2025. január 22.

Steel gitár 3.

Előzmények:

Zenerotikusok - erotikus novellák

STEEL GITÁR

3. fejezet


– Vá-árj! – rimánkodott Péter feleslegesen, hiszen Aliz egy centire sem távolodott tőle. – Ha már úgyis beszélnek rólunk, csináljunk is valamit!
A várható „mire gondolsz, mit csináljunk?” helyett a lány ismét kihagyott egy kört:
– Türelmetlenkednek vagy kíváncsiskodnak, és akármikor benyithatnak. Elsüllyednék a szégyentől, ha mi… akkor… éppen…akkor...mi éppen...
Pétert felkavart ösztönei újabb hőstettre késztették: Megmarkolta a lány fenekét, és úgy húzta felfelé magához, mintha ott helyben, ebben a pózban akarná felhúzni. Az akarat nem is hiányzott és bármilyen póz megfelelt volna, a lány pedig készségesen simult a testéhez, tudat alatt mégis visszatartotta valami. A szobában várakozó kollégák zavarták? Bizonyára.
– Mikor tudunk megint… találkozni?
– Holnap az irodában – felelte Aliz.
– Tudod, hogy nem arra gondoltam!
– Értem én, de egyelőre nincs válasz.
– De mikor? – nógatta Péter, s nem bírta elereszteni a megkaparintott popsit.
– Ne sürgess, mert szerintem így is túlságosan gyorsak voltunk, gyorsan és túl messzire mentünk, még alig ismerjük egymást… Tudom, azt akarod mondani, hogy nem gond, majd közben megismerkedünk.
Mindegy, hogy mit hallott és ebből mi jutott el az agyáig, Péter erővel megfordította a lányt, derekánál és hátánál fogva az ablakpárkányhoz nyomta, és térdig lerángatta a bugyiját. Aliz eddigi engedékenysége alapján nyilvánvalónak vette, hogy a lány éppúgy benne van a dugásban, ahogy ő. Előhalászta kőkemény farkát, és futólag az újra meg újra megcsodált popsi völgyébe illesztette.
Nem volt idő különféle köröket leírni, vagy kipuhatolni, szabad-e a bejárat… Sőt semmire sem volt idő. A fallosz abban a pillanatban, ahogy rózsaszín réshez ért, elsült.
Sűrű, gyöngyházfényű folyadék csodálkozott a világra, talán még örült is, hogy szorongató sötétségből nem másik sötétbe került, hanem egy nő dimbes-dombos testére.
– Semmi baj! – szólalt meg a lány. Visszafordult, leguggolt, és gyengéden simogatta Péter farkát. – Van nálad zsepi, vagy el tudunk úgy jutni a fürdőszobáig, hogy a többiek ne lássanak meg?
A fiú nemet intette a fejével.
– Akkor nincs más hátra… – Aliz lenyalogatta a spermát, majd szájába vette a falloszt, így fejezve be a műveletet. – Naaa! Fel ne állj megint! Nincs rá időnk…!
Felemelkedett.
– Ezt előbb is észrevehettem volna! – Letépett egy darabot a papírtörlőből és Péternek nyújtotta, közben megfordult és az ablakpárkányra hajolt: – Töröld le a seggem, ha már összekented! …Naaa! – Péter a papír helyett a farkát nyomogatta a popsihoz. – Mondtam, hogy nincs időnk most ilyesmire! Igyekezz, aztán adj rá egy puszit, és már végeztünk is!
Érezte, hogy a megrendelt törölgetés helyett Péter frissen feszülő, hívatlan farka nyomakodik a puncijába.
– Naaa! – Egyszerűen hátranyúlt, megmarkolta és kihúzta az addigra már ötször-hatszor megmártózó falloszt, majd tenyerével eltakarta a bejáratott rést. – Zárva!
Megmaradva a cukkolásra és dugásra alkalmas helyzetben, mintha az iménti tiltakozás csak évődés lett volna, fenekét riszálva lassan felhúzta a piros bugyit.
– Baszki! – kiáltott fel hirtelen, majd szája elé kapta a kezét. – Hányan láttak bennünket? – Szörnyülködve nézte az utca túloldalán a négyemeletes ház ablakait. – Szólhattál volna, hogy nem vagyunk egyedül!
– Nem is vettem észre. – Péter egyik lábáról a másikra állt.
– Mert nem te laksz itt? Sosem néztél még ki az ablakon? Azt meg se merem kérdezni, hogy sosem dugtál még meg senkit az ablakban?
– Nem – válaszolta Péter a legutolsó kérdésre.
– Menjünk gyorsan vissza! – rendelkezett a lány, aztán megvonta a vállát: – Úgysem fogják benyelni, hogy egyetlen szál cigi tartott ilyen sokáig. – Végignézett az öltözetén, róla csak a bugyi került le, majd vissza, tekintete Péteren is végigfutott: – Füled-farkad megvan? Nyomok nem maradtak?
A konyhaajtóban még megtorpant:
– Legalább jó volt? – De nem várta meg a választ, nehogy Péter újrakezdje a magához húzást… és a többit.
Az egyetlen szobában hirtelen ráerőltetett némaság ült. Az a típusú csend, amikor a levegőben még éppen ott rezegnek a hanghullámok utolsó, elhalványult nyomai, melyek emberi füllel már nem hallhatók, de a szájak elé sebtében hangszigetelő torlaszokat emeltek mindenféle láthatatlan tárgyakból.
Péter benyomása szerint mostanig mindenki mondta a magáét – „rólam beszéltek” – egymás szavába vágva, és senki sem figyelt a többiekre.
Most mindannyian őt és Alizt bámulták.
A steel gitár a lemezen elhallgatott, ki tudja, mióta nem sírt már.
Mintha nehezükre esett volna újra visszatérni a színpadra és átélni a szerepüket. Robi megköszörülte a torkát, és Bencével közösen megkeresték a bankokkal kapcsolatos közös témájukat. Dénes a könyöklőre ült Dorina mellé, a vállára támaszkodva folytatták a sugdolózást. Niki dacosan lelökte azt a kezet, amit Gábor a térdén felejtett, s ami ellen korábban olyankor is alig-alig tiltakozott, ha néhány ujj a bugyiját tapogatta. A punciját gond nélkül lehet fogdosni, de a térdét nem? Legfurcsább azonban Gábor viselkedése volt, hosszasan gondolkozott azon a mondaton, amit mindenki elvárt tőle:
– Jól éreztétek… egymást?
Aliz eddigre visszaült a helyére, és ráérősen megvonta a vállát.
Péter ezt az egykedvű mozdulatot sértésnek érezte. – Mi baja lehet a lánynak? – Odasétált a lemezjátszóhoz, hátán és fenekén érezte a női pillantásokat, és megfordította a bakelitet.
– Tudtátok, hogy a régi lemezeknek mindkét oldalát le lehet játszani? – kérdezte meg csevegő stílust kierőlködve. – Aztán a CD-knek legtöbbször már csak az egyik oldala működött, és eltűntek a CD-k is, ahogy ezek a bakelitlemezek is.
Megvárta, amíg a tű ráereszkedett a kezdő barázdára, majd megfordult. Senki nem figyelt rá, mégis úgy érezte, hogy ez egy pillanattal korábban másképp lehetett.
Felcsendült a steel gitár hangja.
Olajozottan működtek a szerepek: Robi és Bence, a gazdaság és a pénzügyek avatott szakértői; Dénes, a konspirátor és lélekbúvár, Gábor, a társaság hangadója, Niki, az örökké ostrom alatt álló szexbomba; Dorina, az örök csalódott és kételkedő; Aliz…
Aliznak mi a szerepe? Aliz, a csábító? Aliz, a titkos szerető? Vagy Aliz a bizalmas barát? – Péter úgy vélte, hogy Aliz könnyűszerrel megbirkózik egyszerre több szereppel is. – Aliz popsit villantott egy ismeretlennek – Péter ide sorolta magát –, provokálta, aztán játszva belement bármibe, miközben nem igazán arra koncentrált. Talán valóban a másik szobában várakozó kollégák zavarták, de akkor meg miért engedett meg szinte bármit?
Péter nem talált a gondolatai között olyan mondatot, ami ebben a társaságban publikus lenne, és beszélgetési céllal ki lehetne hangosan mondani.
A kollégák, mintegy vezényszóra, kiitták az utolsó cseppeket, egyszerre tiltakoztak az újratöltés ellen, és elkezdték a távozásukat szervezni.
– Hazaviszel? – fordult Niki Gáborhoz.
– Persze, Cicám, reggelig ráérek.
– Nem vagy te olyan kitartó! Különben meg otthon vár a barátom, és hárman nem férünk el sem a kádban, sem az ágyon.
– Elküldjük moziba! – emelte fel csillapítóan a kezét Gábor, majd visszatette, és mintha a puncit csípte volna meg, Niki felszisszent.
– Velem ki jön? – kérdezte Dénes.
Aliz és Dorina jelentkezett.
– Előbb Dorinát dobjuk ki! – javasolta Aliz.
– Nekem mindegy – felelte Dénes.
– Dehogy mindegy! – vágott közbe Gábor. – Aki utoljára marad, ahhoz felmehetsz egy menetre.
Közben felálltak, villámgyorsan elbúcsúztak Pétertől – a lányok puszival –, és magára hagyták az új kollégát.
(folyt.köv.)

Folytatás: Steel gitár 4.

Nincsenek megjegyzések: