Steel gitár 1.

Zenerotikusok - erotikus novellák

STEEL GITÁR

1. fejezet

– Fészkeld magad az ölembe!

– Hagyjál már! – kacagott Niki. – Különben meg... van rajtam bugyi.

– Félrehúzható? – kereste a megoldást Gábor, és továbbra is a saját combját ütögette hívogatón.

– Nem! Passzos és bevágós.

– Muti! – Hajolt le szoknyaszint alá Gábor.

– Hülye vagy! – Niki odakapta a tenyerét, ahol legjobban érezte a kutakodó tekintetet. – Szégyenlős vagyok, ha nem tudnád.

– Naaa! Kuckózz a ölembe, majd terítünk magunkra valamit!

A lány megrázta a fejét.

Miután ezt megvitatták, mind elhelyezkedtek és beletörődtek, hogy nem lesz élő szex, mohón belekóstoltak az italokba.

Odakint, bár az általános munkaidő mindenütt véget ért, jócskán elmúlt 5 óra, az aszfalt még javában szívta magába a hőséget, hogy éjjel legyen mit visszasugározni.

– Az én poharam csontszáraz! – reklamált máris az egyik kolléga, de nem figyeltek rá.

Ekkor Péter a lemezjátszóhoz sietett, a kupacokban álló bakelit korongok közül találomra kiemelt egyet, és röviden bemutatta a zeneszerszámot. Háttal állva a vendégeinek, nem szerzett tudomást róla, hogy csak a csajok figyeltek rá, ők is csak a kapkodva megtett lépések idején. – Mit néznek a nők a pasik fenekén és járásán? Rejtély!

Amikor a tű puhán leereszkedett, mint szobacica a díszpárnára, hogy az ősrégi, legalább 40 éves bakelit barázdákból hangokat kaparjon ki, addigra már senki nem figyelte lemezjátszót se, a gazdáját se. Miért is nézték volna Péter méregdrágán vásárolt büszkeségét, amikor az MP4 lejátszót sem szokás megbámulni? Így, amikor a "vinyl" lejátszó tulajdonosa sugárzó arccal megfordult, olyan érzése támadt, mintha hirtelen kettesben maradtak volna: ő és a zene.

Megint feszengett.

Hiába sorakoztatott fel egy csomó italt és chipset az alacsony asztalkán? Első munkahelyén az első pár napban megismert kollégái nem akartak feloldódni. Egészen pontosan fogalmazva: a kollégák egymás között feloldódtak, ám ebből az elegyből Pétert kifelejtették.

Mindenkinek újra teletöltötte a poharát, szeretett volna valami köszöntőt mondani, kedveset de rövidet, merthogy mennyire örül, és igyekszik beilleszkedni a kollektívába, hiszen éppen ezért hívta meg őket, közelebbről megismerkedni… ám a 4 férfi és a 3 nő éppen őt, a házigazdáról felejtették ki a társaságból. Egymással beszélgettek, és ezt olyan rejtjelesen tették, hogy nem nagyon lehetett megérteni.

Szólt a zene, Péter végignézett a kollégáin, és idegennek érezte magát a szüleitől kapott egyszobás lakásban.

A sarokgarnitúra háromszemélyes kanapé-elemén ült, a kollégák által üresen hagyott sarokban – nagy nehezen tisztes távolságot tartva Aliz hosszú és meztelen combjaitól –, és továbbra sem találta a helyét az összeszokott csapatban.

Mindig sejtette, hogy nem egyszerű dolog újként becsöppenni egy munkahelyre, még akkor sem, ha az eredményei kiválóak, az állásinterjú remekül és jó hangulatban zajlott, s akkor sem, ha nagyon-nagyon meg akar felelni a kollégáknak. Lehet, hogy ez a megfelelési kényszer érdeklődés hiányában elveszíti a jelentőségét?

Egy percig – vagy még annál is hosszabb ideig – nem hallotta a zenét, csak a 7 ismeretlen ember egyre hangosabbá váló vidámkodásából összegyúrt hangzavart. Gyorsan eldöntötte magában, hogy soha többé nem fog bulit szervezni, se ismerkedőst, se másmilyet, megmarad ő magának, az kevésbé kínos. Aztán az önsajnálata lassan átalakult, és a félresiklott társasági életért a kollégákat kezdte okolni.

Gúnyos mosolyt ültetve az arcára, megpróbálta kihámozni a párhuzamosan folyó beszélgetésekből azokat a mondatokat, amiket egy kívülálló is megért:

Gábor fullra, könyöklőtől könyöklőig kitöltötte az egyik fotelt, sőt az egyik kezét a szomszédos ülőalkalmatosságon, Niki combján tartotta.

– Figyellek ám! – csapott Niki a 40 év körüli, hátrafésült hajú, elhanyagolt benyomást keltő, ám dúsan illatozó nő a férfi kezére.

– Mi a baj, Picinyem? Mocskos legyet vagy szomjas muslincát találtál?

– Tapizós mancsot. Ha kicsit nem figyelek, lebűvészkedi rólam a bugyit. – De nem taszította el az idegen testrészt, ami a rendkívül rövid ruha pereménél járt, és a kisujj talán a szoknya alá is be-bemerészkedett.

Robi és Bence fiktív számlákról, a lehetőségek beszűküléséről és az adózásról beszélgettek, mindenki feje fölött átkiabálva.

Dénes, mintha magában beszélne, mindent meghallott és mindenhez hozzászólt, közben önálló témával is megpróbálkozott:

– Az volna a legfontosabb, hogy reggel ne legyen merő görcs a gyomrunk, hanem örömmel menjünk dolgozni!

– És vidáman! – egészítette ki Gábor. – Egy stampedli pálesz várhatna a recepciónál… meg minden értekezleten felvetem, hogy kellene egy pihenőszoba kör alakú franciaággyal, fölötte tükörrel, mert a hasam mindent eltakar, legyen ott, akit leápolok…

– Aztán mit csinálnál te ott? – nevetgélt Niki, miközben a férfi kezét kihúzta a falatnyi szoknya alól. – Fekve gyönyörködnél a kukacodban?

– Kígyó az, Picinyem, ne tagadd!

– Támogatom az ötletet – rikkantott át mindenkin Bence, aki a pletykák szerint bármiből tud pénzt csinálni, amin aztán magával osztozkodik –, ha a belépőkártyád nyitja az ajtót, és levonjuk a fizetésedből azt az időt, amit a baszobában elbaszol.

– Aztán mért lenne az jó neked? – vitatkozott Robi a helyiség másik sarkából. – Amit valakitől levonnak, azt nem írják jóvá a te számládon.

– Ne féltsd Bencit, valahogy csak megoldaná! – Gábor visszaaraszolt a szoknya alá. – Érdekes, de valahogy jobban szimpatizálok az óvszer-automatával, pedig utálom a gumizást, mint a beléptető-automatával. Tényleg…! A lányok véleménye érdekelne, hogy mi szükség van lehúzni a bőrt és felhúzni a gumit…?

– Majd attól kérdezd meg, aki bemerészkedik veled a pihenőszobának nevezett barlangodba! – szólalt meg hangosan Aliz, aki eddig az egyik oldalán ücsörgő Dorinával sugdolózott, összeért a halántékuk.

A bakelitről hol nyávogott, hol sírt a steel gitár.

– Jól mondtad, Kisleányka – kapott a szón Gábor –, merészség kell ahhoz, meg nagyfokú kalandvágy, hogy valaki megkóstolja a kígyót. Aztán még függő leszel, ha kipróbálod!

– Nincs ilyen veszély! Már az első fázist is kihagyom. – Aliz a jobbján ücsörgő új kollégához, Péterhez fordult: – Szabad itt rágyújtani?

Gábor ki nem hagyta volna, hogy a házigazdát megelőzve ő válaszoljon:

– Szokj át a kígyómra, sokkal egészségesebb, csupa vitamin és élvezet…!

– Kinek élvezet? – Aliz szétnézet, mintha jelentkezőkre számítana. – Neked? – Megrázta a fejét, és megint Péterhez fordulva várta a választ.

– Km…– köhintett a srác zavarában. – Sajnos nincs erkély, de a konyhaablakon ki lehet fújni a füstöt, más is úgy szokta. – Ez nem volt igaz, mert más vendég még nem fordult elő a lakásban, de Péter többször elképzelte már, hogy egy esetleges cigiző csaj hajol ki az ablakon…

Gábor ajánlkozott:

– Elkísérlek, fújod ki a füstöt, én meg hátulról befújok neked! Tényleg…! Lányok, ti mit szóltok ahhoz, hogy mélyreható pumpálás után úgy szelel a puncitok, mintha finganátok?

Pillanatnyi csend lett, majd Robi és Bence áttért a bankok széles spektrumon mozgó, fantáziadús költségeinek megvitatására, Gábor tipikusan irodista kezéből – mintha melegedni bújna be – amennyit csak bírt, bemenekített Niki apró szoknyája alá, Dénes Dorina elé térdelt, s most homlokukat összeérintve ők sugdolóztak.

Aliz Péterre pillantott, valamit mondani akart, de inkább kissé megemelkedve és előrehajolva letette a poharát a kétlépésnyire lévő asztalkára, közben bőséges belátást biztosított a piros bugyival alig-alig takart popsijához. Aztán ugyanebben a testhelyzetben visszatolatott, és – senki sem tudta, hogy szándékosan, vagy véletlenül – eltévesztve az irányt, Péter ölébe huppant.

Péterrel fordult egyet a szoba!

Aliz éppen a megfelelő helyre illesztette magát egy sikeres actionhoz.

Először mentegetőzni kezdett: – Megvagyok… semmi baj! – Fészkelődésével csak fokozta Péter zavarát, aki még az iménti látvány hatása alatt állva – majdnem állva –, tetézve a váratlanul ajándékba kapott női test puhaság- és illatélményével, reflexszerűen elkapta a lányt, ösztönösen éppen a cicijeinél, miközben úgy érezte, hogy a popsihoz feszülő fallosza menthetetlenül felrobban. Még évekkel később is esküdni mert volna rá, hogy egy pillanatig pontosan úgy érezte, hogy minden a helyére csúszott, behatolt az omlós forróságba, mintha nem lett volna rajta nadrág, a lányról meg hiányzott volna a bugyi.

 (Folyt.köv.)

Folytatás:
Steel gitár 2.

Zenerotika 2. Prelúdium

Előzmény: Zenerotika 1. Intro

Zenerotikusok - erotikus novellák

ZENEROTIKA

2.

Prelúdium

Ákos gyanakodva nézett Dórára, mintha nehezen hinné, hogy éppen a barna szépségnek szólt az ajánlat, a telefonban akaratlanul elcsípett mondatfoszlány: "...és számíthatsz a segítségemre, 10 percen belül megkúratlak...!" Lapos tekintetekkel méregette a lányt, mint aki arra számít, hogy az ő feladata lesz 10 percen belül megkúrni.

– Ha tudtam volna, hogy együtt vagytok – mondta Karolának –, akkor nem sürgetlek annyira. Otthon majd találkoznánk... – Látszott az arcán az erőlködés: Meg kellene tudni, mit terveznek a lányok, anélkül, hogy kíváncsiskodna. – Van otthon félédes bor, rozé... sör...Megfelel, vagy vegyek gyorsan valamit? – fordult Dórához. – És ne húzzuk főzéssel az időt, rendelünk pizzát!

Ez a mondat éppen úgy hangzott, mintha tisztában volna vele, hogy a lány nem éhes, nem szomjas, csak dugni akar.

Karola sietett lehűteni a lelkesedést:

– Eltaláltad. Dóri nálunk vacsorázik. Remélem, Barnit már meghívtad!

– Még nem volt alkalmunk erről beszélni. – Barnabás érezte, hogy Ákost valamiért ki kell mentenie, még akkor is, ha a dupla meghívás Karolán kívül mindenkinek újdonság volt. – Köszönöm szépen a barátságot, és nekem is megfelel a pizza.

Dóra nem tudott megszólalni, égett az arca, és ahogy a többiek elindultak, ő automatikusan ment velük.

Elöl a 2 kórustag lépkedett, mindketten ugyanarra gondoltak, amiről pár perce még csak viccelődtek.

Mögöttük a zenekar legidősebb és legfiatalabb tagja, mindketten ugyanarra a pontra fókuszáltak: Dóra billegő fenekére.

Külső szemlélő vesztes sereg szomorú túlélőinek tarthatta őket, akiknek semmi okuk sem lenne a kesergésre, hiszen a lányok után mindenki megfordulna, az idősebb urat és a fiatal srácot pedig felfoghatatlan szerencse érte.

*

Ákos lakása – mióta Karola ideköltözött – porszagú bútorraktárból illatos, barátságos otthonná változott. Mivel a vendégek korábban nem jártak itt, csak a jelenlegi állapotot csodálhatták meg. A kopott lépcsőház kontrasztja után viszont határozottan megérződött a többoktávnyi különbség, ennyit jelent a női kéz megjelenése: rendet, tisztaságot, egyéniséget, puhaságot és kedvességet.

És erotikát! Dóra, ahogy érdeklődéssel körbetekintett, szinte minden egyes négyzetmétert dugásra alkalmasnak ítélt, és biztos is volt benne, hogy szőke barátnője – aki most is kihívóan játszik a hajával – ki is próbálta minden négyzetméteren. Persze Ákosból is kinézte, hogy gyakran jár-kel a lakásban felajzott farokkal.

– Hol az a beígért bor? – kérdezte zavarában.

Karola és Ákos egyszerre ugrottak fel, összeütköztek és kisiettek. A férfi még az ajtóból sóvárogva visszapillantott, mintha inkább neki kellene a lánnyal maradnia, majd a konyha felől hallatszott elfojtott beszélgetésük.

Dóra és Barni egymás mellett ültek a nappali rusztikus kanapéján. Dóri kettejük közé húzta az egyik absztrakt-mintás párnát:

– Te is úgy látod, hogy ezek össze akarnak minket hozni? – kérdezte ártatlan tekintettel.

– Ebben ravaszkodnak?

– Nem vetted észre?

– Deee!

– Felejtsd el, biztosan csak képzelődtem! – Dóra bosszúsan félrehúzta a száját.

– Neeem, nekem is feltűnt. De miért csinálják?

– Csupa jó szándékból. Ha nekik jó, legyen másnak is az.

– Rendesek. – Barnabás tekintete a lány karcsú lábaira siklott, és elképzelte őket nyakig felhúzva. – Nincs senkim – vallotta be.

– Nekem sincs, de egyáltalán nem érzem a hiányát – felelte Dóra, de ahogy mondta, éppen az ellenkezőjét lehetett kiérezni. – Nem is akarom elkapkodni.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Zenerotika 3. Fúga

Ujjgyakorlatok 2.

 Előzmény: Ujjgyakorlatok 1.

Zenerotikusok

- erotikus novellák -

UJJGYAKORLATOK

2.

A második moziélmény kísértetiesen úgy indult, mint az előző, csak Balázs, amint beindultak a ricsajos előzetesek, meglehetősen kényelmetlen testtartásban, a balkezét készítette Ágota felől, a jobb karfára. A lány hideg ujjai rá is záródtak a legelső váratlan hangeffektusnál.

A fiú elégedetten fordult oldalra, meg sem várva a teljes sötétséget, a forró ajkakra hajolt, mintha ezzel is a zajoktól óvná, és addig maradt ott, amíg megkapta a jutalmát, két apró puszit. A szájára! Ujjongott magában, és félredobva minden óvatosságot, jobbkarja becsúszott Ágota teste előtt, és meg sem állt a lány távolabbi combján. Nem akart egyből a lába közé nyomulni.

A lány mintha egy pillanatig csodálkozott volna a váratlan akción, de nem tett semmit ellene. Puha, prémes kabátját a széken kiterítve tartotta, szárnyait gondosan a lábára húzta, hogy film közben ne gyűrődjenek meg. Balázs ide, a rövid ruha szegélyéhez, a kabát alá csúsztatta be a tenyerét, és mivel éppen elkezdődött a film, meg sem állva, továbbhaladt a comb külsőfelén. mintha vetkőztetné. A sosem tapasztalt érzés nyomán izzadság lepte el. Az a tenyere is forró lucsokban úszott, amelyik megállíthatatlanul haladt felfelé.

Enyhe február volt, mégsem hitte volna, hogy a lány a prémes kabát és a könnyű, rövid ruha alatt nem visel semmit, s bár nem ismerte a csajok öltözködési szokásait, ezen a tájon már illene a bugyival találkozni. Behajolva, szaporán szuszogva egészen a csontos csípőig hatolt. Itt találta meg a bugyi pántját, és ez csak fokozta az izgalmát.

– Lehúzom! – Ez volt az első gondolata, és a legelső mozis kalanddal ellentétben, most nem érdekelte, hogy hány szemet meresztgetnek feléjük a környező székekről.

Fogta a meztelen csípőt, sosem jutott még el ilyen messzire egy lány testén.

– Levetkőztettem! – gondolta diadalmasan, és a srácok elbeszélései nyomán arra a következtetésre jutott, hogy ettől kezdve mindent szabad.

Megzavarodott a korlátlan lehetőségektől, és nem moccant. Derekát és hasát nyomta az ülőkéket elválasztó karfa.

Ágota a vászonra meredt, csak akkor húzta arrébb a fejét, amikor Balázs meg akarta csókolni. Mintha most kapcsolna, hogy a ruhája alatt jár, határozottan megfogta a megviselt kezet, és áthelyezte a lába közé, majd combjait egymáson keresztezve, beszorította oda. Ebben a kifacsarodott helyzetben ülték végig a szokásosnál is hosszabb filmet, a lány láthatóan elmélyülten, a fiú tehetetlenül.

Balázs még éjszaka is az ujján érezte a bugyi selymes anyagát, és álmatlanul vergődött annak tudatában, hogy 100 percen át egyetlen vékony textil választotta el Ágota puncijától.

Napokon keresztül kereste az alkalmat, hogy újra moziba invitálhassa a lányt, de nem sikerült összefutni vele. Pedig biztosra vette, hogy a harmadik alkalommal még sokkal tovább is elmehet, és nem akart arra gondolni, hogy esetleg a múltkor elszalasztott egy lehetőséget.

– Azt hiszi, hogy nem mertem volna megfogni a punciját?

Jött-ment a függőfolyosón, hallgatva a bukóablakon kiszűrődő zongorahangokat.

Nyolcadszor, kilencedszer sétált már végig, mindig megállt, amikor úgy vélte, hogy senki sem láthatja, de folyamatosan magán érezte a ház minden lakójának gúnyos tekintetét.

Tízedik.

Annyira hirtelen történt, hogy ideje sem volt tettének következményeit alaposan mérlegelni. Megnyomta Ágotáék lakásának csengőjét.

A zongorajáték egyből abbamaradt, és Balázs hunyorogva várta a lány felbőszült apjától az első pofont, amiért zavarni merészeli a gyakorlást, meg különben is hogy jön ő ahhoz, hogy a leendő művésznő bugyiját szeretné lehúzni.

Ágota nyitott ajtót, és megborzongott a kinti hűvös levegőtől. Egyből a köntös zsebébe csúsztatta a kezeit, amitől a ruhadarab enyhén megnyílt, és a résen át megmutatta, hogy alig rejteget valamit.

– Gyere be gyorsan! – kérte a lány, és már fázósan csukta is be az ajtót. – Mit nézelődsz? Ja, nem jártál még nálunk?... Nincs itthon senki – ismerte fel az izgalom egyik okát. – Gyere, úgyis kell valaki, aki meghallgat!

Ágota visszaült az állítható magasságú ülőkére, és határozottan mutatott maga mellé:

– Hozz egy széket, és ne szólj bele, csak hallgass! – Egy pillantást vetve a kottába, folytatta a játékot, s ahogy Balázs elképzelte, csak egy kézzel gyakorolt.

A fiú a konyhába talált egy megfelelő széket, és szorosan a lány mellé téve, először a vágtázó ujjakat leste, majd a köntös résein át, amit láthatott.

Ágota a használaton kívüli kezét automatikusan a combjai közé dugta, és egy röpke mosollyal nyugtázta, amikor ugyanoda került Balázs keze is.

– Van rajta bugyi! – állapította meg a melegebb ujjak tulajdonosa, és egy kis ideig látszólag a hideg ujjakat melengette. – Cicitartója nincs! – Oldalról éppen belátott.

Úgy vélte, hogy ugyanott lehetne folytatni, ahová a moziban már szerencsésen eljutott, ezért merészen továbbnyitotta a köntöst, és a lány csípőjétől indult felfelé. Kicsavart derékkal, de lelkesen jutott el az olvadó benyomást keltő mellekig. Aztán hosszú percekig csak ámulva fogta a ciciket, nem merte zavart okozni, nehogy el legyen tiltva ettől a kellemes foglalatosságtól. A köntös teljesen szétnyílt, és lecsúszni készült Ágota válláról.

Balász észrevette, hogy övé mellől eltűnt a lány pihenő kézfeje, s ezt először úgy értékelte, hogy alul-felül szabad az út, óvatosan megkezdheti a bugyi tartalmának felderítését, majd meghökkent, amikor a hosszú, fehér ujjak tétován játszadoztak a nadrágja elején, mint afféle pót-billentyűzeten.

Utólag nem tudta volna megmondani, hogy a zongoragyakorlás megszakadt-e, vagy tovább peregtek a hangok az udvar felé, de az egyetlen dolgos kézen kívül a másik három igyekezett mindent megtenni a kölcsönös élvezet érdekében. Mikor a derekát már izomláz fenyegette, a lány mögé állva masszírozta a ciciket, és bátran elővette a farkát, amit egyből megtalált a hátranyúló, hideg kéz

Délután folyamán több papírzsepit elhasználtak, és Balázs fejében lassan összeállt azok névsora, akiknek elárulja majd az ujjgyakorlat titkos részleteit.

Következő zenerotikus (nem folytatás): Ujjgyakorlatok - Földiboszi zongorán kísér

Ujjgyakorlatok 1.

Zenerotikusok

- erotikus novellák -

UJJGYAKORLATOK

1.

Balkezét a lába között tartotta, így melengette fázós ujjait, jobbján az öt fürge, fehér kalapács, elképesztő sebességgel ütögette a billentyűket. A csontszínű billentyűk is jéghidegek, ezért Ágota időnként kezet cserélt, és a másikkal folytatta a gyakorlást.

Legalábbis Balázs így képzelte, miközben tisztára ártatlan képet erőltetve magára, már éppen nyolcadszor sétált el a bukóra lenyitott ablak alatt.

A hangok olyan bravúrosan követték egymást, mintha cirkuszi artisták szórakoztatnák a ház lakóit, s ahogy a fiú a kottát is képtelen lett volna követni. Sebesen kergetőztek, kiszöktek az ablak nyílásán, megdobogtatták Balázs szívét, majd a függőfolyosóról az udvar kövére pattanva, ott viháncoltak.

– Bali, neee! – hallatszott ki a dallamból Ágota üzenete.

Nemrég a lány az apja kíséretében végigjárta az összes lakót, és mindenkitől megérdeklődték, hogy mennyire zavaró a zongorajáték. Ugyanis nagyon meleg van, nem tudják szabályozni a fűtést, ezért muszáj nyitott ablaknál gyakorolni. Az apa érdeklődéséből kicsengett az udvariasság mellett nagyfokú büszkeség is, és némi bizonytalanság, mintha a füleivel nem tudná megítélni a tehetség meglétét.

– Csak a keze fázik… – gondolta Balázs, szeme sarkából a lányra pillantva, de megtartotta magának az észrevételét.

Eddig kétszer sikerült Ágotát megállásra kényszerítenie a lépcsőn, mind a kétszer elhívta moziba, és a lány igent mondott. Ideje volna harmadjára is próbálkozni!

Az első alkalom, amennyire egyszerűen és hirtelen jött, ugyanannyira volt meglepő és érthetetlen.

A vásznon még reklámok és előzetesek váltogatták egymást, a nézőtér még nem borult sötétbe, amikor egy váratlan hangeffekt hatására a lány megfogta és megszorította a fiú kezét, és el sem engedte.

Csoda-e, hogy Balázs számára legalább zöld jelzés villogott, és azt hitte, hogy szabaddá vált az út az édenbe?

Tervezte ő, hogy egy-két véletlen mozdulattal áttéved a lány térfelére, és addig-addig tévelyeg ott, amíg csak lehetséges. Talán még a bugyiját is megsimogathatja, és kitapogathatja a punciját – reménykedett, és ehhez nagyon jól indult a mozizás. – Maradt még 90 perc!

Csak arra nem számított, hogy Ágota hideg ujjai a film végéig el sem engedik. Kipróbált mindenféle variációt, bevetette a másik kezét is, ám csak annyit sikerült elérnie, hogy a másik oldalán ülők felfigyeltek az erőlködésére, és – mintha leejtettek volna valamit – előrehajolva leselkedtek. A mögöttük ülőket is izgatta az akció, nyakukat nyújtogatva igyekeztek elkapni valami izgalmasat.

Ágota ujjai kitartóan hidegek maradtak, és a film végéig szorították Balázs kezét.

A filmből ugyanúgy nem látott egyetlen kockát sem, mintha összejött volna az intenzív tapizás, és kifelé jövet akkora csalódást cipelt a vállán, hogy el is felejtette megkérdezni Ágotától, találkoznak-e még…

Egy zaklatott álom után, másnapra átértékelődtek a dolgok. Hiszen egész idő alatt a lány fogta az ő kezét, ami jelent valamit. Ragaszkodást legalább, és azt, hogy legközelebb talán messzebbre is el lehet jutni. Bali gondolatai eljutottak addig a pontig, hogy optimistán várta a következő mozizást, hiszen úgy tudta a többi sráctól, hogy a csajok az első alkalommal általában alig engednek meg valamit. – „Az én kezemet meg végig fogta!”

Elkapta Ágotát a lépcsőn, legnagyobb csodálkozására a lány adott neki két puszit, és kapásból igent mondott a következő filmre, meg sem kérdezve a címét. – „Kit érdekel, hogy mit játszanak, az a lényeges, ami a bugyiban van!” – Ezt az idevágó mondást frissen tanulta a suliban.

Azt is elárulták a srácok, hogy a lány punciját felfedezni csak egy közbenső lépés ahhoz, hogy viszonzásul a farkat a kezébe lehet adni.

– És ha a puncijához sem enged? – kérdezte Balázs a tapasztaltabbakat.

– Fogd le a kezét!

Nem árulta el, hogy mi mindennel próbálkozott, mert így is mindegyik röhögött. Meg sem kérdezte már, hogy mit csinál a csaj a farokkal, hiszen úgyis látta már filmeken, bár jó lett volna olyantól hallani az élményről, aki átélte. (Folyt.köv.)

Folytatás: Ujjgyakorlatok 2.

Etűdök... 4-5.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Etűdök... 2-3.

 ZENEROTIKUSOK

Etűdök

férfikórusra, hegedűre, nagyzenekarra, zongorára és fúvósokra

2 - 3.

2. Hegedűre

Arcába fújt hajszálak mögött, sehová nézve, hunyorogva lépked. Homlokán a napszemüvege, de bántja a napnyugta.
Hegedűfoszlány siratja.
Aluljáró strapált lépcsőiről bukkan fel, egy sugár a szürkeségben.
Egymásba nőtt képek.

Keringő, kergetőző dallam, szakadozó lófarok.
Látom végtelenből elváló párhuzamosok vízén sikoltva siklani: „eljön?”

Kibomlott haj.
Végtelen futam négy húron, pergő gyanta.
Padon ülve felejtve, testes könyv fölött felejtve, fülében elfelejtett dallam.

"Már nem jön el, soha nem jön el."

Már nem hegedű, de érte szól.

3. Nagyzenekarra

Távol alacsonyabbak a hegyek.
Tegnap éjjel nem láthattam már, a recepción pislákoltak a fények,

a szél,

a sötét,

és vágy hajtott minél beljebb.

Mélység, zuhanás, szédült belefeledkezés.
Állok az ablakban, ahogy szárba szökkentem a takaró alól.
Felhők játéka mázol fénytelen tincseket zöld sörénybe. Ellenpontok játéka.
Vég nélkül sípol, falsul süvölt, vagy üstdobon dúl-fúl.

Ebben a magasságban ismeretlen a szélcsend, s mély a csend.

A karmester felváltva ösztökéli az engedelmesen hajladozó, mértékletes, vén zenészeket.
A világ felfelé éppen itt ér véget, csak alá vezet út
Felpattan és pucéran mögém lép, átkarol, vállam fölött nézi a zenekart.

Etűdök... 1.

ZENEROTIKUSOK

Etűdök

férfikórusra, hegedűre, nagyzenekarra, zongorára és fúvósokra

1.

1. Férfikórusra

Ole, ole!
Izzó háztetőkön át betör a háthoz-tapadt ingszagú zaj.
Ole, ole!
Fényes hajú vagy fénylőn kopasz boltosok véget vetnek a sziesztának, súlyosan nyíló redőny tol vaskos forróságot. A földszinti pacsingó tulajdonosa kitartja a kézfejét, mintha esőt várna, és gyorsan berántja. Nem hiányolja feszülő-kötényes felszolgálónőjét, úgysem lesz vendég egy darabig.

Értelmet nyer a „süt a nap” kifejezés, éget.
Félkilós légy bágyadt pislogása kopott ablakkeretben, távolról egy egész fortyogó katlan biztatja:

Ole, ole!
Száraz nyikorgás támad olajozott mozgásunk nyomán.