ZséPé és a zsepi

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -

ZséPé és a zsepi

Az ingzsebe mindig rejteget 4-5  papírzsepit, amiről a lányok is tudnak, és ha sürgősen ki akarták köpni a spermát, önkiszolgáló módon nyúlnak is oda azonnal.

– Igazolvány, kulcs, napszemcsi, zsepi... – sorolta magának indulás előtt, majd sietett a vonathoz.

Rövidebb távolságokra mindig ezt a közlekedési módot választja, mert szeret az emberek között zötykölődve új ismeretségeket szerezni, vagy csak bámulni ki az ablakon. Az autózást unalmasnak találja, ám két ennél fontosabb ok is a hanyagolására készteti: Tapasztalatai szerint – melyeket évek óta gyűjtöget – amikor kocsival érkezik a talira, a csajok megrekednek ennél a kézenfekvő megoldásnál, és nem veszik elő a találékonyságukat, pedig az autó, még a hátsó ülés is, kényelmetlen, ráadásul az üvegen mindenki beláthat. A másik, talán még ennél is fontosabb szempont: az autót később a csajok felismerhetik, a furmányosabbak a rendszám alapján lenyomozhatják, és máris megdől, legalábbis meginog a nagy titok, hogy hol is lakik valójában.

Zs.P. nem azért jár 50 kilométeres körzetben csajozni, hogy aztán a csajok spontán módon meglátogassák. Hogy miért? Mert fél a csajoktól!

Zs.P. nem szeretné, ha valamelyik új vagy régi ismerőse becsöngetne, bőrönddel a kézben, vagy akár felugrana 2 doboz sörrel:

– Erre jártam, gondoltam, lehűtjük magunkat, miután a kefélésben kimelegedtünk! – Legriasztóbb álmában se jöjjön elő ez a mondat!

Azt sem szeretné, ha reggel foglalt volna a fürdőszoba, vagy kinyitná a szemét, és egy elmosódott szempillafestéktől és kócos hajtól felismerhetetlen nőt pillantana meg az ágyában, aki később felvenné a még egyetlen vasalt inget, és egész nap abban flangálna, amikor már rég haza kellett volna mennie.

Nem! Zs.P. inkább házhoz megy, és fenntartja magának a bármikor elköszönés opcióját.

Éppen elég gondot okoz az a néhány régi csaj régebbről, aki helybéli, s akikkel hiába szakított, néha mégis eszükbe jut. Meg sem tudná saccolni, hányszor hallotta már ezt a visszatérő mondatot:

– Gondoltam, felugrok, megtudni, mi van veled! – És az ajtót már nem lehet becsukni, mert az egyik magassarkú már belül van, mint a farkas egyik mellső lába a kismalacos mesében. Aztán még az ajtóban lekerül a bugyi, előkerül Zs.P. farka, úgyhogy már csakis belül lehet folytatni.

Vagy – ami tegnap történt –, ami miatt Zs.P.-ben megfogalmazódott a kérdés: Mire jó egyáltalán a magassarkú? Két utcányira (vagy stílusosan: 2 saroknyira) tört ki egy magas sarok, aminek a gazdája, Zsani nem a legközelebbi cipőbolt felé vette az irányt, hanem eszébe jutott az a kedves ismerőse, akivel 18 hónapja 2-3-szor jókat kamatyoltak, ezért féllábon ácsorogva becsöngetett Zs.P.-hez. Aztán a maradék magassarkút le sem rúgta magáról, csak bánatosan leguggolt a férfi elé, majd 2 percnyi szopás után vidáman megkérdezte:

– Bemegyünk a hálóba? – És besántikált, és úgy emelte a plafon felé a lábait, hogy az egyiken rajta maradt a magassarkú.

Gyors menet volt, és Zs.P. erősen gyanakodott, hogy megtervezett akcióban volt része, és esetleg a cipősarok sem véletlenül tört ki, mert Zsani – ezermesterek szerelőládájánál is termetesebb – ridiküljéből 2 doboz hűtött sör került elő. Ezt még meg kellett inni, fel sem öltöztek hozzá, majd taxit akartak hívni, de a csajnak új ötlete támadt:

– Vedd kézbe a telefont! Akkor kezdheted a hívást, amikor intek. Fogadjunk, ZséPé, hogy azt fogod mondani a taxisnak, hogy elég, ha egy óra múlva jön? Menjünk ki az erkélyre, ott akarlak lecummantani!

Zsani hamarosan szünetet tartott és annyira megemelkedett, hogy – megmaradva az erkély zárt korlátjának takarásában – fel tudott nyúlni Zs.P. ingzsebéig, ám ügyelt rá, hogy ne legyen még szükség a papírzsebkendőre, hanem ezúttal a férfi javasolja a hálószobai folytatást.

Egy órával később Zsani még megkockáztatta, hogy el lehetne küldeni a rövid dudaszóval jelző taxit,  de Zs.P. hajthatatlan maradt.

A lány kapkodva öltözködött.

– Láttam két cipőboltot is a közelben, majd holnap megmutatom, milyet választottam...A cipőbolt az egyetlen hely, ahová a férjem semennyiért sem kísérne el... Na, addig is puszi a farkadra!

Zs.P. ekkor két döntést hozott: El fog utazni, holnap semmiképpen sem akarja látni az új cipőt, még akkor sem, ha ezzel lemond egy igazán kellemes szopásról.. – Hát cipőmániás vagyok én? – És azonnal felhívja azt a csajt, Nikit, akit már nagyon régen nem látott, és nagyon régen nem dugott meg. Egy perc múlva, túlesve az "ezer éve" csodálkozáson, már tudta is, hogy Niki a vonatnál fogja várni.

*

Niki egészen kezdő volt, amikor összejöttek, de minden újdonságra fogékonyan fogadta magába Zs.P.  kezdeményezéseit, és egyszer sem panaszkodott, hogy mindig a fűbe vagy a hideg földre kell feküdnie, máskor meg térdelnie. Egyszer még arra is engedte magát rábeszélni, hogy elkíséri Zs.P.-t egy "igazi fiús buliba", ahol rajta kívül esetleg még 2-3 lány jut 8 pasira.

– Ezért készülj fel rá, hogy mások is meg akarnak dugni...! – figyelmeztette Zs.P.

– Te nem bánod? – fordult szembe Niki ártatlan tekintettel.

– Nem.

– Akkor én sem.

Aztán mégsem jött el a megbeszélt időben a megbeszélt helyre, és Zs.P. kénytelen volt pár perc leforgása alatt Niki helyett új csajt felhajtani. Nem találkoztak többé, és talán mindketten elfelejtették az egész közös kalandot.

Zs.P. emlékeiben nem sok maradt meg belőle. Nem is értette, miért éppen Nikit választotta hirtelenjében – de jól választott, mert egyből "igen"-t kapott. – Remélte, hogy már nem a csupasz földre kell majd fektetnie, mégiscsak eltelt már annyi idő, mialatt biztosan mással is kefélt, és biztosan van valami jó rejtekhelye. – Ezt azért tisztázniuk kellett volna telefonon, de már mindegy.

Lassító vonat, a peron szélén egy lány. Ő lenne Niki?

Zs.P. a fejtetőről az orrára süllyeszti a napszemüveget. A lány mosolyog, ám kimért léptekkel közeledik. Egyáltalán nem hasonlít az emlékekben szereplő, fűben térdelő, vagy lábát széttáró Nikire!

Na jó, a lányok időnként átalakulnak, erre is létezik valami ciklikusság... de ennyire mássá válni?! Mindegy, megfelel a mai menü: Niki, s legfeljebb olyan lesz, mintha új csajt dugna...

Csak filmeken tart sokáig az a néhány lépés. A lány meg csak mosolyog:

– Más nem maradt már a peronon, úgyhogy engem kell választanod! – Két puszit ad, közben tetőtől talpig olyan erotikusan simul a férfi testéhez, mintha másodpercek múlva a legközelebbi padon akarnának dugni. – Le kell ellenőriznem, hogy te vagy-e ZséPé...– Az ing egyetlen zsebéhez nyúlt, kihúzott, majd visszatett egy papírzsepit. – Különös ismertetőjel – kacagott –, de miféle név az a ZséPé?

Zsépé körülnézett, és nem bánta volna a padot sem... vagy arrébb, valami bódé-féle mögött is elintézhetnék az üdvözlő szopást. Van elég papírzsepi! De – emlékezete szerint – Niki gyakran lenyelte az eredményt, amiért megdolgozott, mégis milyen aranyos, hogy emlékszik az ingzsebbe készített fontos kellékre.

– Elviszlek – mutatott a lány egy parkoló autóra –, de nem kell parázni, nem rabollak el!

– Hová?

– Majd kiderül... Titok!

– Ugye, nem kocsiban akarsz...?

– Ne kényeskedj! – szakította félbe a lány.

– Neked régen is ilyen hosszú combod volt? – simította végig, térdtől a kezdetig Zs.P., miközben arra gondolt, hogy emlékezete szerint négykézláb-pózban eléggé szét kellett rakni a lábakat ahhoz, hogy hátulról meg tudja dugni.

– Ne nyúlkálj vezetés közben! – figyelmeztette a lány, amikor már a combok belsőfelén siklott az emlékezés.

– Akkor siessünk, mert nem bírom magam visszafogni!

– Nem kell sokáig, ZséPé, egy perc, legfeljebb kettő.

– Jó ötlet volt kocsival jönni. Remek punci vagy!

– Ugye? Gyorsabb. Jobb mielőbb belevágni a dolgokba! ...Amúgy meg köszönöm, senki sem mondta még rám, hogy "remek punci".

ZséPé valami újabb bókot akart kiötölni, amíg úgysincs más dolga:

– Niki... – kezdte, és folytatásként a puncival kapcsolatos emlékeit tervezte szép szavakba önteni.

A válasz vödörnyi jégkockakét öntötte nyakon:

– Niki vár téged, mindjárt ott leszünk.

– Mi van? Te nem...?

– Hahaha! Lehet, hogy hasonlítunk? Niki barátnője és kolléganője vagyok. Hahaha! Engem akartál megkúrni? Azért dicsérted a puncimat?

– Niki hol van?

– Fontos megbeszélésen volt éppen, s megkért, hogy ha nem ér véget a vonatig, akkor menjek ki érted. Sokat mesélt már rólad, úgyhogy nem volt nehéz megtalálni. Az ingzsebben a zsepi... Hahaha! Jó, hogy neki nem döntöttél az állomás falának! Hogy számolnék el Nikinek, ha hiányozna egy papírzsepi? Tudom, hogy sokat tanítgattad ...No, eddig szólt a fuvar.

– Egy panzió?!

– Bemész az oldalajtón, ott mindjárt a legelső helyiség... Vagy inkább elkísérlek, nehogy megint mást akarj megkúrni Niki helyett! ...A panzió egy jó baráté, aki kölcsönadja ezt az apró baszobát, amikor szükségünk van rá, és elég gyakran van használatban... Itt is vagyunk! Nem megyek be, innentől vedd át az ügyet! Hahaha! Mit is akarsz Nikivel? Tudod, előre kell fizetni, és nálam...! Szopás, kúrás...? ...Hahaha! Hát veled viccelni sem lehet? Hahaha! Na menj csak! Akit a szobában fogsz találni, ő Niki... el ne téveszd!