erotikus novellák
Tanyán
3. fejezet
3. fejezet
Nem csak pikk-pakk és kész
Janinak azóta sem adódott alkalma tisztázni Adéllal, hogy miért nem jött el az akkor éjjelre megbeszélt találkozóra, és megismételni sem tudták azt az egyszeri akciójukat. Adél egyszerűen elkerülte a férfit, még a köszönését is csak tanúk előtt fogadta.
A másik nagy kérdés, Karola…
Miért nem volt azóta sem lehetőség egy-két ismétlésre? Akár a kazánházban, akár
másutt.
A férfi izgatottan
emlékezett a húsos puncira, amely duzzadt, O-ra formált szájként fogadta magába
a falloszát, alighogy villanyt kapcsoltak a kazánházban… Karola irányított, és
sebesen körözve, emelkedve-ereszkedve a férfin, egy perc alatt kilövellésre
késztette. Aztán az ajtónak támaszkodva élvezte, ahogy az aléltan heverő Jani
mohó tekintete nyalogatja.
– Ha már így alul-felül
megitattál, remélem, szépeket fogsz álmodni! – jegyezte meg, a kifliszerűen
oldalra görbült falloszt nézegetve, és lábujjheggyel megérintve.
– Ne siess, mert még nem
tudsz mindent! – kérte a férfi, észrevehetően hiába.
– Visszabújok az ágyba, mert
mindjárt reggel lesz…
A sokadik nagy kérdést Edit
testesítette meg, aki úgy ült a teraszon, ingerlőn és nevetgélve, közszemlére
téve dekoltázsát és combjai teljes hosszát, hogy a vele szemben helyet foglaló
Janit ezzel a székhez szögezte. Minden mozdulata lekerekített és nőies volt,
hangja búgó, kacagása kéjes, játékosan szét-szétnyíló lába között hófehér
csipke.
Jani, tekintetével
elkalandozva a lány lába között, gondolatban, egy arctalan nőben mereven
csúszkálva, arra eszmélt fel, hogy csak néhányan maradtak a teraszon. Úgy
gondolta, hogy örömapaként neki is ki kell vennie a részét a vendégek
elhelyezéséből, felállt, hogy megnézze, sikerült-e mindenkinek fekvőhelyet
találni.Újra megállapította, hogy a felesége rokonságában csakis jó nők burjánzanak.
Az ilyen, a rokonság
összecsődítésével járó rendkívüli események alkalmával még a tetőtéri, hétköznapokon
ruhaszárításra használt helyiségben is matracot fújtak fel. A fiatalok
elégedettek voltak a nomád romantikával. Jani fent kezdte a szemlét, és rögtön
rá is nyitott egy vetkőző-öltöző lányra, a mindig vidám Szandrára.
A lány hatalmas,
zöldes-barnás színekben pompázó szeménél a két, hívogató, finom bimbó még
lélegzetelállítóbbnak tűnt. Jani kapkodta ide-oda a szemét.
– Bocsánat, azt hittem, még
üres…
– Semmi baj! Közös szobánk
lesz, Jani bácsi? – mosolygott Szandra, és ültőhelyében, úgy-ahogy eltakart
valamit a melleiből.
– Sajnos nem… Te hány éves
is vagy?
– Miért? Azon múlik, hogy
lehetünk-e szobatársak?
A férfi megrázta a fejét, és
a kikandikáló, megremegő bimbókat leste.
– Amúgy meg két napja volt a
szülinapom – fordította félre a fejét a lány –, a tizennyolcadik. – Várta a
hatást: – Nagykorú lettem. Na, puszi lesz?
Jani megköszörülte a torkát
és közelebb lépett:
– Nekem meg kéthete volt…
– Az jó! Tarthatjuk együtt
is… Megkérdezhetem, hogy hányadik?
– Az évszámtól függ, hogy
leszünk-e szobatársak? – Közben lehajolt, puszit nyomott Szandra arcára, s
mintha csak véletlenül történne, kézfejével megsimította az egyik cicit.
– Nono! – figyelmeztette a
lány, de továbbra sem takarta el a ruganyosan előremutató melleket. – Mennyi is
az a bizonyos évszám?
Jani lefelé kerekített:
– Negyven…
– Az kicsivel több, mint a
18 duplája.
– Kicsivel… Baj?
A lány elgondolkozott:
– Szeretem az érett pasikat…
mert ők még tudják tisztelni a nőket.
A férfi megkönnyebbült:
– Szexben is.
Szandra helyeselt:
– Arra értettem. Nemcsak
pikk-pakk és kész, hanem gondolnak a kényeztetésre is.
– Azt hittem, arra
gondoltál, hogy az érett pasi előreengednek az ajtón… meg ilyenek.
– Nem kor kérdése az
udvariasság, hanem vagy bunkó a pasi vagy nem.
– Igazad van. Mit szeretsz
még az érett pasikban?
– Meg tudja becsülni, ha
kielégülést kap a nőtől, és nem képzeli, hogy ez alanyi jogon jár neki.
– Jól látod. Én meg szoktam
köszönni a csajoknak…
– Haha! Hogy megdughattad?
Ez szép szokás.
– Volt is már érett pasid,
vagy csak a barátnőidtől tudod, hogy jók?
– Nem mindenki szereti, csak
a csajszik fele talán, a másik felük ki sem próbálja…
– És te?
– Én próbáltam már… és
bejött… de majd később dumálunk. Jó?
Jani egy pillanatig
félreértette, azt hitte, hogy először bizonyítania kell, s majd utána
beszélgetnek. Meg akarta fogni a szabadon mocorgó ciciket.
– Nono! Letusolok, majd
később gyere vissza! El ne felejtsd!
A férfi nem akarta
elveszíteni a nehezen megszerzett esélyeit, engedelmesen eltávozott.
Felmelegedett a tetőtér, de
az egyik ablakra árnyék húzódott, azt kinyitotta. Egy csukott ajtó mögül népes
család zsivaja hallatszott, az udvarra egy újabb autó kanyarodott. Jani
lesietett, üdvözölni az újonnan érkezőket.
– Szia, Kicsim! – köszönt
futólag a lányának, aki felfelé igyekezett.
– De apa! Nem kell minden alkalommal
köszönni, ha negyvenszer találkozunk egy nap!
– Jól van, de holnaptól…
– Holnaptól ugyanúgy a lányod maradok!(Folyt.köv.)
Következik: Tanyán 4. Esetleg a kazánházban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése