Őszi faház 2.

Előzmény:

Őszi faház 1.

Ha a panzió...

Az panzió erotikus meséi

1. évad.

Őszi faház

2.

– Te egyszerűen belelátsz a gondolataimba, igazán intelligens lány vagy. Ritkaság az ilyen…

– Na, idefigyeljetek! Ennyi…

Csak kettőt lépett, de azokat nagyon határozottan.

Ekkor egy autó gördült be lomhán és csendesen az erdőbe, s megállt tőlük 4-5 lépésre. A lány vidáman biccentett a sofőrnek, aki kiszólt a leeresztett ablakon:

– Bocs, nem akartalak zavarni… Megvárlak.

– Dettihez jöttél? Ma elfoglalt…

– Hozzád. Csak egy gyors szaxi…

– Máris a tiéd vagyok! – A lány megszorította, majd elengedte a falloszokat. – Vége a gyereknapnak!... – Kibújt a ruhájából, óvatosan, cipőn keresztül lehúzta a bugyiját is, majd beült az autó anyósülésére, lábával kifelé.

A két srác magáról megfeledkezve bámult, ahogy a sofőr kiszállt, megkerülte a járművet és cigiért kotorászott a zsebében, miközben két szorgos kéz munkája nyomán térdig lecsúszott a nadrágja. Mire rágyújtott, és a kocsi teteje felett vígan pöfékelt, a lány egyenletes mozgással szopni kezdte a megnyúlt zacskó fölött himbálózó, rövidre szabott farkat.

– Ő a legjobb – jelentette ki az autó tetején könyökölve dohányzó férfi, és szabad kezével megsimogatta a lány haját. – De ha hosszú menetet akartok, vagy többet, vagy sok időtök van játszadozásra, akkor Dettit válasszátok! – oktatta a zavartan álldogáló srácokat. – Hazaviszitek egy napra, vagy itt van egy panzió a közelben, és egy időre letudhatjátok az ingerenciátokat…

Dominik és Gergő összenéztek: Valami ilyenre vágytak, amit az ismeretlen könnyedén felvázolt.

– Ezt jelenti a tapasztalat! – szólt Dominik elismerően.

A férfi elégedetten mosolygott:

– Sok-sok kísérletre van szükség ahhoz, hogy az ember megtalálja a megfelelő megoldást… – Elhallgatott, és lefelé nézve figyelte a lányt, a ki lelassult és megállt. – Bomba szád van!

A lány még tartogatta a farkat a szájában, aztán kezével nyomogatta-húzogatta egy kicsit, lenyalta a végét, majd a félreálló férfi mellett kiszállt a kocsiból és öltözködött.

– Dettit most is a panzióban találjátok – fordult a srácok felé –, ő olyan hooosszú programokat vállal. Se vége, se hossza.

Dominik és Gergő a kétoldalt letámasztott biciklikre mutatott.

– Nincs messze. – Az ismeretlen férfi a nadrágját igazgatta. – Gyalog sincs messzebb… De elviszlek benneteket és vissza is hozlak, úgyis beszélnem kellene a csajjal.

– Már megint vendégeid lesznek? Nem olyan régem voltak… Vagy rosszul emlékszem? – kérdezte a lány bennfentesként.

A férfi lemondóan legyintett:

– Újabban már kéthetente jönnek.

– Délelőtt dolgoznak, délután meg… elkenik Detti szája szélét?

– Még mit nem? Kitalálták már, hogy délben érkezzenek, megebédelnek, az ebéd eltart 3-ig. A délután stimmel, de nem csak a száját kenik ki, este meg utaznak haza, a töméntelen munkától még vacsorázni sincs idejük.

A srácok csak álltak a biciklik mellett, hol egymásra, hol a beszélgetőkre pislogva csodálkoztak ezen a bizalmaskodáson.

A lányról már nagyon lerítt, hogy sietne, várja a munka, de igyekezett leplezni türelmetlenségét, amíg az autós kuncsaft ráérősen benyúl a hátsó ülésre, kinyit egy táskát, kivesz belőle egy pénztárcát, s onnan átad egy bankjegyet. Ekkor egyetlen intéssel elintézte hármukat:

– További szép napot mindenkinek! – Billegő fenékkel kisietett az erdőből.

– Na, nyomás, ha jönni akartok! – Az autós nyújtózott egyet a nyitott ajtó mellett. – A bicajok maradhatnak, innen nem lopja el senki, vagy bedobhatjuk hátra.

– És visszafelé…? – kérdezte Gergő bizonytalanul.

– Mondtam már, hogy jövök aztán vissza a városba…

A srácok kapkodva egymáséhoz zárták a bicikliket.

Elegáns lassúsággal fordult be az autó a panzió elé, ám nem keresett magának helyet a parkolóban, hanem a faházak felé gurult. A legtávolabbi szögletben állt meg.

A házikókat 2 évvel ezelőtt állították fel a fák között, hogy a családok és kisebb társaságok zavartalanul élvezhessék a friss levegőt. Minden épülethez tartozik parkolóhely, sütögetésre alkalmas tűzrakóhely, és asztal meg padok is.

Dominik és Gergő izgatottan lépdeltek alkalmi sofőrjük nyomában. – „Vajon tényleg itt van Detti?” – Egyetlen halvány jel sem árulkodott, hogy itt lenne valamelyik faházban.

Csak a legtúlsó házikó mögül kandikált ki egy motorháztető, s a gyalult asztal mellett egy férfit pillantottak meg. Ötvenedik évét túlhaladta már, s nem is egy-két esztendővel. Unott arccal nézegetett egy doboz sört, és semmi más nem keltette volna fel a látogatók figyelmét, mint az öltözéke:  Egy zakó alatt csupán szőrös mellkast, a pipaszár lábain pedig csak egy nyáron divatosnak számító, combközépig érő, csíkos strandgatyát viselt.

A percekkel ezelőtt megismert, a srácokat ideszállító pasas fölényes modora elillant, itt most ugyanolyan ügyfél, akár a fiúk, udvariasan megszólalt:

– Elnézést a zavarásért, egy hölgyet keresünk…

– Folytassátok nyugodtan, mert nem én vagyok! – A csíkosgatyás mutatóujjal ugratott egyet a sörösdobozon.

– Esetlen nem látott mostanában errefelé…?

– Prütykölni akartok?

– Meg kellene vele beszélni egy…

A dobozpöckölő megint nem hagyta befejezni a mondatot:

– Nem beszélni kell, hanem… no mit?... csinálni. – Felemelte a hangját:  – Prütyköléshez kerestek hölgyikét? – Látva, hogy a három jövevény távozni készül, gyorsan hozzátette: – Nem hinném, hogy ráérne veletek foglalkozni!  – A faház nyitott ajtajára mutatott. – Roppantul le van terhelve mostanság.

„Megvan a csaj!” – ujjongtak magukban a srácok.

– Zavarhatnánk egy percre esetleg?

A csíkosgatyás legyintett, alig észrevehetőt biccentett a házikó ajtaja félé, majd visszatért a megszokott dobozpöcköléshez. (Folyt.köv.)

Folytatás: Őszi faház 3.