Őszi erotikusok - erotikus novellák
2. évad
Ámokfutás
– Nehéz a Norbik élete – összegezte két hét tapasztalatát Norbi, a tüsihajú, kissé pattanásos, langaléta Norbi.
Norbert mélyen bólogatott, és dörmögött is hozzá valamit. Évek óta tartó barátságukat cseppet sem zavarta az a tény, hogy mindketten a Norbi névre hallgatnak, de annál inkább kínossá vált már, hogy a lányokkal egyformán nem jutnak előrébb. Egyről a kettőre – ahogy mondani szokás – még megy a dolog, de a háromra jutni lehetetlen küldetésnek tűnt még ezen a borongós délutánon is.
– Itt az eső, a sár… – sóhajtott Norbert.
Az időjárás, ami általában nincs meghatározó befolyással a fiúk szexuális vágyára, a lehetőségeket jelentősen leszűkíti. Még azt a keveset is…
Norbert plusz kilókat cipelt a testén, arca mindig fénylett, hónalja mindig levedzett, ezért némi hátránnyal indult a csajokért folyó versengésben,
– Elmeséljem? – kérdezte.
– Ha attól megkönnyebbülsz… – hagyta rá a barátja.
Közben kíváncsian várta a beszámolót, mert ha nem is jutottak el a lányoknál a célig, valameddig azért mégiscsak… Különben is hasznos lehet tudni, hogy melyik csaj mit vállal be. Ezekben az ínséges időkben minden apróság és minden információ számít!
– Fruzsi volt… – kezdte Norbert.
– Azt tudom. Spejz…
– Az tegnapi sztori, nem vagyok amnéziás, tudom, hogy meséltem már. De ma...!
– Aha! Tolhatod!
Az előző délután összeverődött néhány haver, és Norbert már éppen lelépni készült, amikor a társasághoz csapódott Fruzsi és a barátnője. Rövid húzódozás után sikerült a lányokat rábeszélni, hogy „lógjanak egyet valamerre”, s mivel senkinek sem akadt használható ötlete, mindannyian felmentek a legközelebb lakó haver lakásába.
Rögtön előkerült egy kevés szesz – azzal a kikötéssel, hogy ezt majd közösen visszapótolják a családi készletbe –, és a beszélgetés a szexnél állapodott meg.
Közben próbáltak vetkőzősdit játszani, de a lányoknak nem tetszett. Azt mondták, unalmas, de elég hihetetlenül hangzott. Bevetették a „felelsz vagy mersz”, célorientált játékot is, kevés sikerrel, ugyanis a lányok csak bizonyos kérdésekre válaszoltak, és csakis meghatározott merészségre vállalkoztak.
Úgy tűnt, hogy a délután kudarcba fullad, amikor – egy kósza ötlet után – Fruzsit, miután választhatott maga mellé egy társat, bezárták a legkisebb helyiségbe, a spejzbe, Két percet mértek, szűnni nem akaró röhögéstől kisérve, amikor kinyitották az ajtót, és a szűk helyiségből kiengedték a párt.
Természetesen a másik lány is választhatott maga mellé valakit, és mögöttük is bezáródott az ajtó. Így ismétlődött még néhányszor a 2-2 perces kaland.
Az egyik srác már másodszor lett kiválasztva, s amikor ismét előkerült, félreérthetetlen jelzésekkel adta a többiek tudtára, hogy mi történt odabent.
Norbert reménykedett, hogy ő is megkapja az esélyt, és a sötét, szűkös helyiségben valamelyik lány kezébe adja a farkát… Nem ő következett, és még sokadiknak sem, de azok a srácok, akik többször megfordultak a spejzben, javasolták, hogy a következő fordulót nagyobb helyiségben kellene eltölteni.
– Ahol birok mozogni – magyarázta egyikük.
Így a lányok sürgősen választottak egy-egy partnert, a többi sráctól pedig elköszönve, eltűntek a fürdőszoba és egy másik helyiség ajtaja mögött.
Talán szükségtelen megemlíteni, hogy a két szerencsés egyike sem Norbert volt.
Ez történt tegnap.
Ma pedig…
– Lementem a partra – mesélte a kalandok legfrissebbikét Norbert. – Végigsétáltam a napozóknál is és a dugi részen is.
Norbi megértően bólintott: ő is így szokta. Hiszen a napozók között még próbálkozni sem érdemes, amott meg nincs kivel, úgyhogy a tömegből kellene valakit elcsábítani az eldugott részre.
– Felesleges volt a séta. Azt gondoltam, hogy haza is lehet menni, amikor éppen szembe találtam magam Fruzsival.
– Hrrr! – jelezte Norbi, hogy felfogta az eset súlyát.
– Észrevett és megismert! Azt mondta, hogy bemegy ide átöltözni. A dugi helyre, ahonnan éppen kijöttem! No persze, hogy követtem. Ledobta a cuccát, még egy napozópléd is volt nála. Te mire gondoltál volna?
– Ugyanarra.
– Hátulról átkaroltam és nem tiltakozott… és ekkor jöttek néhányan a víz felől. Leültünk, és vártuk, hogy elmenjenek, de megint jött valaki, és megint… Otthagytunk mindent, arrébb mentünk a fák közé, de ott már megelőztek, javában ment az action. Fruzsi elfordult és elsietett, én utána. Ahogy utolértem, szorosan magamhoz húztam, és benyúltam a pólója alá. Lihegett, éreztem, hogy ő is akarja. De megint jöttek, és félpercenként megint valaki.– Mért foglalkoztál velük?
– Én nem is, de Fruzsi igen. Megállította a kezemet a póló alatt, mintha nem lenne elég egyértelmű bárki számára, hogy mit csinálok. Elmentünk a másik irányba is, de alig csúsztattam be a kezemet a bugyijába, megjelent egy egész család, és mellettünk kezdtek lecuccolni. No, az ujjamat nem húztam ki egy darabig, meg is bámultak miatta alaposan! Aztán kimentünk az útra, az volt a legcsendesebb, de hirtelen, mintha csak ránk vártak volna, ott meg biciklisek jöttek több csapatban. Fruzsi két sereg között hátranyúlt, egyenesen be a gatyámba, megmarkolta a farkam, és már azt hittem, hogy nem törődik a látogatókkal, elkezdte húzgálni, amikor több biciklis ráköszönt.
– Visszamenni amoda?
– Az következett. Úgy lépkedtünk, mintha összeragadtunk volna, egy ujjam a pinájában, úszott a nedvességben, ő hátul fogta a farkam, de addigra már ott tanyázott pár srác. Fruzsi odaköszönt nekik, én meg vezettem volna sürgősen el onnét, nehogy megint éppen nekem ne jusson semmi a csajból, de elengedte a farkam és elköszönt tőlem. Leterítette a plédet legeslegközépre, a srácok közé.
