Előzmény:
Zenerotikusok - erotikus novellák
STEEL GITÁR
2. fejezet
Aliz megvárta, amíg mindenki kicsodálkozza magát, majd visszaült a korábbi helyére.
– Ezt nevezik gyorstüzelésnek! – Gábor elismerően csettintett a nyelvével – Felpattantál a lóra, és már szálltál is lefelé, hogy „megvagyok”. Ha jól számolom, percenként két fuvart lazán lebonyolíthatnál… Peti barátunknak már megvoltál, ha a maradék négyünkre rászánsz 2 egész percet, hipp-hopp, digi-dugi, mindenki elégedett lesz. Mindenki jóljár!
Aliz eljátszotta a töprengőt, aztán kacagva megrázta a fejét:
– Kösz, most mégsem! – Elhúzta a száját, ezzel igyekezett a figyelmet elterelni magáról, majd vállával Péterhez dőlve megkérdezte:
– Kijössz velem… a nagy ijedtség után egy cigire? Merre van a konyha?
Péter bólintott, kissé oldalazva felemelkedett ültéből, mert nem tudhatta, hogy látszik-e még rajta az előbbi meglepetés valamilyen jele.
– Peti barátunk, a szivart el ne felejtsd a szájába adni! – szólt utánuk Gábor.
A többiek szaxofont és furulyát emlegettek, közben a lemezről szívbemarkolón zengett a steel gitár.
Aliz megállt a nyitott konyhaablaknál.
– Kösz, hogy kikísértél. – Rutinosan rágyújtott. – Gyors leszek. Megint
gyors – kacagott. – Ne zavartasd magad, ha ökörségeket beszélnek, mert akkor
sosem hagyják abba!
– Nem volt ökörség – szaladt ki Péter száján, akár egy vallomás a
keresztkérdésektől.
– Kösz, ez aranyos volt tőled. Én se bántam meg, hogy az öledbe ültem,
mert felhívtam rád a figyelmüket. Milyenek már, hogy meghívtál minket
ismerkedni, ők meg egymással vannak elfoglalva?... Mekkora ez a lakás?
– Majdnem mindent láttál már belőle, plusz fürdőszoba és kamra.
– Hol alszol? …Jaj, mit mondtam? Nem akartalak zavarba hozni! Esküszöm,
nem azért kérdeztem, hogy zavarba gyere.
Aliz kifelé fordult. Talán nem is igazán érdekelte a válasz, vagy a
saját megilletődöttségét szándékozott leplezni, vagy az ablakba támaszkodással
újabb belátást akart biztosítani? Ki tudja ezt megállapítani?
Éppen ideje volt, hogy megint divatba jött a miniszoknya és miniruha!
Péter egy cseppet megroggyantotta a térdeit, készen arra, hogy bármikor
vissza tudjon egyenesedni, és ebben az orángutános pózban leste guvadtan a lány
félgömbjeit.
Kétségtelen, hogy a három lány közül bármelyiket elfogadná, de sok-sok
lány közül is Aliz a legszebb. Ráadásul egyedül Aliz vetett rá néhány érdeklődő
pillantást, a másik kettő figyelemre se méltatta. Hát ha ez nem mázli, akkor
micsoda? Vonzotta a popsi, a partok között az elsüllyedő, majd újra előkerülő
piros bugyi, ami a lány lába közt jótékonyan kirajzolta a punci-csomag formáját.
Beleharapni! Nem sok tartotta vissza. Aliz se zavarta a szemlélődését,
inkább – tapintatos figyelmeztetésül? – megfordulás nélkül szólt hátra:
– Mindjárt megvagyok! Két slukk…
– Ne siess! – nyögött fel Péter. – Elvannak nélkülünk is, különösen én
nem hiányzom a kollégáknak.
Ekkor Aliz váratlanul mégis hátrafordult, és deréktájon elkapta Péter
elhomályosult tekintetét. Egy futó mosollyal kísérte a fiú fürge visszaegyenesedését.
– Ne gondold, hogy nem érdekled őket! Nagyon is.
Péter megkönnyebbült, hogy nem került szóba a nyilvánvaló kukkolása, de
még a füle is vörös lett.
– Hogyhogy? – kérdezte, bár maga sem értette, hogy az előbb látottakon
kívül még komolyan kíváncsi lehet valamire. Persze, tudna még a lány
lélegzetállító dolgokat mutatni, kezdve a bugyiból kidomborodó húsos puncival,
és még a kellemesnek tűnő ciciket sem látta…
– Elfelejtettem, mit akartam mondani – nevetett Aliz, fejét egy
másodpercre Péter vállára hajtva.
– Én meg a kérdést.
– Akkor nem lehetett túlzottan fontos. De hová kalandoztál, ahol a
madár sem jár?
– Madarat tényleg nem láttam.
– De amit láthattál, az elnyerte a tetszésedet? – A provokatív
kérdéstől Péternek megint el kellett pirulnia, de Aliz sem panaszkodhatott az
arcszínére. – Na, visszamegyünk?
– Muszáj?
Annyira közel voltak egymáshoz, hogy hallhatták egymás szívdobogását.
– Hááát… Te lennél a vendéglátó, ott a helyed! – A lány felemelte a
kezét, megérintette a fiú tarkóját, mintha magához akarná húzni, de nem történt
semmi. Egy pillanat múlva minden visszaállt. Véletlen volt? – Mert, mit
csinálnál szívesebben?
– Elszívhatnál még egy cigit…– Péter bevállalta a merészet: –
Megnézhetem még egyszer?
– Azt már nem! Napi kettő szálat engedélyeztem magamnak, ebből megvolt
az első, és még hosszú a nap.
– A másikra elfelejtettél válaszolni…
Péter egy viszontkérdésre számított, mert a csajok szeretnek elmenni a
végsőkig, például: „Mit szeretnél újra megnézni?” Erre ő határozottan azt
felelhetné: „A popsidat, amitől begerjedtem.”
Ehelyett a lány felhúzta a vállát:
– A válaszom: talán.
Péter elkapta a derekánál, és szorosan magához húzta.
– Hogy lehet a talán-t igenre változtatni?
– Keresd meg a megoldást, nem túl bonyolult! – kacagott a lány, és meg
sem próbált a szorításból kiszabadulni. – Na, menjünk vissza, mert már így is
beindult az erotikus fantáziagyár!
(Folyt.köv.)
Folytatás:Steel gitár 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése