Tanyamesék
erotikus novellák
Lánytanya
1.
Úttalan út végén
1.
Úttalan út végén
Gina saját hajának illatát
érezte, ahogy a leeresztett ablakon beáramló szél bele-beletúrt.
Folytatás: Lánytanya 2. Tartozás
Megállt a taxi, mintha az újszagú autó kiszimatolta volna, hogy aszfaltúthoz szokott négy, kényes gumija poros lehet,
amint letér a gyanúsan dülöngélő dűlőútra.
A lány kérdőn nézett a
taxisra, majd lesütötte a szemét. Nem tudta, hogy véget ért-e a fuvar, s ha
igen, akkor mennyit kell fizetnie.
„Majdcsak megmondja a pasi!”
– gondolta. Ha egész úton képes volt némán a combját bámulni, hátha a végén meg is
szólal.
A taxis a kijelzőre
mutatott: a „HUF” előtt négyjegyű számsor világított.
Az országút kihalt, a legközelebbi
tanya úgy 100 méterre látható a poros és kátyús út mentén.
Gina előhalászta színes
gyöngyökkel díszített, gyerekes pénztárcáját.
„Mennyi borravalót kell adni?” – Először utazott taxival, nem ismerte a
szokásokat. Bár azt sejtette, hogy a sofőrnek inkább a forgalmat kellett volna
figyelnie, mintsem az ő combját, és talán nem szükségszerű, hogy a bemondott
kilométerkő és buszmegálló között befejeződjön a fuvar, akkor is, ha az utas
még nem ért célba… Bátortalanul megkérdezte:
– Be tudnánk menni ezen az
úton?
– Az más tarifa, mert több
benzin fogy.
– Rendben. – Zavartan
megtekergette hullámos, barna fürtjeit, ám hirtelen elkapta onnan a kezét, mert
a 40-45 év körüli férfi olyan szemeket meresztett rá, mintha legalábbis nyakig felhúzta
volna a felsőjét, kivillantva cicijeit. – Mennyit fizetek?
– Azt nem tudom előre, de
biztos meg fogunk egyezni. – A taxis futólag megérintette a közelebbi, meztelen
combot.
A lány óvatosan belelesett a
szorongatott pénztárcába:
– Majd szólok, ha nem kell
tovább vinni.
– Általában előre kérem
fizetni – nyújtogatta a nyakát a férfi, és nem lehetett megállapítani, hogy a
pénztárca belseje érdekelte jobban, vagy a lány lába köze –, de most kivételt
teszek.
– Az előbb még azt mondta,
hogy nem tudja előre megmondani.
– Meg tudnám saccolni az
árát.
A távolból erősödő
kutyaugatás hallatszott, mintha a tanya őrzői megelégelték volna az útszéli
tanakodást.
– Csak azt a kutyás házat kell elkerülni – kérte a lány –, utána gyalog megyek tovább.
– Messzire kell menni?
– Nem, a második tanya.
– Én csak egyet látok…
Gina elbizonytalanodott. „Én
is” – gondolta, de nem válaszolt. A kilométerkövet és a buszmegállót
megtalálta, földes út meg csak egyetlen egy vezet a pusztaság belsejébe…
Elindultak, gomolygó
porfelhő kísérte a taxit. A fizetendő összeg nem változott, hiába figyelték
barna lányszemek gyanakodva a kijelzőt.
Elhagyták az útról is jól
látható tanyát, és négy kutya csatlakozott csaholva hozzájuk. Egy félbemaradt
homokbucka és néhány fa mögül kibukkant a következő épület.
– Ez lesz az! – kiáltott fel
megkönnyebbülten a lány.
A taxi bekanyarodott a kapu
nélküli udvarra, de nem gurult el a tanyáig, mintha a sofőr még előtte el
akarná intézni a fuvardíjat.
A szomszéd kutyák,
tiszteletben tartva a telekhatárt, megtorpantak a hiányzó kapunál, majd egymást
ijesztgetve visszafordultak.
Gina várta, majdcsak mond
valamit a taxis, de attól tartott, hogy tudja, mi lesz a tarifa.
A por még kíváncsian
lebegett egy darabig, aztán minden szemcse megtalálta a leshelyét.
A taxis feltette a jobbját az
ülés háttámlájára, és vigyorogva kétfelé nyújtotta a lábát. A lány előrehajolt,
és a tükörből ellenőrizve a távolodó kutyákat, arra készült, hogy feltépi az
ajtót, kiugrik, és a házba menekül. Ujjai a pénztárca gyöngyeihez izzadtak…
A férfi felváltva a tükörbe
és a tanya felé pislogott, nehogy megzavarják a fuvardíj bekasszírozása közben,
és lassan egész testével a lány felé fordult.
„Most fogja lenyomni a
fejem…! – Gina feltűnés nélkül ellenőrizte, hogy melyik irányban és milyen
magasságban találja az ajtó kallantyúját. – Mire vár? – Abban bízott, hogy a
házban meghallották az autó érkezését, és meg fogják nézni, hogy ki jött. – Ha
egyáltalán itthon vannak!” – Azt sem tudta, hogy hány embernek jelent otthont a
tanya, de akár egynek is megörült volna. Kár, hogy nem jelezte előre a
látogatást, de hiszen – és ez bizakodással töltötte el – azt mondta a
barátnője, hogy délutánonként bármikor jöhet…
A taxis a cipzárral babrált,
talán elvárta volna, hogy a lány vegye elő a farkát.
„Elfutok a bejáratig, oda úgyse jön utánam…”
– tervezte Gina.
Jó nagy udvar, legalább 20
méter a táv.
„Ha lenyomja a fejem és megmarkolja a hajam,
nem lesz menekülés! – gondolta hidegvérrel. – Akkor bizony cumizás lesz.” – Ám
hiába a felismerés, moccanni se bírt, mint a béka, amit egy gólya bűvöl néma
érdeklődéssel.
(Folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése