TAVASZI EROTIKUSOK - 2. évad - erotikus novellák (18+)
Erotikus buborékok
/EROTIC BUBBLES/
- újabb 13 erotikus történet -
Az öreg leporolta a térdét, majd kilopódzott a hátsó ajtón.
– Baszni megy! – A srácok, legalábbis ketten közülük megértően összekacsintottak.
Az öreg jobbra-balra pislogott, mint aki a madarak röptét ellenőrzi, aztán elnyelte a föld.
A srácok még legalább egy percig változatlan rosszkedvvel, pontosabban: változatlan kedvetlenül folytatták a munkát. Amint letelt ez a kötelező figyelemelterelési idő, egyszerre huppantak le egy-egy nyűtt ülőkére, és gyors vállvonásokat váltva megegyeztek a további teendőkben:
– És mi...?
– Baszunk gályázni! – Ami nagyjából annyit jelentett, hogy a felszabadult idő függvényében, kisebb vagy nagyobb ívben szándékoznak elkerülni a munkát.
Még azt ki kellett találni, hogy a harmadik srácot mivel tarthatják mozgásban, hiszen mégsem lehetséges, hogy a műhelyben teljesen leálljon a haszontalan tevékenység.
– Te Harcos, figyelj csak! Le kellene küzdeni egy testhezálló feladatot: Nézz már körül a boltokban, hogy lehet-e kapni valami szopogatós tablettát torokfájásra, no meg, hogy mennyibe kerül, és visszafelé győzz le nekünk valami páleszt, minél durvább, annál jobb, szintén torokfájásra! Ha az van ráírva, hogy pálinka, meg az is, hogy 0,5 liter, akkor nem tévedsz nagyot!
– És a torokra való tablettával mi legyen? Egyszerre nem szabad...
– Felejtsd el!
A harmadik srác hamar elszelelt, örült is, hogy legalább percekre megúszhatja az esedékes szívatást, ami azonnal kijárna, amit az öreg kitette a lábát.
A hátramaradottak ásítva néztek egymásra:
– Mért küldted el kóbászolni, mért nem mi mentünk?
– Mert semmi kedvem szaladozni... Mire visszaér a pálesszal, kitalálhatjuk, hogy mivel foglalja le magát, amit egyedül is tud csinálni, amíg mi magunkévá tesszük a páleszt és pihengetünk... Meg, ha megjönne az öreg, minket itt kell, hogy találjon!
– Hova mehetett?
– Baszni. Nem láttad, hogy leporolta a gatyáját? Baszni.
– Arra? Ki lakik arrafelé? – A két utca között elterülő egykori gyárudvar hátsó kapuja szinte a szántóföldekre néz, nem is nagyon használják. Egy kátyúkkal tarkított út kanyarodik onnan visszafelé, ha netán egy idetévedt pótkocsis szerelvény nem tudna az udvaron megfordulni.
– Honnét tudjam? A könyökét nem porolta le...
– Fontos-pontos megfigyelés, csak értelme nincs.
– De van! Te koszos könyékkel szoktál a bulcsi feje mellé könyökölni?
– Bulcsi? Ja, értelek: bula! Nem hinném, hogy baszás közben szoktam könyökölni, és ruhában meg biztosan nem. Vagy egészen ritkán... De ki lakik arrafelé? Melyik bula?
– Gondoljuk csak végig... a bulcsikat! Az öreg messzire nem mehetett gyalog!
– Mért ne, ha megéri?! Ha egyenesen megy, keresztül mindenen, 500 méterre tanyák kezdődnek, lehet ott is találni...
– Csakis biztosra érdemes menni, úgyhogy meg van beszélve! Megtervezte. Minek bolyonglyon? A kapun kívül elrejtett egy biciklit... gondolom én.
– És csakis jó bulához érdemes menni.
– Na persze, de melyik nem jó? ...Te most rámondanád akármelyikre is, hogy nem jó, ha például idetartaná valaki? Ne is válaszolj, költői kérdés volt!
– Hagyd a lírát! Ha az öreg nem a tanyák felé biciklizik éppen... hihi, a göröngyökön jól összerázódnak a tökei... de ha nem egyenesen megy, akkor balra visszajöhet a kerítés mellett, és ott lakik az a csaj, emlékszel, akinek lukakat fúrtunk a szekrényébe, hogy több polc elférjen...
– Te meg folyton a seggét lested, mintha ott is volna keresnivalónk...
– Csak a lukak miatt...
– Na ja!
– Ugye, hogy az jó ötlet? Én is gondoltam már, hogy meg kéne látogatni! Nagyon értette, hogy mire vagyunk kíváncsiak! Láttam a szeméből, hogy tetszik neki az érdeklődés... Az öreg... ha viszont jobbra indult a kaputól, akkor jóval több a lehetőség, a következő utcán lefordulva már bent is van a városban!
– Sok emberrel nem hinném, hogy találkozni akar, mert mindnek eszébe jutna, hogy milyen munkát igért, meg különben is...
A munkaasztalra könyököltek, állukat vagy homlokukat kezeikkel kitámasztva. Így szoktak a világ kisebb-nagyobb dolgain töprengeni, máskor meg arról álmodozni, hogy a galamblelkű harmadik srácot (Harcost) le kellene cserélni egy nőre. Egy nőre, aki söprögetne körülöttük, meg akit minden sarokban meg lehetne fogdosni...
– Most akkor azt vezesd le nekem ilyen precízen, hogy miért fontos az nekünk, hogy az öreg melyik bulcsit kenegeti?
– Te vetetted fel. Gondolom, azért, hogy melyikkel lehetne nyomulni, mert akit az öreg megbasz, az lehet, nekünk sokkal jobban örülne! De az most foglalt!
– Akkor térjünk át amazokra, akikből válogatni lehet, mert...
– Engem is érdekelne...
– Megjönne a pálesz, elvinnénk magunkkal.
– Mondasz valamit, ha igazi tipped nincs is!
Felkapták a fejüket: Cipőtalpak és a poros zúzottkő találkozásának jellegzetes zaját hallották.
– Ez meg már meg is jött? Hagyja itt a páleszt és küldd el még valahova!
– Vagy fordítva! Fogjuk az üveget, és elindulunk bula keresésére
Azonban a sietve közelítő léptek nem a Harcosnak csúfolt harmadik sráctól származtak.
A szélesre nyitható ajtó egyik felében megjelent egy nő, pontosabban egy nő dupla sziluettje. Ruhája annyira buzgón engedte át a napsugarakat, hogy az áttetsző burkon belül külön kihangsúlyozta a női test minden domborzati viszonyát.
A NŐ!
Pont, amilyet elképzeltek.
Nem lépett beljebb, kicsit hunyorogva megállapította, hogy akit ő keres, az nem látható, már fordult is volna sarkon, de szó nélkül nem illett elszaladni:
– A mester úr... a főnökük nincs itt?
Ahogy állt ott, mindkét fiúnak ugyanazok a gondolatai támadtak: Pont ilyennek képzelik azt a söprögetős nőt, akire Harcost kellene lecserélni, vagy ilyennek képzeli azt, akinek mindjárt a keresésére indulnának, éppen ezért nem szabad engedni, hogy eltűnjön.
Hiszen eljött önként!
Ahogy ott állt, akár egy kihívás, a srácok tekintete másodpercenként végigtapogatta, markolászta, gyömöszölte.
Valahogy be kell csalogatni! – gondolták.
– Itt van valahol az öreg – indult reflexszerűen az egyik próbálkozás –, csak kiszaladt arra hátrafelé...
– Igen – kapcsolt a másik fiú is –, ha messzire ment volna, akkor szólt volna, ahogy szokott, hogy "vigyázzatok a műhelyre és ne csináljatok hülyeséget!"
A nő elnevette magát és átlépte a fal képzeletbeli meghosszabbított vonalát:
– Maguk szerint megvárjam? Érdemes?
A srácok egymás szavába vágva helyeseltek, főleg az "érdemes"-sel értettek egyet, közben megkerülték a nőt, az univerzális munkaasztalhoz terelték. Becsukták mögötte az ajtót:
– Persze! Addig elmondhatja, hogy mit szeretne, hátha mi is tudunk tenni vele valamit...
– Vagy elszórakoztatjuk egymást! – Ez elég bátran, sőt szemtelenül hangzott..
Még egy pillanatig az is megfordult a fejükben, hogy be kéne zárni az ajtót, de az csak jelképes művelet volna, mert amint megérkezik Harcos, aki nem tud a bezárásról, azt hinné, hogy csak megszorult, és könnyedén benyomja még a gyesza vállával is.
– Vicces fiúk maguk! – kacagott a nő, bár erről nem volt maradéktalanul meggyőződve, és amikor a srácok közé szorult, panaszosan kiáltott fel: – Ha összepréseltek, nem kapok levegőt!
A hirtelen jött egyoldalú tegezéssel a mintegy 18-20 évnyi korkülönbségre célzott – a két készséges srác együtt lehetett annyi éves, mint ő egymagában –, hátha ezzel megállíthatja a bizalmaskodást, ám a srácok másként értelmezték s rögtön viszonozták.
– A satut jobban szereted? Prés vagy satu? Na?
– Aztán gyalupad és fúró. Szereted a gyalulást?
A nő nem válaszolt, bár értette, hogy minden egyes szó ugyanazt jelenti.
Érezte, hogy két kéz fonódik a derekára, mintha gazdáik tánchoz helyezkednének, és a kezek némán megállapodhattak a követendő stratégiában, vagy felosztották a területet, mert az egyik elindult fel és előre, itt erősítést is kapott a cicik markolászásához, a másik pedig le, ruha alá és be, a bugyin keresztül tapogatni...
– Mitől gerjedtetek be ennyire? – kérdezte, bár sejtette, hogy ez megerősítésnek vagy bátorításnak hangozhat.
– Csupasz bulesz! Én is frissen borotválkoztam! ...Borítsuk rá a gyalupadra! – javasolta az egyik srác a másiknak.
– Jöhet a Harcos... – lihegte a másik –, beviszem a raktárba, belököm a fúrót, te vigyázol, aztán csere...!
– Előbb én! Vagy egyszerre!
– Akkor vidd, de piszkosul siess, mert megjön... vagy az öreg!
– Engem meg sem kérdeztek? – mosolygott a nő.
A kezek közben nem tétlenkedtek, nemcsak a nő állt köztük kupacokba csoportosított ruhafoszlányokban, hanem a srácok nadrágja is bokáig csúszott.
– Na, kapd el és mehetünk! – tolta előre a derekát az első pozícióból rajtoló, mint aki fát ültetett közvetlenül a lába közé. – Meggyalullak...– tájékoztatta a nőt a következő lépésről, közben egy oldalajtó felé húzta.
Szinte ugyanabban a másodpercben csukódott rájuk a mindenféle "jó lehet még valamire" dolgot tároló helyiség ajtaja, amikor a másik, a bejárati kinyílt.
Harcos jött meg a pálinkával, és összehúzott szemmel segítette a hallását: Mi ez a hangzavar a sufni felől? Második kérdése az lett volna, hogy emennek meg miért van bokáig tolva a nadrágja, de inkább nem tette fel.
– Hányszor kértük már, hogy pakolj rendet!? – vette át a
pálinkát a komótosan öltözködő srác.
– Megyek, és...
– Most már késő, ketten be se fértek! Én is akartam segíteni, de annyi a lom...!
Harcos megvonta a vállát, tudva, hogy a végén úgyis neki kell rendet csinálnia, és feltűnés nélkül tovább fülelt: Mintha két hangot hallana a zörgés alatt, abból az egyik női... mintha!
– Megnézem... – mondta megint.
– Eddig meg nem jutott volna eszedbe? – korholta a srác. – Csináld a dolgod, mert ma még nem tudsz felmutatni semmit sem! – Odament az 50 éve igen modern és menőnek számított rádióhoz, és a motyogást jó hangosra kapcsolta.
Ekkor érkezett meg a főnök (az öreg), szokásos morcos fejjel:
– Buli van? Nem keresett senki?
– Deee, egy nagyon kedves hölgy, aki nem akarta ránk bízni a munkát, mert neki egy tapasztalt mesterre van szüksége...
– És? Mit mondtatok?
Mivel a főnök nem kérdezte meg, hogy ki volt az a kedves hölgy, a srác biztosra vehette, hogy vele, s sufniban gyalulás alatt lévővel akart találkozni "baszás céljából". Szóval elkerülték egymást, vagy pontatlanul beszélték meg a talit, esetleg a nő nem tudta előre megmondani, hogy mikor áll készen, vagy mikor tiszta a levegő...
– Azt, hogy átadjuk az üzenetet, és a főnök tutira odamegy!
– Helyes! Akkor most megnézem, mi lehet az a sürgős! – És az öreg megint elindult, csak már nem tette meg a kerülőt a hátsókapu felé.
– Hoztál narancslét? – támadta le Harcost a srác, amint az öreg után tiszta lett a levegő.
– Nem emlékszem, hogy kértétek.
– Akkor most mondom! Hogy igyunk meg ennyi páleszt kísérő nélkül? Menjél, de ne rohanj nagyon, mert orra esel!
