Promóció 1.

Téli erotikusok

- erotikus novellák -

1. évad

PROMÓCIÓ

1. epizód
Csípd fel a szobalányt!

Miután Gergő elfoglalta a szobáját, és elindult, hogy a hótól megtisztított járdán körbekerüli a panziót, a néma folyosón szembetalálta magát egy meglepett csajszival, aki éppen kulcsot keresett az ajtóhoz.

-- Azt hittem, még üres -- mentegetőzött a rövid, passzos ruhát viselő lány --, és csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e, és ezt bekészíteni az asztalra -- nyújtott át egy üveg bort azokból, amilyenek még tucatszámra sorakoztak az emeletes kiskocsin, a törölközők, apró samponos-párnácskák és egyebek mellett. -- Saját termés, saját palackozás, a ház ajándéka. -- Felkacagott: -- Nem a szememet kell nézni, hanem a címkét!.

Gergő illendőségből beleolvasott a sűrű, díszes feliratba, amelyben tényleg többször megemlítették a panzió nevét.

-- Köszönöm szépen.

-- Egészségére -- kuncogott a lány --, de továbbra sem én vagyok az ajándék... Bemehetnék megnézni, hogy bekészítettek-e mindent, mert ezen a soron nem én dolgoztam?

A férfi félreállt az útból, és az ajtófélfának támaszkodva figyelte a válligérő hajú, élénk lány sürgés-forgását. Pillanatokig tartott csupán.

-- Ennyi az egész, köszönöm a türelmet! Ha valamire szüksége lenne, a belső telefonvonalon 001-es a recepció.

-- Köszönöm. Mit lehet kérni?

-- Kérni bármit, kapni meg... attól függ. VIP vendégeknek bármit.

-- Én minek számítok? Azt sem tudom pontosan, hogyan kerültem ide.

-- Benne volt a meghívóban. Nem olvasta el, ahogy a boroscímkét sem?

-- Dehogynem! -- Gergő feltűnés nélkül becsukta az ajtót, belülről nekitámaszkodott, és örült, hogy sikerült itt tartani a lányt. -- Felújították a panziót valami soha nem látott, távoli rokonaim, közben valami csaj lediplomázott, biztos ő is rokon, sőt valakiknek, további rokonoknak aranylakodalma is lesz, minderre a programra meghívtak, és sürgősen jelezzek vissza, ha eljövök. Visszajeleztem és eljöttem.

-- Tiszta marketing! -- nevetett a lány. -- Ezekből a panzió a leglényegesebb, ezt kell minél szélesebb körben megismertetni, a többi csak ürügy ahhoz, hogy idecsábítsunk mindenkit, aki Ádám-Éváról rokon, vagy valaha volt osztálytárs, ismerős, vagy csak simán tudjuk az e-mail címét.

-- Sok ilyen kóbor rokon van, mint én?

-- Megsúgom neked, hogy rengeteg, több turnusban hívjuk meg a potenciális érdeklődőket. Neked is, ha nem felelt volna meg az időpont, ajánlottunk volna tíz másikat.

-- Szóval te is benne voltál? -- fenyegette meg Gergő a lányt.

-- Téged például én találtalak meg, én vagyok az a Melinda, aki bejelölt, és akivel még beszélgetni is hajlandó voltál. Tiszta promóció! Rokonok vagyunk, mint minden ember a másik 6-7 milliárddal. Látod, azt sem tudjuk, hány rokonunk van a Földön!

-- Gondolhattam volna, hogy te vagy, de nincs fent olyan fotód, amiről rád lehetne ismerni.

-- Bikinisre gondolsz?

-- Akár. De csak távoli csoportképeket láttam, ahol azt sem tudtam, te melyik lehetsz.

-- Ne a fiúk között keress!

-- Erre rájöttem magamtól is.

– Különben meg van igazi csajos fotóm, felül semmi, és kicsivel hosszabb a hajam, de az még nyáron készült, és csak a barátaimnak van hozzáférésük.

– Jó volna látni! Remélem, közös szobánk lesz!

-- Csak úgy?

-- Mégsem vagyok VIP vendég?

-- Mindenki az, mégsem jelentkezik be mindenki, hogy aludjak vele.

-- És ha később felhívom a recepciót...? De jobb, ha máris itt maradsz.

-- Nem is ismerjük egymást. -- Melinda lentebb rángatta a ruháját, mintha a hosszának fordított arányban kellene állnia az ismeretség mértékével. -- Különben én itt lakom és itt dolgozom, a mi családunké a panzió.

-- Erre már rájöttem. Mit lehet még tudni... a panzióról?

-- Sok kis omladozó lukból alakították ki a mostani formát. Mi érdekel még?

-- Rólad mit lehet tudni?

-- Haha! Nincsenek omladozó lukaim. De komolyan, én nem vagyok olyan fontos, mint a felújított panzió, a diplomás nővérem, vagy az aranylakodalmas nagyszüleim... Ne nézd folyton a szememet, mert zavarba jövök!

-- Nem tudok máshova, annyira csillognak, de ha nem húzgálnád lefelé a ruhád, a végtelen hosszú lábaidra is nézhetnék.

-- Végtelen? -- kacagott Melinda. -- Fogadjunk, hogy legjobban mégis a felső végük érdekel!

-- Látszik rajtam, hogy mire gondolok?

-- Még nem... Van feleséged?

-- Itt nincs.

-- Bíztál benne, hogy úgyis be tudsz csajozni?

-- Nagyon elfoglalt. Neked van barátod?

-- Itt nincs -- nevetett a lány. -- Mikor dugtál utoljára?

-- Miért kérdezed?

-- Mert nagyon nyomulsz. Mikor?

-- Hajnalban, indulás előtt. És te?

-- Én nem szoktam dugni... -- hatásszünet 4 pislogással -- haha... engem dugnak...

-- Mikor? Én is elárultam.

-- Tíz perccel korábban fejeztük be, mielőtt idejöttem volna. Szóval én jobban állok.

-- Szabad irigykedni?

-- Annyira azért nem volt különleges, csak egy rutinos dugás, mielőtt felkeltem a barátom mellől.

-- Akkor éppen itt az ideje egy újabbnak.

-- Gondolod? -- húzta össze a szemét a lány, komolyan és töprengőn. Aztán elnevette magát: -- Nagyon magabiztos vagy, tudod? Jó, hogy egy ismeretlen... test előnnyel indul, mert még izgalmasabb, mint a megszokott, de egyáltalán nem biztos, hogy jobb lesz.

-- Erre találták ki a próbát.

Gergő várakozott, mert érezte, hogy sokat haladt előre, hiszen Melinda egy ideje már a ruháját sem rángatja lefelé, és mintha elfeledkezett volna a panzió többi vendégéről és további szobáiról.

Sajnos a vendégek nem feledkeztek el róla, és megszólalt a zsebben hordott telefonja.

-- Itt csörög a recepció -- magyarázta a lány, mielőtt beleszólt volna, majd egy puszit nyomott a levegőbe, és mosolyogva elsietett. (Folyt.köv.)

Folytatás: Promóció 2. Hol csörög a recepció?