Nyári erotikusok
erotikus novellák
3. évad
A part meghódítása
1. epizód
A PUNNYADÁS VÉGE
– Úgyis elkaplak egyszer! – morogta Lia, mint valami átkot, de hátra sem nézett, miután váratlanul egy fél játékvödörnyi víz zúdult a nyakába.
– Ez már kicsit durva! – állapították meg a lányok, és még nem tudták eldönteni, hogy sajnálják-e Liát.
Inkább irigykedtek, hiszen a műanyag homokozóvödör félig sem lehetett a tó langyos vizével, és a fiúk közül Tomi az egyetlen, aki kissé idétlen módon, de megpróbál közeledni.
– Mit akarhat tőled? – tanakodtak nevetgélve.
– Nem is ismerem…
– Ugyan mit? Ha meg akar kúrni, akkor választhatna nem ovis módszert is...
– Hagyjatok már, nem is ismerem!
– Az nem kizáró tényező! – csóválta a fejét Polett. – Simán megnyernél egy vizespóló-versenyt!
Lia nem vetette le az átázott pólót, mert alatta semmit, azaz csak bikinialsót viselt.
Közben Tomi visszaért a fiúkhoz, a legutolsó lépéseket sétálva tette meg. Itt is a vizes póló lett a téma:
– A legszebb cicik, amit valaha láttam!
– Megsöndörgetném a bimbóját, aztán bekapnám!
– És a popsija is világbajnok... – Egymás szavába vágtak.
Bánták már, hogy olyan messzire költöztek a kölcsönvett asztallal és székekkel, hiszen eredetileg azért távolodtak el, hogy kialakítsák a csajozós stratégiát, csakhogy karnyújtásnyiról minden egyszerűbb lenne. Újra nagyokat ásítozva a lányokról ábrándoztak.
Csendes délelőtt volt a tóparton, éppen olyan, amilyennek képzelték.
– Punnyadás.
Ketten már előző este felültek a vonatra, hogy az országot átutazva, reggelre ideérjenek, négyen pedig kora hajnalban indultak kocsival. Letették a csomagjaikat, és irány a part. Útközben vásároltak néhány üveg sört, aztán találtak széthagyott, bordó székeket és asztalokat, azokból arrébb vittek, amennyire szükség lehet. Távolabb a csajoktól, akik ugyancsak felfedezték és használatba vették a műanyag bútorokat.
A tó rezzenéstelen arccal állta a napsugarak támadását, csak néha rebbentek meg a pillái, amikor a virgonc halak kikukkantottak. A környék is csendes volt még, jóval távolabb kifeküdt néhány napozni vágyó, de ezt a partszakaszt a hangok is elkerülték.
– El kéne arra sétálni, megvizsgálni a napozó csajokat!
– Itt vannak nekünk ezek a csajok, velük kellene valamit csinálni.
– Elég rejtélyesen hangzik a "csinálni". Tudod te egyáltalán, hogy mit kell velük "csinálni"?
– Bármelyikbe beleverném!
Csak Tomi tett időnként egy-egy kört, és elhaladva Lia mögött, megérintette a haját, a vállát, és legutóbb leöntötte egy kevés tóvízzel, amit egy elhagyott homokozóvödörrel merített. Azért választotta éppen Liát, mert ő ült háttal, őt lehetett észrevétlenül megközelíteni, és a többi lány már cinkosként leste, hogy mi fog következni.
Az egyik csaj elindult, és rövidesen egy nyaláb jégkrémmel tért vissza. A többiek gyanúsan elhallgattak.
– Csak nem rólam volt nagyba' szó?
– Á, dehogyis! Persze! Csak megszavaztuk, hogy a te dolgod lesz egyeztetni a srácokkal, hogy akarnak-e velünk együtt bulizni, vagy inkább különcködnek. Ha bulihoz nincs kedvük, vagy a helyiekkel akarnak becsajozni, arról időben tudnunk kell, hogy estig keressünk magunknak pasikat.
– Milyen bulira gondoltok?
– Ami jön... fő, hogy jól érezzük magunkat!
– Szex legyen benne!
– Amúgy meg Liának kell tárgyalni velük, mert neki már az egyikkel van kapcsolata...
Nevetés.
–...és minél előbb, mert én például máris szeretnék cicitartó nélkül napozni, de úgy nem fogom levetni, ha azok messziről kukkolnak. Vagy jöjjenek ide és vegyék le a gatyát, vagy menjenek távolabb, mert így szégyenlős vagyok.
– Ha ledobják a gatyát, akkor nem?
– Az más! Ha mindenki meztelen, akkor eszembe se jut a farkukat lesni... Vagy mégis? De a cicijeim szeretik, ha nézik őket.
– Mit szóltok, milyen lenne, ha mindannyian levetkőznénk?
– Csak úgy?
– Persze. Aztán odasétálunk hozzájuk.
– Átmegyek jégkrémet szopogatva, attól beindulnak! Úgy tudok szopni…!
–Tudok jobbat, vedd le a cicitartót, úgy sétálj át, mintha véletlen lenne!
– Menjen inkább Lia!
– Ne Lia menjen! – tiltakoztak hirtelen ketten is. Ők már észrevették, hogy 20 méterrel arrébb, Tomi ismét megmeríti a homokozóvödröt.
Alig bírták visszatartani a pukkadozó nevetést, igyekeztek másfelé nézni, majd a többiek is követték a példájukat, csak Lia nem sejtette, hogy mi következik.
Az árnyék egy hajszálnyira megelőzte a merénylőt, így Lia éppen fel akart ugrani, amikor a nyakába és a vállára zúdult a tó vize. Ezen a délelőttön már a második adag.
Reflexszerűen, fordulás közben pofonvágta, majd a menekülő fiú után vetette magát:
– Úgyis elkaplak – lihegett a sarkában –, állj meg, hamarabb szabadulsz!
Előttük is, mögöttük is nyerítéstől, csilingelő kacagástól és röhögéstől lett hangos a part.
Lia egy bravúros szökkenéssel legyűrte az egylépésnyi hátrányt, és a homokba rántotta a fiút. Ráült a hátára, majd hagyta kínlódva megfordulni, és a hasán helyezkedett el, közben lenyomta a vállát. Tomi könnyedén lerázhatta volna magáról, de a nevetés a földhöz szögelte. A látszat kedvéért fészkelődött ugyan a lány combjai között, miközben élvezte a helyzetet, és felnyúlt a víztől csöpögős pólóba rejtett cicikhez.
Lia egy-két másodpercig hagyta a markolászást, majd a fiú karjait is a lábai közé gyűrte, úgy lovagolt tovább:
– Legyőztelek! Mostantól én vagyok az úrnőd és parancsolód! – Hangja egyszerre volt gonoszkodós és nevetős. – Ismerd el! Azt teszek veled, amit akarok! – A nyomaték kedvéért lentebb csúszott a srác hasáról, és hátranyúlva megmarkolta a falloszát. – Huh! – nyögött fel ámulatában, mert a farok keményebb már nem is lehetett volna. Gondolkodás nélkül elővette, majd úgy ült rá bikinis fenekével, hogy elöl kilátszott a hegye.
Tomi keze kiszabadult, egyből benyúlt a csaj vizes pólója alá, és a lehűtött ciciket markolászta.
– Vedd le a bugyid! – kérte.
A lány se látott, se hallott, csak ugrándozott, egészen addig, amíg megérezte a fiú testének teljes merevségét. Ekkor lepillantott, és elégedetten látta meg Tomi hasán a kiömlő spermát.
Először ő tért észhez, visszaereszkedett a tóparti jelenbe, majd a fiú is szétnézett.
A többiek, lányok-fiúk vegyesen, 2 méteres sugarú, szabályos kört alkottak körülöttük, és legalább annyira csillogott a szemük és égett az arcuk, mintha ők is részt vettek volna a küzdelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése