TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák (18+)
Erotikus buborékok
/EROTIC BUBBLES/
- 13 erotikus történet -
(Az erotikus novella előzménye: Hm...STOP)
Két hm között egy harmadik
– Hm...Gábor döbbenten pillantott kollégájára.
– Ennyit tudsz kinyögni? Egy kicsivel több lelkesedést!
– Nahát, ez a Bella! – fújta ki Tibor egyetlen, sokatmondó szuszra.
– Na jó, már azt hittem, beijedtél!
– Dehogyis... Most mi lesz?
– Hát nem te beszélted meg vele, hogy elmegyünk és megdugjuk? – vigyorgott Gábor fölényesen. – Az előbb a telefonban még elég lelkesen adtad elő magad. Menjek egyedül?
– Nem találnál oda. – Tibor szeme előtt Bella barna, dús haja lebegett, és a ruhát szemtelenül feszítő idomok. A csomagolással gondolatban sem vacakolt sokat, inkább meztelenül képzelte el a lányt. – Ki nem hagynám! Induljunk, mert eltelik az a 10 perc, és lecsúszunk Belláról! Hogy is? Nos, megállunk a színház mögött-mellett-közelében, megcsörrentjük, és megmondja, pontosan melyik lakásban vár bennünket...
– Ezt útközben is elég lett volna... mondanod... – Gábor máris úgy lihegett, mintha egy lépcsőn szaladna felfelé, nehogy lemaradjon valamiről. – Vagy kezdheted... tudakolni... hogy pontosan hova is kell... menni... Nagy az a tér!
Az autóig aztán nem szóltak egymáshoz, lefoglalták őket a gondolatok. Elöl a 2 métert lefölöző Tibor a hosszú lábaival, mérföldes lépteivel hátra-hatra pillantva, mögötte Gábor, hangos zihálással. Az utolsó métereket futva tették meg. Bezuhantak az ülésekre.
– Hm. Mi lesz, ha Bella megismer?
– Honnan jött ez a kérdés? Persze, hogy megismer!
– Neked nem gond? Olyan fura ez az egész!
– Nem értelek. Megismer, de attól ugyanolyan ügyfelek vagyunk, mint mások, legalábbis én, és ugyanúgy dugni akarunk, mint mások, legalábbis én. Mi a különbség?
– Mégiscsak kolléganőről van szó...
– Ééés?!... Ugyanúgy kell csinálni, mintha nem kolléganő lenne... Vagy húzzál símaszkot!... Megvan az, amikor a kezdő bankrabló már a villamoson az arcába húzza a símaszkot?
– Szerinted... Szóval, az jutott eszembe, hogy Bellát nem fogja zavarni, hogy kollégák vagyunk?
– Büngyürke! Engem már nagyon zavar, hogy a kollégám vagy, és ez a sok aggódás! Csak nem tartozol a netes pinavadászok közé, akik nagydumásan befűzik a csajokat, aztán meg nem mernek elmenni a randira? Sokat hallottam már ilyenekről, de nem sejtettem, hogy rólad beszélnek!
Tibor nem tartotta fontosnak, hogy válaszoljon, de akadt még problémája:
– Hm. Melyikünk kezd?
– Mi van?
– Bella azt mondta, hogy csak egyenként... mehetünk, a másiknak addig várakoznia kell a szomszédban...
– Attól függ, jó csaj-e a szomszéd! Hehe!
– Hm. Nem úgy értette, hanem a szomszéd szobában... Szóval? Melyikünk kezd?
– Hm... Ha így felajánlottad a választás jogát, akkor én. Csak te meg addigra nehogy elmenekülj! ...és ne hümmögj már annyit, mert engem is rászoktatsz!
– Ne velem foglalkozz! Tudod már, milyen masszázst választasz?
– Hogy is szólt pontosan az ajánlat?
– Valami ilyesmi: mindegyiknek szex a vége.
– Akkor én már el is döntöttem: Csak a végét kérem! – Gábor válla rázkódott saját szellemességétől.
Bekanyarodtak a térre és megálltak a legelső szabad parkolóban.
Tibor fogta a kilincset, de még nem szállt ki:
– Hm. Nekem az is fura, hogy csak úgy... Érted?... Odamegyünk ismeretlenül és...
– Mi van?! Most meg ismeretlenül? Hm... Az előbb még az zavart, hogy kolléganő?!
– Ez az egész úgy fura, ahogy van...
– Büngyürke! Haladjunk! Kérdezd már meg, hogy hová kell menni! – Gábor kivette Tibor görcsösen szorító markából a telefont, majd a feje magasságában visszanyújtotta. – Azt is mondhatod, hogy egyikünknek sürgős! Na, legalább még addig kapard össze magad, amíg nekem elintézed...
– Hogyhogy neked?
– Telefonálni tudsz normálisan, de azon kívül teleparázod az utcát! Beszéld le nekem, hogy hová kell menni, aztán majd elmesélem, milyen volt!
Tibor gépiesen megismételte a legutolsó hívást, füléhez emelte a telefont, bele sem kellett szólnia, Bella rögtön közölte: "A virágárus bódé melletti lépcsőház, 17-es kapucsengő..."
Ahogy kinyomta a telefont, máris visszatért a bizonytalansága. Miért van az, hogy telefonon ennyivel könnyebb intézkedni?
– Ott a virágos, nyomni a 17-es csengőt...
Alig ért fel a jelzés a vezetéken, megérkezett a válasz: zümmögve nyílt a lépcsőház.
A földszinten nincs számozott ajtó, az első emeleten középen 4, jobbra és balra ugyancsak 4-4 lakás, összesen 12. A második emeleten megint elölről indul a számozás: 1, 2, 3... 12.
– Hm, így sosem jutunk el a 17-esig! – Tibor le akart ülni a lépcsőre, összeszedni a gondolatait. – Átverés?
– Büngyürke, ne add fel! – vigyorgott Gábor. – Hehe! Vagy itt fogsz várakozni, amíg végzek?
– Te láttál 17-es lakást?
– Azt nem, de én meg tudok számolni!
– Szívás!?
– Csak neked szívás. Hehe! Bella nem említette, hogy aki nem talál rá, az így járt?
– Bökd már ki, ha te tudsz valamit, mielőtt fellármázod az összes lakót!
Gábor felszegett fejjel, határozottan elindult balra, egyetlen lépéssel elhagyta az 5-ös számot viselő ajtót, megtorpant, élvezve a fölényét nyúlt hátra:
– Voilá! – Két alig hallhatót koppantott a festékszagú ajtón.
A szakaszosan táguló nyílásban szinte azonnal megjelent Bella feje, majd láthatóvá vált testének többi része is.
– Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte olyan csodálkozással, mintha hirtelen meg sem ismerné a kollégáit, és agyának arcfelismerő programján kellene átfuttatnia, hogy hol látta már ezt a két alakot. – Gyertek be, mert megláthat valaki!
A kihalt lépcsőházban egyetlen nesz sem hallatszott. Mindenki az ajtók mögül fülel, vagy üres az egész ház?
– Hm. – Tibor tudomásul vette, hogy Gábor előre engedi, és visszafelé pislogva ellenőrizte, hogy azért követi-e.
– Kerestük, hogy melyik a 17-es, és mindenhová becsöngettünk – vigyorgott Gábor, miközben megvárta Bellát.
A lány két zárat kattintott be vidáman, s egy pillanatra elkomorult:
– Nem voltál annyira vicces, mint képzeled!
– Jól zárd be, meg ne szökjünk!
– Annyira ijesztő lennék?
A bejárattal szemben egy apró konyha, jelzésértékűen miniatűr pulttal, tűzhellyel és asztallal, jobbra a mosdót és zuhanykabint tartalmazó, zsúfolt hatást keltő fürdőszoba nyitott ajtaja, mellette bizonyára a vécé, azon túl pedig az egyetlen szoba húzódott meg szerényen, nagyjából beterítette a franciaágy és a masszázságy.
A kollégák persze minderre csak egy pillantást vetettek, sokkal inkább a kolléganő kötötte le a figyelmüket.
– Jártatok már ilyen helyen? – csacsogott a lány, mint aki hozzászokott, hogy sürgősen oldani kell a feszültséget.
Tibor azon töprengett, hogy hány éves lehet Bella. 22? 23? 24? Nem mintha ez most lényeges szempont lett volna.
Mindhárman üzletkötéssel ütötték el az időt, függetlenül attól, hogy területi vezetőnek, értékesítőnek, szakmai menedzsernek, esetleg tanácsadónak nevezték magukat. Szabadteret kaptak a titulusok terén, de bármilyen hangzatosan szól is a névjegyük, házalással vegyes, telemarketinggel fűszerezett üzletkötéssel foglalkoztak – jobb híján –, és folyamatosan résen kellett lenniük, hogy a többszöri áttételen keresztül ne fogyjon el a nehezen megszerzett, csekélyke jövedelmük. Mert a szólás szerint "az aranyból is csöppen", akkor a jutalékból pláne!
Gábor válaszolt a lány kérdésére, miközben otthonosan helyet foglalt a franciaágy szélén:
– Barátságos kis lakás.
– De én nem a lakásra értettem, hanem... Jártatok már lányoknál, prostiknál... vagy ti ahogy hívjátok? – Kimondta! Tapasztalatai szerint érdemes egy direkt szóval – "prosti" – rátérni a lényegre, és egycsapásra feloldani minden félreértést.. – Mit szeretnétek?
– Nem akarunk eltérni a szokásoktól úgyhogy szexet! – vágta rá rögtön Gábor.
Tibor élénken bólogatott és zavartan hümmögött.
Bella is eleresztett egy elmélázott hümmöt, ami a pasik számára felért az "ennyi" megjegyzéssel. Aztán gyorsan rá is kapcsolt, mert az idő sürgette az akció kivitelezésében.
– Zavar valakit, ha leteszem a köpenyt? – kérdezte.
Köpenynek a rövid, sima, fehér ruhát nevezte, amit naivan egyszerűnek is mondhatnánk. Ha volna háta, de mivel a szabó csak a ruha elejével készült el, s ez a darabka szövet szinte függönyként takarta a lány elejét, miközben hátulról meztelenül hagyta, úgyhogy mégis inkább volt szexi, mint egyszerű és sima. Egyszerűen két sima fehér szalag jelentette a kapcsolatot a ruha elejével és a nemlétező hátuljával, s végül úgy mutatott, mintha Bella egy fehér függöny függöny mögé rejtőzne sikertelenül, mivel a galád függöny közszemélre tette minden domborulatát.
– Hm – felelte Gábor.
– Hm – nyelt egy nagyot Tibor.
Mire megtörtént mindez a megfontolt kinyilatkoztatás, a köpenynek nevezett, függönyhöz hasonlító ruhadarab a földre hullt.
– Hm? – várta a visszajelzést Bella, ahogy egyetlen hófehér tangában ácsorgott előttük.
Tapintani lehetett volna a feszültséget, de a kollégák inkább a lányt akarták tapogatni, kétoldalról szorosan mellé léptek, miközben nem vették észre, hogy még kimaradt egy lépcsőfok.
Bella nem szerette újra és újra figyelmeztetni a vendégeit, mégis kénytelen volt betartani a sorrendet:
– Egyben rendezitek, vagy külön-külön? – kérdezte.
Gábor veszélyt szimatolt, bár nem tudta, mi lehet az:
– Engem rendezhetsz le először...
– Kifizeted a haverodét is? – vágott közbe a lány türelmetlenül.
– Ha holnap odaadhatom... – Gábor a zsebét tapogatta, abban némi aprót, és kiverte a veríték arra a gondolatra, hogy a fizetség nem is jutott eszükbe a nagy sietésben.
– Nem! – felelte keményen Bella. – Akkor tőled most elbúcsúzom. – Tiborhoz fordult: – Mi a helyzet?
Tibor, mint aki lázálmában motyog, kollégákról és holnapról magyarázkodott érthetetlenül, de ez a lányt nemcsak nem hatotta meg, de feldühítette:
– Viszlát, uraim! – Két zárat nyitott ki hangos kattanással, szélesre tárta az ajtót, ezúttal azt sem bánva, ha a kihalt folyosóról valaki megláthatja szinte pucéran, majd becsapta az ajtót a kollégák mögött.
– Egyáltalán felismert bennünket, vagy nem is? – kérdezték egymástól, miután kiértek a térre.
– Olyan volt, mintha nem akart volna felismerni. Ez most a legfőbb gondod?
– Szerintem jobban tesszük, ha holnap nem emlékeztetjük rá... Holnapután se!
– És a többieknek egy szót se! Ugye, nem kiabáltad el, hogy megyünk Bellát megdugni?
– Csak neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése