Hozzál nekem egy nőt! 2.

Előzmény:

Hozzál nekem egy nőt!

1. Sürgős!

Őszi erotikusok - erotikus novellák

1. évad

Hozzál nekem egy nőt!

2.

Otthoni lábadozás

– Hozzál már nekem nőt!

Anti, mióta kiengedték a kórházból, óránként körbe-körbekopogott a gipszes lábával, ám többnyire unatkozott.

– Minden könyvet kiolvastam már, a filmeket unom, a...

– Hozzak könyvet? – vágott a szavába Levi, aki otthon is meglátogatta.

– Valamit félre tetszett érteni, kedves kolléga! Nőt kértem, vagy ha így nem érted: puncit.

– De akikből már majdnem besokalltál a kórházban, azokkal mi lett?

– Befejezték az ápolást.

– Valamit rosszul csinálhattál, ha nem jönnek.

– Én? Mindegyik csiholt egy kis anyagot, aztán elment, most meg azt hiszik, hogy itthon nincs szükségem semmire?

– Előfordulhat. Hívni kell őket, mert maguktól nem fognak jelentkezni, hogy van-e kedved megszopatni... Vagy az is lehet, hogy azt hiszik, hogy van valakid...

Levi a fejével a fürdőszoba felé bökött, ahonnan időnként csobogás hallatszott, és már megérkezésekor is női tusfürdő illatát érezte az egész lakásban, ami szintén abból az irányból szivároghatott.

Anti nem reagált a célzásra és a mutogatásra, csak a saját monológja érdekelte:

– Sosem volt még annyira jó sorom, mint a kórházban, ami a puncikat illeti, de azóta semmi...

Levi felállt, kinézett az ablakon, majd szórakozottan elsétált az előszobába vezető, nyitott ajtóig, aztán vissza az ablakig, jött és ment oda és vissza, s miközben a kollégája csak panaszkodott, ő egyre jobban megközelítette a fürdőszobát. Határozottan pancsolás neszeit hallotta, mint amikor valaki fekszik a kádban, és játszik a gyerek műanyag kacsáival.

– Egy csaj! – gondolta. – Áztatja a punciját. – Nagyokat szippantott a habfürdő illatából. – Finom csaj, finom punci!

Anti észre sem vette, hogy kollégája néha kisétál a képből, még mindig a sérelmeit sorolva, hosszasan ecsetelte Zsüli – akivel a motorbalesetet elszenvedték – felfoghatatlan közömbösségét: a lány nem válaszol az sms-ekre, pedig éppen együtt száguldottak kifelé a városból, dugni akartak, amikor...

Levi továbbra is elmerült a saját gondolataiban, a térre néző ablak és a fürdőszobaajtó közötti távot rótta szorgalmasan.

– Finom csaj! De ha hozott habfürdőt magával, akkor nemcsak egyetlen dugásra jött, hanem hosszabb időre, egy egész sorozatra... – Nem értette a kollégáját, hogy miért akarja magát sajnáltatni, és miért akar még plusz nőt. – Hármasban nyomnák?

Anti siratóasszonyos kántálása hirtelen megszakadt. Homlokához kapva feltápászkodott, fogta a dohányzóasztal szélén heverő bolyhos törölközőt, és gipszével a fürdőszoba felé kopogott. Egy koppanás a gipsszel, egy csoszogás a papuccsal, kopp-csossz-kopp-csossz...

Levi szorosan a nyomában.

Anti nem is kopogtatott, pedig illene, ha valakit fürdés közben készülünk megzavarni – még akkor is, ha a közeledő léptek tisztán hallatszanak kopp-csossz-kopp-csossz – csak benyitott.

Levi szorosan a sarkában, még igyekezett kollégájával egyszerre is lépni, bár ő nesztelenül rakta egymás elé a lábait.

Másodszor a csodálkozóan csintalan, barna szemeket pillantotta meg, utoljára akkor látott ilyen huncutul csillogó drágaköveket, amikor egy lakodalomban, az asztalterítő takarásában, a szemben ülő csaj punciját simogatta a mellette ülő, pattanásos srác.

A szemek után megint a kúpos bimbókat csodálta, amiket kis fáziskéséssel, csak ekkor kezdtek el takargatni a fürdőkádban ülő lány nyitott kezei.

Anti a fürdőző pillantásaiból és a cicik elé tett tenyerekről vette észre, hogy kollégája is részt kíván venni a fürdőszobai látogatáson, ezért gyorsan ledobta a törölközőt, és becsukta Levi orra előtt az ajtót.

Puff!

A hoppon maradt kollégának még annyi idő sem jutott, hogy kiolvasson valamit a barna szemekből. Mélységesen csalódott Antiban:

Hát ezért küldte be hozzá a csajokat? Ezért fuvarozta be hozzá Noémit a kórházba? Ez a köszönet az önfeláldozásért? Anti 3 csajt is neki köszönhet ebben az ínséges időszakban, amikor akár magának is megtarthatta volna mindet! Egyszerűen érthetetlen, így felrúgni mindent! – Levi dúlt-fúlt.

Csak azért nem távozott sértődötten a lakásból, hátha kaphat némi magyarázatot a történtekre, hátha megmentheti a romjaira hullott barátságot... és hátha megnézheti még alaposabban a fürdőző lányt. Levi szerint Antinak az lehetne az egyetlen értelmes húzása, ha most, a kád szélére ülve, szépen elmagyarázza a csajnak, hogy az előbb látott kolléga – mármint Levi – annyira jó pasi és annyira diszkrét, hogy érdemes neki széttenni a lábakat.

Kopp-csossz-kopp-csossz.

Anti, figyelmen kívül hagyva az idegesen toporgó kollégáját, 2 doboz sörért kopogott-csoszogott a hűtőhöz, s mielőtt bevitte volna a fürdőszobába, mellesleg hátraszólt Levinek:

– Találsz magadnak is.

Kopp-csossz-kopp-csossz.

– Kösz! Reméltem, hogy rám is gondolsz!

Anti a mondat végét már nem is hallhatta, amennyire tőle tellett, sietett vissza a barnaszemű, meztelen lányhoz.

– Hihi! Gipszelt lábbal nem tud bemászni mellé a kádba! – gondolta Levi kárörvendezve, ám lefagyott a gúnyos mosoly az arcáról, amint ráébredt, hogy sok minden mást gipszes lábbal is lehet csinálni.

Ujjaiban érezte a lágytapintású. feszes ciciket, és ugyanolyan fogás eshet a hamvas popsin is... amit Anti kisajátított magának. Fortyogott magában, és nem tágított a fürdőszoba közeléből.

– Hát ez a hála, amiért Noémit bevittem neki, kipróbálva és mindenre nyitottan, készen, közvetlenül a kórházi ágyhoz szállítva?

Mérhetetlen idő eltelt, mire – kopp-csossz-kopp-csossz – előkerült Anti, mankóját hátrahagyva, a törölközőbecsavart lányra támaszkodva.

Ekkora pimaszságot! Úgy nehezedett a lányra, hogy behajlított karja egészen a cicik közé lelógott, csak egy óvatlan mozdulat hiányzott, hogy kibontsa a törölközőt, és megkaparinthassa a lány ékességeit.

– Iszol még egy sört? – érdeklődött olyan flegmán Anti, hogy Levi egyből tudta, ezt csak tőle kérdezheti.

– Hozok mindjárt – mondta a lány, és türelmesen a kanapéra segítette a vállát nyomó terhet. Hajolás közben egyetlen pillanatra kimosolygott a popsija a törölköző alól.

Ki-ki felbontotta a saját dobozát.

A lány keresztbe tette a lábát és vállával Antihoz dőlt:

– Egészség! – Megérintve a gipszet, még hozzátette: – Legyen jobb, mint újkorában!

– Máris úgy érzem, mint aki újjászületett – jegyezte meg a férfi hálás tekintettel, mintha a lánynak is szerepe lenne ebben.

"Megdugta a fürdőben? Képes volt bedönteni? – gyanakodott Levi. – Miért is ne?" Elképzelte, ahogy a fürdővíztől csöpögő lány a mosdónak támaszkodott, Anti meg benézett a puncijába, aztán hátulról tömködte, közben ráhajolva, a cicijeit markolászta.

– Egy jó csajjal én is újjászületnék – jegyezte meg.

Amazok ketten teljes egyetértésben összenevettek.

– Mindjárt felöltözöm – szólalt meg a lány –, csak kifújom magam. – Akkora erővel húzogatta lefelé a combtőig érő törölközőt, mintha el akarná szakítani,  vagy mintha a cicijei helyett a hosszú combjait kellene takargatni.

– Nem fontos – csúszott ki Levi száján a mélyről jövő, őszinte álláspont. – "Miért kell kifújni magát? Dugtak a gipszessel!"

– Nem vagyunk szégyenlősek – jegyezte meg Anti, egy ujjal belekapaszkodva a lány melle fölött begyűrt törölközőbe, ám azt olyan szorosra tekerték, hogy nem engedett bekukucskálást –, Lilike, inkább fogékonyak vagyunk minden szépségre.

Levi felkapta a fejét kollégája többes számú fogalmazására: – "Mégsem annyira magának való!" – És legalább megtudta a lány nevét.

– Tapasztaltam – kacagott Lili, szemében ugyanaz a huncutság fénylett, mint amikor rányitottak a fürdőszobában.

– És szeretünk minden jóban benne lenni – folytatta Anti –, főleg belekerülni.

– Csak nem valami "minden jóban" közben szerezted ezt is? – A lány megkopogtatta a faltörő kosként előrenyújtott gipszet. – Elmeséled?

– Elmúltál már 18?

– Tudod, hogy el! Több hónappal... Különben meg a mai csajok előbb érnek, és kicsikét hamarabb érdeklődnek a "minden jóban" iránt. Ígérem, hogy nem fogok elpirulni!

Levi érezte, hogy a társalgás döntő fordulathoz érkezett, amikor nem lenne szerencsés kimaradni belőle. Gyorsan közbeszólt:

– Szerintem is nyugodtan elmondhatod – biztatta a kollégáját – amire emlékszel belőle.

– Akkor meséld te!

Levi a baleset körülményei helyett röviden vázolta azt a részt, amit fontosabbnak tartott, hogy mekkora önfeláldozással és lemondások árán beszélt rá több csajt arra, hogy látogassák meg Antit a kórházban, és lehetőségükhöz mérten segítsék elő a felépülését. – És ez még nem minden! – folytatta panaszos hangon, miután Lili abbahagyta a kacagást. – Még mindig nem én következem, hanem Anti elvárná, hogy továbbra is neki hajtsam fel a lányokat.

– Én is szeretném... – jegyezte meg csendesen Lili.

Levi megrázta a fejét, mintha széthullottak volna a gondolatok.

– Ne rémülj már meg ennyire! – nevetett a lány, és a lecsúszóban lévő törölközőt húzogatta vissza a cicijei fölé. – Én is szeretném, ha hoznál Antinak csajokat.

Ha Levi eddig sem értett semmit, ez a helyzet csak fokozódott.

– Jó. – Ennyit bírt kinyögni. – Miért?

– Mert addig se engem zaklat – jelentette ki magától értetődően Lili, aztán a mű-duzzogásba kezdett. Antival összekapaszkodva, visítva nevettek.

Levi fejében teljessé vált a káosz.

Időbe telt, amíg az egymás szavába vágó Lili és Anti összefüggéstelen mondataiból kihámozta a lényeget: Lili, aki Anti távoli rokona – nővérének fogadott lánya, ahogy magát nevezte: "mostija", és ahogy a rokoni fokot hívta: "mostiuncsihugi" –, felvételt nyert az egyetemre, és mostantól szorosabbra szeretné fűzni a rokoni szálakat. Már csak azért is, mert nem ismer itt senkit, és fogalma sincs, hogyan kezdjen el nőkkel ismerkedni...

Igen, nőkkel! Mert Lili a saját neme iránt vonzódik.

– De ettől se ijedj meg – hahotázott Anti, szemléltetésképpen kibontva a lány melleit a törölközőből, és a látvány egyáltalán nem tűnt rémisztőnek –, mert szopni azért jól tud, és szeret is!

Lili bólogatott, és mosolyogva hallgatta tovább mostoha-nagybácsiját:

– Nem nagyon érted? Az legyen a te problémád! Hozz nekem nőt, akit meg lehet dugni, meg magadnak is, ha irigykedsz, és Lilinek is, ha a kedvébe akarsz járni! – Játékosan megcsípte a lány bimbóit. – Ha meg ezekután sem érted, akkor maradjunk a kiinduló helyzetnél: Hozzál nekem... nőt!

Vége

Hozzál nekem egy nőt! 1.

Őszi erotikusok - erotikus novellák

1. évad

Hozzál nekem egy nőt!

1.

Sürgős!

– Hozzál már nekem... egy nőt!

– Hova? – kerekedett ki Levi szeme.

– Ide! – Mutatott Anti a falloszára, közvetlenül a bal lábán combtőig érő gipsz szomszédságába.

– Elbírja a gipsz?

– Annak semmi köze hozzá, fölötte kell meglovagolni.

– Ja, hogy te komolyan mondtad?

– Ha igazi kolléga lennél, akkor te is komolyan vennéd! – csattant fel Anti hangja, aztán panaszosra váltott: – Pont kefélni indultam, amikor a baleset történt, itt maradt az anyag a tökömben...

– Á, ez új infó! Zsülivel...?

– No, mi van abban? Egészséges csaj, legalább fél éve nem kefélte meg senki, hát megadta magát... Megadta volna a testnek, ami jár, de nem jött össze.

– Majd bepótoljátok, ha kimész. Meddig tartanak bent?

– Még valami vizsgálatot megismételnek a koponyasérülés miatt, aztán nyomás haza! De ettől nem változik semmi, otthonra is kell nő. Hozol egyet?

– Milyenre gondolsz?

Anti mindkét kezét magasba emelve, részletesen elmutogatta az összes domborulatot és a legfontosabb rést:

– Pont ilyenre!

– Haja?

– Legyen az is!

– Látom, a kórházi koszttól nem váltál válogatósabbá, mint eddig voltál.

– Nincsenek nagy igényeim, csak lovagoljon meg, utána esetleg 2 mondatot lehessen vele beszélni, hogy mikor tartjuk az ismétlést! Érted? Nem társalkodónőre van szükségem, hanem egy élő, igazi, nedves puncira. Nagy kérés?

– Hirtelen nem is tudom...

– Tíz percre biztos ráér valamelyik csaj, plusz a villamosozás, összesen fél órát csak megérek tán valakinek? Vagy megtennél annyit, hogy behozod kocsival?

– Tudsz járni?

– Mankóval, kopogósan, persze. El akarok dőlni, amúgy haladós, 20 méter/óra. De nem mehetek ki innen, meg körülményes is lenne villamosozni.

– Arra gondoltam, hogy Zsülit meglátogatod. Úgyis benne lett volna már egyszer, hát megdugod. Vagy őt másik kórházba vitték?

– Olyan törései vannak, hogy lehetetlenség, különben meg az ötlet nekem is eszembe jutott már.

– Mi a tanulság? Na? Ha egy csajt rádumálsz a dugásra, ne halogasd, és főleg ne ülj motorra, hanem azonnal és helyben dugd meg! – Levi a nyomaték kedvéért még a mutatóujját is felemelte, és tanítóbácsis arcot vágott.

Közel 10 éve kollégák, de Anti még soha semmire nem reagált ilyen türelmetlenül:

– Ez nagy okosság volt tőled, de a problémát még nem oldottad meg.

– Annyit tudok tenni, hogy megemlítem pár csajnak a dolgot, és indirekt módon körülírom, hogy miben is szorulsz segítségre, és amelyik nem sértődik meg, hogy minek nézem én őt, azt behozom, és majd őrködni fogok az ajtó előtt, amíg leápol. Megfelel?

– Ha gyorsan csinálod, akkor még talán kihúzom addig.

– Máris megyek, és mozgósítom, akit csak lehet. A másik ágynak nincs lakója?

– Kiengedték, de nem hinném, hogy egy ágyat sokáig üresen hagynának... Amúgy meg ez érdekel a legkevésbé, nem szégyen az, ha egy törött lábú betegen segít egy csaj!... Köszönöm a látogatást! – Anti elfordította a fejét, akár egy uralkodó, akit lefárasztottak az alattvalók csip-csup ügyei.

– El akartam mesélni, hogy a cégnél...

– Ki nem szarja le, hogy mi van a cégnél? Ha majd hozod a csajt, utána elmesélheted! – Lehunyta a szemét, és nyögött néhány panaszosat. – Hosszú a nap, siess!

– Oké, megyek is melózni. Majd felhívlak, hogy mire jutottam.

– Nem fontos! Hozd a csajt, utána majd ráérünk beszélgetni!

Levi először olyan közös ismerősökkel, kolléganőkkel próbálkozott, akik többnyire sajnálták a kollégát, hallottak a balesetről, jobbulást kívántak, de más reakciót nem sikerült bennük kiváltani.

Munkaidő vége felé, a folyosón futott össze Noémivel. A lány emlegette fel Anti balesetét:

– Szegény! Remélem, semmi komoly sérülés, hallom, hogy a fejét is beütötte.

– Ott semmi – kapott az alkalmon Levi, saját homlokát megkopogtatva –, kicsit lentebb van a gond.

– A lába tört el, tudom, több helyen is.

– Nem a lábára céloztam, mellette.

– A másik lába?

– Közötte.

– Ugyan már, ti pasik mindig csak arra a testrészetekre gondoltok!

– De ez komoly!

– Megütötte vagy nagyobb a baj?

– Ellenkezőleg: Nem ér hozzá senki, pedig nagyon kellene már neki, aki megüti, kiveri, vagy hasonló.

– Értem.

– Segíteni kellene rajta.

– Értem. Kirázni?

– Ő speciel lovaglásra gyúr, de szerintem minden megoldás érdekli.

– Hm.

– Meló után bemegyek hozzá. Elkísérsz?

Noémi 5 másodperc szünet után válaszolt:

– Rendben van.

Levi szándékosan nem vette fel a telefont, amikor látta, hogy Anti hívogatja. – Nyugi – gondolta – viszem a csajt, bírd ki még egy kicsit!

Noémi a kocsi mellett várta, fiatalabb volt az autónál:

– Vigyünk neki valamit?

– Sört? Virágnak nem hiszem, hogy örülne. Különben meg viszünk. Téged!

– Na-gyon vic-ces! Ha-ha-ha!

– Igazán rendes tőled, kezdem is irigyelni Antit.

– Szegény! Te is szeretnél egy motorbelesetet? Netán lábtörést?

– Azt a részét kihagynám, de utána... – Levi nagyot nyelt – csupa élvezet!

– A gipszelésre gondolsz? Képzeld el, milyen kemény lenne teljes 6 hétig, ha begipszelnék!

– A gipszelést is kihagynám, kemény az gipsz nélkül is. Megmutassam?

– Elhiszem – felelte a lány, és megérintette a férfi agresszíven dudorodó nadrágját. – Ééés valóban! Ezt mind nekem szántad?

– Ha érdekel a projekt.

– Érdekeljen? Amúgy is furcsán adja ki magát, ha beviszel a haverodhoz a kórházba... – a 23 éves lány kissé előrehajolt, hogy bele tudjon nézni a vezetésre koncentráló, 39 éves pasi szemébe. – hm... Neked meg semmi?

– Milyen igazad van!

– Itt... következőn jobbra.. le tudsz kanyarodni.

– Arra laksz?

– Nem, hozzánk nem mehetünk, hanem arra lehet leggyorsabban kijutni a városból. Te hova szoktad vinni a csajokat?

– Sehova – vallotta be Levi, és enyhe kárörömmel látta, hogy már megint Anti próbál telefonálni. Még szerencse, hogy lenémította a készüléket, így a lány nem vett észre semmit.

– De azért nem baj, hogy elcsábítottalak?... Itt megint jobbra! És ahogy az út kanyarodik, igen, le a felüljáró tövébe, lassíts, itt tudunk bemenni a fák mellé. Meg is állhatsz, ha már úgyis állsz!.. Kiszállsz?

Levi megkerülte az autót, azon töprengve, hogy hogyan is fogjon hozzá. Rádöntse a csajt a motorháztetőre? Vagy ez a korosztály cumizni szeret?

Mire körülért, óvatosan ide-oda tekintgetve, Noémi kinyitotta az ajtót, lehúzta a bugyiját, végigfeküdt az ülésen úgy, hogy a válla elfért a sebváltó mellett, a feneke pedig éppen az ülés oldaláig ért, majd feltette az egyik lábát az ajtóra, a másikat meg feltámasztotta az anyósülés támlájára.

– Így szoktuk – jelentette ki, és felkacagott, amilyen szemekkel Levi a kitárt punciját leste. – Fölém hajolsz... Itt be tudsz nyúlni a cicimhez, vagy felhúzod, ha látni akarod... Nyomd be, elég keménynek tűnik, én meg elég nedves vagyok! Dugd be!

Levi nem kérette magát – abbahagyta Noémi nemiszervének tanulmányozását, térde jól megtámaszkodott a küszöbön – és a lányra ereszkedett. Alig kellett igazítania a farkán, könnyedén megtalálta az utat. Nem találkozott eddig a Noémiéhez hasonló, tojásalakú puncival, mindegyik inkább csúcsára állított rombusz vagy deltoid, de ez a típus egyből a kedvencévé vált.

Fejük felett a közeli úton gyorsultak fel az autók, az utasok egyikének sem jutott eszébe lenézni. Miért is tették volna, amikor siettek, talán éppen szexelni egy jóízűt.

– Hova mehet? – kérdezte Levi az utolsó pillanatban.

– Ahová akarod... vagy ahová sikerül – mosolygott a lány, amikor megérezte a befolyó forróságot.

– Meddig van látogatási idő? – érdeklődött Noémi, miközben a bugyiját húzta fel.

– Majd bekönyörögjük magunkat valahogy – felelte Levi szórakozottan, és elképzelte Anti arcát, amikor meglátja a lányt. Szegény, biztos türelmetlen már, hányszor próbált telefonálni!

A portán senki sem állította meg őket, de a kétszemélyes kórterem ajtajánál egy ápolónő toppant eléjük:

– Ma már nem mehetnek be!

– De hisz' vár bennünket, a legjobb kollégánk! – értetlenkedett Levi.

– Még rokonok is az úrral – mutatott Noémi Levire. Később megmagyarázta, hogy "luk-rokonra" gondolt, náluk otthon így nevezik, ha több pasi ugyanoda "jár".

– A beteg kifejezett kérése volt, hogy ma már senki ne látogassa. .. De jól van, próbálják meg, és ne zavarják sokáig! – Az ápolónő kinyitotta előttük az ajtót, és megvárta, hogy minden rendben van-e, majd ment a dolgára.

Anti magára rántotta a takarót, amikor Noémit megpillantotta. Levi láttán pedig felmordult:

– Miért nem veszed fel azt a rohadék telefont?

– Te mondtad, hogy nem telefonálgatni akarsz, hanem...

Noémi leült az ágy szélére, és gügyögve közbeszólt:

– Hogy van a kis beteg? – Lehúzta a törött lábú kolléga derekáról a sebtében felkapott takarót, de nem a gipszet nézte, ami anélkül is kilátszott, hanem a meztelen falloszt. – Oh, nem is olyan kicsi ez a beteg!

Anti segélykérő tekintettel fordult Levihez:

– Szólni akartam, hogy ma már ne küldj több... csajt...

– Láthatod, hogy személyesen hoztam, nehogy eltévedjen, mert ilyen egy jó kolléga!

– De kettőt már küldtél!

Közben Noémi ujjai féltő gonddal becézgették Anti farkát, mintha az lenne eltörve. A másik kezét készenlétben tartotta a takarón, hátha hirtelen vissza kell húzni, vagy nehogy a pasas elkezdje megint rejtegetni a farkát, amikor az érzékenyen reagál minden mozdulatra.

Az összes tekintet ugyanarra a pontra szegeződött, köztük egy gyanakvó szempár, Antié.

– Azt mondta a kedves kis ápolónő, hogy gyorsan gyógyulok, csak tartsam már csukva az ajtót, mert nem lehet tőlem és a látogatóimtól a folyosón se közlekedni. – Anti nem reklamált már, hangja megenyhült, és szelíden magához húzta Noémi fejét. – Nem értem különben, hogy ki bóklászna errefelé, amikor ez a legutolsó szoba a folyosón... hm... – Elégedetten morgott, mert a fallosz becsusszant a lány ajkai közé.

(Folyt.köv.)

Folytatás:

Hozzál nekem egy nőt!

2. Otthoni lábadozás