TAVASZI EROTIKUSOK - 2. évad - erotikus novellák
Erotikus buborékok
/EROTIC BUBBLES/
- újabb 13 erotikus történet -
50 évvel ezelőtt...
– Alacsonyan szállnak a bugyik! – kacagott Éva a terasz egyik fonott fotelének mélyéről.
– Kapd el őket! – ugrott fel Klaudia.
Egy pillanatot sem várt a barátnőjére, odaszaladt a végtelen hosszú szárítókötél körül szétszórt vadvirágokként pompázó bugyikhoz, s 2-2 csipesszel újra a helyükön rögzítette őket, mielőtt az áprilisi szél még a szomszédba is áthordaná.
– Köszi, sokat segítettél! – vetette oda visszatértében Évának.
– Máskor is! ...de mire készülsz ennyi bugyival?
– Nem te mondtad, hogy a srácok legalább 20-an lesznek?
– Noés mindegyik miatt le fogod cserélni? Nem lesz ez kicsit sok?
Jókat nevetgéltek, ahogy általában az ártatlan lányok teszik, de mindketten érzik a sajátjuk mellett a másik felől áradó feszültséget is.
A teraszon megszorult az áprilisi előnyár, a délről feltámadó, forró szél csak fokozta az időutazás illúzióját.
– Mindig olyan érzésem van, mintha már vége lenne a sulinak.
– Tudom. Decemberben még mindig a nyarat emlegetted, januártól meg egyfolytában a következőt várod.
– És így van ez jól!
Egy kicsit az érettségi is izgatta őket, de csak egészséges mértékben, hiszen akik 4 éven át kitűnőtanulók, azoknak semmilyen tétel vagy feladat sem jelenthet nagy meglepetést. Az érettségi helyett a mai programra koncentráltak: A MECCS! Csupa nagybetűvel és rengeteg várakozással. Újságokból kivágták az olasz csapat fotóját, s azzal az elhatározással fognak a tribünről szurkolni, hogy a meccs után feltétlenül szereznek majd autogramokat.
– Ettől meg ettől, meg ettől... – mutogatták egymásnak a kedvenceket.
– Ettől meg puszit is begyűjtök, és meg fogon kérdezni, hogy van-e csaja!
– Úgyis azt mondja, hogy nincs, pedig úgyis van! De akkor mit csinálsz?
– Jelentkezem... ha megfelelek... neki.
– Azt feleli, hogy rendben van, és megdug a vécében.
– Komolyan?
– Komolyan. Majd megérzed! Aztán azt mondja, hogy jó voltál, majd legközelebb folytatjátok, egy-két éven belül megint jön, majd ne felejtsd el hozni a puncidat ... de a nevedet sem kérdezi meg.
– Elég rosszindulatú vagy! – húzta el a száját Klaudia. – És te mit csinálsz addig, amíg mi dugunk?
– Amíg téged dug? Leülök szemben egy padra, ott várlak, és majd elmeséled, hogy megérte-e! Vagy... tudod, mit? Én meg kiválasztom... – Éva találomra bökött az újságból kivágott kép egyik pontjára – ezt a srácot, és én meg addig vele dugok.
Elmúlt 50 év.
Napjainkban...
A terasz 50 év alatt alig változott. A kikopott, billegős köveket sok cementtel rögzítették, a régen leselejtezett fonott bútorokat fémvázas műanyagokra cserélték. Ez az április – szeszélyessége mellett – ugyanúgy ontotta a hőséget, mint az egykori.
A két lány kicserélődött.
Valahol a lelkük mélyén sejtették, hogy nem ők ketten az elsők, akik szeretik ezt a terasz-hangulatot, s hogy őelőttük is csendült már fel ugyanitt lánykacagás.
Közelebb húzták egymáshoz a székeket, fejüket majdnem összeérintették:
– Ma meg mit akar Caludio? – tette fel a szőke a szokásos kérdést, mert gyanította, hogy barátnőjének mára is akad valami elújságolni valója.
– Szeretné, ha egyszerre masztiznánk – vágta rá Klaudia.
– Na és? Hányszor kiverte már a kedvedért cam-ba... Erről jut eszembe: Láttam már mindet, vagy dugdosod előlem?... Ennyit megtehetsz, jól felhúzod a lábad, és ahogy magadban is szoktad...
– De az annyira... cikiií... hogy csak a hatalmas puncimat látja a monitoron.
– A pasik szeretik nézni. – Odett összehúzta a szemét. – Ennyi az egész, nem olyan nagy ügy, megmutatod a puncidat a kamerának.
– Igazad lehet, mutattam már... masztizás nélkül.
– Na ugye?! Mikor csinálod?
– Majd...
– Szóval az is titkos, amikor masztizol neki, meg a legújabb videókat se akarod megmutatni?
– Majd...
– Vagy van még valami?
– Van.
– Fogadok, hogy Claudio szeretne túllépni a netes szexen, és végre igaziból bevágni. Nem olyan hatalmas farok, hogy élőben megijedj tőle! És akkor még a kamera nagyít is rajta.
– Bolond vagy! Találkozni szeretne vagy Milánóban, vagy Budapesten... vagy is-is, a lényeg, hogy szexelni akar 0-24-ben.
– Várható volt, célozgatott is rá, amikor részleteztétek, hogy mit csinálnátok egymással.
– Várható... – vonta meg a vállát türelmetlenül Klaudia –, de ehhez még várakozni kell 1-2 hónapot.
– Kibírod? – kérdezte a szőke Odett komoly képpel.
– Bolond vagy! – Klaudia jelentőségteljesen pillantott az asztalon heverő laptopra.
– Annyira olaszos fejed van, hogy Milánóban senki se fogja kitalálni, hogy honnan jöttél! De miért Budapestet mondtál?
– Szerinted ez nem az? Budapesthez tartozunk...
– Melyiket választod? Inkább elutazol, vagy inkább Claudio jöjjön ide?
– Az előbbi... Helybe viszem neki a puncit. Eljönnél velem?
– Valahogy sejtettem, hogy ez fel fog vetődni! El. De mit csinálok addig? Kavartok éjjel-nappal, én meg...? Fogom közben a kezed?
– Majd megmondom neki, hogy viszem a barátnőmet, ő meg...
Odett felkacagott:
– Viszed a barátnőd punciját, ő meg hozzon még egy faszt! Azt fogja gondolni, hogy valami kiéhezett picsa vagyok, aki Milánóban akarja jól megdugatni magát.
– Eljönnél?
– El.
Klaudia úgy meghökkent, hogy elfelejtett reagálni.
– Arra mit lépsz – kérdezte Odett –, ha azt javasolja, hogy nyomassuk hármasban vagy négyesben?
– Megsértődöm 5 percre, aztán visszasértem, hogy nem akarok rajta osztozkodni, különben sem hinném, hogy 0-24-ben bírna szexelni, úgyhogy nem akarom még ezt is lefelezni!
– A kis irigy!
– Még jó. Elvárhatom, hogy én érdekeljem, ne a barátnőm!
– A legjobb barátnő azért más, mint egy sima...
– Enyém az elsőbbség!
– Ez jó! ...Muti meg azt, ahogy veri a farkát, amit még nem láttam! – Odett a laptop felé nyúlt.
– Mindet láttad... De ha lenne kedved online... – vetette fel Klaudia óvatosan. – Lenne?
– Nem tudlak követni. Most megkéred, hogy verje ki a farkát, mi pedig ketten nézzük?
– Nem egészen. Arra gondoltam, hogy úgyis csak az látható, Claudio pedig csak a puncimat látja... ami lehetne a tiéd is... akár.
– A kis perverz! Szóval én masztizzak közösen vele, mintha te volnál? Te meg röhögsz itt mellettem?
– Pisszenni sem fogok, ígérem, nehogy rájöjjön a cserére!
– Pedig rájön!
– Punci-punci... mindegy.
– Gondolod te, de különböznek! Nemcsak a formájuk, amire könnyen emlékezhet, amikor pár napja mutogattad neki, de a színe, a rés nyitottsága... és elfelejtetted, hogy neked kis fekete pamacs van a puncid felett, az enyém meg világosbarna-bolyhos.
– Huh! Pedig jó ötletnek tartottam!
– Jó is, Claudio is jónak tartaná, ha rájönne, hogy egy punci helyett kettőt ismerhet meg...
– Akkor feláldozom magam, kitárom a puncimat a nagyvilágnak, nyilvánosan megujjazom magam...
– Szörnyű lehet! – nevetett Odett. – De ha az segítség neked, akkor holnapra mind a ketten borotválunk, bedobjuk a cserét, ha pedig lebuknánk, mert mégsem ugyanazt a puncit látja, mint máskor, akkor megmondjuk, hogy mi ilyen jó barátnők vagyunk, és Milánóba is együtt utazunk, két punci, ha nekem is előhúz a kalapból egy havert...
– Megtennéd?
– Meg. És a kedvedért kavarok is Claudio haverjával... De végre hadd lássam egy kiverős videóját!
– Van még valami... – Klaudia felhúzta és szorosan átkarolta a térdét, mintha begubózna. – Mindig mondogatjátok, hogy tiszta olaszos vagyok. Pedig én nem is annyira, mint az anyám, én állítólag a nagymamámra hasonlítok, akit nem ismertem, sőt az anyám sem, mert a szülés után elvitte valami betegség. Fényképek igazolják, hogy ő, a nagymamám "mintha" olasz lenne, az anyám teljesen makarónievő, én pedig megint "mintha"... Rengeteg fotót láttam, kirándulásokról, tablóképeket, nagymamán 18 évesen szeretett pózolni... – Elhallgatott.
– Mi az?
– 18 évesen pontosan ilyen volt, mint én most, 18 évesen, és őt is Klaudiának hívták... ez utóbbinak persze nincs jelentősége. Mutassak ilyen képeket?
– Bocsi, de előbb muti olyan videót, amin Claudio kiveri a farkát, nem baj, ha láttam már, ismétlésnek... aztán folytathatod a családfádat!
Klaudia egy igazán mélyet sóhajtott:
– Egy pillanat, és... De előbb nézz meg valamit!
Kihajtotta a laptopot, kezével eltakarta a billentyűzetet, amíg beírta a jelszavát.
– Tessék! – Odett felé fordította. – Lapozz bele!
– Haha! Ez te vagy? Eeennyi szőrrel?!
– Nézd a szemét, homlokát, száját, nyakát, cicijét...!
– Jól van, te vagy, le sem tagadhatnád! De ennyi szőrrel? ...– Odett a szájához kapott és egy pillanatra kimeresztette a szemét. – Vagy nem is te...? Ő a nagymamád? 18 évesen? Honnan szerezted?
– Claudio küldte, hogy nagyon hasonlítunk egymásra azokkal az 50 évvel ezelőtti fotókkal, amit az ő nagyapja dolgai között talált egy sárga dobozba rejtve. Szerinte az öreg fényképezte a csajt saját használatra...
– Úgy érted, hogy Claudio nagyapja kavart a te nagymamáddal? ...Teljesen egyformák vagytok, egyik is Klaudia, másik is Klaudia, csak közben eltelt 50 év?!
– Hát lehet másra gondolni?
– Claudio mit szólt ehhez?
– Nem tudja, hogy mit kombináltam ki, csak érdekességképpen küldött párat.
– Sok van még?
– Nem tudom, mekkora lehet az a sárga doboz... de én inkább attól félek, hogy nemcsak ilyen meztelen fotók készültek, hanem... tudod, akció közben, amikor dugnak...
– Kérdezd meg!
– Nem akarom tudni... Amúgy is ott van még az a lehetőség is, hogy csak véletlen hasonlóságról beszélhetünk...
– Persze. – Odett elmélázott. – Túl sok a véletlen. Csak közben meg furcsa, mert ennyi egybeesés egyszerre...! És ez a hasonlóság!
– Majd kitalálom még, hogy mit lépjek – hagyta jóvá Klaudia –, az is elképzelhető, hogy nem is akarok találkozni az unokatestvéremmel, legalábbis nem uuúgy.
– Számíthatsz rám! Enyém Claudio, önfeláldozóan dugok vele, tiéd lesz a még ismeretlen haver!
– Ez is megoldás, de gyanús lesz...
– Jól van, együtt kitaláljuk, de addig se húzzuk az időt, mutasd azt a farok-videót! Mikorra ígérted a közös masztit?
– Mindegy, mert bármikor mondhatom, hogy most nem alkalmas... Mire gondolsz?
– Megejtjük most a punciborotválást, és amint Claudio belép, én bedobom magam... ha pedig lebuknánk, akkor az lesz a szöveg, hogy rácuppantam... ennek persze megörül, erre beadjuk az igényt a haverjára, majd várunk pár napot, és bejelentjük a cserét. Jó így?
– Nem tudom...
– Ne kéresd magad! Van borotvád?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése