A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sexbubik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sexbubik. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 20.

Zsírégetés féláron

TAVASZI EROTIKUSOK - 2. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -


Zsírégetés féláron

–  Itt lehet levetkőzni – tessékelte be őket a fehér köpenyt viselő asszisztensnő –, majd szólok, ha be lehet jönni.
Az eredetileg konyhaként funkcionáló apró helyiség 2 műbőrrel bevont pad és néhány fogas segítségével szűkös öltözővé avanzsált. Az egyik kampón már ruhadarabok lógtak, a konyhapulton egy tálcányi pohár csillogott, egyenként szalvétára borítva, a sarokban a hagyományos hűtőt üvegajtósra cserélték, és alaposan megtömték ásványvizes palackokkal.
Zsuzsa lassan vetkőzött, egy ruhadarabbal lemaradva követte a másik páciens mozgását.
– A melltartót is? – csodálkozott, amikor amaz a nő kikapcsolta a sajátját.
– Nem kötelező, de Karcsi úgy szereti – csillogtatta meg bennfentes ismereteit a másik nő, akin bőven akadt égetnivaló zsír. – És feltétlenül inni kell egy pohár vizet, hogy legyen mit kiizzadni, de bubisat nem szabad, csakis menteset – folytatta a kioktatást akkor is, ha az utóbbi félmondat semmiféle plusz információt sem hordozott: a hűtőben egyetlen palack bubis víz sem tartózkodott.
Zsuzsa magán hagyta a melltartót, ha nem muszáj levenni. Egy perc múlva már sajnálta a szégyellősaségét,  amikor egy újabb páciens érkezett – egy 20 év körüli lány –, aki a farmerruha alatt nem viselt melltartót, de még bugyit sem, s máris meztelenül várakozott a korábban érkezőkkel együtt.
Halvány ánizsos-vaníliás illat.

*

Zsuzsa a levélszekrényében kikandikáló szórólapon talált rá a "Károly Zsírégető Stúdió" hirdetésére, s ami máris kivételes eset: az A/6-os lapot nem dobta ki olvasatlanul, ahogy az más kiadványokkal történni szokott. 
– Egy próbát megér! – gondolta, miközben végigolvasta a reklámot. Jót mosolygott rajta, és először szándékosnak és humornak tartotta, hogy a szórólap szövegírója a féláras zsírégetés fele árát úgy számolta ki, hogy az a felénél többre jött ki. Aztán: szigorúan 60 perces egy kúra, ám ha valaki kevesii, akkor 90 percet fizet, de akkor is 60 percig tart a kezelés. – Hahaha! – nevetgélt Zsuzsa. Továbbá: előfordulhat, hogy párhuzamosan zajlik több zsírégetés, de ez nem jelenti a 60 perces "félár" arányos csökkenését. – Mit veszíthetek?
A hirdetést megmutatta néhány ismerősének és kolléganőjének, s mivel valamennyien próbáltak már ilyesmit, vagy tervezik a közeljövőben, ráadásul a legnegatívabb vélemény is semleges volt – "nem is árt, nem is használ" – felhívta a megadott telefonszámot. Előjegyzésbe vették, és néhány napon belül időpont-ajánlatot kapott.
Így került Károly zsírégető öltözővé alakított konyhájába, és így várakozhatott egy teljesen és egy majdnem meztelen nő társaságában.
A többiek példáját követve ivott egy pohár vizet, de a melltartó szempontjából kitartott, inkább következetesen  különcködött, nem vetette le. Lopva végigmérte a hasonló korú – 40-es – nő testét, rosszindulattal szemlélve akadt rajta égetnivaló. A 20 év körüli lány már fejtörést okozott, hiszen az a "babaháj", ami itt-ott esetleg nagyítóval felfedezhető rajta, nem indokolja, hogy zsírégetéssel szabaduljon meg tőle.
Amikor nyílt az öltözővel szemközti helyiség, a lakás egykori legnagyobb szobájának ajtaja, ahol jelenleg a zsírégetés történik, kilépett rajta és az öltözőbe sietett egy fiatal, tökéletesen csupasz lány – súlyos, szőkés-barnaságán és tetovált szemöldökén kívül egyetlen szőrpihe vagy piercing sem zavarta meg az összképet, sőt a kezében szorongatott rücskös vibrátor is teste tartozékának tűnt, ugyanolyan színével –, nyitva hagyva a KEZELŐ ajtaját, sietve öltözött, közben odavetette a várakozóknak:
– Hárman bemehetnek.
Zsuzsa, aki legközelebb állt az ajtóhoz, bekukkantott, hátha kijön még legalább 2 páciens, ám csodálkozva látta, hogy ez a csajszi egyedül élvezhette a zsírégető szakember teljes figyelmét. Ami mostantól háromfelé fog forgácsolódni.
Az asszisztensnő a testsúlyt és magasságot egyszerre mutató készüléknél várta őket, s miután egymásután fel- és leléptek, mindhármuknál megmérte a mell- és derékbőséget, majd megállapította a karok és a combok kerületét. Az így összegyűjtött, adatokat fejből (!) felsorolta, egyúttal az egyik laptophoz ülve hibátlanul beírta. Mind a 18 számot!
– El lehet helyezkedni a kezelőasztalon – mondta közben.
Négy ilyen, a fogorvosi szék és a masszázságy keverékeként jellemezhető alkalmatosság állt, műanyag lepellel letakarva a helyiségben, ezek közül másztak fel háromra.
"Miért nem jöhettünk be egyszerre a vibrátoros csajszival?" – bizsergett egy újabb talány Zsuzsa agyában. A vibrátor szerepére rá sem kérdezett magában, annyira egyértelműnek tűnt: "ott" is lehet zsír...
Károly, a zsírégetőmester csak ekkor pillantott fel a laptop tanulmányozásából, és ő is adott egy többesszámú utasítást:
– Vegyük le a melltartót!
Az asszisztensnő a kezét nyújtotta Zsuzsa felé a felesleges ruhadarabért, aztán egy kerekes, csupa-polc, asztalszerű építményről leemelt egy szalvétányi méretű textilt, s azt a 20 éves lány szeméremdombjára terítette. Ha így helyettesíti a hiányzó bugyit, miért nem tette lejjebb egy kicsit, hogy ne látsszon ki a "lényeg"? – Újabb megválaszolatlan kérdés Zsuzsa fejében, ám erre is sejtette a kézenfekvő magyarázatot: "Karcsi úgy szereti".
Károly a legközelebbi kezelőpulton pihegő pácienshez lépett, ahhoz a nőhöz, aki csak Karcsiként beszél róla. Futólag végigsimogatta a zsírpárnákkal bőven ellátott, ám azok arányos eloszlása tekintetében szerencsésnek mondható nő testét, kivételesen sokáig időzve az oldalra omló melleknél és a has alatti hurkáknál. Közben mindenféle hangokat hallatott, amelyeket a Karib-tenger partjának trópusi madárvilága rögtön megirigyelne, s csak hébe-hóba szólta el magát:
– Másfél centi... Hoppá, milyen nőies!... Emitt egy centi...Sziluett-korrekció... – A két mellet többször a helyére emelte, megnyomkodta, a két bimbót egymáshoz húzta, mintha azt próbálgatná, hogy milyen lehet ezzel a nővel a kebelszex, aztán érdeklődéssel figyelte az ismétlődő visszatérést. – Bűn volna kisebbre vágyni!
A nő lelkesen sóhajtozott – mintha máris megérte volna a terápiáért leszurkolt összeg , s amikor az asszisztensnő odalépett bugyit igazítani – hogy feszüljön a dombokon és bevágjon a résen –, ő egyszerűen megemelte a fenekét és lehúzta az akadálynak tekintett bugyiját, nehogy hátráltassa a vizsgálatot. Már előre lehunyta a szemét a várható gyönyörűségtől, és egyre zajosabb sóhajokkal kísérte a zsírégetőmester közelhajolását és tapogatását.
Zsuzsa úgy vélte, hogy nő a puncija belsejében is érzi a forró szuszogást. Nem lehet rossz!
– Így remek, ahogy van! – nyilatkoztatta ki végül Károly, átadva a büszkeségből olvadó pácienst az asszisztensnőnek.
A nő felnyögött, mint aki éppen most ért fel a csúcsra, és még akkor is hangosan zihált, amikor az asszisztensnő avatott kezekkel különféle krémeket és olajokat kent a testére, attól függően megválogatva ezeket a szereket, hogy a karibi paradicsom madarai az imént ott és amott éppen milyen hangot adtak ki magukból.
A Károly Zsírégető Stúdió névadója eddigre már a 20 éves lány fölé hajolva visszafogottan  nevetett valamin, amit a lány súgott neki. Ugyanaz a vizsgálat következett, mint az előző páciensnél, csak a madárhangok változtak valamelyest, és gyakoribbá vált az apró, amúgy semmit sem számító textil alá nyúlkálás. A csajszika minden alkalommal mosolygott, amikor dundi ujjak rajzolgatták körbe a punciját, akkor kuncogott.
A legelső páciens a kenőcsök után fóliát kapott a dereka köré, aztán a combjaira is. Az asszisztensnő egy utolsó pillantással felmérte, kimaradhatott-e valami füttyös terület, aztán Zsuzsához lépett. Úgy helyezkedett, hogy a páciens véletlenül se láthassa Károly és a 20 éves leányzó évődésbe és ujjazós pettingbe hajló akcióját.
– A doktor úr nem vizsgál meg előbb? – kérdezte Zsuzsa csodálkozva. Kicsit oldalra fordította a fejét, de a reflexszerűen odaugró asszisztensnő fehér köpenye abban a pillanatban eltakart mindent, ami a szomszéd kezelőasztalnál folyt.
– Előbb-utóbb... de. Első alkalommal meg kell nézni, jelentkezik-e valamilyen allergia, bőrpír, egyéb reakció, és megbeszéljük, hogy mit akarunk elérni...
Zsuzsa testén egyre-másra szaporodtak az apró kenőcs-foltok, az egyik hideg volt, a másik egyből meg is száradt, a harmadik eukaliptusz-illattal árasztotta el a helyiséget... De nem foglalkozott tovább a kenceficékkel, inkább új kérdéseket fogalmazott meg magában: Ha Károly ennyire szeret a fiatal lányokkal incselkedni, akkor miért nem egyesével fogadja őket? Ahogy az a csajszi is egyedül élvezte a kezelést, a vibrátoros, aki megelőzte a mostani három pácienst. Lehet, hogy Károlynak a pénz (a féláras kezelés díja) és a fiatal lánytestek között kell dönteni, hiszen jobban jár, ha 3 embertől kasszíroz, ezért hol a pénzt választja, hol valamelyik viháncoló csajszikát tapogatja? Ezért volt már a telefonos érdeklődésnél is a legfontosabb szempont, hogy hány éves a páciens? Mert akkor lehet úgy ütemezni, hogy 1 pipi után 3 tyúk, megint egy pipike...
Miután sikeresen végiggondolta a dolgot, melle vonalában megjelent Károly elgondolkodó arca.
– Hát nem lesz sok dolgunk – mondta a zsírégető, egyetlen pillantással felmérve Zsuzsa testét. és már majdnem úgy tűnt, hogy részéről befejezettnek tekinti a mai kezelést, amikor mégis lehajolt, közelről nézegette a mellbimbók magasságát, és találomra megvizsgált néhány bekent foltot. Elégedetten mormogott, és eddig hozzá sem ért a pácienshez. – Húzzuk le a bugyit! – A megszokott többest használta, bár csak egyetlen bugyit kellett egyetlen személynek, a tulajdonosának lehúzni.
Zsuzsa egy darabig nem láthatta a zsírégetőmester fejét, de a bőrén érezte a szuszogását. – A puncimat szagolgatja? – Fura érzés borzongatta ettől a szokatlan és intim közelségtől, a szimatolást sokkal izgalmasabbnak találta, mintha Károly benyomta volna az ujját.
– Sajnos nem lesz sok dolgunk – ismételte meg a női zsírpárnak avatott szakértője, majd felületesen megérintette a mellbimbókat, ujjbeggyel finoman megnyomkodta a páciens derekát, majd valamivel keményebben a lába-közti domborulatokat, és máris átadta a helyét a kenegetésre kész asszisztensének.
Zsuzsa akaratlanul is felsóhajtott, és szinte féltékenyen hallgatta, ahogy 2 méterrel arrébb – az addigra fóliába csavart 20 éves lány és Károly – sugdolóznak és önfeledten kuncognak.
– Irigylem a barátodat! – Ennyit és a lány nevetős válaszát ki lehetett hámozni a beszélgetésükből:
– Ne tedd!
Szóval Károly a fiatal lányokkal tegeződik. Vajon ez az intim kapcsolatot jelzi? Akiket megdug, azokat tegezi?
Zsuzsa csak a derekára kapott többrétegű fóliát, s ahogy sikerült átlesni a többiekre, megállapította, hogy azoknak ennél jóval több jutott. Az első páciensnek a derekán kívül a combja is be lett tekerve, a 20 éves lánynak meg alig maradt ki valamije a jóból, még a két lábán is fólia csillogott. Mi lehet az oka?
– Kimehetnék pisilni? – szólalt meg a 20 éves lány.
– Segítek leszállni – ajánlkozott azonnal Károly, a zsírégető, ahelyett, hogy az asszisztensére bízta volna ezt a feladatot.
Zsuzsa meghökkent, amikor észrevette, hogy a Károly karjára támaszkodó lánynak egészen fent, a combtöve kimaradt a tekercselésből, miközben a térdét beborították, aminek – égetnivaló zsír hiányában – nem sok értelme van, és azt is furcsának találta, hogy a lányt a férfi kíséri ki pisilni. – "Ha egyáltalán pisilés lesz belőle, s nem dugás!"
Az asszisztensnő monoton zenét kapcsolt, a reméltnél jóval hangosabbra, Zsuzsa pedig további kérdésekre lelt: El akar altatni minket, hogy ne tudjuk, mikor jönnek vissza a pisilésből? Vagy nem akarja, hogy meghalljuk a dugás beszűrődő zajait?

*

Utánozhatatlanul kellemes volt kiszabadulni a fólia levegőtlen szorításából, felért egy orgazmus-közeli állapottal.
– Arra lehet lezuhanyozni – mutatott az asszisztensnő egy laza balkanyart. – Utána méretkezés, és következő időpontot egyeztetünk. Kinek adhatok számlát a kezelésről?

*

Zsuzsa hazafelé úton felsorolta magában a megválaszolatlan kérdéseit, és eljátszott a gondolattal, mit is mondana valamelyik kolléganőjének, ha kíváncsiskodna Károly zsírégető programjáról.
Valami ilyesmit:
– Károly nem orvos, de valami fogalma lehet a zsírégetésről, mert nagyon szakszerűen meg tud nyomkodni. Keveset beszél, de pontosan megérzi, hogy mit szeretnél hallani, és éppen azt mondja. És éppen úgy veselkedik veled – testre-szabottan –, ahogy azt előre elképzeled. Ja, és most féláron akció van! Hogy-hogy használt-e? Első kezelés után még nem tudhatom, majd kérdezd meg a tizediknél!

2024. május 9.

Két hm között egy harmadik

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -


(Az erotikus novella előzménye: Hm...STOP)

Két hm között egy harmadik


– Hm...
Gábor döbbenten pillantott kollégájára.
– Ennyit tudsz kinyögni? Egy kicsivel több lelkesedést!
– Nahát, ez a Bella! – fújta ki Tibor egyetlen, sokatmondó szuszra.
– Na jó, már azt hittem, beijedtél!
– Dehogyis... Most mi lesz?
– Hát nem te beszélted meg vele, hogy elmegyünk és megdugjuk? – vigyorgott Gábor fölényesen. – Az előbb a telefonban még elég lelkesen adtad elő magad. Menjek egyedül?
– Nem találnál oda. – Tibor szeme előtt Bella barna, dús haja lebegett, és a ruhát szemtelenül feszítő idomok. A csomagolással gondolatban sem vacakolt sokat, inkább meztelenül képzelte el a lányt. – Ki nem hagynám! Induljunk, mert eltelik az a 10 perc, és lecsúszunk Belláról!  Hogy is? Nos, megállunk a színház mögött-mellett-közelében, megcsörrentjük, és megmondja, pontosan melyik lakásban vár bennünket...
– Ezt útközben is elég lett volna... mondanod... – Gábor máris úgy lihegett, mintha egy lépcsőn szaladna felfelé, nehogy lemaradjon valamiről. – Vagy kezdheted... tudakolni... hogy pontosan hova is kell... menni... Nagy az a tér!
Az autóig aztán nem szóltak egymáshoz, lefoglalták őket a gondolatok. Elöl a 2 métert lefölöző Tibor a hosszú lábaival, mérföldes lépteivel  hátra-hatra pillantva, mögötte Gábor, hangos zihálással. Az utolsó métereket futva tették meg. Bezuhantak az ülésekre.
– Hm. Mi lesz, ha Bella megismer?
– Honnan jött ez a kérdés? Persze, hogy megismer!
– Neked nem gond? Olyan fura ez az egész!
– Nem értelek. Megismer, de attól ugyanolyan ügyfelek vagyunk, mint mások, legalábbis én, és ugyanúgy dugni akarunk, mint mások, legalábbis én. Mi a különbség?
– Mégiscsak kolléganőről van szó...
– Ééés?!... Ugyanúgy kell csinálni, mintha nem kolléganő lenne... Vagy húzzál símaszkot!... Megvan az, amikor a kezdő bankrabló már a villamoson az arcába húzza a símaszkot?
– Szerinted... Szóval, az jutott eszembe, hogy Bellát nem fogja zavarni, hogy kollégák vagyunk?
– Büngyürke! Engem már nagyon zavar, hogy a kollégám vagy, és ez a sok aggódás! Csak nem tartozol a netes pinavadászok közé, akik nagydumásan befűzik a csajokat, aztán meg nem mernek elmenni a randira? Sokat hallottam már ilyenekről, de nem sejtettem, hogy rólad beszélnek!
Tibor nem tartotta fontosnak, hogy válaszoljon, de akadt még problémája:
– Hm. Melyikünk kezd?
– Mi van?
– Bella azt mondta, hogy csak egyenként... mehetünk, a másiknak addig várakoznia kell a szomszédban...
– Attól függ, jó csaj-e a szomszéd! Hehe!
– Hm. Nem úgy értette, hanem a szomszéd szobában... Szóval? Melyikünk kezd?
– Hm... Ha így felajánlottad a választás jogát, akkor én. Csak te meg addigra nehogy elmenekülj! ...és ne hümmögj már annyit, mert engem is rászoktatsz!
– Ne velem foglalkozz! Tudod már, milyen masszázst választasz?
– Hogy is szólt pontosan az ajánlat?
– Valami ilyesmi: mindegyiknek szex a vége.
– Akkor én már el is döntöttem: Csak a végét kérem! – Gábor válla rázkódott saját szellemességétől.
Bekanyarodtak a térre és megálltak a legelső szabad parkolóban.
Tibor fogta a kilincset, de még nem szállt ki:
– Hm. Nekem az is fura, hogy csak úgy... Érted?... Odamegyünk ismeretlenül és...
– Mi van?! Most meg ismeretlenül? Hm... Az előbb még az zavart, hogy kolléganő?!
– Ez az egész úgy fura, ahogy van...
– Büngyürke! Haladjunk! Kérdezd már meg, hogy hová kell menni! – Gábor kivette Tibor görcsösen szorító markából a telefont, majd a feje magasságában visszanyújtotta. – Azt is mondhatod, hogy egyikünknek sürgős! Na, legalább még addig kapard össze magad, amíg nekem elintézed...
– Hogyhogy neked?
– Telefonálni tudsz normálisan, de azon kívül teleparázod az utcát! Beszéld le nekem, hogy hová kell menni, aztán majd elmesélem, milyen volt!
Tibor gépiesen megismételte a legutolsó hívást, füléhez emelte a telefont, bele sem kellett szólnia, Bella rögtön közölte: "A virágárus bódé melletti lépcsőház, 17-es kapucsengő..."
Ahogy kinyomta a telefont, máris visszatért a bizonytalansága. Miért van az, hogy telefonon ennyivel könnyebb intézkedni?
– Ott a virágos, nyomni a 17-es csengőt...
Alig ért fel a jelzés a vezetéken, megérkezett a válasz: zümmögve nyílt a lépcsőház.
A földszinten nincs számozott ajtó, az első emeleten középen 4, jobbra és balra ugyancsak 4-4 lakás, összesen 12.  A második emeleten megint elölről indul a számozás: 1, 2, 3... 12.
– Hm, így sosem jutunk el a 17-esig! – Tibor le akart ülni a lépcsőre, összeszedni a gondolatait. – Átverés?
– Büngyürke, ne add fel! – vigyorgott Gábor. – Hehe! Vagy itt fogsz várakozni, amíg végzek?
– Te láttál 17-es lakást?
– Azt nem, de én meg tudok számolni!
– Szívás!?
– Csak neked szívás. Hehe! Bella nem említette, hogy aki nem talál rá, az így járt?
– Bökd már ki, ha te tudsz valamit, mielőtt fellármázod az összes lakót!
Gábor felszegett fejjel, határozottan elindult balra, egyetlen lépéssel elhagyta az 5-ös számot viselő ajtót, megtorpant, élvezve a fölényét nyúlt hátra:
– Voilá! – Két alig hallhatót koppantott a festékszagú ajtón.
A szakaszosan táguló nyílásban szinte azonnal megjelent Bella feje, majd láthatóvá vált testének többi része is.
– Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte olyan csodálkozással, mintha hirtelen meg sem ismerné a kollégáit, és agyának arcfelismerő programján kellene átfuttatnia, hogy hol látta már ezt a két alakot. – Gyertek be, mert megláthat valaki!
A kihalt lépcsőházban egyetlen nesz sem hallatszott. Mindenki az ajtók mögül fülel, vagy üres az egész ház?
– Hm. – Tibor tudomásul vette, hogy Gábor előre engedi, és visszafelé pislogva ellenőrizte, hogy azért követi-e.
– Kerestük, hogy melyik a 17-es, és mindenhová becsöngettünk – vigyorgott Gábor, miközben megvárta Bellát.
A lány két zárat kattintott be vidáman, s egy pillanatra elkomorult:
– Nem voltál annyira vicces, mint képzeled!
– Jól zárd be, meg ne szökjünk!
– Annyira ijesztő lennék?
A bejárattal szemben egy apró konyha, jelzésértékűen miniatűr pulttal, tűzhellyel és asztallal, jobbra a mosdót és zuhanykabint tartalmazó, zsúfolt hatást keltő fürdőszoba nyitott ajtaja, mellette bizonyára a vécé, azon túl pedig az egyetlen szoba húzódott meg szerényen, nagyjából beterítette a franciaágy és a masszázságy.
A kollégák persze minderre csak egy pillantást vetettek, sokkal inkább a kolléganő kötötte le a figyelmüket.
– Jártatok már ilyen helyen? – csacsogott a lány, mint aki hozzászokott, hogy sürgősen oldani kell a feszültséget.
Tibor azon töprengett, hogy hány éves lehet Bella. 22? 23? 24? Nem mintha ez most lényeges szempont lett volna.
Mindhárman üzletkötéssel ütötték el az időt, függetlenül attól, hogy területi vezetőnek, értékesítőnek, szakmai menedzsernek, esetleg tanácsadónak nevezték magukat. Szabadteret kaptak a titulusok terén, de bármilyen hangzatosan szól is a névjegyük, házalással vegyes, telemarketinggel fűszerezett üzletkötéssel foglalkoztak – jobb híján –, és folyamatosan résen kellett lenniük, hogy a többszöri áttételen keresztül ne fogyjon el a nehezen megszerzett, csekélyke jövedelmük. Mert a szólás szerint "az aranyból is csöppen", akkor a jutalékból pláne!
Gábor válaszolt a lány kérdésére, miközben otthonosan helyet foglalt a franciaágy szélén:
– Barátságos kis lakás.
– De én nem a lakásra értettem, hanem... Jártatok már lányoknál, prostiknál... vagy ti ahogy hívjátok? – Kimondta! Tapasztalatai szerint érdemes egy direkt szóval – "prosti" – rátérni a lényegre, és egycsapásra feloldani minden félreértést.. – Mit szeretnétek?
– Nem akarunk eltérni a szokásoktól úgyhogy szexet! – vágta rá rögtön Gábor.
Tibor élénken bólogatott és zavartan hümmögött.
 Bella is eleresztett egy elmélázott hümmöt, ami a pasik számára felért az "ennyi" megjegyzéssel. Aztán gyorsan rá is kapcsolt, mert az idő sürgette az akció kivitelezésében.
– Zavar valakit, ha leteszem a köpenyt? – kérdezte.
Köpenynek a rövid, sima, fehér ruhát nevezte, amit naivan egyszerűnek is mondhatnánk. Ha volna háta, de mivel a szabó csak a ruha elejével készült el, s ez a darabka szövet szinte függönyként takarta a lány elejét, miközben hátulról meztelenül hagyta, úgyhogy mégis inkább volt szexi, mint egyszerű és sima. Egyszerűen két sima fehér szalag jelentette a kapcsolatot a ruha elejével és a nemlétező hátuljával, s végül úgy mutatott, mintha Bella egy fehér függöny függöny mögé rejtőzne sikertelenül, mivel a galád függöny közszemélre tette minden domborulatát.
– Hm – felelte Gábor.
– Hm – nyelt egy nagyot Tibor.
Mire megtörtént mindez a megfontolt kinyilatkoztatás, a köpenynek nevezett, függönyhöz hasonlító ruhadarab a földre hullt.
– Hm? – várta a visszajelzést Bella, ahogy egyetlen hófehér tangában ácsorgott előttük.
Tapintani lehetett volna a feszültséget, de a kollégák inkább a lányt akarták tapogatni, kétoldalról szorosan mellé léptek, miközben nem vették észre, hogy még kimaradt egy lépcsőfok.
Bella nem szerette újra és újra figyelmeztetni a vendégeit, mégis kénytelen volt betartani a sorrendet:
– Egyben rendezitek, vagy külön-külön? – kérdezte.
Gábor veszélyt szimatolt, bár nem tudta, mi lehet az:
– Engem rendezhetsz le először...
– Kifizeted a haverodét is? – vágott közbe a lány türelmetlenül.
– Ha holnap odaadhatom... – Gábor a zsebét tapogatta, abban némi aprót, és kiverte a veríték arra a gondolatra, hogy a fizetség nem is jutott eszükbe a nagy sietésben.
– Nem! – felelte keményen Bella. – Akkor tőled most elbúcsúzom. – Tiborhoz fordult: – Mi a helyzet?
Tibor, mint aki lázálmában motyog, kollégákról és holnapról magyarázkodott érthetetlenül, de ez a lányt nemcsak nem hatotta meg, de feldühítette:
– Viszlát, uraim! – Két zárat nyitott ki hangos kattanással, szélesre tárta az ajtót, ezúttal azt sem bánva, ha a kihalt folyosóról valaki megláthatja szinte pucéran, majd becsapta az ajtót a kollégák mögött.
– Egyáltalán felismert bennünket, vagy nem is? – kérdezték egymástól, miután kiértek a térre.
– Olyan volt, mintha nem akart volna felismerni. Ez most a legfőbb gondod?
– Szerintem jobban tesszük, ha holnap nem emlékeztetjük rá... Holnapután se!
– És a többieknek egy szót se! Ugye, nem kiabáltad el, hogy megyünk Bellát megdugni?
– Csak neked.

2024. május 6.

Erotikus praktikák

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -


Erotikus praktikák

Reggeli rutinként még álló farokkal felkelt, hagyta továbbcsörögni az órát, meztelenül végigkocogott a folyosón, majd oda-vissza még kétszer megismételte, így a testmozgás általános részét letudta. Nem éppen maratoni táv, de megteszi, amellett sok ügyességet feltételez, ha el akarja kerülni a falhoz-csapódást. Biztos, ami biztos, ezen a napon is megnézte magát mind a három tükörben, amelyek elhelyezése arra szolgál, hogy világosabbnak, de főleg tágasabbnak tűnjék a sötét és szűk folyosó. A három futó pillantás kellő elégedettséggel töltötte el: még mindig állt a farka, a futkározás nem törte le a lendületet. Benyitott valamelyik szobába - azt, hogy melyik reggel éppen melyik a kiválasztott, általában még előző este eldöntötte, és csak ritkán változtatott rajta.
- Mááár délután van? - kérdezte meg ilyenkor egy álmos hang.
- Pszt! - felelte Attila szokás szerint, majd beállt a zuhanyfülkébe, és jéghideg vizet eresztett magára addig, míg a fáradtság utolsó cseppje is legyőzötten hullott alá.
A kisméretű, praktikusan és rendeltetésszerűen berendezett szobákban 2-2 lány lakik, a folyosó végén kivételesen 3, és Attila a kicsik között is legkisebb szobán osztozik a tizenkettedik leányzóval. Gyakran előhozza, hogy a sajátján kívül minden - nagyobb - szobában elférne még egy-egy plusz ágy, ezzel kapásból 5 fővel növelhető a létszám.
- Mit csinálnánk annyian? - zúgolódnak ilyenkor a lányok. - Egymást baszogatjuk?
Az eddigiek könnyen tévútra vezethetnék az olvasót, ezért gyorsan ismerjük meg Attilát! Közeledik az 50-edikhez, ezért már - ha titkolja is - hol itt fáj, hol ott fáj, hajából csak annyi maradt, ami a füle fölötti keskeny sávban elfér, és hiába tűnik úgy, mintha a homloka tarkóig érne, alaposabb megfigyelés egyértelműen kideríti, hogy az igazi homloka rendkívül alacsony. Zömök termetét vizuálisan némileg ellensúlyozza a széles váll, ettől fanyüvő-benyomást kelt, és amikor bizalmasan elárulja, hogy ő egy kupiban lakik 12 lány társaságában, attól a pillanattól több lesz az irigye, mint a sajnálója.
Ezen a reggelen is túlesett a hideg zuhanyon, aztán törölközés közben - melyhez a rózsaszín törölközőt a legközelebbi ágy végéről emelte el - kiszámolta, hogy ma melyik lány mellé fekszik be.
- Az ágyban mind egyformák - gondolta változatlanul, és ekkor nem a szexre célzott, hanem a meztelenségükre: egyikük sem tartotta fontosnak, hogy pizsamát, hálóinget vagy egyéb felesleges ruhadarabot viseljen alvás közben, amikor a nappalok zöme is ezen kellékek nélkül zajlik.
- Én a munkaruhámban alszom - mondogatják gyakran.
És összegömbölyödésükben is egyformák. Ahogy a térdüket felhúzzák 90 foknál kisebb szögbe, de nem rakják egymásra, mert a felül lévő combnak kisebb szöget kell bezárni, mint a másiknak - talán az a magyarázat, hogy így jobban kilátszik a puncijuk -, és ahogy legalább az egyik kezük a lábuk között alszik, az mindegyiknél ugyanolyan. Begubóznak saját kis világukba amikor csak lehet, mert ritkán adódik rá alkalmuk, hogy ne kelljen valaki kedvéért különféle pózokat felvenni. Amikor meg fáradtan elterülnek, végtagjaikat erre-arra szétdobálva, az afféle készenléti állapot: a következő ügyfélnek bármikor a rendelkezésére tudják bocsátani a megkívánt testrészt, és ehhez kezdetben még nem kell megerőltető mozdulatokat tenniük.
Attila mindent tud a nőkről, amit csak lehetséges, ebből a 12 lányból meg igazán felkészülhetett az évek során, még akkor is, ha időnként cserélődnek. Azzal szokott hencegni, amikor kevés haverjainak valamelyike nehezen választ a csajok közül - mert egyik jobb, mint a másik -, hogy ő minden rezdülésüket ismeri, és ha a sötét folyosón elhalad egyikük mellett, meg sem kell ahhoz tapogatnia, hogy 100 %-os biztonsággal felismerje.
- Hozzál nekem szerencsét! - kívánta most magának Attila, mint minden újabb reggelen, és babonából megmártotta és megforgatta az ujját a kiválasztott lány puncijában. Ez mindig használ.
Aztán elvégezte a következő rutint, ami nélkül nem reggel a reggel. Kezdetnek mindkét kezén összeillesztette a hüvelyk- és a mutatóujját, és másodpercenként nagyjából egyszer összeszorította és elengedte őket. Ebből a gyakorlatból megcsinált legalább 15-öt, néha többet, de mindenképpen 3-mal oszthatót. Ha elkészült, áttért a hüvelyk- és középső ujjra, maradt a másodperces ritmus, és a mutatóujjas akciónál kevesebb összenyomást nem volt szabad csinálni, viszont csakis a 3 többszörösét, például 21-et. Ha valami rendellenességet tapasztalt, mondjuk a középső ujjában furcsa nyomást vagy fájdalmat érzett, akkor a tervezett mennyiséget megduplázta: a 21-et 42-re. A következő, hüvelyk- és gyűrűsujj párosnál ugyanazt az elvet követte, mint az előbbieknél: másodpercenként, többet, hárommal oszthatóan, és megduplázni baj esetén. Hüvelykujj és kisujj fejezte be a manővert, a szabályok ekkor sem változtak.
Miután ezekkel az ujjgyakorlatokkal - ahogy nevezte - beindította a testét, szerepet kapott a kiválasztott lány, Cherry is, aki eddig észre sem vette, hogy ágytársaságot kapott. Attila gyengéd lökdöséssel élesztgette:
- Jó reggelt, szépséges Cseresznyevirágom! - Aztán felüvöltött: - Ébresztőőő, föl! - Az "ébresztőőő"-t baljóslatúan elhúzta, a kezdeti fortissimóból búgássá szelídítette, aztán jött a pattogós, teletorkú "föl".
Megszokhatták volna már, hiszen minden reggel elsüti valamelyik szobában ezt a hatásosnak tartott kedvességet, majd hosszasan röhög rajta. Az alvók a folyosó túlsó végén is felriadnak, majd a másik oldalukra fordulnak. Cherry pedig a fülére húzta a párnát, onnan nyöszörgött ki:
- Mi a francot akarsz?
- Hegyezd ki a ceruzámat!
- Má' megin'? Nincs más hegyező a környéken?
- Téged húztalak ki, ma a te dolgod lesz!
- A fene azt a kurva nagy szerencsémet! - morgott Cherry. Fészkelődött, kinyújtotta a lábát. - Tudod, milyen hegyezőm volt a suliban? Keresek neked olyat és megkapod ajándékba: elefánt, elöl nagy lógó orral, a seggén a lukba meg bedugod a cerkádat!
- Lehetnél vicces is, ha értenéd a humort. Így maradjunk a te hegyeződnél!
- Ez sem volt vicces... Mit szeretnél? Dugunk? Vagy a szokásos?
- Fogalmam sincs, mit nevezel szokásosnak, mert én mindent szoktam... - Attila hangjában türelmetlenség rezdült, mert a reggeli rituáléba nem fért bele a locsogás és az időhúzás.
- A szokásos az a reggeli felcukkolás, ha jól tudom. Felállítsam...? - érdeklődött Cherry.
A férfi alapjáraton türelmesnek tartja magát, de amikor az ő idejét próbálja valaki lopogatni, azért bedurran, de nagyon. Maradt hanyatt, csak a fejét fordította oldalt, és megvetően meredt Cherryre, mintha megbánta volna, hogy őt választotta a másik 11 bármelyike helyett.
- Szerintem kezdjél szopni, majd utána csevegünk, ha lesz kedvem!
A lány gyorsan bekapta Attila fél farkát - löttyedt állapotban az egész is a szájába fért volna, ám azzal csak megint feldühítené, amilyen hepciás a reggeli hókuszpókuszával kapcsolatban -, és csak akkor eresztette ki a szájából, amikor elindult a merevedési folyamat. Ekkor már csak a hegyét nyalogatta körbe-körbe, mert át kellett térnie a következő műsorszámra: két tenyere között keményen sodorgatni a farkat, ahogy kiscsajként a színes gyurmakígyókkal tette. Attila farka persze nem vékonyodott el, a kígyó nem alakult gilisztává, de - ahogy a farok gazdája meggyőződéssel vallotta - idővel izmosabb és vastagabb lett. Cherry a farok gyakori kezelőjeként ezt bármikor készséggel igazolhatná, mert heti-kétheti rendszerességgel figyelemmel kíséri a folyamatot, és valóban szemmel követhető a változás.
Attila helyezkedett, forgolódott.
- A recésnyelvű szopószaurusz venne kezelésbe! - morgott Cherry magában. - Olyan sorod van, mint egy basának a háremben, és mégsem elég kényelmes a fekhely? - Sóhajtozott, de nem mert az óvszeres kosárhoz szaladni gumiért, csak egy utolsó nagy levegőt venni, mielőtt nekilátott a gumi nélküli prosztatamasszázsnak.
A farok, ha még lehetséges, tovább keményedett. Cherry megpillantotta az alagút végét: Attila ilyenkor szokta befejezettnek nyilvánítani a reggeli rituálét. Ekkor vizsgálja meg, hogy ingatag-e még a merevség, s ha nem, akkor átsétál a szobában található másik ágyhoz, és - próbaképpen - az ott alvó lány gyanútlan és felkészületlen puncijába nyomja a farkát. A teszt akkor sikeres, ha a farok a helyén feszül, a csajszi meg összerándul a durva lökéstől.
A próba, ami az erotikus praktikák egyik záróakkordja, nem éppen finom módszer, de a reklamációkra Attila azt szokta felelni:
- Nehogy azt mondd már, hogy sose kaptál még faszt száraz pinába! - És ezzel nem is lehet vitába szállni, mert az ügyfelek valóban sem sok időt fecsérelnek a behatolás előkészítésére.
Attila egy kézmozdulattal elhessegette Cherryt, két mutatóujjával oldalról megmozgatta a farkát - akár egy felhőkarcoló, stabilabban már nem is meredezhetne -, aztán felkelt az ágyról.

Cherry megkönnyebbült sóhajjal fordult a fal felé, máris felvette az alvó pózt, és reménykedett benne, hogy legalább délig nyugton hagyják. - Délutánra két előjegyzése is van, 1-1 órára rendelték meg, Attila fogja házhoz fuvarozni, aztán ide is várható 2-3 visszatérő vendég (hogy pontosan mennyi, arra kora reggel fejből nem lehet emlékezni), estére pedig egy egész-éjszakás program van kilátásban, ahol egy másik lánnyal együtt 6 pasit (vagy 8-at?) fognak szórakoztatni. Azok biztos, hogy ki fogják használni az időt reggelig! Aztán holnap ugyanilyen nap lesz, mert majdnem mind egyforma, csak holnap, remélhetőleg Attila-mentesen kezdődik. - Mindezt másodpercek alatt átgondolta, és éppen csodálkozni készült, hogy a túlsó ágy felől még nem hangzott fel a fájdalmas nyögés... Mi van?... Mire rájött, hogy Attila változtatott a reggeli erotikus rituáléján, és mégsem sétált át farkát fogva a másik csajhoz... egy ökölcsapás-szerű lökést érzett, és ugyanabban a pillanatban őrült, feszítő fájdalom járta át az egész testét.
- Meglepetééés! - rikkantott a férfi, majd fulladozva röhögött.
Cherrynek könny szökött a szemébe és néma átkokat szórt.
Attila elégedetten ment vissza a szobájába. Sikeresen teljesítette a magának előírt reggeli feladatokat, afféle erotikus praktikáit. Megpaskolta szobatársa takaró alól kimosolygó, meztelen fenekét, és vidáman megmártotta az ujját a puncijában. - Hozzál nekem szerencsét! - morogta félhangosan. A lány nem moccant, ezért, megrázogatta és a hátára gördítette:
- Nézd meg a laptopomban, hogy mikor lesz az első escort, előtte félórával keltsél fel, közben nézd meg, hogy mindenkinek be van-e kapcsolva a telója, és mindenkit keltsél fel! Amikor felébredek, 12 lányt akarok bemosakodva, beöltözve látni! És most ne zavarj!


2024. május 2.

Heftölés itt és ott

 TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -


Heftölés itt és ott


-- Pont, mint az én öcsikém! -- kacagott fel az a lány, aki a társaság mértani közepén ült. -- Folyton azon rágja a fülem, hogy hozzam össze egy jó, bármelyik barátnőmmel... itt a bármelyiken van a hangsúly... aki bevállalós. Bevállalós alatt persze azt érti, hogy akit röptében megkúrhat. -- Vízszintesen kinyújtott karral mutatott a szőke lányra.
Amikor megérkeztek, ők hatan, a pultos csodálkozására rendezkedni kezdtek, két asztalt összetoltak, de aztán mégis csak az egyik mellett csoportosultak, fejüket összedugva nevetgéltek. A legfiatalabb talán 22 éves, a legidősebb maximum 24. Hat szebbnél-szebb, csillogószemű lány a szürke kávézóban.
Eleinte csak szórványosan lehetett érteni, hogy miről beszélnek, később már majdnem minden szavukat, kivéve, ha egyszerre támadt közlendőjük.
-- Nálunk elkélne egy kemény férfi! -- szólalt meg a szőkeség az U-alakzat széléről.
-- Rendben -- rikkantott fel az iménti lány --, küldöm az öcsköst! Nem hinném, hogy lesz okod panaszra, mert éjjel-nappal kemény.
-- Mihez ért?
-- Hogy érted? Meg tud kúrni, éjjel-nappal készen áll... neki..., azt meg majd megmondod, hogy mit szeretsz!
-- De speciel nekem most olyan pasi kellene, aki tud lyukat fúrni...
Elszabadult az általános röhögés, a további 4 lány is szükségesnek érezte, hogy beleszóljon az öcsi-projektbe:
-- Meeert? Begyógyult?
-- Minden pasi ért a lyukakhoz, nem szükséges apró-hirdetni!
-- Én láttam már az öccsét, hát arra számolj, hogy minden lyukadra szükség lehet!
-- upsz! Van köztünk egy szűzpunci is?
A kávézóban a lányokon kívül még 6 vendég tartózkodott, mind férfiak, és kivétel nélkül mindegyikük megállapította magában, hogy igazságosan, fejenként 1-1 lány jutna rájuk ezekből a víg csajokból.
A kemény pasit igénylő szőkeség pirulva magyarázkodott a többieknek:
-- Napok óta kísérletezünk egy polc felszerelésével, már a szomszéd is beszállt, rengeteg lyukat sikerült befúrni a falba, de nincs két olyan köztük, ami használható is, megáll benne a csavar, és valamennyire egy magasságban van egy másik használhatóval...
A lánycsapat nem értett minden szót, nem is nagyon törődtek vele, hogy más mit mond, saját hangzavarukból csak olyanokat szűrtek ki, mint a "szomszéd is beszállt", a "használható", a "befúrni", a "megáll benne" és természetesen a "lyuk", és ezek mindegyike kellően táplálta a visításba torkolló röhögőgörcsöt.
-- Megáll a lyukadban... -- A kemény öccsel rendelkező lánynak a könnyei is folytak. -- Miért nem szóltál eddig? Hahaha! Az öcsémnek is jó lesz, neked is jó lesz...
-- Mit tanul az öcséd? Úgy emlékszem, valami szakmát... -- próbálta továbbvinni a polc ügyét az elpirulós.
-- Hegesztő lesz, ha nagy lesz... hahaha... illetve már az is, de nem a szakmájában dolgozik, de mondom, hogy szerintem nem lesz okod panaszra, nagy és kemény!
Négy lány kapta fel azonnal a fonalat, megörülve a hirtelen jött újabb vihogni-valónak: -- Te egyáltalán honnét tudod? -- Kukkolod az öcsédet? -- Szoktad fürdetni? Szólj, ha kell segítség!... -- és így tovább. Hiába, a sikeres szigorlat utóhatásaként jelentkező felszabadultság-érzés jár minden vizsgázónak.
Minden átmenet nélkül további javaslatok is előkerültek, névvel és anélkül, lehetőleg olyan pasiké, akiket mindannyian ismerhetnek.
Közben a szabálytalan félkör közepén ülő lány kényszerült magyarázkodásra, amire úgysem figyeltek:
-- Dehogy kukkolom a saját öcsémet! Hibbantak vagytok mind! Nem arra való a szemem... Hibbant picsák vagytok!
-- Gyönyörűséges barna szemeid vannak! -- hajolt be a tiltakozó elé a vörös tincset viselő csaj. -- Ezekkel a csammogó picsákkal meg ne foglalkozz!
-- Szóval egy igazi hegesztő fel tudná nekem szerelni az a kibaszott polcot? -- emelte fel a tenyerét csitítóan a szőke lány. -- Ne merészeld azt mondani, hogy mindent megcsinál velem, amit csak szeretnék! -- Érdekes, hogy ezzel a viccesnek szánt mondattal sikerült elejét vennie a nyerítéshez hasonlítható, fetrengő nevetésnek. Legalábbis néhány másodpercre.
Mindannyian hangyabolyon ülve várták, hogy mibe lehet megint belekapaszkodni.
-- Szokott heftölni is... hef-töl-ni... az nem tudom, mit jelent, de biztos belefér egy polc felrakása...
-- Heftölni, kúrni, bütykölni, kettyinteni... -- Egymás szavába vágva a végtelenségig tudták volna sorolni a vélt szinonimákat. -- Heftölni, kefélni, gyalulni... -- De ekkor...
A hangzavar átváltott visszafojtott, izgatott-várakozó kuncogássá, mert a legközelebbi asztalnál szótlanul ücsörgő, mikulás-szakállú, cserzett-bőrű és -- a törzsvendégek tapasztalata szerint -- nagyothalló bácsika az asztalra támaszkodva felállt, szerencsésen kiegyensúlyozta magát, majd egy szék társaságában a lányokhoz húzódott. Volt hely bőven, hiszen a fiatal lányok az összetolt asztalokból csak az egyik mellett csoportosultak.
-- Hallottam, hogy valamit heftölni kéne maguknál...!
Feszült figyelem követte minden egyes szavát és lassan nyiladozott a derültség: A férfi-vendégek azon készülődtek szórakozni, hogy a nagypapakorú, egyébként derűs szemmel, szótlanul szemlélődő koma ezt az egyetlen szót értette meg: "heftölés", míg mindenki más a "kefélni" és a "kúrni" kifejezésekre figyelt fel. A lányok meg azért készítették elő a jókedvüket, mert számukra az újonnan megismert "heftölni" már véglegesen egybeolvadt a dugás többi szinonimájával.
-- ...és heftölésben én vagyok a legjobb a környéken... -- folytatta az öreg, mire a törzsvendégek közül ketten bólogattak. -- Kicsit nehezen mászom már meg a létrát, de ha nincs szó valami óriási munkáról, belefér az időmbe, hát én szívesen megheftölöm... -- Nem értette, hogy miért pukkan ki a lányokból a nevetés.
A csajok a hátrahúzódó, székbesüppedő szőkeségre mutattak:
-- Őt lehet megheftölni!
-- Mi a cím? Mikor alkalmas?
A szőke lány a haja tövéig vörös lett:
-- Igazság szerint nem nagy dologról lenne szó, és az ő tesója -- mutatott a mellette ülő csajra -- már majdnem elvállalta... de azért köszönöm, nagyon kedves tetszik lenni!
-- Mondtam, hogy nagy munkát nem is vállalnék, de... ha nem kellek, hát nem akarom magam ráerőltetni senkire. Azért csak megadnám a telefonszámomat, hátha rám szorul még -- körbefutott a tekintetével a félkaréjban sustorgó-rázkódó lányokon -- ...valamelyikük. Mert azért nem árt ám, ha a heftölést érzéssel csinálják, nem vezet jóra a hűbele-durrbele!
Ezzel az öreg visszaült a korábbi helyére, és később barátságosan integetett a lányoknak, amikor azok egy üveg sört küldtek neki a pincérrel.

2024. április 29.

ZséPé és a zsepi

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -


ZséPé és a zsepi

Az ingzsebe mindig rejteget 4-5  papírzsepit, amiről a lányok is tudnak, és ha sürgősen ki akarták köpni a spermát, önkiszolgáló módon nyúlnak is oda azonnal.
– Igazolvány, kulcs, napszemcsi, zsepi... – sorolta magának indulás előtt, majd sietett a vonathoz.
Rövidebb távolságokra mindig ezt a közlekedési módot választja, mert szeret az emberek között zötykölődve új ismeretségeket szerezni, vagy csak bámulni ki az ablakon. Az autózást unalmasnak találja, ám két ennél fontosabb ok is a hanyagolására készteti: Tapasztalatai szerint – melyeket évek óta gyűjtöget – amikor kocsival érkezik a talira, a csajok megrekednek ennél a kézenfekvő megoldásnál, és nem veszik elő a találékonyságukat, pedig az autó, még a hátsó ülés is, kényelmetlen, ráadásul az üvegen mindenki beláthat. A másik, talán még ennél is fontosabb szempont: az autót később a csajok felismerhetik, a furmányosabbak a rendszám alapján lenyomozhatják, és máris megdől, legalábbis meginog a nagy titok, hogy hol is lakik valójában.
Zs.P. nem azért jár 50 kilométeres körzetben csajozni, hogy aztán a csajok spontán módon meglátogassák. Hogy miért? Mert fél a csajoktól!
Zs.P. nem szeretné, ha valamelyik új vagy régi ismerőse becsöngetne, bőrönddel a kézben, vagy akár felugrana 2 doboz sörrel:
– Erre jártam, gondoltam, lehűtjük magunkat, miután a kefélésben kimelegedtünk! – Legriasztóbb álmában se jöjjön elő ez a mondat!
Azt sem szeretné, ha reggel foglalt volna a fürdőszoba, vagy kinyitná a szemét, és egy elmosódott szempillafestéktől és kócos hajtól felismerhetetlen nőt pillantana meg az ágyában, aki később felvenné a még egyetlen vasalt inget, és egész nap abban flangálna, amikor már rég haza kellett volna mennie.
Nem! Zs.P. inkább házhoz megy, és fenntartja magának a bármikor elköszönés opcióját.
Éppen elég gondot okoz az a néhány régi csaj régebbről, aki helybéli, s akikkel hiába szakított, néha mégis eszükbe jut. Meg sem tudná saccolni, hányszor hallotta már ezt a visszatérő mondatot:
– Gondoltam, felugrok, megtudni, mi van veled! – És az ajtót már nem lehet becsukni, mert az egyik magassarkú már belül van, mint a farkas egyik mellső lába a kismalacos mesében. Aztán még az ajtóban lekerül a bugyi, előkerül Zs.P. farka, úgyhogy már csakis belül lehet folytatni.
Vagy – ami tegnap történt –, ami miatt Zs.P.-ben megfogalmazódott a kérdés: Mire jó egyáltalán a magassarkú? Két utcányira (vagy stílusosan: 2 saroknyira) tört ki egy magas sarok, aminek a gazdája, Zsani nem a legközelebbi cipőbolt felé vette az irányt, hanem eszébe jutott az a kedves ismerőse, akivel 18 hónapja 2-3-szor jókat kamatyoltak, ezért féllábon ácsorogva becsöngetett Zs.P.-hez. Aztán a maradék magassarkút le sem rúgta magáról, csak bánatosan leguggolt a férfi elé, majd 2 percnyi szopás után vidáman megkérdezte:
– Bemegyünk a hálóba? – És besántikált, és úgy emelte a plafon felé a lábait, hogy az egyiken rajta maradt a magassarkú.
Gyors menet volt, és Zs.P. erősen gyanakodott, hogy megtervezett akcióban volt része, és esetleg a cipősarok sem véletlenül tört ki, mert Zsani – ezermesterek szerelőládájánál is termetesebb – ridiküljéből 2 doboz hűtött sör került elő. Ezt még meg kellett inni, fel sem öltöztek hozzá, majd taxit akartak hívni, de a csajnak új ötlete támadt:
– Vedd kézbe a telefont! Akkor kezdheted a hívást, amikor intek. Fogadjunk, ZséPé, hogy azt fogod mondani a taxisnak, hogy elég, ha egy óra múlva jön? Menjünk ki az erkélyre, ott akarlak lecummantani!
Zsani hamarosan szünetet tartott és annyira megemelkedett, hogy – megmaradva az erkély zárt korlátjának takarásában – fel tudott nyúlni Zs.P. ingzsebéig, ám ügyelt rá, hogy ne legyen még szükség a papírzsebkendőre, hanem ezúttal a férfi javasolja a hálószobai folytatást.
Egy órával később Zsani még megkockáztatta, hogy el lehetne küldeni a rövid dudaszóval jelző taxit,  de Zs.P. hajthatatlan maradt.
A lány kapkodva öltözködött.
– Láttam két cipőboltot is a közelben, majd holnap megmutatom, milyet választottam...A cipőbolt az egyetlen hely, ahová a férjem semennyiért sem kísérne el... Na, addig is puszi a farkadra!
Zs.P. ekkor két döntést hozott: El fog utazni, holnap semmiképpen sem akarja látni az új cipőt, még akkor sem, ha ezzel lemond egy igazán kellemes szopásról.. – Hát cipőmániás vagyok én? – És azonnal felhívja azt a csajt, Nikit, akit már nagyon régen nem látott, és nagyon régen nem dugott meg. Egy perc múlva, túlesve az "ezer éve" csodálkozáson, már tudta is, hogy Niki a vonatnál fogja várni.

*

Niki egészen kezdő volt, amikor összejöttek, de minden újdonságra fogékonyan fogadta magába Zs.P.  kezdeményezéseit, és egyszer sem panaszkodott, hogy mindig a fűbe vagy a hideg földre kell feküdnie, máskor meg térdelnie. Egyszer még arra is engedte magát rábeszélni, hogy elkíséri Zs.P.-t egy "igazi fiús buliba", ahol rajta kívül esetleg még 2-3 lány jut 8 pasira.
– Ezért készülj fel rá, hogy mások is meg akarnak dugni...! – figyelmeztette Zs.P.
– Te nem bánod? – fordult szembe Niki ártatlan tekintettel.
– Nem.
– Akkor én sem.
Aztán mégsem jött el a megbeszélt időben a megbeszélt helyre, és Zs.P. kénytelen volt pár perc leforgása alatt Niki helyett új csajt felhajtani. Nem találkoztak többé, és talán mindketten elfelejtették az egész közös kalandot.
Zs.P. emlékeiben nem sok maradt meg belőle. Nem is értette, miért éppen Nikit választotta hirtelenjében  de jól választott, mert egyből "igen"-t kapott. – Remélte, hogy már nem a csupasz földre kell majd fektetnie, mégiscsak eltelt már annyi idő, mialatt biztosan mással is kefélt, és biztosan van valami jó rejtekhelye. – Ezt azért tisztázniuk kellett volna telefonon, de már mindegy.
Lassító vonat, a peron szélén egy lány. Ő lenne Niki?
Zs.P. a fejtetőről az orrára süllyeszti a napszemüveget. A lány mosolyog, ám kimért léptekkel közeledik. Egyáltalán nem hasonlít az emlékekben szereplő, fűben térdelő, vagy lábát széttáró Nikire!
Na jó, a lányok időnként átalakulnak, erre is létezik valami ciklikusság... de ennyire mássá válni?! Mindegy, megfelel a mai menü: Niki, s legfeljebb olyan lesz, mintha új csajt dugna...
Csak filmeken tart sokáig az a néhány lépés. A lány meg csak mosolyog:
– Más nem maradt már a peronon, úgyhogy engem kell választanod! – Két puszit ad, közben tetőtől talpig olyan erotikusan simul a férfi testéhez, mintha másodpercek múlva a legközelebbi padon akarnának dugni. – Le kell ellenőriznem, hogy te vagy-e ZséPé...– Az ing egyetlen zsebéhez nyúlt, kihúzott, majd visszatett egy papírzsepit. – Különös ismertetőjel – kacagott –, de miféle név az a ZséPé?
Zsépé körülnézett, és nem bánta volna a padot sem... vagy arrébb, valami bódé-féle mögött is elintézhetnék az üdvözlő szopást. Van elég papírzsepi! De – emlékezete szerint – Niki gyakran lenyelte az eredményt, amiért megdolgozott, mégis milyen aranyos, hogy emlékszik az ingzsebbe készített fontos kellékre.
– Elviszlek – mutatott a lány egy parkoló autóra –, de nem kell parázni, nem rabollak el!
– Hová?
– Majd kiderül... Titok!
– Ugye, nem kocsiban akarsz...?
– Ne kényeskedj! – szakította félbe a lány.
– Neked régen is ilyen hosszú combod volt? – simította végig, térdtől a kezdetig Zs.P., miközben arra gondolt, hogy emlékezete szerint négykézláb-pózban eléggé szét kellett rakni a lábakat ahhoz, hogy hátulról meg tudja dugni.
– Ne nyúlkálj vezetés közben! – figyelmeztette a lány, amikor már a combok belsőfelén siklott az emlékezés.
– Akkor siessünk, mert nem bírom magam visszafogni!
– Nem kell sokáig, ZséPé, egy perc, legfeljebb kettő.
– Jó ötlet volt kocsival jönni. Remek punci vagy!

– Ugye? Gyorsabb. Jobb mielőbb belevágni a dolgokba! ...Amúgy meg köszönöm, senki sem mondta még rám, hogy "remek punci".
ZséPé valami újabb bókot akart kiötölni, amíg úgysincs más dolga:
– Niki... – kezdte, és folytatásként a puncival kapcsolatos emlékeit tervezte szép szavakba önteni.
A válasz vödörnyi jégkockakét öntötte nyakon:
– Niki vár téged, mindjárt ott leszünk.
– Mi van? Te nem...?
– Hahaha! Lehet, hogy hasonlítunk? Niki barátnője és kolléganője vagyok. Hahaha! Engem akartál megkúrni? Azért dicsérted a puncimat?
– Niki hol van?
– Fontos megbeszélésen volt éppen, s megkért, hogy ha nem ér véget a vonatig, akkor menjek ki érted. Sokat mesélt már rólad, úgyhogy nem volt nehéz megtalálni. Az ingzsebben a zsepi... Hahaha! Jó, hogy neki nem döntöttél az állomás falának! Hogy számolnék el Nikinek, ha hiányozna egy papírzsepi? Tudom, hogy sokat tanítgattad ...No, eddig szólt a fuvar.
– Egy panzió?!
– Bemész az oldalajtón, ott mindjárt a legelső helyiség... Vagy inkább elkísérlek, nehogy megint mást akarj megkúrni Niki helyett! ...A panzió egy jó baráté, aki kölcsönadja ezt az apró baszobát, amikor szükségünk van rá, és elég gyakran van használatban... Itt is vagyunk! Nem megyek be, innentől vedd át az ügyet! Hahaha! Mit is akarsz Nikivel? Tudod, előre kell fizetni, és nálam...! Szopás, kúrás...? ...Hahaha! Hát veled viccelni sem lehet? Hahaha! Na menj csak! Akit a szobában fogsz találni, ő Niki... el ne téveszd!


2024. április 26.

Pendrive-szerelem

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -


Pendrive-szerelem

Ebéd után már nem találtam, ábrázatomra ki is telepedett az elkeseredettség. A mellettem ülők vigasztalni próbáltak:
– Fel a fejjel! – hajolt közel egy lány. – Voltam én már ennél hosszabb konferencián is, és azt is ki lehetett bírni. Este majd becsapunk valamit, és meglátod, holnap minden könnyebb lesz.
Tetszett ez a közvetlenség, és – ahogy végignéztem rajta – könnyedén el is tudtam képzelni a "becsapunk valamit" folytatását.
– De pendrive nélkül? – panaszoltam. – Délig megvolt, idetettem a laptop mellé, mostanra meg eltűnt.
– Leeshetett? – Bekukkantott az asztal alá. Ehhez félig az ölembe kellett hajolnia, s körülöttünk többen felszisszentek.
– Ismerkedés az asztal alatt... – jegyezte meg valaki.
– Több ez ismerkedésnél! – reagált valaki távolabbról.
– Amit nem látni, az nincs is! – hangzott az okoskodás még a terel túlsó végéből is. – Az én ölembe nem akar valaki behajolni?
– Hivatalos anyagok vannak a pendrive-odon? – kérdezte a lány, miután felbukkant a feje.
– Pont, hogy nem! Csupa személyes dolog, azzal akartam lekötni magam, amíg ti konferenciáztok.
– Értem – mosolygott, mert legalább nem okoztam neki csalódást. Visszatért a saját laptopjához, és félszemmel láttam, hogy az időjárás-előrejelzést tanulmányozza, aztán meg különféle nyaralóhelyek webkamera-képeit.

*

A nehezen bekövetkező szünet után a pendrive ugyanott hevert, ahonnan korábban eltűnt. Gyanakodva fordultam körbe, megpróbálva elkapni legalább egy kaján tekintetet, de csak semmitmondó pillantásokkal találkoztam.
– Meglett? – kérdezte a mellettem ülő lány, aki kivételesen nem piszkálta fel a gyanúmat. – Dugd be gyorsan.
– Az adathordozón minden változatlan – állapítottam meg nyomban, hangosan –, azaz...– dörmögtem magamban  Upsz! Néhány fájlt abban az időszakban nyitottak meg, amikor hiába kerestem a pendrive-omat! Valaki beleolvasott az írásaimba...
Ki és miért? És reméltem, hogy nem törölt ki semmit.
Valamelyest megnyugodtam, és elhatároztam, hogy hangulatkarbantartási céllal mindjárt megírok egy új erotikust, talán éppen az elveszett-megkerült pendrive apropóján, csak előbb megnézem a leveleimet.
Zsálya: Szia! Te írtad azokat az erotic novellákat? Gyere csetre!
Én: Szia! Igen. Hogy kell?
Zsálya: Így, ahogy csináltad.
Én: Nálad volt a pendrive!
Zsálya: Visszaadtam. Szóval te írtad. Jófélék.
Én: Melyiket olvastad?
Zsálya: Többe bele. Visszaadtam, amit elvittem, tévedés volt, bocsi!
Én: Semmi gond. Miben tévedtél?
Zsálya: Enyémnek néztem, kívülről pont olyan, csak enyémen nincsenek sexnovellák, viszont sexfotó sokkal-sokkal több. És videó. Mit szólsz?
Én: Eltűnt?
Zsálya: Azért néztem a tiédet az enyémnek. De irtó gáz, ha vki most az én fotóimra veri! Ja, meg ha felismer!
Én: Figyeld a szemeket, és majd elárulja magát!
Zsálya: Igazán? Te se találtál meg engem, pedig belenéztél a szemembe, mélyen belenéztél, még a bugyimat is láthattad, csak azt nem, hogy én emeltem el a pd-ot. Még gyakorold a nyomozósdit! De visszaadtam, nehogy magadhoz nyúlj. Ne nézelődj már, úgysem találsz meg!
Én: Itt vagy a teremben.
Zsálya: Micsoda bölcs megállapítás. Ne keress! Később tali, szia!

(Zsálya kilépett.)

*

(Zsálya belépett.)

Zsálya: Hol jártál? Szia!
Én: Szia! Sehol. És te?
Zsálya: Itt vok. Szünetben meg akartalak keresni. Előlem bujkáltál?
Én: Nem félek tőled.
Zsálya: Annyi mindent tudok rólad, mostanra megnéztem a blogodat is, onnan tudtam meg a címed, és az a legviccesebb, hogy te meg nem ismersz engem. Ez olyan érzés lehet, mint amikor írod a szereplők dolgait, mindent tudsz róluk ők meg nem is sejtik, hogy ki vagy?
Én: A hőseimet igen, de cserében nem ismerem az olvasóimat.
Zsálya: Egyet mostantól igen: engem. Vigyázz, mert a melletted ülő csajszi belepislog a monitorodba!
Én: Most is látsz? Mögöttem ülsz.
Zsálya: Hátulról látlak. Szereted hátulról?
Én: Persze.
Zsálya: Hülye kérdés volt, minden sextöridben hátulról csinálják, naná, hogy szereted.
Én: És te?
Zsálya: Én mindent szeretek, ami jó.
Én: Mi nem tartozik ide?
Zsálya: Nem tudom, milyen a popósex, nem is akarom kipróbálni, veled meg főleg nem, mert azt olvastam, hogy vastag a farkad. /Mielőtt megkérdeznéd: több helyen is olvastam!/ És semmi perverzet sem szeretnék próba szinten sem.
Én: Jók is azok a bevált módok!
Zsálya: Ne forgolódj, mert azt hiszik, hogy hozzá akarsz szólni! Úgysem találsz meg.
Én: De ha szünetben miről ismerlek fel?
Zsálya: Ha talizunk, az más. Beszéljük meg, hogy mit kérdezzek, amiről tudni fogod, h én vok! Mit szólsz ehhez? "Jössz velem kúrni a mosdóba?" Mi lesz a válaszod?
Én: Azt felelem: Persze. De nem neked kell engem beazonosítani!
Zsálya: De játéknak jó, nem?
Én: Mégsem komolyan hívtál?
Zsálya: Ismered azt a csajszit, aki mindig belebámul a képernyődbe?
Én: Itt találkoztunk először. Te mindent látsz?
Zsálya: Csak amit akarok. Pl. láttam, amikor rábukott a répádra! Mintha az asztal alatt keresne valamit. Jó volt?
Én: Jó lett volna.
Zsálya: Én is szeretek cumizni.
Én: De jó!
Zsálya: És ha bányarém vagyok?
Én: Mögöttem csak szebbnél-szebb csajok ülnek.
Zsálya: Aha, ezt azért megfigyelted, csak engem nem találtál meg.
Én: Gyönyörű a szemed.
Zsálya: ??? Most egy pillanatra bejött a blöfföd. De nem is tudod, melyik az én szemem a sok közül.
Én: A legszebb, amelyiktől alig bírtam elszakadni.
Zsálya: Szélhámos vagy, de kedves. Ne nézelődj, mert mindenki úgy tesz, mintha a laptopján jegyzetelne, erről nem ismersz rám!
Én: Majd a szünetben...
Zsálya: Mi lesz majd a szünetben? Majd megláthatsz! Szia!

(Zsálya kilépett.)

*

(Zsálya belépett.)
Én: Miért tartott ilyen sokáig belépni? Miért kerültél el a szünetben?
Zsálya: Mennyi kérdés!
Én: ?
Zsálya: 1. Társasági életet éltem: beszélgettem. 2. Szünetben is.
Én: Szerettelek volna megismerni.
Zsálya: Megígértem, hogy megláthatsz. Íme! De ne forgolódj! Ott vagyok a kezednél. Kicsit balra. Most jó!
Én: Tettél valamit a pendrive-ra?
Zsálya: Az a nagy újság, hogy meglett az enyém, el se volt veszve, lásd: női táskák mélye, és az van most nálad, a tiedet meg elhoztam olvasgatni.
Én: Köszi!
Zsálya: De ígérd meg, hogy nem fogsz megbotránkozni a fotókon! És ne rázd ki a farkad az asztal alatt!
Én: Oké! Majd igyekszem visszafogni magam.
Zsálya: És ne mutogasd senkinek! Most megyek téged olvasni, és rágni a körmöm, hogy mit szólsz hozzám. Na, szia!

(Zsálya kilépett.)

*

(Zsálya belépett.)

Zsálya: Üdv! Na?
Én: Szia! Azt hittem, szünetig már nem is látlak.
Zsálya: Izgultam. Közben olvasgattam az erotikusaidat. Na? Para. Ezután már nem is akarsz látni?
Én: Dehogyisnem! Legalább a századik fotóig nem láttam az arcodat, már azt hittem, hogy továbbra sem foglak megismerni.
Zsálya: Rossz helyen kezdted el a nézegetést. Addig csak punci meg cici?
Én: Vagy 2 punci. Nem gondoltam, hogy leszbi vagy. Semmi baj, csak kicsit beleéltem már magam, hogy lesz valami közös programunk.
Zsálya: BI vok, bisex, nem leszbi. A pasik is bejönnek., a lányok is. Úgyhogy ne keseregj, összejöhetünk egymásnak!
Én: Ezt jó volt hallani. Ha most megfordulnék, megismernélek.
Zsálya: Ne tedd! Megismernél akár a puncimról is, annyit láthattad. Bejön neked?
Én: De még mennyire! Mindenestől bejössz.
Zsálya: Most csak a puncimra koncentrálj, mert arra pályázol! Gond, ha hárman leszünk?

Én: Plusz 1 kicsoda? Ki ő?

Zsálya: Plusz 1 punci.
Én: Nem gond. Ki ő?
Zsálya: Amikor elcseréltem a pendrive-okat, kicsinykét eldumálgattunk a melletted ülő csajjal. Ő vetette fel, hogy este becsaphatnánk valamit, én meg megelőlegeztem a bizalmat, hogy te is benne lennél. Három szoba közül választhatunk, összehordjuk, amit a bárszekrényekben találunk. Téged kell még győzködni, vagy így rendben is van?

Én: 

Zsálya: Most ezen gondolkodnod kell?! Mindjárt szünet, majd feltűnés nélkül nézz meg magadnak, és ügyesen gyere utánam, dumáljunk személyesen is! Jön a csajszi is, de ne együtt gyertek!

(Zsálya kilépett.)