Ház a város szélén 3.

Előzmények:
Ház a város szélén 1.
Ház a város szélén 2.

Őszi erotikusok - novellák

Ház a város szélén

3.

– Mit tudsz? – szegezte nővérének a kérdést Szabolcs.

Már legalább 10 perce igyekezett a városszéli házra terelni a beszélgetést, de Szilvi minduntalan elkalandozott, vagy szórakozottan válaszolgatott. Markó – aki szótlanul figyelte a testvéreket, már rég lemondott arról, hogy a lány bármit is elárulna – felkapta a fejét, amikor Szilvi közömbösen megjegyezte:

– Nagy élet van arrafelé.

Ekkor próbálkozott meg Szabolcs a kikerülhetetlen kérdésével: „Mit tudsz?”

A lány sejtelmesen mosolygott, és a fény felé fordítva gondosan megvizsgált minden egyes kanalat és villát, mielőtt azokat a mosogatógépből a helyükre pakolta volna.

– Folyt rendesen… – bökte ki végül.

– Mi? – türelmetlenkedett Szabolcs.

– Tudod, a méhecske, a porzó meg a bibe… Lerajzoljam?

– Befejeznéd az ökörködést?

– Nem tudom, hol kell elkezdeni a felvilágosításodat, de nem hinném, hogy ez az én dolgom lenne. A haverodé meg pláne nem – nézett Markóra. – Hallottatok már valamit a szexről? Legalább alapfokon?

– Kapd be!

– Eddig jutottál? – Szilvi elfordult, de jól látszott, hogy kuncog. – Azt tudod-e, hogy mindenki olyan a szexben, ahogy beszél róla? Ergo, nem fognak tülekedni a csajszik, hogy bekapják, ha ezzel a „kabbe”-val elárulod, hogy nem lesz jó nekik.

– Rátérnél a tárgyra?

– Szóval, adott egy méhecske…

Szabolcs két határozott lépést tett a nővére felé:

– Te, én begyömlek a mosogatóba!

– De erős lettél, öcsi! Borogatással elmúlik?

– Kössünk üzletet! – változtatott taktikát Szabolcs. – Kérhetsz valamit.

Szilvinek felcsillant a szeme:

– Mid van?

– Amit akarsz.

– És a haverod?

Markó legnagyobb ámulatára Szabolcs kapásból rávágta:

– Ő is hajlandó mindenre.

– Felporszívóztok a nappaliban és az én szobámban – közölte Szilvi, Mosolyogva hozzátette: – Meztelenül.

– Mi???

– Ahogy akartok. Majd szóljatok, ha készen van!

Szabolcs megadóan elindult, és intett Markónak is. A nappali viszonylag gyorsan haladt, de Szilvi szobájában először minden szétszórt holmit fel kellett pakolni az ágyra és az asztalra. Félóra múlva, vagy tán még annyi sem telt el, jelentették a lánynak, hogy elkészült a porszívózás.

– Egy-két bugyidat is beszippantott… – jegyezte meg Szabolcs.

– Nem gond, majd kimossátok.

– Kezdhetsz mesélni!

– Mi a kíváncsiság tárgya?

– Mit tudsz azokról, akik a legszélső házban laknak?

– Ja?! – kacagott Szilvi. – Azt hittem, valami szexre vagytok kíváncsiak. A gólyás sztori megvan?

– Nem baj, ha szexről is mesélsz, csak vágj bele!

– Ágy alatt is porszívóztatok?

– Kapd be!

– Ne dühíts fel, mert nem lesz mese!

A fiúk tehetetlenül néztek egymásra.

– Na jó – sajnálta meg őket a lány –, csak el ne sírjátok már magatokat! Leülhettek, mert úgyis le fogtok. Szerintem nem volt túl nagy ár a porszívózás.

Szabolcs nem szólalt meg, de szívesen nekiment volna a nővérének, akár gyerekkorukban, amikor néha meghúzgálta a haját, vagy amikor félnapra bezárta a vécébe..

Szilvi nyújtózkodott egyet:

– Na, kisfiúk, szóljatok, ha valami korhatáros részhez érünk, mert nem szeretném, ha elpirulnátok itt nekem! Azzal kezdjük… – Végigmérte öccsét és annak barátját, mintha mérlegelné, hogy ugyan megértik-e a felnőtteknek szóló mesét. – Abban a házban legalább 100 éve folyik az élet. A mostani lakók ősei szabályos kupit üzemeltettek, volt ott minden. Eddig tudtok követni?

– Mit értesz az alatt, hogy volt ott minden?

– Az megvan, hogy "kupi"?

– Értve.

– Úgy hallottam, hogy több mint 10 csaj dolgozott egyszerre, és amikor ennyi kevés volt, akkor lovaskocsival, később meg autóval hoztak még párat a környékről. Szóval folyt az anyag… rendesen. Nem lehetett olyat kérni, amit meg ne csináltak volna, és akiknek nem jutott odabent hely, azokat a csajokat ki lehetett vinni a kukoricásba.

Markó nyelt egyet, és a haverjára sandított.

– Az a hír járja, hogy a legnagyobb helyiségben négy hatalmas matrac hevert a padlón, összetolva, és azokon akár 20 ember is összegabalyodhatott egyszerre. De madzagon valami függönyfélét is ki lehetett húzni, elszeparálni a párokat... Amúgy a csajok kettesével vállalták be a pasikat, hogy haladósabb legyen, volt olyan, aki egész éjjel négykézláb tartózkodott, és elölről is, hátulról is sorban álltak hozzá. Érthető? Szopi, dugi…

A fiúk izgatottan bólintottak. Türelmetlenek is voltak, ugyanakkor jó lett volna, ha sokáig tart a mese.

– Lehetne részletesebben? – kérdezte Markó.

– Én nem jártam ott – vonta meg a vállát Szilvi –, de próbáld meg elképzelni! – Előrehajolt, mintha a tenyerét le akarná tenni a padlóra: – A négykézláb még megvan? Az egyik fütyit szopizza, a másikat berakják neki hátulról, vagy ide, vagy oda…– Elhúzta a száját. – Nem akarom szemléltetni, szóval vagy a popsijába, vagy a puncijába.

Szabolcs gyanakodva méregette a nővérét, úgy találta, hogy Szilvi túlságosan otthonosan mozog a témában. – „Biztos kipróbált már mindent!”

Markó a részletes kitérő közben olyan vörös lett, hogy alsóajkát előrebiggyesztve, diszkrét fújással hűtötte az arcát.

– Manapság az a helyzet – folytatta Szilvi –, hogy a családból két pasi ül többrendbeli nemi erőszakért, mert úgy hordták haza a csajszikat, hogy elfelejtették megkérdezni, van-e kedvük hozzá. Egy testvér valahol külföldön csajokat futtat, éppen csak valamelyiknek a barátnője él a házban, meg annak a lánya. Na, ők sem tétlenkednek, a néni legalábbis eljár házakhoz takarítani, ruhátlanul is vállalja, meg amit még közben igényelnek tőle. Otthon állítólag nem fogad vendéget a lánya miatt, de közben meg biztos forrásból tudom, hogy a kiscsajt elviszi néha magával a takarításhoz.

Markónak megkerült a hangja:

– Az nekem is bejönne.

– Van még porszívóznivaló…

Szabolcs közbeszólt:

– De hol hirdetnek?

– Mindenki tudja a városban. A további mese már erősen korhatáros!

– Mit tudsz? Mondjad már!

– A kiscsajról regélik, hogy nem válogatós, pénz nélkül is vállalja... Meg amíg a takarítást megrendelő férj a fotelből a pucér néni takarítását lesi, a kiscsaj addig kézimunkázik neki. Ha a pasi elunja a takarítást, és be akar akasztani, akkor választhat, hogy az asszonyt, vagy a kiscsajt... vagy mindkettőt. Ez a műsor heppiendje, benne van az árban.

– Huh! – sóhajtott fel Szabolcs. – Elhívhatnánk porszívózni! – Kezét az ölében tartva igyekezett eltakarni erős lelkesedését.

– Nem vagytok ti annyira merészek! – nevetett a nővére. – Fogadni mernék, hogy ti ruhában csináltátok.

– Noná!

– Én mindig bugyiban-melltartóban takarítok, és aztán letusolok…

– Így van – erősített rá Szabolcs.

– Öcsike, te kukucskálni szoktál? – fenyegette meg játékosan Szilvi. – De most hadd halljam, honnan ez a rendkívüli érdeklődés?

– Szoktunk arrafelé biciklizni.

– És? Betévedtetek a házba?

– Csak… láttuk már… őket…

A lány előredőlt:

– Most ti jöttök! Meséljetek!

Szabolcs felszegte az állát:

– Kiporszívózod a szobámat.

– Az a te dolgod!

– A te szobád meg a te dolgod… lett volna!

– Na jó, ha olyat meséltek, ami ütős! – Egy pillanatig kérdőn nézett a két srácra, majd elindult az öccse szobája felé.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Ház a város szélén 4.