Ujjgyakorlatok - Földiboszi zongorán kísér

Zenerotikusok

erotikus novellák

UJJGYAKORLATOK

FÖLDIBOSZI ZONGORÁN KÍSÉR

A csöpögés buktatta le őket.

– Pedig nem is csináltunk semmit…! – méltatlankodott Angelika.

Ettől a naptól kezdve csak felügyelet mellett gyakorolhattak.

Dénes nem szólt semmit, de igen kínosan érintette, hogy éppen az ő átnedvesedett nadrágja lett az áruló, amikor a lány – saját bevallása szerint – más fiúkkal sokkal messzebbre jutott.

– Elővettem neki, és ráztam az ütemre – mesélte a napokban is Angelika, amikor Dénes kicsit előbb ért oda, és az aktuális diák nem győzte magát a kottával takargatni.

– Nekem még sosem csináltál olyat! – panaszkodott sértődötten a fiú.

– Miért? Kérted? – vonta meg a lány a vállát. – Amúgy meg… én csak azt csinálom, ami jólesik.

– Honnét tudod, hogy jólesik-e, ha még nem próbáltad?

Erre már nem válaszolt, és ezen az órán nem volt hajlandó semmiféle pikáns dologról beszélgetni.

– Az is lehet, hogy nem is volt igaz – morgott magában a fiú, eltévesztve közben a dallamot. – Az is lehet, hogy igaz… – Ezt tartotta valószínűbbnek, mert a másik srác az imént gyanúsan nyomogatta a kottát a nadrágja elejéhez, és szinte hátrálva távozott a szobából. – Tényleg elővette neki? – irigykedett.

A felügyeletet nem sokáig bírták fenntartani Angelika szülei. Néha beültették a gyakorlásokra maguk helyett a lány húgát, de aztán jobbnak látták, ha ezt mégsem teszik, hiszen kár lenne neki szándékosan rossz példát mutatni. Kitalálták, hogy jöjjön mindig korábban a következő művészpalánta, s így a lányuk talán – tanú előtt – mégsem csinál semmi hülyeséget.

A gyakorolni vágyók pedig csak szaporodtak, soha ennyi szorgos fiút nem látott még a világ, mint akik Angelikát választották zongorakísérőül.

Egymásnak adták a kilincset és a kottaállványt, a lány szülei meg csak reménykedhettek, hogy a lányukon nem osztozkodnak.

A csöpögés óta Dénes gyakorlásai olyan szolidan és fegyelmezetten zajlottak, mintha kicserélték volna a zongora mögött ücsörgő lányt. És nemcsak olyankor folyt izgalommentesen a próba, amikor már megérkezett a következő diák – aki le nem vette a tekintetét Angelika válláról, vagy a combtőig felgyűrt szoknya szegélyéről –, mert akkor sem történt semmi, ha kettesben maradhattak.

Hol voltak már azok a lopott simogatások és a pajzán megjegyzések? Hol voltak már azok a szándékos cukkolások, ami miatt Dénes – dühösen és féltékenyen – Boszorkánynak nevezte a lányt? Nem történt semmi.

Miért nem történt semmi?

– Berezonál a csiklóm – jegyezte meg nemrég Angelika, és többször leütötte ugyanazt a billentyűt. Ártatlan, hatalmas szemeivel nézett a fiúra, és megismételte:

– Ennél a hangnál érzem, berezonál a csiklóm. – Mivel a fiú értetlenül bámult vissza, szükségesnek tartotta megmagyarázni a jelenséget: – Itt élveznék el a széken! – vázolta a lehetséges következményt, és valamelyest fentebb hajtva a kényelmesre feltűrt szoknyáját, a combok találkozása felé mutatott.

Dénesre ezek a szavak és a szemléltetés gyakoroltak visszafordíthatatlanul kedvező hatást. Mire közelebb lépett a zongorához – testközelből meghallgatni azt a hangot – tisztességesen állt a farka. Felülről belátott a dekoltázsba, és elolvadt a két halom között…

Ekkor történt a végzetes csöpögés, ami meglátszott a világosszürke vászonnadrág elején. Mert ahogy télen - engedelmeskedve a fizika törvényeinek – befagy a kerti csap, és tavasszal – a csőszerelők örömére – csöpögni kezd… Erről Dénes, a csap tulajdonosa nem tehet. Csöpögött.

Azóta semmi.

Eltelt legalább 2 hónap.

Angelika betöltötte a 18. évét, és szebb volt, mint valaha. Kitette a falra az ebből az alkalomból készített saját aktfotóját, amelyen hátulról látszott ugyan, de életnagyságban. Másnapra a szülői szigor eltávolíttatta a képet.

A fiú szorgalmasan gyakorolt, és csupa olyan műveket választott, amihez elengedhetetlen volt a zongorakíséret. Talált egy olyan kottát, amitől izgalomba jött, nem érdekelte, hogy egyelőre meghaladja a képességeit, és az sem, hogy mai, modern darabról van szó, amit kockázatos eljátszani.

– Ez kell nekem! – repesett a boldogságtól.

Hóna alá csapva a kottát és a hegedűt, rohant Angelikához.

A lány vállatlan felsőt viselt, ami folyton lecsúszni készült, és csak a cicik tartották fent.

Egy zongorista gyakorolt éppen – egy pattanásos, vékony, szemüveges srác –, akinek nem kellett ugyan zongorakíséret, de a szülei megnyugtatóbbnak tartották, ha inkább két szakértő fül jelenlétében veri a billentyűt, mint otthon, ahol a macskát idegesíti.

Dénes felfedezte még egy okát a gyakorlásnak – bár erről a srác szülei nem tudhattak –, ez pedig páros ok volt: Angelika melle. Lépten-nyomon a fiú vállához nyomta, néha a tarkójához is, ahogy beleszólt a játékba. Az ifjú zongorista farka persze meredezett felfelé az állítható magasságú székből, és még több hangot elhibázott, aminek következtében a cicik szinte folyamatosan hozzáértek.

– Mintha a Boszi észre sem venné. Vagy direkt cukkolja? – morgott magában Dénes, de most nem törődött vele.

Végre ő következett.

– Ez mi? – lapozott Angelika a kottába. – Túl modern, csak pár hang… – Arca beleveszett a dús hajába.

– Nekem tetszik! – vigyorgott Dénes, és elővette a hegedűjét.

Eljátszotta azt a néhány ütemet, amibe a szerző nem tervezett zongorahangot. Izzadt a tenyere, mire a lány is belépett végre.

Az első lapozásig nem történt semmi, csak fűrészelés a madarakkal teli erdőben.

– Mi van a Boszival? – csodálkozott a fiú, de nem hagyta abba addig a játékot, amíg Angelika egy intéssel közelebb nem hívta.

– Érzed? – kérdezte a lány. – Ja, igen… – állapította meg az árulkodó nadrágjára pillantva.

– Máskor is áll – jegyezte meg a fiú merészen. – Mindenkié áll – tette még hozzá magában, féltékenyen.

Angelika szó nélkül lehúzta a cipzárt, és elővette a kőkemény falloszt. Többször leütötte ugyanazt a billentyűt:

– Érzed a bizsergést? Te is érzed?

Dénes elfordult, hogy legalább ne az ő farkát lássa meg először, ha valaki belép az ajtón. Belesápadt a gondolatba, ha a lány szülei betoppannának… Még az utcába se kellene többé bejönnie!

– Nyugi, csak ketten vagyunk! – súgta a lány. – Te is érzed, te ördögfióka? – Megfogta a farkat, mintha a rezonanciát ellenőrizné. – Tedd már le azt a hegedűt!

A fiú vidáman kukkantott a dekoltázsba, és bele is nyúlt mindkét kezével.

– Csupa lucsok vagyok, csinálj velem valamit! – nyöszörgött Angelika, majd bekapta a falloszt.

– Szopjál, te Boszi! Földiboszi!

Dénes hálásan pillantott a kottába:

A zongorakíséret szinte végig ugyanarra a hangra korlátozódott – nyilván a szerző is felfedezte a zene hatalmát –, arra a bizonyos bizsergetősre!

Ujjgyakorlatok 2.

 Előzmény: Ujjgyakorlatok 1.

Zenerotikusok

- erotikus novellák -

UJJGYAKORLATOK

2.

A második moziélmény kísértetiesen úgy indult, mint az előző, csak Balázs, amint beindultak a ricsajos előzetesek, meglehetősen kényelmetlen testtartásban, a balkezét készítette Ágota felől, a jobb karfára. A lány hideg ujjai rá is záródtak a legelső váratlan hangeffektusnál.

A fiú elégedetten fordult oldalra, meg sem várva a teljes sötétséget, a forró ajkakra hajolt, mintha ezzel is a zajoktól óvná, és addig maradt ott, amíg megkapta a jutalmát, két apró puszit. A szájára! Ujjongott magában, és félredobva minden óvatosságot, jobbkarja becsúszott Ágota teste előtt, és meg sem állt a lány távolabbi combján. Nem akart egyből a lába közé nyomulni.

A lány mintha egy pillanatig csodálkozott volna a váratlan akción, de nem tett semmit ellene. Puha, prémes kabátját a széken kiterítve tartotta, szárnyait gondosan a lábára húzta, hogy film közben ne gyűrődjenek meg. Balázs ide, a rövid ruha szegélyéhez, a kabát alá csúsztatta be a tenyerét, és mivel éppen elkezdődött a film, meg sem állva, továbbhaladt a comb külsőfelén. mintha vetkőztetné. A sosem tapasztalt érzés nyomán izzadság lepte el. Az a tenyere is forró lucsokban úszott, amelyik megállíthatatlanul haladt felfelé.

Enyhe február volt, mégsem hitte volna, hogy a lány a prémes kabát és a könnyű, rövid ruha alatt nem visel semmit, s bár nem ismerte a csajok öltözködési szokásait, ezen a tájon már illene a bugyival találkozni. Behajolva, szaporán szuszogva egészen a csontos csípőig hatolt. Itt találta meg a bugyi pántját, és ez csak fokozta az izgalmát.

– Lehúzom! – Ez volt az első gondolata, és a legelső mozis kalanddal ellentétben, most nem érdekelte, hogy hány szemet meresztgetnek feléjük a környező székekről.

Fogta a meztelen csípőt, sosem jutott még el ilyen messzire egy lány testén.

– Levetkőztettem! – gondolta diadalmasan, és a srácok elbeszélései nyomán arra a következtetésre jutott, hogy ettől kezdve mindent szabad.

Megzavarodott a korlátlan lehetőségektől, és nem moccant. Derekát és hasát nyomta az ülőkéket elválasztó karfa.

Ágota a vászonra meredt, csak akkor húzta arrébb a fejét, amikor Balázs meg akarta csókolni. Mintha most kapcsolna, hogy a ruhája alatt jár, határozottan megfogta a megviselt kezet, és áthelyezte a lába közé, majd combjait egymáson keresztezve, beszorította oda. Ebben a kifacsarodott helyzetben ülték végig a szokásosnál is hosszabb filmet, a lány láthatóan elmélyülten, a fiú tehetetlenül.

Balázs még éjszaka is az ujján érezte a bugyi selymes anyagát, és álmatlanul vergődött annak tudatában, hogy 100 percen át egyetlen vékony textil választotta el Ágota puncijától.

Napokon keresztül kereste az alkalmat, hogy újra moziba invitálhassa a lányt, de nem sikerült összefutni vele. Pedig biztosra vette, hogy a harmadik alkalommal még sokkal tovább is elmehet, és nem akart arra gondolni, hogy esetleg a múltkor elszalasztott egy lehetőséget.

– Azt hiszi, hogy nem mertem volna megfogni a punciját?

Jött-ment a függőfolyosón, hallgatva a bukóablakon kiszűrődő zongorahangokat.

Nyolcadszor, kilencedszer sétált már végig, mindig megállt, amikor úgy vélte, hogy senki sem láthatja, de folyamatosan magán érezte a ház minden lakójának gúnyos tekintetét.

Tízedik.

Annyira hirtelen történt, hogy ideje sem volt tettének következményeit alaposan mérlegelni. Megnyomta Ágotáék lakásának csengőjét.

A zongorajáték egyből abbamaradt, és Balázs hunyorogva várta a lány felbőszült apjától az első pofont, amiért zavarni merészeli a gyakorlást, meg különben is hogy jön ő ahhoz, hogy a leendő művésznő bugyiját szeretné lehúzni.

Ágota nyitott ajtót, és megborzongott a kinti hűvös levegőtől. Egyből a köntös zsebébe csúsztatta a kezeit, amitől a ruhadarab enyhén megnyílt, és a résen át megmutatta, hogy alig rejteget valamit.

– Gyere be gyorsan! – kérte a lány, és már fázósan csukta is be az ajtót. – Mit nézelődsz? Ja, nem jártál még nálunk?... Nincs itthon senki – ismerte fel az izgalom egyik okát. – Gyere, úgyis kell valaki, aki meghallgat!

Ágota visszaült az állítható magasságú ülőkére, és határozottan mutatott maga mellé:

– Hozz egy széket, és ne szólj bele, csak hallgass! – Egy pillantást vetve a kottába, folytatta a játékot, s ahogy Balázs elképzelte, csak egy kézzel gyakorolt.

A fiú a konyhába talált egy megfelelő széket, és szorosan a lány mellé téve, először a vágtázó ujjakat leste, majd a köntös résein át, amit láthatott.

Ágota a használaton kívüli kezét automatikusan a combjai közé dugta, és egy röpke mosollyal nyugtázta, amikor ugyanoda került Balázs keze is.

– Van rajta bugyi! – állapította meg a melegebb ujjak tulajdonosa, és egy kis ideig látszólag a hideg ujjakat melengette. – Cicitartója nincs! – Oldalról éppen belátott.

Úgy vélte, hogy ugyanott lehetne folytatni, ahová a moziban már szerencsésen eljutott, ezért merészen továbbnyitotta a köntöst, és a lány csípőjétől indult felfelé. Kicsavart derékkal, de lelkesen jutott el az olvadó benyomást keltő mellekig. Aztán hosszú percekig csak ámulva fogta a ciciket, nem merte zavart okozni, nehogy el legyen tiltva ettől a kellemes foglalatosságtól. A köntös teljesen szétnyílt, és lecsúszni készült Ágota válláról.

Balász észrevette, hogy övé mellől eltűnt a lány pihenő kézfeje, s ezt először úgy értékelte, hogy alul-felül szabad az út, óvatosan megkezdheti a bugyi tartalmának felderítését, majd meghökkent, amikor a hosszú, fehér ujjak tétován játszadoztak a nadrágja elején, mint afféle pót-billentyűzeten.

Utólag nem tudta volna megmondani, hogy a zongoragyakorlás megszakadt-e, vagy tovább peregtek a hangok az udvar felé, de az egyetlen dolgos kézen kívül a másik három igyekezett mindent megtenni a kölcsönös élvezet érdekében. Mikor a derekát már izomláz fenyegette, a lány mögé állva masszírozta a ciciket, és bátran elővette a farkát, amit egyből megtalált a hátranyúló, hideg kéz

Délután folyamán több papírzsepit elhasználtak, és Balázs fejében lassan összeállt azok névsora, akiknek elárulja majd az ujjgyakorlat titkos részleteit.

Következő zenerotikus (nem folytatás): Ujjgyakorlatok - Földiboszi zongorán kísér

Ujjgyakorlatok 1.

Zenerotikusok

- erotikus novellák -

UJJGYAKORLATOK

1.

Balkezét a lába között tartotta, így melengette fázós ujjait, jobbján az öt fürge, fehér kalapács, elképesztő sebességgel ütögette a billentyűket. A csontszínű billentyűk is jéghidegek, ezért Ágota időnként kezet cserélt, és a másikkal folytatta a gyakorlást.

Legalábbis Balázs így képzelte, miközben tisztára ártatlan képet erőltetve magára, már éppen nyolcadszor sétált el a bukóra lenyitott ablak alatt.

A hangok olyan bravúrosan követték egymást, mintha cirkuszi artisták szórakoztatnák a ház lakóit, s ahogy a fiú a kottát is képtelen lett volna követni. Sebesen kergetőztek, kiszöktek az ablak nyílásán, megdobogtatták Balázs szívét, majd a függőfolyosóról az udvar kövére pattanva, ott viháncoltak.

– Bali, neee! – hallatszott ki a dallamból Ágota üzenete.

Nemrég a lány az apja kíséretében végigjárta az összes lakót, és mindenkitől megérdeklődték, hogy mennyire zavaró a zongorajáték. Ugyanis nagyon meleg van, nem tudják szabályozni a fűtést, ezért muszáj nyitott ablaknál gyakorolni. Az apa érdeklődéséből kicsengett az udvariasság mellett nagyfokú büszkeség is, és némi bizonytalanság, mintha a füleivel nem tudná megítélni a tehetség meglétét.

– Csak a keze fázik… – gondolta Balázs, szeme sarkából a lányra pillantva, de megtartotta magának az észrevételét.

Eddig kétszer sikerült Ágotát megállásra kényszerítenie a lépcsőn, mind a kétszer elhívta moziba, és a lány igent mondott. Ideje volna harmadjára is próbálkozni!

Az első alkalom, amennyire egyszerűen és hirtelen jött, ugyanannyira volt meglepő és érthetetlen.

A vásznon még reklámok és előzetesek váltogatták egymást, a nézőtér még nem borult sötétbe, amikor egy váratlan hangeffekt hatására a lány megfogta és megszorította a fiú kezét, és el sem engedte.

Csoda-e, hogy Balázs számára legalább zöld jelzés villogott, és azt hitte, hogy szabaddá vált az út az édenbe?

Tervezte ő, hogy egy-két véletlen mozdulattal áttéved a lány térfelére, és addig-addig tévelyeg ott, amíg csak lehetséges. Talán még a bugyiját is megsimogathatja, és kitapogathatja a punciját – reménykedett, és ehhez nagyon jól indult a mozizás. – Maradt még 90 perc!

Csak arra nem számított, hogy Ágota hideg ujjai a film végéig el sem engedik. Kipróbált mindenféle variációt, bevetette a másik kezét is, ám csak annyit sikerült elérnie, hogy a másik oldalán ülők felfigyeltek az erőlködésére, és – mintha leejtettek volna valamit – előrehajolva leselkedtek. A mögöttük ülőket is izgatta az akció, nyakukat nyújtogatva igyekeztek elkapni valami izgalmasat.

Ágota ujjai kitartóan hidegek maradtak, és a film végéig szorították Balázs kezét.

A filmből ugyanúgy nem látott egyetlen kockát sem, mintha összejött volna az intenzív tapizás, és kifelé jövet akkora csalódást cipelt a vállán, hogy el is felejtette megkérdezni Ágotától, találkoznak-e még…

Egy zaklatott álom után, másnapra átértékelődtek a dolgok. Hiszen egész idő alatt a lány fogta az ő kezét, ami jelent valamit. Ragaszkodást legalább, és azt, hogy legközelebb talán messzebbre is el lehet jutni. Bali gondolatai eljutottak addig a pontig, hogy optimistán várta a következő mozizást, hiszen úgy tudta a többi sráctól, hogy a csajok az első alkalommal általában alig engednek meg valamit. – „Az én kezemet meg végig fogta!”

Elkapta Ágotát a lépcsőn, legnagyobb csodálkozására a lány adott neki két puszit, és kapásból igent mondott a következő filmre, meg sem kérdezve a címét. – „Kit érdekel, hogy mit játszanak, az a lényeges, ami a bugyiban van!” – Ezt az idevágó mondást frissen tanulta a suliban.

Azt is elárulták a srácok, hogy a lány punciját felfedezni csak egy közbenső lépés ahhoz, hogy viszonzásul a farkat a kezébe lehet adni.

– És ha a puncijához sem enged? – kérdezte Balázs a tapasztaltabbakat.

– Fogd le a kezét!

Nem árulta el, hogy mi mindennel próbálkozott, mert így is mindegyik röhögött. Meg sem kérdezte már, hogy mit csinál a csaj a farokkal, hiszen úgyis látta már filmeken, bár jó lett volna olyantól hallani az élményről, aki átélte. (Folyt.köv.)

Folytatás: Ujjgyakorlatok 2.