Recepciós pult 1.

ÜRESJÁRAT

erotikus novellák – első kötet

Recepciós pult

1.

A képzeletre nem kell óvszert húzni

Krisztián napról napra korábban érkezett, s nem csupán betartva a kötelezően a műszak átadásra-átvételre fordítandó időt, hanem jóval hamarabb. Mindegy, hogy éppen melyik lányt váltotta a pult mögött, beült a kényelmes, kagylószerű fotelbe, és onnan leste a nappali recepciós utolsó perceit. Ez az a hely, ahol egyébként is egész éjszakákat képes éber álomban tölteni, amikor amúgy sem akad semmi látnivaló.

Laurát szerette legjobban nézegetni, mert a lány mértékletesre szabott, de alaposan gömbölygetett feneke ingerlően ringott a feszülő, fekete nadrágban, vagy különleges alkalmakkor ki-kikandikált a rövid szoknya alól, sőt a mély fotel öleléséből szinte folyamatosan gyönyörködhetett benne. Laurát – ha egyáltalán észre is vette a ravaszkodást – nem zavarta, és néha még egy-két szórakozott válaszra is méltatta a kukkolót. Úgy jött-ment a pult mögött, mint a versenylovak a mókás kerítés fogságában, amit nem tekintenek akadálynak.

– Milyen napod volt? – próbálkozott Krisztián, amint elfoglalta megfigyelőállását.

– Még nincs vége – vont vállat a lány, miközben valamit beírt egy füzetbe, aztán a gépbe, és katonás sorba rendezte a papírokat.

– Elhiszem, hogy nincs vége – sóhajtott a srác, és elképzelte, hogy mi minden történhet még ma ezzel, a szemmagasságban mozgó, csodás popsival. – Nekem is lennének ötleteim.

Úgy tapasztalta, hogy Laura rendszeresen jár buliba, akár hétköznap is, hiszen többször előfordult már, hogy délután érte jöttek, reggel pedig ugyanaz a kocsi hozta dolgozni. A különbség csak annyi volt, hogy általában többen várták, vissza meg csak egyvalaki hozta. – „A többiek alszanak még?” – gondolta ilyenkor Krisztián, és lapos pillantásokkal igyekezett felfedezni a lányon a buli nyomait.

– Valami elszakadt, vagy fordítva van rajtam? – mosolygott akkor Laura, de abban a pillanatban el is felejtette az egészet, akkurátusan szétterítette a pulton a papírokat és füzeteket.

Ezen a délutánon még nem türelmetlenkedett egyetlen autós sem, Laurára várva.

– Milyen ötleted lenne? – kérdezte váratlanul a lány.

Krisztián meghökkent.

– Nekem most kezdődik a műszak – közölte fájdalmasan.

– Azt tudom, de attól még lehet álmodozni! Te nem szoktál?

A 21 éves srác ábrándozva bámulta Laura fenekét:

– Ha én azt elmesélném…!

– Mi tart vissza?

– Hosszú…

– Az a jó! A képzeletre nem kell óvszert húzni!

Krisztiánnak meghökkeni sem volt ideje, mert a lány megkerülte a pultot, és eltűnt a MOSDÓ feliratú ajtó mögött. Ettől kezdve már csak percei maradtak hátra a műszakból, és a fotelből bámészkodó Krisztián számára a kezdésből.

„Egyszer bemegyek utána!” – fogadkozott a fiú már sokadszor, de egyszer sem próbálta ki, hogy mit szólna Laura, ha a mosdó falának szorítaná. Ugyan mit? Legnagyobb valószínűséggel közömbösen az órájára pillantana, és megjegyezné:

– Bocsi, de sietek!

Még ennél is égőbb változat lenne, ha azt kérdezné:

– Meg tudod csinálni fél perc alatt?

Bármelyik opciótól fülig vörösödne, de már a gondolattól is zavarba jött.

Szandi és Kriszta, a másik két recepciós is érdekesen reagálna egy lerohanásra, ám Laura a legkiszámíthatatlanabb, és a nyelve mar, mint a kígyóé.

„Valamelyiket úgyis elkapom!”

Laurát édeskés illatfelhő kísérte, és a megszokottnál harsányabb sminket kent az arcára.

„Bevetésre készül. – A fiú könnyedén el tudta képzelni, hogy a recepciós szőke szépség mi mindenre képes munkaidőn túl. Nem dekorációnak hordják el menőbbnél menőbb kocsikkal, egész éjszakára. – Ott bizony nem csak dumálgatás lesz!”

– Színházba készülsz? – kockáztatta meg a kérdést, bár ilyenkor már nem sok esély maradt a feleletre, és különben egyetlen zsetont se tett volna fel az „igen”-re.

– Hova? – torpant meg a lány, és a pulthoz támaszkodott. – Ja, nem. Buli lesz…

– Jó helyen?

– Nem tudom, sosem voltam még ott.

– Messze?

Laura megvonta a vállát:

– Remélem, nem – válaszolta, ellentmondva a látszólagos közömbösségnek, olyan hangsúllyal, mint aki egy percet sem hajlandó várakozni a dugásra. – Házibuli.

Krisztián nyelt egy nagyot, és kihasználva a lány beszélőkedvét, tovább kíváncsiskodott:

– Vacsi is lesz?

– Szendvicsek.

– Pia?

– Ja. Meg zene, tánc… és ilyesmi.

– Meddig tart?

Laura úgy nézett a fiúra, mintha valami sértőt kérdezett volna:

– Ameddig jólesik.

– Reggelig táncoltok?

– Meg ami belefér.

Krisztián felbátorodott:

– Az jó! Mikor érzed jól magad?

– Ha jó a banda és mindenki elengedi magát.

– Szex is lesz?

– Ahogy a helyzet adja magát…

Mintegy végszóra, a kijárat elé gördült egy sötétített ablakú autó, és a szőke lány vidáman búcsút intve a recepciós pultnak, sietve beugrott az első ülésre.

Krisztián tudta, hogy egész éjszakán át lesz miről álmodoznia.

(Folyt.köv.)

Folytatás:  Recepciós pult 2. Szerzek magamnak valakit