Tanyán 2.

Előzmény:

Tanyán 1. Mikor mutatod már meg?

Tanyamesék

erotikus novellák

Tanyán
2. fejezet

Ne kapcsold fel a villanyt!
 

A kerítés átvette, és rezonancia – vagy inkább zörgés-csattogás – formájában továbbította Jani lökéshullámait. A férfi végiggondolta, hogy a ház valamelyik ablakából oda lehet-e látni, de nem akart emiatt megfordulni vagy szünetet tartani, inkább megnyugtatta magát, hogy túl messze vannak az épülettől, és lassan beleolvadnak a leereszkedő szürkületbe.

Akkorákat lökött Adélon, hogy a nő erősen kapaszkodott, és hangosan nyöszörgött:

– Meddig bírod?

– Sietünk valahova?

– Nem azért, csak… nem ismerek senkit, aki ilyen sokáig… csinálja, egy-két húzás és kész.

– Most már ismersz. Éjjel találkozzunk a konyhában! – lihegett Jani.

– Ott akarod csinálni?

– Lemegyünk a kazánhoz.

– Jól van, de még ennek sincs vége…

A férfi gyorsított a tempón, és majdnem teljesen kihúzta a falloszát minden fordulatkor. Erősen tolta vissza.

– Ne olyan hirtelen – nyafogott kéjesen Adél –, mert mellé szalad.

– Másik… lyukba? – kapkodta Jani a levegőt.

– Nem akarom popóba… és, ha nagyon kihúzod, telepumpálsz levegővel… De ne sértődj meg, és ne állj meg!

– Igenis! Duglak, ahogy… bírlak…

– Semmi panaszom sincs, tökéletes a kiszolgálás.

– No… majd éjjel… ha… több időnk… lesz! – A férfi hangja annyira halványan szólt, mintha minden erejét csípőtől lefelé koncentrálta volna.

Hirtelen, amikor a legmélyebb ponton járt, megfeszült, benntartotta a falloszát, és nyögve ürítette ki a forró nedvet.

– Ez igen! – merevedett meg a nő is, és testében hullámokat vetett az odaadás. – Állok elébe az ismétlésnek, de legközelebb valami stabilabbhoz szeretnék támaszkodni.

Az ismétlés azonban elmaradt, és Jani hiába osont ki a felesége mellől, és hasztalan kereste Adélt az egész házban éjjel, a megbeszélt időpontban.

– Elaludt? – fortyogott magában.

Nagyon rákészült a kazánházi szexre, és gondolatban előre eljátszotta, mi mindent fognak kipróbálni, bár úgy sejtette, hogy nem sok újat tud mutatni a nőnek.

Elviselhetetlenek érezte a csalódást.

Végigment az egész házon, hátha Adél mégis előkerülne, és a földszinttől az ideiglenesen benépesült tetőtérig reménykedett. Még azt sem tudta, hogy melyik ajtó mögött találja meg a nőt, mert napközben még nem tulajdonított jelentőséget a fekhelyek elosztásának – a vendégek elhelyezését ráhagyta a feleségére – pedig most jól jött volna ez az információ.

Mindenütt sötét volt.

Már-már lemondóan visszakullogott volna a hálószobába, amikor mozgolódásra lett figyelmes.

– Dugnak – gondolta keserűen és irigykedve. Ő is kedvelte a két álom közti spontán akciót.

Megállt a lefelé vezető lépcsőn.

Lépteket hallott, mezítlábas talpakét, alig hangosabbat, mintha egy ragadozó nagymacska osonna a lamináltpadlón. Szeme megszokta már a sötétséget, és egyébként is tudta, hogy idegen nem tartózkodik a házban, mégis meglepődött, amikor közvetlenül mellette bukkant fel egy alak.

A lány hangtalanul sikított fel, megtámaszkodott a sima korlát fájához, majd eszeveszett iramban rohant lefelé.

Jani a konyhában érte utol, ahol hangosan lihegve állt az ablaknak háttal.

– Megijesztettelek? – kérdezte csendesen, csillapítóan.

Odakint a félhold ezüst-szürkéskékre varázsolt mindent.

– Semmi gond – válaszolta a lány még mindig lihegve.

Jani felismerte Karola hangját. Álltak egymással szemben a sötétben.

– Iszunk valamit az ijedtségre?

– Azért indultam, inni… az ijesztés csak utána jött… Ne kapcsold fel a villanyt!

– Ahogy akarod… De miért ne?

– Meztelen vagyok. Mondom, hogy csak inni szaladtam le, és nem gondoltam, hogy találkozni fogok valakivel.

A férfi kinyitotta a hűtőt, de nem befelé nézett, hanem a kivilágított lányra:

– Ejha! – Sokadszorra állapította meg, hogy a felesége rokonságához csupa jó nő tartozik.

– Odafigyelj, mert leversz valamit!

– Kiismerem magam… Egy pohár könnyű bor?

– Jöhet, csak csukd már be azt az ajtót! Te mit bóklásztál a sötétben?

– Megnéztem, hogy minden rendben van-e…

– Haha! Várj csak, kitalálom! Be akartál osonni valamelyik csajhoz…

– Jó ötlet.

– Jó ez a rozé! Ahhoz képest meg főleg, hogy egy pohár vízért indultam. Szoktak ilyet hajnalban inni?

– Ne áruljuk el senkinek, mert még irigykednének!

– És megbotránkoznának… Azon is csodálkoztak, hogy meztelenül alszom. Képzelheted, mit szólnának, ha észrevennék, hogy meztelenül lejöttem borozgatni a házigazdával.

– Ezt sem fogjuk elárulni.

– Közös titkunk lesz. Hacsak meg nem szomjazik még valaki a rokonságból és itt talál bennünket.

– Aludjanak ilyenkor! – dörmögte Jani. – Bemehetünk a kazánházba, ott nem fognak zavarni.

– Te mért vagy ennyire felöltözve? Lehet, hogy mégsem csajozni indultál?

– Levetkőzhetek, hogy ne legyél zavarban.

– Nem én vagyok zavarban… Közelebb se mersz jönni.

A férfi egyetlen lépéssel 10 centire megközelítette Karolát.

– Tévedtem… – nevetett a lány.

– Gyere a kazánházba! – ismételte meg Jani.

– Vissza kell még mennem, mert csak...!

– Tán éppen félbemaradt valami?

– Úgy is mondhatnánk, de nem az, amire gondolsz! Csupa-csaj szobában alszom.

– Gyere utána, gyere a kazánházba!

– Értettem az előbb is. De minek? Mit szeretnél?

– Ott le tudunk ülni.

– Ülve szereted?

A férfi meglepődött, de rávágta:

– Te választhatsz. 

Mindez néhány évvel ezelőtt történt.

(Folyt.köv.)

Következik: Tanyán 3. Nemcsak pikk-pakk