Steel gitár 1.

Zenerotikusok - erotikus novellák

STEEL GITÁR

1. fejezet

– Fészkeld magad az ölembe!

– Hagyjál már! – kacagott Niki. – Különben meg... van rajtam bugyi.

– Félrehúzható? – kereste a megoldást Gábor, és továbbra is a saját combját ütögette hívogatón.

– Nem! Passzos és bevágós.

– Muti! – Hajolt le szoknyaszint alá Gábor.

– Hülye vagy! – Niki odakapta a tenyerét, ahol legjobban érezte a kutakodó tekintetet. – Szégyenlős vagyok, ha nem tudnád.

– Naaa! Kuckózz a ölembe, majd terítünk magunkra valamit!

A lány megrázta a fejét.

Miután ezt megvitatták, mind elhelyezkedtek és beletörődtek, hogy nem lesz élő szex, mohón belekóstoltak az italokba.

Odakint, bár az általános munkaidő mindenütt véget ért, jócskán elmúlt 5 óra, az aszfalt még javában szívta magába a hőséget, hogy éjjel legyen mit visszasugározni.

– Az én poharam csontszáraz! – reklamált máris az egyik kolléga, de nem figyeltek rá.

Ekkor Péter a lemezjátszóhoz sietett, a kupacokban álló bakelit korongok közül találomra kiemelt egyet, és röviden bemutatta a zeneszerszámot. Háttal állva a vendégeinek, nem szerzett tudomást róla, hogy csak a csajok figyeltek rá, ők is csak a kapkodva megtett lépések idején. – Mit néznek a nők a pasik fenekén és járásán? Rejtély!

Amikor a tű puhán leereszkedett, mint szobacica a díszpárnára, hogy az ősrégi, legalább 40 éves bakelit barázdákból hangokat kaparjon ki, addigra már senki nem figyelte lemezjátszót se, a gazdáját se. Miért is nézték volna Péter méregdrágán vásárolt büszkeségét, amikor az MP4 lejátszót sem szokás megbámulni? Így, amikor a "vinyl" lejátszó tulajdonosa sugárzó arccal megfordult, olyan érzése támadt, mintha hirtelen kettesben maradtak volna: ő és a zene.

Megint feszengett.

Hiába sorakoztatott fel egy csomó italt és chipset az alacsony asztalkán? Első munkahelyén az első pár napban megismert kollégái nem akartak feloldódni. Egészen pontosan fogalmazva: a kollégák egymás között feloldódtak, ám ebből az elegyből Pétert kifelejtették.

Mindenkinek újra teletöltötte a poharát, szeretett volna valami köszöntőt mondani, kedveset de rövidet, merthogy mennyire örül, és igyekszik beilleszkedni a kollektívába, hiszen éppen ezért hívta meg őket, közelebbről megismerkedni… ám a 4 férfi és a 3 nő éppen őt, a házigazdáról felejtették ki a társaságból. Egymással beszélgettek, és ezt olyan rejtjelesen tették, hogy nem nagyon lehetett megérteni.

Szólt a zene, Péter végignézett a kollégáin, és idegennek érezte magát a szüleitől kapott egyszobás lakásban.

A sarokgarnitúra háromszemélyes kanapé-elemén ült, a kollégák által üresen hagyott sarokban – nagy nehezen tisztes távolságot tartva Aliz hosszú és meztelen combjaitól –, és továbbra sem találta a helyét az összeszokott csapatban.

Mindig sejtette, hogy nem egyszerű dolog újként becsöppenni egy munkahelyre, még akkor sem, ha az eredményei kiválóak, az állásinterjú remekül és jó hangulatban zajlott, s akkor sem, ha nagyon-nagyon meg akar felelni a kollégáknak. Lehet, hogy ez a megfelelési kényszer érdeklődés hiányában elveszíti a jelentőségét?

Egy percig – vagy még annál is hosszabb ideig – nem hallotta a zenét, csak a 7 ismeretlen ember egyre hangosabbá váló vidámkodásából összegyúrt hangzavart. Gyorsan eldöntötte magában, hogy soha többé nem fog bulit szervezni, se ismerkedőst, se másmilyet, megmarad ő magának, az kevésbé kínos. Aztán az önsajnálata lassan átalakult, és a félresiklott társasági életért a kollégákat kezdte okolni.

Gúnyos mosolyt ültetve az arcára, megpróbálta kihámozni a párhuzamosan folyó beszélgetésekből azokat a mondatokat, amiket egy kívülálló is megért:

Gábor fullra, könyöklőtől könyöklőig kitöltötte az egyik fotelt, sőt az egyik kezét a szomszédos ülőalkalmatosságon, Niki combján tartotta.

– Figyellek ám! – csapott Niki a 40 év körüli, hátrafésült hajú, elhanyagolt benyomást keltő, ám dúsan illatozó nő a férfi kezére.

– Mi a baj, Picinyem? Mocskos legyet vagy szomjas muslincát találtál?

– Tapizós mancsot. Ha kicsit nem figyelek, lebűvészkedi rólam a bugyit. – De nem taszította el az idegen testrészt, ami a rendkívül rövid ruha pereménél járt, és a kisujj talán a szoknya alá is be-bemerészkedett.

Robi és Bence fiktív számlákról, a lehetőségek beszűküléséről és az adózásról beszélgettek, mindenki feje fölött átkiabálva.

Dénes, mintha magában beszélne, mindent meghallott és mindenhez hozzászólt, közben önálló témával is megpróbálkozott:

– Az volna a legfontosabb, hogy reggel ne legyen merő görcs a gyomrunk, hanem örömmel menjünk dolgozni!

– És vidáman! – egészítette ki Gábor. – Egy stampedli pálesz várhatna a recepciónál… meg minden értekezleten felvetem, hogy kellene egy pihenőszoba kör alakú franciaággyal, fölötte tükörrel, mert a hasam mindent eltakar, legyen ott, akit leápolok…

– Aztán mit csinálnál te ott? – nevetgélt Niki, miközben a férfi kezét kihúzta a falatnyi szoknya alól. – Fekve gyönyörködnél a kukacodban?

– Kígyó az, Picinyem, ne tagadd!

– Támogatom az ötletet – rikkantott át mindenkin Bence, aki a pletykák szerint bármiből tud pénzt csinálni, amin aztán magával osztozkodik –, ha a belépőkártyád nyitja az ajtót, és levonjuk a fizetésedből azt az időt, amit a baszobában elbaszol.

– Aztán mért lenne az jó neked? – vitatkozott Robi a helyiség másik sarkából. – Amit valakitől levonnak, azt nem írják jóvá a te számládon.

– Ne féltsd Bencit, valahogy csak megoldaná! – Gábor visszaaraszolt a szoknya alá. – Érdekes, de valahogy jobban szimpatizálok az óvszer-automatával, pedig utálom a gumizást, mint a beléptető-automatával. Tényleg…! A lányok véleménye érdekelne, hogy mi szükség van lehúzni a bőrt és felhúzni a gumit…?

– Majd attól kérdezd meg, aki bemerészkedik veled a pihenőszobának nevezett barlangodba! – szólalt meg hangosan Aliz, aki eddig az egyik oldalán ücsörgő Dorinával sugdolózott, összeért a halántékuk.

A bakelitről hol nyávogott, hol sírt a steel gitár.

– Jól mondtad, Kisleányka – kapott a szón Gábor –, merészség kell ahhoz, meg nagyfokú kalandvágy, hogy valaki megkóstolja a kígyót. Aztán még függő leszel, ha kipróbálod!

– Nincs ilyen veszély! Már az első fázist is kihagyom. – Aliz a jobbján ücsörgő új kollégához, Péterhez fordult: – Szabad itt rágyújtani?

Gábor ki nem hagyta volna, hogy a házigazdát megelőzve ő válaszoljon:

– Szokj át a kígyómra, sokkal egészségesebb, csupa vitamin és élvezet…!

– Kinek élvezet? – Aliz szétnézet, mintha jelentkezőkre számítana. – Neked? – Megrázta a fejét, és megint Péterhez fordulva várta a választ.

– Km…– köhintett a srác zavarában. – Sajnos nincs erkély, de a konyhaablakon ki lehet fújni a füstöt, más is úgy szokta. – Ez nem volt igaz, mert más vendég még nem fordult elő a lakásban, de Péter többször elképzelte már, hogy egy esetleges cigiző csaj hajol ki az ablakon…

Gábor ajánlkozott:

– Elkísérlek, fújod ki a füstöt, én meg hátulról befújok neked! Tényleg…! Lányok, ti mit szóltok ahhoz, hogy mélyreható pumpálás után úgy szelel a puncitok, mintha finganátok?

Pillanatnyi csend lett, majd Robi és Bence áttért a bankok széles spektrumon mozgó, fantáziadús költségeinek megvitatására, Gábor tipikusan irodista kezéből – mintha melegedni bújna be – amennyit csak bírt, bemenekített Niki apró szoknyája alá, Dénes Dorina elé térdelt, s most homlokukat összeérintve ők sugdolóztak.

Aliz Péterre pillantott, valamit mondani akart, de inkább kissé megemelkedve és előrehajolva letette a poharát a kétlépésnyire lévő asztalkára, közben bőséges belátást biztosított a piros bugyival alig-alig takart popsijához. Aztán ugyanebben a testhelyzetben visszatolatott, és – senki sem tudta, hogy szándékosan, vagy véletlenül – eltévesztve az irányt, Péter ölébe huppant.

Péterrel fordult egyet a szoba!

Aliz éppen a megfelelő helyre illesztette magát egy sikeres actionhoz.

Először mentegetőzni kezdett: – Megvagyok… semmi baj! – Fészkelődésével csak fokozta Péter zavarát, aki még az iménti látvány hatása alatt állva – majdnem állva –, tetézve a váratlanul ajándékba kapott női test puhaság- és illatélményével, reflexszerűen elkapta a lányt, ösztönösen éppen a cicijeinél, miközben úgy érezte, hogy a popsihoz feszülő fallosza menthetetlenül felrobban. Még évekkel később is esküdni mert volna rá, hogy egy pillanatig pontosan úgy érezte, hogy minden a helyére csúszott, behatolt az omlós forróságba, mintha nem lett volna rajta nadrág, a lányról meg hiányzott volna a bugyi.

 (Folyt.köv.)

Folytatás:
Steel gitár 2.