SOS-program 1.

Téli erotikusok - erotikus novellák

SOS-program

1.

Béla átemelte a térdét a lány felett, és elégedetten nyújtózkodva kászálódott le a franciaágyról.

– Na, elég gyors voltam? – vigyorgott.

A lány úgy feküdt még, feje kitámasztva egy félbehajtott párnával, mint aki nem is akar felkelni:

– Aha.

– Merre van a fürdőszoba?

– Jobbra… Találsz tusfürdőt is.

Béla megtorpant, összeráncolta a homlokát:

– Csak nehogy valami nőit adj!... Még azt hinné a feleségem, hogy egy kiscsajnál voltam.

– Pasis tusfürdők vannak, de óvatosan bánj vele, mert a nők arra is felfigyelnek, ha frissen lezuhanyozva érsz haza a munkából és idegen szagot árasztasz!

– Te nem jössz?

– Majd utánad.

– Megmoslak kívül-belül.

– Majd máskor.

– Lehetne még a zuhany alatt…

– Nem fér bele… – A lány arrébbgurult az ágyon, hogy elérje az éjjeliszekrényen zümmögő telefont: – Szia! – szólt bele, és intett Bélának, hogy mehet a fürdőbe, ne húzza tovább az időt.

„A drága időt…” – morgott a férfi, amíg megtette a néhány métert, majd nyitva hagyva a fürdőszobaajtót, nézegette a tusfürdő-választékot. Otthonra ilyesmit mindig a felesége vásárol, 2-3 márkát váltogat mindenből, s most töprenghet az itteni választék láttán: Vajon melyiket kellene használni? Egyáltalán, miért kell variálgatni? Meg is fogja mondani, hogy ki kell tartani egyféle tusfürdő mellett…

Kellemes volt a talpának a padlófűtés, az óriási tükrökben triplán látta sajátmagát, és nem is talált semmiféle hibát a meztelen alakon. Eldöntötte, hogy nem lesz zuhanyozás, csak a mosdónál megmossa a falloszát.

„És kész! Így kell megoldani az illatok problematikáját!”

Mintha csak a kagyló magasságát is éppen az ő méretére szabták volna, belelógatta a farkát, és komótosan beállította a víz hőfokát.

Először a kezét mosta meg, kétszer is engedett rá folyékony szappant, utána fogott a falloszához. Felhúzta a bőrt, és alaposan megtisztogatta a saját nedveitől és a lány nyálától csúszós felületet, majd ezt a műveletet többször megismételte. Ilyenkor, utólag tört rá a tisztaságmánia, szex előtt nem pazarolta ilyenekre az időt. Különösen koton-lehúzás után szokott alapos mosást végezni, mert mindig olyan érzése támadt, mintha a gumi még rajta lenne… A sok vízcsobogástól vizelési ingere támadt, a sárga folyadékot sebes örvénnyel nyelte el a lefolyó.

– Végeztetek? – szólalt meg egy hang mögüle, és a tükrökben meglátta a másik lányt, a vékonyabbat.

– Igen, köszi.

– Akkor máris jöhetünk? – kérdezte a fenékig érő fehér törölközőbe csavart leányzó, és a jakuzzi fölé hajolva gombokat nyomogatott és megengedte a vizet.

– Pillanat, csak… – Bélának elakadt a szava.

Pedig tudhatná már, hogy az egy szál törölköző azt jelenti, hogy alatta nincs semmi. A lány, ahogy a jakuzzit nézegette, feltárta testének minden zugát. A férfi nem is bírta megállni, hogy bele ne markoljon, és a vizuális látványt ne tegye tapinthatóvá, úgy fogta meg, hogy közben a középső ujját benyomta a résen.

– Legközelebb téged választalak! – turbékolta elismerően.

– Semmi akadálya sincs – nevetett a lány, és egy kicsit hagyta, hogy az a tolakodó ujj szabadon mozogjon benne. – De valami vastagabbat nyomj majd be, ha kérhetem! – Hátranyúlva gyengéden kihúzta a férfi ujját, majd felemelkedett. – Például… őrá gondolok! – mutatott az ágaskodni igyekvő farokra.

Mire Béla megkérdezte volna, hogy miért ne most dugja be a vastagabb testrészét, a lány kacagva elsietett.

Visszament a szobába, amelynek legnagyobb részét a franciaágy foglalta el. A lány még mindig ott hevert, és érdeklődéssel, hangjában aggodalommal vizsgálta Béla félárbocos testrészét:

– Mit csináltál magadnak?

– Csak mostam…

– Látom, kényeztető mosás volt.

– Szeretem.

– Gondoltam, de mindenki így van ezzel.

– Akkor neked nem nagyon lehet már meglepetést szerezni?

– Azér’ még előfordulhat.

Béla lassan öltözködni kezdett:

– Például? Mi az, amire azt mondod, hogy erre nem számítottál?

– Nem is tudom… Furcsák vagytok, pasik, és mindenkinek van valami dilije. – A lány felült az ágyon, s ugyanúgy magára tekert egy törölközőt, mint egy perce a barátnője – Majd megcsörgetsz, ha jönni akarsz – mondta felemelkedve, és az ajtó felé indult.

A férfi megértette a jelzést: őt most kikísérik, mert nincs idő beszélgetésre. Azaz idő még csak lenne, de „nem fér bele” a felesleges csevegés, hiszen nincs kifizetve.

– Mikor… dolgozol? – kérdezte.

– Délelőtt 9-től megtalálsz, este 9-ig legfeljebb, de ha csörögsz előtte vagy utána, akkor megbeszélhetünk más időpontot is.

– Jó ez így, én napközben érek rá.

– Majd szólsz! – A lány kinyitotta az ajtót, és félreállva, hogy kintről véletlenül se láthassa meg valaki a hiányos öltözékét, kiengedte a férfit.

Béla hamar felvette a városi csúcsforgalom tempóját, és hazafelé vette az irányt. – „jó, hogy megtaláltam!” – vigyorgott magában.

Éppen egy héttel korábban kezdődött…

(Folyt.köv.)

Folytatás: SOS-program 2.