Steel gitár 2.

Előzmény:

Steel gitár 1.

Zenerotikusok - erotikus novellák

STEEL GITÁR

2. fejezet

Aliz megvárta, amíg mindenki kicsodálkozza magát, majd visszaült a korábbi helyére.

– Ezt nevezik gyorstüzelésnek! – Gábor elismerően csettintett a nyelvével – Felpattantál a lóra, és már szálltál is lefelé, hogy „megvagyok”. Ha jól számolom, percenként két fuvart lazán lebonyolíthatnál… Peti barátunknak már megvoltál, ha a maradék négyünkre rászánsz 2 egész percet, hipp-hopp, digi-dugi, mindenki elégedett lesz. Mindenki jóljár!

Aliz eljátszotta a töprengőt, aztán kacagva megrázta a fejét:

– Kösz, most mégsem! – Elhúzta a száját, ezzel igyekezett a figyelmet elterelni magáról, majd vállával Péterhez dőlve megkérdezte:

– Kijössz velem… a nagy ijedtség után egy cigire? Merre van a konyha?

Péter bólintott, kissé oldalazva felemelkedett ültéből, mert nem tudhatta, hogy látszik-e még rajta az előbbi meglepetés valamilyen jele.

– Peti barátunk, a szivart el ne felejtsd a szájába adni! – szólt utánuk Gábor.

A többiek szaxofont és furulyát emlegettek, közben a lemezről szívbemarkolón zengett a steel gitár.

Aliz megállt a nyitott konyhaablaknál.

– Kösz, hogy kikísértél. – Rutinosan rágyújtott. – Gyors leszek. Megint gyors – kacagott. – Ne zavartasd magad, ha ökörségeket beszélnek, mert akkor sosem hagyják abba!

– Nem volt ökörség – szaladt ki Péter száján, akár egy vallomás a keresztkérdésektől.

– Kösz, ez aranyos volt tőled. Én se bántam meg, hogy az öledbe ültem, mert felhívtam rád a figyelmüket. Milyenek már, hogy meghívtál minket ismerkedni, ők meg egymással vannak elfoglalva?... Mekkora ez a lakás?

– Majdnem mindent láttál már belőle, plusz fürdőszoba és kamra.

– Hol alszol? …Jaj, mit mondtam? Nem akartalak zavarba hozni! Esküszöm, nem azért kérdeztem, hogy zavarba gyere.

Aliz kifelé fordult. Talán nem is igazán érdekelte a válasz, vagy a saját megilletődöttségét szándékozott leplezni, vagy az ablakba támaszkodással újabb belátást akart biztosítani? Ki tudja ezt megállapítani?

Éppen ideje volt, hogy megint divatba jött a miniszoknya és miniruha!

Péter egy cseppet megroggyantotta a térdeit, készen arra, hogy bármikor vissza tudjon egyenesedni, és ebben az orángutános pózban leste guvadtan a lány félgömbjeit.

Kétségtelen, hogy a három lány közül bármelyiket elfogadná, de sok-sok lány közül is Aliz a legszebb. Ráadásul egyedül Aliz vetett rá néhány érdeklődő pillantást, a másik kettő figyelemre se méltatta. Hát ha ez nem mázli, akkor micsoda? Vonzotta a popsi, a partok között az elsüllyedő, majd újra előkerülő piros bugyi, ami a lány lába közt jótékonyan kirajzolta a punci-csomag formáját.

Beleharapni! Nem sok tartotta vissza. Aliz se zavarta a szemlélődését, inkább – tapintatos figyelmeztetésül? – megfordulás nélkül szólt hátra:

– Mindjárt megvagyok! Két slukk…

– Ne siess! – nyögött fel Péter. – Elvannak nélkülünk is, különösen én nem hiányzom a kollégáknak.

Ekkor Aliz váratlanul mégis hátrafordult, és deréktájon elkapta Péter elhomályosult tekintetét. Egy futó mosollyal kísérte a fiú fürge visszaegyenesedését.

– Ne gondold, hogy nem érdekled őket! Nagyon is.

Péter megkönnyebbült, hogy nem került szóba a nyilvánvaló kukkolása, de még a füle is vörös lett.

– Hogyhogy? – kérdezte, bár maga sem értette, hogy az előbb látottakon kívül még komolyan kíváncsi lehet valamire. Persze, tudna még a lány lélegzetállító dolgokat mutatni, kezdve a bugyiból kidomborodó húsos puncival, és még a kellemesnek tűnő ciciket sem látta…

– Elfelejtettem, mit akartam mondani – nevetett Aliz, fejét egy másodpercre Péter vállára hajtva.

– Én meg a kérdést.

– Akkor nem lehetett túlzottan fontos. De hová kalandoztál, ahol a madár sem jár?

– Madarat tényleg nem láttam.

– De amit láthattál, az elnyerte a tetszésedet? – A provokatív kérdéstől Péternek megint el kellett pirulnia, de Aliz sem panaszkodhatott az arcszínére. – Na, visszamegyünk?

– Muszáj?

Annyira közel voltak egymáshoz, hogy hallhatták egymás szívdobogását.

– Hááát… Te lennél a vendéglátó, ott a helyed! – A lány felemelte a kezét, megérintette a fiú tarkóját, mintha magához akarná húzni, de nem történt semmi. Egy pillanat múlva minden visszaállt. Véletlen volt? – Mert, mit csinálnál szívesebben?

– Elszívhatnál még egy cigit…– Péter bevállalta a merészet: – Megnézhetem még egyszer?

– Azt már nem! Napi kettő szálat engedélyeztem magamnak, ebből megvolt az első, és még hosszú a nap.

– A másikra elfelejtettél válaszolni…

Péter egy viszontkérdésre számított, mert a csajok szeretnek elmenni a végsőkig, például: „Mit szeretnél újra megnézni?” Erre ő határozottan azt felelhetné: „A popsidat, amitől begerjedtem.”

Ehelyett a lány felhúzta a vállát:

– A válaszom: talán.

Péter elkapta a derekánál, és szorosan magához húzta.

– Hogy lehet a talán-t igenre változtatni?

– Keresd meg a megoldást, nem túl bonyolult! – kacagott a lány, és meg sem próbált a szorításból kiszabadulni. – Na, menjünk vissza, mert már így is beindult az erotikus fantáziagyár!

(Folyt.köv.)

Folytatás:
Steel gitár 3.

Steel gitár 1.

Zenerotikusok - erotikus novellák

STEEL GITÁR

1. fejezet

– Fészkeld magad az ölembe!

– Hagyjál már! – kacagott Niki. – Különben meg... van rajtam bugyi.

– Félrehúzható? – kereste a megoldást Gábor, és továbbra is a saját combját ütögette hívogatón.

– Nem! Passzos és bevágós.

– Muti! – Hajolt le szoknyaszint alá Gábor.

– Hülye vagy! – Niki odakapta a tenyerét, ahol legjobban érezte a kutakodó tekintetet. – Szégyenlős vagyok, ha nem tudnád.

– Naaa! Kuckózz a ölembe, majd terítünk magunkra valamit!

A lány megrázta a fejét.

Miután ezt megvitatták, mind elhelyezkedtek és beletörődtek, hogy nem lesz élő szex, mohón belekóstoltak az italokba.

Odakint, bár az általános munkaidő mindenütt véget ért, jócskán elmúlt 5 óra, az aszfalt még javában szívta magába a hőséget, hogy éjjel legyen mit visszasugározni.

– Az én poharam csontszáraz! – reklamált máris az egyik kolléga, de nem figyeltek rá.

Ekkor Péter a lemezjátszóhoz sietett, a kupacokban álló bakelit korongok közül találomra kiemelt egyet, és röviden bemutatta a zeneszerszámot. Háttal állva a vendégeinek, nem szerzett tudomást róla, hogy csak a csajok figyeltek rá, ők is csak a kapkodva megtett lépések idején. – Mit néznek a nők a pasik fenekén és járásán? Rejtély!

Amikor a tű puhán leereszkedett, mint szobacica a díszpárnára, hogy az ősrégi, legalább 40 éves bakelit barázdákból hangokat kaparjon ki, addigra már senki nem figyelte lemezjátszót se, a gazdáját se. Miért is nézték volna Péter méregdrágán vásárolt büszkeségét, amikor az MP4 lejátszót sem szokás megbámulni? Így, amikor a "vinyl" lejátszó tulajdonosa sugárzó arccal megfordult, olyan érzése támadt, mintha hirtelen kettesben maradtak volna: ő és a zene.

Megint feszengett.

Hiába sorakoztatott fel egy csomó italt és chipset az alacsony asztalkán? Első munkahelyén az első pár napban megismert kollégái nem akartak feloldódni. Egészen pontosan fogalmazva: a kollégák egymás között feloldódtak, ám ebből az elegyből Pétert kifelejtették.

Mindenkinek újra teletöltötte a poharát, szeretett volna valami köszöntőt mondani, kedveset de rövidet, merthogy mennyire örül, és igyekszik beilleszkedni a kollektívába, hiszen éppen ezért hívta meg őket, közelebbről megismerkedni… ám a 4 férfi és a 3 nő éppen őt, a házigazdáról felejtették ki a társaságból. Egymással beszélgettek, és ezt olyan rejtjelesen tették, hogy nem nagyon lehetett megérteni.

Szólt a zene, Péter végignézett a kollégáin, és idegennek érezte magát a szüleitől kapott egyszobás lakásban.

A sarokgarnitúra háromszemélyes kanapé-elemén ült, a kollégák által üresen hagyott sarokban – nagy nehezen tisztes távolságot tartva Aliz hosszú és meztelen combjaitól –, és továbbra sem találta a helyét az összeszokott csapatban.

Mindig sejtette, hogy nem egyszerű dolog újként becsöppenni egy munkahelyre, még akkor sem, ha az eredményei kiválóak, az állásinterjú remekül és jó hangulatban zajlott, s akkor sem, ha nagyon-nagyon meg akar felelni a kollégáknak. Lehet, hogy ez a megfelelési kényszer érdeklődés hiányában elveszíti a jelentőségét?

Egy percig – vagy még annál is hosszabb ideig – nem hallotta a zenét, csak a 7 ismeretlen ember egyre hangosabbá váló vidámkodásából összegyúrt hangzavart. Gyorsan eldöntötte magában, hogy soha többé nem fog bulit szervezni, se ismerkedőst, se másmilyet, megmarad ő magának, az kevésbé kínos. Aztán az önsajnálata lassan átalakult, és a félresiklott társasági életért a kollégákat kezdte okolni.

Gúnyos mosolyt ültetve az arcára, megpróbálta kihámozni a párhuzamosan folyó beszélgetésekből azokat a mondatokat, amiket egy kívülálló is megért:

Gábor fullra, könyöklőtől könyöklőig kitöltötte az egyik fotelt, sőt az egyik kezét a szomszédos ülőalkalmatosságon, Niki combján tartotta.

– Figyellek ám! – csapott Niki a 40 év körüli, hátrafésült hajú, elhanyagolt benyomást keltő, ám dúsan illatozó nő a férfi kezére.

– Mi a baj, Picinyem? Mocskos legyet vagy szomjas muslincát találtál?

– Tapizós mancsot. Ha kicsit nem figyelek, lebűvészkedi rólam a bugyit. – De nem taszította el az idegen testrészt, ami a rendkívül rövid ruha pereménél járt, és a kisujj talán a szoknya alá is be-bemerészkedett.

Robi és Bence fiktív számlákról, a lehetőségek beszűküléséről és az adózásról beszélgettek, mindenki feje fölött átkiabálva.

Dénes, mintha magában beszélne, mindent meghallott és mindenhez hozzászólt, közben önálló témával is megpróbálkozott:

– Az volna a legfontosabb, hogy reggel ne legyen merő görcs a gyomrunk, hanem örömmel menjünk dolgozni!

– És vidáman! – egészítette ki Gábor. – Egy stampedli pálesz várhatna a recepciónál… meg minden értekezleten felvetem, hogy kellene egy pihenőszoba kör alakú franciaággyal, fölötte tükörrel, mert a hasam mindent eltakar, legyen ott, akit leápolok…

– Aztán mit csinálnál te ott? – nevetgélt Niki, miközben a férfi kezét kihúzta a falatnyi szoknya alól. – Fekve gyönyörködnél a kukacodban?

– Kígyó az, Picinyem, ne tagadd!

– Támogatom az ötletet – rikkantott át mindenkin Bence, aki a pletykák szerint bármiből tud pénzt csinálni, amin aztán magával osztozkodik –, ha a belépőkártyád nyitja az ajtót, és levonjuk a fizetésedből azt az időt, amit a baszobában elbaszol.

– Aztán mért lenne az jó neked? – vitatkozott Robi a helyiség másik sarkából. – Amit valakitől levonnak, azt nem írják jóvá a te számládon.

– Ne féltsd Bencit, valahogy csak megoldaná! – Gábor visszaaraszolt a szoknya alá. – Érdekes, de valahogy jobban szimpatizálok az óvszer-automatával, pedig utálom a gumizást, mint a beléptető-automatával. Tényleg…! A lányok véleménye érdekelne, hogy mi szükség van lehúzni a bőrt és felhúzni a gumit…?

– Majd attól kérdezd meg, aki bemerészkedik veled a pihenőszobának nevezett barlangodba! – szólalt meg hangosan Aliz, aki eddig az egyik oldalán ücsörgő Dorinával sugdolózott, összeért a halántékuk.

A bakelitről hol nyávogott, hol sírt a steel gitár.

– Jól mondtad, Kisleányka – kapott a szón Gábor –, merészség kell ahhoz, meg nagyfokú kalandvágy, hogy valaki megkóstolja a kígyót. Aztán még függő leszel, ha kipróbálod!

– Nincs ilyen veszély! Már az első fázist is kihagyom. – Aliz a jobbján ücsörgő új kollégához, Péterhez fordult: – Szabad itt rágyújtani?

Gábor ki nem hagyta volna, hogy a házigazdát megelőzve ő válaszoljon:

– Szokj át a kígyómra, sokkal egészségesebb, csupa vitamin és élvezet…!

– Kinek élvezet? – Aliz szétnézet, mintha jelentkezőkre számítana. – Neked? – Megrázta a fejét, és megint Péterhez fordulva várta a választ.

– Km…– köhintett a srác zavarában. – Sajnos nincs erkély, de a konyhaablakon ki lehet fújni a füstöt, más is úgy szokta. – Ez nem volt igaz, mert más vendég még nem fordult elő a lakásban, de Péter többször elképzelte már, hogy egy esetleges cigiző csaj hajol ki az ablakon…

Gábor ajánlkozott:

– Elkísérlek, fújod ki a füstöt, én meg hátulról befújok neked! Tényleg…! Lányok, ti mit szóltok ahhoz, hogy mélyreható pumpálás után úgy szelel a puncitok, mintha finganátok?

Pillanatnyi csend lett, majd Robi és Bence áttért a bankok széles spektrumon mozgó, fantáziadús költségeinek megvitatására, Gábor tipikusan irodista kezéből – mintha melegedni bújna be – amennyit csak bírt, bemenekített Niki apró szoknyája alá, Dénes Dorina elé térdelt, s most homlokukat összeérintve ők sugdolóztak.

Aliz Péterre pillantott, valamit mondani akart, de inkább kissé megemelkedve és előrehajolva letette a poharát a kétlépésnyire lévő asztalkára, közben bőséges belátást biztosított a piros bugyival alig-alig takart popsijához. Aztán ugyanebben a testhelyzetben visszatolatott, és – senki sem tudta, hogy szándékosan, vagy véletlenül – eltévesztve az irányt, Péter ölébe huppant.

Péterrel fordult egyet a szoba!

Aliz éppen a megfelelő helyre illesztette magát egy sikeres actionhoz.

Először mentegetőzni kezdett: – Megvagyok… semmi baj! – Fészkelődésével csak fokozta Péter zavarát, aki még az iménti látvány hatása alatt állva – majdnem állva –, tetézve a váratlanul ajándékba kapott női test puhaság- és illatélményével, reflexszerűen elkapta a lányt, ösztönösen éppen a cicijeinél, miközben úgy érezte, hogy a popsihoz feszülő fallosza menthetetlenül felrobban. Még évekkel később is esküdni mert volna rá, hogy egy pillanatig pontosan úgy érezte, hogy minden a helyére csúszott, behatolt az omlós forróságba, mintha nem lett volna rajta nadrág, a lányról meg hiányzott volna a bugyi.

 (Folyt.köv.)

Folytatás:
Steel gitár 2.