Zenerotikusok
- erotikus novellák -
UJJGYAKORLATOK
1.
Balkezét a lába között tartotta, így melengette fázós ujjait, jobbján
az öt fürge, fehér kalapács, elképesztő sebességgel ütögette a billentyűket. A
csontszínű billentyűk is jéghidegek, ezért Ágota időnként kezet cserélt, és a
másikkal folytatta a gyakorlást.
Legalábbis Balázs így képzelte, miközben tisztára ártatlan képet
erőltetve magára, már éppen nyolcadszor sétált el a bukóra lenyitott ablak
alatt.
A hangok olyan bravúrosan követték egymást, mintha cirkuszi artisták
szórakoztatnák a ház lakóit, s ahogy a fiú a kottát is képtelen lett volna
követni. Sebesen kergetőztek, kiszöktek az ablak nyílásán, megdobogtatták Balázs
szívét, majd a függőfolyosóról az udvar kövére pattanva, ott viháncoltak.
– Bali, neee! – hallatszott ki a dallamból Ágota üzenete.
Nemrég a lány az apja kíséretében végigjárta az összes lakót, és
mindenkitől megérdeklődték, hogy mennyire zavaró a zongorajáték. Ugyanis nagyon
meleg van, nem tudják szabályozni a fűtést, ezért muszáj nyitott ablaknál
gyakorolni. Az apa érdeklődéséből kicsengett az udvariasság mellett nagyfokú
büszkeség is, és némi bizonytalanság, mintha a füleivel nem tudná megítélni a
tehetség meglétét.
– Csak a keze fázik… – gondolta Balázs, szeme sarkából a lányra
pillantva, de megtartotta magának az észrevételét.
Eddig kétszer sikerült Ágotát megállásra kényszerítenie a lépcsőn, mind
a kétszer elhívta moziba, és a lány igent mondott. Ideje volna harmadjára is
próbálkozni!
Az első alkalom, amennyire egyszerűen és hirtelen jött, ugyanannyira
volt meglepő és érthetetlen.
A vásznon még reklámok és előzetesek váltogatták egymást, a nézőtér még
nem borult sötétbe, amikor egy váratlan hangeffekt hatására a lány megfogta és megszorította
a fiú kezét, és el sem engedte.
Csoda-e, hogy Balázs számára legalább zöld jelzés villogott, és azt
hitte, hogy szabaddá vált az út az édenbe?
Tervezte ő, hogy egy-két véletlen mozdulattal áttéved a lány térfelére,
és addig-addig tévelyeg ott, amíg csak lehetséges. Talán még a bugyiját is
megsimogathatja, és kitapogathatja a punciját – reménykedett, és ehhez nagyon
jól indult a mozizás. – Maradt még 90 perc!
Csak arra nem számított, hogy Ágota hideg ujjai a film végéig el sem
engedik. Kipróbált mindenféle variációt, bevetette a másik kezét is, ám csak
annyit sikerült elérnie, hogy a másik oldalán ülők felfigyeltek az erőlködésére,
és – mintha leejtettek volna valamit – előrehajolva leselkedtek. A mögöttük
ülőket is izgatta az akció, nyakukat nyújtogatva igyekeztek elkapni valami
izgalmasat.
Ágota ujjai kitartóan hidegek maradtak, és a film végéig szorították
Balázs kezét.
A filmből ugyanúgy nem látott egyetlen kockát sem, mintha összejött
volna az intenzív tapizás, és kifelé jövet akkora csalódást cipelt a vállán,
hogy el is felejtette megkérdezni Ágotától, találkoznak-e még…
Egy zaklatott álom után, másnapra átértékelődtek a dolgok. Hiszen egész
idő alatt a lány fogta az ő kezét, ami jelent valamit. Ragaszkodást legalább,
és azt, hogy legközelebb talán messzebbre is el lehet jutni. Bali gondolatai
eljutottak addig a pontig, hogy optimistán várta a következő mozizást, hiszen
úgy tudta a többi sráctól, hogy a csajok az első alkalommal általában alig
engednek meg valamit. – „Az én kezemet meg végig fogta!”
Elkapta Ágotát a lépcsőn, legnagyobb csodálkozására a lány adott neki
két puszit, és kapásból igent mondott a következő filmre, meg sem kérdezve a
címét. – „Kit érdekel, hogy mit játszanak, az a lényeges, ami a bugyiban van!”
– Ezt az idevágó mondást frissen tanulta a suliban.
Azt is elárulták a srácok, hogy a lány punciját felfedezni csak egy
közbenső lépés ahhoz, hogy viszonzásul a farkat a kezébe lehet adni.
– És ha a puncijához sem enged? – kérdezte Balázs a tapasztaltabbakat.
– Fogd le a kezét!
Nem árulta el, hogy mi mindennel próbálkozott, mert így is mindegyik
röhögött. Meg sem kérdezte már, hogy mit csinál a csaj a farokkal, hiszen úgyis
látta már filmeken, bár jó lett volna olyantól hallani az élményről, aki
átélte. (Folyt.köv.)
Folytatás: Ujjgyakorlatok 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése