2025. július 3.

Tengerpart éjjel 1.

Nyári erotikusok - novellák
Tengerpart éjjel

1.
A királylány



Valamelyik fénynyaláb kékeslilára színezte a lány egyik első fogát, és a folyton mosolygó szájban furcsán mutatott az egyetlen, különcködő metszőfog a többi neon-fehér között.
– Biztos koronája van… – állapította meg Pongrác. – Te egy igazi királylány vagy! – üvöltötte a csaj fülébe, aki ettől még szélesebben mosolygott, és az újabb aktuális fénycsóva érkezése megint kiemelte a renitens fogat.
Alig néhány perce rázták magukat egymás mellett a zene lüktetésére. Előtte a srác csak nézte a tömeget egy sarokból, és próbált elkapni minden egyes pillanatot, amikor a felcsúszó miniruhák alól kivillannak a rezgő fenekek. Egy-két centin múlott a látvány, ilyen kicsinyke távolság megtételére lehetett is biztosan számítani, és egy idő múlva a lányok már meg sem kísérelték visszarángatni a felfelé kúszó ruhákat, inkább egyre magasabbra tornázták azokat.
Kilátszottak hátul a tangabugyik popsik feletti háromszögei is, elölről pedig a puncikba mélyen bevágó-begyűrődött, többnyire egyszínű, keskeny anyagok.
Pongrác – ahogy az otthoni haverok szólították: Pongi vagy Pingi – töltekezett, a sarokban ücsörögve olyan illúziója támadt, mintha az összes lány az ő kedvéért riszálna, és csak azért ráznák tőle néhány centire a feneküket, hogy ki tudja választani a legmegfelelőbbet. Felvinné a hotelba, és hátulról, jó rezgősen megdugná... Már a liftben kibuggyantaná a csöcseit, és lehúzná a bugyiját is. Megmutatná neki a kilátást az erkélyről – bár sok időt ilyesmire nem kellene elvesztegetni –, és megmarkolná a fenekét, megmártaná a mutatóujját… De megdugni csakis odabent, teljes fényárban foga, hadd rázkódjanak csak azok a félgömbök!
Az eszébe sem jutott, hogy a hotelbe mégsem viheti.
Választék volt bőven – a táncolók legalább háromnegyede nőnemű –, és Pongi gyanította, hogy a legtöbbjük helyi lakos. Talán szívesen ismerkednének egy külföldivel, de az is előfordulhat, hogy egy szintén külföldinél nagyobb esélye lenne… Itt tartott a gondolataival, tekintete pedig egyre fentebb kúszott a női testeken, ahogy a miniruhák is mind kevesebbet takartak, amikor észrevette, hogy egy cseppet sem tipikusan délies, temperamentumos és hosszúcombú, de szőke lány egyenesen feléje tart. Átvágva a táncolók között, néha kikerülve, akit muszáj, de határozottan Pongit célozta be.
A srácnak lett volna ideje felkészülni, meg is fogalmazott magában néhány frappáns tőmondatot angolul, és összes szókincsét felhasználva olaszul is, ám arra nem számított, hogy a lány előkapar a válláról lógó táskából egy apró ceruzát – talán éppen ilyesmivel szokták a keskeny szemöldököt rajzolni –, és az asztalon lévő üveg címkéjére sebesen felfirkant néhány számot, majd 1 centire Pongi orra elé tartva, kérdőn mosolyog.
– Grazie ragazza, grazie signora... – mondta Pongi, ezzel elpufogtatva az általa ismert összes olasz kifejezés legalább 1/20-át.
A lány biztosra akart menni, vagy a dübörgő zenén át is felismerte az idegen akcentust, ismét felkapta az üveget, és még 2 valamit felírt: “telefono, camera”, majd a megfelelő szót összekötötte a hozzátartozó számmal. Várakozóan nézett.
Pongi felállt a székről, a lány füléhez hajolt, és beleüvöltötte:
Sei una prostituta?
Ekkora elismerést még sosem kapott a nyelvtudásáért, a lány élénken bólogatott:
– Sì, sì. – Megint visszavette az üveget. Kicsit forgatta, mert az írható részt már felhasználta, de a pici ceruza jól fogott a cimke mellett is, oda rajzolt szabályosan, félreérthetetlenül 2 számjegyet, és mellé az Euro jelét. – Tutta la notte.
A srác azon gondolkodott, mit jelenthet a “tutta”, de sejtette, hogy a mondat a teljes éjszakára utalhat. Megkocogtatta az üveget ott, ahol a szobaszám található – amit a lány udvarias elutasításnak értelmezhetett, mert sarkonfordult, és becélzott egy másik magányos pasit. – Pongi máris megbánta, hogy akaratlanul lerázta a csajt. Hiszen csak azt akarta jelezni, hogy a szobaszám, azaz a szoba érdekli, nem a telefon... Elveszítette szem elől a fantasztikusan hosszú, barna combokat, a táncolók visszazáródtak a lány mögött. Pedig a hosszú lábak, akár a hosszú folyók, mindig kíváncsivá tették: vajon milyen lehet az a hely, ahonnét erednek?
Pongrác hosszú könyörgés után az anyját kísérte el párnapos hivatalos útra, miután felfedezte az interneten, hogy lehet még repülőjegyet foglalni, és azt is tudta, hogy az anyja  szereti a kényelmet, és mindig kétágyas szobát foglal. Így utazhattak együtt, és ezért érezte magát magányosnak. És ezért nem vihetett fel senkit – bármennyit is álmodozott erről – a közös szobába.
A kétszámjegyű euro, amit a prosti gondosan az üvegre rajzolt, nem volt sok. Otthon – forintban számolva – ennyit kérnek az útmenti csajok “egy komplett”  menetért, mint ez a lány számolt volna – ha jól értette – egy teljes éjszakáért.
– Hm. – Megvonta a vállát, és tovább gyönyörködött a ringó-rezgő fenekekben, miközben várta, hogy egy másik prosti is megtalálja az apró ceruzájával. – Hosszú még az éjszaka!
Egy idő után felállt, megmozgatta a lábait – s mivel abban a pillanatban már le is tottyant egy csaj az üresen hagyott székre, sőt még az ölébe is kapott egy másik lányt –, lassan elindult, keresztül a termen. A huszadik lépés körül elragadta a tömeg, és mozdulatlan talpakkal rázni kezdte magát a zene ütemére. Először csak billegés-szerűen, majd átvéve a jobbról-balról hozzáütődő testek hullámzását.
Az egyik metszőfogán fényre reagáló koronát viselő lány véletlenül sodródott elé, többször nekifarolt, majd szembefordult, és ettől kezdve együtt táncoltak. Pongi megörült a társaságnak, legalább nem érezte többé a fura magányt, ami legnyomasztóbb lehet ezernyi ember között.
Minden mosolyra és minden érintésre mosollyal válaszolt a lány, bármit mondhatott neki, csak nevetett.
– Úgysem értesz magyarul... – jegyezte meg Pongi – nincs is értelme a füledbe kiabálni. – Mivel a lány ezen is csak kacagott, folytatta: – Jól megdugnálak, itt a terem közepén úgysem figyel ránk senki!
Egy gigantikus orgia közepébe képzelte magát,– oldalról vagy hátulról minden pillanatban hozzáért egy-egy ugrándozó cici, vagy egy szitáló popsi –,,a koronás lány" gyakrabban volt hozzápréselve, mintsem legfeljebb 5 centi távolságban. Ha tánc közben ügyesen mozgatta a karjait, sok finom lánytestet megsimogathatott, majdnem észrevétlenül. Teste hamar reagált az ingerekre, és amikor balról egy tüsi-vöröshajú csaj szabályosan a mellei közé kapta a karját – s mintha nem is akarná elereszteni, percekig együtt mozogtak –, fallosza fellázadt, és befejezve a kínos feszengést, felállt. Ráadásul oldalra nézve be lehetett látni a cicikhez, elölről pedig Pongi ellen másik támadás is készült: a percek óta állandó táncpartnernek tekinthető lány hátat fordított, és leküzdve a köztük maradt pár centimétert, a sráchoz simult.
Pongi jobbkeze átkarolta a lány derekát, és már fentebb is csúszott, felváltva markolászva a ciciket, közben baljával a tüsihajú vöröske alá nyúlt. Egyikük sem tiltakozott, inkább még szorosabban préselődtek hozzá. A fiú ruhán és melltartón át labdázott a koronásfogú ruganyos ékességeivel, miközben a vörös lány bugyijából annyit benyomott a nedvesen várakozó punciba, amennyit az anyag engedett.
Hosszú percekig mozgott – akárcsak a tavaszi, párzó rovarok – összenőve a trió. Egészen addig, míg hátulról egy fürge kéz be nem furakodott Pongi szabadon hagyott jobb oldala felől, s kígyómozgással be nem préselte magát a ringatózó testek közé... Futólag megfogta a meredezésre kárhoztatott péniszt!
A fiú nehézkesen fordult meg – veszni engedve emezt a két lányt,–, és nem tudta kiválasztani a préselődők közül, kinek lehetett tulajdonítani az iménti kezdeményező markolást.
Tekintgetve kereste a vöröskét is, de őt elnyelte egy hullám – puncijába nyomkodott, átázott bugyistól mindenestől --, szerencsére a koronásfogú lányt tartósan rálapították, menekülni se lett volna esélye. Pongi hátranyúlt, megfogta a rövid, csillogós nadrágba bújtatott félgömböket, és egy pillanatra meghökkenve érezte a lány kutakodó kezeit. Próbáltak csoszogva elindulni, kifelé a tömegből, mert mégsem kellene ennyi táncoló között elővenni a kelléket.

Nincsenek megjegyzések: