Előzmény: A part meghódítása 1. A punnyadás vége
Nyári erotikusok
erotikus novellák
3. évad
A part meghódítása
2. epizód
NEM VAGY KIHAGYÓS?
Lia hiába húzta le fenekéig a pólót, a vizes anyagon át több látszott a cicijeiből, mint amíg a fiú fogdosta. Tomi hiába rejtette el villámgyorsan a farkát, a spermapaca a hasán virított.A többiek hiába tettették az ártatlant, s mintha nem is történt volna semmi, tekintetük elárulta, hogy bármelyikük örömmel lett volna a homokban birkózók helyében.
Ettől kezdve eszükbe sem jutott visszatérni a kölcsönvett bordó kempingszékekre.
– Nyomta a seggem az a hülye műanyag – nyafogott az egyik lány –, és forró volt.
– Muti! – ugrott oda az egyik srác, és gondosan tapogatva kereste a csaj legforróbb pontját.
A reggel még elkülönült két társaság ettől kezdve egybeolvadt.
Egyikük sem gondolta volna még, amikor felvetődött a nyaralás ötlete, hogy ez akár jó is lehet. Alig-alig ismerték egymást, vagy többnyire sehogy, csak a szüleik dolgoznak ugyanannál a cégnél, de munkaidőn túl ők sem tartották egymással a kapcsolatot. A vállalat – kihasználtság szempontok alapján – elhatározta, hogy nemcsak az alkalmazottak, hanem azok gyerekei is igénybe vehetik a céges üdülőt, ugyanolyan jelképes összegért, ahogyan a szülőknek járna. Így került sor erre a legelső "gyerek-turnusra" – ahol a "gyerek" hangsúlyozottan olyan fiatalt jelent, aki nem igényel különösebb felügyeletet –, 18-20 év közötti fiatalok részvételével, akik először ímmel-ámmal elfoglalták mind a 8 szobát, majd meghódították a tópart egy néptelen szakaszát.
Feküdtek a homokon.
Lia végre kiterítette az idáig a műanyag szék alatt összetekeredve várakozó napozógyékényt, ledobva vizes pólóját, megrázta a haját, majd összegumizta, és helyet szorított maga mellett Tominak:
– Elvileg kétszemélyes... – biztatta a fiút – , de lehetséges, hogy nem egymás mellett, hanem egymáson...
– Kérek visszavágót! – vigyorgott Tomi. Egyáltalán nem érezte cikinek, hogy az előbb a saját hasára élvezett, így is jó volt. Más sem bírta volna ki díszlövés nélkül!
– Csakis! De meztelenül!
Elmúlt dél, de senkinek sem volt kedve felsétálni az övékével szomszédos üdülőbe, ahová a cég befizette őket napi háromszori étkezésre.
Ervin homokvihart kavarva huppant le Polett mellé.
– Én nem hoztam le még egy pokrócot sem – jegyezte meg a lány – pedig találtam a szobában napozáshoz valót. Amúgy meg én árnyékban szeretek napozni.
Arcán több volt a szeplő, mint a szeplőnélküli, szabad felület, ettől kiscsajos benyomást keltett.
– Jó lesz a földön is, puha...
– Mi lesz jó és mi a puha?
– Leveszed a cicitartód?
– Segítesz kikapcsolni?... Te meg lehúzod a fürdőgatyádat?
Ervin letette a hátát, megemelte csontos csípőjét, és egyetlen pillanatra megmutatta a farkát. – És te a fürdőbugyidat?
– Húzd le, ha bírod! – kacagott Polett, és elszaladt.
A fiú utánaeredt, és mindketten eltűntek az árnyas, suttogó liget mögött.
Kristóf Bettina és Melani mellé húzódott, és sehogy sem értette, hogy a lányok miért egymást bámulják, s miért nem rá figyelnek, miért nem vele foglalkoznak, amikor ő is szívesen kivillantaná a farkát, és nemcsak egy másodpercre, mint Ervin. A két lány megsimogatta egymás arcát, a fiú már azt várta, hogy mikor indul a vetkőztetés, és továbbra sem érezte magát feleslegesnek.
Ottót dúsan hullámzó hajú Eliza mellé sodorta a lengedezésbe kezdő szellő. Köszönte is a sorsnak, mert a lány egy darabig hiába próbálkozott az önálló életet élő fürtök copfba rendezésével, majd szótlanul levetkőzött, és kikerekedett szemekkel várta, hogy ő is ugyanezt tegye.
– Bejössz a vízbe? – kérdezte Eliza.
– Nem tudok úszni – vallotta be Ottó.
– Nem is kell! Úgy emlékszem, hogy nem mély, különben meg kimentenélek. Kapaszkodj belém nyugodtan!
Egymást átkarolva, régi ismerősökként, meztelenül sétáltak a tóba, és csak akkor álltak meg, amikor a víz a derekuknál feljebb ért.
– Eltűntek a kezeik! – kiáltott fel Lia, aki szemmel követte a párt, és mindannyian megállapíthatták, hogy Eliza és Ottó a víz alatt simogatják egymást.
– Megyünk mi is? – Kriszta kilépett a bikiniből, majd ledobta a melltartórészt is, úgy mosolygott Patrikra. – Ugye, nem vagy kihagyós?
– Ki nem hagynám! – vetkőzött le a fiú is, megmutatva a napfénynek vékony testét, és fehérbőrű, de máris 90 fokig felkapaszkodott falloszát.
Most, hogy Kriszta és Patrik is begázoltak a tóba, megnyílt az út Raul előtt, közelebb húzódott a lehunyt szemmel, néhány méter távolságban heverő Kornéliához.
– Ki szagolgat? – érdeklődött a szőke lány anélkül, hogy felnyitotta volna a szemhéját.
– Csak nézlek – felelte Raul.
– Azt szabad.
– Egyedül csak te napozol fürdőruhában.
– Komolyan? Nem baj, szeretem magamon azokat a fehér csíkokat.
– Mennyire fehér? Azaz... milyen a természetes bőrszíned?
– Valamivel világosabb... Ne ravaszkodj, úgysem vetem le! – nevetett a lány csukott szemmel. – De bekukkanthatsz alá!
Később, amikor Eliza, Kriszta, Ottó és Patrik libabőrösen kijöttek a tóból, a fiúk nadrágot húztak és elindultak beszerzőútra.
– Kinek mit hozzunk? Minden akciós!
– Sört... lángost... napszemcsit, mert kiesett a csomagból, vagy bele se tettem
– Azt csak te tudsz venni magadnak, nem vállalok felelősséget.
–... naptejet, sokfaktorost... gumit... sört... sört... – hallatszottak innen-onnan a megrendelések.
– Ne igyatok annyit, mert bajok lesznek... a felállással! – emelte fel a mutatóujját fektében Kornélia anélkül, hogy a szemét kinyitotta volna.
– Milyen volt a pocsolya? – kérdezte az izzadtan visszaérkező Polett-Ervin páros lánytagja Elizától, aki a hajvégéből csavarta ki a vizet.
Eliza fintorgott, és rövid hatásszünet után szólalt meg:
– Valami fehérség úszott a tetején... Arrafelé is, Kriszti?
– Aham, egy egész maréknyi. Haltej lehetett.
– Ezek szerint volt kapás rendesen...
– Elkaptuk a pasikat a nyelüknél.
Polett, akár egy idegenvezető, beállt középre, hüvelykujját kihívóan a bikinijébe akasztva, végignézett a társaságon:
– Akad-e még valaki a fiúk közül, akinek eddig nem jött össze?
Kristóf és Raul azonnal felnyújtották a kezüket.
– Akkor futóverseny a fák közé! Rajt!
Később, amikor mégis rászánták magukat, hogy megérdeklődjék a szomszédos hotel konyháján, maradt-e valami az ebédből, már az estét tervezgették.
– És a délutánnal mi lesz? – csúfolódott a szeplős Polett. – Átugorjuk?
– Átalusszuk? Mindenki csinálja magának?
– Igazad van, nem vesztegethetjük el a drága időt.
– .. és a drága anyagot… – simította meg Polett hátranyúlva Kristóf falloszát.
– Először falunk,
mint a fúlás, aztán újult erővel visszamegyünk a partra, és beizzítjuk a bulit!
– És este?
– Este meg folytatjuk! Meg ne kérdezd, hogy „és éjjel?”, mert éjszaka meg elkezdjük elölről.
