyanazt a puncit hozni,
mert akkor kellemes turkálás helyett hosszú sorbaállás lesz! Na? Most jön a
lényeg! Meg kell győződni arról is, hogy mennyire diszkrétek a csajok...
– Mondtam, hogy saját érdekük!
– Nem tudják, hogy ezzel tisztában vagyunk. Úgyhogy elhívjuk egyenként
a jelentkezőket, itt persze a puncikon van a hangsúly, de úgyis jönnek
velük a farkak is...! – Feri úgy tekintett körbe, mintha zúgó tapsot várna. –
Na?
– Ha jól értem a terv lényegét, akkor buli előtt meg akarod dugni a
csajokat, ehhez találtad ki a castingot.
– Na, ja. Megtartjuk a saját kis bulinkat... Mi a baj? Úgysem tudjuk
még, hogy hol férünk majd el, hogy hol lesz az igazi buli, de így nem is nagy gond,
mi addig sem fogjuk vissza magunkat, aminek ki kell jönni, az ki is jön!
Zsombor a homlokát ráncolta:
– Úgy hangzik, mint valami átverés. Nem is akarsz bulit szervezni?
– Dehogyisnem! Közben szervezgetjük, mert az teszi fel a koronát a
puncikra, de addig sem fogunk tétlenkedni.
– Azt látom. De egyből lecsapja valaki az ötletedet, elég átlátszó, és
nem fognak hinni a buliban, viszont sokan megtartják a sajátjukat, amihez
nekünk már semmi közünk.
– Mire rájönnek, addigra mi kicsipegetjük a legjobb csajokat, és tudni
fogjuk, kik azok a bevállalósak, akikre bármikor számíthatunk.
– Hm. – Zsombor fél arcával mosolygott és grimaszolt, miközben a
tenyerét dörzsölgette.
– Teszünk egy próbát, aztán még csiszolhatunk a módszereken –
jelentette ki Feri, mintha már megállapodtak volna. – Elhívjuk Natit, akiről
tudjuk, hogy benne van minden jóban, és elhívunk egy-két puncit a bulival
kapcsolatos, előzetes ismerkedésre...
– Natit minek?
– Kell a csajoknak valaki, akiben megbíznak, és legalább látják, hogy
tőlünk nem kell parázni. Nati lesz a jó példa, hogy a többi csaj is nyugodtan
elengedheti magát. Később már Natira sem lesz szükség, mert a jobb puncikat
vissza tudjuk hívni, és majd figyelünk rá, hogy kísérő nélkül jöjjenek.
– Éppen ez jutott eszembe: Nem tudjuk elhívni a csajokat, hiszen nem
ismerjük őket.
– Farkakat hívunk puncistól..., legalábbis elsőnek.
– Értem már. – Zsombor áttért a tenyeréről a farka dörzsölgetésére.
Olyan érzések kavarogtak benne, mint a kisfiúban, aki elveszett a
játékboltban, és bezárták éjszakára.
Kivitelezhetőnek tartotta a tervet, elismerte Feri zsenialitását, de
azért gúnyosan megjegyezte: – Valahogy nem emlékszem, hogy te milyen csajt
hozol a buliba, mert Rékát sem te hoztad, Natit is én szereztem, mintha te csak
végig akarnád dugni az összest, közben meg nem járulsz hozzá a választékhoz.
– Lehetséges – vonta meg a vállát fölényesen az ötletgazda –, de a terv
tőlem származik, ne feledd!
– Hm. Mi következik?
– Csinálunk egy tesztet. Kérdezd meg Natit, hogy mikor ér rá, és ahhoz
igazítva meghívunk egy-két puncit...
– A srácok meg csak nézik majd, hogy megdugjuk a csajaikat?
– Azt hittem, ezt már érted. Addig, míg megtúrjuk a puncikat, a farkak
majd nekiesnek Natinak, és mindenki elélvez, ahogy illik. – Nevetve
pillantott a belefeledkezve falloszt húzogató haverjára. – Én a helyedben megvárnám
a puncikat! – Sietősen előkapta a telefonját. – Na, hívjunk fel jelentkezőket,
és előtte kérdezd meg Natit..., vagy Réka is megfelel célnak!
A telefonálgatás azonban elmaradt, azaz másként alakult, mert az
érintettek önként bejelentkeztek. Nati azért csörgött, mert véletlenül éppen errefelé
tart, s mint kertelés nélkül, két "hm" és két "ööö" között kimondta, nincs hova vinni a pasit ebben a hidegben, és ha
lehetséges, és ha már véltlenül úgyis errefelé tartanak, feljönnének 10-15 percre,
persze, nem akarnak zavarni, és nem csinálnak felfordulást, csak gyorsan
elintézik a dolgukat. "Ha nem zavarunk és nem nagy gond!"
– Nem zavarsz – felelte Zsombor –, de utána maradj velünk!
– Oké! Ki a többes szám?
– Ismered, a Feri...
– Oké.
– ...és lenne még egy vagy két koma.
– Hm. Megdumálva. Hamarosan ott leszünk.
Nati és Zsombor beszélgetésével párhuzamosan Feri telefonja is
felmordult. A buliba jelentkező srácok közül érdeklődtek ketten is, egymás
kezéből kapkodva a telefont, hogy mikorra szervezzék a csajokat.
Ferinek mohón felcsillant a szeme, és másik fülével hallva Zsombor
beszélgetését, visszafojtott lelkesedéssel válaszolt:
– Most, ha fel tudnátok jönni, megbeszélhetjük a részleteket. Persze, a
csajok is! Főleg a csajok!
Elégedett morgás hallatszott a készülékből. Utólag kiderült, hogy
a fiúk sikeresen rávettek két lányt a valamikor megrendezendő bulira,
és éppen azon törték a fejüket – azért is érdeklődtek sürgetően –, hogy
addig is hol lehetne kipróbálni a csajokat, s hogy valamilyen fondorlattal
elkerülhessék a bulira várakozást. Kapóra jött Feri invitálása.
Ezzel ért véget a Zsombor és Feri hosszúra nyúlt tanácskozása.
Lerohanták őket az események.
– Tényleg nem gond? – kérdezte Nati, és
választ sem várva húzta maga után azt a 35-40 év körüli férfit, akin még futtában
is jól megfigyelhető volt a feszülő türelmetlenség.
Feri zavartan osont ki Zsombor szobájából, kelletlenül átadva a terepet
a halaszthatatlan akciónak.
– Hova visszük a puncikat, ha megjönnek közben? – pislogott a szoba
tulajdonosára.
Zsombor lehuppant a nappali egyik öblös foteljébe:
– Addig itt bemelegítünk, vagy bemegyünk utánuk – vonta meg a vállát –, aztán
úgyis miénk lesz Nati. De nem tart sokáig, szerintem már dugnak.
A lány hangos volt, túlságosan is az. Egy darabig figyelték a
gondtalanul kiszivárgó, ütemes sikongatását, majd megérkeztek a bulizni vágyók.
Két ravaszkás srác kísért be két megilletődött csajt a
lakásba. Zsombor már majdnem megkérdezte a 18-20 éves lányoktól, tisztában
vannak-e vele, hogy miért jöttek, amikor az egyikük markában néhány tasaknyi
óvszert pillantott meg. A másik meg éppen őt méregette előrebukó haja
árnyékából, huncut szemeivel.
Bevezette őket a nappaliba, és arcukat kutatva leste a reakciókat az
ajtón áthallatszó sikongatásokra. Egyetlen pillanatig meglepődést tapasztalt,
majd a lányok kuncogásba, a fiúk meg intenzív tapogatásba kezdtek. Bemutatkozni
még nem volt idő – nem is tartották szükségesnek –, de fél percen belül
megláthatta mindkét lány előbukkanó cicijeit, sajnos nem a saját markában.
Feri – összenézve a haverjával – erőszakosan kaparintotta magához az
események irányítását, mielőtt a négy jövevény körül bezárult volna világ, és
már csak egymással akarnának foglalkozni.
– Kit érdekel a benti buli? – érdeklődött harsányan, fejével a csukott
ajtó felé biccentve.
Hogy lehet ilyet kérdezni? 4 kéz lendült rögtön a magasba, majd kis
időeltolódással Zsomboré és a sajátja is.
– Megnéznétek? – fordult gyorsan a srácok felé, mert a félreérthetetlen
hangok megritkultak, majd vészes csenddé váltak. – Bemehettek, ha van kedvetek –
folytatta közömbösen, és látványosan elfordítva a fejét, izgatottan várta,
hogy fiúkat elnyelje a szoba. – Ha segítség kell, csak kiabáljatok! – vigyorgott a becsukódó ajtó felé.
Most a tágra nyílt szemekkel egymástól magyarázatot váró lányokat vette
célba:
– Lenne kedvetek...? – kérdezte talányosan, és átült a ciciket félig-meddig
takargató csajok közül a szemüveges mellé. Lehajolva bekapta az egyik bimbót,
és tenyerét a lazán összeillesztett combok közé csúsztatta.
Meghökkent.
Nem számított rá, hogy a csaj 2 másodperc múlva váratlanul ellöki
magától. Megkapaszkodott a közeli dohányzóasztal peremében, majd azt vázával
együtt magára rántotta.
Még szerencse, hogy le nem harapta a bimbót. Pedig kezdetnek csak meg
akarta markolni a szemüveges, kissé szeplős csaj punciját...!
Újabb sokként érte, hogy a másik lány felugrott, és harci technikával
szinte lerúgta Zsombor fejét, majd villogó szemekkel tekintett körbe, hátha
ártalmatlanítani kell még valami állig felfegyverzett, ellenséges haderőt.
A lányok ezután átlépkedtek az okozott zűrzavaron, vihogva
eligazgatták a ruháikat, és néma diadalmenetben kisétáltak a lakásból.
Zsombornak és Ferinek hosszú percekre volt szükségük, amíg fejben
feldolgozták a történteket. Bambán nézték azt a komát, aki kijött Zsombor
szobájából, és nehezen állt össze a kép, hogy milyen hangok hallatszanak ki még
ezután is a félig nyitva hagyott ajtón.
Jóval később megjelent a két önelégült, lestrapált srác
is, majd Nati köszönt el, kedvesen integetve.