Alternatív Fruzsi 2.

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Alternatív Fruzsi 1.

                            Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák

ALTERNATÍV FRUZSI

1.

Egy, két', hár'...

– Muti! – bökte ki Barbara egyetlen pillanatig tartó gondolkodás után.

– Miiit? Azt, ahogy Zsolt megbasz?  Még mit nem!? Basztasd meg magad, ha érdekel! Visszahívjam neked? Egy szavadba se kerül, csak bólints! – Fruzsi idegesen forgatta a telefonját. – Addig is, inkább azon törd a fejed, hogy most mi legyen!

– Nem gondolod, hogy előbb kellett volna bevonnod, nem utólag pánikolni?! – Barbi Fruzsina telefonjáért nyúlt. – Tudnom kellett volna róla, hogy mit tervezel!

– Annyira hirtelen jött... – grimaszolt Fruzsi, majd az asztali monitorra mutatott. – Ott csodáld meg nagyban, ha tényleg látni szeretnéd!

– Már hogy jöhetett hirtelen, amikor előtte be kellett állítani a kamerát... stb... szóval az egészet megtervezned?

– Hidd el, ahogy dühömben kipattant az ötlet, már csináltam is! Csak arra eszméltem fel, amikor Zsolt azt mondta "fergeteges volt", vagy valami ilyesmit, és rádöbbentem, hogy nem csak képzeletemben játszódott le, hanem igaziból megbaszott. – Fruzsi az egeret lökdöste-húzogatta. – Mit akarsz látni?

– Mindent! ...De ha... ha bosszúból megbaszatod magad egy viszonylag idegennel, bosszúból felveszed videóra, aztán ezt bosszúból elküldöd az ex-pasidnak, nekem meg, a legjobb barátnődnek húzódozol ezt a kis akciódat megmutatni, akkor elfogadom, hogy hátrább vagyok a sorban, mint az a tehetetlen Zsolt, meg az ex-barát, meg még sokan mások... – Barbara megvonta a vállát. – Azt sem igazán értem, hogy miért éppen Zsoltra esett a választásod, akkor már miért nem kerestél egy jó pasit, akivel akár élvezhetted volna is?!

– Talán már előre sejtettem, hogy mindegy ki, mert úgysem tudok odakoncentrálni, s akkor a lehető legalkalmasabb egy olyan fiú, aki elájul a megtiszteltetéstől, és véletlenségből sem képzeli be, hogy ellenállhatatlan, hanem azt hiszi, hogy álmodta az egészet... Amúgy meg nem volt tehetetlen, egyből állt a fasza, és csinálta, amit kellett.

– Hogy vetted rá a baszásra? – dőlt előre Barbi, miközben érdeklődéssel figyelte a képernyőn felsorakozó videó-könyvtárat. – Riszáltál neki, megmutattad a puncid, elővetted a faszát...?

– Ezeknél egyszerűbb módszert választottam: Mondtam neki, hogy basszon meg! Aztán irányítgattam, hogy mit csináljon... úgy emlékszem. Kívülről láttam magunkat, mint a kamera, mintha mással történt volna, mondjuk téged baszott volna! ...Lehet, hogy tényleg azt hiszi, hogy álmodta, mert nekem is olyan...

– Baszást nem lehet élethűen álmodni... nekem is csak egyszer sikerült. Na, muti!

– Igen... – felelte Fruzsi elmélázva – álomban jobb. Ez meg annyira közömbös, tényleg, mintha nem is engem baszott volna, és ha nem lenne ez a videó, mint bizonyíték, én sem hinném az egészet! Viszont így sosem fogom elfelejteni! – Mintha a szája sarkát igyekezne megharapni, grimaszolt. Erőltetetten kacagott: – Nézzük meg, mi is történt elragadó főhősnőnkkel, a csodás Fruzsival!

Ujjai idegesen doboltak.

Barbara belehajolt a képernyőbe.

Fruzsina gyengéden eltolta az útból a hullámos szőke fürtöket, majd időhúzás gyanánt felcopfolta a saját hajának egy maroknyi részét a csuklójáról levarázsolt szalag segítségével, mintha a hátközépig érő zuhatag is útban lenne a filmnézéshez.

Az élet legfigyelmesebb színpadi ügyelője (vagy dramaturgja) ekkorra időzítette a lakás feszülten remegő levegőjébe belehasító csengetést. 

– Ez meg ki a...? – húzta el a száját Fruzsi. – Majd megunja! – A videó a startvonalnál várakozott. – Indulhat a szexmozi?

Barbi a homlokát ráncolta:

– Megjött az ex-ed, hogy személyesen mondja el a filmkritikát... – Inkább kérdezte, mint kijelentette, de rendkívül hatásosan tette.

– Az gáz, baszki! – súgta Fruzsi, és valahol a tarkója és nyaka táján jeges fuvallatot érzett a haja alatt. – De legalább megtudta, hogy nem vagyunk összekötve... és mindjárt közlöm is vele, hogy húzzon el a francba!

– Azt hittem, "a picsába", mert elképzelhetőnek tartom, hogy éppen azért jött... Nem érted? Megkívánta a puncidat a videóról! Ő is akar egy ilyen menetet!

– No, abból nem eszik!

Barbi nevetett:

– Nem hinném, hogy enni akarna belőle...

Újabb csengetés.

– De rájött a sürgős baszhatnék! – Barbi fürgén felugrott, és nem számítva ellentmondásra, sőt kizárva minden felesleges ellenkezést, a bejárati ajtó felé sietett: – Majd én lerendezem! A legjobb lesz, ha én hajtom el, mielőtt még megesne rajta a szíved... vagy a puncid! – Az utolsó szavak már a folyosóról visszhangoztak.

Mire Fruzsi fellégezhetett volna – mégsem kell frissiben, ilyen hirtelen szembenézni az ex-baráttal –, duplán hallotta a közeledő lépteket.

"Beengedte!?"

Barbara mezítlábas csattanásai mellett mindig következett egy-egy koppanás is.

Csupán 12 lépésnek kellett elfogyni.

A mezítlábak cuppanása, mint zajos puszik a burkolaton, és ugyanannyi cipőkoppanás. Fruzsi kalitkában érezte magát, gondolatai rácstól-rácsig cikáztak.

Nem bánta meg, hogy elküldte a kurta szexvideót – cserében a szopós fotóért, ennyivel minimum tartozott –, de szembenézni az eddigi barátjával, az azért mégsem volna sürgős.

"Barbi miért nem hajtotta el? Milyen barátnő az ilyen?!"

Bármennyire is lelassult az idő, megszűntek a vészesen közeledő léptek. Ugyanakkor Barbi beterelte a szobába... Zsoltot!

Fruzsi később úgy emlékezett vissza erre a jelenetre, hogy sosem örült még meg ennyire egy látogatónak, mint ekkor a videó másik főszereplőnének, Zsoltnak, akit a viszontlátás előtt kevéssel még noszogatni kellett – "Dugd már be!" – most meg visszajött.

– Megint meg akarsz baszni? – kacagott felszabadultan Zsoltra.

Barbi, aki mindeddig Fruzsinál sokkal bevállalósabbnak tartotta magát, most elképedve meredt a barátnőjére.

A 18 éves fiú, amellett, hogy végre egy szerencse-széria ölelésében lebegett, ami újdonság, zavarban is volt, ami viszont elég gyakran megesett vele.

– Valahogy kiestek a zsebemből az igazolványaim, a pénzem... – Zsolt közben megpillantotta az elhagyott dolgokat, ezért nem folytatta a felsorolást. Felmarkolta mind, és elsüllyesztette.

– Én meg azt hittem, hogy ennyit fizettél a baszásért, keveselltem is, de hát 5 percért nem is lehet többet... – Fruzsi rádöbbent, hogy a többiek számára ez a megjegyzés nem tűnt annyira humorosnak, amilyennek szánta, ezért újabb poént próbált elsütni ugyanebben a témában: – Barbi mennyit érne meg neked?

– Mi van? – kapta fel a fejét Barbara, orrlyukait irányítva Fruzsina felé. – Én, mint alternatív megoldás? – Nagyon mélyen akart barátnőjébe szúrni, ám időben meggondolta magát, mégsem kellene összeveszniük épp most, éppen ezen a srácon. – Szerintem az én értékemet pénzben lehetetlen kifejezni, afféle eszmei...

– Engem mégis érdekelne! – Fruzsi élvezte a dolgot, és azt is, ahogy Barbit felhúzhatja vele. Közelebb hajolt Zsolthoz, mintha súgni készülne valamit. – Mennyit érne meg neked egy kurva?

– Állj le, mert én nem vagyok kurva! – Barbi arcvonásai megmerevedtek, ajkai szigorú-kegyetlen keskennyé feszültek. – Ha pontos akarok lenni: Nem én vagyok a kurva... – nevetett erőltetetten.

A rájuk zuhant csendben mindenki az elhangzott szavakat értelmezte. Barbi már visszaszívta volna az egészet, Fruzsi sajnálta, hogy feldobta ezt a kurva-dolgot. Zsolt mindent értett, de semminek sem fogta fel az okát és az értelmét. – Lehet, hogy a csajok most őt szívatják? Egymást, vagy főleg magukat, biztosan nem! – Két puskaporos hordó tetején érezte magát, egyik lába a Barbara nevű robbanóanyagon, a másik lába alatti hordó Fruzsina névre hallgat, lábai között az érzékeny műszer mindenféle veszély ellenére jelzett, erotikus feszültséget érzett erről is, arról is.

Fruzsi úgy látta jónak, ha időt húz – hátha magától is eloszlik a vihar előtti csend  –, addig is látványosan megsértődik, és zajosan kivonul a konyhába. égő arcához szorít egy palack jéghideg ásványvizet... ezek meg hadd főljenek csak a saját levükben!

Alig kezdett bele nem túl bonyolult terve megvalósításába, a miniatűr jégtáblákat tartalmazó műanyagot forgatta a levegőben, amikor Barbi utolérte. Várakozásával ellentétben, barátnője nem bocsánatért esedezett:

– Megtennéd, hogy belövöd a videót, mielőtt...?

– Mi előtt? – forgatta a szemét Fruzsi. – Baszni akartok?

Barbi látható zavarba került a kérdéstől.

– Csak a felvételt kellene beindítanod... – Haját sebesen tekergette ujjai körül. – Lécci, Fruzsi! Amúgy rátapintottál: baszni akarunk.

– Csak nem a tehetetlen Zsolttal, ahogy még az előbb nevezted...?

– Neked is megfelelt. Vagy tudsz mást?

– Jobb híján neked is megfelel – válaszolta Fruzsi. – Bent is maradjak kamerázni?

– Nem fontos. Csak elindítod, a többit már megoldom!

– Beszámoljak, hogy "egy, két', hár'... kezdünk, felvétel..."?

– Így a zenészek mondják, "egy, két', hár', négy, egy, két'...",nem a filmesek.

– Akkor meg mit szeretnél hallani, okoska?

– Maradj csendben, ha tudsz, és nem szeretném, ha tudná, hogy felveszem a baszást!

– Ajaj! – Fruzsi egyre vidámabban állt a videózáshoz. – Akkor azt se mondjam, hogy mosolyogjon a kamerába?

– Legjobb lesz, ha egyáltalán nem szólalsz meg, csak elindítod a felvételt! – kacagott Barbi. – Megoldanám én nélküled is, de fingom sincs, hogy lehet rögzíteni, én csak videócsetelni tudok, és szörnyű lenne, ha nem sikerülne... ha már így rákészültem!

A következő másfél-két percben úgy tűnt, hogy visszatért a régi barátnős viszony. Fruzsi igyekezett nem nézni az izgatottan farkát igazgató Zsoltra, csak szórakozottan rendezgetett az asztalán, arrébb tolta a monitort, becsukott egy könyvet, megnyomott 2 billentyűt, mozdított a kamerán, fiókba süllyesztett egy használaton kívüli tabletet. Nem tudta tovább húzni az időt, nem is akart akadálya lenni barátnője és Zsolt kavarásának, észrevétlenül elindította a felvételt, – egy, két', hár' – morogta, majd kisietett a szobából.

Kedve lett volna megnézni, ahogy csinálják, elvégre az ő szobája, az ő ágya, sőt ő fedezte fel előbb Zsoltot, de ahhoz, hogy maradjon, legalább egyiküknek kérnie kellene...

Azt hitte, mindben rendben van: a barátság megmaradt, a videó rögzíti a dugást...

Néhány másodperc múltán Barbi ismét megjelent a konyhában, ezúttal már csak egy bugyit viselt, jelezve, hogy elkezdődött az action:

– Segítenél rajtam? – kérdezte.

– Nem – felelte Fruzsi rosszat sejtve.

– Csak annyit kellene... – folytatta Barbi zavartalanul, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy  barátnők a szexben ugyanúgy kisegítik egymást, mint a sminkelésben, vagy bármi másban. – Csak annyit kellene, hogy... cseréljünk egy kicsit!

– Mit hablatyolsz?

– Nekem most nem igazán lehet bedugni, pont olyan napok vannak... de Zsolt baszni is szeretne... Vedd át egy kicsit! Lécci, Fruzsi! Először én cumizom, aztán téged punciba baszik, utána meg a cicimre engedi...

– Ez a hivatalos menetrend?

– Ennyi az egész! – lelkendezett Barbi győztesen. – Úgyis tudom, hogy meg akartad nézni, ahogy baszunk, hát itt az alkalom! Ugye, számíthatok rád? Én találtam ki, amikor előadta, hogy mihez lenne kedve!

– Gondoltam. Csak úgy megjegyzem, hogy elég gyorsan rádumáltad a baszásra. – Fruzsina megvonta a vállát. – Mikor menjek?

– Pár perc... Vagy gyere be most velem, és szólok, amikor átveheted!

– De ez pont olyan lesz, mintha engem baszna!

– Dehogyis! Amikor én  kezdek és én fejezem be, akkor az egész az enyém! Érted?

– Persze. Hogyne! Mindent felfogtam.

Fruzsi csak azt értette, hogy teljesíteni fogja ugyan Barbi kérését, de a barátság sosem lesz már ugyanolyan, mint régen. Közben arra gondolt, hogy nincs is ellenére a közreműködés. Fejét ingatva lépkedett barátnője nyomában a saját szobájába, a farkát aktív állapotban tartó, hanyattfekvő Zsolthoz.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Alternatív Fruzsi 2. És most mindenki!

Szerelmes lélegzet 2.

Előzmény: Szerelmes lélegzet 1. Mosolyogj rám álmodban!

Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák

SZERELMES LÉLEGZET

2.

Reggeli a tetőn

– A mosolyodra figyeltem fel – mondta a pasi vontatottan, mint aki máris halálosan kimerült a lehajtott anyósülésen elkapkodott, mintegy 1,5 percig tartó akciótól –, és ők azok, akik nem eresztenek. – Felváltva nyalogatta, szopogatta Lívia bimbóit. – Fogva tartanak.

Szürcsölés, habzsolás, csámcsogás és egyéb zajok.

Leeresztve sem szállt le a lányról, ő pedig nem panaszkodott a férfitest súlya alatt, pedig a nyelve hegyén érezte a megjegyzés savanykás ízét:

– Hát ez nem volt nagy durranás!

Nemcsak az idő rövidsége miatt érezte így, hanem az is eszébe jutott, hogy Réka bizonyára ezt az iménti valamit aligha nevezné "tömésnek", legfeljebb egy féltömésnek, de még ízelítőnek sem, mert alig indult el, alig kezdett a vonat gyorsulni, megállt az állomás szélén.

A pasi kocsija az áruház melletti parkolóban állt, annak is a legtávolabbi részén, ahonnan szinte szó nélkül begurultak úgy 20 méternyit arra a sötét és kihalt útra, amelyen egyébként kamionok kerülnek és simulnak a raktárakhoz. Beültek, s a férfi nem tétovázott és nem pazarolta az időt felesleges körökre, egyik kezével a saját nadrágját húzta le, a másikkal a lányt vetkőztette alulról is egy kicsit, felülről is, ameddig lehetett, aztán villámgyorsan hátradöntve az ülést, átmászott Líviára, és már merítette is mélyre a farkát.

90 másodperc múlva meg kihúzta, de teste megmaradt nehezéknek.

Lívia épp'csak végiggondolta ezt a (jóindulattal számolva) 1,5 percet, és némán csodálkozott a melleit ért utólagos mohó ostromon...

– Repetát szeretnél? – mordult fel meglepetten, mert puncija mélyére visszacsúszott az immár újra keményen meredező farok. – Csak las-san, nem sietünk sehova!

A pasi kissé felemelkedve körbetekintett, s mivel a kocsi közelében változatlan csendet tapasztalt, lendületes, de az előző menetnél valamivel komótosabb mozgásba kezdett, amikor a két test sejtjei nem száguldanak el egymás mellett, hanem mindenki köszön mindenkinek, legalább futólag.

– Ez már valódi tömés lesz... ahogy kell – jegyezte meg alig hallhatóan Lívia. – Amazt meg elfelejthetjük... ahogy illik. – Hirtelen gondolata szerint úgy tervezte: Rékának a második, az igazinak ígérkező dugástól kezdve fogja elmesélni a randit. Mintha az első rá- és tovarepülés meg sem történt volna.

Egyik felhúzott térde az ajtóhoz szorult, a másik a sebváltóhoz préselődött, dereka alatt valami kényelmetlen csomó keletkezett – talán a saját ruhája sűrűsödött oda –, és az egész helyzetet edzett fakírok mindennapi gyakorlatához tartotta alkalmasnak, de igyekezett ezeket a körülményeket figyelmen kívül felejteni.

A pasas még valamennyit tovább lassított, az odalent összetalálkozó sejtek köszöntgetés helyett puszilkodtak, némelyikük végignyalta a másikat... A lány szemléletesen elképzelte, hogy mi zajlik "odalent".

– Ez így jooó! – nyögte Lívia. – "Legközelebb eleve ilyet kérek!" – tette hozzá magában, bár tudta jól, hogy a pasik többsége nem alkalmas kívánságok teljesítésére:

(1.) Vagy félreértik és megsértődnek,

(2.) vagy félreértik és megzavarodnak,

(3.) vagy félreértik és még azt is elfelejtik, amit addig jól csináltak.

A pasi lenyúlt az egyik kezével – amitől még súlyosabban préselte a lányt az ülésbe – és ujjaival birizgálta a be-ki csúszkáló farok közvetlen környezetét, majd váratlanul megállt:

– Mehet a szádba? – lihegte.

– Ott vagy jó helyen, ahol vagy! – felelte Lívia. – Majd legközelebb...

A döntés helyességét igazolta, hogy nem is lett volna idő áthelyezkedni a szűkösre szabott anyósülésen.

– Szeretem, ahogy mosolyogsz! – A pasas háta az autó tetőlemezéhez nyomódott, így a lány végre szabadon juthatott az izzadságuktól páradús levegőhöz. – Az üzletben is szeretem, amikor mosolyogva húzod le a vonalkódokat.

– Mosolygok, ha kell, ha nem?

– Remélem, nem mindig és mindenkire, csak amikor én fizetek.

– Honnan tudhatom, hogy te következel a sorban, amikor nem is nézek fel?

– Ezt éppen meg is akartam kérdezni. Jár a kezed, elkezdesz mosolyogni, és hirtelen felnézel, csak még arra nem jöttem rá, hogy miért éppen nálam viselkedsz így, amikor az előző 2-3 vevőre, akiket láthatok várakozás közben, rájuk fel sem pillantasz.

– Talán a tudatalattim kiválasztott, és jelez, amikor a te vásárlásod ér elém a szalagon! – mosolygott Lívia.

– Ahogy én meg téged választottalak ki? De te engem miért?

A lány egyszerre kedveset és vicceset akart mondani:

– Azt hiszem, mert sejtettem, hogy ennyire jól tudsz dugni! – Nem látta a férfi arcán, hogy vette volna a humort. – És te?

– Biztosan megéreztem, hogy ennyire jó téged dugni! ...és régóta szeretném látni, hogy mosolyogsz rám álmodban!

– Úgy érted, hogy itt alszunk a kocsiban?

Jókor hangzott el a kérdés, mert egy másik autó is bekanyarodott az áruház mögötti, áruszállító kamionoknak épített területre, s egy-két másodpercre a fényszórók nappali világítást varázsoltak a kocsi belsejébe.

– Szerinted ők is dugni jöttek? – kacagott Lívia, miközben mindketten öltözködtek.

– Persze. Ki kell használni ezt a félreeső helyet! ...Az előbbi kérdésedre pedig: nem, és azt javaslom, hogy elmegyünk a műtermembe, és ott folytatjuk...

– Meddig?

– Amíg jólesik, de reggelig feltétlenül.

A pasi a helyére mászott, majd visszahajtotta az anyósülés támláját, közben ahogy átnyúlt a lány testét érintve, mintha megingott volna, s majdnem az azonnali folytatást választotta.

– Szeretem az illatod – súgta lelkesen.

A másik autó fényszóróit lekapcsolták, a gyér belső fény és az elmosódott körvonalak arról árulkodtak, hogy vetkőzés kezdődött.

Lívia öltözködés közben tenyerével meglöbözte a combja között, hangosan és mélyen beleszimatolt a felkavart levegőbe, majd felkacagott:

– Melyik illatomra célzol? A kasszából nem nagyon érezheted... a szerelem illatát.

A pasas is nevetett.

Elindultak, a lány nem kérdezte, hogy hová, azt meg úgyis tudta, hogy miért. Előhúzta a telefonját és ekkor küldte el barátnőjének, Rékának a helyzetjelentést:

"ELSŐ SZERELMES SZUSZOGÁS KIPIPÁLVA, KÉRTE A CUKI, H MOSOLYOGJAK RÁ ÁLMOMBAN, TEHÁT LESZ MÉG TÖBB SZERELMES SZUSZOGÁS, LÉGY JÓ!"

Régen valamiféle gyárnak, vagy több kisebb üzemnek adott otthont az épületegyüttes, mára egyes falait alátámogatták, más részeit felújították.  Alig fért fel rá a temérdek graffiti.

Lívia szinte hallotta a súlyos, öreg gépek zakatolását, bár  abban a teremben, amelyen keresztülhaladtak, csupán a padozatból itt-ott kiálló csavarok (és a csavarok helyei) árulkodtak az egykor itt folyó munkálatok tényéről, és azt a titkot megtartották maguknak, hogy szövőgyár működött-e, vagy reklámszatyorüzem.

A férfi több lépcsőfordulón át egészen a tetőig kalauzolta a lányt, útközben egy sötét sarokban meghúzódó hűtőből 2 üveg pezsgőt vett magához, és telefonon pizzát rendelt.

– Tudtad, hogy a város közepén is létezhet romantika? – fordult Líviához.

A lány akkor értette meg a kérdés lényegét, amikor a különféle akadályokkal teli tetőn úgy érezte, mintha a világ fölé emelkedett volna. Hallatszottak a forgalom zajai, látszottak a lentről kapaszkodó fények, a távolban jóval magasabb épületek meredeztek, mégis... 

– Mint egy lakatlan sziget! – ámuldozott. – Ha várunk egy kicsit, még a tenger morajlását is meghalljuk.

– És a madárcsicsergést – helyeselt a pasas. – De ne várjunk semmire! Javaslom, hogy dobd le a felsőd, különben nyakon öntöd magad pezsgővel! Sajnos pohár nincs fent.

Lívia minden ruhadarabot levetett magáról, mert azt gondolta, hogy erre megy ki a játék, s a következő pillanatban a szájához emelt pezsgősüvegből több folyt a mellére, mint a szájába.

Nevetgéltek a sötétben, és a tetőn körbesétálva kerülgették a megbújó akadályokat.

Telefonált a futár, hogy megérkezett, és bizonyára máskor is járt már a magasban, mert kettesével véve a lépcsőfokokat, nagyon hamar átadta a pizzát, majd örömmel nézegette a lány körvonalait a sötétben, amíg a fizetségre várt.

Sétálgatva, meg-megállva ettek. Lívia úgy kikente magát, ahogy csak lehet.

– Te is csupa ketchupos lettél? – kacagott, amikor a pasi félkézzel vetkőzni kezdett.

– Nem tudom, csak... a farkam, meg fel is állt.

– Muti! Mit tudnék segíteni? – ereszkedett guggolásba a lány. A nappali hőséget visszaszolgáltató épülettető felett éppen erre az alkalomra várakozó, leheletnyi szellő buja hullámokat vetett Lívia lába között. – Szólj ám, ha elég!

– Szerintem észre fogod venni... – A férfi mély, élvezeteseket lélegzett.

Később lesétáltak azokba a helyiségekbe, amiket a pasi a műtermének nevezett, s mivel nem volt idejük megbeszélni, hogy mire szolgál ez a műterem-komplexus, Lívia még évekkel később is azon tanakodott, hogy művészeti alkotások készülnek-e, vagy valamilyen szexbulikat rendeznek...

Több ágyszerű alkalmatosság közül választhattak, zuhanyozás után kettőt próbáltak ki. "Ismétlődtek a szerelmes szuszogások." – Lívia többször elmondta magában, amit majd a barátnőjének is el fog újságolni.

– Siess! – súgta a férfi.

Úgy tűnt, hogy 1 perc sem telt el azóta, amikor mély álomba zuhantak, pedig odakint már erőteljesen hajnalodott.

– Siess!

Puha, virágmintás takarót terített Lívia vállára, aki automatikusan összefogva magán, mint egy palástot viselő, meztelen királylány, értetlenül pislogott:

– Hol is vagyok?

Felértek a tetőre, körülöttük az utolsó színtelen foszlányok és az egyáltalán nem kellemetlen párafoltok lebegtek.

Létezik ilyen a városban, vagy ez még az álom része?

Szerelmes szellő provokált hosszú lélegzetvételeket.

Pár lépésnyire tőlük egy szerényen megterített reggelizőasztal (szék sehol), ettől még hihetetlenebbé vált az egész ébredés.

A pasi kibontotta a lány dús melle felett a virágmintás takarót, és csak ekkor válaszolt:

– Pszt! Megmutatlak a felkelő napnak!

(Vége)

Erotikus ajánló 18+

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Bubi nélkül az élet

( Előzmény, melynek ismerete nélkül ugyanúgy érthető az erotikus novella: Tarhonyafóbia (Bubival) )

TAVASZI EROTIKUSOK - 6. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- újabb 13 erotikus történet -

Bubi nélkül az élet

Bogi a mosdó fölé hajolva erőlködve köhögött, mögötte a párja, Robi figyelte aggódva.

– Miattam...? – kérdezte a 30-at éppen átlépő, kamaszos képét szerencsésen megőrző férfi.

– Ne... kh... beszéltess! – rázta a fejét Bogi, és megpróbálta kiköpni azt a kaparó valamit a torkából, ami a köhögést okozza. – Nem a spermád, azt lenyeltem... kh!

Bevett szokás volt náluk, hogy amint mindketten hazaértek a munkából, a napi feszültség megszüntetése miatt – és az élvezet kedvéért – szexeltek egy jót a lakás valamelyik szögletében, és a nap hátralévő részében csakis közös programokat választottak.

– Ketten vagyunk egy család... egyelőre ketten vagyunk egy kis buborékban – szokta mondogatni Bogi, és ezt mindketten elégedetten így is vették természetesnek.

Esténként már csak némán összebújtak, és bármilyen film is harsogott a fejük felett, ők már megint egy szép napból eveztek tovább.

Ez a délután azonban valamiért eltért a megszokottól, de Robi még nem tudott rájönni, hogy mitől.

Talán, mert megérkezésekor Bogi szeme csordultig volt könnyel a rengeteg köhögéstől? Fel sem merült egyéb lehetséges ok. A zuhany alatt aztán minden helyreállt, a köhögés is csillapodott, a könnycseppek is eltűntek, és Bogi sietve guggolt le Robi elé, mintha neki volna sürgősebb... Még azt se bánta, hogy megint szárítania kell a haját, lenyelte Robi 24 óra alatt összegyűlt krémes spermáját.

A lány a mosdó fölé hajolt, érezte párja pillantásait, ezért ujjai hívó mozdulataival mutatta, hogy a köhögéstől függetlenül be lehet nyomni egy kis megszokott fickándozásra a félig meredt falloszt, ez egy ideális póz... Robi nem kérette magát, és farka hamarosan keményen töltötte ki a megunhatatlan rést.

Folytatódott a köhögés, de nem úgy tűnt, mintha ez lenne a zavaró tényező. Boginál szomorúbbat ezen a délutánon lehetetlen lett volna találni.

– Buuuú! Búvalbaszott... – provokálta Robi, mert ez máskor is bejött.

– Nem búval, hanem veled! – vágta rá szokásosan a lány, de ezúttal elmaradt az önfeledt, incselkedő nevetés.

– Robi Buuú!

Csend.

Némán készítették elő a melegszendvicseket. Tapasztalatuk szerint minél korábban vacsoráznak, annál hosszabbnak tűnik a közös este, és milyen jó együtt lenni! Nem is muszáj állandóan beszélni, elég csak élvezni a másik jelenlétét, hallani a gondolatait, érezni az érintését, ahogy az apró konyhában elhaladnak egymás mellett.

– Nem ér annyit...! – szólalt meg hirtelen Bogi. Önmagának szánta a megállapítást, de valahogy kicsúszott a száján.

Nem akart tovább búslakodni barátnője elvesztésén. Hiszen Bubi nem is lehetett igazi barátnő, ha képes volt átverni – ki tudja, hány alkalommal –, s ha végül megfutamodott az igazság elől.

– Mi nem ér... és mennyit? – tudakolta rögtön Robi, bár sejtette, hogy az értékelés valami női dolog lehet, ami alapvetően nélkülöz bármiféle logikus magyarázatot. Így amikor Bogi megrántotta a vállát, már nem is kíváncsiskodott tovább. Jól tette!

Párja, Bogi agyában olyan mondatok fonódtak láncba, amiket a lány más szájából hihetetlennek, hiteltelennek, giccsesnek, sőt értelmetlennek tartana, s amiket ezért nem is mondott ki. Ugyan mihez kezdene efféle gondolatokkal egy pasi?

Bogi úgy érezte, hogy barátnőjével, Bubival együtt évek távoztak el nyomtalanul az életéből. Dehogyis nyomtalanul – helyesbített magában –, hiszen fájó üresség maradt, meg csupa-csupa olyan kétely és tömény savként maró hazugság, amik gyökerestől fölforgatták a világot. Bubi kisétált az életéből – talán még a bubikra emlékeztető mindig duzzadt mellbimbói sem rebbentek –, mielőtt az évek során fenyegetően fejük fölé magasodó kérdést újabbak követhették volna.

– Mi minden derülhetne még ki? – ötlött Bogi agyába újra meg újra.

Nehezére esett nyugton maradni, legszívesebben rohangált volna faltól-falig, pedig gondolatai máskor filmnézés címén és ürügyén a párja vállára hajtott fejjel szoktak a legtávolabbra merészkedni.

– Mi minden derülne még ki?

Szóval az már megvan, hogy Bubi... – akit eredetileg Szimikének hívtak, ám bimbói miatt a találóbb Bubira neveztek át – igen, az tuti, hogy Bubi folyton hazudozott, amikor azt tervezgették, hogy ők ketten, az iskola szépei, az újdonsült barátnők egyidőben fogják elveszíteni a szüzességüket.

Micsoda mocskos hazugság a bizalmas ötletelgetés, amikor Bubinak már nem volt mit elveszítenie!

Bogi lassan mindenbe belement, még azt is izgalmasnak találta, amikor eldöntötték, hogy egymásnak keresnek megfelelő szűztelenítő partnert, akit a másiknak feltétel nélkül el kell fogadnia. Még nem is sikerült barátnőjéhez felérő srácot találnia, amikor Bubi már azzal dicsekedett:

– Négy jelöltem is van a számodra, bármelyik megfelel a célnak, rendesen meg fog dugni... – kuncogott. – Jó volna tesztelni őket, de majd valahogy anélkül is el fogom dönteni, hogy kit választok ki neked. És te hogy állsz, engem ki fog megkúrni?

– Még nincs olyan...

– Igyekezz, mert emezek négyen még azt képzelik, hogy... Nem is tudom, mit képzelnek!

Ezután, mint felugró ablakokat, Bubi naponta újabb ötletet húzott elő:

– Elvárás, hogy franciaágyon történjen meg, aminek meg kell történnie!

– Ha úgy gondolod... – felelte Bogi tétován.

*

– Mit szólnál, ha előtte innánk valamit? – pillantott csillogó szemmel Bogira.

– Mi előtt? Ja persze, jó lesz!

*

– Kiválasztottad már az én legelső pasimat? – érdeklődött minden alkalommal, és rutinos ceremóniamesterként további részleteket dolgozott ki a szüzesség elvesztéséhez. – Vegyünk valami extra-szexis rucit, meg kell adni a módját! Vagy inkább játsszunk olyat, hogy belépés meztelenül?

– Inkább legyen rajtunk valami, még ha átlátszó is!

– Oksi, átlátszó, hatalmas masnival, akár az ajándékon!

*

– Ki fogom sorsolni, hogy a négyből melyik legyen a te pasid... Vagy az is lehet, hogy választok egy ötödiket, emezeket meg elengedem. Te hogy állsz a castinggal, engem ki fog megkúrni? – Lassan már nem is beszélgettek másról, és Bubi folyton türelmetlenkedett.

– Nincs még meg...

*

– Elküldtem a négyet, találtam helyettük egy négyszer tapasztaltabbat. Ugye, nem gond, ha nem pattanásos kamasz...? Ne is mondj semmit, mert abban állapodtunk meg, hogy elfogadjuk azt, akit a másik alkalmasnak talált!

– Nem is mondok semmit – vonta meg a vállát Bogi.

*

– Elmegyünk egy panzióba – közölte Bubi a következő alkalommal –, persze, hogy persze, a te pasid fogja fizetni, biztos megéri neki, és találj nekem is olyat, aki nem sajnál kivenni egy szobát, meg pezsgőt is hozat!

– Igyekszem... Nincs ötleted?

– Mármint én keressek magamnak is?!

– Csak adj tippet!

A tervezgetés során teljesen elfelejtették, hogy eredetileg olyan srácokkal akarták elveszíteni a szüzességüket, aki nem csupán dugni akar, hanem valamennyi érzelmet is felmutat. Bogi csodálkozott is, hogy barátnője szemlélete időközben mennyit változott.

– Én abban is benne vagyok a kedvedért, ha mind a kettőnket ugyanaz a pasi kúrja meg... – jelentette ki Bubi.

– Mármint... hogy?

– A farkával!

– Egyik nap az egyikünket, a másik nap a másikunkat, kisorsolhatjuk a sorrendet. De ha ragaszkodsz ahhoz, hogy egyszerre történjenek meg a dolgok, akkor elmehetünk hármasban a panzióba, és előbb az egyikünket, aztán a másikunkat kúrja... Ne izgulj, az a pasi, akit neked kinéztem, bír két menetet!

– Hm... – Bogit váratlanul érte a felvetés, nem akarta zsigerből elutasítani, sőt valamiféle megnyugvást érzett, ha Bubi közben a közelben lehet, vagy a javaslat szerint ugyanabban a szobában, mert ketten mégsem lennének annyira kiszolgáltatottak az ismeretlen pasinak, mint... – Ezt meg kell gondolnom!

– Csak nyugodtan! – Bubi mintha felsóhajtott volna. – De úgy volna jó, ha holnapig eldöntenéd, mert a pasinak a holnap délután nagyon megfelelne! Eljön értünk, elvisz egy hotelbe, wellness, jakuzzi, amit akarsz, elintézzük a dolgot, csobbanunk egyet, ha ismételni akarunk, az is belefér, aztán vissza is hoz...

– Ti már mindenben megegyeztetek...? – Bogi közel járt a megsértődéshez, mégsem folytatta a kérdést: "...helyettem is?"

– Mert előrelátó barátnőd van! – Bubi szinte repdesett örömében: nem hitte volna, hogy ilyen könnyű dolga lesz. – Kértem a pasitól egy kis pénzt, mert vennünk kell szexis fehérneműt, úgyhogy most irááány... a... bugyivásárlás!

*

Másnapra egyértelművé vált, tulajdonképpen már vásárolgatás közben is biztos volt, hogy Bogi beleegyezett a szüzesség elvesztésének fura, egy pasin közösködős módjába. Bubi mégis mosolyogva érdeklődött:

– Mi szépet álmodtál?

– Egy percet se bírtam aludni!

– No, majd délután kipihened magad – kuncogott Bubi, azaz Szimike. – Csak felhúzod és szétteszed a lábad, szuszogsz egy nagyot, és mire felébredsz...!

– Tisztában vagyok vele, hogy kell csinálnom... De annyira furi ez az egész!

– Mi a gond?

– Semmi – felelte Bogi durcásan, valójában csak képtelennek bizonyult megfogalmazni a gondot.

– Tudunk még rajta változtatni, ha akarunk...

– Nem szükséges.

– Például mégis vigyünk még egy pasit?

– Nem szükséges! – Bogi beleborzongott, hogy barátnője mégsem lenne közben a közelében. – Különben meg mit szólna emez, aki még fizetett is...?

– Amattól is kérnénk egy kis tiszteletdíjat! Nos?

– Maradjunk a legutolsó verziónál: egy pasi, két lány!

– Javaslom, hogy döntsük el előre a sorrendet! – Bubi még annál is lelkesebbnek tűnt, mint a felfokozott hangulatú tervezgetés alatt bármikor. – Jó lesz neked, ha te leszel az első? Az az előnye, hogy gyorsan túlesel rajta, a hátránya meg ugyanez...

– Értem. – Bogi nem értette. – De melyik a jobb, túlesni, vagy nem túlesni, elsőnek lenni, vagy másodiknak?

– Attól függ, hogy szeretnéd-e látni, ahogy engem kúrnak, abban a tudatban, hogy te következel ugyanezzel, csak hosszabban...

– Miért többesben, miért úgy mondod, hogy kúrnak? Kik? Megegyeztünk már, hogy egyetlen pasi lesz!

– Bocsi, nyelvbotlás! Lennél első, vagy...

– Első szeretnék lenni, de attól még végignézem, ahogy téged dug...

– Gondoltam! – Bubi, akire Bogi változatlanul Szimikeként gondolt, megkönnyebbülten kacagott. – Oksi, aztán, ha megkívánod, lehet ismételni!

Bogit köhögési roham rázta meg, majd visszatette a fejét az aggódva feleszmélő Robi vállára. A filmből persze semmit sem látott, amikor mégis oda-odapislantott, minden szereplő Szimikére hasonlított, az összes pasi meg arra az egyre, aki vidáman, de céltudatosan elvette tőlük a szüzességet. Azaz csak Bogitól, mert – mint ennyi év után bebizonyosodott – Bubi (Szimike) szüzessége már korábban a műhelyasztalon felejtődött. Talán többször is!

Bogi egyre kevésbé sajnálta, hogy bubis-bimbós Szimike kilépett a barátságból. Fortyogott. Távozásával megszűnt a barátnős vakság, s utólag egyre több gyanús eset és furcsa körülmény fogalmazódhat meg, legalább kérdés formájában:

– Amikor hazavitt a pasi a hotelből és végre kiszálltunk – emlékezett –, Szimike miért viccelődött, hogy ismer még egy-két pasit, akik fizetnének a szüzességünkért? Azt hittem, hülyül, pedig tutira komolyan mondta!

– Hogy voltam képes ezen röhögni? – kérdezte magától. – Aztán miért került el napokig? Azt hitte, rájöttem, hogy ő már nem volt szűz? Vagy félt, hogy rákérdezek?... Mintha helyettem egy csomó új barátnő nyüzsgött volna körülötte, mint a legyek a lószaron... Lehetséges, hogy mindegyiket szüzesség-buliba szervezte be? Nemcsak lehet... tuti! – állapította meg kissé megkésve.

Köhögött egy sort, bekapott egy szopogatós cukorkát, majd képzeletben átugorva néhány évet, néhány új kérdés ötlött fel benne:

– Mi oka lehetett rá, hogy mostanában feljárogatott? Miért számolt be minden pasijáról úgy, mintha szívesen átadná, vagy akin megosztozna? Irigyelte, hogy nekem stabil a kapcsim, neki meg csak jövés-menés jut?

Bogi ennél a gondolatnál hálásan fúrta a fejét még mélyebbre Robi vállán.

– Szimike miért nálunk zuhanyozott le mindennap, és miért nem bírta ki hazáig? Miért meztelenkedett utána a bubis bimbóival legalább egy órát?... Mostantól bármilyen szemétséget el tudok képzelni arról a kis ribancról!... Csak nem Robival szándékozott "véletlenül összefutni"?

Ha - nélkül

TAVASZI EROTIKUSOK - 2. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- újabb 13 erotikus történet -

Ha - nélkül

– És ebben hol vagyok én?

– A legközepében! Te vagy a lényeg, a csúcs, a főszereplő, a primadonna, a ...!

– A legnagyobb balek? Nem ezt akartad mondani? Éppen ettől félek, hogy én vagyok a leg-leg-legnagyobb marha a világon!

– Szántszándékkal magyarázod félre az egészet! Képzelj el egy tökre fordított helyzetet: Ha te kérnél tőlem valamit, én mit válaszolnék?

– Azt, hogy meghibbantam... Aztán hátat fordítanál, és nem is állnál velem többé szóba!

– Ne mondd, hogy ilyennek ismersz!

– Sokkal ilyenebbnek.

– És akkor te most ezt csinálod? Nem engeded, hogy esetleg meggyőzzelek? Nem is akarsz meghallgatni? Nem is akarod meghallgatni a legeslegjobb barátnődet?

Zsanett, ahogy azt a fordított helyzetre megjósolta, félrenézett és befogta a fülét.

– Ez annyira ovis stílus, te is beláthatod! – próbálkozott Bogi szelíden-durcásan, ám barátnője fülre tapasztott kezét erővel cibálva.

Egy darabig némán küzdöttek, majd Zsani felkiáltott:

– Menj a francba, ne rángass, le ne tépd a fülem!

– Most melyik?! Ennyi kívánságodat egyszerre nem teljesíthetem!

– Akkor csak simán menj a francba! ...és minden megoldódik – tette hozzá Zsani egy levegővételnyi késéssel. Mintha egy-egy könnycsepp csillogott volna szimmetrikusan, miközben erőltetett gúnyos mosollyal igyekezett a szeméről elterelni a figyelmet.

– Megvagy? – ragadta meg Bogi a pillanatot. – Megnyugodtál?

– Nem! Nem vagyok meg! És nem is leszek meg...! – Zsani minden szóval egyre hangosabbra tolta a csúszkát, majd amikor úgy érezte, hogy már a legtávolabbi sarokban meghúzódók is értik, hirtelen elhallgatott, és barátnőjéhez hajolva, súgva egészítette ki: – ...és nem is leszek megkúrva! Ennyi.

A teremben – ami a vállalat fél-önkiszolgáló ebédlője, egyben fontos értekezletek és komoly ünnepségek színhelye – szokatlan csend támadt. A kanalak sem csörrentek meg a tányérok alján. Mindenki a folytatást várta, ki-ki vérmérséklete és fantáziája szerint, de feszülten, mert legtöbben csak egyféleképpen tudták befejezni a publikusan elhangzott végső mondat utolsó szavát, és később megesküdtek, hogy Zsani pontosan ezt az egyetlen lehetséges szót súgta Boginak: "megbaszva". Világos, a helyzet egyértelmű.

Bogi visszavonult, a másodikat némán ették meg, illetve inkább csak turkálták körbe-körbe a tányéron.

*

– Mit válaszolt? – Bogi férje a szokottnál legalább másfél órával hamarabb ért haza, és az üdvözléshez tartozó csontropogtatós puszi és popsimarkolás közben már fel is tette a döntő kérdést.

– Higgadj le – kacagott a nő, kibontakozva a felfalással vagy állva-dugással könnyedén összetéveszthető ölelésből –, minden rendben lesz!

– Zsani belement?

– Azt még nem állítanám, de érdeklődést mutatott.

– Gondolkodik még? Vagy van valami "ha"...?

– Nem, semmi feltétele sincs, csak illendőségből fut még egy-két kört, mint a tyúk a kakas elől... – Bogi nem zavartatta magát, hogy nem éppen az igazat mesélte el Zsani reakciójáról, hiszen nagyjából akár így is lehetett értelmezni azt a mú-hisztit. Meg másként is, de mindig bízni kell a barátnőkben, és meg kell adni az esélyt, hogy végül megfelelően döntsenek!

– Mikor? – kérdezte Norbi.

Bogi értette, mégis egyszerűbb volt visszakérdezni:

– Mi "mikor"?

– Mikor megy bele Zsani? Egyáltalán: meddig jutottatok el?

– Hát nem túl messzire, fogalmazhatnék úgy is, hogy a pálya feléig, és még arra sem mondott egyértelmű igent.

– De mi volt az, amire az előbb azt mondtad, hogy érdeklődést mutatott? – Bogi férje, Norbi sajnálta, hogy ő nem hallhatta a beszélgetést, de előzetesen úgy látták helyesebbnek, ha a nők egyezkednek egymással. Ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanúgy forog az agyuk.

– Hát... a felét sikerült letolnom... – kezdte Bogi kelletlenül –, hogy te meg ő... összejönnétek próbából...

– Okos vagy! – Sóhajtott Norbi elégedetten – Ez a legfontosabb! Jó szöveg ez a "próba", mert nem jelent hosszabb távon elkötelezettséget vagy kapcsit.

– Jaj, ne játszd már az agyad, hogy nem lenne kedved többször is megdugni! – csattant fel a nő.

Néhány hete ismerkedett össze a két házaspár, valamennyien a 28-32 évesek, a csajok kolléga- és barátnők, a pasik gyerekkorból átmentett haverok. Kölcsönösen szimpatizáltak egymással, elkezdtek összejárogatni és közös nyaraláson gondolkozni. Norbi tervezett mást is, és nem akarta vele megvárni a forró nyári éjszakát. Egy sütögetés közbeni poharak és egyebek összekészítése kapcsán, amikor Zsanival kettesben maradtak a konyhában, nyersen és határozottan elkapta a lány derekát, majd a cicijét, és miközben csókolóztak, majdnem teljes mértékben lehámozta róla a ruhát és a gátlásokat. Már változatlan határozottsággal a konyhapultra nyomta, már farka erőteljes nyomkodásával jelezte behatolási szándékát, amikor Zsani meggondolta magát, összekapta a ruháit és kiszaladt a kertbe, útközben valahogy felöltözött. Az eset nem került nyilvánosságra és semmilyen formában sem ismétlődött meg, de Norbi nem bírt lenyugodni. Ha Bogit dugta, akkor is Zsanit látta maga alatt, ha meg Bogival éppen kihagyták a szexet, akkor kielégületlenül álmodozott Zsaniról.

– Addig, amíg egyszer sem próbáltam Zsanit, nem tudom, hogy hányszor lesz kedvem megdugni – válaszolt kissé megkésve, kimérten Boginak. Arcán ugyanaz az izgalom tükröződött, amit Bogi még régről ismer, amikor Bogi szüleinél, hosszúra nyúlt ebéd közben alig várták, hogy felállhassanak az asztaltól és magukra zárhassák a lányszoba ajtaját. – Tehát ebben a részben, amiben megegyeztetek, az van benne, hogy ő meg én...?

– Tulajdonképpen eddig jutottunk...

– Akkor innentől átveszem! Ha most felhívod, hogy tudnánk-e találkozni, mármint ő meg én, akkor rábeszélem, hogy téged meg hozzunk össze Gergővel!

– Tehát most átmennél hozzá?

– Vagy ő jönne át, ahogy neki jobb!

– És dugnátok?

– Közben megbeszélném vele, hogy az volna az igazi, ha te és Gergő is...

– És ha nem megy bele?

– Nincs "ha"! Addig... győzködöm, amíg belátja, hogy így fair! – ígérte Norbi.

– Addig jársz hozzá baszogatni, amíg bele nem egyezik?

– Igen. Jó lesz így? És nektek is összejön, annyit dugtok Gergővel, amennyi jólesik!

Bogi a telefonjával játszadozott:

– És ehhez mit szólsz? Nem kerülgetnénk a fortyogó kondért, hanem egyszerűen megkérem, hogy jöjjenek át... ha van kedvük... párcserés szexre...

– Előbb csak biztosra menjünk! Zsanit megdugom próbából, én leszek az előhírnök.

– Micsoda önfeláldozás! Mi van, ha több próbára lesz szükséged, mire eldöntöd, hogy tovább léphetünk-e?  – Bogi félrehajtott fejjel, szeme sarkából leste Norbit. – Vagy többször meg kell dugnod ahhoz, hogy meggyőzd...! Inkább maradnék az előbbi verzió mellett: megkérem, hogy jöjjenek gyorsan egy csereberére, ha ven kedvük...

– "Ha" nélkül! Ne hagyj menekülési útvonalat! Oké. Hívd csak fel!

Egy hete fogalmazódott meg Bogiban és Norbiban – majdnem egyidőben –, hogy a két nőnek annyira megegyezik az alakja, hogy biztosan hasonlóak az ágyban is. Norbi persze tiltakozott, mert annyira jó senki sem lehet, mint a párja, de bevallotta, hogy szívesen fogadna akár nagyobb tétben is, ha meggyőződhetne róla, hogy Zsani közel sem dug olyan jól, mint Bogi... Ha sötétben tévedésből a másik csaj ágyába tévedne, akkor is rögtön tudná, hogy nem Bogit dugja! ...Így indult az ötletelés, Norbi nem vallotta be, hogy ő már túl van egy sikertelen kísérleten, de felsorolta minden előnyét az annyira vágyott tapasztalatszerzésnek, mire Bogi is kifejtette, hogy ő meg a két pasit tenné mérlegre, még akkor is, ha az nem az idegen Gergő felé billenne, hanem persze Norbi javára...

– Nem veszi fel... – Bogi kitartóan leste a telefon kijelzőjét. – Nem hallja?

Titkon azt remélte, hogy Zsani igenis hallja, csak most nem akar vele beszélni... mert még mindig kevésbé kínos, ha tart a harag, mintha felvenné vagy visszahívná, és el kellene mondani "ha nélkül", hogy amit az ebédlőben sorban állás közben elkezdett, azt komolyan is gondolta, jó lenne keresztben-kasul dugni, de főleg egymás párjával... és most!

Titkon reménykedett és fohászkodott:

– Időt kérek! Időt kérek! – ismételgette abban az ütemben, ahogy a távolban Zsani telója csöngött. – Meg kell ezt még gondolni!

Klaudia és Claudio

TAVASZI EROTIKUSOK - 2. évad - erotikus novellák

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- újabb 13 erotikus történet -

Klaudia és Claudio

50 évvel ezelőtt...

– Alacsonyan szállnak a bugyik! – kacagott Éva a terasz egyik fonott fotelének mélyéről.

– Kapd el őket! – ugrott fel Klaudia.

Egy pillanatot sem várt a barátnőjére, odaszaladt a végtelen hosszú szárítókötél körül szétszórt vadvirágokként pompázó bugyikhoz, s 2-2 csipesszel újra a helyükön rögzítette őket, mielőtt az áprilisi szél még a szomszédba is áthordaná.

– Köszi, sokat segítettél! – vetette oda visszatértében Évának.

– Máskor is! ...de mire készülsz ennyi bugyival?

– Nem te mondtad, hogy a srácok legalább 20-an lesznek?

– Noés mindegyik miatt le fogod cserélni? Nem lesz ez kicsit sok?

Jókat nevetgéltek, ahogy általában az ártatlan lányok teszik, de mindketten érzik a sajátjuk mellett a másik felől áradó feszültséget is.

A teraszon megszorult az áprilisi előnyár, a délről feltámadó, forró szél csak fokozta az időutazás illúzióját.

– Mindig olyan érzésem van, mintha már vége lenne a sulinak.

– Tudom. Decemberben még mindig a nyarat emlegetted, januártól meg egyfolytában a következőt várod.

– És így van ez jól!

Egy kicsit az érettségi is izgatta őket, de csak egészséges mértékben, hiszen akik 4 éven át kitűnőtanulók, azoknak semmilyen tétel vagy feladat sem jelenthet nagy meglepetést. Az érettségi helyett a mai programra koncentráltak: A MECCS! Csupa nagybetűvel és rengeteg várakozással. Újságokból kivágták az olasz csapat fotóját, s azzal az elhatározással fognak a tribünről szurkolni, hogy a meccs után feltétlenül szereznek majd autogramokat.

– Ettől meg ettől, meg ettől... – mutogatták egymásnak a kedvenceket.

– Ettől meg puszit is begyűjtök, és meg fogon kérdezni, hogy van-e csaja!

– Úgyis azt mondja, hogy nincs, pedig úgyis van! De akkor mit csinálsz?

– Jelentkezem... ha megfelelek... neki.

– Azt feleli, hogy rendben van, és megdug a vécében.

– Komolyan?

– Komolyan. Majd megérzed! Aztán azt mondja, hogy jó voltál, majd legközelebb folytatjátok, egy-két éven belül megint jön, majd ne felejtsd el hozni a puncidat ... de a nevedet sem kérdezi meg.

– Elég rosszindulatú vagy! – húzta el a száját Klaudia. – És te mit csinálsz addig, amíg mi dugunk?

– Amíg téged dug? Leülök szemben egy padra, ott várlak, és majd elmeséled, hogy megérte-e! Vagy... tudod, mit? Én meg kiválasztom... – Éva találomra bökött az újságból kivágott kép egyik pontjára – ezt a srácot, és én meg addig vele dugok.

Elmúlt 50 év.

Napjainkban...

A terasz 50 év alatt alig változott. A kikopott, billegős köveket sok cementtel rögzítették, a régen leselejtezett fonott bútorokat fémvázas műanyagokra cserélték. Ez az április – szeszélyessége mellett – ugyanúgy ontotta a hőséget, mint az egykori.

A két lány kicserélődött.

Valahol a lelkük mélyén sejtették, hogy nem ők ketten az elsők, akik szeretik ezt a terasz-hangulatot, s hogy őelőttük is csendült már fel ugyanitt lánykacagás.

Közelebb húzták egymáshoz a székeket, fejüket majdnem összeérintették:

– Ma meg mit akar Caludio? – tette fel a szőke a szokásos kérdést, mert gyanította, hogy barátnőjének mára is akad valami elújságolni valója.

– Szeretné, ha egyszerre masztiznánk – vágta rá Klaudia.

– Na és? Hányszor kiverte már a kedvedért cam-ba... Erről jut eszembe: Láttam már  mindet, vagy dugdosod előlem?... Ennyit megtehetsz, jól felhúzod a lábad, és ahogy magadban is szoktad...

– De az annyira... cikiií... hogy csak a hatalmas puncimat látja a monitoron.

– A pasik szeretik nézni. – Odett összehúzta a szemét. – Ennyi az egész, nem olyan nagy ügy, megmutatod a puncidat a kamerának.

– Igazad lehet, mutattam már... masztizás nélkül.

– Na ugye?! Mikor csinálod?

– Majd...

– Szóval az is titkos, amikor masztizol neki, meg a legújabb videókat se akarod megmutatni?

– Majd...

– Vagy van még valami?

– Van.

– Fogadok, hogy Claudio szeretne túllépni a netes szexen, és végre igaziból bevágni. Nem olyan hatalmas farok, hogy élőben megijedj tőle! És akkor még a kamera nagyít is rajta.

– Bolond vagy! Találkozni szeretne vagy Milánóban, vagy Budapesten... vagy is-is, a lényeg, hogy szexelni akar 0-24-ben.

– Várható volt, célozgatott is rá, amikor részleteztétek, hogy mit csinálnátok egymással.

– Várható... – vonta meg a vállát türelmetlenül Klaudia –, de ehhez még várakozni kell 1-2 hónapot.

– Kibírod? – kérdezte a szőke Odett komoly képpel.

– Bolond vagy! – Klaudia jelentőségteljesen pillantott az asztalon heverő laptopra.

– Annyira olaszos fejed van, hogy Milánóban senki se fogja kitalálni, hogy honnan jöttél! De miért Budapestet mondtál?

– Szerinted ez nem az? Budapesthez tartozunk...

– Melyiket választod? Inkább elutazol, vagy inkább Claudio jöjjön ide?

– Az előbbi... Helybe viszem neki a puncit. Eljönnél velem?

– Valahogy sejtettem, hogy ez fel fog vetődni! El. De mit csinálok addig? Kavartok éjjel-nappal, én meg...? Fogom közben a kezed?

– Majd megmondom neki, hogy viszem a barátnőmet, ő meg...

Odett felkacagott:

– Viszed a barátnőd punciját, ő meg hozzon még egy faszt! Azt fogja gondolni, hogy valami kiéhezett picsa vagyok, aki Milánóban akarja jól megdugatni magát.

– Eljönnél?

– El.

Klaudia úgy meghökkent, hogy elfelejtett reagálni.

– Arra mit lépsz – kérdezte Odett –, ha azt javasolja, hogy nyomassuk hármasban vagy négyesben?

– Megsértődöm 5 percre, aztán visszasértem, hogy nem akarok rajta osztozkodni, különben sem hinném, hogy 0-24-ben bírna szexelni, úgyhogy nem akarom még ezt is lefelezni!

– A kis irigy!

– Még jó. Elvárhatom, hogy én érdekeljem, ne a barátnőm!

– A legjobb barátnő azért más, mint egy sima... 

– Enyém az elsőbbség!

 – Ez jó! ...Muti meg azt, ahogy veri a farkát, amit még nem láttam! – Odett a laptop felé nyúlt.

– Mindet láttad... De ha lenne kedved online... – vetette fel Klaudia óvatosan. – Lenne?

– Nem tudlak követni. Most megkéred, hogy verje ki a farkát, mi pedig ketten nézzük?

– Nem egészen. Arra gondoltam, hogy úgyis csak az látható, Claudio pedig csak a puncimat látja... ami lehetne a tiéd is... akár.

– A kis perverz! Szóval én masztizzak közösen vele, mintha te volnál? Te meg röhögsz itt mellettem?

– Pisszenni sem fogok, ígérem, nehogy rájöjjön a cserére!

– Pedig rájön!

– Punci-punci... mindegy.

– Gondolod te, de különböznek! Nemcsak a formájuk, amire könnyen emlékezhet, amikor pár napja mutogattad neki, de a színe, a rés nyitottsága... és elfelejtetted, hogy neked kis fekete pamacs van a puncid felett, az enyém meg világosbarna-bolyhos.

– Huh! Pedig jó ötletnek tartottam!

– Jó is, Claudio is jónak tartaná, ha rájönne, hogy egy punci helyett kettőt ismerhet meg...

– Akkor feláldozom magam, kitárom a puncimat a nagyvilágnak, nyilvánosan megujjazom magam...

– Szörnyű lehet! – nevetett Odett. – De ha az segítség neked, akkor holnapra mind a ketten borotválunk, bedobjuk a cserét, ha pedig lebuknánk, mert mégsem ugyanazt a puncit látja, mint máskor, akkor megmondjuk, hogy mi ilyen jó barátnők vagyunk, és Milánóba is együtt utazunk, két punci, ha nekem is előhúz a kalapból egy havert...

– Megtennéd?

– Meg. És a kedvedért kavarok is Claudio haverjával... De végre hadd lássam egy kiverős videóját!

– Van még valami... – Klaudia felhúzta és szorosan átkarolta a térdét, mintha begubózna. – Mindig mondogatjátok, hogy tiszta olaszos vagyok. Pedig én nem is annyira, mint az anyám, én állítólag a nagymamámra hasonlítok, akit nem ismertem, sőt az anyám sem, mert a szülés után elvitte valami betegség. Fényképek igazolják, hogy ő, a nagymamám "mintha" olasz lenne, az anyám teljesen makarónievő, én pedig megint "mintha"... Rengeteg fotót láttam, kirándulásokról, tablóképeket, nagymamán 18 évesen szeretett pózolni... – Elhallgatott.

– Mi az?

– 18 évesen pontosan ilyen volt, mint én most, 18 évesen, és őt is Klaudiának hívták... ez utóbbinak persze nincs jelentősége. Mutassak ilyen képeket?

– Bocsi, de előbb muti olyan videót, amin Claudio kiveri a farkát, nem baj, ha láttam már, ismétlésnek... aztán folytathatod a családfádat!

Klaudia egy igazán mélyet sóhajtott:

– Egy pillanat, és... De előbb nézz meg valamit!

Kihajtotta a laptopot, kezével eltakarta a billentyűzetet, amíg beírta a jelszavát.

– Tessék! – Odett felé fordította. – Lapozz bele!

– Haha! Ez te vagy? Eeennyi szőrrel?!

– Nézd a szemét, homlokát, száját, nyakát, cicijét...!

– Jól van, te vagy, le sem tagadhatnád! De ennyi szőrrel? ...– Odett a szájához kapott és egy pillanatra kimeresztette a szemét. – Vagy nem is te...? Ő a nagymamád? 18 évesen? Honnan szerezted?

– Claudio küldte, hogy nagyon hasonlítunk egymásra azokkal az 50 évvel ezelőtti fotókkal, amit az ő nagyapja dolgai között talált egy sárga dobozba rejtve. Szerinte az öreg fényképezte a csajt saját használatra... 

– Úgy érted, hogy Claudio nagyapja kavart a te nagymamáddal? ...Teljesen egyformák vagytok, egyik is Klaudia, másik is Klaudia, csak közben eltelt 50 év?!

– Hát lehet másra gondolni?

– Claudio mit szólt ehhez?

– Nem tudja, hogy mit kombináltam ki, csak érdekességképpen küldött párat.

– Sok van még?

– Nem tudom, mekkora lehet az a sárga doboz... de én inkább attól félek, hogy nemcsak ilyen meztelen fotók készültek, hanem... tudod, akció közben, amikor dugnak...

– Kérdezd meg!

– Nem akarom tudni... Amúgy is ott van még az a lehetőség is, hogy csak véletlen hasonlóságról beszélhetünk...

– Persze. – Odett elmélázott. – Túl sok a véletlen. Csak közben meg furcsa, mert ennyi egybeesés egyszerre...! És ez a hasonlóság!

– Majd kitalálom még, hogy mit lépjek – hagyta jóvá Klaudia –, az is elképzelhető, hogy nem is akarok találkozni az unokatestvéremmel, legalábbis nem uuúgy.

– Számíthatsz rám! Enyém Claudio, önfeláldozóan dugok vele, tiéd lesz a még ismeretlen haver!

– Ez is megoldás, de gyanús lesz...

– Jól van, együtt kitaláljuk, de addig se húzzuk az időt, mutasd azt a farok-videót! Mikorra ígérted a közös masztit?

– Mindegy, mert bármikor mondhatom, hogy most nem alkalmas... Mire gondolsz?

– Megejtjük most a punciborotválást, és amint Claudio belép, én bedobom magam... ha pedig lebuknánk, akkor az lesz a szöveg, hogy rácuppantam... ennek persze megörül, erre beadjuk az igényt a haverjára, majd várunk pár napot, és bejelentjük a cserét. Jó így?

– Nem tudom...

– Ne kéresd magad! Van borotvád?

Heftölés itt és ott

 TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -

Heftölés itt és ott

-- Pont, mint az én öcsikém! -- kacagott fel az a lány, aki a társaság mértani közepén ült. -- Folyton azon rágja a fülem, hogy hozzam össze egy jó, bármelyik barátnőmmel... itt a bármelyiken van a hangsúly... aki bevállalós. Bevállalós alatt persze azt érti, hogy akit röptében megkúrhat. -- Vízszintesen kinyújtott karral mutatott a szőke lányra.

Amikor megérkeztek, ők hatan, a pultos csodálkozására rendezkedni kezdtek, két asztalt összetoltak, de aztán mégis csak az egyik mellett csoportosultak, fejüket összedugva nevetgéltek. A legfiatalabb talán 22 éves, a legidősebb maximum 24. Hat szebbnél-szebb, csillogószemű lány a szürke kávézóban.

Eleinte csak szórványosan lehetett érteni, hogy miről beszélnek, később már majdnem minden szavukat, kivéve, ha egyszerre támadt közlendőjük.

-- Nálunk elkélne egy kemény férfi! -- szólalt meg a szőkeség az U-alakzat széléről.

-- Rendben -- rikkantott fel az iménti lány --, küldöm az öcsköst! Nem hinném, hogy lesz okod panaszra, mert éjjel-nappal kemény.

-- Mihez ért?

-- Hogy érted? Meg tud kúrni, éjjel-nappal készen áll... neki..., azt meg majd megmondod, hogy mit szeretsz!

-- De speciel nekem most olyan pasi kellene, aki tud lyukat fúrni...

Elszabadult az általános röhögés, a további 4 lány is szükségesnek érezte, hogy beleszóljon az öcsi-projektbe:

-- Meeert? Begyógyult?

-- Minden pasi ért a lyukakhoz, nem szükséges apró-hirdetni!

-- Én láttam már az öccsét, hát arra számolj, hogy minden lyukadra szükség lehet!

-- upsz! Van köztünk egy szűzpunci is?

A kávézóban a lányokon kívül még 6 vendég tartózkodott, mind férfiak, és kivétel nélkül mindegyikük megállapította magában, hogy igazságosan, fejenként 1-1 lány jutna rájuk ezekből a víg csajokból.

A kemény pasit igénylő szőkeség pirulva magyarázkodott a többieknek:

-- Napok óta kísérletezünk egy polc felszerelésével, már a szomszéd is beszállt, rengeteg lyukat sikerült befúrni a falba, de nincs két olyan köztük, ami használható is, megáll benne a csavar, és valamennyire egy magasságban van egy másik használhatóval...

A lánycsapat nem értett minden szót, nem is nagyon törődtek vele, hogy más mit mond, saját hangzavarukból csak olyanokat szűrtek ki, mint a "szomszéd is beszállt", a "használható", a "befúrni", a "megáll benne" és természetesen a "lyuk", és ezek mindegyike kellően táplálta a visításba torkolló röhögőgörcsöt.

-- Megáll a lyukadban... -- A kemény öccsel rendelkező lánynak a könnyei is folytak. -- Miért nem szóltál eddig? Hahaha! Az öcsémnek is jó lesz, neked is jó lesz...

-- Mit tanul az öcséd? Úgy emlékszem, valami szakmát... -- próbálta továbbvinni a polc ügyét az elpirulós.

-- Hegesztő lesz, ha nagy lesz... hahaha... illetve már az is, de nem a szakmájában dolgozik, de mondom, hogy szerintem nem lesz okod panaszra, nagy és kemény!

Négy lány kapta fel azonnal a fonalat, megörülve a hirtelen jött újabb vihogni-valónak: -- Te egyáltalán honnét tudod? -- Kukkolod az öcsédet? -- Szoktad fürdetni? Szólj, ha kell segítség!... -- és így tovább. Hiába, a sikeres szigorlat utóhatásaként jelentkező felszabadultság-érzés jár minden vizsgázónak.

Minden átmenet nélkül további javaslatok is előkerültek, névvel és anélkül, lehetőleg olyan pasiké, akiket mindannyian ismerhetnek.

Közben a szabálytalan félkör közepén ülő lány kényszerült magyarázkodásra, amire úgysem figyeltek:

-- Dehogy kukkolom a saját öcsémet! Hibbantak vagytok mind! Nem arra való a szemem... Hibbant picsák vagytok!

-- Gyönyörűséges barna szemeid vannak! -- hajolt be a tiltakozó elé a vörös tincset viselő csaj. -- Ezekkel a csammogó picsákkal meg ne foglalkozz!

-- Szóval egy igazi hegesztő fel tudná nekem szerelni az a kibaszott polcot? -- emelte fel a tenyerét csitítóan a szőke lány. -- Ne merészeld azt mondani, hogy mindent megcsinál velem, amit csak szeretnék! -- Érdekes, hogy ezzel a viccesnek szánt mondattal sikerült elejét vennie a nyerítéshez hasonlítható, fetrengő nevetésnek. Legalábbis néhány másodpercre.

Mindannyian hangyabolyon ülve várták, hogy mibe lehet megint belekapaszkodni.

-- Szokott heftölni is... hef-töl-ni... az nem tudom, mit jelent, de biztos belefér egy polc felrakása...

-- Heftölni, kúrni, bütykölni, kettyinteni... -- Egymás szavába vágva a végtelenségig tudták volna sorolni a vélt szinonimákat. -- Heftölni, kefélni, gyalulni... -- De ekkor...

A hangzavar átváltott visszafojtott, izgatott-várakozó kuncogássá, mert a legközelebbi asztalnál szótlanul ücsörgő, mikulás-szakállú, cserzett-bőrű és -- a törzsvendégek tapasztalata szerint -- nagyothalló bácsika az asztalra támaszkodva felállt, szerencsésen kiegyensúlyozta magát, majd egy szék társaságában a lányokhoz húzódott. Volt hely bőven, hiszen a fiatal lányok az összetolt asztalokból csak az egyik mellett csoportosultak.

-- Hallottam, hogy valamit heftölni kéne maguknál...!

Feszült figyelem követte minden egyes szavát és lassan nyiladozott a derültség: A férfi-vendégek azon készülődtek szórakozni, hogy a nagypapakorú, egyébként derűs szemmel, szótlanul szemlélődő koma ezt az egyetlen szót értette meg: "heftölés", míg mindenki más a "kefélni" és a "kúrni" kifejezésekre figyelt fel. A lányok meg azért készítették elő a jókedvüket, mert számukra az újonnan megismert "heftölni" már véglegesen egybeolvadt a dugás többi szinonimájával.

-- ...és heftölésben én vagyok a legjobb a környéken... -- folytatta az öreg, mire a törzsvendégek közül ketten bólogattak. -- Kicsit nehezen mászom már meg a létrát, de ha nincs szó valami óriási munkáról, belefér az időmbe, hát én szívesen megheftölöm... -- Nem értette, hogy miért pukkan ki a lányokból a nevetés.

A csajok a hátrahúzódó, székbesüppedő szőkeségre mutattak:

-- Őt lehet megheftölni!

-- Mi a cím? Mikor alkalmas?

A szőke lány a haja tövéig vörös lett:

-- Igazság szerint nem nagy dologról lenne szó, és az ő tesója -- mutatott a mellette ülő csajra -- már majdnem elvállalta... de azért köszönöm, nagyon kedves tetszik lenni!

-- Mondtam, hogy nagy munkát nem is vállalnék, de... ha nem kellek, hát nem akarom magam ráerőltetni senkire. Azért csak megadnám a telefonszámomat, hátha rám szorul még -- körbefutott a tekintetével a félkaréjban sustorgó-rázkódó lányokon -- ...valamelyikük. Mert azért nem árt ám, ha a heftölést érzéssel csinálják, nem vezet jóra a hűbele-durrbele!

Ezzel az öreg visszaült a korábbi helyére, és később barátságosan integetett a lányoknak, amikor azok egy üveg sört küldtek neki a pincérrel.