Zenerotikusok - erotikus novellák
ZENEROTIKA
1.
Intro
– Most épp' kibe? – Karola hunyorogva nézett barátnője
barna drágakőként csillogó szemébe.
– A hegedűs...
– Melyik?
– Te nem hallottad?
– Dehogynem. Mindet. Melyik hegedűsre figyeltél fel?
– Kár cinikuskodni, annyira érzékin játszott, hogy majd' lecsúszott a
bugyim.
– Én a többieket is mind hallottam, és mind jól játszottak. Tudod
te, hányan vannak még?
– Mit számít a többi? – Dóra megvonta a vállát. – Én csakis őt...!
– Ezt talán konzultáld meg a karmesterrel! Mondd, hogy neked
elég lenne a zenekar egy fővel... például az egyik hegedűs, nem szólóban, hanem a zenekar egytelen tagjaként, legalábbis mára,
húzogatnád a vonóját, holnap meg jöhet valamelyik fafúvós, holnapután
meg... még szerencse, hogy ennyien vannak, jut minden napra, aztán meg
elfelejted az elejét, és lehet újra kezdeni: "ó, de nagyon-nagyon szerelmes
vagyok"! Úgy emlékszem, mintha tegnap még az üstdobos karizmairól
áradoztál volna, tegnapelőtt pedig, a legelső próbanapon, a kopasz hegedűssel
szemeztél volna. Most meg a legfiatalabb? Szinte még gyerek, neked kell
elvenned a szüzességét.
– Valóban ilyen lennék? – A barna lány izzó borostyánszeme ábrándozva
nézett arra a székre, ahol az előbb még az aktuális kiválasztottja ült.
– Nem baj, én bírlak ilyen hibbantnak. – Karola egy puszit nyomott
Dóra arcára. – Aztán mit csinálnál a kis hegedűssel? Megnyálaznád a vonóját?
– Meg hát! Azt szeretik, nem?
– Biztos vagyok benne, hogy nem tiltakozna, ha elé térdelnél és
lecumiznád.
– De én egy hatalmas franciaágyon szeretném, nem a függöny mögött, vagy
nem a takarítókamrában!
– Egy cummantáshoz nem kell ekkora cécó! Akkor kívánj csak ágyat, ha
mást is akarsz.
– Miért ne? A vállára tenném a lábam...!
– Haha! – Karola a dobogó oldalának támaszkodott, és az egyik
oldalon a füle mögé terelgette szőke tincseit. – Ő meg beléd tenné a
vonóját. Amit előtte benyálaztál.
– Legyen így! – hagyta jóvá Dóra. – Te könnyen beszélsz, Ákos annyiszor
kúr meg, ahányszor szétteszed a lábad, én meg csak álmodozom ilyenekről.
– Szerintem neked is menne, ha egyszerre csak egyre koncentrálnál.
Bárki örömmel megkúrna, hamvas vagy, feszes cickó, belevaló popó, a puncidat
még nem láttam, arról nem tudok nyilatkozni... De mire valaki észreveszi,
hogy az ágyadba szeretnéd csábítani, te már másikról ábrándozol, amazt már meg
sem ismered. Legalább várj egy napot, hogy lesz-e belőle valami! Várj egy
napot, amíg felfigyel rá, hogy bekapnád a horgát! Vagy simán menj oda, cumizd
le, és akkor hamarabb észreveszi, hogy ez az ő napja! – A szőke lány
reményvesztetten csóválta a fejét, hiszen mindez nem olyan bonyolult, hogy a
barátnője magától ne jöhetne rá. – Akarod Barnabást?
– Az ki?
– Hát a hegedűsöd. Akarod, hogy felhívjam rád a figyelmét? Ne hidd,
hogy nehéz lesz rábeszélni! Egy perc múlva már cummoghatsz is a farkán, addig
ideállok az ajtó elé.
– De hisz' még a nevét sem tudtam! – Dóra úgy hőkölt hátra, mintha az
említett fallosz már az arca előtt himbálózna.– Na, jó, most mondtad, de nem is
ismerem.
– Az előbb ez még nem jelentett gondot... Lehet, hogy az a legnagyobb
baj, hogy te magad sem tudod, hogy mit szeretnél.
– Mondtam már az előbb.
– Hallottam. Csak nem értem. A nyakába tennéd a lábad, úgy kúratnád
magad, de amint azt javaslom, hogy szólok neki, már visszakozol.
– Nem ilyen egyszerű. Más képzelődni, és más a kemény valóság.
– Dórikám, neked egy kemény valóság hiányzik a puncikádból, mióta nem
lehetsz már megkefélve, hogy mindennap rákattansz valakire. Döntsd el
végre, hogy mit akarsz! – Karola dühösen kapta elő a telefonját. – Ezt meg
elfelejtettem visszahangosítani! Ákos négyszer keresett... Találd el, hogy mit
akarsz, és számíthatsz a segítségemre, 10 percen belül
megkúratlak...! – Idegesen nevetett a telefonba: – Ezt nem neked mondtam, Ákos
bácsi, egy kiscsajjal beszélgetek, aki a lányod lehetne... Lenne eszed, mi?! Ne
gondold, hogy házhoz szállítom neked a friss puncikat, szerezz magadnak!
...De miért kerestél? ...Megyek már!
– Miért keresett? – kapta fel a fejét Dóra, miközben lassan a kijárat
felé haladtak. – Meg akar dugni?
– Az is benne van a pakliban – mosolygott sejtelmesen Karola –, de
először azt szeretné, ha közösen vennénk valamit vacsorára.
– Az jó dolog. Aztán feldob a konyhapultra, és amíg sül a kaja, a
nyakába veszi a lábaidat...?
– Neked most ez a kedvenc pózod? Azt hiszem, pont erre nem kell
számítanom, de négykézláb pucsítva, fejem a párnán... ez elképzelhető.
– Bírja még? Már bocsi, de Ákos nálad jóval idősebb...
– 16 év... De alig 4 hónapja vagyunk együtt, és még nem panaszkodhatom.
Néha túl sok is jut belőle.
– Jó neked...!
Dóra mondott volna még valamit, de nyitva felejtette a száját.
Az ajtón kilépve szembe találták magukat a rangidős Ákossal és a
zenekar legifjabb hegedűsével, Barnabással.
Karola is meglepődött, de vállával észrevétlenül meglökve Dóráét,
szinte szájmozgás nélkül kérdezte:
– Hazavigyük neked?
A férfiak is félbehagyták a társalgást.
(Folyt.köv.)Folytatás: Zenerotika 2. Prelúdium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése