Előzmények:
Nyári erotikusok - erotikus novellák
Színház az egész éjszaka
4.
Petra és Béci nevetgélve fogadtak bennünket, az asztalra
helyezett tálcán gőzölgött a virsli, a fekete lány a száját törölgette.
– Jólesett? – érdeklődtem ártatlanul.
– Ja, a virsli? – néztek össze újdonsült ismerőseink. – Azt
még nem tudjuk, de a pincércsajt majdnem sikerült zavarba hozni.
– Csak majdnem?
Béci feltűnés nélkül visszagombolta a nadrágját:
– Nehéz lenne neki újat mutatni, de nem fordult el, amikor
meglátta, hogy Petra már a majonézt majszolja. – Idétlenül röhögött.
A fekete lány elhúzta a száját:
– Nem kopogott, de mindegy. Jó étvágyat!
Ahogy mohón beleharapott egy virslibe, elképzeltem az ajkai
között egy másikat, vastagabbat, hosszabbat, keményebbet... az enyémet. Béci
ugyanilyen szemekkel méregette Anitát.
– Fiúk, ti nem esztek? – billentett ki Petra a bambulásból.
A kopasz két ujjal felemelt és meglóbált egy szál virslit:
– Azért kicsi és azért puha, hogy ne fájjon!
Ha eddig akadt is némi óvatos, visszahúzódó feszültség
köztünk, mint újdonsült ismerősök között, ezzel a megjegyzéssel szertefoszlott.
– Ne mentegetőzz! – nevetett Petra felszabadultan, és a nem
virslit markoló kezével megérintette Béci nadrágját.
– Nem lehetett volna főtt kolbászt kérni? Az méretesebb... –
csatlakozott Anita is a hangulathoz.
– Ha megmutatod, hogy dugod fel magadnak, hozatok! –
csapkodta az asztalt a kopasz, és Petra kezét ráigazította a kidudorodó
nadrágjára.
– Mit akarsz? – kérdezte a lány, pedig elég egyértelmű volt
a képlet, még 2,5 méterről is.
– Addig még itt is találtok használható kolbászt, felesleges
rendelni – mondtam, és már nem bírtuk abbahagyni a féktelen nevetést.
– Találok... – Anita, ahogy Petrától elleste, nadrágon
keresztül megfogta a farkamat. Jólesett a figyelmesség, de el tudtam volna
képzelni a másik lány kezét is.
– Virsli után egy kolbász-repetát? – néztem a kihívóan
csillogó, kék szemekbe.
– Majonézzel, azt úgyis csak Petra kapott. Kivételeznek
vele.
– Szereted? – fordultam a fekete lányhoz, aki minket
figyelt, miközben Béci nadrágjába csomagolt dudort markolászta.
Látványosan nyelt egy nagyot.
– Én nagyon! – válaszolt Petra helyett Anita.-- Ínyenc
vagyok.
– Erről igazolást tudnék kiállítani – néztem végig a
lányokon. – Ez egy jó kis csapat. Ki kér majonézt? Nekem van egy egész
tubussal.
– Csak... haha.. ki kell.. haha... keverni… kiverni?
– Én egy gourmand vagyok – húzta ki magát Béci is. – Állok
rendelkezésetekre! – Büszkén kidüllesztette a pocakját, ám arra közben ügyelt
azért, hogy lássa a fekete lány kezét becsúszni a nadrágjába.
És így tovább…
Annyi mindent beszéltünk közben, aminek egy
cseppnyi értelme sem volt, mintha a szavak képesek lennének eltakarni a tetteinket.
És nevettünk mindenen – mint a nyilvános felvétel közönsége –, ha volt min, ha
nem. A zavar már rég elmúlt, és mivel mindkét pár ugyanazt csinálta, lapos
pillantások nélkül figyelhettük egymást.
Petrának az intenzív kézmozgástól bimbóig kibuggyant a
melle, és másodpercek kérdése volt csak, hogy teljes valójukban előkerüljenek a
feszes halmok. A fészkelődéstől alul meg csípőig felhúzódott a ruha, de nem
igazította meg, ezért hálásan néztem a szemébe. Lassan szétnyílt a lába, és új
célpontot találtam a nézelődéshez: bugyiján egy tekintélyes nedvességfolt
díszelgett.
Anita belekezdett egy hosszú történetbe különféle barátnők popó-szexes
kalandjairól.
Most kellene felvetni egy csajcserét – gondoltam – mielőtt
mindkettőnk feszültségét a saját barátnője oldja fel. Miért nem jut ez Bécinek
is eszébe? Milyen ügyesen tudta javasolni a színház előtt! A lányok biztosan
benne lennének, azaz… Anitát láttam leggyengébb láncszemnek, hiszen nem sejti,
hogy mi, Petrával már akkor itt tartózkodtunk a szomszédos szoba nyitott
ajtajában, amikor ő még izgult, hogy be ne toppanjunk idő előtt, amíg Béci
hátulról meg nem keféli. S ha azt hiszi, hogy nem tudom, akkor fel fog
háborodni a cserebere ötletén! Abban sem voltam biztos, hogy Béciben mekkora a
főnöki birtoklási vágy, azaz átengedné-e nekem Petrát, emezért a lányért
cserében. Lehet, hogy jól járna, és három rést birtokolhatna, annyit mesélt már
a popószexről…
Amikor Anita – miközben a vége felé járt az erotikus
históriának – egy merész mozdulattal elővette a farkam, és felismertem Petra
szemében ugyanezt a tervet – sajnos Béci falloszával kapcsolatban –, és tudtam,
hogy a következő percben elém fog térdelni… Megkockáztattam a kérdést:
– Lenne kedvetek cserélni?
Rögtön megbántam.
Megdermedt a levegő, lebénultak a kezek.
Valamit félreértettek? Három döbbent szempár meredt rám,
némelyik kitágulva, másik összehúzódva. Mintha legalábbis azt javasoltam volna,
hogy tanuljunk meg gyorsan 25-25 szót kínaiul.
– Na jó! – szólaltam meg a fagyos csendben. – Felejtsétek
el!
Ettől még Petra keze nem indult meg újra Béci gatyájában –
amit nem annyira bántam, de – Anitáé sem az én gatyámon kívül árválkodó
farkamon. Úgy tűnt, hogy lemondhatok arról az elém-térdelésről, amit az előbb
elképzeltem, és már inkább nem is cserélném ki a csajokat, csak valaki
folytassa, amit elkezdett.
Anita vállára tettem a karom, és magamhoz húztam úgy, ahogy
szereti. Szinte ellökött magától, és sértődötten kimenekítette a kezét az
aurámból is. Durcásan begubózott.
– Csak egy ötlet volt – magyarázkodtam –, hogy jobban
megismerjük egymást... – Magamban dúltam-fúltam ezen a színjátékon, hiszen a
lányok néhány perce még készségesen bedőltek Bécinek is, nekem is. Most mi a
bajuk azzal, ha a másik farkat kellene megfogni, nem a megszokottat? Petra úgy
tartotta a punciját a szobaajtóban, hogy még az ajtót se csuktuk be, és nem
törődött semmivel, nekem kellett figyelnem, hogy jön-e valaki. Utána meg Anita
a zuhany alatt, elöl a falat támasztotta, hátrafelé meg annyira követelőzően
nyomta és rázta a fenekét... Fergeteges volt! És most?
Bámultak rám vádlón és szótlanul. Bántottam én valakit?
Anita sem sokat kérethette magát, és belement egy gyors kefélésbe Bécivel, most
meg nem akarja húzogatni a farkát? Felválthatná Petrát.
– Kitalálok valami újat, addig folytassuk a... beszélgetést! – kísérletezgettem.
– Hogy is volt azzal a popószexszel? – biztattam Anitát, mert mintha nem
fejezte volna be a meséjét, vagy mindegy is, inkább dumálgassunk mindenféléről, csak ne engem tartsanak hangulatrontónak.
A fekete lányon úgy láttam, hajlana a folytatásra, keze
mozgolódni kezdett a kopasz koma farkán.
Lassan Anita is visszabillent természetellenes,
kifacsarodott, távolságtartó testtartásából, és éreztem már egy hajszálnyi
reményt. Nem vitte túlzásba az enyhülést, és tartottam tőle, hogy nem tér
vissza a féktelen hangulat.
De ez egyáltalán nem csajcserebere, nem is hasonlít rá, bár sokkal jobb az eredeti csaj, mint a semmi.
– Van nálatok pohár? – biccentett Petra feje a szomszédos
szoba felé, és fekete szeme cinkosan villant felém.
Anita körül remegő feszültségből megéreztem a készülődő,
ingerült választ: Pohár itt is van, de nem használja senki. Megelőztem:
– Hozzak neked?
– Megköszönném, mert nem tiszták – felelte Petra.
Tévedés, de ki érti a női logikát?
Át szeretne küldeni pohárért, és
valamit a többiekkel megbeszélni a távollétemben?
Felálltam, begomboltam a nadrágomat, és kelletlenül, az
események zűrzavarán gondolkozva elindultam. Azt hiszi a fekete lány, hogy
nélkülem könnyebben ráveszi Bécit és Anitát a cserére? No, egy próbát, néhány
méternyi sétát és két poharat megér a dolog!
– Én is jövök! – szólt utánam váratlanul Petra, alig értem a
kilincshez. Kihúzta a kezét kopasz főnöke gatyájából, és mosolyogva
indult velem.
Az ajtókat be sem csuktuk, de tapasztalatból tudtam, hogy
ezt nála semmit sem jelent...
És tényleg! Szinte már a folyosón lefejtette
magáról a kusza kis ruhát, az ajtóban kilépett a bugyijából, s lerúgta a
cipőjét.
Ki érti a női lelket? Az előbb még fel volt háborodva a
javaslatomon, hogy ne Béci farkát szorongassa, hanem az enyémet, most meg...
ráhuppant az ágyra.
Nem tudtam felmérni, meddig tarthat ez a hirtelen jött
változás – esetleg pár perc múlva visszatérünk-e a fagyos hangulathoz –, ezért
tempósan vetkőztem.
Mire meggondolná magát, megdugom! Eszembe sem jutott aggódni, hogy ez néhány percen belül éppen a harmadik röpke menet vár rám, a lehetséges kudarc meg fel sem merült.
Petra felülve az ágy szélén, ajkait nyalogatva várta bevetésre gyorsan kész falloszomat.
– Mi lesz, ha utánunk jönnek? – kérdeztem bátortalanul, és a
tárva-nyitva hagyott ajtóra pislogtam,
– Nem ezt akartad? – Petra a fenekemnél fogva magához húzott: – Ők is kefélnek!
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése