Túlfűtött 1.

 

Nyári erotikusok

erotikus novellák - harmadik évad

Túlfűtött

1.

Akció a parkban

Szofi egy nyári reggelen döbbent rá, hogy valami nincs rendben. Akkora izgalom kapta el pillanatok alatt, hogy remegő lábakkal és kipirulva, sürgősen le kellett rogynia a legközelebbi padra.

A parkban kevesen jártak.

A tőle délkeletre, 45 fokos szögben lévő másik padon megfagyott a mozdulat, de amazok gyorsan megállapították, hogy „csak egy nő”, és folytatták. Biztos, hogy egy pasit kukkolónak tartottak volna, ám Szofira nem gyanakodtak. "Csak egy nő."

A nagymellű, kócos copfú lány egy sovány fiú ölében, szemközt ült, és a lábaik között tett-vett. Igyekezett diszkréten csinálni, de a könyökmozgása elárulta, hogy a takarásban határozottan húzogat vagy rángat valamit. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit.

Szofi szinte a saját markában érezte a lüktető falloszt.

– De rég volt ilyen! – Nosztalgiával gondolt azokra az esetekre, amikor lopva kellett egymásnak örömet szerezni. Vele is történtek érdekes dolgok különféle parkokban, nem is olyan régen. – Valami nincs rendben! – kapott észbe reflexszerűen, és vastag védőburkot igyekezett maga köré húzni. Sikertelenül.

Nem bírt felállni és könnyedén tovább sétálni – pedig eredetileg a parkolóból a parkkal szemközti kávézóba készült –, csak ült és bámult. Semmit sem látott, ám ettől még mámorítóbb volt, ahogy – elképzelése szerint – a lány a fiú nadrágjában matatott.

Igen, kellemes emlékeket idézett fel benne a jelenet, hiszen néhány éve ő is szerette a titkos játékokat. Most is érezte a markában azokat a farkakat. Szívesen adott volna tanácsot, mert ő közben a srác arcához nyomná a melleit…

Szofi nem tartotta magát kiéhezettnek, sőt nagyon is rendben – mondhatni: következetesen – zajlott a szexuális élete. Barátja, aki már közel négy éve tölti be ezt a funkciót, nagy étvágyával minden este a lány szájába élvez, és reggel, amikor óracsörgés helyett a tévé kapcsol be, menetrendszerűen rágurul, és kiürülni vágyó fogkrémes tubusként 1-2 cseppnyi spermát nyom a puncijába. További 1-2 csepp az ágyneműre is jut, így mindennap lepedőt kell cserélni. Napközben – ha éppen otthon maradhat – szintén megkívánja a lányt, amikor az bugyiban porszívózik, vagy meztelenül szárítja a haját, és ledönti a legközelebbi bútorra, vagy letérdelteti a szőnyegre. Négy év óta változatlan lelkesedéssel! Ez már nem semmi!

– Valami nincs rendben – állapította meg a párhoz közeli padon, amikor érezte, hogy a szigorúan összeszorított combjai között nedvesség szivárog.

Ha nem egy parkban ülne, most széttenné a lábát, és sikításig simogatná a csiklóját. Filmet is így szokott nézni: mire a női szereplőről lekerül a bugyi – bár ez a pornóműfajban viszonylag hamar megtörténik –, ő már másodjára élvez el helyette. Kicsit irigyli is a filmeseket, mert az 5 perces akciót biztosan több próbával és hosszabban veszik fel, a nő ezalatt akár tucatszor is elélvezhet, ha nem munkának tekinti.

A lányt a szomszédos padon nem tartotta szépnek, talán csak a nagy mellei keltik fel a férfiak kíváncsiságát, és azok izgatják az alatta ülő srácot is, aki biztosan kipróbálná, hogy milyen lehet közéjük rakni a farkát.. A fiú is átlagosnak számít naiv arcával, és alighanem vékony, rövid fütyijével. Biztos, hogy nem kapkodnak utána a csajok, meg kell ragadnia minden lehetőséget.

Szofi felállt a padról, mielőtt végzetesen átnedvesedne a ruhája. Tétován az ellenkező irányba indult, hogy meg ne ijessze a párt, miközben minden idegszálával kívánta a látványt. Két lépés után megállt, visszanézett, s mint aki elfelejtett valamit, mégis a lány és a fiú felé ment. Egészen közel és feltűnően lassan haladt el mellettük, míg a nyakát nyújtogatva megállapította, hogy a lány nadrágja ki van ugyan gombolva, de olyan szűk, hogy még kitekert kézzel és lapos tenyérrel is reménytelen benyúlni. A fiú bő nadrágja viszont ideális horgászparadicsom, csuklóig el lehet benne merülni. A lány könyöke lassabban mozgott, és kívülről nem sikerült megállapítani, hogy csak a hívatlan járókelő miatt, vagy elsült a farok…

Elhagyta őket, bármilyen aprókat is vonszolt a lábain.

15 lépes, tovább nem bírta. Megfordult.

A lány – ide-oda nézelődve – két kézzel járt a fiú nadrágjában, és átázott papírzsepit húzott ki. Keresett még a mellettük heverő, gyűrött reklámszatyorból néhány használatlan zsepit, és azokat is elsüllyesztette a bő gatyában.

Mire Szofi ráérősen visszasétált, a padon 5-6 átitatott papírgombóc sorakozott. Ők pedig szomorúan néztek a világra, mintha most ébrednének. Úgy tűnt, hogy nem akarnak elmenni se, megszólalni se, az idegennel szóba állni meg főleg nem, de a nő nehezen hagyta ott őket. Vissza-visszanézve sétált a kávézóig, megvenni a tervezett süteményeket.

A bizsergető feszültség kitartott, csak szórakozottan tudott egy tucatnyiféle tortaszeletre bökni, oda se figyelve.

– Mindegyikből egyet-egyet adjak? – érdeklődött a pultoslány.

– Hogy?... Ja, kettőt-kettőt. Legyen összesen 10 darab.

– Akkor kezdjük elölről, mert már jóval több, amit kiválasztottál!

– Legyen egy-egy darab, és nem baj, ha összesen több tíznél!

A kiszolgáló megvonta a vállát, majd türelmesen tálcára tette és becsomagolta az édességet. Nem is csodálkozott, hogy a szórakozott vevőt figyelmeztetni kell a fizetésre.

Szofi úgy érezte, mintha valamit elraboltak volna tőle, de megfogalmazni lehetetlenség azt a hiányérzetet és keserűséget, ami elöntötte. Akkor vidult csak fel, amikor megpillantotta a lányt és a fiút, ugyanazon a padon ülve, de már egymás mellett, illendően. Nem arra vezetett volna az útja, de el akart menni mellettük. Közelebb érve felfedezte az arcukon azt a végtelen szomorúságot, ami abban a korban okkal és anélkül is megtalálja az ifjúságot.

– Kértek sütit? – torpant meg előttük.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Túlfűtött 2. Sütizés

Szexírások 18+ ajánló

Erotikus ajánló:

Csajok a titkos buliból 1-3.

1. láTOMás (Nóri)

2. Villásreggeli (Lotti)

3. After (Szilvi)

Ünnepi nyitvatartás 3.

Előzmények:

Ünnepi nyitvatartás 1.

Ünnepi nyitvatartás 2.

 

SZŐKESÉGEK

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
3.

– Megvagy már 18? – érdeklődött a szőke szépség, miközben fizetés nélkül buggyos táskájába tömte a 2 zsemlét, a 8-10 dkg főtt-füstölt tarját és az 1 doboz óvszert.

Ákos bólintott.

A nő egész arca mosolygott:

– Akkor adjál még egy doboz kotont! – Nem várt a bizonytalankodó fiúra, hanem kiszolgálta magát, majd elvett a pénztárgép mellől egy tollat és egy papírt. – Szükség lesz még néhány apróságra... – Írni kezdett. – Majd hozd magaddal, amikor végzel! És itt a cím. – A lap aljára már csak rövidítve fért oda az utca, házszám, emelet, ajtó.

– Jó lesz – kapta össze magát a fiú, és izzadt kezével maga felé fordította a listát.

Mosóportól, öblítőtől és drága fogkrémtől kezdve minden árucsoport képviseltette magát, amire egy háztartásban szükség lehet.

A felsorolás legvégéről a szőkeség nem felejtette le a férfi tusfürdőt sem.

– Akkor várlak! – köszönt el kedvesen.

Az üzletre akkora csend borult. mintha ki sem nyitott volna ezen az ünnepen.

Ákos nem tudta, mitévő legyen, de fogott egy – majd még egy – kosarat, és gépiesen elkezdte összeszedegetni a listán szereplő dolgokat. A nő annyira figyelmesnek bizonyult, hogy leltárszerűen, polcról polcra, sorban lehetett haladni, a fiú képtelen lett volna fejből ilyen precíz listát összeállítani.

A vevők elfogytak, különös módon a szőkeség volt a legutolsó, és közben már ő is régen hazaérhetett.

A megtelt műanyag kosarakat a pénztárfülkéhez készítette, és elhatározta, hogy bezárja a boltot, hiszen úgyis eladott már mindent, ami fontos volt, és úgyis várják... Az ajtóra pillantva megállapította, hogy a forgatható tábla kifelé már a ZÁRVA felét mutatja, biztos véletlenül átbillent. – Nagyon helyesen tette!

Ekkor csörrent meg a telefonja, a főnök felesége érdeklődött, hogy minden rendben van-e, és kell-e segítség.

– Éppen zárni készülök – felelte Ákos zavartan –, rendben.

– Maradt ki valami? Leszaladnék egy zacskóstejért.

– Elvitték mind – válaszolta a fiú, és a legutolsó zacskót gyorsan az összeállított csomaghoz rakta, bár a szőke nő ilyet nem kért.

– Segítsek bezárni?

– Köszönöm, de bírok vele.

– Jól van, pihend ki magad!

Ákos felsóhajtott, felkapta a teli kosarakat, még egyszer rápillantott a bevásárlólista alján szorongó címre, és elsietett.

Utca, házszám... Melyik lépcsőház?

Ekkor jött rá, hogy a szőkeség bevásárlólistáját a pénztárnál felejtette.

Mindegy! Be a legközelebbi lépcsőház nyitott ajtaján!

Emelet, ajtó...

Szerencséje volt.

– Aranyos vagy, hogy mindent elcipeltél! – A nő egyetlen pillantással felmérte a szállítmány hiánytalanságát. – A tej...?

– Csak úgy.

– Ez kedves, de én szeretem kifejni... Jujj! Zavarba hoztalak? Gyere be gyorsan, ne tartogasd!... Megint rosszat mondtam? – Két puszit nyomott a fiú arcára: – A fuvarért... Tedd csak le oda! – mutatott a konyha hidegburkolatára.

Nem csukta be az ajtót, ezt Ákos úgy értelmezte, hogy teljesítette a feladatát, akár el is húzhat innen. – És a dugás? – háborgott magában.

– És a gumi? – kérdezte hangosan.

– Azt elhoztam én – felelte a nő tágranyílt szemmel. – Nem emlékszel?

Ákos tekintete a bő ruhában szabadon ringó mellekre tapadt, és kizárólag dadogni tudott:

– D-de, cs-csak...

– Mit szeretnél? – Felesleges kérdésnek tűnt, hiszen a szőkeség pontosan tudta a választ. Előbb az egyik, majd a másik vállát is kiszabadítva, derékig lehúzta a ruháját, majd ugyanazt a mozdulatsort folytatva, egy-két másodperc múlva vissza is bújt bele. – Tetszett? Szépeket fogsz álmodni?

– Megfoghatom?

– Csak gyorsan – pillantott a nő az órájára –, mert nem nagyon érek rá! – Fürgén kicsúszott az egyik, majd a másik pántból, és ezúttal a bokájáig ejtette le a ruhát.

Akár egy szoboravató, csakhogy a műalkotáson már nem szokott bugyi maradni, és a közönség nem esik egyből mohón a szobor melleinek. A legfőbb különbséget pedig Ákos tanúsíthatná: egyszerre volt feszes és omlós, mint a dagasztott kenyér.

Az előszoba falához nyomta a nőt, Lenyúlt a lába közé, és a selymes tapintású anyaggal együtt durván megcsípte a punciját. Mivel semmiféle ellenvetést vagy tiltakozást sem tapasztalt, megpróbálta egykézzel lefejteni a bugyit.

– Kúrni szeretnél? – súgta a nő.

Ugyanakkor a lakás belseje felől zajok hallatszottak.

Megjelent egy széltében-hosszában is Ákos többszörösének számító férfi.

– Mit csinálsz már? – kérdezte ugyanolyan feleslegesen, ahogy általában a nők szoktak evidens dolgokról érdeklődni. Láthatta.

– Megjött a cucc a kisboltból, tudod, amit rendeltem, meghozta a boltos.

– Jaaa. – A termetes pasas belépett egy ajtón, csobogás és vécélehúzás következett, majd visszafelé cammogott. – Kifizetted?

– Mindjárt lerendezzük – válaszolta végtelen nyugalommal a nő, miközben a fiú lebénulva azt számolgatta, hogy az első kapott pofon után lenne-e még ereje segítségért kiabálni. – Mindjárt megyek, Kismacim! – Gyakorlott mozdulattal elővette Ákos meredező farkát. – Ide elbújunk! – húzta végig az előszobán.

A nagydarab pasas még láthatta volna, ha nem morgolódik csendesen, és nem lusta oldalra fordítani a fejét. Vagy, ha érdekelte volna, hogy mit csinál a csaj a fiúval.

– Megmutatod, mit hoztál nekem? – kuncogott a szőke nő egy ajtóhoz érve, majd hirtelen elkomorult, mert az apró szobában már tartózkodott valaki, egy végtelenül sovány, görbe bácsi ült az ágy szélén, éppen öltözött vagy vetkőzött, egyik lábán semmit sem viselt, a másikon még nadrágot és cipőt is. – Menjél már ki! – szólt rá a nő, és bentebb húzta Ákost.

– No, add már!

Miután az öreg szó nélkül kisomfordált, a szőkeség hanyatt lökte a fiút az ágyon. – Szép adag lesz! – nyomogatta szakértően a szőrös zacskót, majd bekapta a falloszt. – Sietni kell – magyarázta kis szünetet tartva –, mert jön egy állandó ügyfél, aki nem szereti, ha észreveszi, hogy más megelőzte.

Ákosnak egy pillanatra megint eszébe jutott a boltban felejtett, árulkodó lista. A kifizetetlen számla! Dühösen legurítva magáról a nőt, rámászott, és – mintha csak egyetlen perc állna a rendelkezésére –, kapkodva és elkeseredett favágó módjára, fél percen keresztül intenzíven dugta, majd a hasára élvezett.

Egy perc alatt mindennel végzett, éppen ameddig a nő vásárlásai szoktak tartani.

– Nem húztál gumit? – fintorgott a szőke szépség. – Mindegy most már, legalább maradt tartalékba. Nem igaz?

Lehet, hogy érezte még, hogy továbbra is ő tartozik, ezért hamar körbenyalta Ákos farkát, majd meztelenül sietett ki. Valahol a közelben csobogva lemosta a nyomokat, közben hallatszott, hogy vígan beszélget az öreggel, vagy a nagydarabbal. Vagy mindkettővel.

Szőkeségek 2. évad

Szőkeségek

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. kötet

tartalom

Szőkék és kavarósak (1 - 10.)

1. Tombol

2. Horkol

3. Rombol

  4. Tarol a tombola

  5. Horkoló kukkoló

  6. Rombol a rombusz

  7. Újra tombol, ami szokott

  8. Kurta csömör a gyönyör

  9. Gömbvillám a fődíj

10. Csere félúton

Ünnepi nyitvatartás (1 - 3.)

Ünnepi nyitvatartás 1.

Ünnepi nyitvatartás 2.

Ünnepi nyitvatartás 3.

Nyári erotikusok 3. évad

Nyári erotikusok

erotikus novellák - 3. évad

tartalom

A part meghódítása 1-2.

1. A punnyadás vége

2. Nem vagy kihagyós?

Nagy ölelés 1-3.

1. Készen állok

2. Fel ne merj szögezni!
3. Másra gondoltam

Nő a tét 1-2.
1. Komolyan feltegyem?

2. Én meg mit nyertem?

Tengerpart éjjel 1-3.

1. A királylány

2. Holdfényes romantika

3. Életmentő apró ceruza

Túlfűtött 1-3.

1. Akció a parkban

2. Sütizés

3. Akció otthon

Nagy ölelés 3.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Ünnepi nyitvatartás 2.

Előzmények:

Ünnepi nyitvatartás 1.

SZŐKESÉGEK

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Ünnepi nyitvatartás
2.

A szőkeség éppen az Andreáéval ellentétes nőtípust képviselte. Mindenből kevesebb volt rajta, ám a vonalak lágyan íveltek, és az egész nő egy viruló, színesben pompázó, karcsú virágnak tűnt.

Illata is tavaszi volt, friss és halovány, de még percekkel később is ingerelte Ákos orrát.

– Mindent kotont ő vesz meg egyenként – jegyezte meg a főnök felesége, amikor a szőke nő távozása után a pénztárfülkében nekiállt összeírni a megrendeléseket. Látszott rajta, hogy mondana még valamit, de a fiú jelenlétében visszafogta magát.

– Jól be lehet járatva – dünnyögte a bolt személyzetének negyedik, egyben legszürkébb képviselője, Joli.

Ákos remélte, hogy ezentúl nem kell erre a csupacsont, szikkadt, kortalan csajra ráfanyalodnia, és örült, hogy ritkán dolgoznak egyidőben, de most odafigyelt rá. Mégiscsak nő, ha nem is hivalkodik vele, és hátha tud valami egyéb információt is a szőkéről, ami hasznos lehet.

Joli hihetetlen sebességgel töltötte fel az állványokat, és nem folytatta, a levegőben hagyta a mondatot, amit a fiú úgy értelmezett, hogy az elől-hátul lapos nő titkolózik. Irigy a titkolózó.

Így teltek a napok. Reggelente egyetlen percre kitavaszodott, aztán 8 órán keresztül nyúlós, áthatolhatatlan szürkeség telepedett a vegyesboltra.. Ákos két ásítás között kívülről szemlélte magát, aztán hamar beleunt ebbe, és megpróbálta előre kitalálni, hogy melyik vevő mit fog vásárolni, de ezzel sem sikerült hosszabban lekötnie magát.

A szőke nő újra és újra jött, megérkezésével felbolydítva a fiú lelkét, és illatával mindannyiszor működésbe hozva a hormonokat. Izzott a levegő.

– Bele kell bolondulni! – állapította meg Ákos újra meg újra, amikor megint eltelt a 60 másodperc, és kezdhette várni a következőt, a másnap reggel esedékes 1 percet.

Azt tartotta legnagyobb problémának, hogy az otthona és a bolt között ingázott, itt eltelt rajta az egész nap, és azon túl nem is maradt kedve semmihez.  A szabadnapjaival sem tudott mihez kezdeni, reggeltől estig nyomkodta a laptopot, közben elfogytak az igazi ismerősei, és – vallotta be önmagának – nem is hiányoztak.

Egykedvűen várta a műszak végét, ahogy közömbösen rótta a járdát hazáig, és ahogy holnap reggel megint kezdheti...

– Kitetted a táblát? – dörrent rá a főnök közvetlen közelről.

Hirtelen fogalma sem volt, hogy milyen táblától van szó, de úgy látszott, hogy a többiek sem tudták, mert behúzták a nyakukat.

– Még nem... – válaszolt rutinból, védekező hangon, közben valami magyarázaton törte e fejét, mert úgy hallotta ki a főnök hangjából, hogy valami fontos dologról lehet szó. "Milyen táblát?!"

– Akkor igyekezz, mert a múlthéten szóltam, és már akkor is késő lett volna!

Ekkor esett le. Igen, az ünnepi nyitvatartás!

A főnök felesége és a szikár Joli egyszerre sóhajtottak fel jó hangosan, hiszen nagy megkönnyebbülés, ha ők nem tehetnek semmiről.

Vagy mégis? A főnök felesége, aki majdnem lefolyt a pénztárfülke forgószékéről, zavartan igyekezett menteni a helyzetet:

– Nem is olyan nagy a baj, mert ki kellene nyitnunk pár órára.

– Miért is?! – csattant fel a főnök.

– Nem tarthatunk zárva, mert... van... lesz... friss kenyér... No, mert megszokásból rendeltem.

– Ünnepre?!

– Nem a dátumot figyeltem.

– Csak kenyér jön? – A főnök fejben számolgatta a veszteséget.

– Csak kenyér, kevéske péksütemény... meg tejtermék, El tudjuk adni még másnap is... nagyrészt...

– Ki venné meg, ha addigra lesz frissebb? – Gyilkos tekintettel nézett a feleségére. – Vagy csak ünnepre rendeltél, hétköznapra meg nem?! – gúnyolódott.

Ákos úgy látta, hogy szerencsésen lekerült a napirendről, ő kisebbet bakizott, elindult a raktár felé. Joli a nyomában.

A talpalatnyi helyiségben villanyt sem kapcsoltak, feszülten várták a végkifejletet, a tulajdonos előbb-utóbb megenyhül.

A kortalan, csupacsont lány hátulról átölelve a fiút, a fülébe súgta:

– Én meg felvágottakat rendeltem, de biztosan nem hozzák ki ünnepen... csak meg ne tudja a főnök, mert lehúzza a bugyim és elfenekel.

Ákos a feszültség dacára felszabadultan kacagott. Elképzelni sem tudta, hogy valaki kíváncsi lehet Joli fenekére, ami gyakorlatilag nincs is. Lefejtette magáról a lány karjait, amik valamennyivel a dereka alatt érték körbe, mintha pisiltetni akarná...

Éppen a legjobbkor, mert belépett a főnök, és még mindig dúlva-fúlva közölte a döntést:

– Te fogsz kinyitni, így hozod helyre a hibádat! – mutatott a fiúra, és ököllel vágva a kapcsolóra, világosságot teremtett.  – Amint eladod a pékárút és a tejes dolgokat, bezárhatsz.

Ákos ettől a perctől a műszak végéig hősnek érezhette magát, legalábbis Joli szemében ez tükröződött, és a főnök felesége többször odasúgta kedveskedve, hogy bármikor felhívhatja, és majd ő lejön segíteni, ha nem bírna el az ünnepi forgalommal.

– És egyél egy szendvicset a számlámra! – tette hozzá jóságosan.

A fiúnak a szendvicsről a zsömi és a szalámi jutott eszébe, s természetesen az egyperces törzsvásárlója. 

Az ünnep hajnala végtelenül békésen indult, Szellő sem rebbent, a madarak is tovább aludtak, Ákos már attól tartott, hogy egyetlen vevő sem fog betérni, és ő estig szobrozhat a kenyérillatú bolt kellős közepén.

Elrágcsált egy üres zsemlét, majd ivott rá egy ízesített kefirt, és betette az árát a pénztárba. Tanácstalanul nézte a készletet: – Ez ugyan nem fogy el holnap reggelig sem.

Egy órával később hirtelen a környék összes lakóját kivetette az ágy, és másodpercnyi szusszanást sem hagyva a fiúnak, folyamatosan jöttek. Ákos oda-vissza szaladozott a pult és a pénztárfülke között, itt sem, ott sem akart senkit megvárakoztatni.

A vevőket nem érdekelte az ünnep, rájuk jött a vásárolhatnék, és egymásnak adták a kilincset.

Apadt a pékárú és a tejtermék, mintha a világvége közelegne, és még az egyébként legbeszédesebb nénikék sem tették szóvá, természetesnek vették, hogy a kisbolt az ünnep reggelén is a rendelkezésükre áll.

– Csak rá ne szokjanak! – gondolta Ákos, és elégedetten látta, hogy mindent elkapkodnak, hamarosan bezárhatja az üzletet. – Hoppá! – Az utolsó pillanatban sikerült lecsapnia a maradék 2 zsemlére, és bedugni a pult belsejébe.

A zajosan járó faliórára pillantott és rögtön letört a lelkesedése:

A szőke szépség nem szokott késni, tehát már nem is jön. Ünnep van, nem számít rá, hogy a kisbolt mégis kinyitott. – Tegnap két doboz kotont vett? Vagy ünnepeken nem dugja meg senki? – Viccesnek szánta, de elkeserítette a felismerés. – Pihen a punci? – A gondolattól rátört az izgalom, de hamar elmúlt.

Alig gondolta végig, és éppen belekezdett volna az önsajnálat című programba, amikor megjelent a nő.

Szokatlan késéssel, de belépett az ajtón. Látszott az arcán a sietség, és a fiú tartott attól, hogy a hagyományosan 1 perces vásárlást most le akarja rövidíteni.

– Nyolc-tíz dekát kérek abból, szeletelve! – mutatott a szőkeség a főtt-füstölt tarjára, miközben szórakozottan már a zsemlék helyét nézte.

Ákos kínos lassúsággal szeletelt, vontatottan nyújtotta oda az apró csomagot, majd széles mozdulattal hajolt le, és teátrális gesztussal a kosárba tette a 2 zsemlét.

– Adhatok még valamit? – tette fel az ilyenkor következő kérdést.

A nő elmosolyodott, majd szemét résnyire szűkítve úgy nézett a fiúra, mintha azon töprengene, hogy korábban hol láthatta már. A tagadó fejrázás helyett kivételesen egy vállvonás lett a válasz, és már ment is tovább. Egy másodpercre lelassított a zsemlék helyénél, és megint mosolygott.

A fiú laposan lesett utána – mintha a megszokottnál most jobban illegne-billegne –, majd a "gondola" másik oldalán futásnak eredt, és előbb ért a pénztárhoz, mint a nő. Leemelt a fülke melletti polcról egy doboz óvszert, és az eddig vásárolt 2 árucikk mellé tette.

– Adhatok még valamit? – kérdezte ismét, hangjában egy csomó merészséggel és egy csipetnyi, erotikus szemtelenséggel.

Azt hitte, rosszul hall:

– Téged.

Meglepetésében a pénztárgépbe kapaszkodott. Hiszen éppen erről álmodozott, mióta a boltban dolgozik, és attól a naptól kezdve, ahogy felfedezte a szőke csaj különös vásárlási szokását! Hányszor elképzelte már ezt a választ: "Téged." Ujjai kifehéredtek a szürke pénztárgépen.

A szőkeség felkacagott:

– Honnan ismersz?

– Hát... innen.

– Itt dolgozol?

Ákos elég hülye kérdésnek tartotta, de nem hibázhatott, nem nevethette ki.

– Itt... de mindjárt végzek – felelte vakmerően, egyenesen a sötétkék szempárba nézve.

– Na és? – A nőn nem látszott semmiféle sértődöttség, inkább rutinos kíváncsisággal nézett az események elé, mint aki a metró alagutat lesi akkor is, ha onnan mindig a metró bukkan fel, sosem más. – Mi közöm nekem ehhez?

– Hááát... gondoltam...

– Mit gondoltál? Hogy kúrunk?

A fiú száját csak egy reményteljes nyögés hagyta el, és fülig vörösödött.

Folytatás: Ünnepi nyitvatartás 3.