Szomszéd a tetőn 1.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Szomszéd a tetőn

1.

Nem először érezte, hogy nézik.

A buszon is észre szokta venni, rutinból még 10-es skálán az intenzitást is meghatározza, a 9-10-es már veszélyes kategória, s ha nem száll le a következő megállóban, akkor fogdosás következik. Vagy ki tudja, mi?

Azt is át kell gondolni, hogy melyik megállónál fogja menekülőre a dolgot, mert ha más nem akar leszállni, akkor egyedül nem ajánlatos. Előfordult már ilyen, és nehéz utólag korrigálni egy rossz döntést.

– Inkább maradtam volna fent – morgott a barátnőjének –, legfeljebb megsimogatja egy kicsit a fenekemet. Na és? Mi van abban?

– Az ujja! – vágta rá rögtön Fatime.

– Mi van?! – Zsani beleborzongott, s éppen azért, mert értette.

– Az ujja! Meséltem már, Zsanikám, hogy nekem egy pasi majdnem bedugta az ujját…

– Na jól van, de meg sem moccantál.

– Mit csináltam volna? Mondd!

– Véletlenül úgy rátaposol a lábára, egyúttal könyököddel meggyomrozod, hogy...

– Tele a busz, elölről hozzá vagyok préselve a rúdhoz, és valaki a melleim között fogva kapaszkodik, oldalról egy kemény táskát nyomnak a derekamba, hátulról meg hozzám simul egy pasi, és egy ujját érzem a punimhoz feszülni. Nem sok hiányzott, hogy betolja az ujját a punimba...

– Azér’ azt megnéztem volna!

– Gondoltam. De veled mi volt? Leszálltál, és…?

– Mielőtt becsukódott mögöttem az ajtó, leugrott a pasi is. Nem volt rossz fej, csak kicsit elhanyagoltnak tűnt. Tudod, az a típus, aki januárban belövi a sérót, tükör előtt begyakorolja a vicsorgást, és ezzel elvan decemberig, amikor jön egy új trend. Arra gondoltam, hogy egyrészt jobban tettem volna, ha maradok a buszon, másrészt mire jön a következő járat, 20 perc alatt ez azt csinál velem, amit akar.

– Milyen sorrendben? – mosolygott Fati.

– Nem vagy vicces – húzta el a száját Zsani, de nem tudott haragudni a barátnőjére. Ha összevesznének, ugyan kivel tudná megbeszélni a titkokat?

– Jól van, bocsesz! Látom, hogy megvagy, nem hiányzik semmid… Mesélj!... Vá-vá-várj! Olyan lesz, hogy lehet rá masztizni? – Fati szétette a lábát, és tenyerét várakozóan a hasa aljára helyezte, ahonnét bármikor lentebb csúsztatható.

– Én is felkészülök – intett Zsani, és fenekét megemelve kibújt a sötétzöld, selyemszerű rövidnadrágból.

– Olyan lesz?

– Olyan… Mondjuk rá... Ha nincs jobb – tette hozzá óvatosan.

A két lány gyakran játszott hasonlót, és nem is kellett ehhez nagy dolgoknak történni. Elég volt elképzelni valamit, vagy egyik-másik évfolyamtársuk vagy barátnőjük sztoriját újra végigbeszélni, kiszínezni, és szinte elszáguldott mellettük a délután.

– Mehet! – kiáltott fel Fati.

– Te nem érzel olyat, mintha nézne valaki?

– Ki? Mi?

– Nem tudom, de valami furcsa… – Bizonytalanul a szomszédtól elválasztó kerítés felé mutatott, ám Fatime észre sem vette ezt a mozdulatot.

– Valld be, hogy nem akarod elmesélni a buszos cuccot. Pedig már nekikészültem…

– És ha figyelnek minket?

– Ki?
– Nem tudom.

– Van itthon még valaki?

– Senki.

– Akkor mutassunk valamit a titokzatos kukkolónak! – rikkantott Fati, és kibújt a felsőjéből. Kicsit beleborzongott, mert esetleg tényleg láthatja őket valaki, de kikapcsolta a melltartóját is, és Zsanihoz dobta: – Mostantól téged nem les senki, csak engem! Na, mesélj!

Sosem vetkőztek még le, pedig tudták, hogy egyedül vannak, még a masztizást is mindig a ruha takarásában végezték, de ezen a délutánon Zsani is kedvet kapott a barátnőjétől. A következő percben bugyiban-melltartóban ült, majd kikapcsolta a melltartót is, és a kosarakat még egy darabig szorongatva, végül mindketten bugyiban méregették egymást.

– Didergek.

– 30 fokban?

– Nem azért. Érzem a tekintetet a cicimen.

– Az enyémet?

– Dehogyis, te bolond!

– És ha megfogom? – kacsintott Fati a barátnőjére.

– Fogdosd a magadét!

– Kezdesz már mesélni, vagy inkább még nyavalyogni akarsz?

 

(Folyt. köv.) Folytatás:Szomszéd a tetőn 2.