Nyári erotikusok - novellák
Tengerpart éjjel
1.
A királylány
Valamelyik fénynyaláb kékeslilára színezte a lány egyik első
fogát, és a folyton mosolygó szájban furcsán mutatott az egyetlen, különcködő metszőfog a többi neon-fehér között.
– Biztos koronája van… – állapította meg Pongrác. – Te egy
igazi királylány vagy! – üvöltötte a csaj fülébe, aki ettől még szélesebben
mosolygott, és az újabb aktuális fénycsóva érkezése megint kiemelte a renitens
fogat.
Alig néhány perce rázták magukat egymás mellett a zene
lüktetésére. Előtte a srác csak nézte a tömeget egy sarokból, és próbált
elkapni minden egyes pillanatot, amikor a felcsúszó miniruhák alól kivillannak
a rezgő fenekek. Egy-két centin múlott a látvány, ilyen kicsinyke távolság
megtételére lehetett is biztosan számítani, és egy idő múlva a lányok már meg
sem kísérelték visszarángatni a felfelé kúszó ruhákat, inkább egyre magasabbra
tornázták azokat.
Kilátszottak hátul a tangabugyik popsik feletti háromszögei
is, elölről pedig a puncikba mélyen bevágó-begyűrődött, többnyire egyszínű,
keskeny anyagok.
Pongrác – ahogy az otthoni haverok szólították: Pongi vagy Pingi – töltekezett,
a sarokban ücsörögve olyan illúziója támadt, mintha az összes lány az ő
kedvéért riszálna, és csak azért ráznák tőle néhány centire a feneküket, hogy
ki tudja választani a legmegfelelőbbet. Felvinné a hotelba, és hátulról, jó
rezgősen megdugná... Már a liftben kibuggyantaná a csöcseit, és lehúzná a
bugyiját is. Megmutatná neki a kilátást az erkélyről – bár sok időt ilyesmire
nem kellene elvesztegetni –, és megmarkolná a fenekét, megmártaná a
mutatóujját… De megdugni csakis odabent, teljes fényárban foga, hadd
rázkódjanak csak azok a félgömbök!
Az eszébe sem jutott, hogy a hotelbe mégsem viheti.
Választék volt bőven – a táncolók legalább háromnegyede
nőnemű –, és Pongi gyanította, hogy a legtöbbjük helyi lakos. Talán szívesen
ismerkednének egy külföldivel, de az is előfordulhat, hogy egy szintén
külföldinél nagyobb esélye lenne… Itt tartott a gondolataival, tekintete pedig
egyre fentebb kúszott a női testeken, ahogy a miniruhák is mind kevesebbet
takartak, amikor észrevette, hogy egy cseppet sem tipikusan délies, temperamentumos és
hosszúcombú, de szőke lány egyenesen feléje tart. Átvágva a táncolók között, néha
kikerülve, akit muszáj, de határozottan Pongit célozta be.
A srácnak lett volna ideje felkészülni, meg is fogalmazott
magában néhány frappáns tőmondatot angolul, és összes szókincsét felhasználva
olaszul is, ám arra nem számított, hogy a lány előkapar a válláról lógó
táskából egy apró ceruzát – talán éppen ilyesmivel szokták a keskeny szemöldököt rajzolni –, és az asztalon lévő üveg címkéjére sebesen
felfirkant néhány számot, majd 1 centire Pongi orra elé tartva, kérdőn
mosolyog.
– Grazie ragazza, grazie signora... – mondta Pongi, ezzel elpufogtatva
az általa ismert összes olasz kifejezés legalább 1/20-át.
A lány biztosra
akart menni, vagy a dübörgő zenén át is felismerte az idegen akcentust, ismét
felkapta az üveget, és még 2 valamit felírt: “telefono, camera”, majd a
megfelelő szót összekötötte a hozzátartozó számmal. Várakozóan nézett.
Pongi felállt a székről, a lány füléhez hajolt, és
beleüvöltötte:
– Sei una
prostituta?
Ekkora elismerést
még sosem kapott a nyelvtudásáért, a lány élénken bólogatott:
– Sì, sì. –
Megint visszavette az üveget. Kicsit forgatta, mert az írható részt már felhasználta,
de a pici ceruza jól fogott a cimke mellett is, oda rajzolt szabályosan,
félreérthetetlenül 2 számjegyet, és mellé az Euro jelét. – Tutta
la notte.
A
srác azon gondolkodott, mit jelenthet a “tutta”, de sejtette, hogy a mondat a
teljes éjszakára utalhat. Megkocogtatta az üveget ott, ahol a szobaszám található – amit a lány udvarias elutasításnak értelmezhetett, mert sarkonfordult,
és becélzott egy másik magányos pasit. – Pongi máris megbánta, hogy akaratlanul lerázta a
csajt. Hiszen csak azt akarta jelezni, hogy a szobaszám, azaz a szoba érdekli, nem a telefon...
Elveszítette szem elől a fantasztikusan hosszú, barna combokat, a táncolók
visszazáródtak a lány mögött. Pedig a hosszú lábak, akár a hosszú folyók,
mindig kíváncsivá tették: vajon milyen lehet az a hely, ahonnét erednek?
Pongrác
hosszú könyörgés után az anyját kísérte el párnapos hivatalos útra, miután
felfedezte az interneten, hogy lehet még repülőjegyet foglalni, és azt is
tudta, hogy az anyja szereti a
kényelmet, és mindig kétágyas szobát foglal. Így utazhattak együtt, és ezért
érezte magát magányosnak. És ezért nem vihetett fel senkit – bármennyit is
álmodozott erről – a közös szobába.
A
kétszámjegyű euro, amit a prosti gondosan az üvegre rajzolt, nem volt sok.
Otthon – forintban számolva – ennyit kérnek az útmenti csajok “egy
komplett” menetért, mint ez a lány
számolt volna – ha jól értette – egy teljes éjszakáért.
– Hm. – Megvonta a vállát, és tovább gyönyörködött a ringó-rezgő fenekekben,
miközben várta, hogy egy másik prosti is megtalálja az apró ceruzájával. – Hosszú még az éjszaka!
Egy
idő után felállt, megmozgatta a lábait – s mivel abban a pillanatban már le is
tottyant egy csaj az üresen hagyott székre, sőt még az ölébe is kapott egy
másik lányt –, lassan elindult, keresztül a termen. A huszadik lépés körül
elragadta a tömeg, és mozdulatlan talpakkal rázni kezdte magát a zene ütemére.
Először csak billegés-szerűen, majd átvéve a jobbról-balról hozzáütődő testek
hullámzását.
Az
egyik metszőfogán fényre reagáló koronát viselő lány véletlenül sodródott elé,
többször nekifarolt, majd szembefordult, és ettől kezdve együtt táncoltak.
Pongi megörült a társaságnak, legalább nem érezte többé a fura magányt, ami
legnyomasztóbb lehet ezernyi ember között.
Minden
mosolyra és minden érintésre mosollyal válaszolt a lány, bármit mondhatott
neki, csak nevetett.
– Úgysem értesz magyarul... – jegyezte meg Pongi – nincs is értelme a füledbe
kiabálni. – Mivel a lány ezen is csak kacagott, folytatta: – Jól megdugnálak,
itt a terem közepén úgysem figyel ránk senki!
Egy
gigantikus orgia közepébe képzelte magát,– oldalról vagy hátulról minden
pillanatban hozzáért egy-egy ugrándozó cici, vagy egy szitáló popsi –,,a
koronás lány" gyakrabban volt hozzápréselve, mintsem legfeljebb 5 centi
távolságban. Ha tánc közben ügyesen mozgatta a karjait, sok finom lánytestet megsimogathatott,
majdnem észrevétlenül. Teste hamar reagált az ingerekre, és amikor balról egy
tüsi-vöröshajú csaj szabályosan a mellei közé kapta a karját – s mintha nem is
akarná elereszteni, percekig együtt mozogtak –, fallosza fellázadt, és
befejezve a kínos feszengést, felállt. Ráadásul oldalra nézve be lehetett látni
a cicikhez, elölről pedig Pongi ellen másik támadás is készült: a percek óta
állandó táncpartnernek tekinthető lány hátat fordított, és leküzdve a köztük maradt pár
centimétert, a sráchoz simult.

Hosszú
percekig mozgott – akárcsak a tavaszi, párzó rovarok – összenőve a trió.
Egészen addig, míg hátulról egy fürge kéz be nem furakodott Pongi szabadon hagyott jobb oldala felől, s kígyómozgással be nem préselte magát a
ringatózó testek közé... Futólag megfogta a meredezésre kárhoztatott péniszt!
A
fiú nehézkesen fordult meg – veszni engedve emezt a két lányt,–, és nem tudta
kiválasztani a préselődők közül, kinek lehetett tulajdonítani az iménti
kezdeményező markolást.
Tekintgetve kereste a vöröskét
is, de őt elnyelte egy hullám – puncijába nyomkodott, átázott bugyistól
mindenestől --, szerencsére a koronásfogú lányt tartósan rálapították,
menekülni se lett volna esélye. Pongi hátranyúlt, megfogta a rövid, csillogós
nadrágba bújtatott félgömböket, és egy pillanatra meghökkenve érezte a lány
kutakodó kezeit. Próbáltak csoszogva elindulni, kifelé a tömegből, mert mégsem
kellene ennyi táncoló között elővenni a kelléket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése