TAVASZI EROTIKUSOK - 2. évad - erotikus novellák (18+)
Erotikus buborékok
/EROTIC BUBBLES/
- újabb 13 erotikus történet -
– Jöjjön rám a szapora, ha értem, hogy miért éppen nálunk zuhanyozol le minden egyes alkalommal...! – kacagott Bogi idegesítően éles, ugyanakkor fullasztó torokhangon.
Micsoda produkció!
Még folytatta volna barátnője értelmetlen dolgainak felsorolását, de könnyezős köhögési roham rázta szét a mondat további részét.
– Nyolcféle gyógyszert ettem – panaszkodott – és mindezek után és ellenére még mindig maradt a torokkaparásból. – Hirtelen váltott témát, majd az alacsony asztalon heverő dobozok egyikéből színes szopogatós cukorkákat terített szét, – Akarsz te is szopni?
– Attól függ, kit – felelte Szimi.
– Szóval erről van szó: Nincs kit leszopni? – bólogatott megértően Bogi.
Nem volt egyszerű lépést tartani Szimike szeszélyesen váltogatott kapcsolataival és azok aktuális stádiumával – talán még maguknak a szereplőknek sem –, de a jövő-menő pasik helycseréje közötti, nagyjából 12 órányi üresség mindig megérződött. Szimi olyankor – ilyenkor – szétesésre válik hajlamossá. Meg hisztis és szórakozott, meg türelmetlen és cinikus... és persze ezeket tudja fordított sorrendben, vagy akár egyszerre, úgyhogy kiszámíthatatlanul reagál a külső ingerekre.
Bogi hosszasan köszörülte a torkát válaszra várva.
Szimi kibújt a ruhájából, hosszában félbehajtogatta, tenyerével kisimította, rádobta a bugyit is, majd – mintha csak most kezdődne az igazi attrakció, vagy mintha deréktól felfelé szégyenlősebb volna – vontatottan kikapcsolta a melltartót, és kritikusan ellenőrizte, hogy változott-e a feszes cicik elmozdulásának 0,5 cm-es amplitúdója. Megnyugodott, mert halmok olyan rendületlenek maradtak, mint amiket keményre felfújtak. A lehető legtermészetesebb módon, mintha legalábbis ő lakna itt, s nem Bogi a párjával, kilibegett a fürdőszobába, hogy megejtse a szokott tusolást.
Bogi átharapta a szopogatós cukorkát, lenyelte, majd újabbat kapott be helyette. Émelyítően csömör, talán el kellene olvasi az apróbetűs mellékhatásokat, pl. hogy hányingert okozhat.
– Legalább amíg szopok, nyugton marad a torkom! – Szimike a zuhany sűrű zápora alatt ezt már nem hallhatta, de úgysem tanúsított valami nagy érdeklődést a testi bajok iránt, a lelkiek annál inkább megviselték. – Neked is ajánlom!
Boginak olyan érzése támadt, mintha Szimi ezekkel a délutáni vetkőzésekkel, zuhanyozásokkal és meztelenkedésekkel fel akarná eleveníteni az egykor napi 24 órában zajló versengésüket. Azt, mikor az iskola szépei egyfolytában egymást lesve, árgus szemekkel keresték a másikban a hibákat. Bogi volt a karcsúbb és magasabb, hosszabb a haja és a combja, ám Szimi nőiessége elbizonytalanította a rajongótábort, és mégsem tudtak dönteni egyik vagy másik bombázó mellett.
*
A bámulni való modell-lány és az ölelésre termett, ellenállhatatlan nő. A fiúk így is viszonyultak hozzájuk: Bogit vetkőztető, Szimikét meg tapogató-markolászó tekintetek kísérték, elképzelve az elérhetetlent. Egy falméretűvé nagyított Bogi-fotó bármelyik műhelyt a legkellemesebb munkahellyé varázsolta volna, Szimikét pedig a műhelyek leendő szakmunkásainak bármelyike élvezettel szorongatta volna akár legsötétebb és legbüdösebb zugban is.
Szimit akkoriban Bubinak nevezték, s bár a becenév okát igazából senki sem ismerte, találónak tartották. Talán onnantól eredeztethető a bubiság, amikor Szimi a menza egyik asztalánál árválkodva, elmélyülten tanulmányozta azt a buborékot, ami az üvegkancsó belső oldalán kúszott felfelé, miközben a közelebb és távolabb ülők bármelyike megesküdött volna rá, hogy a vizeskancsó buborékjának megfelelő formájú – csak jóval nagyobb – buborékokat rajzoltak ki a hivalkodóan kitüremkedő mellbimbók. Aztán megérkezett Bogi, és a menza kiéhezett közönsége alig győzte ide-oda kapkodni a fejét a két lány között.
Amikor Szimikéből Bubi lett, és amikor Bogi valamiért éppen ahhoz az asztalhoz ült le, attól a naptól számít a barátságuk.
Ugyanakkor a menzaasztalnál örömmel állapították meg azt is, hogy – bármit is jelentsen –egyformán tarhonyafóbiájuk van, és bevallották egymásnak, hogy gondosan őrizgetik még a szüzességüket.
– Te mikor és hogy tervezed...? – kérdezte Bogi, lecsapva a közös témára.
– Elveszíteni? – mosolygott Szimi. – Például amikor megengedem, hogy valaki megdugjon.
– Csak úgy, simán?
– Ágyban, ha lehetséges, véletlenül se bokorban vagy műhelyasztalon! Azt is kérdezted, hogy mikor? Szerintem majd a helyzet adja magát, mert elég sokan ácsingóznak.
– Nálam is hosszú a sor...
– Legalább tudsz válogatni.
– Na de milyen szempontok szerint? – húzta el a száját Bogi. – Az nem elég, hogy meg akar dugni, mert az mindegyikre igaz... Ha elvárom, hogy cserében valami érzelmet is felmutasson, akkor honnan lehetek biztos benne, hogy megjátssza-e, vagy valódi?
– Sehonnan!
– Tudtam! Te kiválasztottad már?
– Kettőt fogok... Mi van? Ha az első nem nagy durranás, ahogy általában lenni szokott, akkor majd a második hátha betalál! Kettőt, és lehetőleg tapasztaltakat választok, akik nem ügyetlenkedni akarnak, hanem tudják, mit kell csinálni. – Szimi hol a tányér egyik oldalára, hol a másik térfélre tologatta a kiválogatott húsdarabkák után maradt tarhonyát.
– Neked is tarhonyafóbiád van?
– Az hát, csak nem tudtam, hogy így hívják! ...Szólsz majd, ha elérkezett a pillanat?
– Kiposztoljam?
– Csak nekem súgd meg, hogy szoríthassak!
– Ez aranyos volt, de azt hiszem, elég szoros... vagyok.
– Haha! Én is szólni fogok, és tudni fogunk egymásról, ha már 1 perc alatt ilyen bizalmas barátnők lettünk! – Szimi résnyire összehúzta a szemét: – Összehangolhatnánk! Micsoda buli lenne egyszerre átcsusszanni a tűzkeresztségen!
Ezen hosszasan nevetgéltek, Szimike bimbói még nagyobb bubikat formázva meredeztek, a tarhonyát az utolsó szemig a tányéron hagyták.
*
Szimike – ahogy szokta – Bogi kedvenc törölközőjével itatva fel az utolsó vízcseppeket, vidáman került elő a fürdőszobából.
– Minek örülsz? Mit csináltál a zuhanyrózsámmal?
Szimi tagadóan rázta a fejét és tovább vigyorgott.
– Miért van az az érzésem, hogy átbasztál, mint döglött vadgalambot a kerítésen? – kérdezte Bogi. Több nyarat töltött a nagyszülőknél vidéken, és sok találó hasonlatot begyűjtött.
– Tényleg tarhonyafóbiám van! – felelte Szimi nevetve, és abban a pillanatban rádöbbent, hogy elszólta magát: Ha nem is pont a tarhonyafóbia, de zuhanyozás közben az a menzai ismerkedős beszélgetés és annak folytatása járt a fejében.
– Szóval tudod, hogy milyen átbaszásra gondoltam?
– Régóta várom már ezt a kérdést, mert igazi barátnők között nem maradhatnak félreértések... vagy titkok. – Szimi nagyot sóhajtott, láthatólag megkönnyebbült, pedig tudta, hogy a neheze most következik, s a lényegről csak egy egészen kis időre sikerül elterelni Bogi figyelmét. – Attól kezdve a fél menza, majd az egész suli Bubinak hívott! Mert azt adtad be valamelyik hibbantnak, hogy tarhonyaevés közben bubisakat böfögtem...
– Ez nem igaz!
– Gondoltam, mégsem kérdeztem rá, nehogy így legyen, és csalódnom kelljen benned!
– Azért lettél Bubi, mert bimbóid szabályos kis gömbökké duzzadtak, én is emlékszem, mint két üveggolyó, vagy két hatalmas bubi, és most is olyanok!
– És ezt akkor miért nem árultad el? Sokkal jobb lett volna hallani, mint a böfis verziót! – Szimi, azaz Bubi megbocsátóan mosolygott. – Add elő te is a sérelmeidet! Csak bátran!
Bogi megfontoltan bólintott és úgy döntött, hogy egyből rákérdez:
– Ugye, te, amikor azt állítottad, hogy még szűz vagy... akkor már nem voltál szűz?
– Mikorról van szó? Milyen évet írtunk akkor?
– Borzalmasan ügyetlenül terelsz, mint mindig! Az időpontot tudod, végre mondd el az igazságot!
– Szóval ennyi év óta kételkedsz bennem, mégis megtartottad magadnak? ...Jó-jó, nem akarom kerülgetni a választ! Igen, igazad van: nem, nem voltam már szűz! ...És láss csodát: ki bírtam mondani az őszintét! ...És minden elismerésem a tiéd, hogy ilyen sokáig nem vágtad a fejemhez, hogy hazudtam...
– Talán, mert nem akartam csalódni benned...
– Hééé, ez az én szövegem!
– Akkor az enyém is... közös. Meg lehet tudni végre az igazságot?
– A szüzességemről? Persze, neked bármit! – Bubi arcára visszatért a vidámság. – Nem várom el, hogy megérts, de nekem igenis jólesett, hogy barátnők lettünk, a suli két bombázója, és együtt tervezgettük, hogy egyszerre vágunk bele a szüzesség elvesztésébe. Ekkor már nem vallhattam be, hogy "bocsi, én mégsem", ráadásul szégyelltem, hogy éppen úgy történt meg a legelső, amit mindketten kiröhögtünk: a műhelyasztalra döntve. Most szabad nevetni! Egy reggelen, egyetlen perccel hamarabb érkeztem, egyetlen percig kettesben voltunk, aztán egy perc múlva felhúztam a bugyimat, és már érkeztek is a többiek... Nem vettek észre semmit, csak a szokott célozgatás zajlott.
– Most vársz még valamire – kérdezte élesen Bogi –, vagy ezúttal is felhúzod a bugyid?
– Bocsi! – Bubi lassan, szinte kelletlenül öltözködött. – A sztorihoz tartozik még, hogy éppen azt a srácot tettem volna egy képzeletbeli rangsor legvégére, és még az is, hogy annyit sem éreztem az egészből, mintha síkosítóval bekent kisujjamat nyomnám fel magamnak... Szabad nevetni! – A bugyi után Bubira került a melltartó is, az összehajtott ruhával még várt. – Valamennyire érthető, hogy inkább elhallgattam a dolgot?
– Valamennyire...
– Köszi!
– Azért nem értek mindent! Hogyhogy nem tudtad egy nap azt mondani, hogy hirtelen meg kellett dugatni magad, vagy bármi ilyesmit, ami ugyan továbbra sem az igazság lett volna, de legalább nem kell tervezgetni, hogy mikor és hol esünk túl a dolgon...
– Éppen ezért, a tervezgetés miatt nem vallhattam be. Aaannyira jó volt fantáziálgatni! Haragszol... ezért... rám?
– Ugyan már!
Bogin a saját állításának éppen az ellenkezője látszott, s ha valaki, Bubi felismerte a baljós jeleket.
– Akkor jó – felelte megjátszott örömmel, miközben gyanakodva pislogott barátnőjére. Folytatta az öltözködést, és menekülésre készen állva maradt.
Bogi úgy érezhette magát, akár az eszelős lövöldöző, aki jól tudja, hogy befejezésként magával is végeznie kell, de először még Bubival, utána a több mint fél-évtizedes barátságukkal... és mindehhez csupán egyetlen gyilkos kérdés áll rendelkezésére.
– Nem haragszom rád ezért. Ezért nem. Már csak annyit árulj el nekem, majdnem 6 év késéssel, hogy...
Pokolian gyötrelmes kimondani olyan szavakat, amik egyenes és értelmes kérdéssé összeállva egészen biztosan kettétörik a barátságot.
Bogi folytatta:
– Mire volt jó a színjáték, az átbaszás, mi a büdös francért kellett megjátszanod, hogy te is velem egyszerre veszíted el a régen-volt szüzességedet? Mire volt jó az egész hókuszpókusz, amikor lestük az órát, hogy melyikünk mikor...? Mire volt jó, hogy eltelt 6 év, mennyi mindenben benne voltunk mind a ketten, közben megmaradt régről az átverés?!
Erre nehéz lett volna mást válaszolni, mint – ahogy Bubi tette – elkerülni Bogi tekintetét, és könnyes szemmel – ahogy illik, amikor elveszítünk valakit –, némán eltávozni a helyszínről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése