Előzmények:
Ha a panzió...
Az panzió erotikus meséi
1. évad.
Őszi faház
3.
Az ágyon elterülő koma hasonlított a kintihez, talán csak a ruházatuk különbözött: a benti úr gyakorlatilag nem viselt egyebet, csak egy lányfejet a terjedelmes has lejtőjén. – „Detti!” – A lány viszont mosolygott, és két ujjal hasztalan kísérelte meg bebizonyítani egy visszahúzódott farok állóképességét, minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult.
Igyekezetében hiába tartotta vissza a lélegzetét és hiába koncentrált feszülten, az apró szerszám kártyavárként utasította vissza a vállalkozást.
– Elnézést a zavarásért… – kezdett bele ismét az autós férfi.
– Hozol nekem egy sört? – mozdította meg a terjedelmes hasat az ágyon elterülő alak
A felcsattanó négy szó rekedtes volt, de erőteljes, és inkább parancsnak hangzott, mintsem kérdésnek, a kéréstől meg még sokkal messzebbre pöttyöznénk be a grafikonon.
A lány megértette, hogy ez is az ő dolga, felemelkedett, ruganyos léptekkel a hűtőhöz ment…
Ennyi történt. A három, zavartan álldogáló idegen azonban ennél jóval többet látott: Mintha bársonyon osonna, megfeszülő izmokkal és megremegő mellbimbókkal, és úgy hajolt le a sörök polcához, ahogy nősténypárduc tenné, ha meg akarna csókolni egy kisegeret. Megigazította legördülő hosszú haját, egy pillanatra felegyenesedett, és kiszólt a nyitott ajtón:
– Vihetek egy sört?Mire a válasz megérkezett volna, Detti úgy ahogy volt, meztelenül kilibegett az elfoglalt csíkosgatyáshoz, s máris újra visszatért.
Gergő kísértést érzett, hogy meglesse, egyáltalán éri-e a földet a lány lába, ám fentebb is akadt bőven látnivaló.
A srácok ezekben a másodpercekben fogalmazták meg magukban, hogy mit is szeretnének. Először is Dettit!
Dominik és Gergő, ha belelátnának egymás gondolataiba, meglepődnének, mennyire hasonlóan képzelték el: Sok meztelenkedés, hülyéskedés, és szexelés persze, egymásután és egyszerre… Ennyire egyszerű.
– Mit akartok? – kérdezte a pocakos, miközben a lány ismét elfoglalta előbbi helyét.
A potrohosnak gondjai lehettek, úgy 50 évvel ezelőtt a mondatfajtákkal, vagy csak azóta túlságosan hozzászokott a felszólító módúhoz, mert az egyébként sem túl udvarias „mit akartok?” így értelmezhető: „takarodjatok!”
A három jövevény meg is értette az udvariatlanságot, hiszen egyikük sem szeretné hasonló helyzetben, ha megzavarnák.
– Csak egy időpontot szeretnék egyeztetni a hölggyel.
– Holnap délig nem ér rá! – reccsent a válasz.
Detti azonban kedvesen mosolygott az autós férfire:
– Jönnek megint a vendégeid? Mikor?
– Csütörtökön, délután – hangzott a felelet.
– Rendben van. Hol talizunk?
– Itt kellene, mert idejövünk ebédelni.
– Lassan többet lakom a faházban, mint otthon… – Detti szeme is nevetett. – Ugyanaz a két fazon megint?
– Azok…
– Ez a kettes szám a másik végzetem a faház mellett. Miért mindig kettesével jön mindenki? – A srácokra nézett: – És ti… ketten?
Dominiknek sikerült előbb hangokat formáznia:
– Ha adsz egy telefonszámot, megbeszélhetjük.
– Ha mindenkinek megadnám, egyfolytában a telón lóghatnék! Vagy döntsétek el most, vagy keressetek meg személyesen amikor aktuális! – Hangja azonban lágy és kedves volt.
– Pénteken kettőtől… – szólalt meg Gergő tétován.
– És ti ketten, gondolom, vagy lesznek még haverok?
– Lehet, hogy még kettő…
– Azt már magamtól is kitalálom, hogy ebben a faházban szeretnétek… – kacagott a lány.
Nevetése nyomán megmoccanni látszott az élettelen pénisz.
– Ha be akartok szállni prütykölni, a költségekbe is beszállhattok! – süvöltött fel a hátuk mögül. A dobozpöckölő állt ott, csíkos alsóját szorongatva.
A három jövevény valami elnézést-félét morogva kilépett a házikóból.
A kocsiban a rövid úton nem szóltak egymáshoz, Dominiket és Gergőt az alkalmi sofőr a lezárt bicikliknél tette ki.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése