Minden kis hely 2.

Előzmény: Minden kis hely 1. 

 Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák

MINDEN KIS HELY

2. epizód

– Nehogy elszállj ám magadtól! – bosszankodott Gabriella, amikor látta, hogy halvány esély sincs Tibor széles vigyorának letörésére. – Mielőtt téves következtetéseket vonnál le a szituból, különösen abból, amikor majd közös szobát kapunk, sajnálattal közlöm, hogy nem leszünk összekötve. még összezárva sem, úgyhogy mindenki megy a saját útján!

Tibor már a bérelt buszra várakozás közben sejtette, ami a lány iménti figyelmeztetésétől vált bizonyossá: Az a "megszokott" program, amire Gabi rábeszélte, nem csupán erre a délutánra szól, hanem ottalvós, s legalább még a következő napra is átnyúlik. – Rajta kívül mindenki csomagokkal szállt fel a buszra! – Persze attól, hogy ezt felismerte, számtalan kérdése maradt, amelyeket még feltenni se volt alkalma.

A lány várakozás közben és felszállás után is másokkal beszélgetett, hátrafelé hajolva és bizalmasan oldalra dőlve, mintha végig akarna feküdni az üléseken, és 2-3 elsuttogott mondaton kívül nem foglalkozott a választott és meghívott kísérőjével, Tiborral.

A férfi nem is nagyon erőltette a csevegést, ha ezzel sokkal fontosabbat kockáztat, a dugást Gabival. Inkább mohó pillantásokkal kísérte a lány minden mozdulatát, ahogy megnyalja az ajkát beszéd közben, ahogy helyezkedéskor finoman szétnyílnak a combjai, ahogy áthajol a túlsó oldalon ülőkhöz és... az a csodás popsi annyira bátorítóan mosolyog!

– Mennyit megyünk? – próbálkozott beszélgetést kezdeményezni.

– Percben vagy kilométerben? – kérdezett vissza Gabriella anélkül, hogy visszanézett volna.

– Mindegy.

– Akkor jó, mert egyikre sem tudom a választ. – A lány rövidre zárta a diskurzust, mielőtt elkezdődhetett volna, és továbbra is a párhuzamos üléssorra hajolt. A férfi kísértést érzett, hogy belemarkoljon a fenekébe.

– Úgy saccolom – felelte váratlanul egy női hang a következő ülésről –, 35-40 perc az út.

Az ismeretlen útitársak között magányosságtól kínlódó Tibor megragadta a lehetőséget. Valaki hajlandó vele beszélgetni, ami már ismerkedésnek számít! Kitekeredett derékkal és nyakkal, az ülések közötti résen át fordult a válaszoló felé:

– Te jártál már ott? – Tekintete olyan hálásan csüngött az út hosszával egyidősnek tippelhető, 35-40 év közötti nő mindenén, amit a kukucskálónyíláson át láthatott, hogy az arc felnevetett.

– Elolvastam a tájékoztató e-mailt, és hozzáérdeklődtem, de ezek szerint még te elméletben sem ismered a helyszínt.

– Én nagyon sok mindent nem tudok még – panaszolta Tibor. – "Gabi nekem semmi olyat nem mutatott, amiből kiderült volna valami!" – gondolta, és további ismeretekre kiéhezve megfordult és feltérdelt az ülésre. – Félinformációim vannak.

– Elég az egyik fél, a másikat majd valaki hozzáteszi! – szólt közbe valaki a busz hátuljából.

Ezen a megjegyzésen jól elszórakoztak.

– Segítek, amiben tudok – felelte az iménti nő – de túl sokat ne várj tőlem, mert kezdőnek számítok!

– Nekem is kéne gyakorlati segítség! – hallatszott a busz végéből.

Tibor az ülés támlája fölül kitartóan méregette a nőt, vissza-visszatérve a vaskos combokhoz.

– Átülhetek melléd? – El sem hitte, hogy ilyen mázlija lehet közvetlenül az indulás után.

A nőt nem zavarta a tolakodó tekintet, inkább megértően fogadta:

– Gyere! – Megpaskolta az ülést maga mellett, és legalább 2 milliméterrel lentebb igazította a vészesen feszülő ruha alját.

Tibornak Gabriella mellett kellett átpréselődnie, aki nem hagyta abba a trécselést, s csak egy futó grimasszal kommentelte útitársa helycseréjét.

– Na, mégis sikerült! – kacagott a vastag combokkal rendelkező, mosolygósarcú, vonzó nő. – Hogy szólíthatlak?

– Tibor vagyok, a barátaimnak Tibi.

– Örülök neked, Tibi. Én pedig Zsuzsa, barátaimnak ugyanúgy Zsuzsa. Mire lennél kíváncsi?

– Másodszor meg arra... – kezdett bele Tibor egy tervezetten befejezetlen mondatba, mert úgy látta, hogy a szívélyes fogadtatás feljogosítja egy kis könnyed, célirányos közvetlenségre.

Kacagás.

– Észre se vettem, hogy az elsőn már átestünk! Vagy az elsőt későbbre tartogatod? Mindegy. Nos? Mi lenne a második kérdésed?

– Hát... a többiek milyen céllal utaznak erre az ismeretlen helyre?

Zsuzsa sejtelmesen mosolygott, ám kiterítette a legfontosabb információt:

– Gondolom, sőt egészen biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ugyanaz a célja, akár neked, vagy nekem. Ismerkedni megyünk egy vélhetően kellemes helyre. Ismerkedni tabuk és előítéletek nélkül, és megspórolunk egy csomó felesleges kört, mert tudjuk, hogy mások is azért jönnek.

– Tehát egy kirándulás, amikor nem a látnivalóért megyünk, hanem...?

– Jól rátapintottál a lényegre. Azt szeretnénk, ha legalább erre a kis időre találnánk egy megfelelő partnert... De ezekre már akkor rájöhettél, amikor jelentkeztél, csak velem akarod kimondatni. Így van?

– Lehet, hogy én vagyok az egyetlen a buszon, aki nem jelentkezett. – Tibor, ahogy a bal combja az ülésen Zsuzsa jobbjához simult, fizikailag érezte a női test vonzását.

– Meglepetésül kaptad a kirándulást attól a csajtól, akivel felszálltál? – A nő hangjából valamiféle csalódottság csendült ki. – Akkor neked már megvan a partnered...

– Tényleg meglepetés, mert Gabriella, aki mellesleg kolléganőm, semmi részletet sem árult el.

– Itt akar veled összejönni. – Zsuzsa combja mintha egy milliméternyit eltávolodott volna.

– Nem hinném, mert arról azért tájékoztatott, nehogy nehogy tévedésbe essek, nehogy azt higgyem, hogy velem fog... – Tibor lehalkította a hangját, bár senki nem figyelt a beszélgetésükre, de szükségesnek tartotta pontosan idézni Gabriellát – kúrni.

A feszes, húsos, gyömöszölésre tervezett comb újra a férfiéhez préselődött:

– Ez egy korrekt, egyenes beszéd! – ismerte el Zsuzsa. – Én egyszer azért hoztam el egy ilyen buliba az akkori... mondjuk úgy, "jobb híján" barátomat, hogy amíg ő talál mást magának, én szintén nem unatkozom.

– És sikerült?

– Naná! Az első percben elfelejtette, hogy együtt jöttünk, nem is jelentkezett érvényesíteni "a jogait", viszont mindenkit megkúrt, akit lehetett.

– Nahát! Én nem hagytalak volna ki!

– Köszi!

Most ért melléjük az a vékony, szőke csaj, aki már induláskor elkezdte végigjárni az utasokat:

– Zsuzsi, a tiéd rendezve van, ha jól emlékszem. – Villámgyorsan húzgálta az ujját a hihetetlenül lapos telefon kijelzőjén. – Meg is találtalak, kellemes időtöltést kívánok neked! ...Te pedig...

Tiborra mosolygott, aki visszamosolygott. mert fogalma sem volt, hogy az övé "rendezve van-e", s mivel bizonyára nincs "rendezve", most mindjárt megtudja, mennyit kell fizetnie ezért az izgalmasnak ígérkező kirándulásért.

– Mondd csak a neved!... – A szőke csaj oda-vissza lapozgatott. – Oké, Tibor, megvagy, te más helyett ugrottál be, mint egy kaszkadőr vagy dublőr... rendben is vagy. Krisztinek szólíthatsz, és éjjel-nappal bátran fordulhatsz hozzám, ha szeretnél valamit! Kellemes időtöltést kívánok!

"Szóval ő küldte az e-mailt!" – gondolta Tibor. – Köszönöm, Kriszti! Hol talállak?

– Mindig a közeledben leszek... és valóban éjjel-nappal! – felelte Krisztina, a kirándulás szervezője, és máris lépett tovább, a következő üléseken utazókhoz.

– Sikerült kielégítenem a kíváncsiságodat – kérdezte Zsuzsa –, vagy maradt még valami?

– Köszönök mindent, de lenne még valami... – válaszolta Tibor megfontoltan.

– Rendben, ne kímélj!

– Ellenkezőleg! Jutott még eszembe ez-az... Mi történik majd, azaz mi a szokásos napirend, amikor odaérünk?

– Ravaszkodsz? Azt várod tőlem, hogy Krisztihez irányítsalak? Azt akarod hallani? Nyugodtan odamerészkedhetsz ám hozzá, nem fog lepöccinteni!

– Tőled kérdezem... – Tibort meglepte a hirtelen jött gunyoros hangnem. – "Mi baja lehet?"

– Én pedig neked válaszoltam.

"Mégis jobban járnék Krisztivel?" – A férfi önkéntelenül a busz hátuljában pénzbeszedőt játszó szőkeség után nézett, s amikor észrevette Zsuzsi rosszalló tekintetét, gonoszul még egész testével hátra is fordult. – "El kell ismerni, hogy ilyen kicsi és formás popsit ritkán látni, ha jól belegondolok, nem is találkoztam még ilyen kisméretű gömbölyűséggel...!" – Tibor erőszakkal tépte le a tekintetét Krisztiről, visszatért a szintén izgalmakat okozó, hívogatóan és feszesen virító, kézközelben lévő, Zsuzsi-combokhoz.

Éppen időben kapta össze magát! Zsuzsi valamennyire felemelkedve az ülésről, kézjeleket váltott a kettővel előbbre-jobbra ülő egyik pasassal, s láthatólag jól megértették egymást. Világos és egybehangzó mutogatásuk szerint megígérték egymásnak, hogy valahol, egy nagyon-nagyon kis helyen fognak összesimulni, hol az egyikül lesz fölül, hol a másik...

Tibor kapcsolt: Nem engedheti ki a markából az eddig már biztosnak tűnő csajt! – Még hoppon maradna, mint a vega vendég a svédasztalnál. – Úgy folytatta a beszélgetést, mintha az nem is szakadt volna meg:

– Mennyire illik kitartani amellett, akivel jöttünk? – érdeklődött ártatlan arccal.

– Semennyire! Nem szokás! – kacagott hirtelen megenyhülve Zsuzsi. – Figyelmeztetett is a barátnőd... bocsi: kolléganőd, ha jól tudom, előre tájékoztatott, hogy nem veled akar "kúrni". Csak azért kerültél a képbe, mert előre befizetett egy pasit, akit lehagyott, és téged elhozott. Ez másokra is vonatkozik. Általában nem azért jönnek, hogy azzal kúrjanak, akivel otthon is lehet, sőt nem is olyan partnerrel jönnek, akire féltékenyek lennének...

– Te kivel jöttél?

– Eleve egyedül... Lesz itt olyan, aki engem választ!

Tibornak egyre jobban tetszett a kirándulás.

– Mikor kezdődik a válogatás?

– A válogatás folyamatos, és ha valakinek nehezen menne, arra valók a játékok, hogy összehozzák a párokat.

– Hm. Jól hangzik. – Tibor keze Zsuzsi combjára csúszott.

– Majd megtapasztalod, hogy ténylegesen is jó! – A nő viszonozta a bizalmas érintést, ujjai szórakozottan perverz ritmust zongoráztak a férfi nadrágján.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Minden kis hely 3.