Lábnyom a falon

TAVASZI EROTIKUSOK - 1. évad - erotikus novellák (18+)

Erotikus buborékok

/EROTIC BUBBLES/

- 13 erotikus történet -

Lábnyom a falon

Szeme teleszaladt érdeklődéssel, farkába váratlanul életerő tolult. Igyekezett a szavakra figyelni, hátha így ideiglenesen visszaáll az izgalommentes alaphelyzet.

– Minden kiürült – mesélte éppen a lány szomorúan, miközben lába közül hófehér bugyi keskeny csíkja mosolygott elő Nagybőgőre.

– Be kéne dugni! – vágta rá a férfi merészen, mert megörült végre egy olyan mondatnak, amit sikerült az elejétől a végéig, hiánytalanul megérteni, azaz mind a két szót: "minden kiürült".

A lány a kanapén egy pillanatra meghökkent, aztán elnézően mosolygott:

– Jó fej vagy, úgy érzem, mintha már régóta ismernélek – mondta, majd felhúzta és átkarolta a lábát.

Nagybőgő letette a fotel mellé a vékony táskát, de a már korábban előhalászott dossziét továbbra is ott tartotta és vászonnadrágja határozottan kiemelkedő elejének takarására használta.

Szemét képtelen volt elszakítani a hófehér bugyiról, amelyben mintha egy fonottkalács indulna kacskaringós útjára, de a péknek közben más dolga akadt, és megállt az első két, egymással ellentétesen kanyargó partnál. Nagybőgő nem bánta, hogy nincs tovább – ennyi a punci –, és szívesen kitapogatta volna a partokat is, és ami közöttük van, és persze nem csak az ujjaival...

– Nekem is ismerősnek tűntél már az első pillanatban – felelte automatikusan, hiszen ezzel a mondattal át lehet ugrani egy seregnyi ismerkedő-tapogatózó-udvariaskodó kört, és közelebb kerülni a célhoz.

A cél pedig ott virított vele szemben!

Milyen szép is az üzletkötők élete! Néha.

– Mondd csak még egyszer a neved! – kérte a lány. – Hátha rájövök, honnan ismerlek!

– Péter Pál, nem tudom, melyiket mondhattam, de valószínűleg mind a kettőt, mert úgy szoktam – felelte Nagybőgő, és összehúzott szemmel várta, hogy a húszas éveinek második felében járó lány felismeri és a nyakába ugrik. – Nagybőgőnek hívnak a haverok...Meg a lányok, akik ismernek.

Ez a kiegészítés sem segített, a szőke fej elgondolkodva, de tagadólag mozgott.

– Még az fontos lehet, hogy már több mint 10 éve üzletkötéssel foglalkozom... talán kötöttünk már régebben szerződést... – Nagybőgő reménykedett, hogy nem marad el a viszontlátásból következő fergeteges ünneplés. Először letépi a bugyit, mert már bántja a szemét ez a vakító fehérség!

– Nem szokásom idegen üzletkötőkkel... közelebbről megismerkedni! – kacagott a lány. – Valami más alkalomból találkozhattunk, mert úgy érzem, hogy... szóval közelebbről ismerjük egymást.

– Dugtunk? – Nagybőgő nyelt egy nagyot, majd reménykedve felnyögött, szeme kiguvadt. Érezte, hogy az ismétlés esélye a levegőben kavarog. Csak meg kell ragadni!

– Hááát... Elképzelhető... Mondjuk úgy, hogy nem zárnám ki. Régen rengeteget buliztam, és hát... be is voltam sózva egy kicsit, és azt hittem, hogy minden buliban hagyni kell, hogy záróráig felszedjen valaki.

– Nem lehetett ez olyan nagyon régen! – Nagybőgő szándékosan nem akart más témára váltani, "itt vagyunk a legjobb helyen".

– Tíz éve... vagy kevesebb...

– De nem utáltad meg a szexet, remélem! – Ijedt képet vágott.

– Azt nem mondhatnám – nevetett a lány –, inkább áttértem a mennyiségről a minőségre, bár meg kell vallanom, hogy amikor a barátom egy-két hónapra "kint van", akkor visszasírom a mennyiséget... – vallotta be a lány.

A "kint van" Nagybőgő értelmezésében külföldi munkát jelent, de a dolognak nem ez a része izgatta, hanem szegény lány sorsa, aki egy-két hónapig kénytelen lemondani a szexről. Bár nem tűnik olyannak, aki hónapokig se teszi szét a lábát! Szóval ezt jelentette a "minden kiürül", azaz egyedül marad... csak akkor még nem annyira a szavakra figyelt, hanem a fehérségre a felcsúszott rövid ruha alatt!

Nagybőgő úgy érzete, hálás lehet Beatrixnek, akitől a naponta felkeresendő címlistát kapja. Az öléből az alacsony asztalra tette a dossziét, tetején a napi címlistával, alatta az előkészített szerződésekkel, a munka ráér.

– Mi az, amit a legjobban szeretsz, ha nemcsak mennyiségben, hanem minőségnem is gondolkodunk? – Óvatosan tért át a leendő közös dolgaikra.

A lány elhúzta a száját:

– Nem tudom értelmezni a többesszámot. Neked felesleges az én szexuális szokásaimon gondolkodni! – A következő pillanatban mindennek ellentmondva folytatta: – A helyzet és az alkalom adja. Amikor valakivel hazafelé sétáltunk a buliból, jólesett az ölébe ülni a legközelebbi padon, és úgy mozogtam, ahogy kedvem volt, és azóta sem értem, hogy a "betartani" kifejezést miért használják negatív értelemben, amikor olyan jó volt akár fél percre is megmerevedni, amíg valaki elment mellettünk... De miért mesélem ezt neked? Szerinted se valami padon jöttünk össze?

– Biztosan nem, mert én még nem tartottam be utcai padon, viszont benne lennék!

A lány egy elfutó mosollyal díjazta a megjegyzést, majd folytatta:
– Olyan fejed van, aki nem szereti az extrém helyzeteket. – Csipetnyi gúny bujkált a szavaiban, de nem a sértő, inkább a provokáló fajtából. – Dugtál már buliban?

– Középen? – hökkent meg Nagybőgő, azaz Péter Pál.

– Miért?! Az lehetetlen? Nem éreztél még késztetést, mondjuk lassúzás közben, amikor a farkad odanyomod a csajszi lába közé, vagy a kezébe adod, hogy egyúttal bedugjad? – A lány nem várt választ, mert leolvasta a "de igen"-t a pasas arcáról. – Ugyanazzal a lendülettel be is dughatod, csak arra kell vigyázni, hogy fel ne boruljatok, mert mégsem olyan, mintha a csajszit a falhoz támasztanád a terem szélén. Na, ha nem középen, akkor a fal mellett dugtál már?

– Ez még kimaradt... Hova jársz bulizni? – Péter Pál úgy kérdezte, mint a bulihelyek avatott ismerője, vagy aki nélkül el sem kezdenek egy valamit számító bulit.

– Eljönnél, mi?!

– No persze!

– Befejeztem. Megvallom neked, hogy néha jólesne egy gyors kavarás, főleg az a része, amikor már lehetetlen visszafogni magunkat, minden megy a maga útján. Mit csinálsz?

Nagybőgő minden szó nélkül gombolta ki a nadrágját, majd elővette a farkát. Akár egy betonkaró a szőlőben!

A lány érdeklődéssel figyelte a mozdulatot és az eredményt is, de nem hagyta abba, amit elkezdett:

– Lehet, hogy mégis kinőttem a bulizásból, és nem a mennyiségre törekszem... és valahogy egyre hosszabb az idő, mire engedek és azt mondom, hogy "na jó, ha már úgyis áll a farkad, engem meg úgyis érdekel, hát dugd be!" ...Úgy, hogy "Sziszi", úgy sem emlékszel rám? Mindenki Sziszinek hív, aki valamennyire ismer, aki meg közelebbről, annak csakis Sziszi vagyok! – Kiegyenesítette a lábát, felállt a kanapéról, és Nagybőgőhöz közelített.

Péter Pál nem tudta, melyik a jobb válasz: Sziszit ismerni vagy nem ismerni....

Egy lépés... fél lépés...

– Tulajdonképpen milyen szerződést akarsz velem aláíratni? – kérdezte Sziszi. – Ez a nevemről jutott eszembe.

Nagybőgő az asztalon heverő dossziéra mutatott, közben a végtelenül hosszú combokat leste. Letottyant az asztal melletti fotelbe, megteszi ez is pad helyett.

Sziszi kíváncsian pillantott a papírkupacra.

– Hol írjam alá? – Egyik kezével Péter Pál térdére támaszkodott, másikkal beletúrt az iratokba. – Miért van a nevem mellett egy felkiáltójel?

– A telemarketingesek így jelzik, hogy te még nem egyeztél bele... téged még meg kell dolgozni.

Nagybőgőről patakokban kezdett folydogálni a víz.

– Megdolgozni? Ez aranyos!

Nagybőgő örült, hogy elővette már a farkát, mert a lány keze szinte már ott járt.

– Megdolgozni vagy megdugni? – Sziszi elmerült a címlista tanulmányozásában, miközben még közelebb támaszkodott a meredező falloszhoz. – ...Jé, mész a kurvákhoz is? Azok nem fognak ám fizetni, legalábbis nem pénzzel! Nem is tudtam, hogy van igazi nevük is... haha! – Olyan neveknél és címeknél állt meg a tekintete, akik ugyanebben a lépcsőházban laknak.

– Neked sem kell fizetned.

– Tényleg? Puncival sem?

Nagybőgő nyelt egyet:

– Utólag van számlázás, küldenek csekket... előre nem kell... fizetni... – Sikerült nagyjából összefoglalni az üzletkötéshez tartozó legfontosabb tudnivalókat. – De a punci az jó lenne! – sóhajtott.

Most először nyúlt a lány felé, és szemérmesen megsimogatta a popsiját.

– Ez igen! Egy üzletkötő, aki nem akar átverni? ...De dugni azért jó volna? ...Szereted a puncit a nyelveddel kényeztetni?

Sziszi megvárta a bódult bólintást, aztán kibújt a ruhájából, lerúgta a bugyiját:

– Ha nyalogatod egy kicsit a puncimat, úgy elveszed az eszem, hogy utána bármit megcsinálhatsz velem! Jól hangzik? – Nem ült vissza a kanapéra, a hátát tette az ülőkére, majd felemelte a lábát a feje fölé, még egy kicsit, mééég..., s mint egy cirkuszi guminő, lábujjaival a falnak támaszkodott.

Nagybőgőnek a cirkuszi produkció mellett a svédasztal is eszébe jutott volna, ha egyáltalán bír még gondolkodni. Először a farkát illesztgette az eddig csak bugyin keresztül megcsodált, fonottkalácsra emlékeztető, pirosló puncihoz, majd nekiesett. Habzsolás közben meg sem fordult a fejében, hogy a saját élvezetét készíti ezzel elő – hiszen azt ígérte a csaj, hogy mindjárt ő következhet –, hiszen csodás volt telibe kapni...

– Ne foglalkozz vele! – sziszegte Sziszi, amikor csengetéssel próbálta őket valaki megzavarni. – Biztos valami üzletkötő-házaló! Rengeteg van ezekből.

Egy-két perc múlva talpára állt a lány, egyetlen mozdulattal széthúzta a kanapét:

– Meglovagolhatlak, vagy mást szeretnél?

Péter Pál sietve feküdt a hátára, és meredten bámulta, ahogy Sziszi föléje helyezkedik... majd a falat tanulmányozta, ahol jól kirajzolódtak a lány lábujjainak nyomai, és valamivel távolabb az egész talpa is látszott, még arrébb megint lábujjak... és így tovább. Akár egy lábnyommintás tapéta, vagy inkább modern, sejtelmes, erotikus festészet napjainkból...

Vége