Szomszéd a tetőn 2.

 Előzmény: Szomszéd a tetőn 1.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Szomszéd a tetőn

2.

 

 

– Tudod, hogy Tünde leszbi?

– Ez most hogy kerül ide? Különben meg tudom. Azzal az eltéréssel, hogy "bi".

– Az a "bi", aki biszex? Ja, értem, vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Csak arról jutott eszembe, hogy meg akartad fogni a cicimet… 

– Az más! Barátnők között az természetes, de én nem akarlak kinyalni.

– Miért nem?

– Nem vagy komplett…

– Azért?

– Na, mesélsz már?

Mindketten a bugyijuk közelébe készítették a kezüket.

– Ott tartottam, hogy…

– Nem tartottál még sehol! A buszon mi volt?

– Mögöttem állt – kezdte Zsani –, és előttem kapaszkodott, hozzászorított a rúdhoz. A legelső kanyarban, amikor ráfordultunk a térre, már rákapcsolt...

– Ha nagyon el akarja terelni a figyelmedet, például a kapaszkodással, akkor akár ki tud zsebelni!

– Éreztem valami keményet a fenekemnél...

– Ugyan, mi lehetett?!

– ...aztán rájöttem, hogy a másik kezét tartja ott, és nagyon lassan mozgatja, mintha csak véletlen lenne. Mire lekanyarodtunk a térről, centiről centire haladva felügyeskedte a ruhámat, és a keze a meztelen fenekemhez nyomódott.

– Aha! Te nem húzol bugyit buszozáshoz?

– De bolond vagy! Úgy kell érteni, hogy a tanga takar valamit, de a popóm attól még meztelen.

– Na, így voltam én, amikor majdnem benyomta az ujját az a pasi!

– Ezek nem pasik, hanem perverz disznók! Ez is benyomta volna, biztos vagyok benne, és nemcsak az ujját, de az utolsó pillanatban jeleztem, és leszálltam a parknál. Arra nem számítottam, hogy ő is leszáll!

– Arra mindig számolni kell! Fent a buszon kellett volna óriási patáliát csapnod, hogy alig bírja kivárni a megállót, és meneküljön, fusson a világba!

– Tudom. Ott álltunk ketten a buszmegállóban, mögöttünk a park, ahol most még véletlenül sem sétáltattak egyetlenegy szaros kutyát sem. Nekitámaszkodott a bódé oldalának, és nézett. Bá-mult!

– Ez lehet, hogy inkább mutogatós, perverz impotens bácsi, továbbá lepukkant jampi macsó keveréke, legalábbis a belépője alapján.

– Iszonyatosan taszító volt! Nem akartam elindulni, mert egyszerűen behúzott volna a bokorba, ha elmozdulok, itt legalább volt esélyem, hogy a jövő-menő autók miatt nem fog próbálkozni. Hirtelen megkérdezte, hogy szűk-e még a pinám.

– Így? Ezzel a szóval? A pinád...?

– Pontosan!

– És hogy szűk-e mééég?!

– Akaratlanul is válaszoltam, hogy igen, erre azt mondta, hogy jó a seggem is, vagy leszophatnám.

–  Micsoda ajánlat! Akár le is szophatnád?! Remélem, tökön rúgtad!

– Felkészültem rá, hogy megteszem, meg elő akartam bányászni azt a kulcscsomót, amit ha a markomba szorítok, akkorát tudok ütni vele, hogy kifekszik. Időt akartam húzni, majdcsak eltelik az a 18-20 perc a következő buszig, remélve, hogy úgyis csak a szájával hősködik, nem mer hozzámérni, ezért megkérdeztem: „Hol?” Közben már a markomban szorongott a kulcscsomó.

– Elment az eszed?!

– Láttad volna! A kérdéstől felcsillant az egyébként primitíven tompa, seszínű  szeme, és mutogatott a liget felé: 5 métert kell csak besétálni. Legalább most már tökre biztos voltam benne, hogy a megállóban jó helyen vagyok. Hamar rájött, hogy mégsem akarok bemenni vele a bokrok közé, hátat fordított az autóknak, és elővette…

– Nem mondod?! – Fatime ujjai a bugyija takarásában csúszkáltak le-fel.

– Azt hiszem, nem állt még teljesen, de jó keménynek és vastagnak tűnt, teljesen borotvált…

– Jól megfigyelted! Lepukkant macsó, akivel nem áll szóba senki.

– Eltaláltad. Kurvákra meg nincs pénze.

– Jól megfigyelted!

– Csak azért – nevetett Zsanett –, hogy tudjak róla személyleírást adni… neked. Egészen lilás-bordós volt a vége, amikor lehúzta a bőrt, és ott húzogatta nekem, mintha ott sem lennék. Vagyis pont azért, mert ott voltam.

– Ez azért ellentmondásos: Hogy verhette volna neked, ha nem lettél volna ott? Távba?

– Most meséljek, vagy ne meséljek? Nem sok van már hátra.

– Mondjad csak, eddig jó! Fogjuk rá, de jobb' szeretem, ha közös ismerőseinkre masztizunk, nem pedig nyomi perverzre.

– Egyszer megszólalt, annyira szomorú volt a hangja, hogy majdnem megsajnáltam: „Van egy zsepid?” Odanyújtottam egyet a táskám kis-zsebéből, és már folyatta is bele a zselét…

– Sok volt?

– Egy maréknyi.

– Odahajoltál és nézted?

– Elfordultam.

– Ki lehetett éhezve. Azt jelenti, amikor nemcsak egy csepp jön, hanem sok. Ha ezt mind a szádba engedte volna…!

– Hányinger! Vagy a szűk pinámba, vagy a picike  popómba, az a nagyon-nagyon barom!

– Nem fordultál volna el, ha másról van szó, mondjuk...

– Ki ne mondd! Mindjárt elképzelem... mással...

Nevetgéltek egy keveset, majd mindketten elhallgattak, ám a két kéz még mindig dolgozott a két bugyi alatt.

– Ilyenkor kellene üzenni Tündének, hogy jöhet kinyalni – szólalt meg Fati egy idő múlva.

– Meg engem is! Annyira nedves vagyok, átázik a bugyim.

– Vedd le!

– Az az igazság, hogy ilyen perverz disznókra nem is lehet igazán masztizni, undorító, nem pedig izgató.

– Azt jelenti, hogy most ki vagy éhezve…

– A masztizás ugyanúgy egészséges, mint a fantáziálás.

– Azaz?

– Az meg a legnagyobb igazság, hogy attól lehet igazán begerjedni, ha egy kedves, humoros, jó pasinak áll fel a farka, és őt látni, ahogy veri magának. Az embert nem a hideg rázza ki az utálattól, hanem késztetést érez, hogy segítsen valahogy neki, és én például szeretem látni, ahogy elélvez. Ahogy spriccel, vagy...

– Na ja…! – Zsani hirtelen elhallgatott, és egy apró mozdulattal a kerítés felé biccentett.

– Megint érzed? – súgta Fati.

– Nagyon!

– Bugyit levegyük?

– Meghibbantál?

– Vegyük le, közben elképzeljük, hogy valóban les bennünket valaki. Bámul, közben ránk rázza a faszát...

– Előbb... Eljössz velem a kerítésig? Csak, hogy megnyugodjak…

Elindultak, de úgy, mintha a ház felé tartanának, aztán félúton visszakanyarodva, a kerítés árnyékában osontak. Azzal a hellyel párhuzamosan, ahol az imént még beszélgettek, felkapaszkodtak a masszív építményre. 
A szomszédos telek csendes volt, csak az épület tetején vettek észre valami mozgást: két láb tapogatta ki fentről a létra legfelső fokát, majd lemászott a szomszéd, egyik markából kilátszott egy összegyűrt papírzsebkendő.

Szomszéd a tetőn 1.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Szomszéd a tetőn

1.

Nem először érezte, hogy nézik.

A buszon is észre szokta venni, rutinból még 10-es skálán az intenzitást is meghatározza, a 9-10-es már veszélyes kategória, s ha nem száll le a következő megállóban, akkor fogdosás következik. Vagy ki tudja, mi?

Azt is át kell gondolni, hogy melyik megállónál fogja menekülőre a dolgot, mert ha más nem akar leszállni, akkor egyedül nem ajánlatos. Előfordult már ilyen, és nehéz utólag korrigálni egy rossz döntést.

– Inkább maradtam volna fent – morgott a barátnőjének –, legfeljebb megsimogatja egy kicsit a fenekemet. Na és? Mi van abban?

– Az ujja! – vágta rá rögtön Fatime.

– Mi van?! – Zsani beleborzongott, s éppen azért, mert értette.

– Az ujja! Meséltem már, Zsanikám, hogy nekem egy pasi majdnem bedugta az ujját…

– Na jól van, de meg sem moccantál.

– Mit csináltam volna? Mondd!

– Véletlenül úgy rátaposol a lábára, egyúttal könyököddel meggyomrozod, hogy...

– Tele a busz, elölről hozzá vagyok préselve a rúdhoz, és valaki a melleim között fogva kapaszkodik, oldalról egy kemény táskát nyomnak a derekamba, hátulról meg hozzám simul egy pasi, és egy ujját érzem a punimhoz feszülni. Nem sok hiányzott, hogy betolja az ujját a punimba...

– Azér’ azt megnéztem volna!

– Gondoltam. De veled mi volt? Leszálltál, és…?

– Mielőtt becsukódott mögöttem az ajtó, leugrott a pasi is. Nem volt rossz fej, csak kicsit elhanyagoltnak tűnt. Tudod, az a típus, aki januárban belövi a sérót, tükör előtt begyakorolja a vicsorgást, és ezzel elvan decemberig, amikor jön egy új trend. Arra gondoltam, hogy egyrészt jobban tettem volna, ha maradok a buszon, másrészt mire jön a következő járat, 20 perc alatt ez azt csinál velem, amit akar.

– Milyen sorrendben? – mosolygott Fati.

– Nem vagy vicces – húzta el a száját Zsani, de nem tudott haragudni a barátnőjére. Ha összevesznének, ugyan kivel tudná megbeszélni a titkokat?

– Jól van, bocsesz! Látom, hogy megvagy, nem hiányzik semmid… Mesélj!... Vá-vá-várj! Olyan lesz, hogy lehet rá masztizni? – Fati szétette a lábát, és tenyerét várakozóan a hasa aljára helyezte, ahonnét bármikor lentebb csúsztatható.

– Én is felkészülök – intett Zsani, és fenekét megemelve kibújt a sötétzöld, selyemszerű rövidnadrágból.

– Olyan lesz?

– Olyan… Mondjuk rá... Ha nincs jobb – tette hozzá óvatosan.

A két lány gyakran játszott hasonlót, és nem is kellett ehhez nagy dolgoknak történni. Elég volt elképzelni valamit, vagy egyik-másik évfolyamtársuk vagy barátnőjük sztoriját újra végigbeszélni, kiszínezni, és szinte elszáguldott mellettük a délután.

– Mehet! – kiáltott fel Fati.

– Te nem érzel olyat, mintha nézne valaki?

– Ki? Mi?

– Nem tudom, de valami furcsa… – Bizonytalanul a szomszédtól elválasztó kerítés felé mutatott, ám Fatime észre sem vette ezt a mozdulatot.

– Valld be, hogy nem akarod elmesélni a buszos cuccot. Pedig már nekikészültem…

– És ha figyelnek minket?

– Ki?
– Nem tudom.

– Van itthon még valaki?

– Senki.

– Akkor mutassunk valamit a titokzatos kukkolónak! – rikkantott Fati, és kibújt a felsőjéből. Kicsit beleborzongott, mert esetleg tényleg láthatja őket valaki, de kikapcsolta a melltartóját is, és Zsanihoz dobta: – Mostantól téged nem les senki, csak engem! Na, mesélj!

Sosem vetkőztek még le, pedig tudták, hogy egyedül vannak, még a masztizást is mindig a ruha takarásában végezték, de ezen a délutánon Zsani is kedvet kapott a barátnőjétől. A következő percben bugyiban-melltartóban ült, majd kikapcsolta a melltartót is, és a kosarakat még egy darabig szorongatva, végül mindketten bugyiban méregették egymást.

– Didergek.

– 30 fokban?

– Nem azért. Érzem a tekintetet a cicimen.

– Az enyémet?

– Dehogyis, te bolond!

– És ha megfogom? – kacsintott Fati a barátnőjére.

– Fogdosd a magadét!

– Kezdesz már mesélni, vagy inkább még nyavalyogni akarsz?

 

(Folyt. köv.) Folytatás:Szomszéd a tetőn 2.