Ágyeszbugyesz 3.

Előzmény:

Ágyeszbugyesz 1.

Ágyeszbugyesz 2.

 

Tanyamesék

- erotikus novellák -

2. évad

Ágyeszbugyesz

3.

– Mindenki mehet haza – mondta Felícia.

– És az öreg? – Győző hangjából egy csipetnyi aggodalom sem érződött, így a másik kettő tudhatta, hogy mást akart kérdezni.

A lány mégis válaszolt:

– Reggel majd felébred, és nem fog emlékezni semmire.

– Az baj, mert itt kell hagynunk a defektes bicajt. Nehogy másnak adja oda!

– Kevesen járnak erre, rossz biciklije meg mindnek van már – nevetett a lány. – Holnap, ha érte jöttök, ugyanott találjátok, ahol hagytátok. A városban laktok? Esetleg egyikőtöket elviszem motoron, a másik meg a jó biciklin megy, mert ha jól értem, kettőből egy használható. Nos?

Győző csalódott képet vágott.

– Mi a baj? – érdeklődött a lány. – Van más ötlet? – Felkacagott. –  Odafekhetsz Józsi bácsi mellé, és holnap majd friss erővel hazacipeled a bringát.

– Ez tetszik! De akkor levetkőztetsz engem is.

– Honnan tudod, hogy Józsi bácsit levetkőztettem?

– Gondoltam, mert alváshoz én is le szoktam...magamat...vetkőztetni. Te nem?

Felícia elkomorodott.

– Leselkedtetek? – Megvonta a vállát. – Nem csináltam semmi rosszat.

– Elhiszem, hogy Józsi bácsinak nem volt rossz. Mellé szoktál feküdni?

– Mit akartok? Menjetek a francba! – Oldalazva eltávolodott néhány lépésnyire, hogy mindkét fiút szemmel tarthassa, mert Kornél a háta mögé került, és bármelyik pillanatban meglepetést okozhatna. 

Felícia különleges szépsége ijedten és haragosan csak fokozódott. Szeme szikrázott, térde rúgáshoz készült. Tudta, hogy csak másodperceken múlott, és az egyik srác hátulról megmarkolja a cicijét. Felmérte, hogy ezek nagyon be vannak indulva, innen nem lehet simán elszabadulni.

– Józsi bácsinak meddig kell szopni, hogy felálljon? – gúnyolódott tovább Győző, miközben szögletes mozdulatokkal kikapcsolta a nadrágját.

Kornél közelebb lépett, az ő nadrágja is vészesen dudorodott, és eltökélte, hogy akár szemtől-szemben is elkapja a lányt, ketten majdcsak le bírják nyomni a fűre.

Győző farka előbukkant, a békés eget fenyegette.

– Tőlem elsőre könnyen szabadulsz – hangoskodott – másodszor meg ráérünk pettingelni, meg hasonló csajos marhaságokra.

– Először inkább megragasztom a bringa gumiját... – mondta szelíden a lány – van otthon, a sufniban ragasztóm.

A fiúk ekkora szemtelenség hallatán meglepődtek. Hogyhogy a lánynak van fontosabb is, mint az ő farkuk? Kicsit késve kapcsoltak, Felícia többlépésnyi előnyt szerezve futott a motorjához. Utánavetették magukat.

– Állj meg, te kurva, még nem végeztünk! – röhögtek és ordítoztak. Nagyokat szökelltek, akár két fordított kenguru, farkuk nem segítette, inkább gátolta a haladást, és nadrágjaikat óvni kellett a lecsúszástól, de ez nem vette el a kedvüket.

A lány távolról pattant a nyeregbe, miközben látta, hogy hiába nőtt a távolság, üldözői be fogják érni.

A srácok is nagyot ugrottak. Nekiesve a motornak, a gép értetlenül megrázta magát, és méltóságteljesen dőlt az oldalára Felíciával együtt, beszorítva a lány lábát. Kornél és Győző a tetejükre huppantak.

Felícia alig érzett fájdalmat, kábult forgószél ölelte körbe, és nem akarta erővel kiráncigálni a lábát, mert félt a látványtól. A gondosan letisztogatott motor is csupa kosz lehet!

Győző hagyta előbb abba a röhögést, lerántotta a mozdulatlan lány pólóját, majd feltápászkodott. Útban volt a motor, fel akarta emelni, de a gép erősebbnek bizonyult, és páncélként védte a félmeztelen Felíciát.

– Segíts már!

Kornél a vállát fájlalva állt fel.

– Nem férsz hozzá.

– Tudom! Fogd meg, és leemeljük róla!

– Itt akarod megbaszni?

– Az már csak részletkérdés.

Együttes erővel bevonszolták a lányt, és más fekvőhelyet nem találva, Józsi bácsi tágas ágyára dobták.

– Te meg ne kukkolj! – mordult Győző a békésen hortyogó Józsi bácsira.

Az ágyra térdelve, farkával a lány szájánál körözött, közben önelégülten figyelte, ahogy Kornél már a bugyit rángatja le.

– Nekem hámoztad meg? Engedj már elsőnek, mert az enyém áll, te addig szopasd!

De Kornélnak eszébe sem volt átadni a helyet, amiért megküzdött. Széthúzta a lány lábait – a vérzőt és az épet – és a feltáruló résbe egyelőre 2 ujját nyomkodta ütemesen.

Győző taszított egyet a haverján, majd erőteljesen a punciba nyomva a farkát, 6-8 mozdulat után elégedetten fordult le a lányról:

– Na, köszi, a tiéd, baszhatod!

– Ágyeszbugyesz!

Másfél óra múlva kimerülten ballagtak hazafelé. Az egyik biciklit felváltva tolták, a másikat felváltva cipelték.

A városba vezető út felénél sem járhattak, amikor hatalmas dübörgéssel elszáguldott mellettük Felícia.

– Te, ez majdnem lekaszált!

– Nem merné, nyúl az! Tiltakozni se mert. Titokban élvezte is.

– Ottfelejtettük a botokat.

– Nem gond, holnap eljövünk értük, és megint baszunk egyet-kettőt. Jobb, mint a pecázás.

– Legalább nem potyára fogjuk a botot. Iszunk az öreg borából és megbasszuk a csaját.

A város széle kihalt volt, csak egy rendőrautó állta útjukat, mögötte Felícia motorja.

Vége

Ágyeszbugyesz 2.

  Előzmény: Ágyeszbugyesz 1.

 

Tanyamesék

- erotikus novellák -

2. évad

Ágyeszbugyesz

2.

Vígan lépkedett a lány Kornél oldalán, mert elmúlt az első ijedtség.

– Kiütötte magát? – kérdezte bosszúsan, amikor meglátta a hozzá siető srácot,

– Á, nem, Józsi bácsinak semmi baja – nyugtatta meg Kornél –, csak levegőt nem vesz, annyit beszél.

– Olyan kevés is megárt neki... Nem a levegőre céloztam ezzel – magyarázta a lány, és pólója szakadásain éberen figyeltek a mellbimbói.

– Semmi baja, csak eszébe jutott, hogy talán megszomjaztál, és innál velünk egy kevés bort.

– Keveset? Azt meg minek? Amúgy meg motorral vagyok. – Látszott Felícián, hogy azért aggódik még, és egészen addig nem mosolyodott el, amíg meg nem pillantotta az öreget az asztal mellett, épségben.

– Ő Felícia – mondta Józsi bácsi, aki ettől kezdve kötelességének érezte, hogy hármuk helyett is beszéljen, ha kissé akadozó nyelvvel is.

A lány, mint aki otthon van, telenyomott egy poharat szódával, és szórakozottan forgatta a különös formájú, feliratos, vastagfalú szódásüveget. Néha eszébe jutott, hogy a szakadt póló van rajta, ilyenkor valamelyik résen visszatuszkolta a cicijeit, később feladta a sziszifuszi küzdelmet, beszaladt a házba, és egy pókhálóvékony, áttetsző anyagból készült felsőben tért vissza.

– Itt laksz? – Kornél megpróbált csendes, külön diskurzust kezdeményezni.

– Dehogyis! – felelte Felícia. – Csak tartok itt ruhákat arra az esetre, ha bekoszolnám, vagy át kellene öltözni.

Annyira ártatlanul nézett vissza a fiúra, hogy Kornél mégsem érdeklődött a fregolin száradó sok bugyiról, bár furdalta az oldalát a kíváncsiság. Miért kell egy idegen bácsikánál bugyikat tartani azzal a céllal, hogy hátha át kell öltözni? És miért itt mosta ki, miért nem otthon? Mert itt "koszolódott" be?

– Messzire laksz innen?

– 5 perc, 500 méter, motorral fél percre. Néha biciklivel is át szoktam jönni, úgy másfél perc.

A válasz nem tette helyre Kornél zavaros gondolatait.

– Sokat kell mosni Józsi bácsira?

– Egyáltalán nem. Ha tehetné, egész héten ugyanabban a ruhában lenne, úgy kell róla lehúznom. Nem is akart mosógépet, végül én vettem meg, és utólag ideadta az árát.

– Főzni is szoktál?

– Nem engedi – nevetett Felícia –, mióta a pörköltbe zsír helyett vajat tettem, mert azt találtam, és állítólag olyan illata lett, mint egy süteménynek.

Győző észrevétlenül közelebb húzódott, és ő is inkább a lány társaságát kereste volna, ám a mélyeket pislogó Józsi bácsi megfogta a karját, és nem engedte kibújni a szövevényes monológ súlya alól.

– Előfordul, hogy itt is alszol – faggatózott tovább Kornél –, amikor elhúzódik a házimunka?

Úgy gondolta, hogy a bugyi-dilemmára mégis létezik valamiféle magyarázat, ám a lány egy türelmetlen vállrándítással szertefoszlatta:

– Minek aludnék itt, amikor 5 percre lakom?

– Ha én lennék Józsi bácsi, tutira marasztalnálak.

– Miért lenne az jó?

– Hááát... – Kornél zavarban volt. – Innánk együtt egy kis bort, vagy szódát, megfürödnénk...

– Ezeket nappal is mind meg lehet csinálni.

– Fizet neked a házimunkáért?

– Hát ingyen nem csinálnám! De inkább csak fizetget, ne hidd, hogy agyonkeresem magam, és úgysem lehet ezt megfizetni!

Az emlegetett Józsi bácsi az ezredik mondat közepén – ott tartott, hogy "vége, ágyeszbugyesz" – váratlanul elhallgatott, és a feje hangosan koppant az asztalon.

– Túlitta magát – magyarázta Felícia –, mert beszélgetés közben nem ügyel a határokra. – Rutinosan megrázta az öreg vállát, majd erővel talpra állította. – Még frissében le kell fektetni, mert később megmerevedik, és mozdítani sem bírom. – Akár egy sóval kitömött rongybabát, amelyik nem képes parancsolni a lábának, bevonszolta Józsi bácsit a házba.

A fiúkat annyira megdöbbentették a történtek, hogy csak a tekintetükkel kommunikáltak:

– Mit szólsz?

– Állat egy helyzet.

– És a csaj?

– Meg kéne dugni!

Sokáig hallgattak, forgatták a poharaikat. Győző az udvar porába lottyintotta a savanyú bort, és a helyére szódát töltött. Kornél fantáziájában különféle képek jelentek meg arról, hogy Felícia éppen mit csinálhat az öreggel. Nem is bírt türelmesen ücsörögni, felállt és besietett a házba.

– Tudod, mit csinálnak? – kérdezte fél perc múlva Győzőtől. – Tudod, mit?

– Dugnak?

– Még nem, de levetkőztette Józsi bácsit, és ül mellette az ágyon. Nézi.

– A csaj?

– Az hát. Ki más?

– Meg akarja lovagolni? Vagy leszopni?

– Honnét tudjam? Lessük meg!

Most ketten indultak befelé, és az ajtóban Felíciába ütköztek.

– Elaludt – közölte a lány, arcát gondok árnyékolták be.

De a fiúknak más tűnt fel: Megint átöltözött! A simogatós pólóra – ami érintés után más-más képet mutat – semmi rosszat sem tudtak volna mondani, van annyira szexis, mint az eddig megismert áttetsző vagy a szakadt volt. Csak az átöltözés titkát nem értették.

– Nem kellett elaltatni – jegyezte meg Kornél ingerülten, miközben lelki szemei azt mutatták, ahogy a lány Józsi bácsit simogatja.

– Nem bizony.

– Cickót a szájába, és szépeket fog álmodni!

– Semmi nem kellett neki – felelte Felícia, nem érezte ki Kornél hangjából a rosszindulatú gúnyolódást. 
– Most mi legyen? – kérdezte Győző.
Annyira mereven bámulva Felícia simogatós pólóját, mintha ilyesmi választ remélne: "Mi legyen? Dugjatok meg!" 

(Folyt.köv.)

Folytatás: Ágyeszbugyesz 3.

 

Ágyeszbugyesz 1.

Tanyamesék

- erotikus novellák -

2. évad

Ágyeszbugyesz

1.

Az első percekben élvezték, majd unottan bólogattak, aztán praktikussági okok miatt mégis maradtak. Rázkódva, jobbra-balra dőlve haladtak, közben annyi figyelmet sem fordítottak az öreg monoton meséjére, mint a langyos szellő suttogására.

Józsi bácsi meghazudtolta a szófukar székelyekről szóló legendákat, dőlt belőle a mondanivaló, a szülőföldjével együtt a bölcs hallgatást is hátrahagyva, úgy 60 esztendővel ezelőtt. Mesélt a horgászkalandjairól, amelyek mind ugyanúgy kezdődtek, és a végük is hasonló volt, csak a kifogott halak hossza nőtt folyamatosan. Ez még nem is lett volna baj, de minden egyes emlék számos továbbit juttatott eszébe, így ágas-bogas fává nőtték ki magukat, és lehetetlen volt közöttük eligazodni.

– Ágyeszbugyesz! – Ezzel a kifejezéssel zárt le egy-egy meseáradatot, ám többnyire nem véglegesen.

Kornél és Győző nem is törekedtek lépést tartani az öreggel, bólogattak, amennyire a szekér alatti kátyúk késztették őket, és legalább haladtak. A 2 bicikli a szénára dobva hánykolódott, de mégis jobb volt így, mint a defektest háton cipelni. Így ért véget a horgászás, hal nélkül, sunyin kirepedt gumival. Még szerencse, hogy a bőbeszédű Józsi bácsinak arra vezetett a szekérútja, és megörült a társaságnak.

– Hóóó, hééé, hóóó! Dobjátok fel azokat a roncsokat, és üljetek fel mellém!

Hiába is magyarázták volna, hogy nem roncsok, sőt...! Alig kellett megszólalniuk, az öreg képes volt mindenki helyett beszélni.

– Nem foglak elrabolni benneteket, ne izguljatok! – mondta Józsi bácsi minden átmenet nélkül, amikor az utasai megpróbáltak szóhoz jutni, és udvariasan jelezni, hogy letértek a hazafelé vezető útról. – Megkóstoljátok a boromat, aztán hazaszállítalak benneteket! Már amennyire be lehet hajtani a városba. – Kinyújtott karjával mutatott a poros út távoli fák közé keveredő vége felé.

Régimódi tornác, szúette asztallal és székekkel, minden olyan volt, mint Józsi bácsi. Csak sátorként kifeszített, sokszögalakú ruhaszárító rács különcködött, sehogy nem illett az ódon környezetbe, de Józsi bácsinak is kullognia illett a modern kor után.

Kornél belekönyökölve Győző gyomrába, erővel irányította arrafelé a figyelmét: a méretes, túlságosan modern fregolin a világosszürke és a sötétszürke, öreges ruhadarabok közül néhány tiritarka póló és tangabugyi vigyorgott elő.

– Unoka! – ugrott be a srácoknak, és ez a felismerés jobban izgatta őket, mint a defektes bicikli, Józsi bácsi horgászkalandjai, és az ecetnél valamivel savanyúbb bor okozta összes élmény. – Bombázó unoka!

A pólók és a bugyik színe és mérete alapján, gazdájuk csakis jó csaj lehet, ezt egyhangúlag megállapították, és már nem is volt olyan sietős az útjuk. Aprókat kortyolgatva a pincehideg, halvány aranyfüsttel futtatott borból – Józsi bácsi kifogyhatatlan mondókáját fülük mellett eleresztve –, abban reménykedtek, hogy valahonnan a ház mélyéről előkerül az a csaj. Hiszen csak akkor mos és szárít valaki bugyikat a nagyapja tanyáján, ha ő maga sokat tartózkodik itt, rövidebb és ritkább látogatásokkor nem keletkezik mosnivaló.

– Használhatom a mosdót? – kérdezte óvatosan Győző, amikor az öreg éppen levegőt vett.

– Arra! – mutatott Józsi bácsi begörbített ujjal a tanyaépület mögé, miközben homlokát ráncolva próbálta megjegyezni, hogy hol tartott a beszédfolyamban.

Kornél elismerően nézett a barátja után. Igazán neki is eszébe juthatott volna ezzel a trükkel megkeresni a csajt!

A színes ruhadarabok csábosan és fürgén lengedeztek a napfényben, az öreg szürke ruhadarabjai nem bírták velük tartani az iramot.

Győző zavartan, izgalomtó kipirulva tért vissza és kézzel-lábbal igyekezett Kornéllal megértetni, hogy ő is feltétlenül menjen el a ház mögé.

Tekintetük villámgyorsan kommunikált egymással:

– Ott a csaj?

– Siess!

A lány a már megcsodált, száradó bugyik rokonságába tartozó ruhadarabon kívül egy tépett pólót viselt, amelyen több volt a szakadás, mint az ép felület, s amit jóérzésű sztriptíztáncosnők csakis melltartóval hordanának. Melltartó híján a csintalan cicik igyekeztek minden lyukon kidugni a bimbóikat.

Oldalt guggolt, és egy megtermett motort tisztogatott nőies alapossággal. Még egy féldoboznyi fülpálcika segítségével az apró réseit sem felejtette ki, pedig már minden darabkája csillogott-villogott. Érdekes párost alkottak együtt, a nőies nő és a férfias motor, az aprólékos ápolás pedig tele volt erotikával, mintha némán szeretkeznének.

Kornél nem tudta magára vonni a lány figyelmét, de valahogy biztos volt benne, hogy érzi a jelenlétét. Kibámészkodta magát, nem illett már ott kéretlenül ácsorogni, továbbment a régi, jópofa "csehszlovák filmekből" ismert udvari budi felé, aminek az ajtaja lazán a fűben hevert.

Odahallatszott Józsi bácsi monológja, s bár érteni nem lehetett a szavakat, a lány tudhatta, hogy vendégek tartózkodnak a tornácon.

Kornél belépett az ajtó nélküli bódéba, és miközben úgy csinált, mintha dolga lenne, megcsodálta a tekercsekben sorakozó, puha vécépapírt, amelyekből használat előtt egyszerre legalább 4 réteget kell hajtogatni.

– Szóval a csaj itt lakik! – Eddig is így gondolta.

Elmélázva fogta alattomosan keményedő farkát, és a háta közepében érezte a lány tekintetét. Mikor úgy látta jónak, hogy ennyi időt szokás ácsorogni a vécén, ideje megjátszani a rázogatós utolsó mozzanatot, fallosza addigra szilárdan meredezett. Vigyázva fordult meg, majd a lehető leglassúbb tempóban haladt el a lány mögött, lehetőleg ki nem felejtve egyetlen kukucskálási alkalmat sem.

Józsi bácsi időközben utántöltötte a poharakat, és elégedetlen lehetett az elfogyasztott bor mennyiségével, mert a sajátját kiitta és megint öntött. Csak addig maradt csendben, amíg hamar magába töltötte a következő adagot is.

– Ne szégyenlősködjetek, ha jólesik! – vetette oda mellékesen a fiúknak, és példát mutatva, az utóbbi 1 percben már a harmadik pohárnyi savanyú italt fogyasztotta el. Közben és utána tovább mesélt.

Kornél nem bírta sokáig, és az öreg kortyolási szünetét kihasználva, megemlítette a motort kozmetikázó csajt:

– Józsi bácsi, az unokája nem szereti a bort? Vagy alkoholt nem ihat még, vagy esetleg tőlünk félti?

– Itt van még? Azt hittem, elporzott. Miért ne ihatna, ha akar, nagylány már, 22 éves, csinálhat ő már mindent, ami jólesik neki. Fogadnék, hogy a motorját buzerálja, azt szereti legjobban, talán együtt is aludnának és a kipufogót szorongatná egész éjjel, ha beférne az ágyába.

Kornél készségesen mosolygott:

– Hm  És idehívjam az unokáját? Hadd pihenjen egy kicsit, a motor megvárja.

– Szerintem ti is örömmel megvárnátok, de idehívhatod, ha akarod, különben meg nem az unokám. Felícia idejár hozzám mosni meg takarítani, meg amit még kell egy magányos öregember körül, csak a konyhába nem mehet be, mert nem tudja megkülönböztetni a lisztet a zsemlemorzsától.

Kornél és Győző jelentőségteljesen összenéztek.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Ágyeszbugyesz 2.