Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák
MINDEN KIS HELY
1. epizód
Gabriella a képernyőre mutatott:
– Jössz? – Inkább így hangzott: "jsz", Tibor nem is értette hirtelen, hogy mit kellene reagálni a sziszegésre, sőt az előbb azt is különösnek tartotta, amikor a lány egy kézmozdulattal odahívta, majd egy megnyitott e-mailre irányította a figyelmét.Az "emlékeztető" tárgyú levél elolvasásától sem lett sokkal okosabb: "Délig mindenképpen jelezz vissza, akár el tudtok jönni, akár nem! Pussz: Krisz"
– Mindjárt dél! – figyelmeztette Gabriellát. Pillanatnyilag ennyit tehetett a levélíró érdekében, akiről a címe alapján kiderült, hogy Krisztina. – Ki az a Krisztina?
– Nem hinném, hogy ismered – felelte türelmetlenül az ujjbegyeivel némán kopogó lány.
– Éppen azért kérdezem... Szép neve van, és neked is!
– Köszönjük... de elkalandoztál a lényegtől! Jössz vagy nem?
– Hova? – Tibor közelebb csúszott a támaszkodással, feltűnés nélkül Gabriella fölé hajolt. Ki kell élvezni a lány hajának illatát, mert talán soha többé nem lesz rá alkalom!
– Velem, s majd én tudom az utat.
– Veled bárhová! – vágta rá Tibor, lelkesedésében a kelleténél jóval hangosabban. – De mit lehet még tudni...?
– Olvasd! – bökött a lány ismét a monitorra.
– Tudom már kívülről... "Emlékeztető, stb."
– Ja, bocsi, az eredetit kellene mutatnom!
"Na ugye!?" – láthatta volna Tibor tekintetében, ehelyett bezárta a levelezését.
– Átmehetek hozzád? – kérdezte a lány. – Majd ott megnyitom neked... Mert itt már mindenki minket bámul!
A szemközti teremben a kollégák pillanatokon belül megbánták, hogy régebben a saját asztalaikat a lehető legtávolabbra tolták Tiborétól – sőt intenzíven lobbiztak egy hangszigetelő üvegfal felhúzásáért – amikor a férfi folytonos telefonálásával és dörmögésével zavarta őket. Merthogy ezen a délelőttön Gabriella úgy sétált be a helyiségbe, akár egy erotikus meséből kilépő tündérlány, s olyan természetességgel ült le Tibor gépéhez, és ott magyarázva mutogatott valamit, és ők ebből semmit nem értettek.
Milyen jó lenne most legalább foszlányokat meghallani! Cserében inkább örökre elviselnék Tibor összes hülyeségét: az órákon át tartó telefonbeszélgetéseit, sőt még a hangos-olvasását is, amihez pedig kötélidegzet szükséges.
Mi megbeszélnivalója lehet "a cég szépe" címre legesélyesebb, tüneményes Gabriellának a cég leggyámoltalanabbikával, Tiborral? Tiborral, éppen vele, aki a rosszindulatú pletykák szerint a STOP táblát is újra meg újra hangosan elolvassa!
Mindegy, miről diskurálnak – erre a következtetésre jutott a teremben tartózkodó valamennyi kolléga –, bárki szívesen cserélt volna helyet Tiborral, aki szemtelenül Gabriella fölé hajolva látszólag a monitort bámulta, de biztosan képtelen volt másra koncentrálni, mint a lányra.
Mások is így járnának ebben a helyzetben!
Később többen esküdöztek, hogy (alig 5-15 méter távolságból) ők is tisztán érezték a lány bódító illatát, a haját, a nyakát, a cicijét, a punciját... (Ez utóbbi illatot sikerült is azonosítaniuk: "Akár a húsevő virág!")
A kollégák irigykedtek, pedig egyetlen szót sem hallhattak!
– Van valakid? – érdeklődött éppen türelmetlenkedve Gabriella. – Barátnőd, csajod...
– Pillanatnyilag... úgy senki... – Tibor óvatoskodott, mert még nem ismerte fel, hogy mi lehet a helyes válasz.
– Másfajta kapcsi nem számít! Csak olyan lehetne akadály, aki nem enged el, netán féltékenykedne!
– Úúúgy nincs! – ismételte meg a pasas határozottabban.
A megnyitott eredeti e-maiből sem derült ki számára semmi, csupán "a megszokott", a "kellemes" és hasonló kifejezések ismétlődtek, mintha mindenki úgyis tisztában lenne mindennel, és a levélíró Krisztina hangsúlyozta, hogy a kellemes helyszínt ezúttal javasolja közösen megközelíteni, például busszal, de ehhez (is) mielőbb szüksége van a visszajelzésekre. – Mit csinálsz?
– Láthatod! Visszaírtam, hogy "Ott leszünk, 2 fő. Gabi" Mindjárt dél!
– Én leszek a másik fő a kettőből? – Tibor tenyere odaizzadt az asztal lapjához.
– Ne tojj be! Nem foglak megenni! ...Ha mégis meggondoltad, még most szólj, mert gyorsan keresnem kell helyetted mást, de nem szívesen tenném, mert rajtad kívül mindenki annyira pletykás, hogy délután már az egész cég azt fújná... amit nem kellene!
– Mit? – kapta el a fonalat a pasi, hátha végre ki is derülne valami. – Mit fújnának?
– Azt, hogy... még el sem indultunk, de már azt híresztelnék, hogy elhívtam valakit, megkúratni magam!
Tibor azt hitte, hogy valamit félreértett.
– Neked van valakid? – kérdezte Gabriellát.
A válaszból megállapította, hogy mégsem értett félre semmit:
– Nincs, két napja szakítottam... vele. Ezért viszlek téged!
(Folyt.köv.)
Folytatás: Minden kis hely 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése