Erotikus ajánló 18+ Steel gitár

Steel gitár

erotikus novella

4 fejezetben

Zenerotika 3. Fúga

Előzmények:

Zenerotika 1. Intro

Zenerotika 2. Prelúdium

Zenerotikusok - erotikus novellák

ZENEROTIKA

3.

Fúga

A konyha felől nevetgélés hallatszott. A lány felemelte a mutatóujját:

– És akkor mi van, ha csak röhögni akarnak rajtunk? Ha mindjárt bejönnek, és azt mondják, hogy csak hülyéskedtek?

– Igen, elég gyanús az egész... De te gyönyörű vagy!

– Köszönöm... Nem is nagy hülyeség, hogy összeismertetnek minket. Te a zenekarban, én a kórusban... 10 méterrel egymástól, de lehet, hogy sosem találkoznánk.

– Sajnos te nem akarod elkapkodni – pillantott fel Barni a mélybarna szemekbe.

– A kapcsolatot nem akarom elkapkodni. Érted? Nem akarom elkötelezni magam, még az utazós fogkefémet sem akarom elköltöztetni, amíg nem vagyok biztos a másikban.

– Értem...

– Dehogy érted! Nem azt mondtam, hogy nem ismerkedhetünk...!

– De, értem. Ismerkedjünk, és majd meglátjuk...!

– Karoláék szerintem pont erre játszanak: Szexelünk, közben kiderül, hogy tetszik-e mindkettőnknek a dolog. Úgy értem, ha elsőre jó, akkor később is élvezni fogjuk, lehet ismételgetni.

– Rendesek nagyon.

– Csak azt nem tudom, hogy mit szólnának, ha szex közben találnának.

– Hogyan?

– Tudod, mit? Kiugratjuk a nyulat a bokorból! Úgy csinálunk, mintha összejöttünk volna.

– Megpróbállak követni, de ezt most tényleg nem értem.

– Ha csak egy rossz vicc részesei vagyunk, akkor Karoláék várnak még egy kicsit, és visszajönnek röhögni. De inkább gratulálnak majd, ha jó szándékkal találták ki az egészet. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy rájátszunk, mintha összejönnénk.

– Mintha?

– Úgy csináljuk, mintha szexelnénk.

– Jó ötlet, de hogyan?

– Vetkőzz gyorsan! – Dóra kibújt a blúzából, majd Barnabás nadrágjára mutatott: – Azt! Gyorsan! Ne a melltartómat bámuld, majd mindjárt megfoghatod, de előbb vetkőzz alsóra...na!

A nadrág kilőtt egy gombot, majd sikeresen a parkettára omlott, és gazdája aggódva pillantott fénycsőként fehérlő lábaira, de tekintete inkább visszatért a lány cicijéhez.

– Fogd meg! – vezényelt a lány. – Nyúlj be alá! Kikapcsolod? – Barni zavara elbizonytalanította, ezért módosított a taktikán: – Lehet, hogy elég lesz, ha csak csókolózunk. – Visszarángatta a nyakáig csúszott melltartót.

– Inkább fogom. – A fiú nem akarta elengedni a könnyedén megszerzett ciciket. Bár még nem nagyon értette, hogy mire jó ez az egész, a játék tetszett. Megremegett, amikor falloszán megérezte Dóra pihekönnyű kezét.

– Na, jöhetnek! – sóhajtott fel elégedetten a lány, és borostyánszemét lehunyva, ajkával a fiúhoz közelített. Melltartója a heves tapizás nyomán 180 fokos fordulatot vett, szabad kezével mégis megszabadult e feleslegessé vált ruhadarabtól.

Barnabást a szájában kutakodó nyelvtől kiverte az izzadság, az alsónadrágjába beszabadult, farkán ide-oda sikló ujjaktól levegő után kapkodott.

5 perc telhetett el, esetleg 6.

Dóra lefejtette magáról a farmer egyik szárát, széttárta a combjait, és fiú kezét határozottan közéjük húzta:

– Dugd be az ujjad! ...Ne is! Lenne kedved inkább ezt bedugni? – szorította meg egy pillanatra a falloszt. Teljesen kibújt a nadrágból, és a bugyija az egyik bokájáig hullott. – Na, miért nem jönnek? – lehelte forrón a fiú szájába. – Mi készen állunk.

Barnabás már percekkel korábban elfelejtette, hogy vendégségben vannak, a frissen megismert lány is és ő is, a vendéglátók pedig bármikor betoppanhatnak a nappaliba.

– Ne jöjjenek!

– De jönnek! Mi legyen?

– Mi van, ha így találnak? – aggódott Barni is.

– Hát nem azt akartuk, hogy így lássanak?

– De meztelenek vagyunk, és készen... mindenre!

– Ne kötekedj már!  Azt hiszed, ők nem szoktak kúrni? – lihegte Dóra.

– Mi legyen?

– Addig megdugsz? – A lány még szorosabban fogta a falloszt, és a bőr huzigálásával a sebességhatárokat feszegette.

Barni ijedten pillantott le: Mindjárt vége, pedig még alig kezdődött el!

– Vagy verjek még habot? – sürgette Dóra a döntést.

– Lehet?

– Mit "lehet"? Mi az, hogy "lehet"?

– Bármelyiket.

– Most kértem, hogy kúrjál már meg! Te meg vacillálsz... Lehet hát! – Dóra a kanapé elé térdelő Barni vállaira emelte a lábait. – Nyooomjad! – A fallosz könnyedén becsúszott, mintha csak az imént jött volna ki levegőzni. – Ha időbe' kiveszed, leszoplak, ha nem, úgy is jó!

A konyha felől csörömpölést hallhattak volna, de ők csak egymás lihegésére figyeltek.

– Készen is vagy? Nekem is sikerült.

11-12 perc telt el azóta, hogy Karola és Ákos magukra hagyták a vendégeiket. Dóra a száját törölgette, Barni bambán bámulta a túloldalra dőlő lány meztelen popsiját.

Újabb 1 perc múlva, kezeikben borosüvegekkel és poharakkal, halkan beléptek a vendéglátók. Vidám érdeklődéssel szemlélték a zavartan, ám összemosolyogva öltözködő párt. Karola futólag és feltűnés nélkül ellenőrizte, hogy a heverő kárpitján maradt-e nyoma az akciónak, és el akarta kapni Dóra tekintetét, hogy onnan valami értékelésfélét kiolvashasson a láthatóan hamar megejtett ismerkedésről, amely kiterjedt a legfontosabb területre is. Ákos odaugrott, és – ahogy az egy házigazdához illik – készséggel segítette helyretenni és összekapcsolni a fiatalabb lány melltartóját. Közben le sem tagadhatta volna az arcára véglegesen kiülő irigységet, és nadrágja kitüremkedését okozó vágyait.

Zenerotika 2. Prelúdium

Előzmény: Zenerotika 1. Intro

Zenerotikusok - erotikus novellák

ZENEROTIKA

2.

Prelúdium

Ákos gyanakodva nézett Dórára, mintha nehezen hinné, hogy éppen a barna szépségnek szólt az ajánlat, a telefonban akaratlanul elcsípett mondatfoszlány: "...és számíthatsz a segítségemre, 10 percen belül megkúratlak...!" Lapos tekintetekkel méregette a lányt, mint aki arra számít, hogy az ő feladata lesz 10 percen belül megkúrni.

– Ha tudtam volna, hogy együtt vagytok – mondta Karolának –, akkor nem sürgetlek annyira. Otthon majd találkoznánk... – Látszott az arcán az erőlködés: Meg kellene tudni, mit terveznek a lányok, anélkül, hogy kíváncsiskodna. – Van otthon félédes bor, rozé... sör...Megfelel, vagy vegyek gyorsan valamit? – fordult Dórához. – És ne húzzuk főzéssel az időt, rendelünk pizzát!

Ez a mondat éppen úgy hangzott, mintha tisztában volna vele, hogy a lány nem éhes, nem szomjas, csak dugni akar.

Karola sietett lehűteni a lelkesedést:

– Eltaláltad. Dóri nálunk vacsorázik. Remélem, Barnit már meghívtad!

– Még nem volt alkalmunk erről beszélni. – Barnabás érezte, hogy Ákost valamiért ki kell mentenie, még akkor is, ha a dupla meghívás Karolán kívül mindenkinek újdonság volt. – Köszönöm szépen a barátságot, és nekem is megfelel a pizza.

Dóra nem tudott megszólalni, égett az arca, és ahogy a többiek elindultak, ő automatikusan ment velük.

Elöl a 2 kórustag lépkedett, mindketten ugyanarra gondoltak, amiről pár perce még csak viccelődtek.

Mögöttük a zenekar legidősebb és legfiatalabb tagja, mindketten ugyanarra a pontra fókuszáltak: Dóra billegő fenekére.

Külső szemlélő vesztes sereg szomorú túlélőinek tarthatta őket, akiknek semmi okuk sem lenne a kesergésre, hiszen a lányok után mindenki megfordulna, az idősebb urat és a fiatal srácot pedig felfoghatatlan szerencse érte.

*

Ákos lakása – mióta Karola ideköltözött – porszagú bútorraktárból illatos, barátságos otthonná változott. Mivel a vendégek korábban nem jártak itt, csak a jelenlegi állapotot csodálhatták meg. A kopott lépcsőház kontrasztja után viszont határozottan megérződött a többoktávnyi különbség, ennyit jelent a női kéz megjelenése: rendet, tisztaságot, egyéniséget, puhaságot és kedvességet.

És erotikát! Dóra, ahogy érdeklődéssel körbetekintett, szinte minden egyes négyzetmétert dugásra alkalmasnak ítélt, és biztos is volt benne, hogy szőke barátnője – aki most is kihívóan játszik a hajával – ki is próbálta minden négyzetméteren. Persze Ákosból is kinézte, hogy gyakran jár-kel a lakásban felajzott farokkal.

– Hol az a beígért bor? – kérdezte zavarában.

Karola és Ákos egyszerre ugrottak fel, összeütköztek és kisiettek. A férfi még az ajtóból sóvárogva visszapillantott, mintha inkább neki kellene a lánnyal maradnia, majd a konyha felől hallatszott elfojtott beszélgetésük.

Dóra és Barni egymás mellett ültek a nappali rusztikus kanapéján. Dóri kettejük közé húzta az egyik absztrakt-mintás párnát:

– Te is úgy látod, hogy ezek össze akarnak minket hozni? – kérdezte ártatlan tekintettel.

– Ebben ravaszkodnak?

– Nem vetted észre?

– Deee!

– Felejtsd el, biztosan csak képzelődtem! – Dóra bosszúsan félrehúzta a száját.

– Neeem, nekem is feltűnt. De miért csinálják?

– Csupa jó szándékból. Ha nekik jó, legyen másnak is az.

– Rendesek. – Barnabás tekintete a lány karcsú lábaira siklott, és elképzelte őket nyakig felhúzva. – Nincs senkim – vallotta be.

– Nekem sincs, de egyáltalán nem érzem a hiányát – felelte Dóra, de ahogy mondta, éppen az ellenkezőjét lehetett kiérezni. – Nem is akarom elkapkodni.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Zenerotika 3. Fúga