Kerítés két oldala 2.

Előzmény:
Kerítés két oldala 1.

Tanyamesék - erotikus novellák

második évad

Kerítés két oldala

2.

Enikő az elhagyatott gyár északnyugati csücskétől alig 80 méterre, egy takaros, kétszintes tanyán lakott szüleivel és testvéreivel. Emeleti szobájából akár folyamatosan nyomon követhette volna a közelben zajló eseményeket, ha kíváncsi tekintetének nem állná útját az omladozó kerítés. Este későn az ágyából figyelte a bekanyarodó kocsik világítását, s látta, amikor a reflektorok fénye hirtelen megszűnik, vagy felváltja egy sejtelmesen halvány. Ilyenkor a futó akcióra vágyók a belső világítást használták, mert mégiscsak jó látni is valamit.

Este 15-20 percenként érkezett újabb fuvar, és gyakran előfordult, hogy több autó parkolt be egymás mellé. Enikő biztos volt benne, hogy ilyenkor a pasik átleselkednek a szomszédos autókba, és azt képzelik, mintha több lánnyal lennének egyszerre. Egyszer aztán, mintha elvágták volna, befejeződött a tolatgatás, mert Fruzsina, Natália és a további 2-3 lány befejezettnek tekintették a műszakot, hogy a következő nap délelőttjén ismét újult erővel láthassanak hozzá.

Amikor csak tehette – és feltűnés nélkül kisétálhatott a házból –, elfoglalta helyét a kerítés innenső oldalán. Türelmetlenül várta, hogy újra és újra megjelenjenek a lányok egy-egy újabb kuncsaft társaságában, és rutinosan elintézzék a dolgukat. Közben már nem volt türelmetlen, sőt azt szerette volna, ha mindenesetben kihasználják azt a bizonyos 30 percet, és nem elégednének meg 5-10 perccel. Sajnos a kerítésen keresztül nem volt beleszólása. Nem is szerette volna, ha észreveszik, mert még félreértenék.

Gergő is gyanakodva méregette első alkalommal, amikor ő is emerről közelítette meg a helyszínt, észrevétlenül ellenőrizve a létszámot és a minőségi kiszolgálást.

Megállt Enikő mögött, és szakértő szemmel vizsgálta a kukucskáló lány domborodó fenekét. Ekkor látta a lányt először.

Enikő jól ismerte a kerítést, és tudta, hogy ez a szakasz nem látható otthonról sem, a bekötőút felől sem, ezért zavartalanul figyelte a túloldalt, eszébe sem jutott hátranézni. Amikor az éppen műszakban lévő csaj – művésznevén Roxána – az anyósülésen kifelé fordulva, a nyitott ajtóban már legalább 10 perce szopta a 40 év körüli pasas farkát, majd kikászálódott, hogy aztán behajoljon, Enikő felsőhajtott, és – tekintetét le sem véve a fal túlfelén a fenekét kifelé tolva helyezkedő lányról – kíváncsian becsúsztatta a kezét a bugyijába.

Ahogy sejtette is: meleg lucskosság fogadta. Csúszóssá vált ujjával piheként körözött a csiklója körül.

Gergőnek, 5 méternyi távolságból, tetszett a műsor, és érdeklődéssel várta a további fejleményeket. Nekitámaszkodva az egykori sorompócsonknak, nadrágon át gyűrögette a farkát, majd elővette és keménnyé igyekezett húzogatni. Az általa felügyelt lányokat rendszeresen használta egy-egy grátisz menetre, ám az idegen puncik bármikor fel tudták kelteni az érdeklődését, semmiképp sem akart elszalasztani akár egyet is.

A fal túloldalán a férfi akkorákat taszított Roxin, hogy a lány erősen kitámasztott, mégis be-belökődött az anyósülésre.

Enikő sosem értette, hogy a pasik miért szeretik a durva szexet – bár kukkolásai során találkozott már eltúlzott lágysággal is, ami álmosítónak bizonyult –, amikor mennyivel jobb az ütemes, határozott, de érzékien mártogatós módszer… Ahogy a középső ujjával éppen ő is próbálgatta magának.

Gergő időnként körbenézett, de ezen felül nem zavarta, hogy nincs takarásban. Egyedül ő vette számításba, hogy valaki megláthatja. Gyönyörködött a leselkedő lány önkényeztetésében, és praktikusnak találta azt:

– Az idegen pina előkészíti saját magát – gondolta.

Roxána érzékelte az ügyfél hirtelen lelassulását és zihálását, észrevétlenül felsóhajtott.

Enikő alig bírta koncentrálással, pedig ő is közel állt a kukkolás katarzisához. Sötétkék szemei minduntalan elhomályosultak vagy le akartak csukódni.

– Pedig ez a rész a legjobb! – bíztatta magát éberségre.

Ekkor hátulról két kar átölelte.

Mielőtt az ijedtségtől vagy a meglepetéstől bármilyen hang elhagyhatta volna a torkát, egy határozott tenyér a szájára tapadt.

– Pszt! – súgta a támadó, és lomhán belenyalt a fülébe. – Ne zavarjuk meg őket!

Enikő tudta, hogy hátulról rögtön belé fog hatolni az orvtámadó fallosza.

„Neee!” – Megfeszült a teste.

Ijedtében még a combjait is elfelejtette bezárni.

„Nem fog érdeklődni, hogy lenne-e kedvem hozzá.” – Lélegzetvisszafojtva várakozott. Várta az elkerülhetetlent. Egy pillanat múlva ugyanúgy megdöngeti valaki hátulról, mint a fal túlsófelén a prostit. És elhanyagolható lesz az a néhány különbség, hogy Roxánának ez a munkája, ezért hordja ide a kuncsaftjait, pénzt kér és kap érte, látja előtte a pasas arcát… és legfőképpen: Roxi nem szűz!

Enikőnek tüzelt az arca, és úgy érezte: jeges szél karcolja a hátát.

Látta, hogy a kerítés túloldalán, amazok ketten, halkan beszélgetve öltöznek. Mindjárt beülnek a kocsiba, és Roxána várhatja az újabb fuvart, a pasas pedig kielégülten autózik tovább.

Teste görcsben állt még, de enyhült a szorítás. Csodálkozott, hogy mire fel ez a késlekedés. Ő már régen bevágott volna a pasi helyében. Na, most…!

Hátára simult egy mellkas, és a feneke tájékán motoszkálást tapasztalt.

Hirtelen a szorító kezek tágultak, és Enikő kihasználva az alkalmat, szembefordult a támadóval. Egy 20-22 év körüli, gyerekképű pasast látott, aki ettől a váratlan mozdulattól hátralépett.

„Mire számított? Hogy várakoznom kellene?” – gondolta Enikő. Elmosolyodott, mert kissé fura szituáció közepén álltak, ő letolt bugyival, a másik meg a farkát markolászva, pedig nem is ismerték egymást.

– Lecumizol? – kérdezte a srác olyan színtelen hangon, mintha csak fagyizni hívná.

Enikő megvonta a vállát, de egy másodpercnyi szünet után már fölényesen válaszolt:

– Nem.

– Sikerült elélvezned?

Bólintás.

– Nekem is jó lenne… – A fiatal pasas monotonon húzogatta kókadt falloszát. Szép pinád van.

– Köszi, neked meg szép farkad – válaszolta Enikő. – Kár, hogy nem áll fel – tette hozzá sajnálkozva.

– Ma már kétszer kifacsarták, és az éjszaka is zúzós volt – mentegetőzött a srác.

-- Értem. – Enikő felhúzta a bugyiját és eligazgatta a ruháját.

– Délután talizhatnánk… meg, ha van kedved, dolgozhatnál itt, a csajokkal. Láttam, hogy szereted a szexet.

– Nem akarok!

– Tudod, mennyit keresnek?... Ne is mondd ki, először tegyél még egy nullát a végére!

– Nem érdekel!

– Annyit élveznél, amennyit csak akarsz, és még fizetnek is érte…

– Nem.

– Mindegy. Délután azért talizunk? Megmutatom, hogy álló helyzetben még szebb…

– Hát, majd meglátom…, hogy ráérek-e.

Enikő úgy viselkedett, mintha eszébe jutott volna, hogy éppen sürgős dolga lenne, és sietve elindult hazafelé. Sajnálta, mert egyszerre 2 autó kezdett tolatgatni a kerítés túloldalán, és ilyenkor általában érdekes dolgok alakulnak ki ott.

Délután nem kereste fel a kerítés melletti rejtekhelyét, és a következő napokban is csak óvatosan közelítette meg.

Vége

Kerítés két oldala 1.

Tanyamesék - erotikus novellák

második évad

Kerítés két oldala

1.

Amikor átkukucskált a kerítésen, szőke haján megcsillant a napsugár.

A lányok a kukucskálást – ha éppen nem tartották unottan-csukva a szemüket – általában észrevették, és egy bágyadt mosollyal nyugtázták:

„Megjött Enikő!”

Mert a lányok többségét nem zavarta a leskelődés, és már a „kíváncsi kiscsajszi” igazi nevét is tudták. Az ilyen-olyankorú fiúk és férfiak másképp álltak volna a kandi helyzethez, ha esetleg szex közben nézelődnének.

– Olyan cefetül szégyenlősek tudnak lenni – mesélte egy alkalommal Fruzsina –, mintha egyébként nem mutogatnák a faszukat fűnek-fának!

Ezt Enikő is tapasztalta: Megérkezik az autó a kerítés túloldalára, a pasi letolja a saját nadrágját, s csak utána vetkőzteti le a lányt. Aztán, amikor amaz már teljesen meztelen, a férfire rájön a szégyenlősködés, és térdig csúszott nadrágban bukdácsolva megkerüli a kocsit, majd a kinyitott ajtó takarásában kezdi cumiztatni a csajt.

– Nem a farkukat szégyellik, hanem a szexet – állapította meg Enikő.

– Lehet… – mosolygott Fruzsi. – Tapasztaltabb vagy a kerítés túloldalán, mint én az innensőn.

– Láttam már ezt-azt…

– Többet, mint én, ha jól belegondolunk, mert én csak a saját actionjeimet látom, te meg mindenkiét.

– Este nem. Tegnap is akkora volt a forgalom, mint az országúton, folyton világítottak a reflektorok és a tolatólámpák, de nem tudtam kiszökni.

– Nem is kell! Az éjszaka ugyanolyan, mint a nappal, csak nem látszik…

– Te is dolgoztál?

– Ne is kérdezd! 11 után már úgy kellett megszöknöm, mert visszaértem az útra, és két kocsi várakozott. Mondtam is az ügyfelemnek, hogy nem akarok kiszállni, úgyhogy bevitt a városba. A pasik meg biztos feladták egy idő után.

– Egyedül voltál már?

– Nati bírta legtovább, de valamikor 10 körül elvitte egy bulizó társaság.

– Az jó…

– Honnan tudod? Sok piás pasi… nem leányálom… sok húgyszagú fasz…

A hajdani gyárépület mellett álltak.

A csarnok ablakai üresen tátongnak, néhol fóliát lebegtet a szellő, másutt a kopasz betonból rozsdás vasrudak meredeznek az ég felé. Az egykori portásfülke mögött egy óriás konténer, körülötte halmokban a gyárban készült, megfakult, műanyagszerkentyűk.

Enikő behajlította a térdét, talpával a halott falnak támaszkodott. Máskor is beszélgettek már, sőt annyira elmélyült a kapcsolatuk, hogy akár szótlanul is jólérezték magukat egymás társaságában. Fruzsina néha-néha megengedett magának egy kis pihenőt, míg aztán hirtelen fel nem sóhajtott:

– Megyek már, mert állnak a faszok!

– Nati elbírja…

– Amilyen őrült nagy forgalom van, semmilyen, tényleg nem kellene sietnem.

Fruzsi vonakodva indult megkerülni a vedlett csarnokot, kisétálni a kapunyíláson, majd várakozni a buszmegállóhoz közeli parkolóban.

Enikő nem tudta kiszámolni, hogy mikor látja újra, hiszen ez a holtidő. Aznap a másik lány, Nati is még csak egyszer járt a búvóhelyen, amikor kelletlenül kiverte a burjánzó fűre egy fiatal srác falloszát.

Bekanyarodott egy kocsi, és Enikő kiosont a portásfülke melletti résen át a kerítésen kívülre. Biztos volt benne, hogy Natit hozza egy ügyfél. Hiszen Fruzsi még vissza sem érhetett, különösen, ha – különös rigolyája szerint – útközben megállt pisilni, ahogy minden egyes ügyfél után tette.

Úgy tűnt, hogy erre a napra is vonatkozott az „amilyen a kezdet, olyan a folytatás is” törvényszerűség: Fruzsinának le sem kellett vetkőznie. Enikő legszívesebben odakiabált volna a száját nyitva felejtő pasasnak, hogy legalább a lány cicijeit nézze meg és markolja meg, mert érdemes kihasználni ezt a lehetőséget: Natália mellei egyszerre lágyak és kemények, igazi tenyérbeillőek.

Az ügyfél – miközben folyamatosan a száján át vette a levegőt – térdig letolta a gatyáját, hozzá sem ért a lányhoz, s a tiszta égen keresztül-kasul húzódó csíkokat bámulva tűrte a kézimunkát. Enikő alig bírta megfigyelni az átlagosnál jóval kisebb péniszt, mert az elveszett a lány sebesen rángató markában.

„Én nem engedném a helyében, hogy ilyen gyorsan kiverje…” – gondolta.

Sok mindent másképp csinálna a pasasok helyében, ha már megfizetik a szolgáltatást. Nem is szerette nézni az efféle, gépies akciót, mert semmit sem indított el benne, ahogy a mosógép látványától sem kezdett el nedvesedni.

„Lehet, hogy rossz ügyfél lennék!” – mosolygott, és kicsit sajnálkozott az aktuális pasin, aki beéri egy ennyire silány akcióval. – „Már megy is el!”

Nati még egyet-kettőt húzott a falloszon, majd elengedte, és gondosan megtörölgette a kézfejét. Ellentétben Fruzsinával, ő legtöbbször beült a kocsiba, és visszavitette magát azon a 45-50 méteren, csak nagyritkán maradt ott egy keveset beszélgetni.

Enikő elégedetlen volt. Számított ugyan a gyér forgalomra – ahogy minden szombat délelőtt hasonlóan alakul –, de hogy a pasikból is a leghalvérúbbek kerüljenek horogra…!

„Minek az ilyeneknek nő?” – dohogott magában. Persze nem csak a férfiak temperamentumával nem tudott kibékülni, a lányok helyében is másképp tenné magát az akcióhoz.

Előszeretettel képzelte el, hogy ő áll, guggol vagy fekszik a lányok helyében…

(Folyt.köv.)

Folytatás: Kerítés két oldala 2.

Ház a város szélén 3.

Előzmények:
Ház a város szélén 1.
Ház a város szélén 2.

Őszi erotikusok - novellák

Ház a város szélén

3.

– Mit tudsz? – szegezte nővérének a kérdést Szabolcs.

Már legalább 10 perce igyekezett a városszéli házra terelni a beszélgetést, de Szilvi minduntalan elkalandozott, vagy szórakozottan válaszolgatott. Markó – aki szótlanul figyelte a testvéreket, már rég lemondott arról, hogy a lány bármit is elárulna – felkapta a fejét, amikor Szilvi közömbösen megjegyezte:

– Nagy élet van arrafelé.

Ekkor próbálkozott meg Szabolcs a kikerülhetetlen kérdésével: „Mit tudsz?”

A lány sejtelmesen mosolygott, és a fény felé fordítva gondosan megvizsgált minden egyes kanalat és villát, mielőtt azokat a mosogatógépből a helyükre pakolta volna.

– Folyt rendesen… – bökte ki végül.

– Mi? – türelmetlenkedett Szabolcs.

– Tudod, a méhecske, a porzó meg a bibe… Lerajzoljam?

– Befejeznéd az ökörködést?

– Nem tudom, hol kell elkezdeni a felvilágosításodat, de nem hinném, hogy ez az én dolgom lenne. A haverodé meg pláne nem – nézett Markóra. – Hallottatok már valamit a szexről? Legalább alapfokon?

– Kapd be!

– Eddig jutottál? – Szilvi elfordult, de jól látszott, hogy kuncog. – Azt tudod-e, hogy mindenki olyan a szexben, ahogy beszél róla? Ergo, nem fognak tülekedni a csajszik, hogy bekapják, ha ezzel a „kabbe”-val elárulod, hogy nem lesz jó nekik.

– Rátérnél a tárgyra?

– Szóval, adott egy méhecske…

Szabolcs két határozott lépést tett a nővére felé:

– Te, én begyömlek a mosogatóba!

– De erős lettél, öcsi! Borogatással elmúlik?

– Kössünk üzletet! – változtatott taktikát Szabolcs. – Kérhetsz valamit.

Szilvinek felcsillant a szeme:

– Mid van?

– Amit akarsz.

– És a haverod?

Markó legnagyobb ámulatára Szabolcs kapásból rávágta:

– Ő is hajlandó mindenre.

– Felporszívóztok a nappaliban és az én szobámban – közölte Szilvi, Mosolyogva hozzátette: – Meztelenül.

– Mi???

– Ahogy akartok. Majd szóljatok, ha készen van!

Szabolcs megadóan elindult, és intett Markónak is. A nappali viszonylag gyorsan haladt, de Szilvi szobájában először minden szétszórt holmit fel kellett pakolni az ágyra és az asztalra. Félóra múlva, vagy tán még annyi sem telt el, jelentették a lánynak, hogy elkészült a porszívózás.

– Egy-két bugyidat is beszippantott… – jegyezte meg Szabolcs.

– Nem gond, majd kimossátok.

– Kezdhetsz mesélni!

– Mi a kíváncsiság tárgya?

– Mit tudsz azokról, akik a legszélső házban laknak?

– Ja?! – kacagott Szilvi. – Azt hittem, valami szexre vagytok kíváncsiak. A gólyás sztori megvan?

– Nem baj, ha szexről is mesélsz, csak vágj bele!

– Ágy alatt is porszívóztatok?

– Kapd be!

– Ne dühíts fel, mert nem lesz mese!

A fiúk tehetetlenül néztek egymásra.

– Na jó – sajnálta meg őket a lány –, csak el ne sírjátok már magatokat! Leülhettek, mert úgyis le fogtok. Szerintem nem volt túl nagy ár a porszívózás.

Szabolcs nem szólalt meg, de szívesen nekiment volna a nővérének, akár gyerekkorukban, amikor néha meghúzgálta a haját, vagy amikor félnapra bezárta a vécébe..

Szilvi nyújtózkodott egyet:

– Na, kisfiúk, szóljatok, ha valami korhatáros részhez érünk, mert nem szeretném, ha elpirulnátok itt nekem! Azzal kezdjük… – Végigmérte öccsét és annak barátját, mintha mérlegelné, hogy ugyan megértik-e a felnőtteknek szóló mesét. – Abban a házban legalább 100 éve folyik az élet. A mostani lakók ősei szabályos kupit üzemeltettek, volt ott minden. Eddig tudtok követni?

– Mit értesz az alatt, hogy volt ott minden?

– Az megvan, hogy "kupi"?

– Értve.

– Úgy hallottam, hogy több mint 10 csaj dolgozott egyszerre, és amikor ennyi kevés volt, akkor lovaskocsival, később meg autóval hoztak még párat a környékről. Szóval folyt az anyag… rendesen. Nem lehetett olyat kérni, amit meg ne csináltak volna, és akiknek nem jutott odabent hely, azokat a csajokat ki lehetett vinni a kukoricásba.

Markó nyelt egyet, és a haverjára sandított.

– Az a hír járja, hogy a legnagyobb helyiségben négy hatalmas matrac hevert a padlón, összetolva, és azokon akár 20 ember is összegabalyodhatott egyszerre. De madzagon valami függönyfélét is ki lehetett húzni, elszeparálni a párokat... Amúgy a csajok kettesével vállalták be a pasikat, hogy haladósabb legyen, volt olyan, aki egész éjjel négykézláb tartózkodott, és elölről is, hátulról is sorban álltak hozzá. Érthető? Szopi, dugi…

A fiúk izgatottan bólintottak. Türelmetlenek is voltak, ugyanakkor jó lett volna, ha sokáig tart a mese.

– Lehetne részletesebben? – kérdezte Markó.

– Én nem jártam ott – vonta meg a vállát Szilvi –, de próbáld meg elképzelni! – Előrehajolt, mintha a tenyerét le akarná tenni a padlóra: – A négykézláb még megvan? Az egyik fütyit szopizza, a másikat berakják neki hátulról, vagy ide, vagy oda…– Elhúzta a száját. – Nem akarom szemléltetni, szóval vagy a popsijába, vagy a puncijába.

Szabolcs gyanakodva méregette a nővérét, úgy találta, hogy Szilvi túlságosan otthonosan mozog a témában. – „Biztos kipróbált már mindent!”

Markó a részletes kitérő közben olyan vörös lett, hogy alsóajkát előrebiggyesztve, diszkrét fújással hűtötte az arcát.

– Manapság az a helyzet – folytatta Szilvi –, hogy a családból két pasi ül többrendbeli nemi erőszakért, mert úgy hordták haza a csajszikat, hogy elfelejtették megkérdezni, van-e kedvük hozzá. Egy testvér valahol külföldön csajokat futtat, éppen csak valamelyiknek a barátnője él a házban, meg annak a lánya. Na, ők sem tétlenkednek, a néni legalábbis eljár házakhoz takarítani, ruhátlanul is vállalja, meg amit még közben igényelnek tőle. Otthon állítólag nem fogad vendéget a lánya miatt, de közben meg biztos forrásból tudom, hogy a kiscsajt elviszi néha magával a takarításhoz.

Markónak megkerült a hangja:

– Az nekem is bejönne.

– Van még porszívóznivaló…

Szabolcs közbeszólt:

– De hol hirdetnek?

– Mindenki tudja a városban. A további mese már erősen korhatáros!

– Mit tudsz? Mondjad már!

– A kiscsajról regélik, hogy nem válogatós, pénz nélkül is vállalja... Meg amíg a takarítást megrendelő férj a fotelből a pucér néni takarítását lesi, a kiscsaj addig kézimunkázik neki. Ha a pasi elunja a takarítást, és be akar akasztani, akkor választhat, hogy az asszonyt, vagy a kiscsajt... vagy mindkettőt. Ez a műsor heppiendje, benne van az árban.

– Huh! – sóhajtott fel Szabolcs. – Elhívhatnánk porszívózni! – Kezét az ölében tartva igyekezett eltakarni erős lelkesedését.

– Nem vagytok ti annyira merészek! – nevetett a nővére. – Fogadni mernék, hogy ti ruhában csináltátok.

– Noná!

– Én mindig bugyiban-melltartóban takarítok, és aztán letusolok…

– Így van – erősített rá Szabolcs.

– Öcsike, te kukucskálni szoktál? – fenyegette meg játékosan Szilvi. – De most hadd halljam, honnan ez a rendkívüli érdeklődés?

– Szoktunk arrafelé biciklizni.

– És? Betévedtetek a házba?

– Csak… láttuk már… őket…

A lány előredőlt:

– Most ti jöttök! Meséljetek!

Szabolcs felszegte az állát:

– Kiporszívózod a szobámat.

– Az a te dolgod!

– A te szobád meg a te dolgod… lett volna!

– Na jó, ha olyat meséltek, ami ütős! – Egy pillanatig kérdőn nézett a két srácra, majd elindult az öccse szobája felé.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Ház a város szélén 4.