2025. szeptember 18.

Minden kis hely 3.

Előzmények:


 Mindennapi erotika - 1. gyűjtemény - erotikus novellák

MINDEN KIS HELY

3. epizód





– Nehogy felhúzzuk egymást!
 – Zsuzsi megállította a férfi egyre célirányosabban markolászó kezét, mielőtt az ujjhegyek túl mélyen benyomultak volta a feszes és vaskos combok eredőjéig. – Lesz majd időnk mindenre!
Tibor hálát érzett kolléganője, Gabriella felé, aki szelíden rábeszélte erre a kalandra, miközben a hálánál erősebben foglalkoztatta az ülések között mindenkire mosolyogva, lassan elhaladó szervező, Kriszti popsija, s mindezek felett még ott dübörgött a siker érzése: legelső dolga lehet (és lesz is), Zsuzsi feszes combjai közé hatolni!
– Ha azt kérdeznéd, hogy miért jelentkeztem erre a kirándulásra... – Zsuzsi keze egy pillanatra sem állt meg, saját magára nem vonatkoztatta a figyelmeztetést – be kellene vallanom, hogy nincs partnerem. még olyan sincs, mint te vagy a kolléganődnek, hogy kötetlenül elkísérjen. Ez baj, mert gyakran hiányzik, és itt is jobb volna, mint egyedül, mert így esetleg kurvának néznek. Az előző ilyen alkalommal jött velünk egy csajszi, aki már a megérkezés percében közölte a társulattal, hogy ő bárkivel bármire hajlandó, ám mindennek megvan az ára, mint a pályaudvari automatából kapható dolgoknak... Ezeket a szavakat használta. Nagy sikert aratott, de nem hinném, hogy túl sok pasi igénybe vette volna, hiszen az összes többi csaj ingyen hajlandó ugyanarra, mint a kurva pénzért... Szóval, hogy miért jelentkeztem megint? – Nadrágon keresztül megmarkolta Tibor falloszát, amit ujjaival eddigre fél-aktívvá birizgált.– Ezért! ...Itt nincsenek felesleges körök, mindenki ugyanazért jön, kimarad a hosszas ismerkedés, aminek a végén nem biztos a siker, hogy egyáltalán passzolunk egymáshoz... Érted te ezt?
– Tökéletesen! – Tibor annyira lelkes volt, hogy a környező ülésekről is felfigyelték rá.
– Nem is tudom, miért adom ki magam ennyire... De tudom! Úgyis rájönnél, mert itt hamar meg lehet ismerni a másikat... Eljövünk, szexelünk mindenkivel, aztán hazamegyünk, és megint semmi... Gondolom, te is azért vagy itt, hogy adj az élvezeteknek... Jól van, emlékszem a mesédre, hogy a kolléganőd el se mondta, hogy mi vár rátok, talán igaz is... az is lehetséges, hogy a kolléganőd nem veled akar "kúrni", ahogy idejében közölte is, de ha kedved van, nyugodtan megkúrhatod, a helyzet többszörösen adott lesz rá, és nem is nagyon húzódozhat, ugyanis tartozik ennyivel a titoktartásért. Nem véletlenül választott téged, aki nem fogod kikürtölni a dolgokat, de ennek ára van, majd behajthatod... Tegyél róla, hogy emlékezetes legyen számára, akkor a sima hétköznapokban meg lehet ismételni!
– Elgondolkodtató, de azt hiszem, igazad van. És Kriszti?
– Aha! Megjött az étvágyad? Krisztikével az a helyzet, hogy bármikor megtalálod, mindenütt ott a szeme, de közben beszorít neked vagy bárki másnak egy menetet. A szemét attól még az eseményeken tudja tartani, ha bedől neked... Legalábbis az előző alkalommal így volt, s nem hinném, hogy azóta sokat változott volna.
– Te hány pasira hajtasz? – kérdezte Tibor, és mégis elkezdte a punci bugyin keresztüli simogatását, mert Zsuzsi merészen széttárta a lábát, s mert a nő keze a nadrág alatt már a meredező farkát húzogatta.
– Eláruljam? Remélem, nem fogsz csúnyákat gondolni rólam! – Zsuzsi megvonta a vállát. – Gyakorlatilag az lehet a maximum, ahányan a buszon utaznak, de megelégednék eggyel is...többször. Csakhogy ehhez meg kellene keresni azt az egyet, s akkor mégis érdemes tenni néhány szex-próbát, mielőtt kiválasztom azt, akivel ismételni szeretnék. Természetesen van egy olyan nem titkolt vágyam is, hogy a kiválasztottat átmentem a hétköznapokra, nagyokat kúrunk... megtetszett nekem ez a szó... és legközelebb együtt jövünk... Persze számításba kell venni a többieket is: más csajok ugyanúgy cserélgetik a partnereket, és elképzelhető, ahogy az előző alkalommal történt, hogy nem találtuk meg egymást azzal a pasival, akivel szerencsés esetben újra egymást keresnénk, biztos azok között volt, akik nem kerültek sorra. Aztán veletek, pasikkal olyan gond is adódik, hogy véges a kapacitásotok...
– Hm... Erről sajnos nincs tapasztalatom, mert sosem jártam még szex-kiránduláson. Mit tanácsolsz?
– Haha! Tőlem várod, amikor magammal sem boldogulok? Ez érdekes lenne, úgyhogy inkább nem vállalkozom tanácsadásra. Más kérdés?
– Cumizol?
– Most és itt? Nem!
– Amúgy szereted?
– Majd, amint odaértünk, meglátod, mennyire szeretem. – Zsuzsi enyhén megszorította Tibor farkát. – Egy tanácsot mégis adnék: Tölts meg minden kis helyet! Ezt éppen itt tanultam legutóbb, a pasiknak a jelmondata volt, Krisztitől származik. Úgy kell érteni: Kúrj meg minél több csajt!
– Oké. Kezdhetünk?
– Mi? Hogy mi ketten? Ja, majdnem elfelejtettem, hogy te tudatlan vagy! Te igazán nem ismered még azokat a szabályokat sem, amiket Kriszti csatolva elküldött?
– Nem láttam semmiféle csatolást.
– Kezdem elhinni, hogy így van. Jó fej lehet a kolléganőd, hogy ilyen tudatlanul belerángatott... Nos, a szabályzatból megtudtad volna, hogy a buszon csak ártatlan dolgokig szabad elmenni... Nem tudom az okát, de szabály! – Zsuzsi apró, szeszélyes mozdulataival egyáltalán nem ártatlanul tartotta merev állapotban Tibor farkát.
– Ezért figyelmeztettél, hogy ne húzzuk fel egymást.
– Aha, és nem mondtad, hogy egyetértesz. – Zsuzsi barna szemei, középpontjukban óriási fekete pupillával, közvetlenül Tibor arca előtt jelentek meg. – Akkor sem tiltakoznál, ha diszkréten beleülnék az öledbe, lassan mozognék előre-hátra, két csúszással minden a helyére kerülne...?
– Gyere hamar!
– Na, ezt sem szabad! Haha! Csak vizsgáztattalak.
– Elég kegyetlen szabály, már beleéltem magam.
– Belém? Jó mélyen?
– Ameddig csak befér!
Zsuzsi megmaradt az incselkedő stílusnál, s tagolva súgva, mintha minden egyes szót ki akarna élvezni:
– Elsőre ne engem válassz, inkább valaki mást durrants meg... illetve kúrd meg, és majd ezután keressük meg egymást! Az első úgysem lesz valami emlékezetes – keményen markolászta Tibor farkát –, hipp-hopp-dirr-durr, azt szeretném, ha nekem normális menet jutna! – Ha lehetséges, még alacsonyabbra vette a hangerőt: – Kúrj meg engem!
– Nem zavar, ha...?
– Nem zavar semmi! Elfelejtetted, hogy önként jöttem, és pontosan tudom, hogy mire számíthatok? – Megint keményebb farokmarkolás következett, és egy figyelmeztetés: – Szólj, ha ne húzzalak tovább, el ne sülj nekem a gatyádba!
– Én nem is készültem több napra, át se tudok öltözni...
– Haha! Nem azért mondtam, hanem utólag sajnálhatnánk, ami nem ért célba!
– Igaz – felelte Tibor bizonytalanul. – Sosem gondolt még bele, hogy Zsuzsi módján is lehetne szemlélni, és úgy tekinteni a "célba nem ért" spermára, hogy az csak neki okoz élvezetet, mást kizár belőle. – Ha a markodba megy, az nem ugyanolyan...
– És amikor a cicimre megy, abban is csak annyi a jó, hogy legalább látom, ahogy élvezel – bólogatott Zsuzsi –, ha az arcomra megy, az sem ugyanolyan... ha a számba jön, az már más, azt szeretem, de a legigazibb... Tudod! Kúrj meg!
Ekkor két dolog történt egyszerre: A busz lekanyarodott az útról, ugyanakkor Tibor felcukkolt nedvei elöntötték Zsuzsi reflexszerűen megkapaszkodó kezét, amit a következő pillanatban – mielőtt még baj lenne – éppen kihúzni tervezett a férfi nadrágjából.
(Folyt.köv.)

Folytatás: Minden kis hely 4.

Nincsenek megjegyzések: