Tanyamesék
erotikus novellák
Tanyán
1. fejezet
Mikor mutatod már meg?
Már egy-két nappal korábban megérkeztek, akiknek hosszú utat kellett megtenniük.
– A kemény mag – jegyezte
meg Jani, az örömapa, büszkén végignézve a kiterjedt rokonságon.
Hamar betöltötték a várostól
alig 200 méterre található, háromszintes házat és az udvar, vagy inkább a
birtok minden szegletét. Legtöbben a tekintélyes méretű teraszon élvezték a
nyárvégi napsugarakat.
Jani tekintete gyakran
tévedt Edit dekoltázsára, s mivel a 30 körüli nő ezeket a lapos pillantásokat
egy-egy mosollyal nyugtázta, igyekezett bekandikálni a lába közé is.
Meglepődött, amikor Edit megborzongott, de betudta a bágyadt, erőtlen
napsütésnek, és – bizakodva – a tekintetével szított, kéjes ösztönöknek.
Jani minden alkalommal
megörült a rokonságnak, és sajnálta, hogy ilyen ritkán – egy-két évente –
jönnek csak össze. A sokadalomból ő egyetlen vérrokonnal sem dicsekedhetett,
hiszen saját apját és anyját sem ismeri, nemhogy az egyéb felmenőket és
oldalágakat, de jól érezte magát a felesége ilyen-olyan pereputtyának körében
is. Különösen a nőket tartotta válogatott szépségeknek, és mindegyikük szemében
felfedezte azt a bizonyos kíváncsiságot, ami hozzásegíti a férfiakat a mindent
elöntő sikerhez.
*
Néhány évvel korábban…
Egy temetés után itt
szállásolták el a távolról érkezőket, és meghívták az újdonsült özvegyet is,
hogy ne maradjon olyan hirtelen, egyik napról a másikra, magára. A fiatal nő
kapott az alkalmon, és elfogadta Jani vigasztaló séta-ajánlatát is, benyitott a
tanya urához:
– Mikor mutatod meg…? –
kérdezte, majd lassan elfordította a fejét, mert Jani éppen a nadrágját húzta.
– Már majdnem megláttad,
csak fél perccel kellett volna előbb jönnöd.
A nő elmosolyodott:
– A birtokot ígérted, hogy
megmutatod.
– Mehetünk, csak vegyél még
magadra valamit, mert hűvös lesz!
– Nem vagyok fázós…
Azért útba ejtették a nő
vendégszobáját, és derékig az utazótáskában kotorászva, elővett egy rövid
kabátot, miközben Jani elégedetten vizsgálgatta a körteformájú feneket:
– Ami meg felesleges
ruhadarab, azt úgyis levetjük!
Elsétáltak az erdőig, és
Jani elérkezettnek találta a pillanatot, tisztázni, hogy mire is kapható a
partnere:
– Nem tudom, érzed-e, de én
ahányszor erre járok, mindig az a benyomásom, hogy valamit mondani akarnak a
fák. Vagy mesélni. Vagy csak látni szeretnének valamit, olyat, amit ők nem
tehetnek meg…
– Te hiszel ilyenekben? –
húzódott közelebb a nő. Gyanakodva kutatta a nála 10 évvel idősebb férfi arcán
az árulkodó jeleket.
– Figyelj csak! – ölelte át
a vállát Jani.
– Nem hallok semmit, de
nagyon szép kis erdő.
– Fázol? Remegsz.
– Mondtam, hogy nem vagyok
fázós. A férjemmel… mindegy, elmesélem, ha már belefogtam… akkor még nem is
volt a férjem, csak együtt jártunk, a hó tetején is csináltuk.
– Mert? Nem volt idő
visszamenni a házba?
– Nem akartunk.
– Meg is értem: Egy ilyen
bombázóval nem is érdemes halogatni!
– Köszi, de nem azért. A
szüleim nem nagyon hagytak minket magunkra, ezért kimentünk az udvarra, hátra,
a kerítés mellé, és ott, a hóban…
– Gondolom, ott nem
remegtél.
Közben elindultak
visszafelé, és Jani minden igyekezetével arra próbált rájönni, hogyan
változtathatná meg sürgősen a kialakulóban lévő kedves-bizalmas rokon
státuszát… – „Még ez is!” – morgott magában, amikor a nő belékarolt. Külön
felbosszantották a karjához simuló mellek is, amelyek normális szituációban azt
jelentenék: „Gyere, ismerd meg a testem!”
Kiszabadította a karját,
átfogta vele a nőt derék felett, a másikkal meg elölről, mintha támogatni
kellene. Érezte a kemény, ruganyos ciciket! Így tettek meg néhány lépést.
Meglepődve tapasztalta, hogy
fallosza felemelte a fejét, akár régen, kamaszkorában, amikor elégnek bizonyult
egy lánytest látványa, vagy akár a gondolta…
– Hogy is vagyunk rokonok? –
kérdezte.
– A feleséged
unokatestvérem. A nevemet tudod?
– A legszexisebb Adél.
– Remegek még? – incselkedett
a nő.
– Nem engedem, melegítelek.
– És mi lesz, ha nagyon
bemelegszem? Levetkőztetsz?
– Nincs hó…
– Elég hideg lehet ez a
kerítés is, ha nekitámaszkodok.
– Próbáljuk ki! Szereted
hátulról?
– Mindenhogy szeretem.
Adél lehúzta a
harisnyanadrágját és a bugyiját, majd kibújt a szoknyájából is, és a
fémkerítésre támaszkodott:
– Így jó lesz?
Jani hamar elővette a
falloszát:
– Szopsz egy kicsit? –
csóválta meg.
– Majd utána, a maradékot…
Gyere már!
(Folyt.köv.)
Következik: Tanyán 2. Ne kapcsold fel a villanyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése