Előzmények:
Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák
MINDEN KIS HELY
4. epizód
– Itt fogunk kúrni! – kacagott Zsuzsi. – Kúrj meg a kúriában!
Tibor főleg a megérkezés nyomán kipattant zűrzavarnak köszönhette, hogy 4-5 útitársnál többen nem figyeltek fel korai célbaérésére, s a kirándulók többségének az sem tűnt fel, amikor ezt a balesetet Zsuzsi – "én okoztam, bocsi, nekem kell eltüntetni" – egy maréknyi papírzsepivel próbálta felitatni. A nő combjáról teljesen felcsúszott ruha annál többeknél lépte át az ingerküszöböt.
– Micsodaegy tömőgép... aztamindenit! – jegyezte meg valaki elismerően, de máris továbbsodródott a leszállni igyekvőkkel.
Tibor is türelmetlenül várta, hogy elhagyhassa a buszt, s amíg Zsuzsi – a nadrág mélyére nyúlkálva, majd a nadrágot térdig lehúzva – az utolsó spermacseppet is eltünteti. Már csak a buszsofőrrel hármasban maradtak, majd utolsóként sikerült leszállniuk, de végre ott állhattak a szervező, Kriszti körül.
Egy fodros-kötényes pincérnő hatalmas tálcával járt körbe, háromféle árnyalatú kínálatával csak akkor lépett tovább, amikor a csapat minden egyes tagjának sikerült választani.
– Akár a disznóvágásos pálinkázás! – jegyezte meg egy pasas, majd biztos ami biztos alapon egy újabb pohárért nyúlt.
– A páleszt azoknak találták ki, akik végig szeretnék aludni a kirándulás legizgalmasabb részeit! – felelte egy nő, aki ugyancsak duplázva, két pohár italt birtokolva, mosolyogva szívta magába a kétféle illatot.
– Te ilyen műanyag alvósbaba vagy? – csapott le rá a disznóvágás szakértője.
– Szerencséd, hogy nem kétnyílásos maszturbátornak neveztél! Rajtad múlik, hogy érdemes-e ébren maradnom...
Tibor inkább végignézett a kirándulótársain. Szemlélődése akkora alaposságot mutatott – különösen, amikor a nőket mérte végig akkurátusan, tetőtől talpig –, hogy a 25. éves korára sokat megélt szervező, Kriszti, amint rásiklott a férfi pillantása, nem hagyhatta szó nélkül:
– Megvan mindenki és megvan mindenkinek mindene?
Tibor zavartan mosolygott, mert hirtelen minden figyelmet megkaparintott, pedig nem akart feltűnősködni a korai foltot szenvedett nadrágjában.
Zsuzsi az épületbe belépéskor elsodródott mellőle – pedig most milyen jól jönne a támogatása, legalább a tekintetek zömét magához vonzhatná –, és a nő azzal a két pasassal értekezett, akik közül az egyikkel már a buszon is jelbeszédet folytattak.
– Nos, csapjunk a lovak közé! – rikkantott a szőke, kétmaroknyi-popsis Kriszti. Lerakta az üres poharat és összecsapta a tenyerét. – Csajszik! Vegyetek magatokhoz egy-egy kulcsot a pultról, a számot csak azután nézhetitek meg, amikor elhagytátok ezt a helyiséget, keressétek meg a szobátokat, lehet zuhanyozni, pihenni, meg ami jólesik, de mostantól számított 1/2 órátok lesz megismerkedni azzal a szobatársatokkal, aki hamarosan jelentkezik! 30 perc múlva itt találkozunk mindenkivel! Hajrá!
– Jössz? – (Megint úgy hangzott: "jsz".) Gabriella, akinek a kirándulást köszönheti, futtában sziszegte Tibornak, amint elhaladt mellette. Arcára mintha két foltban élénk pirosítót mázoltak volna.
"Mennék én...! – gondolta a férfi. – De hol talállak meg?"
Kriszta résen volt, elejét vette a szervezkedéseknek:
– Ne sugdolózzunk, bízzunk a szerencsében!
A nők hangja lassan elhalt az épület távolabbi pontjain.
– Nos, kedves fiúk! – szólt a szervező a társaság megmaradt részéhez. – Picit várunk, hogy a csajsziknak jusson idő lelkileg felkészülni, bugyit lehúzni, beállni a zuhany alá... Öt, négy, három, kettő, egy... Ennyi elég is! 25 percetek maradt, a pulton megtaláljátok a szobák másodkulcsait, azaz a mágneskártyákat, ismerkedjetek meg a szobatársatokkal, és 24 perc múlva találkozzunk ugyanitt! Sok szerencsét kívánok! – Miközben a férfiak a pulthoz lódultak, folytatta az eligazítást. – A két fiú, akik párban vannak... igen rólatok van szó... titeket egynek számoltalak, úgyhogy csak egy kulcsot vegyetek magatokhoz, és tájékoztassátok legyetek olyan kedvesek a csajszit, hogy milyen mázlija van, hogy egyből két szobatársat kapott!
Tibor látta, hogy azokról a pasikról van szó, akikkel Zsuzsi a belépéskor megkezdte a haverkodást, sőt az egyikükkel már útközben.
– Akinek nem jutott kulcs... – Kriszti kíváncsian állt lábujjhegyre, majd kezét nyújtotta a hopponmaradt férfi felé –, te az én szobatársam leszel!
Tibor egy pillanatig sajnálta, hogy felkapta a pultról az utolsó mágneskártyát – hiszen nem tudhatta előre, hogy az jár legjobban, akinek nem maradt –, aztán a kezdő vadász hajnali izgalmával indult megkeresni a szobát és annak lakóját.
Rohamosan fogyott az idő, a folyosón mégis megállt, hogy legalább kitapasztalja, hogyan kell használni a kulcsot jelentő mágneskártyát. Sehogy? Egy koma hiába húzogatta érzékien, majd egyre durvábban oda-vissza a résben, piros ledfény villogott és az ajtó csak nem akart megnyílni előtte. Ekkor bekopogott, és a hirtelen szélesre táruló ajtóban Zsuzsi állt egyetlen apró, már meglazított bugyiban, nevetve:
– Itt már megvan a létszám, hárman vagyunk... – Bent röhögés csattant fel. – Jó helyen próbálkozol? – Rápillantva a pasi kártyájára, a folyosón tovább mutatott: – Egyeztesd a kulcsszámot az ajtószámmal, jobban jársz! – Eleresztett egy széles mosolyt a bámészkodó Tibor felé is, majd becsukta az ajtót.
"Szóval két pasi egyszerre!... De hol az én szobám? Hol az én különbejáratú szexpartnerem?" –A kártyát már tudta, hogyan kell húzogatni a résben, mégsem a kártya húzogatása érdekelte. – "Ha látnának most a kollégák!..." – Befejezetlenül hagyta a mondatot és kissé kacsázó léptekkel sétált a minden neszt elnyelő szőnyegen, figyelve az ajtók növekvő számozását, amikor utolsónak maradt a kirándulócsapatból. Ha továbbgondolta volna, akkor csakis a kollégák irigységére tud tippelni – s véletlenül sem olyasmire, hogy "ez a mamlasz képes lemaradni a dugásról" –, ám inkább az foglalkoztatta, hogy mindjárt... a legeslegutolsó ajtó mögött Gabriellát fogja megkúrni. Mert ki mást? – "Így kerek egész a történet: Kriszti kiesett, Zsuzsit éppen ketten kúrják... Egyszerre, vagy egymásután? Majd megkérdezem!... Maradt Gabi! Megkúrom Gabit... Ha ezt a kollégák tudnák!..."
Érzéssel húzta a kártyát, csak egyszer kellett, s kinyílt az ajtó.
Néhány ruhadarab az ágyra ejtve, egy letekert ásványvizes palack az asztalon, a fürdőszoba felől vízcsobogás.
– Jövök, Gabi! – rikkantott Tibor, és kapkodva dobált le magáról mindent. – Vállalom a puncimosást!
Aki még nem csöppent ilyen helyzet kellős közepébe egy panzió legutolsó szobájában, esetleg azt hiheti, hogy ő bizony tudna logikusan gondolkozni. Nem biztos ám! Ugyanúgy homlokon ütné a meglepetés, ahogy Tibort, amikor mégsem Gabit találja a zuhany alatt.
Hirtelen nem is tudta, hogy hangtalanul visszatérjen a szobába, visszaöltözzön és ott várja meg az ismeretlen lányt, vagy elég, ha csak eltakarja a farkát és illedelmesen bekopogtat a zuhanyfülkébe, vagy ellenkezőleg: kicsit húzogat még a szerszámon, hogy normálisan álljon... Na és mit mondjon? "Jöttelek megkúrni!" Mi? Van ilyen szó egyáltalán, hogy "jöttelek"? Lehet azt mondani egy idegen csajnak, hogy "kúrni", vagy valami más kifejezés illendőbb volna?
A huszonéves lány oldotta meg a helyzetet, résnyire elhúzta az egyébként is átlátszó fülkeajtót:
– Kérdeztél valamit?
– Hogy hívnak? – evickélt a zavarban, sűrűn pislogva Tibor.
– Gyere be, megbeszéljük! – A lány kezet nyújtott az idegen pasinak, ahogy illik. – Nóra vagyok. – Haját magasra felgumizta, ám mégis folyt belőle a víz, habpatakok rohantak a testén, valahogy mindegyik tisztában volt a helyes iránnyal. – Kitaláljam, hogy miért jöttél?
Később egyikük sem emlékezett a férfi bemutatkozására, talán meg sem történt, csak az maradt meg, hogy kézfogás után rögtön farokfogás következett.
Megint a lány kérdezett, már ekkor eldőlt, hogy ő a főnök, ő irányít:
– Jártál már itt máskor is? – Nem várt a pasas válaszára, inkább öntött egy kis tusfürdőt a markába, és erőteljes csúszkálást rendezett a kemény fallosznak. – És ide szeretnél-e bejutni? – vonta Tibor kezét a puncijához. – Okés – folytatta, mintha a férfi felelt volna a kérdésre –, előbb masszírozd meg a cickóimat, aztán beengedlek. Sietnünk kell!
Tibor időérzéke szertefolyt, nem is nagyon fogta fel, hogyan történhetett meg, hogy egy csaj nem lassítani próbálja, hanem pont sietteti.
Nóra kevés időt engedett cicinyomkodásra. Vállával a fülke falának dőlt, csípőjét előretolta, terpeszállást vett fel, térdeit enyhén behajlította, mintha olyan súlyemelésre készülne, amiben hátulról-oldalról kell megragadni a súlyzót, és Tibor legnagyobb csodálkozására, így, elölről, simán befogadna a falloszt, majd önállósította magát és rugózásba kezdett. Mire a férfi ösztönös lökőmozdulataira sor került, alig maradt pumpálni való anyag, és a sperma már visszafelé szivárgott.
Mindannyian átérezték és megértették, hogy az ismerkedős félóra csakis az ígéretes kezdet volt, így pontosan, szinte egyszerre értek vissza a Szexkúria előterébe. Akiknek jutott hely, kimerülten rogytak le a fotelekre, majd kelletlenül emelkedtek fel, amikor Kriszti közölte a társasággal, hogy a 10 méternyi távolságban található társalgóban folytatódik a program.
A nők többségére élénkítő hatást gyakorolt a gyors ismerkedés, még átöltözni is maradt idejük, s ha lehetséges, a legcsábosabb ruháikban pompáztak, a férfiak inkább leeresztettek, akár egy győztes meccs végigszurkolása utáni hajnalon.
Kriszti pattogóssá és még vidámabbá vált:
– Mindenki elhelyezkedett? – Ruháját leülés közben a szükségesnél magasabbra felhúzta és elsimogatta, hogy ne gyűrődjön össze alatta.
Minden tekintetet magához vonzott, mozdulatát elismerő pillantások kísérték. A nők ugyanúgy bámulták, mint a férfiak, akik valódi csodát fedeztek fel.
– Haladunk sorban, tőlem balról indulunk, és mindenki mesélje el, hogy kivel sikerült megismerkednie! Mit tudtatok meg a másikról, örültök-e, hogy intim kettesben találkozhattatok? Magyarul: mindenki mutassa be néhány mondatban a partnerét! – Gabriellára mutatott. – Felkészültél, Gabi? Kezdheted!
Gabriella, Tibor kolléganője nagy levegőt vett:
– Hú! Erre nem készültem, de nagyjából sikerült összehozni a dolgot... – Hosszú, selyemszálú haját az egyik oldalon a füle mögé tűrte, ez a viselet ragyogóan kiemelte bájos arcvonásait. – Hm. Hogy mit tudtam meg az alkalmi partneremről? Azt mindenképpen, hogy alapos ember, felkutatja a részleteket, mindenben benne van, nem ismer tabukat, és nem is nagyon értené meg, ha egy nő valamit nem kedvelne... viszont udvarias, és lehetséges, hogy mégis elfogadná, hogy mit nem..., ha volna olyan... Ez most talán rejtélyesen hangzott, de majd megismeri más is, ajánlom mindenkinek!
– Sikerült-e kitalálni, hogy kiről van szó? – vágott közbe Kriszti. – Rájöttetek, hogy kivel volt Gabi? Senki? Na, reményeim szerint majd eljutunk oda is, hogy ennyiből felismeritek egymást.
Gabi jelentkezett szólásra:
–...Ja, és a nevében nem vagyok biztos, de ő az! – A helyiség túlsó felébe mutatott, ahol egy pasas élénken integetett.
Nevetés, taps.
– Köszönet a beszámolóért. – Kriszti elgondolkozva vizsgálta az arcokat. – Úgy tűnik, kitikkadtatok. Mindjárt kapunk egy kis üdítőt, kávét és pogácsát. Van-e valakinek kérdése az eddigiekhez?
– Nálad mi a tabu? – fordult Gabihoz az egyik kirándulótárs. Kissé felemelkedett, hogy többet láthasson a lányból.
– Most hallhattad, hogy nincs is tabu! – válaszolta meg kapásból egy másik férfi.
Tibor csak hátulról látta a kolléganőjét, alig vette észre az óvatos, egyetértő bólintást.
– Ugye, én is kérdezhetek Gabitól? – kalimpált az imént bemutatott pasi. – Mit jelent az nálad, hogy "nagyjából sikerült összehozni", vagy valami ehhez nagyon hasonló megállapítás?
– Ilyet mondtam volna? – csodálkozott Gabi. – Semmiesetre sem rád vonatkozott, ugyanis nem maradt hiányérzetem utánad, ezt akár bóknak is veheted, szerintem azt akartam érzékeltetni, hogy csak nagyjából fogalmaztam meg magamban a véleményemet. Ugyanis... kúrás közben nem az értékelésen törtem a fejem.
– További kérdések...? Ha nincsenek, akkor megyünk tovább.
Tibor szerette volna látni Gabi arcát, mert amit mondott, az szuper. – "Ez aztán a bevállalós csaj, lazán kiterítette a lapjait, még azt is, hogy nem ismer tabut" – A többi pasihoz hasonlóan, egy alig titkolt mozdulattal ő is megnyomkodta nadrágon át a farkát.
A további beszámolók Gabiéhoz hasonlókra sikerültek, nem sokat árultak el a partnerek lelkéről, munkahelyéről, kedvenc tengerpartjáról, meg további lényegtelen dolgokról – mivel a 30 percet senki nem pazarolta beszélgetésre –, a kivétel nélkül elkapkodott szexről meg alig tudtak érdemlegeset nyilatkozni. Felsorolták, hogy mire jutott idő, és sajnálkozva megemlítették, amit – ismerkedés címén – nem tudtak a partnerrel kipróbálni.
– Minden kis hely sorra kerül... – jegyezte meg Kriszti – erre törekedjetek!
Nevetés. A visszatérő kirándulók hangosabbak voltak, az újak visszafogottabbak.
– Úgy gondolom, hogy az első alkalom nem mérvadó, az idő is sürgetett, én töredelmesen bevallom, hogy csak magamra figyeltem – mesélte az egyik nő, aki az action után ennyi idővel is a ruháját igazgatta, nehéz lett volna eldönteni, hogy inkább ledobná magáról, vagy időközben kinőtte –, arra emlékszem, hogy hátulról döngetés közben a popómat dicsérgette.
Tibor elégedetten dőlt hátra, élvezettel szippantotta magába a szavakat. Várta, hogy mikor hallhat meg valami további titkosat Gabiról... De még mindig nem Gabi partnere következett, és még a másik különösen érdekes, a buszon megismert Zsuzsi is hátravolt. No meg Nóra, az ő partnere ugyan mit fog róla mondani?
Most egy pasas önreklámját ismerhették meg:
– Azt hittem, be se tudom tömni, mert átlagon felüli méret hogyan férne akkora puncikába, amin a lyuk nem tágabb, mint a kisujjam. Esküszöm nektek, azt szokták sikítozni a csajok, hogy popóba nem rakhatom, ennek a csajnak meg szűkebb a puncikája, mint másoknak a popója...
– Egy pillanatra szakítalak meg – szólt közbe Kriszti –, egy szolgálati közlemény mindenki számára, akit érint: Sajnos a kúria elsősegélydoboza nem tartalmaz síkosítót, úgyhogy aki hozott, esetleg adja kölcsön másoknak. Folytasd csak!
– Nem akarom lelőni a poént – gurgulázott nevetve a magát átlagosnál nagyobbra tartó pasas –, de megoldottuk. Jelentem, megtörtént a tömés!
– Hogyan? – gúnyolódott egy csaj. – Mégis sikerült felállítani?
Nevetés, taps. Kérdés nem volt.
– Lehet-e ismételni, vagy mindig mással...? – kezdett kérdéssel a következő csaj, akinek extra-rövid farmerja úgy elveszett ültében, mintha csak egy tanga lett volna, vagy az sem.
Kriszti azonnal reagált:
– Lehet. De... vedd figyelembe, hogy más is szívesen megismerne minden kis helyet, s még az is előfordulhat, hogy más is beválik neked, nemcsak az első tölti meg...
Féktelen röhögés nyomta el a válasz további részét.
Zsuzsi következett.
– Te milyennek ismerted meg a partneredet? – kérdezte Kriszti a nőtől.
Zsuzsi felállt, mintha a tanár a táblához szólítaná, és kipenderült a társaság elé. Megvárta, amíg a tekintetek végigkúsznak a combjain, majd mindenki kedvére bejárja a kiadós melleit, aztán tükör előtt előre begyakorolt, szégyenlős szemlesütést produkált:
– Melyik partneremet? – Alig mert felnézni, bár a társaság érezte, hogy ez is a színjáték része.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Minden kis hely 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése