2024. július 4.

Szomszéd a tetőn 2.

 Előzmény: Szomszéd a tetőn 1.

Nyári erotikusok - erotikus novellák

Szomszéd a tetőn

2.

 
 
– Tudod, hogy Tünde leszbi?
– Ez most hogy kerül ide? Különben meg tudom. Azzal az eltéréssel, hogy "bi".
– Az a "bi", aki biszex? Ja, értem, vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. Csak arról jutott eszembe, hogy meg akartad fogni a cicimet… 
– Az más! Barátnők között az természetes, de én nem akarlak kinyalni.
– Miért nem?
– Nem vagy komplett…
– Azért?
– Na, mesélsz már?
Mindketten a bugyijuk közelébe készítették a kezüket.
– Ott tartottam, hogy…
– Nem tartottál még sehol! A buszon mi volt?
– Mögöttem állt – kezdte Zsani –, és előttem kapaszkodott, hozzászorított a rúdhoz. A legelső kanyarban, amikor ráfordultunk a térre, már rákapcsolt...
– Ha nagyon el akarja terelni a figyelmedet, például a kapaszkodással, akkor akár ki tud zsebelni!
– Éreztem valami keményet a fenekemnél...
– Ugyan, mi lehetett?!
– ...aztán rájöttem, hogy a másik kezét tartja ott, és nagyon lassan mozgatja, mintha csak véletlen lenne. Mire lekanyarodtunk a térről, centiről centire haladva felügyeskedte a ruhámat, és a keze a meztelen fenekemhez nyomódott.
– Aha! Te nem húzol bugyit buszozáshoz?
– De bolond vagy! Úgy kell érteni, hogy a tanga takar valamit, de a popóm attól még meztelen.
– Na, így voltam én, amikor majdnem benyomta az ujját az a pasi!
– Ezek nem pasik, hanem perverz disznók! Ez is benyomta volna, biztos vagyok benne, és nemcsak az ujját, de az utolsó pillanatban jeleztem, és leszálltam a parknál. Arra nem számítottam, hogy ő is leszáll!
– Arra mindig számolni kell! Fent a buszon kellett volna óriási patáliát csapnod, hogy alig bírja kivárni a megállót, és meneküljön, fusson a világba!
– Tudom. Ott álltunk ketten a buszmegállóban, mögöttünk a park, ahol most még véletlenül sem sétáltattak egyetlenegy szaros kutyát sem. Nekitámaszkodott a bódé oldalának, és nézett. Bá-mult!
– Ez lehet, hogy inkább mutogatós, perverz impotens bácsi, továbbá lepukkant jampi macsó keveréke, legalábbis a belépője alapján.
– Iszonyatosan taszító volt! Nem akartam elindulni, mert egyszerűen behúzott volna a bokorba, ha elmozdulok, itt legalább volt esélyem, hogy a jövő-menő autók miatt nem fog próbálkozni. Hirtelen megkérdezte, hogy szűk-e még a pinám.
– Így? Ezzel a szóval? A pinád...?
– Pontosan!
– És hogy szűk-e mééég?!
– Akaratlanul is válaszoltam, hogy igen, erre azt mondta, hogy jó a seggem is, vagy leszophatnám.
–  Micsoda ajánlat! Akár le is szophatnád?! Remélem, tökön rúgtad!
– Felkészültem rá, hogy megteszem, meg elő akartam bányászni azt a kulcscsomót, amit ha a markomba szorítok, akkorát tudok ütni vele, hogy kifekszik. Időt akartam húzni, majdcsak eltelik az a 18-20 perc a következő buszig, remélve, hogy úgyis csak a szájával hősködik, nem mer hozzámérni, ezért megkérdeztem: „Hol?” Közben már a markomban szorongott a kulcscsomó.
– Elment az eszed?!
– Láttad volna! A kérdéstől felcsillant az egyébként primitíven tompa, seszínű  szeme, és mutogatott a liget felé: 5 métert kell csak besétálni. Legalább most már tökre biztos voltam benne, hogy a megállóban jó helyen vagyok. Hamar rájött, hogy mégsem akarok bemenni vele a bokrok közé, hátat fordított az autóknak, és elővette…
– Nem mondod?! – Fatime ujjai a bugyija takarásában csúszkáltak le-fel.
– Azt hiszem, nem állt még teljesen, de jó keménynek és vastagnak tűnt, teljesen borotvált…
– Jól megfigyelted! Lepukkant macsó, akivel nem áll szóba senki.
– Eltaláltad. Kurvákra meg nincs pénze.
– Jól megfigyelted!
– Csak azért – nevetett Zsanett –, hogy tudjak róla személyleírást adni… neked. Egészen lilás-bordós volt a vége, amikor lehúzta a bőrt, és ott húzogatta nekem, mintha ott sem lennék. Vagyis pont azért, mert ott voltam.
– Ez azért ellentmondásos: Hogy verhette volna neked, ha nem lettél volna ott? Távba?
– Most meséljek, vagy ne meséljek? Nem sok van már hátra.
– Mondjad csak, eddig jó! Fogjuk rá, de jobb' szeretem, ha közös ismerőseinkre masztizunk, nem pedig nyomi perverzre.
– Egyszer megszólalt, annyira szomorú volt a hangja, hogy majdnem megsajnáltam: „Van egy zsepid?” Odanyújtottam egyet a táskám kis-zsebéből, és már folyatta is bele a zselét…
– Sok volt?
– Egy maréknyi.
– Odahajoltál és nézted?
– Elfordultam.
– Ki lehetett éhezve. Azt jelenti, amikor nemcsak egy csepp jön, hanem sok. Ha ezt mind a szádba engedte volna…!
– Hányinger! Vagy a szűk pinámba, vagy a picike  popómba, az a nagyon-nagyon barom!
– Nem fordultál volna el, ha másról van szó, mondjuk...
– Ki ne mondd! Mindjárt elképzelem... mással...
Nevetgéltek egy keveset, majd mindketten elhallgattak, ám a két kéz még mindig dolgozott a két bugyi alatt.
– Ilyenkor kellene üzenni Tündének, hogy jöhet kinyalni – szólalt meg Fati egy idő múlva.
– Meg engem is! Annyira nedves vagyok, átázik a bugyim.
– Vedd le!
– Az az igazság, hogy ilyen perverz disznókra nem is lehet igazán masztizni, undorító, nem pedig izgató.
– Azt jelenti, hogy most ki vagy éhezve…
– A masztizás ugyanúgy egészséges, mint a fantáziálás.
– Azaz?
– Az meg a legnagyobb igazság, hogy attól lehet igazán begerjedni, ha egy kedves, humoros, jó pasinak áll fel a farka, és őt látni, ahogy veri magának. Az embert nem a hideg rázza ki az utálattól, hanem késztetést érez, hogy segítsen valahogy neki, és én például szeretem látni, ahogy elélvez. Ahogy spriccel, vagy...
– Na ja…! – Zsani hirtelen elhallgatott, és egy apró mozdulattal a kerítés felé biccentett.
– Megint érzed? – súgta Fati.
– Nagyon!
– Bugyit levegyük?
– Meghibbantál?
– Vegyük le, közben elképzeljük, hogy valóban les bennünket valaki. Bámul, közben ránk rázza a faszát...
– Előbb... Eljössz velem a kerítésig? Csak, hogy megnyugodjak…
Elindultak, de úgy, mintha a ház felé tartanának, aztán félúton visszakanyarodva, a kerítés árnyékában osontak. Azzal a hellyel párhuzamosan, ahol az imént még beszélgettek, felkapaszkodtak a masszív építményre. 
A szomszédos telek csendes volt, csak az épület tetején vettek észre valami mozgást: két láb tapogatta ki fentről a létra legfelső fokát, majd lemászott a szomszéd, egyik markából kilátszott egy összegyűrt papírzsebkendő.

Nincsenek megjegyzések: