Előzmények:
...
SZŐKESÉGEK
- erotikus novelláskötet -
2. évad
Szőkék és kavarósak
9.
Gömbvillám a fődíj
– Vigyoroghat már azóta, ha észrevette! – bosszankodott a lány. – Azt hiszi, hogy újra meg akarom dugatni magam!
Aztán rájött, hogy az egyértelműen fehérneműt tartalmazó papírtasakkal a kezében visszatérni a karbantartótól, kissé feltűnő lépés lett volna. A kolléganők persze egyből találgatni kezdenének, és véletlenségből sem gondolnának másra, sőt egy percen belül emeletről emeletre terjedne a híre, hogy "az új csaj bugyiért dugott Bélával".
– Jobb is így... – hagyta jóvá a saját feledékenységét, ha már ennyire meggyőzően sikerült megindokolni. – Amúgy meg majd beugrom érte, ha indulunk a buliba.
Hatoska (Gabi) felé pillantott, talán egy óvatos mosolyt küldött volna a lánynak, ám az továbbra sem méltatta sok figyelemre az új csajt. Lehet, hogy ő már rutinból óvatosabb, és biztosan nem kompromittálja magát.
Persze, Gabi telefonálhat munkaidőben, egyik fülén az asztali telefon kagylója, ujjaival sms-t nyomkod a mobilon, és – Evelin szinte biztos volt ebben – a monitoron sem a munkája fut, és neki nincs lekorlátozva az internet.
Mindegy! A fő, hogy Gabi – Béla ráhatására – beleegyezett Evelin buli-meghívásába. Azért érdekes volna megtudni az igazat: Valóban leszopta Bélát, vagy csak fantáziál a pasas.
Attól volt érdekes a buli – folytatta Evelin csapongva –, hogy senki sem játszotta meg magát, levetkőzött, amennyire kedve tartotta, és azt csinálta, amiért jött. Vagyis azt, amiért valaki más jött, mert aki kihúzta másnak a tomboláját, annak nem a saját maga által tervezett nyeremény jutott, de ettől még izgalmasabb lett a játék.
– És jópofák voltak a pasik! Az a helyzet – gondolta Evelin –, hogy bármelyiket szívesen megnyertem volna. Béla is jópofa volt, hogy újra megkeresett...
Közben letöltötte azt az állományt, amit mára aktualizálnia kellett, megosztott képernyőn mellényitotta a változásokat, biztonsági mentést készített, majd a két listát összerendezte... Ez sokkal egyszerűbb módszer, mint amit a legelső munkanapján mutattak, össze-vissza pipálgatni és javítgatni, és még gyorsabb is. A gondolatai meg nincsenek leterhelve, szabadon ugrálhatnak pasiról pasira.
– Jópofa ez a Béla, és micsoda egy ravasz, pedig alig egy arasz! Három villámcsapás!
*
A lehető legnagyobb körültekintéssel osont le a karbantartóműhelybe, amíg mások kitódultak a dupla üvegajtón. Elsuhant az épület pánikszerű kiürítésére váró, vidáman trécselő takarítók mellett, vállával nekiütközött a tűzoltószekrénynek.
Bélát nem találta a helyén.
– Nem várt meg? – Ezt nem hitte, a pasas nem hagyná veszni az annyiszor megdicsért "micsoda jó popsit", inkább valami külső dolga akadhatott.
Az új bugyik az asztal szélére készítve... Evelin végig sem gondolta, csak hozzáfogott a cseréhez, hiszen az ódivatútól eddigre meg akart szabadulni.
– Késésben vagyok! – Kapkodva lépett ki a régiből, találomra választotta ki a buli-bugyit...
Ekkor jött meg Béla, és arcáról abban a pillanatban eltűnt, ami belépéskor még aggódásnak látszott. Megvan a lány!
Meglesz!
– Jó ötlet! – mondta, és úgy nézett a félig meztelen Evelinre, mint akinek ezen a délutánon a kedvenc ételét tálalják fel. – Meg leszel...!
– Ne mondd, hogy most is menne! – kacagott a lány, majd tátva maradt a szája, amikor Béla válasz gyanánt letolta a nadrágját és megmutatta majdnem álló farkát. Most sem úgy, mint a cövek, de legalábbis előre meredezett, ilyen állapotban már kevés nógatásra lehet szüksége, sőt mások ennyit is sikernek tartanának.
– Miattad van! – válaszolta a férfi, és milliméterekre közelítette meg a lányt. – Világbajnok pina, omlós, forró...
– Gondoltam, merthogy más nincs a környéken se. Csak engem tudsz megdugni.
Evelin háta az ajtónak feszült, kezével játékosan eltakarta a punciját, ám ez a művelet végtelenül provokatívvá sikeredett, mert kissé széttette a lábát, hogy maga alá tudjon nyúlni.
Béla nem is vette komolyan a szemérmes védekezést, falloszával a lány kezét bökdöste.
– Ez most komoly? Úgy akarsz buliba menni, hogy előtte megdugsz? – nevetett Evelin. – Aztán meg csak nézőnek leszel használható, vagy még annak sem! ...Na, ne hülyülj már! Szexbuliba készülünk, ha nem tudnád! – Megfordította a kézfejét, és reflexszerűen huzigálni kezdte a falloszt. – Na, mit szeretnél?
– Megpinázni a farkamat – lihegte Béla a lány nyakába.
– Jól van, én attól még bulizhatok kedvemre, de te maximum a süteményig juthatsz el! Gondold meg!
– Fordulj!
Evelin mindkét tenyerével az ajtónak dőlt.
– Mehet, le van vajazva! Aztán nehogy rám fogd, hogy én csábítottalak el!
– Olyan jó pinád van! – Béla benyomta a farkát. – Mondták már?
– Eddig a popsimat dicsérgetted, de örülök, ha meg vagy elégedve a puncimmal is... Hm, letelt a szokásos két másodperc!
– Nem te célozgattál, hogy tarthatna tovább is?
– Sietnünk kellene. Szerintem hagyjuk abba, mert végtelenségig elhegedülgetsz itt nekem, és úgysem lesz semmi eredmény!
– Ha nem jó, abbahagyom, de ha jó, akkor ne türelmetlenkedj! ...Eredmény meg lesz, nyugi, csak győzzed letörölgetni!
– Mostantól nem szólok semmit, csináld csak, ha jólesik!
Odakintről takarítóeszközök zörgése hallatszott, majd valaki lenyomta a kilincset.
– Kicserélte a zárat, éppen ideje volt – állapította meg az egyik takarítónő.
– Elkérem a portáról a kulcsot – felelte a másik.
Csörömpölés.
Evelin saját nyögéseit igyekezett csillapítani, de attól tartott, hogy Béla lihegése és az egyértelmű, ütemesen cuppogó hang úgyis kihallatszik.
– Mit szólnak? – kérdezte a pasast.
– A takarítók? Nyomd az ajtót, nehogy betóduljanak bámészkodni! És maradj csendben!
– Lejárt az időd!
– Dobok még be egy kis aprót...
– Hibbant vagy, nem ne tarts pinaautomatának!
– Ne zavarj, csak...! Pszt!
– Te ordibálsz!
Megint zörgés-csörömpölés, mintha a takarítógéppel az ajtónak tolták volna a vödröket, a vaslapátokat, a törött üvegcserepeket és a tehén nyakából a kolompot.
– Téged nem zavar? – súgta hátrafelé Evelin.
– Nem. Majd megunják!
– Akkor engem sem... Készen vagy?
– Mindjárt... órák kérdése... de nincs más választásunk, addig csináljuk, amíg el nem mennek... mert nem nyithatjuk ki az ajtót... és nem hagyhatjuk abba, mert akkor üresben kellene várakoznunk, amíg megunják... Szörnyen buzgók ezek a takarítók!
– El tudom képzelni, hogy miket gondolnak, ha rájöttek, hogy nincs is bezárva! És akkor azt is sejtik, hogy bent vagy, és azt is, hogy nem egyedül...
– Mert piszkos a fantáziájuk! Azt hiszik, hogy baszunk?
– Pedig... de! Igazolhatom, hogy én már háromszor elmentem.
– Jó, ha majd megkérdezik, mondj négyet! Kell... a... rek-lám...! – Béla szótagonként zihált, nyögött és lihegett, majd lelassult, és még várakozott, mint a kertész, aki téliesítés előtt még az utolsó cseppet kicsöpögteti a slagból.
– Nem hallottam tőled, hogy elmentek-e, vagy fülelnek – kuncogott Evelin. – De sietnünk kellene, mert lemaradunk a buliról.
– Arról nem tudunk lekésni, mert nálam van a kulcs.
– Baszki! Akkor annál inkább igyekezzünk!
– Be tudnak menni... csak nem kell, hogy minket beengedjenek, mert van kulcs!
*
A műhelytől és a mélygarázstól egészen a buli helyszínéig szótlanul ücsörögtek a délutáni forgalomban manőverező kocsiban.
Béla jobbja legtöbbször a lány combjainak találkozási pontjában.
– Ez az! – mutatott a házra.
– Tudom – felelte Evelin ingerülten –, tegnap jártam már itt.
– Akkor már nem fogsz meglepődni, ha valaki megdug?
– Én azért jövök... Te nem? Nem fogok ám feltűnően röhögni, ha csak süteményt eszel! Javaslom, hogy ne vaníliásakat válogass, mert másnak nagyobb szüksége lehet rájuk!
– Miért is?
– Mert fogadni mernék valami komoly tétben, hogy senkinek sem lesz türelme leszopni. Ez csak egy-két órás villámbuli, nem pedig bentlakásos...
– Mit teszel fel?
– Hogy miben fogadunk? Haha! Akármit kérhetsz! – vonta meg a vállát a lány.
– Oké, te is bármit... csak bele ne éld magad előre!
– Várjál még, valamit gyorsan mondanék, mielőtt kiszállunk!
– Nekem is extra-giga volt. Fantasztikus pinád van!
– Miből gondolod, hogy hasonlót akartam mondani?
– Egyszerű: én is ott voltam.
– El ne szállj magadtól!... De valóban valami ilyesmit terveztem, csakhogy nem a pinámra, hanem a faszodra mondani. Igazán felejthetetlen volt ez a menet, bár az egészen kurtákat is élveztem. Az sem számít, hogy a takarítónők dörömböltek, mert te meg döngettél, és az volt a lényeg.
– Most következik valami "de"? – kérdezte Béla.
– Várj, mindjárt jön a"de"...! Még annyit, hogy máskor is benne vagyok egy kis kavarásban, amint regenerálódsz, vagy az orvosok helyrehoznak, csak szólj, hogy elkezdett felállni a farkad, és már ott is vagyok... De! Mielőtt elszállnál magadtól... De nem akarok várakozni rád, nem akarok összeköltözni, nem akarom, hogy beleszólj, ha mással is kavarok... egyáltalán semmiféle kötöttséget sem szeretnék.
– Azt hittem, valami bonyolultabbat kérsz... mert ezekben egyetértünk.
*
A lakás tulajdonosa már a sarokban ülve várta a fejleményeket.
Hatoska egyetlen szúrós pillantással nyugtázta a későn érkezőket, leöblítette a torkát, lerakta a poharat és végignézett a társaságon.
Evelin ismeretlen arcokat felfedezett fel, pontosabban: Hatoskán (Gabin) és Bélán kívül nem is látott olyat, aki részt vett a tegnapi bulin is. A többiek már nekivetkőztek a partinak, kezdtek hasonlítani az előzőnapi társasághoz, ezért ő is ledobálta a felesleges ruhadarabjait.
– Mozgalmas napod lesz! – vigyorgott Béla. Öklével és karja lendületes mozgatásával érzékeltette, hogy mire céloz.
Lehetett volna pumpálásnak vagy bokszedzésnek értelmezni, de eddigre Evelin is felmérte: 4 lány jut 12 pasasra.
– Legalább nem fogok unatkozni – húzta el a száját válaszul. – Téged nem számollak...
Hatoska cédulákat és utasításokat osztogatott:
– A pasik írják fel annak a csajnak a sorszámát, akit tombolán megnyernének, a csajok három-három cetlire írják fel röviden és tömören, hogy ki mit csinálna azzal a pasival, aki őt nyeri... Lehet háromszor ugyanazt írni, vagy különbözőt is!
Evelin gyorsan felkapott egy sorszámot, majd a kitűzőt jobb híján a fogai közé szorítva mutatta kőrbe a potenciális nyerteseknek: 3.
– Ismerjétek meg, egyelőre csak messziről... bemutatom a meglepetést, Gömbvillámot, akire máris úgy tekinthettek, mint a mai fődíjra! ...Mindjárt az is kiderül, hogy egészen közelről és nagyon alaposan, mondhatnám úgy is, hogy behatóan, kiknek lesz alkalmuk megismerni...
(Folyt.köv.)
Folytatás: Szőkék és kavarósak 10.
