Zenerotika 2. Prelúdium

Előzmény: Zenerotika 1. Intro

Zenerotikusok - erotikus novellák

ZENEROTIKA

2.

Prelúdium

Ákos gyanakodva nézett Dórára, mintha nehezen hinné, hogy éppen a barna szépségnek szólt az ajánlat, a telefonban akaratlanul elcsípett mondatfoszlány: "...és számíthatsz a segítségemre, 10 percen belül megkúratlak...!" Lapos tekintetekkel méregette a lányt, mint aki arra számít, hogy az ő feladata lesz 10 percen belül megkúrni.

– Ha tudtam volna, hogy együtt vagytok – mondta Karolának –, akkor nem sürgetlek annyira. Otthon majd találkoznánk... – Látszott az arcán az erőlködés: Meg kellene tudni, mit terveznek a lányok, anélkül, hogy kíváncsiskodna. – Van otthon félédes bor, rozé... sör...Megfelel, vagy vegyek gyorsan valamit? – fordult Dórához. – És ne húzzuk főzéssel az időt, rendelünk pizzát!

Ez a mondat éppen úgy hangzott, mintha tisztában volna vele, hogy a lány nem éhes, nem szomjas, csak dugni akar.

Karola sietett lehűteni a lelkesedést:

– Eltaláltad. Dóri nálunk vacsorázik. Remélem, Barnit már meghívtad!

– Még nem volt alkalmunk erről beszélni. – Barnabás érezte, hogy Ákost valamiért ki kell mentenie, még akkor is, ha a dupla meghívás Karolán kívül mindenkinek újdonság volt. – Köszönöm szépen a barátságot, és nekem is megfelel a pizza.

Dóra nem tudott megszólalni, égett az arca, és ahogy a többiek elindultak, ő automatikusan ment velük.

Elöl a 2 kórustag lépkedett, mindketten ugyanarra gondoltak, amiről pár perce még csak viccelődtek.

Mögöttük a zenekar legidősebb és legfiatalabb tagja, mindketten ugyanarra a pontra fókuszáltak: Dóra billegő fenekére.

Külső szemlélő vesztes sereg szomorú túlélőinek tarthatta őket, akiknek semmi okuk sem lenne a kesergésre, hiszen a lányok után mindenki megfordulna, az idősebb urat és a fiatal srácot pedig felfoghatatlan szerencse érte.

*

Ákos lakása – mióta Karola ideköltözött – porszagú bútorraktárból illatos, barátságos otthonná változott. Mivel a vendégek korábban nem jártak itt, csak a jelenlegi állapotot csodálhatták meg. A kopott lépcsőház kontrasztja után viszont határozottan megérződött a többoktávnyi különbség, ennyit jelent a női kéz megjelenése: rendet, tisztaságot, egyéniséget, puhaságot és kedvességet.

És erotikát! Dóra, ahogy érdeklődéssel körbetekintett, szinte minden egyes négyzetmétert dugásra alkalmasnak ítélt, és biztos is volt benne, hogy szőke barátnője – aki most is kihívóan játszik a hajával – ki is próbálta minden négyzetméteren. Persze Ákosból is kinézte, hogy gyakran jár-kel a lakásban felajzott farokkal.

– Hol az a beígért bor? – kérdezte zavarában.

Karola és Ákos egyszerre ugrottak fel, összeütköztek és kisiettek. A férfi még az ajtóból sóvárogva visszapillantott, mintha inkább neki kellene a lánnyal maradnia, majd a konyha felől hallatszott elfojtott beszélgetésük.

Dóra és Barni egymás mellett ültek a nappali rusztikus kanapéján. Dóri kettejük közé húzta az egyik absztrakt-mintás párnát:

– Te is úgy látod, hogy ezek össze akarnak minket hozni? – kérdezte ártatlan tekintettel.

– Ebben ravaszkodnak?

– Nem vetted észre?

– Deee!

– Felejtsd el, biztosan csak képzelődtem! – Dóra bosszúsan félrehúzta a száját.

– Neeem, nekem is feltűnt. De miért csinálják?

– Csupa jó szándékból. Ha nekik jó, legyen másnak is az.

– Rendesek. – Barnabás tekintete a lány karcsú lábaira siklott, és elképzelte őket nyakig felhúzva. – Nincs senkim – vallotta be.

– Nekem sincs, de egyáltalán nem érzem a hiányát – felelte Dóra, de ahogy mondta, éppen az ellenkezőjét lehetett kiérezni. – Nem is akarom elkapkodni.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Zenerotika 3. Fúga

Zenerotika 1. Intro

Zenerotikusok - erotikus novellák

ZENEROTIKA

1.

Intro

– De annyira-annyira szerelmes vagyok! A karjaiba ájulnék, vagy egyenesen az ágyába!

– Most épp' kibe? – Karola hunyorogva nézett barátnője barna drágakőként csillogó szemébe.

– A hegedűs...

– Melyik?

– Te nem hallottad?

– Dehogynem. Mindet. Melyik hegedűsre figyeltél fel?

– Kár cinikuskodni, annyira érzékin játszott, hogy majd' lecsúszott a bugyim.

– Én a többieket is mind hallottam, és mind jól játszottak. Tudod te, hányan vannak még?

– Mit számít a többi? – Dóra megvonta a vállát. – Én csakis őt...!

– Ezt talán konzultáld meg a karmesterrel! Mondd, hogy neked elég lenne a zenekar egy fővel... például az egyik hegedűs, nem szólóban, hanem a zenekar egytelen tagjaként, legalábbis mára, húzogatnád a vonóját, holnap meg jöhet valamelyik fafúvós, holnapután meg... még szerencse, hogy ennyien vannak, jut minden napra, aztán meg elfelejted az elejét, és lehet újra kezdeni: "ó, de nagyon-nagyon szerelmes vagyok"! Úgy emlékszem, mintha tegnap még az üstdobos karizmairól áradoztál volna, tegnapelőtt pedig, a legelső próbanapon, a kopasz hegedűssel szemeztél volna. Most meg a legfiatalabb? Szinte még gyerek, neked kell elvenned a szüzességét.

– Valóban ilyen lennék? – A barna lány izzó borostyánszeme ábrándozva nézett arra a székre, ahol az előbb még az aktuális kiválasztottja ült.

– Nem baj, én bírlak ilyen hibbantnak. – Karola egy puszit nyomott Dóra arcára. – Aztán mit csinálnál a kis hegedűssel? Megnyálaznád a vonóját?

– Meg hát! Azt szeretik, nem?

– Biztos vagyok benne, hogy nem tiltakozna, ha elé térdelnél és lecumiznád.

– De én egy hatalmas franciaágyon szeretném, nem a függöny mögött, vagy nem a takarítókamrában!

– Egy cummantáshoz nem kell ekkora cécó! Akkor kívánj csak ágyat, ha mást is akarsz.

– Miért ne? A vállára tenném a lábam...!

– Haha! – Karola a dobogó oldalának támaszkodott, és az egyik oldalon a füle mögé terelgette szőke tincseit. – Ő meg beléd tenné a vonóját. Amit előtte benyálaztál.

– Legyen így! – hagyta jóvá Dóra. – Te könnyen beszélsz, Ákos annyiszor kúr meg, ahányszor szétteszed a lábad, én meg csak álmodozom ilyenekről.

– Szerintem neked is menne, ha egyszerre csak egyre koncentrálnál. Bárki örömmel megkúrna, hamvas vagy, feszes cickó, belevaló popó, a puncidat még nem láttam, arról nem tudok nyilatkozni... De mire valaki észreveszi, hogy az ágyadba szeretnéd csábítani, te már másikról ábrándozol, amazt már meg sem ismered. Legalább várj egy napot, hogy lesz-e belőle valami! Várj egy napot, amíg felfigyel rá, hogy bekapnád a horgát! Vagy simán menj oda, cumizd le, és akkor hamarabb észreveszi, hogy ez az ő napja! – A szőke lány reményvesztetten csóválta a fejét, hiszen mindez nem olyan bonyolult, hogy a barátnője magától ne jöhetne rá. – Akarod Barnabást?

– Az ki?

– Hát a hegedűsöd. Akarod, hogy felhívjam rád a figyelmét? Ne hidd, hogy nehéz lesz rábeszélni! Egy perc múlva már cummoghatsz is a farkán, addig ideállok az ajtó elé.

– De hisz' még a nevét sem tudtam! – Dóra úgy hőkölt hátra, mintha az említett fallosz már az arca előtt himbálózna.– Na, jó, most mondtad, de nem is ismerem.

– Az előbb ez még nem jelentett gondot... Lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy te magad sem tudod, hogy mit szeretnél.

– Mondtam már az előbb.

– Hallottam. Csak nem értem. A nyakába tennéd a lábad, úgy kúratnád magad, de amint azt javaslom, hogy szólok neki, már visszakozol.

– Nem ilyen egyszerű. Más képzelődni, és más a kemény valóság.

– Dórikám, neked egy kemény valóság hiányzik a puncikádból, mióta nem lehetsz már megkefélve, hogy mindennap rákattansz valakire. Döntsd el végre, hogy mit akarsz! – Karola dühösen kapta elő a telefonját. – Ezt meg elfelejtettem visszahangosítani! Ákos négyszer keresett... Találd el, hogy mit akarsz, és számíthatsz a segítségemre, 10 percen belül megkúratlak...! – Idegesen nevetett a telefonba: – Ezt nem neked mondtam, Ákos bácsi, egy kiscsajjal beszélgetek, aki a lányod lehetne... Lenne eszed, mi?! Ne gondold, hogy házhoz szállítom neked a friss puncikat, szerezz magadnak! ...De miért kerestél? ...Megyek már!

– Miért keresett? – kapta fel a fejét Dóra, miközben lassan a kijárat felé haladtak. – Meg akar dugni?

– Az is benne van a pakliban – mosolygott sejtelmesen Karola –, de először azt szeretné, ha közösen vennénk valamit vacsorára.

– Az jó dolog. Aztán feldob a konyhapultra, és amíg sül a kaja, a nyakába veszi a lábaidat...?

– Neked most ez a kedvenc pózod? Azt hiszem, pont erre nem kell számítanom, de négykézláb pucsítva, fejem a párnán... ez elképzelhető.

– Bírja még? Már bocsi, de Ákos nálad jóval idősebb...

– 16 év... De alig 4 hónapja vagyunk együtt, és még nem panaszkodhatom. Néha túl sok is jut belőle.

– Jó neked...!

Dóra mondott volna még valamit, de nyitva felejtette a száját.

Az ajtón kilépve szembe találták magukat a rangidős Ákossal és a zenekar legifjabb hegedűsével, Barnabással.

Karola is meglepődött, de vállával észrevétlenül meglökve Dóráét, szinte szájmozgás nélkül kérdezte:

– Hazavigyük neked?

A férfiak is félbehagyták a társalgást.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Zenerotika 2. Prelúdium