MISZTIROTIKA
Erotikus és/vagy misztikus - Misztikus és/vagy erotikus
Örök hála
1.
*
Egy nappal az indulás előtt a levegőben lógott, hogy történni fog
valami, mert történnie kell.
Viharelőtti csend, por, zúgolódó állatok.
Mindenki régóta tudta már, és legtöbben könnyes szemmel
gratuláltak hozzá, hogy a Señorita Európába
készül, ott fog tanulni. Orvosként tér majd haza, ha egyáltalán hazajön.
Európáról nem sokat tudtak – messze van, és sok apró országból áll –,
de az a kevés ismeret elegendő volt ahhoz, hogy titkon a lányt lessék, mintha
utoljára látnák ezt a kimondott szépséget. Hugo is bámulta, csakhogy ő nyíltan,
vágyait meg sem próbálva leplezni, és egyre kisebb sugarú köröket írt le, mert
sürgette az idő.
– Ha ma nem baszom meg, akkor várhatok rá 5 évet – magyarázta a
segítségére beosztott, maszatos férfiaknak.
Olaj- és puskaporszagú szélroham söpört végig egy széles sávon.
– Van még annyi jó csaj a Señoritán kívül
is! – vigasztalta Pablo, nem kevés számítással a hangjában. – Bár nem olyan
finomak és nem olyan illatosak. Melyiket hozzuk ide neked?
Belerúgott egy
kupac zsákba, csak úgy porzott, jelezve, hogy azokon el lehetne intézni
bármelyik lányt. Úgy kalkulált, hogy Hugó akármelyik nőt is választaná,
előbb-utóbb kiszállna a jóból, és amint kihúzza a farkát, akkor elérkezik majd
az ő ideje. Micsoda élmény lenne úgy megbaszni a csajt, hogy közben a
felelősség Hugoé!?
– Melyiket hozzuk ide neked? – kérdezte ismét, még mohóbban.
– A Señoritát! Patriciát akarom!
A hatalmas, poros udvar szegélyét övező fák vészjóslóan recsegtek, a
szél fel-felkapott egy hordónyi szürke port.
Manuel, aki babonás volt mindegyikük helyett, már a tervezgetéstől is
megijedt, miközben Hugo kontójára ő is örömmel idevonszolta volna akármelyik
nőt... a Señorita kivételével.
– A Señor először kiherél, utána futás közben addig lövi söréttel a seggedet,
amíg át nem lehet rajtad látni, mint a szitán... – vázolta fel a lehetőségeket – vagy ló után köt,
vagy...
– Elég! – üvöltötte Pablo Manuel arcába, mert máris érezte a hústépő
fájdalmat.
Hugo gonoszul mosolygott:
– Hozzátok ide nekem... a chicat! – Ritkán merte Patriciának nevezni,
mert azért is kemény büntetés járna.
Általában mindenért büntetés járt, fegyelmet kellett ott tartani, ahol
életeket és vagyonokat jelenthet a legapróbb lazaság is. Túl nagy és
kíméletlen a konkurencia, és ebben a helyzetben minden pillanatban
demonstrálni kell az erőt és az elszántságot. Mindennapos kegyetlenkedések
mutatták meg a világnak, hogy itt rend van és vasfegyelem.
Csak Patricia nem illett bele a képbe. Ő egésznap gondtalan volt,
nevetős és kedves, mintha tudomást sem venne róla, hogy mi folyik az
ültetvényeken, és miért engedheti meg magának, hogy egy kisebb vagyonért
Európában tanuljon.
– Most kapjátok el! – sziszegte a fogai között Hugo, amikor a Señorita üde üstökösként
belovagolt a kitárt, robusztus kapun, s mögötte egy sötét porcsóva
lebegett. Az egyik istállószolga máris eléje indult.
Pablo és Manuel kétfelé szaladtak. Úgy menekültek el, hogy azért bármikor vissza tudjanak oldalogni.
– Talán tőlem ijedtek meg? – kacagott a lány, amikor az iménti csoport
létszáma hirtelen 1 főre zsugorodott.
– Szép napot, Señorita! – Egy pillanatra megfogta a lány könyökét, mintha
lesegítené, majd a lovat egy paskolással elindította. – Gyönyörű állat! – nézett
utána, és Patriciát határozottan az ellenkező irányba terelte. – Szép segge
van...
– Minden rendben? – kérdezte a
lány, és az épület tövénél vissza akart fordulni.
A hatalmas raktárt mindig zárva
tartották, kivéve amikor fegyveresek felügyelete mellett rakodás folyt odabent.
Közvetlenül az oldalához nőve egy kisebb helyiség található, sok
szerszámmal és kiselejtezett bútordarabbal, vizesvödörrel és
tűzoltókészülékekkel. Hugo ide tessékelte be Patriciát.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Örök hála 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése