Zenerotika 1. Intro

Zenerotikusok - erotikus novellák

ZENEROTIKA

1.

Intro

– De annyira-annyira szerelmes vagyok! A karjaiba ájulnék, vagy egyenesen az ágyába!

– Most épp' kibe? – Karola hunyorogva nézett barátnője barna drágakőként csillogó szemébe.

– A hegedűs...

– Melyik?

– Te nem hallottad?

– Dehogynem. Mindet. Melyik hegedűsre figyeltél fel?

– Kár cinikuskodni, annyira érzékin játszott, hogy majd' lecsúszott a bugyim.

– Én a többieket is mind hallottam, és mind jól játszottak. Tudod te, hányan vannak még?

– Mit számít a többi? – Dóra megvonta a vállát. – Én csakis őt...!

– Ezt talán konzultáld meg a karmesterrel! Mondd, hogy neked elég lenne a zenekar egy fővel... például az egyik hegedűs, nem szólóban, hanem a zenekar egytelen tagjaként, legalábbis mára, húzogatnád a vonóját, holnap meg jöhet valamelyik fafúvós, holnapután meg... még szerencse, hogy ennyien vannak, jut minden napra, aztán meg elfelejted az elejét, és lehet újra kezdeni: "ó, de nagyon-nagyon szerelmes vagyok"! Úgy emlékszem, mintha tegnap még az üstdobos karizmairól áradoztál volna, tegnapelőtt pedig, a legelső próbanapon, a kopasz hegedűssel szemeztél volna. Most meg a legfiatalabb? Szinte még gyerek, neked kell elvenned a szüzességét.

– Valóban ilyen lennék? – A barna lány izzó borostyánszeme ábrándozva nézett arra a székre, ahol az előbb még az aktuális kiválasztottja ült.

– Nem baj, én bírlak ilyen hibbantnak. – Karola egy puszit nyomott Dóra arcára. – Aztán mit csinálnál a kis hegedűssel? Megnyálaznád a vonóját?

– Meg hát! Azt szeretik, nem?

– Biztos vagyok benne, hogy nem tiltakozna, ha elé térdelnél és lecumiznád.

– De én egy hatalmas franciaágyon szeretném, nem a függöny mögött, vagy nem a takarítókamrában!

– Egy cummantáshoz nem kell ekkora cécó! Akkor kívánj csak ágyat, ha mást is akarsz.

– Miért ne? A vállára tenném a lábam...!

– Haha! – Karola a dobogó oldalának támaszkodott, és az egyik oldalon a füle mögé terelgette szőke tincseit. – Ő meg beléd tenné a vonóját. Amit előtte benyálaztál.

– Legyen így! – hagyta jóvá Dóra. – Te könnyen beszélsz, Ákos annyiszor kúr meg, ahányszor szétteszed a lábad, én meg csak álmodozom ilyenekről.

– Szerintem neked is menne, ha egyszerre csak egyre koncentrálnál. Bárki örömmel megkúrna, hamvas vagy, feszes cickó, belevaló popó, a puncidat még nem láttam, arról nem tudok nyilatkozni... De mire valaki észreveszi, hogy az ágyadba szeretnéd csábítani, te már másikról ábrándozol, amazt már meg sem ismered. Legalább várj egy napot, hogy lesz-e belőle valami! Várj egy napot, amíg felfigyel rá, hogy bekapnád a horgát! Vagy simán menj oda, cumizd le, és akkor hamarabb észreveszi, hogy ez az ő napja! – A szőke lány reményvesztetten csóválta a fejét, hiszen mindez nem olyan bonyolult, hogy a barátnője magától ne jöhetne rá. – Akarod Barnabást?

– Az ki?

– Hát a hegedűsöd. Akarod, hogy felhívjam rád a figyelmét? Ne hidd, hogy nehéz lesz rábeszélni! Egy perc múlva már cummoghatsz is a farkán, addig ideállok az ajtó elé.

– De hisz' még a nevét sem tudtam! – Dóra úgy hőkölt hátra, mintha az említett fallosz már az arca előtt himbálózna.– Na, jó, most mondtad, de nem is ismerem.

– Az előbb ez még nem jelentett gondot... Lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy te magad sem tudod, hogy mit szeretnél.

– Mondtam már az előbb.

– Hallottam. Csak nem értem. A nyakába tennéd a lábad, úgy kúratnád magad, de amint azt javaslom, hogy szólok neki, már visszakozol.

– Nem ilyen egyszerű. Más képzelődni, és más a kemény valóság.

– Dórikám, neked egy kemény valóság hiányzik a puncikádból, mióta nem lehetsz már megkefélve, hogy mindennap rákattansz valakire. Döntsd el végre, hogy mit akarsz! – Karola dühösen kapta elő a telefonját. – Ezt meg elfelejtettem visszahangosítani! Ákos négyszer keresett... Találd el, hogy mit akarsz, és számíthatsz a segítségemre, 10 percen belül megkúratlak...! – Idegesen nevetett a telefonba: – Ezt nem neked mondtam, Ákos bácsi, egy kiscsajjal beszélgetek, aki a lányod lehetne... Lenne eszed, mi?! Ne gondold, hogy házhoz szállítom neked a friss puncikat, szerezz magadnak! ...De miért kerestél? ...Megyek már!

– Miért keresett? – kapta fel a fejét Dóra, miközben lassan a kijárat felé haladtak. – Meg akar dugni?

– Az is benne van a pakliban – mosolygott sejtelmesen Karola –, de először azt szeretné, ha közösen vennénk valamit vacsorára.

– Az jó dolog. Aztán feldob a konyhapultra, és amíg sül a kaja, a nyakába veszi a lábaidat...?

– Neked most ez a kedvenc pózod? Azt hiszem, pont erre nem kell számítanom, de négykézláb pucsítva, fejem a párnán... ez elképzelhető.

– Bírja még? Már bocsi, de Ákos nálad jóval idősebb...

– 16 év... De alig 4 hónapja vagyunk együtt, és még nem panaszkodhatom. Néha túl sok is jut belőle.

– Jó neked...!

Dóra mondott volna még valamit, de nyitva felejtette a száját.

Az ajtón kilépve szembe találták magukat a rangidős Ákossal és a zenekar legifjabb hegedűsével, Barnabással.

Karola is meglepődött, de vállával észrevétlenül meglökve Dóráét, szinte szájmozgás nélkül kérdezte:

– Hazavigyük neked?

A férfiak is félbehagyták a társalgást.

(Folyt.köv.)

Folytatás: Zenerotika 2. Prelúdium