Erotikus olvasóklub 18+ Megmutatná, kérem...

hogy merre van a tenger?

Ajánló:

Nyári erotikusok 2. évad

Erotikus történet 18+

Reggeli az ágyban 1.

Reggeli az ágyban 2.

Reggeli az ágyban 3.

Minden kis hely 5.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Minden kis hely 4.

Előzmények:

Minden kis hely 1.

Minden kis hely 2.

Minden kis hely 3.

 Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák

MINDEN KIS HELY

4. epizód

– Szexkúria! – Az épületegyüttes ugyan női nevet viselt és panzió besorolást kapott, a busz tolatgatós leparkolásakor többen mégis így emlegették.

– Itt fogunk kúrni! – kacagott Zsuzsi. – Kúrj meg a kúriában!

Tibor főleg a megérkezés nyomán kipattant zűrzavarnak köszönhette, hogy 4-5 útitársnál többen nem figyeltek fel korai célbaérésére, s a kirándulók többségének az sem tűnt fel, amikor ezt a balesetet Zsuzsi – "én okoztam, bocsi, nekem kell eltüntetni" – egy maréknyi papírzsepivel próbálta felitatni. A nő combjáról teljesen felcsúszott ruha annál többeknél lépte át az ingerküszöböt.

– Micsodaegy tömőgép... aztamindenit! – jegyezte meg valaki elismerően, de máris továbbsodródott a leszállni igyekvőkkel.

Tibor is türelmetlenül várta, hogy elhagyhassa a buszt, s amíg Zsuzsi – a nadrág mélyére nyúlkálva, majd a nadrágot térdig lehúzva – az utolsó spermacseppet is eltünteti. Már csak a buszsofőrrel hármasban maradtak, majd utolsóként sikerült leszállniuk, de végre ott állhattak a szervező, Kriszti körül.

Egy fodros-kötényes pincérnő hatalmas tálcával járt körbe, háromféle árnyalatú kínálatával csak akkor lépett tovább, amikor a csapat minden egyes tagjának sikerült választani.

– Akár a disznóvágásos pálinkázás! – jegyezte meg egy pasas, majd biztos ami biztos alapon egy újabb pohárért nyúlt.

– A páleszt azoknak találták ki, akik végig szeretnék aludni a kirándulás legizgalmasabb részeit! – felelte egy nő, aki ugyancsak duplázva, két pohár italt birtokolva, mosolyogva szívta magába a kétféle illatot.

– Te ilyen műanyag alvósbaba vagy? – csapott le rá a disznóvágás szakértője.

– Szerencséd, hogy nem kétnyílásos maszturbátornak neveztél! Rajtad múlik, hogy érdemes-e ébren maradnom...

Tibor inkább végignézett a kirándulótársain. Szemlélődése akkora alaposságot mutatott – különösen, amikor a nőket mérte végig akkurátusan, tetőtől talpig –, hogy a 25. éves korára sokat megélt szervező, Kriszti, amint rásiklott a férfi pillantása, nem hagyhatta szó nélkül:

– Megvan mindenki és megvan mindenkinek mindene?

Tibor zavartan mosolygott, mert hirtelen minden figyelmet megkaparintott, pedig nem akart feltűnősködni a korai foltot szenvedett nadrágjában.

Zsuzsi az épületbe belépéskor elsodródott mellőle – pedig most milyen jól jönne a támogatása, legalább a tekintetek zömét magához vonzhatná –, és a nő azzal a két pasassal értekezett, akik közül az egyikkel már a buszon is jelbeszédet folytattak.

– Nos, csapjunk a lovak közé! – rikkantott a szőke, kétmaroknyi-popsis Kriszti. Lerakta az üres poharat és összecsapta a tenyerét. – Csajszik! Vegyetek magatokhoz egy-egy kulcsot a pultról, a számot csak azután nézhetitek meg, amikor elhagytátok ezt a helyiséget, keressétek meg a szobátokat, lehet zuhanyozni, pihenni, meg ami jólesik, de mostantól számított 1/2 órátok lesz megismerkedni azzal a szobatársatokkal, aki hamarosan jelentkezik! 30 perc múlva itt találkozunk mindenkivel! Hajrá!

– Jössz? – (Megint úgy hangzott: "jsz".) Gabriella, akinek a kirándulást köszönheti, futtában sziszegte Tibornak, amint elhaladt mellette. Arcára mintha két foltban élénk pirosítót mázoltak volna.

"Mennék én...! – gondolta a férfi. – De hol talállak meg?"

Kriszta résen volt, elejét vette a szervezkedéseknek:

– Ne sugdolózzunk, bízzunk a szerencsében!

A nők hangja lassan elhalt az épület távolabbi pontjain.

– Nos, kedves fiúk! – szólt a szervező a társaság megmaradt részéhez. – Picit várunk, hogy a csajsziknak jusson idő lelkileg felkészülni, bugyit lehúzni, beállni a zuhany alá... Öt, négy, három, kettő, egy... Ennyi elég is! 25 percetek maradt, a pulton megtaláljátok a szobák másodkulcsait, azaz a mágneskártyákat, ismerkedjetek meg a szobatársatokkal, és 24 perc múlva találkozzunk ugyanitt! Sok szerencsét kívánok! – Miközben a férfiak a pulthoz lódultak, folytatta az eligazítást. – A két fiú, akik párban vannak... igen rólatok van szó... titeket egynek számoltalak, úgyhogy csak egy kulcsot vegyetek magatokhoz, és tájékoztassátok legyetek olyan kedvesek a csajszit, hogy milyen mázlija van, hogy egyből két szobatársat kapott!

Tibor látta, hogy azokról a pasikról van szó, akikkel Zsuzsi a belépéskor megkezdte a haverkodást, sőt az egyikükkel már útközben.

– Akinek nem jutott kulcs... – Kriszti kíváncsian állt lábujjhegyre, majd kezét nyújtotta a hopponmaradt férfi felé –, te az én szobatársam leszel!

Tibor egy pillanatig sajnálta, hogy felkapta a pultról az utolsó mágneskártyát – hiszen nem tudhatta előre, hogy az jár legjobban, akinek nem maradt –, aztán a kezdő vadász hajnali izgalmával indult megkeresni a szobát és annak lakóját.

Rohamosan fogyott az idő, a folyosón mégis megállt, hogy legalább kitapasztalja, hogyan kell használni a kulcsot jelentő mágneskártyát. Sehogy? Egy koma hiába húzogatta érzékien, majd egyre durvábban oda-vissza a résben, piros ledfény villogott és az ajtó csak nem akart megnyílni előtte. Ekkor bekopogott, és a hirtelen szélesre táruló ajtóban Zsuzsi állt egyetlen apró, már meglazított bugyiban, nevetve:

– Itt már megvan a létszám, hárman vagyunk... – Bent röhögés csattant fel. – Jó helyen próbálkozol? – Rápillantva a pasi kártyájára, a folyosón tovább mutatott: – Egyeztesd a kulcsszámot az ajtószámmal, jobban jársz! – Eleresztett egy széles mosolyt a bámészkodó Tibor felé is, majd becsukta az ajtót.

"Szóval két pasi egyszerre!... De hol az én szobám? Hol az én különbejáratú szexpartnerem?" –A kártyát már tudta, hogyan kell húzogatni a résben, mégsem a kártya húzogatása érdekelte. – "Ha látnának most a kollégák!..." – Befejezetlenül hagyta a mondatot és kissé kacsázó léptekkel sétált a minden neszt elnyelő szőnyegen, figyelve az ajtók növekvő számozását, amikor utolsónak maradt a kirándulócsapatból. Ha továbbgondolta volna, akkor csakis a kollégák irigységére tud tippelni – s véletlenül sem olyasmire, hogy "ez a mamlasz képes lemaradni a dugásról" –, ám inkább az foglalkoztatta, hogy mindjárt... a legeslegutolsó ajtó mögött Gabriellát fogja megkúrni. Mert ki mást? – "Így kerek egész a történet: Kriszti kiesett, Zsuzsit éppen ketten kúrják... Egyszerre, vagy egymásután? Majd megkérdezem!... Maradt Gabi! Megkúrom Gabit... Ha ezt a kollégák tudnák!..."

Érzéssel húzta a kártyát, csak egyszer kellett, s kinyílt az ajtó.

Néhány ruhadarab az ágyra ejtve, egy letekert ásványvizes palack az asztalon, a fürdőszoba felől vízcsobogás.

– Jövök, Gabi! – rikkantott Tibor, és kapkodva dobált le magáról mindent. – Vállalom a puncimosást!

Aki még nem csöppent ilyen helyzet kellős közepébe egy panzió legutolsó szobájában, esetleg azt hiheti, hogy ő bizony tudna logikusan gondolkozni. Nem biztos ám! Ugyanúgy homlokon ütné a meglepetés, ahogy Tibort, amikor mégsem Gabit találja a zuhany alatt.

Hirtelen nem is tudta, hogy hangtalanul visszatérjen a szobába, visszaöltözzön és ott várja meg az ismeretlen lányt, vagy elég, ha csak eltakarja a farkát és illedelmesen bekopogtat a zuhanyfülkébe, vagy ellenkezőleg: kicsit húzogat még a szerszámon, hogy normálisan álljon... Na és mit mondjon? "Jöttelek megkúrni!" Mi? Van ilyen szó egyáltalán, hogy "jöttelek"? Lehet azt mondani egy idegen csajnak, hogy "kúrni", vagy valami más kifejezés illendőbb volna?

A huszonéves lány oldotta meg a helyzetet, résnyire elhúzta az egyébként is átlátszó fülkeajtót:

– Kérdeztél valamit?

– Hogy hívnak? – evickélt a zavarban, sűrűn pislogva Tibor.

– Gyere be, megbeszéljük! – A lány kezet nyújtott az idegen pasinak, ahogy illik. – Nóra vagyok. – Haját magasra felgumizta, ám mégis folyt belőle a víz, habpatakok rohantak a testén, valahogy mindegyik tisztában volt a helyes iránnyal. – Kitaláljam, hogy miért jöttél?

Később egyikük sem emlékezett a férfi bemutatkozására, talán meg sem történt, csak az maradt meg, hogy kézfogás után rögtön farokfogás következett.

Megint a lány kérdezett, már ekkor eldőlt, hogy ő a főnök, ő irányít:

– Jártál már itt máskor is? – Nem várt a pasas válaszára, inkább öntött egy kis tusfürdőt a markába, és erőteljes csúszkálást rendezett a kemény fallosznak. – És ide szeretnél-e bejutni? – vonta Tibor kezét a puncijához. – Okés – folytatta, mintha a férfi felelt volna a kérdésre –, előbb masszírozd meg a cickóimat, aztán beengedlek. Sietnünk kell!

Tibor időérzéke szertefolyt, nem is nagyon fogta fel, hogyan történhetett meg, hogy egy csaj nem lassítani próbálja, hanem pont sietteti.

Nóra kevés időt engedett cicinyomkodásra. Vállával a fülke falának dőlt, csípőjét előretolta, terpeszállást vett fel, térdeit enyhén behajlította, mintha olyan súlyemelésre készülne, amiben hátulról-oldalról kell megragadni a súlyzót, és Tibor legnagyobb csodálkozására, így, elölről, simán befogadna a falloszt, majd önállósította magát és rugózásba kezdett. Mire a férfi ösztönös lökőmozdulataira sor került, alig maradt pumpálni való anyag, és a sperma már visszafelé szivárgott.

Mindannyian átérezték és megértették, hogy az ismerkedős félóra csakis az ígéretes kezdet volt, így pontosan, szinte egyszerre értek vissza a Szexkúria előterébe. Akiknek jutott hely, kimerülten rogytak le a fotelekre, majd kelletlenül emelkedtek fel, amikor Kriszti közölte a társasággal, hogy a 10 méternyi távolságban található társalgóban folytatódik a program.

A nők többségére élénkítő hatást gyakorolt a gyors ismerkedés, még átöltözni is maradt idejük, s ha lehetséges, a legcsábosabb ruháikban pompáztak, a férfiak inkább leeresztettek, akár egy győztes meccs végigszurkolása utáni hajnalon.

Kriszti pattogóssá és még vidámabbá vált:

– Mindenki elhelyezkedett? – Ruháját leülés közben a szükségesnél magasabbra felhúzta és elsimogatta, hogy ne gyűrődjön össze alatta.

Minden tekintetet magához vonzott, mozdulatát elismerő pillantások kísérték. A nők ugyanúgy bámulták, mint a férfiak, akik valódi csodát fedeztek fel.

– Haladunk sorban, tőlem balról indulunk, és mindenki mesélje el, hogy kivel sikerült megismerkednie! Mit tudtatok meg a másikról, örültök-e, hogy intim kettesben találkozhattatok? Magyarul: mindenki mutassa be néhány mondatban a partnerét! – Gabriellára mutatott. – Felkészültél, Gabi? Kezdheted!

Gabriella, Tibor kolléganője nagy levegőt vett:

– Hú! Erre nem készültem, de nagyjából sikerült összehozni a dolgot... – Hosszú, selyemszálú haját az egyik oldalon a füle mögé tűrte, ez a viselet ragyogóan kiemelte bájos arcvonásait. – Hm. Hogy mit tudtam meg az alkalmi partneremről? Azt mindenképpen, hogy alapos ember, felkutatja a részleteket, mindenben benne van, nem ismer tabukat, és nem is nagyon értené meg, ha egy nő valamit nem kedvelne... viszont udvarias, és lehetséges, hogy mégis elfogadná, hogy mit nem..., ha volna olyan... Ez most talán rejtélyesen hangzott, de majd megismeri más is, ajánlom mindenkinek!

– Sikerült-e kitalálni, hogy kiről van szó? – vágott közbe Kriszti. – Rájöttetek, hogy kivel volt Gabi? Senki? Na, reményeim szerint majd eljutunk oda is, hogy ennyiből felismeritek egymást.

Gabi jelentkezett szólásra:

–...Ja, és a nevében nem vagyok biztos, de ő az! – A helyiség túlsó felébe mutatott, ahol egy pasas élénken integetett.

Nevetés, taps.

– Köszönet a beszámolóért. – Kriszti elgondolkozva vizsgálta az arcokat. – Úgy tűnik, kitikkadtatok. Mindjárt kapunk egy kis üdítőt, kávét és pogácsát. Van-e valakinek kérdése az eddigiekhez?

– Nálad mi a tabu? – fordult Gabihoz az egyik kirándulótárs. Kissé felemelkedett, hogy többet láthasson a lányból.

– Most hallhattad, hogy nincs is tabu! – válaszolta meg kapásból egy másik férfi.

Tibor csak hátulról látta a kolléganőjét, alig vette észre az óvatos, egyetértő bólintást.

– Ugye, én is kérdezhetek Gabitól? – kalimpált az imént bemutatott pasi. – Mit jelent az nálad, hogy "nagyjából sikerült összehozni", vagy valami ehhez nagyon hasonló megállapítás?

– Ilyet mondtam volna? – csodálkozott Gabi. – Semmiesetre sem rád vonatkozott, ugyanis nem maradt hiányérzetem utánad, ezt akár bóknak is veheted, szerintem azt akartam érzékeltetni, hogy csak nagyjából fogalmaztam meg magamban a véleményemet. Ugyanis... kúrás közben nem az értékelésen törtem a fejem.

– További kérdések...? Ha nincsenek, akkor megyünk tovább.

Tibor szerette volna látni Gabi arcát, mert amit mondott, az szuper. – "Ez aztán a bevállalós csaj, lazán kiterítette a lapjait, még azt is, hogy nem ismer tabut" – A többi pasihoz hasonlóan, egy alig titkolt mozdulattal ő is megnyomkodta nadrágon át a farkát. 

A további beszámolók Gabiéhoz hasonlókra sikerültek, nem sokat árultak el a partnerek lelkéről, munkahelyéről, kedvenc tengerpartjáról, meg további lényegtelen dolgokról – mivel a 30 percet senki nem pazarolta beszélgetésre –, a kivétel nélkül elkapkodott szexről meg alig tudtak érdemlegeset nyilatkozni. Felsorolták, hogy mire jutott idő, és sajnálkozva megemlítették, amit – ismerkedés címén – nem tudtak a partnerrel kipróbálni.

– Minden kis hely sorra kerül... – jegyezte meg Kriszti – erre törekedjetek!

Nevetés. A visszatérő kirándulók hangosabbak voltak, az újak visszafogottabbak.

– Úgy gondolom, hogy az első alkalom nem mérvadó, az idő is sürgetett, én töredelmesen bevallom, hogy csak magamra figyeltem – mesélte az egyik nő, aki az action után ennyi idővel is a ruháját igazgatta, nehéz lett volna eldönteni, hogy inkább ledobná magáról, vagy időközben kinőtte –, arra emlékszem, hogy hátulról döngetés közben a popómat dicsérgette.

Tibor elégedetten dőlt hátra, élvezettel szippantotta magába a szavakat. Várta, hogy mikor hallhat meg valami további titkosat Gabiról... De még mindig nem Gabi partnere következett, és még a másik különösen érdekes, a buszon megismert Zsuzsi is hátravolt. No meg Nóra, az ő partnere ugyan mit fog róla mondani?

Most egy pasas önreklámját ismerhették meg:

– Azt hittem, be se tudom tömni, mert átlagon felüli méret hogyan férne akkora puncikába, amin a lyuk nem tágabb, mint a kisujjam. Esküszöm nektek, azt szokták sikítozni a csajok, hogy popóba nem rakhatom, ennek a csajnak meg szűkebb a puncikája, mint másoknak a popója...

– Egy pillanatra szakítalak meg – szólt közbe Kriszti –, egy szolgálati közlemény mindenki számára, akit érint: Sajnos a kúria elsősegélydoboza nem tartalmaz síkosítót, úgyhogy aki hozott, esetleg adja kölcsön másoknak. Folytasd csak!

– Nem akarom lelőni a poént – gurgulázott nevetve a magát átlagosnál nagyobbra tartó pasas –, de megoldottuk. Jelentem, megtörtént a tömés!

– Hogyan? – gúnyolódott egy csaj. – Mégis sikerült felállítani?

Nevetés, taps. Kérdés nem volt.

– Lehet-e ismételni, vagy mindig mással...? – kezdett kérdéssel a következő csaj, akinek extra-rövid farmerja úgy elveszett ültében, mintha csak egy tanga lett volna, vagy az sem.

Kriszti azonnal reagált:

– Lehet. De... vedd figyelembe, hogy más is szívesen megismerne minden kis helyet, s még az is előfordulhat, hogy más is beválik neked, nemcsak az első tölti meg...

Féktelen röhögés nyomta el a válasz további részét.

Zsuzsi következett.

– Te milyennek ismerted meg a partneredet? – kérdezte Kriszti a nőtől.

Zsuzsi felállt, mintha a tanár a táblához szólítaná, és kipenderült a társaság elé. Megvárta, amíg a tekintetek végigkúsznak a combjain, majd mindenki kedvére bejárja a kiadós melleit, aztán tükör előtt előre begyakorolt, szégyenlős szemlesütést produkált:

– Melyik partneremet? – Alig mert felnézni, bár a társaság érezte, hogy ez is a színjáték része.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Minden kis hely 5.

Minden kis hely 3.

Előzmények:

Minden kis hely 1.

Minden kis hely 2.

 Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák

MINDEN KIS HELY

3. epizód

– Nehogy felhúzzuk egymást! – Zsuzsi megállította a férfi egyre célirányosabban markolászó kezét, mielőtt az ujjhegyek túl mélyen benyomultak volta a feszes és vaskos combok eredőjéig. – Lesz majd időnk mindenre!

Tibor hálát érzett kolléganője, Gabriella felé, aki szelíden rábeszélte erre a kalandra, miközben a hálánál erősebben foglalkoztatta az ülések között mindenkire mosolyogva, lassan elhaladó szervező, Kriszti popsija, s mindezek felett még ott dübörgött a siker érzése: legelső dolga lehet (és lesz is), Zsuzsi feszes combjai közé hatolni!

– Ha azt kérdeznéd, hogy miért jelentkeztem erre a kirándulásra... – Zsuzsi keze egy pillanatra sem állt meg, saját magára nem vonatkoztatta a figyelmeztetést – be kellene vallanom, hogy nincs partnerem. még olyan sincs, mint te vagy a kolléganődnek, hogy kötetlenül elkísérjen. Ez baj, mert gyakran hiányzik, és itt is jobb volna, mint egyedül, mert így esetleg kurvának néznek. Az előző ilyen alkalommal jött velünk egy csajszi, aki már a megérkezés percében közölte a társulattal, hogy ő bárkivel bármire hajlandó, ám mindennek megvan az ára, mint a pályaudvari automatából kapható dolgoknak... Ezeket a szavakat használta. Nagy sikert aratott, de nem hinném, hogy túl sok pasi igénybe vette volna, hiszen az összes többi csaj ingyen hajlandó ugyanarra, mint a kurva pénzért... Szóval, hogy miért jelentkeztem megint? – Nadrágon keresztül megmarkolta Tibor falloszát, amit ujjaival eddigre fél-aktívvá birizgált.– Ezért! ...Itt nincsenek felesleges körök, mindenki ugyanazért jön, kimarad a hosszas ismerkedés, aminek a végén nem biztos a siker, hogy egyáltalán passzolunk egymáshoz... Érted te ezt?

– Tökéletesen! – Tibor annyira lelkes volt, hogy a környező ülésekről is felfigyelték rá.

– Nem is tudom, miért adom ki magam ennyire... De tudom! Úgyis rájönnél, mert itt hamar meg lehet ismerni a másikat... Eljövünk, szexelünk mindenkivel, aztán hazamegyünk, és megint semmi... Gondolom, te is azért vagy itt, hogy adj az élvezeteknek... Jól van, emlékszem a mesédre, hogy a kolléganőd el se mondta, hogy mi vár rátok, talán igaz is... az is lehetséges, hogy a kolléganőd nem veled akar "kúrni", ahogy idejében közölte is, de ha kedved van, nyugodtan megkúrhatod, a helyzet többszörösen adott lesz rá, és nem is nagyon húzódozhat, ugyanis tartozik ennyivel a titoktartásért. Nem véletlenül választott téged, aki nem fogod kikürtölni a dolgokat, de ennek ára van, majd behajthatod... Tegyél róla, hogy emlékezetes legyen számára, akkor a sima hétköznapokban meg lehet ismételni!

– Elgondolkodtató, de azt hiszem, igazad van. És Kriszti?

– Aha! Megjött az étvágyad? Krisztikével az a helyzet, hogy bármikor megtalálod, mindenütt ott a szeme, de közben beszorít neked vagy bárki másnak egy menetet. A szemét attól még az eseményeken tudja tartani, ha bedől neked... Legalábbis az előző alkalommal így volt, s nem hinném, hogy azóta sokat változott volna.

– Te hány pasira hajtasz? – kérdezte Tibor, és mégis elkezdte a punci bugyin keresztüli simogatását, mert Zsuzsi merészen széttárta a lábát, s mert a nő keze a nadrág alatt már a meredező farkát húzogatta.

– Eláruljam? Remélem, nem fogsz csúnyákat gondolni rólam! – Zsuzsi megvonta a vállát. – Gyakorlatilag az lehet a maximum, ahányan a buszon utaznak, de megelégednék eggyel is...többször. Csakhogy ehhez meg kellene keresni azt az egyet, s akkor mégis érdemes tenni néhány szex-próbát, mielőtt kiválasztom azt, akivel ismételni szeretnék. Természetesen van egy olyan nem titkolt vágyam is, hogy a kiválasztottat átmentem a hétköznapokra, nagyokat kúrunk... megtetszett nekem ez a szó... és legközelebb együtt jövünk... Persze számításba kell venni a többieket is: más csajok ugyanúgy cserélgetik a partnereket, és elképzelhető, ahogy az előző alkalommal történt, hogy nem találtuk meg egymást azzal a pasival, akivel szerencsés esetben újra egymást keresnénk, biztos azok között volt, akik nem kerültek sorra. Aztán veletek, pasikkal olyan gond is adódik, hogy véges a kapacitásotok...

– Hm... Erről sajnos nincs tapasztalatom, mert sosem jártam még szex-kiránduláson. Mit tanácsolsz?

– Haha! Tőlem várod, amikor magammal sem boldogulok? Ez érdekes lenne, úgyhogy inkább nem vállalkozom tanácsadásra. Más kérdés?

– Cumizol?

– Most és itt? Nem!

– Amúgy szereted?

– Majd, amint odaértünk, meglátod, mennyire szeretem. – Zsuzsi enyhén megszorította Tibor farkát. – Egy tanácsot mégis adnék: Tölts meg minden kis helyet! Ezt éppen itt tanultam legutóbb, a pasiknak a jelmondata volt, Krisztitől származik. Úgy kell érteni: Kúrj meg minél több csajt!

– Oké. Kezdhetünk?

– Mi? Hogy mi ketten? Ja, majdnem elfelejtettem, hogy te tudatlan vagy! Te igazán nem ismered még azokat a szabályokat sem, amiket Kriszti csatolva elküldött?

– Nem láttam semmiféle csatolást.

– Kezdem elhinni, hogy így van. Jó fej lehet a kolléganőd, hogy ilyen tudatlanul belerángatott... Nos, a szabályzatból megtudtad volna, hogy a buszon csak ártatlan dolgokig szabad elmenni... Nem tudom az okát, de szabály! – Zsuzsi apró, szeszélyes mozdulataival egyáltalán nem ártatlanul tartotta merev állapotban Tibor farkát.

– Ezért figyelmeztettél, hogy ne húzzuk fel egymást.

– Aha, és nem mondtad, hogy egyetértesz. – Zsuzsi barna szemei, középpontjukban óriási fekete pupillával, közvetlenül Tibor arca előtt jelentek meg. – Akkor sem tiltakoznál, ha diszkréten beleülnék az öledbe, lassan mozognék előre-hátra, két csúszással minden a helyére kerülne...?

– Gyere hamar!

– Na, ezt sem szabad! Haha! Csak vizsgáztattalak.

– Elég kegyetlen szabály, már beleéltem magam.

– Belém? Jó mélyen?

– Ameddig csak befér!

Zsuzsi megmaradt az incselkedő stílusnál, s tagolva súgva, mintha minden egyes szót ki akarna élvezni:

– Elsőre ne engem válassz, inkább valaki mást durrants meg... illetve kúrd meg, és majd ezután keressük meg egymást! Az első úgysem lesz valami emlékezetes – keményen markolászta Tibor farkát –, hipp-hopp-dirr-durr, azt szeretném, ha nekem normális menet jutna! – Ha lehetséges, még alacsonyabbra vette a hangerőt: – Kúrj meg engem!

– Nem zavar, ha...?

– Nem zavar semmi! Elfelejtetted, hogy önként jöttem, és pontosan tudom, hogy mire számíthatok? – Megint keményebb farokmarkolás következett, és egy figyelmeztetés: – Szólj, ha ne húzzalak tovább, el ne sülj nekem a gatyádba!

– Én nem is készültem több napra, át se tudok öltözni...

– Haha! Nem azért mondtam, hanem utólag sajnálhatnánk, ami nem ért célba!

– Igaz – felelte Tibor bizonytalanul. – Sosem gondolt még bele, hogy Zsuzsi módján is lehetne szemlélni, és úgy tekinteni a "célba nem ért" spermára, hogy az csak neki okoz élvezetet, mást kizár belőle. – Ha a markodba megy, az nem ugyanolyan...

– És amikor a cicimre megy, abban is csak annyi a jó, hogy legalább látom, ahogy élvezel – bólogatott Zsuzsi –, ha az arcomra megy, az sem ugyanolyan... ha a számba jön, az már más, azt szeretem, de a legigazibb... Tudod! Kúrj meg!

Ekkor két dolog történt egyszerre: A busz lekanyarodott az útról, ugyanakkor Tibor felcukkolt nedvei elöntötték Zsuzsi reflexszerűen megkapaszkodó kezét, amit a következő pillanatban – mielőtt még baj lenne – éppen kihúzni tervezett a férfi nadrágjából.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Minden kis hely 4.

Minden kis hely 2.

Előzmény: Minden kis hely 1. 

 Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák

MINDEN KIS HELY

2. epizód

– Nehogy elszállj ám magadtól! – bosszankodott Gabriella, amikor látta, hogy halvány esély sincs Tibor széles vigyorának letörésére. – Mielőtt téves következtetéseket vonnál le a szituból, különösen abból, amikor majd közös szobát kapunk, sajnálattal közlöm, hogy nem leszünk összekötve. még összezárva sem, úgyhogy mindenki megy a saját útján!

Tibor már a bérelt buszra várakozás közben sejtette, ami a lány iménti figyelmeztetésétől vált bizonyossá: Az a "megszokott" program, amire Gabi rábeszélte, nem csupán erre a délutánra szól, hanem ottalvós, s legalább még a következő napra is átnyúlik. – Rajta kívül mindenki csomagokkal szállt fel a buszra! – Persze attól, hogy ezt felismerte, számtalan kérdése maradt, amelyeket még feltenni se volt alkalma.

A lány várakozás közben és felszállás után is másokkal beszélgetett, hátrafelé hajolva és bizalmasan oldalra dőlve, mintha végig akarna feküdni az üléseken, és 2-3 elsuttogott mondaton kívül nem foglalkozott a választott és meghívott kísérőjével, Tiborral.

A férfi nem is nagyon erőltette a csevegést, ha ezzel sokkal fontosabbat kockáztat, a dugást Gabival. Inkább mohó pillantásokkal kísérte a lány minden mozdulatát, ahogy megnyalja az ajkát beszéd közben, ahogy helyezkedéskor finoman szétnyílnak a combjai, ahogy áthajol a túlsó oldalon ülőkhöz és... az a csodás popsi annyira bátorítóan mosolyog!

– Mennyit megyünk? – próbálkozott beszélgetést kezdeményezni.

– Percben vagy kilométerben? – kérdezett vissza Gabriella anélkül, hogy visszanézett volna.

– Mindegy.

– Akkor jó, mert egyikre sem tudom a választ. – A lány rövidre zárta a diskurzust, mielőtt elkezdődhetett volna, és továbbra is a párhuzamos üléssorra hajolt. A férfi kísértést érzett, hogy belemarkoljon a fenekébe.

– Úgy saccolom – felelte váratlanul egy női hang a következő ülésről –, 35-40 perc az út.

Az ismeretlen útitársak között magányosságtól kínlódó Tibor megragadta a lehetőséget. Valaki hajlandó vele beszélgetni, ami már ismerkedésnek számít! Kitekeredett derékkal és nyakkal, az ülések közötti résen át fordult a válaszoló felé:

– Te jártál már ott? – Tekintete olyan hálásan csüngött az út hosszával egyidősnek tippelhető, 35-40 év közötti nő mindenén, amit a kukucskálónyíláson át láthatott, hogy az arc felnevetett.

– Elolvastam a tájékoztató e-mailt, és hozzáérdeklődtem, de ezek szerint még te elméletben sem ismered a helyszínt.

– Én nagyon sok mindent nem tudok még – panaszolta Tibor. – "Gabi nekem semmi olyat nem mutatott, amiből kiderült volna valami!" – gondolta, és további ismeretekre kiéhezve megfordult és feltérdelt az ülésre. – Félinformációim vannak.

– Elég az egyik fél, a másikat majd valaki hozzáteszi! – szólt közbe valaki a busz hátuljából.

Ezen a megjegyzésen jól elszórakoztak.

– Segítek, amiben tudok – felelte az iménti nő – de túl sokat ne várj tőlem, mert kezdőnek számítok!

– Nekem is kéne gyakorlati segítség! – hallatszott a busz végéből.

Tibor az ülés támlája fölül kitartóan méregette a nőt, vissza-visszatérve a vaskos combokhoz.

– Átülhetek melléd? – El sem hitte, hogy ilyen mázlija lehet közvetlenül az indulás után.

A nőt nem zavarta a tolakodó tekintet, inkább megértően fogadta:

– Gyere! – Megpaskolta az ülést maga mellett, és legalább 2 milliméterrel lentebb igazította a vészesen feszülő ruha alját.

Tibornak Gabriella mellett kellett átpréselődnie, aki nem hagyta abba a trécselést, s csak egy futó grimasszal kommentelte útitársa helycseréjét.

– Na, mégis sikerült! – kacagott a vastag combokkal rendelkező, mosolygósarcú, vonzó nő. – Hogy szólíthatlak?

– Tibor vagyok, a barátaimnak Tibi.

– Örülök neked, Tibi. Én pedig Zsuzsa, barátaimnak ugyanúgy Zsuzsa. Mire lennél kíváncsi?

– Másodszor meg arra... – kezdett bele Tibor egy tervezetten befejezetlen mondatba, mert úgy látta, hogy a szívélyes fogadtatás feljogosítja egy kis könnyed, célirányos közvetlenségre.

Kacagás.

– Észre se vettem, hogy az elsőn már átestünk! Vagy az elsőt későbbre tartogatod? Mindegy. Nos? Mi lenne a második kérdésed?

– Hát... a többiek milyen céllal utaznak erre az ismeretlen helyre?

Zsuzsa sejtelmesen mosolygott, ám kiterítette a legfontosabb információt:

– Gondolom, sőt egészen biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ugyanaz a célja, akár neked, vagy nekem. Ismerkedni megyünk egy vélhetően kellemes helyre. Ismerkedni tabuk és előítéletek nélkül, és megspórolunk egy csomó felesleges kört, mert tudjuk, hogy mások is azért jönnek.

– Tehát egy kirándulás, amikor nem a látnivalóért megyünk, hanem...?

– Jól rátapintottál a lényegre. Azt szeretnénk, ha legalább erre a kis időre találnánk egy megfelelő partnert... De ezekre már akkor rájöhettél, amikor jelentkeztél, csak velem akarod kimondatni. Így van?

– Lehet, hogy én vagyok az egyetlen a buszon, aki nem jelentkezett. – Tibor, ahogy a bal combja az ülésen Zsuzsa jobbjához simult, fizikailag érezte a női test vonzását.

– Meglepetésül kaptad a kirándulást attól a csajtól, akivel felszálltál? – A nő hangjából valamiféle csalódottság csendült ki. – Akkor neked már megvan a partnered...

– Tényleg meglepetés, mert Gabriella, aki mellesleg kolléganőm, semmi részletet sem árult el.

– Itt akar veled összejönni. – Zsuzsa combja mintha egy milliméternyit eltávolodott volna.

– Nem hinném, mert arról azért tájékoztatott, nehogy nehogy tévedésbe essek, nehogy azt higgyem, hogy velem fog... – Tibor lehalkította a hangját, bár senki nem figyelt a beszélgetésükre, de szükségesnek tartotta pontosan idézni Gabriellát – kúrni.

A feszes, húsos, gyömöszölésre tervezett comb újra a férfiéhez préselődött:

– Ez egy korrekt, egyenes beszéd! – ismerte el Zsuzsa. – Én egyszer azért hoztam el egy ilyen buliba az akkori... mondjuk úgy, "jobb híján" barátomat, hogy amíg ő talál mást magának, én szintén nem unatkozom.

– És sikerült?

– Naná! Az első percben elfelejtette, hogy együtt jöttünk, nem is jelentkezett érvényesíteni "a jogait", viszont mindenkit megkúrt, akit lehetett.

– Nahát! Én nem hagytalak volna ki!

– Köszi!

Most ért melléjük az a vékony, szőke csaj, aki már induláskor elkezdte végigjárni az utasokat:

– Zsuzsi, a tiéd rendezve van, ha jól emlékszem. – Villámgyorsan húzgálta az ujját a hihetetlenül lapos telefon kijelzőjén. – Meg is találtalak, kellemes időtöltést kívánok neked! ...Te pedig...

Tiborra mosolygott, aki visszamosolygott. mert fogalma sem volt, hogy az övé "rendezve van-e", s mivel bizonyára nincs "rendezve", most mindjárt megtudja, mennyit kell fizetnie ezért az izgalmasnak ígérkező kirándulásért.

– Mondd csak a neved!... – A szőke csaj oda-vissza lapozgatott. – Oké, Tibor, megvagy, te más helyett ugrottál be, mint egy kaszkadőr vagy dublőr... rendben is vagy. Krisztinek szólíthatsz, és éjjel-nappal bátran fordulhatsz hozzám, ha szeretnél valamit! Kellemes időtöltést kívánok!

"Szóval ő küldte az e-mailt!" – gondolta Tibor. – Köszönöm, Kriszti! Hol talállak?

– Mindig a közeledben leszek... és valóban éjjel-nappal! – felelte Krisztina, a kirándulás szervezője, és máris lépett tovább, a következő üléseken utazókhoz.

– Sikerült kielégítenem a kíváncsiságodat – kérdezte Zsuzsa –, vagy maradt még valami?

– Köszönök mindent, de lenne még valami... – válaszolta Tibor megfontoltan.

– Rendben, ne kímélj!

– Ellenkezőleg! Jutott még eszembe ez-az... Mi történik majd, azaz mi a szokásos napirend, amikor odaérünk?

– Ravaszkodsz? Azt várod tőlem, hogy Krisztihez irányítsalak? Azt akarod hallani? Nyugodtan odamerészkedhetsz ám hozzá, nem fog lepöccinteni!

– Tőled kérdezem... – Tibort meglepte a hirtelen jött gunyoros hangnem. – "Mi baja lehet?"

– Én pedig neked válaszoltam.

"Mégis jobban járnék Krisztivel?" – A férfi önkéntelenül a busz hátuljában pénzbeszedőt játszó szőkeség után nézett, s amikor észrevette Zsuzsi rosszalló tekintetét, gonoszul még egész testével hátra is fordult. – "El kell ismerni, hogy ilyen kicsi és formás popsit ritkán látni, ha jól belegondolok, nem is találkoztam még ilyen kisméretű gömbölyűséggel...!" – Tibor erőszakkal tépte le a tekintetét Krisztiről, visszatért a szintén izgalmakat okozó, hívogatóan és feszesen virító, kézközelben lévő, Zsuzsi-combokhoz.

Éppen időben kapta össze magát! Zsuzsi valamennyire felemelkedve az ülésről, kézjeleket váltott a kettővel előbbre-jobbra ülő egyik pasassal, s láthatólag jól megértették egymást. Világos és egybehangzó mutogatásuk szerint megígérték egymásnak, hogy valahol, egy nagyon-nagyon kis helyen fognak összesimulni, hol az egyikül lesz fölül, hol a másik...

Tibor kapcsolt: Nem engedheti ki a markából az eddig már biztosnak tűnő csajt! – Még hoppon maradna, mint a vega vendég a svédasztalnál. – Úgy folytatta a beszélgetést, mintha az nem is szakadt volna meg:

– Mennyire illik kitartani amellett, akivel jöttünk? – érdeklődött ártatlan arccal.

– Semennyire! Nem szokás! – kacagott hirtelen megenyhülve Zsuzsi. – Figyelmeztetett is a barátnőd... bocsi: kolléganőd, ha jól tudom, előre tájékoztatott, hogy nem veled akar "kúrni". Csak azért kerültél a képbe, mert előre befizetett egy pasit, akit lehagyott, és téged elhozott. Ez másokra is vonatkozik. Általában nem azért jönnek, hogy azzal kúrjanak, akivel otthon is lehet, sőt nem is olyan partnerrel jönnek, akire féltékenyek lennének...

– Te kivel jöttél?

– Eleve egyedül... Lesz itt olyan, aki engem választ!

Tibornak egyre jobban tetszett a kirándulás.

– Mikor kezdődik a válogatás?

– A válogatás folyamatos, és ha valakinek nehezen menne, arra valók a játékok, hogy összehozzák a párokat.

– Hm. Jól hangzik. – Tibor keze Zsuzsi combjára csúszott.

– Majd megtapasztalod, hogy ténylegesen is jó! – A nő viszonozta a bizalmas érintést, ujjai szórakozottan perverz ritmust zongoráztak a férfi nadrágján.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Minden kis hely 3.

Minden kis hely 1.

Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák

 

MINDEN KIS HELY

1. epizód

Gabriella a képernyőre mutatott:

– Jössz? – Inkább így hangzott: "jsz", Tibor nem is értette hirtelen, hogy mit kellene  reagálni a sziszegésre, sőt az előbb azt is különösnek tartotta, amikor a lány egy kézmozdulattal odahívta, majd egy megnyitott e-mailre irányította a figyelmét.

Az "emlékeztető" tárgyú levél elolvasásától sem lett sokkal okosabb: "Délig mindenképpen jelezz vissza, akár el tudtok jönni, akár nem! Pussz: Krisz"

– Mindjárt dél! – figyelmeztette Gabriellát. Pillanatnyilag ennyit tehetett a levélíró érdekében, akiről a címe alapján kiderült, hogy Krisztina. – Ki az a Krisztina?

– Nem hinném, hogy ismered – felelte türelmetlenül az ujjbegyeivel némán kopogó lány.

– Éppen azért kérdezem... Szép neve van, és neked is!

– Köszönjük... de elkalandoztál a lényegtől! Jössz vagy nem?

– Hova? – Tibor közelebb csúszott a támaszkodással, feltűnés nélkül Gabriella fölé hajolt. Ki kell élvezni a lány hajának illatát, mert talán soha többé nem lesz rá alkalom!

– Velem, s majd én tudom az utat.

– Veled bárhová! – vágta rá Tibor, lelkesedésében a kelleténél jóval hangosabban. – De mit lehet még tudni...?

– Olvasd! – bökött a lány ismét a monitorra.

– Tudom már kívülről... "Emlékeztető, stb."

– Ja, bocsi, az eredetit kellene mutatnom!

"Na ugye!?" – láthatta volna Tibor tekintetében, ehelyett bezárta a levelezését.

– Átmehetek hozzád? – kérdezte a lány. – Majd ott megnyitom neked... Mert itt már mindenki minket bámul!

A szemközti teremben a kollégák pillanatokon belül megbánták, hogy régebben a saját asztalaikat a lehető legtávolabbra tolták Tiborétól – sőt intenzíven lobbiztak egy hangszigetelő üvegfal felhúzásáért – amikor a férfi folytonos telefonálásával és dörmögésével zavarta őket. Merthogy ezen a délelőttön Gabriella úgy sétált be a helyiségbe, akár egy erotikus meséből kilépő tündérlány, s olyan természetességgel ült le Tibor gépéhez, és ott magyarázva mutogatott valamit, és ők ebből semmit nem értettek.

Milyen jó lenne most legalább foszlányokat meghallani! Cserében inkább örökre elviselnék Tibor összes hülyeségét: az órákon át tartó telefonbeszélgetéseit, sőt még a hangos-olvasását is, amihez pedig kötélidegzet szükséges.

Mi megbeszélnivalója lehet "a cég szépe" címre legesélyesebb, tüneményes Gabriellának a cég leggyámoltalanabbikával, Tiborral? Tiborral, éppen vele, aki a rosszindulatú pletykák szerint a STOP táblát is újra meg újra hangosan elolvassa!

Mindegy, miről diskurálnak – erre a következtetésre jutott a teremben tartózkodó valamennyi kolléga –, bárki szívesen cserélt volna helyet Tiborral, aki szemtelenül Gabriella fölé hajolva látszólag a monitort bámulta, de biztosan képtelen volt másra koncentrálni, mint a lányra.

Mások is így járnának ebben a helyzetben!

Később többen esküdöztek, hogy (alig 5-15 méter távolságból) ők is tisztán érezték a lány bódító illatát, a haját, a nyakát, a cicijét, a punciját... (Ez utóbbi illatot sikerült is azonosítaniuk: "Akár a húsevő virág!")

A kollégák irigykedtek, pedig egyetlen szót sem hallhattak!

– Van valakid? – érdeklődött éppen türelmetlenkedve Gabriella. – Barátnőd, csajod...

– Pillanatnyilag... úgy senki... – Tibor óvatoskodott, mert még nem ismerte fel, hogy mi lehet a helyes válasz.

– Másfajta kapcsi nem számít! Csak olyan lehetne akadály, aki nem enged el, netán féltékenykedne!

– Úúúgy nincs! – ismételte meg a pasas határozottabban.

A megnyitott eredeti e-maiből sem derült ki számára semmi, csupán "a megszokott", a "kellemes" és hasonló kifejezések ismétlődtek, mintha mindenki úgyis tisztában lenne mindennel, és a levélíró Krisztina hangsúlyozta, hogy a kellemes helyszínt ezúttal javasolja közösen megközelíteni, például busszal, de ehhez (is) mielőbb szüksége van a visszajelzésekre. – Mit csinálsz?

– Láthatod! Visszaírtam, hogy "Ott leszünk, 2 fő. Gabi" Mindjárt dél!

– Én leszek a másik fő a kettőből? – Tibor tenyere odaizzadt az asztal lapjához.

– Ne tojj be! Nem foglak megenni! ...Ha mégis meggondoltad, még most szólj, mert gyorsan keresnem kell helyetted mást, de nem szívesen tenném, mert rajtad kívül mindenki annyira pletykás, hogy délután már az egész cég azt fújná... amit nem kellene!

– Mit? – kapta el a fonalat a pasi, hátha végre ki is derülne valami. – Mit fújnának?

– Azt, hogy... még el sem indultunk, de már azt híresztelnék, hogy elhívtam valakit, megkúratni magam!

Tibor azt hitte, hogy valamit félreértett.

– Neked van valakid? – kérdezte Gabriellát.

A válaszból megállapította, hogy mégsem értett félre semmit:

– Nincs, két napja szakítottam... vele. Ezért viszlek téged!

(Folyt.köv.)

Folytatás: Minden kis hely 2.

Színház az egész éjszaka 4.

Előzmények:

Színház az egész éjszaka 1.

Színház az egész éjszaka 2.

Színház az egész éjszaka 3.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Színház az egész éjszaka

4.

Petra és Béci nevetgélve fogadtak bennünket, az asztalra helyezett tálcán gőzölgött a virsli, a fekete lány a száját törölgette.

– Jólesett? – érdeklődtem ártatlanul.

– Ja, a virsli? – néztek össze újdonsült ismerőseink. – Azt még nem tudjuk, de a pincércsajt majdnem sikerült zavarba hozni.

– Csak majdnem?

Béci feltűnés nélkül visszagombolta a nadrágját:

– Nehéz lenne neki újat mutatni, de nem fordult el, amikor meglátta, hogy Petra már a majonézt majszolja. – Idétlenül röhögött.

A fekete lány elhúzta a száját:

– Nem kopogott, de mindegy. Jó étvágyat!

Ahogy mohón beleharapott egy virslibe, elképzeltem az ajkai között egy másikat, vastagabbat, hosszabbat, keményebbet... az enyémet. Béci ugyanilyen szemekkel méregette Anitát.

– Fiúk, ti nem esztek? – billentett ki Petra a bambulásból.

A kopasz két ujjal felemelt és meglóbált egy szál virslit:

– Azért kicsi és azért puha, hogy ne fájjon!

Ha eddig akadt is némi óvatos, visszahúzódó feszültség köztünk, mint újdonsült ismerősök között, ezzel a megjegyzéssel szertefoszlott.

– Ne mentegetőzz! – nevetett Petra felszabadultan, és a nem virslit markoló kezével megérintette Béci nadrágját.

– Nem lehetett volna főtt kolbászt kérni? Az méretesebb... – csatlakozott Anita is a hangulathoz.

– Ha megmutatod, hogy dugod fel magadnak, hozatok! – csapkodta az asztalt a kopasz, és Petra kezét ráigazította a kidudorodó nadrágjára.

– Mit akarsz? – kérdezte a lány, pedig elég egyértelmű volt a képlet, még 2,5 méterről is.

– Addig még itt is találtok használható kolbászt, felesleges rendelni – mondtam, és már nem bírtuk abbahagyni a féktelen nevetést.

– Találok... – Anita, ahogy Petrától elleste, nadrágon keresztül megfogta a farkamat. Jólesett a figyelmesség, de el tudtam volna képzelni a másik lány kezét is.

– Virsli után egy kolbász-repetát? – néztem a kihívóan csillogó, kék szemekbe.

– Majonézzel, azt úgyis csak Petra kapott. Kivételeznek vele.

– Szereted? – fordultam a fekete lányhoz, aki minket figyelt, miközben Béci nadrágjába csomagolt dudort markolászta.

Látványosan nyelt egy nagyot.

– Én nagyon! – válaszolt Petra helyett Anita.-- Ínyenc vagyok.

– Erről igazolást tudnék kiállítani – néztem végig a lányokon. – Ez egy jó kis csapat. Ki kér majonézt? Nekem van egy egész tubussal.

– Csak... haha.. ki kell.. haha... keverni… kiverni?

– Én egy gourmand vagyok – húzta ki magát Béci is. – Állok rendelkezésetekre! – Büszkén kidüllesztette a pocakját, ám arra közben ügyelt azért, hogy lássa a fekete lány kezét becsúszni a nadrágjába.

És így tovább…

Annyi mindent beszéltünk közben, aminek egy cseppnyi értelme sem volt, mintha a szavak képesek lennének eltakarni a tetteinket. És nevettünk mindenen – mint a nyilvános felvétel közönsége –, ha volt min, ha nem. A zavar már rég elmúlt, és mivel mindkét pár ugyanazt csinálta, lapos pillantások nélkül figyelhettük egymást.

Petrának az intenzív kézmozgástól bimbóig kibuggyant a melle, és másodpercek kérdése volt csak, hogy teljes valójukban előkerüljenek a feszes halmok. A fészkelődéstől alul meg csípőig felhúzódott a ruha, de nem igazította meg, ezért hálásan néztem a szemébe. Lassan szétnyílt a lába, és új célpontot találtam a nézelődéshez: bugyiján egy tekintélyes nedvességfolt díszelgett.

Anita belekezdett egy hosszú történetbe különféle barátnők popó-szexes kalandjairól.

Most kellene felvetni egy csajcserét – gondoltam – mielőtt mindkettőnk feszültségét a saját barátnője oldja fel. Miért nem jut ez Bécinek is eszébe? Milyen ügyesen tudta javasolni a színház előtt! A lányok biztosan benne lennének, azaz… Anitát láttam leggyengébb láncszemnek, hiszen nem sejti, hogy mi, Petrával már akkor itt tartózkodtunk a szomszédos szoba nyitott ajtajában, amikor ő még izgult, hogy be ne toppanjunk idő előtt, amíg Béci hátulról meg nem keféli. S ha azt hiszi, hogy nem tudom, akkor fel fog háborodni a cserebere ötletén! Abban sem voltam biztos, hogy Béciben mekkora a főnöki birtoklási vágy, azaz átengedné-e nekem Petrát, emezért a lányért cserében. Lehet, hogy jól járna, és három rést birtokolhatna, annyit mesélt már a popószexről…

Amikor Anita – miközben a vége felé járt az erotikus históriának – egy merész mozdulattal elővette a farkam, és felismertem Petra szemében ugyanezt a tervet – sajnos Béci falloszával kapcsolatban –, és tudtam, hogy a következő percben elém fog térdelni… Megkockáztattam a kérdést:

– Lenne kedvetek cserélni?

Rögtön megbántam.

Megdermedt a levegő, lebénultak a kezek.

Valamit félreértettek? Három döbbent szempár meredt rám, némelyik kitágulva, másik összehúzódva. Mintha legalábbis azt javasoltam volna, hogy tanuljunk meg gyorsan 25-25 szót kínaiul.

– Na jó! – szólaltam meg a fagyos csendben. – Felejtsétek el!

Ettől még Petra keze nem indult meg újra Béci gatyájában – amit nem annyira bántam, de – Anitáé sem az én gatyámon kívül árválkodó farkamon. Úgy tűnt, hogy lemondhatok arról az elém-térdelésről, amit az előbb elképzeltem, és már inkább nem is cserélném ki a csajokat, csak valaki folytassa, amit elkezdett.

Anita vállára tettem a karom, és magamhoz húztam úgy, ahogy szereti. Szinte ellökött magától, és sértődötten kimenekítette a kezét az aurámból is. Durcásan begubózott.

– Csak egy ötlet volt – magyarázkodtam –, hogy jobban megismerjük egymást... – Magamban dúltam-fúltam ezen a színjátékon, hiszen a lányok néhány perce még készségesen bedőltek Bécinek is, nekem is. Most mi a bajuk azzal, ha a másik farkat kellene megfogni, nem a megszokottat? Petra úgy tartotta a punciját a szobaajtóban, hogy még az ajtót se csuktuk be, és nem törődött semmivel, nekem kellett figyelnem, hogy jön-e valaki. Utána meg Anita a zuhany alatt, elöl a falat támasztotta, hátrafelé meg annyira követelőzően nyomta és rázta a fenekét... Fergeteges volt! És most?

Bámultak rám vádlón és szótlanul. Bántottam én valakit? Anita sem sokat kérethette magát, és belement egy gyors kefélésbe Bécivel, most meg nem akarja húzogatni a farkát? Felválthatná Petrát.

– Kitalálok valami újat, addig folytassuk a... beszélgetést! – kísérletezgettem. – Hogy is volt azzal a popószexszel? – biztattam Anitát, mert mintha nem fejezte volna be a meséjét, vagy mindegy is, inkább dumálgassunk mindenféléről, csak ne engem tartsanak hangulatrontónak.

A fekete lányon úgy láttam, hajlana a folytatásra, keze mozgolódni kezdett a kopasz koma farkán.

Lassan Anita is visszabillent természetellenes, kifacsarodott, távolságtartó testtartásából, és éreztem már egy hajszálnyi reményt. Nem vitte túlzásba az enyhülést, és tartottam tőle, hogy nem tér vissza a féktelen hangulat.

De ez egyáltalán nem csajcserebere, nem is hasonlít rá, bár sokkal jobb az eredeti csaj, mint a semmi.

– Van nálatok pohár? – biccentett Petra feje a szomszédos szoba felé, és fekete szeme cinkosan villant felém.

Anita körül remegő feszültségből megéreztem a készülődő, ingerült választ: Pohár itt is van, de nem használja senki. Megelőztem:

– Hozzak neked?

– Megköszönném, mert nem tiszták – felelte Petra.

Tévedés, de ki érti a női logikát?

Át szeretne küldeni pohárért, és valamit a többiekkel megbeszélni a  távollétemben?

Felálltam, begomboltam a nadrágomat, és kelletlenül, az események zűrzavarán gondolkozva elindultam. Azt hiszi a fekete lány, hogy nélkülem könnyebben ráveszi Bécit és Anitát a cserére? No, egy próbát, néhány méternyi sétát és két poharat megér a dolog!

– Én is jövök! – szólt utánam váratlanul Petra, alig értem a kilincshez. Kihúzta a kezét kopasz főnöke gatyájából, és mosolyogva indult velem.

Az ajtókat be sem csuktuk, de tapasztalatból tudtam, hogy ezt nála semmit sem jelent... 

És tényleg! Szinte már a folyosón lefejtette magáról a kusza kis ruhát, az ajtóban kilépett a bugyijából, s lerúgta a cipőjét.

Ki érti a női lelket? Az előbb még fel volt háborodva a javaslatomon, hogy ne Béci farkát szorongassa, hanem az enyémet, most meg... ráhuppant az ágyra.

Nem tudtam felmérni, meddig tarthat ez a hirtelen jött változás – esetleg pár perc múlva visszatérünk-e a fagyos hangulathoz –, ezért tempósan vetkőztem.

Mire meggondolná magát, megdugom! Eszembe sem jutott aggódni, hogy ez néhány percen belül éppen a harmadik röpke menet vár rám, a lehetséges kudarc meg fel sem merült.

Petra felülve az ágy szélén, ajkait nyalogatva várta bevetésre gyorsan kész falloszomat.

– Mi lesz, ha utánunk jönnek? – kérdeztem bátortalanul, és a tárva-nyitva hagyott ajtóra pislogtam,

– Nem ezt akartad? – Petra a fenekemnél fogva magához húzott: – Ők is kefélnek!

Vége