Nagy ölelés 1-3.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erotikus novellák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erotikus novellák. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. június 21.
2026. június 9.
Nyári erotikusok 3. évad
Nyári erotikusok
erotikus novellák - 3. évad
tartalom
2026. május 17.
A part meghódítása 2.
Előzmény: A part meghódítása 1. A punnyadás vége
Nyári erotikusok
erotikus novellák
3. évad
A part meghódítása
2. epizód
NEM VAGY KIHAGYÓS?
Lia hiába húzta le fenekéig a pólót, a vizes anyagon át több látszott a cicijeiből, mint amíg a fiú fogdosta. Tomi hiába rejtette el villámgyorsan a farkát, a spermapaca a hasán virított.A többiek hiába tettették az ártatlant, s mintha nem is történt volna semmi, tekintetük elárulta, hogy bármelyikük örömmel lett volna a homokban birkózók helyében.
Ettől kezdve eszükbe sem jutott visszatérni a kölcsönvett bordó kempingszékekre.
– Nyomta a seggem az a hülye műanyag – nyafogott az egyik lány –, és forró volt.
– Muti! – ugrott oda az egyik srác, és gondosan tapogatva kereste a csaj legforróbb pontját.
A reggel még elkülönült két társaság ettől kezdve egybeolvadt.
Egyikük sem gondolta volna még, amikor felvetődött a nyaralás ötlete, hogy ez akár jó is lehet. Alig-alig ismerték egymást, vagy többnyire sehogy, csak a szüleik dolgoznak ugyanannál a cégnél, de munkaidőn túl ők sem tartották egymással a kapcsolatot. A vállalat – kihasználtság szempontok alapján – elhatározta, hogy nemcsak az alkalmazottak, hanem azok gyerekei is igénybe vehetik a céges üdülőt, ugyanolyan jelképes összegért, ahogyan a szülőknek járna. Így került sor erre a legelső "gyerek-turnusra" – ahol a "gyerek" hangsúlyozottan olyan fiatalt jelent, aki nem igényel különösebb felügyeletet –, 18-20 év közötti fiatalok részvételével, akik először ímmel-ámmal elfoglalták mind a 8 szobát, majd meghódították a tópart egy néptelen szakaszát.
Feküdtek a homokon.
Lia végre kiterítette az idáig a műanyag szék alatt összetekeredve várakozó napozógyékényt, ledobva vizes pólóját, megrázta a haját, majd összegumizta, és helyet szorított maga mellett Tominak:
– Elvileg kétszemélyes... – biztatta a fiút – , de lehetséges, hogy nem egymás mellett, hanem egymáson...
– Kérek visszavágót! – vigyorgott Tomi. Egyáltalán nem érezte cikinek, hogy az előbb a saját hasára élvezett, így is jó volt. Más sem bírta volna ki díszlövés nélkül!
– Csakis! De meztelenül!
Elmúlt dél, de senkinek sem volt kedve felsétálni az övékével szomszédos üdülőbe, ahová a cég befizette őket napi háromszori étkezésre.
Ervin homokvihart kavarva huppant le Polett mellé.
– Én nem hoztam le még egy pokrócot sem – jegyezte meg a lány – pedig találtam a szobában napozáshoz valót. Amúgy meg én árnyékban szeretek napozni.
Arcán több volt a szeplő, mint a szeplőnélküli, szabad felület, ettől kiscsajos benyomást keltett.
– Jó lesz a földön is, puha...
– Mi lesz jó és mi a puha?
– Leveszed a cicitartód?
– Segítesz kikapcsolni?... Te meg lehúzod a fürdőgatyádat?
Ervin letette a hátát, megemelte csontos csípőjét, és egyetlen pillanatra megmutatta a farkát. – És te a fürdőbugyidat?
– Húzd le, ha bírod! – kacagott Polett, és elszaladt.
A fiú utánaeredt, és mindketten eltűntek az árnyas, suttogó liget mögött.
Kristóf Bettina és Melani mellé húzódott, és sehogy sem értette, hogy a lányok miért egymást bámulják, s miért nem rá figyelnek, miért nem vele foglalkoznak, amikor ő is szívesen kivillantaná a farkát, és nemcsak egy másodpercre, mint Ervin. A két lány megsimogatta egymás arcát, a fiú már azt várta, hogy mikor indul a vetkőztetés, és továbbra sem érezte magát feleslegesnek.
Ottót dúsan hullámzó hajú Eliza mellé sodorta a lengedezésbe kezdő szellő. Köszönte is a sorsnak, mert a lány egy darabig hiába próbálkozott az önálló életet élő fürtök copfba rendezésével, majd szótlanul levetkőzött, és kikerekedett szemekkel várta, hogy ő is ugyanezt tegye.
– Bejössz a vízbe? – kérdezte Eliza.
– Nem tudok úszni – vallotta be Ottó.
– Nem is kell! Úgy emlékszem, hogy nem mély, különben meg kimentenélek. Kapaszkodj belém nyugodtan!
Egymást átkarolva, régi ismerősökként, meztelenül sétáltak a tóba, és csak akkor álltak meg, amikor a víz a derekuknál feljebb ért.
– Eltűntek a kezeik! – kiáltott fel Lia, aki szemmel követte a párt, és mindannyian megállapíthatták, hogy Eliza és Ottó a víz alatt simogatják egymást.
– Megyünk mi is? – Kriszta kilépett a bikiniből, majd ledobta a melltartórészt is, úgy mosolygott Patrikra. – Ugye, nem vagy kihagyós?
– Ki nem hagynám! – vetkőzött le a fiú is, megmutatva a napfénynek vékony testét, és fehérbőrű, de máris 90 fokig felkapaszkodott falloszát.
Most, hogy Kriszta és Patrik is begázoltak a tóba, megnyílt az út Raul előtt, közelebb húzódott a lehunyt szemmel, néhány méter távolságban heverő Kornéliához.
– Ki szagolgat? – érdeklődött a szőke lány anélkül, hogy felnyitotta volna a szemhéját.
– Csak nézlek – felelte Raul.
– Azt szabad.
– Egyedül csak te napozol fürdőruhában.
– Komolyan? Nem baj, szeretem magamon azokat a fehér csíkokat.
– Mennyire fehér? Azaz... milyen a természetes bőrszíned?
– Valamivel világosabb... Ne ravaszkodj, úgysem vetem le! – nevetett a lány csukott szemmel. – De bekukkanthatsz alá!
Később, amikor Eliza, Kriszta, Ottó és Patrik libabőrösen kijöttek a tóból, a fiúk nadrágot húztak és elindultak beszerzőútra.
– Kinek mit hozzunk? Minden akciós!
– Sört... lángost... napszemcsit, mert kiesett a csomagból, vagy bele se tettem
– Azt csak te tudsz venni magadnak, nem vállalok felelősséget.
–... naptejet, sokfaktorost... gumit... sört... sört... – hallatszottak innen-onnan a megrendelések.
– Ne igyatok annyit, mert bajok lesznek... a felállással! – emelte fel a mutatóujját fektében Kornélia anélkül, hogy a szemét kinyitotta volna.
– Milyen volt a pocsolya? – kérdezte az izzadtan visszaérkező Polett-Ervin páros lánytagja Elizától, aki a hajvégéből csavarta ki a vizet.
Eliza fintorgott, és rövid hatásszünet után szólalt meg:
– Valami fehérség úszott a tetején... Arrafelé is, Kriszti?
– Aham, egy egész maréknyi. Haltej lehetett.
– Ezek szerint volt kapás rendesen...
– Elkaptuk a pasikat a nyelüknél.
Polett, akár egy idegenvezető, beállt középre, hüvelykujját kihívóan a bikinijébe akasztva, végignézett a társaságon:
– Akad-e még valaki a fiúk közül, akinek eddig nem jött össze?
Kristóf és Raul azonnal felnyújtották a kezüket.
– Akkor futóverseny a fák közé! Rajt!
Később, amikor mégis rászánták magukat, hogy megérdeklődjék a szomszédos hotel konyháján, maradt-e valami az ebédből, már az estét tervezgették.
– És a délutánnal mi lesz? – csúfolódott a szeplős Polett. – Átugorjuk?
– Átalusszuk? Mindenki csinálja magának?
– Igazad van, nem vesztegethetjük el a drága időt.
– .. és a drága anyagot… – simította meg Polett hátranyúlva Kristóf falloszát.
– Először falunk,
mint a fúlás, aztán újult erővel visszamegyünk a partra, és beizzítjuk a bulit!
– És este?
– Este meg folytatjuk! Meg ne kérdezd, hogy „és éjjel?”, mert éjszaka meg elkezdjük elölről.
2026. május 13.
A part meghódítása 1.
Nyári erotikusok
erotikus novellák
3. évad
A part meghódítása
1. epizód
A PUNNYADÁS VÉGE
– Úgyis elkaplak egyszer! – morogta Lia, mint valami átkot, de hátra sem nézett, miután váratlanul egy fél játékvödörnyi víz zúdult a nyakába.
– Ez már kicsit durva! – állapították meg a lányok, és még nem tudták eldönteni, hogy sajnálják-e Liát.
Inkább irigykedtek, hiszen a műanyag homokozóvödör félig sem lehetett a tó langyos vizével, és a fiúk közül Tomi az egyetlen, aki kissé idétlen módon, de megpróbál közeledni.
– Mit akarhat tőled? – tanakodtak nevetgélve.
– Nem is ismerem…
– Ugyan mit? Ha meg akar kúrni, akkor választhatna nem ovis módszert is...
– Hagyjatok már, nem is ismerem!
– Az nem kizáró tényező! – csóválta a fejét Polett. – Simán megnyernél egy vizespóló-versenyt!
Lia nem vetette le az átázott pólót, mert alatta semmit, azaz csak bikinialsót viselt.
Közben Tomi visszaért a fiúkhoz, a legutolsó lépéseket sétálva tette meg. Itt is a vizes póló lett a téma:
– A legszebb cicik, amit valaha láttam!
– Megsöndörgetném a bimbóját, aztán bekapnám!
– És a popsija is világbajnok... – Egymás szavába vágtak.
Bánták már, hogy olyan messzire költöztek a kölcsönvett asztallal és székekkel, hiszen eredetileg azért távolodtak el, hogy kialakítsák a csajozós stratégiát, csakhogy karnyújtásnyiról minden egyszerűbb lenne. Újra nagyokat ásítozva a lányokról ábrándoztak.
Csendes délelőtt volt a tóparton, éppen olyan, amilyennek képzelték.
– Punnyadás.
Ketten már előző este felültek a vonatra, hogy az országot átutazva, reggelre ideérjenek, négyen pedig kora hajnalban indultak kocsival. Letették a csomagjaikat, és irány a part. Útközben vásároltak néhány üveg sört, aztán találtak széthagyott, bordó székeket és asztalokat, azokból arrébb vittek, amennyire szükség lehet. Távolabb a csajoktól, akik ugyancsak felfedezték és használatba vették a műanyag bútorokat.
A tó rezzenéstelen arccal állta a napsugarak támadását, csak néha rebbentek meg a pillái, amikor a virgonc halak kikukkantottak. A környék is csendes volt még, jóval távolabb kifeküdt néhány napozni vágyó, de ezt a partszakaszt a hangok is elkerülték.
– El kéne arra sétálni, megvizsgálni a napozó csajokat!
– Itt vannak nekünk ezek a csajok, velük kellene valamit csinálni.
– Elég rejtélyesen hangzik a "csinálni". Tudod te egyáltalán, hogy mit kell velük "csinálni"?
– Bármelyikbe beleverném!
Csak Tomi tett időnként egy-egy kört, és elhaladva Lia mögött, megérintette a haját, a vállát, és legutóbb leöntötte egy kevés tóvízzel, amit egy elhagyott homokozóvödörrel merített. Azért választotta éppen Liát, mert ő ült háttal, őt lehetett észrevétlenül megközelíteni, és a többi lány már cinkosként leste, hogy mi fog következni.
Az egyik csaj elindult, és rövidesen egy nyaláb jégkrémmel tért vissza. A többiek gyanúsan elhallgattak.
– Csak nem rólam volt nagyba' szó?
– Á, dehogyis! Persze! Csak megszavaztuk, hogy a te dolgod lesz egyeztetni a srácokkal, hogy akarnak-e velünk együtt bulizni, vagy inkább különcködnek. Ha bulihoz nincs kedvük, vagy a helyiekkel akarnak becsajozni, arról időben tudnunk kell, hogy estig keressünk magunknak pasikat.
– Milyen bulira gondoltok?
– Ami jön... fő, hogy jól érezzük magunkat!
– Szex legyen benne!
– Amúgy meg Liának kell tárgyalni velük, mert neki már az egyikkel van kapcsolata...
Nevetés.
–...és minél előbb, mert én például máris szeretnék cicitartó nélkül napozni, de úgy nem fogom levetni, ha azok messziről kukkolnak. Vagy jöjjenek ide és vegyék le a gatyát, vagy menjenek távolabb, mert így szégyenlős vagyok.
– Ha ledobják a gatyát, akkor nem?
– Az más! Ha mindenki meztelen, akkor eszembe se jut a farkukat lesni... Vagy mégis? De a cicijeim szeretik, ha nézik őket.
– Mit szóltok, milyen lenne, ha mindannyian levetkőznénk?
– Csak úgy?
– Persze. Aztán odasétálunk hozzájuk.
– Átmegyek jégkrémet szopogatva, attól beindulnak! Úgy tudok szopni…!
–Tudok jobbat, vedd le a cicitartót, úgy sétálj át, mintha véletlen lenne!
– Menjen inkább Lia!
– Ne Lia menjen! – tiltakoztak hirtelen ketten is. Ők már észrevették, hogy 20 méterrel arrébb, Tomi ismét megmeríti a homokozóvödröt.
Alig bírták visszatartani a pukkadozó nevetést, igyekeztek másfelé nézni, majd a többiek is követték a példájukat, csak Lia nem sejtette, hogy mi következik.
Az árnyék egy hajszálnyira megelőzte a merénylőt, így Lia éppen fel akart ugrani, amikor a nyakába és a vállára zúdult a tó vize. Ezen a délelőttön már a második adag.
Reflexszerűen, fordulás közben pofonvágta, majd a menekülő fiú után vetette magát:
– Úgyis elkaplak – lihegett a sarkában –, állj meg, hamarabb szabadulsz!
Előttük is, mögöttük is nyerítéstől, csilingelő kacagástól és röhögéstől lett hangos a part.
Lia egy bravúros szökkenéssel legyűrte az egylépésnyi hátrányt, és a homokba rántotta a fiút. Ráült a hátára, majd hagyta kínlódva megfordulni, és a hasán helyezkedett el, közben lenyomta a vállát. Tomi könnyedén lerázhatta volna magáról, de a nevetés a földhöz szögelte. A látszat kedvéért fészkelődött ugyan a lány combjai között, miközben élvezte a helyzetet, és felnyúlt a víztől csöpögős pólóba rejtett cicikhez.
Lia egy-két másodpercig hagyta a markolászást, majd a fiú karjait is a lábai közé gyűrte, úgy lovagolt tovább:
– Legyőztelek! Mostantól én vagyok az úrnőd és parancsolód! – Hangja egyszerre volt gonoszkodós és nevetős. – Ismerd el! Azt teszek veled, amit akarok! – A nyomaték kedvéért lentebb csúszott a srác hasáról, és hátranyúlva megmarkolta a falloszát. – Huh! – nyögött fel ámulatában, mert a farok keményebb már nem is lehetett volna. Gondolkodás nélkül elővette, majd úgy ült rá bikinis fenekével, hogy elöl kilátszott a hegye.
Tomi keze kiszabadult, egyből benyúlt a csaj vizes pólója alá, és a lehűtött ciciket markolászta.
– Vedd le a bugyid! – kérte.
A lány se látott, se hallott, csak ugrándozott, egészen addig, amíg megérezte a fiú testének teljes merevségét. Ekkor lepillantott, és elégedetten látta meg Tomi hasán a kiömlő spermát.
Először ő tért észhez, visszaereszkedett a tóparti jelenbe, majd a fiú is szétnézett.
A többiek, lányok-fiúk vegyesen, 2 méteres sugarú, szabályos kört alkottak körülöttük, és legalább annyira csillogott a szemük és égett az arcuk, mintha ők is részt vettek volna a küzdelemben.
2026. május 6.
Lépcsőházi hírek - tartalom
Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez
kattints ide.
2026. április 28.
Legerotikusok 18+ ajánló
Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez
kattints ide.
2026. február 27.
2025. december 17.
2025. szeptember 8.
Ismerd meg Petyát!
Őszi erotikusok
erotikus novellák
1. évad
Ismerd meg Petyát!
– De mért ordítasz? Vagy mért telefonálsz a fal túloldaláról?
– Gyere már! Nem hallod?
– Telefon nélkül is hallom, leteszlek, ha nem haragszol.
Cintia magára kapta a köntösét, be sem kötötte, csak a haját igazította
meg futtában. Sietett, mert lakótársa, egyben barátnője, Kinga nem szokott csak
úgy viccelődni a segélykéréssel. Papucsból csak egyet talált, de nem bánta,
mert minden alkalommal, amikor félálomban a kemény, fatalpú lábbeliben
közlekedik, felveri a betonrengeteg harmatos reggeli nyugalmát.
– Mi érhette már hajnalban? – zsörtölődött útközben. – Lemerült az
elemed...? – kérdezte ajtónyitással egyidőben hangosan, ám elharapta a mondat
folytatását.
Kinga mintha valamerre mindenáron el akarna szaladni, a szoba közepén várakozóan megállt, kócosan és meztelenül, arcán a legmélyebb
undort kifejező grimasszal, mintha egerek futkároznának. Félve, de harciasan
mutatott az ágyára:
– Ki ez?
– Szerintem egy pasi. – Cintia a férfi fölé hajolva megállapította, hogy az még nem ébredt fel a
kiabálásra. – Petya - közölte egy másodperc múlva higgadtan.
– Mi az, hogy Petya?! És hogy került ide? – Kinga csípőre tett kézzel
várta a magyarázatot. Rutinosan érzékelte a dereka táján jelentkező 2,5
grammnyi súlyfelesleget, amitől elkapta a hiszti: – Vidd innen a francba!
– Mondd meg neki te, hogy köszönöd, ennyi volt! Ezért keltettél fel?
– Hogy került ide?
– Azt neked kell tudni.
– Segítesz kitenni a lépcsőházig?
– De meztelen, mégsem dobhatod ki, mint egy használt kotont...!
– Kiteszem utána a ruháit is.
– Nem kell messzire mennie, itt lakik a házban, de ilyet mégsem
csinálhatsz vele, ha éjjel még megfelelt.
– Szóval mégis ismered! – csattant fel Kinga.
– Mondtam már az előbb is, hogy Petya. Itt lakik a házban, de el
szeretne költözni a szüleitől, 24 éves, tolmácsként dolgozik, sokat jár
külföldre... Kidagadnak az erek a farkán, csupaszra borotválja..., de ezeket te
jobban tudod, én csak, amit látok-hallok... Ismerd meg Petyát, mielőtt
kidobnád! Jól csinálja?
– Nem tudooom! Semmire sem emlékszem.
– De kúrtatok, az biztos. Jól csinálta a kékeres?
– Miből gondolod, ha én nem tudok róla?
– Látok egy foltot a lepedőn, a farkánál.
– Magától is csöpöghetett. – Kinga végighúzta az ujjait a
saját lába között. – Semmi.
– Lehet, hogy mosdottál, vagy megtörölted. Ahogy a kúrásban nem vagy
biztos, bármi megtörténhetett a tudtod nélkül. Bújj oda mellé, és ébredéskor
meglátod, hogy ismerős-e a kúrás, vagy ez még az első.
– Nem olyan vicces ám ez! Felébredek egy ismeretlen Petyával az
ágyamban, és fogalmam sincs, hogyan álljak a dologhoz. Vagy azt gondolja rólam,
hogy egy részeg picsa vagyok, aki azt sem veszi észre, ha szétbasszák, vagy
simán csak kurvának tart.
– Lehetséges – mondta Cintia –, de akkor jössz ki legjobban belőle, ha
visszafekszel, megvárod, amíg felébred és megkúr, majd elköszönsz tőle, és
megkéred, hogy minél kevesebb embernek mesélje el a házban.
– Na még ez is!
– Ja. Mindig kiröhögöm Nórát, amikor újra előadja a jótanácsait, köztük
a legfontosabbat: Ha csak egyetlen kúrásra vágysz, válassz idegent idegen
helyen, különben minden nap szembe fogtok találkozni! Kínos.
– Most akkor mi legyen? – Kinga kétségbeesetten nézett a barátnőjére.
– Te, nekem dereng valami! Amikor hazaértünk, mintha a liftnél
találkoztunk volna Petyával, de aztán eldöntöttük, hogy a te fóbiád miatt
lépcsőt mászunk... Akkor hozhattad be magaddal, én meg nem láttam, mert
rohantam a budira.
– Semmi emlékem sincs – rázta a fejét Kinga.
– Fura. De mindegy, feküdj mellé, nem rossz pasi, megér egy próbát!
– Ha ennyire lelkes vagy, akár te is odafekhetnél!
– Akár... De mit fog rólunk gondolni, ha éjjel téged
kúrt, ébredéskor meg engem lesz kénytelen, mert engem talál? – Cintia a
homlokát ráncolta. – Tisztára az a szitu, amitől Nóra hiába óv minket.
– Megteszed? – Kinga könyörgően pislogott, és összekapkodott néhány
ruhadarabot. – Átmegyek a te szobádba.
– Na, jó, egy igazi barátnő mindent bevállal! De el ne aludj az
ágyamban, és ha meggondolnád magad, lecserélhetsz, vagy beszállhatsz
harmadiknak.
– Te csak ne osztogasd az észt, ne kend össze a lepedőmet, és be ne
valld, hogy az éjjel nem te voltál!
– Aha! Emlékszel valamire? Ha popóba rakattad, szólj időben, mert akkor
nem leszek dublőröd!
Petya fészkelődése hallgattatta el a lányokat.
Kinga hangtalanul átosont a barátnője szobájába. Az ajtóból
visszapillantva még látta, ahogy Cintia ledobja a köntösét, átlépi Petyát,
és fenekét kitolva, háttal hozzásimul.
2025. szeptember 5.
2025. szeptember 3.
Mindennapi erotika 1.
Mindennapi erotika
- erotikus novellák gyűjteménye -
tartalom
Alternatív Fruzsi 1 - 2.
Minden kis hely 1 - 6.
Szerelmes lélegzet 1 - 2.
Szeress vagy fizess! 1 - 3.
2025. augusztus 30.
2025. augusztus 4.
Szeress vagy fizess 1.
Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák
SZERESS VAGY FIZESS!
1.
Az önköltséges csaj
"az élet".
Tudta, hogy megközelítően sem ezt a típusú életet emlegették érettségi utánra – néha némi fenyegető felhanggal, ahogy a balsorsot illene prognosztizálni, ám legtöbbször reménykeltően sejtelmes bizakodással, ami még az előbbi verziónál is ijesztőbben hangzott –, de számára ez jutott.
A kisbetűs, a névelős, az idézőjeles "az élet".
Legalábbis egyelőre, és nem is bánta, mert az első félóra után kezdte tűrhetően érezni magát ebben "az életben".
Zsanett úgy gondolta, hogy ezeken az első délelőtti nehézségeken kell valahogy átverekednie magát, amikor leültették egy asztal mögé, amelynek – az új dolgozónak kijáró megpróbáltatásként – minden szabad felületét megbuggyantották szabályzatokkal, belső- és másmilyen utasításokkal, hogy azokat gondosan tanulmányozza át.
Nagyjából félórán át lapozgatott és bámult üres tekintettel, amikor megérkezett a felmentés. Egy őszülő-kopaszodó, 50 körüli férfi – Zsanett értelmezésében "bácsika" – lépett az asztalához:
– Ha te vagy Zsanika, az új kollegina, akkor függeszd fel az olvasgatást, mielőtt bealudnál, mert máris megkapod az első önálló és értelmes feladatodat. Józsi vagyok... ha kérhetlek, bácsi nélkül... és itt mindenki tegeződik mindenkivel. Na, gyere velem!
El is indult. Zsanett alig bírta felvenni vele a tempót, és loholás közben nem tudta eldönteni, hogy az intenzív őszülésnek, vagy a rohamos kopaszodásnak szurkoljon inkább, mert a pillanatnyi állás 1:1.
A folyosó végén egy félhomályos helyiség villanykapcsolás után sem vált fényesebbé. Rengeteg polc, rajtuk temérdek dosszié, irattartó és doboz, kicsit arrébb pedig rengeteg lefűzetlen papír, dokumentum, kimutatás, levélmásolat... stb. állt halmokban. Az ajtó mellett egy támla nélküli forgószéken Zsanettre vártak a leltárívek.
– Amiket itt felsoroltak – lobogtatta meg Józsi a sűrűn teleírt lapokat – azoknak mind meg kell lenniük, addig keresd, amíg meg nem találod! Persze, jobban jársz, ha nem a leltárívvel kezdesz, hanem fordítva: Sorban haladsz a polcokon, és az iratokhoz megnézed a listán, hogy azzal éppen mit kell csinálni, aminél "S" jelet látsz, azt külön pakolod, mert selejtezni kell, amivel mást kell csinálni, azt külön odaírták, ahol meg nincs megjegyzés, azok meg jó lenne, ha legalább évjárat szerint közös polcra kerülnének... Eddig érted?
Zsanett eddig semmit sem értett, de bólintott.
– Nem baj, megmutatom! – mondta a holtversenyben őszülő-kopaszodó bácsika. – Íme egy dosszié, rajta egy csomó adat, ezekből az évszámra és a mellette lévőre van szükségünk... ezek azok... most kikeressük a listából, ahol emelkedő sorrendben vannak... láthatod... ehhez a dossziéhoz éppen tartozik egy "S", úgyhogy a leltárban kipipálod, mivel meglett, magát az iratot pedig külön teszed, például ide a sarokba. Most nézzük a következőt... például azt a dobozt legfölül... de te majd sorrendben haladj, hogy ki ne maradjon valami! – Józsi nem vette igénybe a közelben meredező létrát, meglepően fürgén kapaszkodott fel a polcra. – Felesleges leemelni, mert ha nincs vele teendő, akkor lehet visszapakolni! Inkább felmásztam... Tessék, ideírta valaki valaha azt, ami nekünk kellene... de rég kifakultak a számok... Hozzak kislámpát és nagyítót, vagy megpróbálod kisilabizálni?
Zsanett megvárta, míg Józsi visszatér a földre.
– Megpróbálom – vállalkozott a mászásra.
Nagyokat lépkedve felfelé, még élvezte is a mozgást.
"Ravaszkodik a bácsika? – kérdezte magától, hiszen hibátlanul látszott a doboz oldalán mindenféle felirat. – Ha most lenéznék, lebukna, hogy bámulja a seggemet?" – Elképzelte, hogy a nyakáig fellátni a combközépig érő ruha alatt. – Ehhez nem szükséges nagyító – jegyezte meg, s magában még hozzátette: – esetleg messzelátó.
– Sikerül valamit kivenni belőle? – érdeklődött egy idő múlva Józsi. Az is gyanússá tette, hogy ennyit késlekedett a kérdéssel.
– Megvan. Mondjam, vagy jegyezzem meg?
– Mondd, nehogy kétszer kelljen felmászni! – A bácsika a sikeren egyáltalán nem csodálkozott, de biztos, hogy felfelé bámult, és meg lehetett elégedve a látvánnyal, mert nagyon fent akarta még marasztalni a lányt.
A listával egyeztetés során kiderült, hogy a doboz tartalma is "S", azaz selejtezendő.
– Le tudod adni? – kérdezte Józsi. – De kapaszkodj is!... Vagy előbb egy-egy polccal lentebb teszed, utána már... – Elakadt a szava. Vagy Zsanett akrobatikus ügyességétől, vagy a feje felett tornázó lány alakja szédítette meg. Másodpercek múlva, amikor a doboz a sarokban várta a sorsát, mégis megszólalt: – Így tovább! Itt kell, hogy hagyjalak, dolgom van, de küldök melléd segítséget, és ügyesen megcsináljátok... – sajnálkozott érezhetően.
"Sürgősen kirázza a farkát, az a dolga." – Zsanett nevetett magában. Megérzése szerint a bácsika valóban sajnálta, hogy nem bámulhat tovább a ruha alá, és úgy vélte, hogy még egy-két ilyen magasról levett doboz, és a bácsika keze is betalálna oda, ahol a szeme kalandozott... Később aztán jobban bele szeretne melegedni a dolgokba... Ilyenek a pasik.
Józsi szomorúan pislogott vissza az ajtóból.
Zsanett néhány perc múlva – mire önállóan és eredményesen azonosította a következő iratdobozt, s kénytelen volt megállapítani, hogy ez a magányos keresgélés egy végtelenül unalmas robotolás – lerogyott a forgószék megmaradt részére.
– Hali! Ide kell jönnöm? – Egy fickándozó-tekintetű srác lépett be, és pillanatok alatt többször végigmérte a lányt. – Azt mondták, hogy te csináltad már és mindent tudsz... – Villogó szeme árulkodott róla, hogy ő is sok mindent meg tudna tenni a lánnyal, aki mindent csinált már, a félhomályos irattárban. – Zsanika mindent tud.
– Az túlzás, hogy mindent – mosolygott Zsanett –, de nem annyira bonyolult. – Gyorsan elmondta a lényeget: feliratok egyeztetése, majd külön pakolni a "S" jelű iratokat, külön azokat is, amikkel más a teendő, de olyannal még nem találkozott, amihez meg nem írtak megjegyzést, azt évszám szerint vissza a polcokra...
– Ezt mindet? – A fiú helyzetéből nem is látszott, hogy mekkora a helyiség és mennyi a megrakott polc!
– Eltart a nyugdíjig! – kacagott Zsanett. – Mióta dolgozol itt?
– Július elseje óta...
– Az ma van! Én is ma kezdtem...
– Szép kezdés! Ezek évek óta gyűjtögették a sok limlomot, hogy majd egyszer jön két balek?
– Így lehetett – hagyta rá a lány.
– De miért nem vesznek fel egy normális irattárost? Azt hallottam, hogy ez a Józsi bácsi nem csinál semmit, csak főnököt játszik.
– Lehet... Fogjunk hozzá, mert nem szeretnék éveket tölteni ebben a poros-dohos lukban! Itt kezdtem, haladunk tovább, semmit sem hagyunk ki! – Zsanett a legközelebbi polc legfelső rekeszére mutatott. – Mássz fel, és olyan számokat diktálj nekem, aminek az egyik része évszám...!
– És te? Te addig...?
– Megkeresem, amit mondasz, ebből a listából, és megállapítjuk, hogy mit csináljunk vele.
– Felgyújtjuk.
– Majd, ha meguntuk. Na, mássz ügyesen! Mi is a neved?
– Norbi.
– Zsani.
– Tudom, Józsi bácsi többször elmondta, hogy "Zsanika mindent tud", azt hittem, valami nyugdíj előtt álló néni vagy.
– Haha! Jobban örülnél egy nénikének? – Zsani a kezében tartott listával mutatott a legfelső polc felé. – Na, nyomás! ...Menj arrébb, de kapaszkodj nekem rendesen... még egy kicsit, az is megvolt... Ott lesz a következő, ha beljebb nincs eldugva valami! Mit látsz rajta? Kérjek neked nagyítót, lámpát...? Használhatod a létrát is, ha tudod használni.
– Ezen annyi a szám, hogy délig eltart felolvasni!
– Évszámot keress, arra van szükség, meg amit mellette találsz...!
– És ha nincs kedvem?
– Akkor egyedül csinálom!
– Szoktad magadnak csinálni?
– Te most azt kérdezed, hogy szoktam-e masztizni... vagy ezt már onnan olvastad le? Lökd a számokat!
– Előbb te! Nem mersz válaszolni?
– Ne is haragudj, de 5 perce ismerlek, és nem kívánom veled kitárgyalni az intim dolgaimat. Amúgy meg szoktam... mert ki nem? ...No, ismersz minden számot? Fogj hozzá bátran!
– Én is szoktam, amikor nincs kivel... A 2007. az évszám lehet?
– Bizonyára. Mi van tovább?... És általában nincs kivel?
– 44720. Betűk is kellenek? BZM... ami azt jelenti, hogy bazdmeg.
– Megtaláltam, hagyhatod ott! ...Nem mersz válaszolni? – Zsanett mosolyogva figyelte Norbi ügyetlenkedését. – Le ne ess zavarodban!
– De pihenni lemehetek?
– Nem kell le-fel ugrálni, haladj tovább! Mindent ennyire hamar unsz meg? Majd később cserélünk.
– Fel tudsz mászni? – Norbi nem kételkedett, csak provokált.
– Nem nézed ki belőlem? Előbb jártam legfölül, mint te! És egyedül is csináltam, amíg nem jöttél.
– A masztit?
– A masztizást inkább ne emlegesd, ha nem mersz válaszolni, amikor rajtad van a sor!
– Bocsi, de nem hallottam, hogy mit kértél! Szeretnéd látni, ahogy...?
– Nem! ...Diktáld a következő számot!
– Nem fejezed be, amit elkezdtél?
– De! Befejeztem veled a hülyeséget! Lökd a számokat, vagy lecseréllek Józsi bácsira, vele jobban járok! Csak vaksi egy kissé...
Legalább 20 percig csak sokjegyű iktatószámok hangzottak fel a félhomályban nyugvó irattárban. Ekkor Norbi nyöszörögni kezdett:
– Lezsibbadtam a kapaszkodástól – panaszolta. – Lemehetek pihenni?
– Gyere!
– A majmok a farkukkal is tudnak kapaszkodni.
– Mert ügyesebbek. Neked nincs farkad? – nevetett Zsani. – Növessz egyet!
– Van egy, de kapaszkodni nem tudok vele.
– Akkor mire való?
– Például masztizásra, továbbá...
– Nem akarom hallani!
– Látni?
– Mégannyira sem! De miért lyukadsz ki mindig a masztinál, amikor egy egyszerű kérdésre pedig nem tudtál válaszolni?
– Mi a kérdés? – Norbi tett egy lépést Zsanett felé, így elfogyott köztük a távolság.
– Kapcsold be a hallókészüléked! Azt kérdeztem meg illedelmesen, amikor elkezdtél süketülni, hogy folyton masztiznod kell-e, vagy néha adódik valami... más is... a hegyére... De ne válaszolj, ha kínos! – Zsani belepirult, mire végigmondta.
– Több az üresjárat, sajnos, mint amikor adódik... – Norbi is zavarban volt, de összeszedte magát. – Eljönnél velem moziba, vagy ilyesmi? Ennénk egy fagyit...
– Te most randira hívsz?
– Aha. Eljönnél?
– Mikor? El. Mozi, fagyi?
Mindketten meglepődtek a másikon.
– Elhívnálak hamburgerezni is, de azzal meg kell várnom az első fizut – bökte ki Norbi.
– Ne aggódj, én sem vagyok kitömve pénzzel, de nincsenek nagy igényeim és én egy... hm... önköltséges csaj vagyok.
Megint hallgatásba burkolóztak, ám ez már nem két idegen zavara volt, hanem bizalmas, majdnem intim zavar.
– Tehát: mozi, fagyi? Az előbb nem válaszoltál, azaz tereltél hamburger felé... Mást is tervezel?
Norbi sokatmondó gondolkodásba kezdett.
– Csak azért kérdem – folytatta Zsanett –, mert nem szeretném, ha csalódnál, viszont azt tutira veheted, hogy az első randin nem fogunk dugni. Baj? Még visszamondhatod a meghívást!
– Akkor holnap...
– De ravasz vagy! A mai randit akarod áttenni holnapra, hátha változik a hozzáállásom, vagy a holnapi randi már a második lesz...? Melyik?
– Mindkettő. Eredetileg holnapra hívtalak volna, csak nem voltam egyértelmű, de lehetne akkor ma a mozi+fagyi, holnap meg...
Zsani olyan önfeledten kacagott, hogy kicsordult a könnye:
– Haha! Újratervezés. Hagyjuk a mozizást, megspóroljuk az árát, mára úgyis más terveim voltak-vannak, a holnapi randit meg másodiknak számoljuk, randi+. Haha! De! – Felemelte a mutatóujját. – De holnapra sem ígérek semmit előre, bízzuk a véletlenre, vagy inkább az akkori kedvünkre!
(Folyt.köv.)
Folytatás: Szeress vagy fizess! 2. Akkor szeress!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)